Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-15 / 61. (509.) szám
Szombat, március 15. S Egy meg sem jelent szlovák lap, amely „irredenta" Mdsöítí aatoíiómiSták és láthatatlan centrrffsták barátságos mérkőzése a meg nem született „Uj Világ" körül Losonc, március 14. (Saját tudósítóidétól;) Beíánsky Károly nyugalmazott tüzérikapitányt, Losonc város szíarosztáját évek óta Bazovsky Lajos dr. leghűségesebb rmjníkatársának ismerték mindenütt. Az ő listáján került be a városi képviselőtestületibe s a magyarok támogatásával a polgármesteri székibe is. Ezért nagy fel-' tűnést keltett néhány hét előtt az a hir, hogy Beíánsky otthagyja a „Slovenská Národná Jedirota" szerkesztőségét és „Novy Svet" címen uj hetilapot indít. A lap első száma már két hét előtt készen volt, azonban a lap kiadását bejelentő kérvényt ;a zólyomi zsupán, illetőleg a teljhatalmú miniszter még nem intézte el s igy a lap eddig még nem jelenhe- üött meg. A meg nem jelent ,-Novy Svet" ügye körül azonban meg nem jelenése dacára -is olyan hírlapi közleményeik jelentek meg, amelyek érdekesen rávilágítanak a „csehszlovák** poiitika szlövenszkói kuiísszatit- kafcra, A lói informált Dennik Abban a.z kidben amikor a „Novy Svet" etső számának meg kellett volna indulnia, egy Mr jelent meg a pozsonyi fconmánylapban, a „Siovensky Denn.ikt‘-be:n, amely szerint a „Novy Svet" első számát annak államé He ne s tartalma miatt a rendőrhatóság elkobozta. Az áliameMenességet a S. D. albban látta, hogy a „Novy Svet" cikkeiben a cseh-szlováJkiai állapotok ócsárlása meilett a magyar- és lengyel-országi állapotokat feldicsérte. E koraszülött újsághír előzménye, hogy a lapeiíkob- zásókat végző losonci rendőrfőnöknek módjában állott a „Novy Svet" első számának kéziratait átolvasni és valószínűleg a Derniük- nek a rendőrséghez közelálló túlbuzgó tudó- st-tója idő előtt megtudta., hogy a rendőrfőnök a „Novy Sveí" első számát el akarja és el fogja kobozni. Az elkobzásra a lap meg nem jelenése miatt ugyan nem kerülhetett sor, azonban az elkobzásról Szóló hir a losonciak általános derültségére a mindent tudó Bemükbe* mégis megjelent. Beíánsky nyilatkozik Ezután közel két hétig hallgatott a króm- ka a. „Novy Sve.t“-ről. Március 4-én a „Slo- vák“-ban Beíánsky Károlynaik Síávík Gyöngy dr. zsupánhoz és Bazovsky Lajos dr.dhoz címzett következő nyílt levele jelent meg: — Február 25-én egy bizonyos ur a következő engem érintő esetre hívta fel figyelmemet, Kijelentése szerint Slávik György dr. zsupán ur beszélgetés közben a következőket említette meg: „Nálam járt Bazovsky dr. és arra kért, hogy ne adjam meg Belánsky- na-k a „Novy Svet" kiadására az engedélyt, ín figyelmeztettem Bazovskyt, hogy az engedély kiadását megtagadni nem lehet, miután Beíánsky kérvényét a törvényes föltételeknek megfelelően adta be és letette a kauciót is. Erre Bazovsky hevesen tiltakozott az engedély kiadása ellen, mert — úgy mond — honnan van Beíánsky,nak pénze a kaucióra? Ez — úgy mond — magyar pénz Magyarországból." A zsupán urnák ezt a kijelentését a következő jelenvoltaik hallották: Strolial dr. megyei főjegyző, Barták szociáldemokrata képviselő és Varedlia, a Losoncon megjelenő „Hl aga tel" kiadója. — Eddig tart a velem közölt figyelmeztetés. Részemről föntarfom magamnak a jogot a vétkes ellen eljárni olyan módon amelyet legjobbnak fogok tartani; addig is felhívom a nevezett urakat, hogy tizennégy napon belül vagy a nyilvánosság előtt, vagy levélben igazolják előttem, hogy a fent közöltek megfejteinek-e valóságnak? Bazovsky válaszol Az ellenzéki szlovák körökben kinos meglepetést, a kormánykörökben pedig kárörvendő örömet keltett nyílt levélre Bazovsky dr. azonnal válaszolt. A „S'ovák" március 6-iki számában megjelent levelében elsősorban sajnálkozását fejezi ki Belánskynak a Slovenská Národna Jednota szerkesztőségéből való kiválása fölött és a szlovák nemzeti párt Losonc—nógrádi frakciója nevében meleg köszönetét mond Belánskynak a szlovák nemzeti ügy érdekében kifejtett igaz és odaadó működéséért. Majd áttér a nyílt levélre és kijelenti, hogy az abban közölt információ nem felel meg a valóságnak. — A zsupán ur — úgymond — megkérdezte tőlem, hogy tudok-e a Te „Novy Svet" cimü hetilapodról. Azt feleltem erre, hogy nem tudok. A zsupán ur röviden elbeszélte nekem, hogy a te hetilapodnak az iránya meggondolandó, különösen amiatt, mert benne Magyarországot feldicséred és a mi repubtikánkat ócsárolod. (Eszerint tehát nemcsak a Slovenská Dennik tudósítója, de a zsupán is ismerte a meg nem jelent első szám tartalmát! Szerk.) Erre én megjegyeztem, hogy ilyesféle iránnyal én sem érthetek egyet, azonban te a hetilapot nekem nem mutattad meg és nem is szóltál előttem róla. A zsupán ur közölte, hogy ő a lap bejelentésének ügyét maga nem intézte el, hanem azt felterjesztette a minisztériumhoz. Megkérdeztem erre, hogy véleménye szerint tartozik-e engedélyezni a minisztérium az ilyen hetilapot; a zsupán ur azt felelte, azt hiszi, hogy nem. Szó volt a kaucióról is, amire én azt jegyeztem meg, hogy fogalmam sincsen, honnan van a kaucióra pénz; azt sem tudtam, hogy letették-e már és kü’önben sem kevertem magam ebbe az ügybe. Nem felel meg az igazságnak, hogy én kötöttem volna magam ahhoz, hogy neked az engedélyt ne adják meg. — Az sem igaz, hogy én azt erősítettem volna, hogy a kaució Magyarországból jön. Ilyen vád már azért sem merülhetett föl, mert hiszen ilyen vád esetében a zsupán urnák ellened eljárást, vagy mint sztaroszta ellen legalább is fegyelmit kellett volna indítania. — Az ügy tehát valószínűen félremagyarázáson vagy közönséges félreértésen alapul. Lehetséges, hogy a zsupán ur engem rosszul értett, vagy a zsupán urat rosszul értették Barták, Varecha és Struhal urak. Lehetséges, hogy Neked a dolgot bizonyos nüan- szirozással adták le és Te — megengedem, helyénvaló — érzékenységedben mindjárt komoly ügyet láttál. Manapság mindennapos dolog „magyarónság‘‘-ról, „irredentizmus"- ról és mit tudom, még mi másról kijelentése- i két tenni. Ezt minden oldalról megkapjuk mi, régi szlovákok és efölött ma már csak nevetnünk lehet. Hosszú levelének végén abbeli nézetének ad kifejezést, hogy legvalószínűbbnek tartja azt, hogy ebben az esetben is — amint manapság szokásos — ismét egy politikai intrikáról van szó, amellyel elidegeníteni akarják kettőjüket egymástól. Legvégül közli Bazovszky, hogy a Novy Svet első számát ő is átolvasta és bár az abban közöltekkel nem érthet mindenben egyet, irredentizmust egy sorában sem talált. Nyilatkozik a zsupán Is Kővetkező nap, március 7-én Slávik György dr. zsupán következő nyilatkozata jelent meg a „Slovák*-ban: — Igaz, hogy a Novy Svet kiadása ügyében beszélgetésbe eredtem Bazovszky dr. úrral, informálni akarván magamat a losonci viszonyokról és arról a politikáról, amelyet ön követ. Ugyanerről az ügyről beszéltem Barták képviselő és Varecha titkár urakkal is. Mindkét beszélgetés teljesen bizalmas természetű beszélgetés volt és nem vagyok feljogosítva a nevezett urak beleegyezése nélkül a beszélgetések tartalmát közölni. Nem igaz, hogy Bazovszky a következő kijelentést tette: „Honnan van Belánskynak pénze a kaucióra? Ez magyar pénz Magyarországból." Nem igaz az, hogy én bárki előtt Bazovszky dr. szavait ebben az értelemben idéztem. Ebben a formában és értelemben, ahogyan önnek tudtára adták — az idézett információ teljesen hamis. Beíánsky leleplezi a denunciánsokat A március 8-iki Slvákban „Az én ellenségeimnek" cím alatt Beíánsky a következő szenzációs nyilatkozattal fejezi be a pikáns ügyet: — Slávik dr. és Bazovsky dr. uraknak nyilatkozatai után tisztán látom, hogy az a klikk, amely minden eszközt felhasznált arra, hogy engem a ml pártunkból kihajszoljon, uj támadásba kezdett szerény exísztenciám ellen. — Nem elégedtek meg ezek az urak még azzal sem, hogy sötét és becstelen rágalmakkal befeketítenek bárhol és bárki előtt. Ravasz módon hajszoltak és denunciál- tak. De midőn ezzel sem értek el eredményt, uj tervet szőttek. Rafináltan belevonták az ördög hálójába Slávik zsupán és Bazovsky ügyvéd urak személyét is. — Körülvettek engem és úgy az egyikről, mint a másikról a kigondolt szemérmetlenségek egész sorát hazudták. — így akartak engem elszakítani Ba- zovskytól és befeketiteni engem a zsupán ur előtt. — A terv azonban nem sikerült és az egész machinációnak minden piszka a iel- lemnélküli becsületrablók fejére hull! — A gyors és készséges nyilatkozatokért Slávik dr. és Bazovsky dr. uraknak ezúton is köszönetét mondok. Hozzájárultak ahhoz, hogy a becsületemet megvédjem és hogy tisztán lássak a politikai harcok kulisz- szái mögé is. Nem szükséges, hogy a fenti nyilatkozatokat bővebben kommentáljuk. Belánskyval együtt sejthetjük, hogy mi minden történik Szlovenszkón a „cseh-szlovák" politika kulisszái mögött... (fg.) A nemzetiek és a kommunisták fognak győzni a német választáson Berlin, március 14. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi gyűlés feloszlatása után a kancellár és a koalíciós pártok vezetői tanácskozásokat folytattak a vá.asztások időpontjáról. Arra számítanak, hogy a választások május 4-ikén lesznek megtartva. — A radikális nacionalisták sajtójukban valóságos diadalünnepet ülnek az uj választások hírére. A Vorwárts szerint a választási küzdelem e kérdés körül fog fogyni: vájjon Németország szanálása a reakciós gazdasági elvek szellemében vagy a szociális demokrácia szellemében történjék-e. A Berliner Tageblatt amellett foglal állást, hogy a polgári középpártok teremtsék meg az uj nagy koalíciót és vonják be a munkába a szociáldemokráciát is. Páris, március 14. A berlini lapok tudósítói szerint az elkövetkező választások a nemzeti pártiak és a kommunisták nagy győzelmét fogják hozni a német néppárt és a szocialisták rovására. Berlin, március 14. A német néppárt pártvezetősége, amelynek eredet.leg szombaton kellett volna összeülnie, már tegnap fogalkozott a nemzeti liberális egyesülés alapításával és kimondotta azt. hogy a párton belül minden külön szervezkedés lehetetlen és eltürhetetlen. Berlin, március 14. A Lokaianzeiger a német néppárt kettészakadásának híréhez a következőket fűzi: Megismételt kije entések szerint az újonnan alakult nemzeti liberális egyesület nem okvetlenül vonja maga után a régi párt kettészakadását. Az uj mozgalom vezetői tegnap délután Stresemann dr.-ral. a régi párt elnökéve1 tárgyalást folyhattak és nem valószínűtlen, hogjr megegyezés Ütésül a két párt között. Az utolsó szót ebben az ügyben a március végén megtartandó hannoveri pártnapon fogiák kimondani. * 103 Szociális biztosítás, A szociális biztosításról tárgyaló bizottság tegnapi ülésén a biztosítási illetékekről tanácskozott. A bizottság lényegtelen változtatásokba] elfogadta a javaslati 132—139. szakaszait. A betegség esetére szóló biztosítás be nem fejezett részének tárgyalásakor a bizottság elfogadta a 97— 103. szakaszokat. A javaslat 100. szakaszáról való szavazást elhd úsztatták. Ez a szakasz a betegség esetén való segélyről szól. ha a beteg betegségének tartanra alatti munkabért vagy természetben? ellátást kaip. Tárcarovatunk: Vasárnap: Ball a Inna: Debreceni fantázia (vers). — Szederkényi Anna: Jártál az erdőn? Vásár — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Tamás Mihály. A rőfösboltba tért be Eszter asszonya, ott sokáig ei szokta tölteni az időt, Eszter nem várt, ment tovább a piacra. Kosár volt a karján, pénz csörgött a kötője zsebében, egyet-mást kell vásárolnia a kofáknál, hagymát, túrót, meg ami még kell. Lassan lépett, a másik oldalra bámult, hogy kik jönnek ott. Vásár volt, ilyenkor a falujából is bent van sok ember, akiket még imitt-amott megismer, tizenhárom esztendőn túlról is. A t, isos kofánál ál'.ott meg először. — Hogy a tojás? — Tizér* tizennyolc. Esztér hűséges volt, alkudott, tavasz van már, ilyenkor a tyúkok is jobban tojnak, nem lehet ugy megkérni az árát. Meg ilyenkor már szemet is találnak, elment a hó. Egy ember állt me’léjo, hallgatta, hogy beszél. Végignézte, musttólta, tan"1 '-dít magában, aztán megszólította: — Te vagy az, Eszter? Eszter hátranézett, feléje fordult az cm* bérnek, nézte, aztán ugy csendben mondta; — Kend az, András? — aztán a kofához szólt: — Ad tizér* húszat? András megfogta a kötője pántját, elhúzta. — Megvénültél, Eszter. Az asszony kicsit hangosabban felelt: — Kend is ott járt, ahun én. Megvette a tojást, kifizette, berakta a i kosarába és tovább indult. András, aki béres volt a faluban az uraságnál és még abból az időből ismerte Esztert, megint szólt: — Merre mécc? — A bulgároknál van még dolgom ... Elindult, a férfi utána, az asszony szaporán lépett, a férfi bütykös csizmája ritkábban koppant a nyomában. Á bulgároknál Eszter zöldséget vett, aztán tovább mentek a kálvinista templom irányában. Amikor a templom kőkerítéséhez értek, András megállította Esztert. — Állj mán meg, hadd beszédek veled egy keveset. Eszter húzódozott, hogy sok dolga van, az asszonya is fent jár a piacon, meglátja még. hogy álldogál. De azért megállt a kerítés mellett, nekidőlt, fé ig ült, félig állt a magas kőpadkán. — Hát osztón hogy megy neked? Az ember kérdezte ezt, ahogy leült melléje. A kosár volt köztük. — Csak ugy, mint a. többinek.,, András pipát vett elő, szÜrtyögÜtt no a mocsok, ahogy megfujta* — Mégis csudálni való, hogy annyi ideje nem kerültem össze véled. Hun jártál azóta, hogy eljöttél? Eszter unta a kérdést, kurtán felelt: — Hun itt, hun más városban. Szaladt előttük az utca élete, sütött le rájuk a tavaszi nap, kopott volt egyik is, másik is, két öregedő veréb akadt egymásra a hideg kőpadkán. Eszter arra gondolt, hogy minek is jött el a faluból, András meg arra, hogy milyen kár volt, hogy elment Eszter a faluból. Hallott akkor valamit, hogy a korcsmáros fia járt volna Eszter körül, aztán a lyány a szégyen elől ment a városba. — A pulyád meg van még? Eszter elnézett az ember feje fölött, a törvényszék fedelét nézte, ahol éppen tavaszi varjak üldögéltek. — Inasnak adtam Gácsylioz, a lakatoshoz. A férfi elgondolkozott. — Osztán jóravaló fiú? Eszter szeme most esi lant meg először. — Nincs vele sok gondom. Az asszony a másik oldalon ment, fel a piac felé, Eszter felállt, nézte az asszonyát, ugy tett, mintha menni akarna, de leült, ahogy az messzibbre haladt. András kíváncsiskodott: — Mondd mán meg, kitill lett? Az asszony arca egyszerre megfagyott, keményen hullott ki a szó a száján; — Lett! András behúzta fejét, a csizmáját nézte csendesen, megnyugodva. Lett... ő is igy lett. A kalapja alól lopva az asszonyra nézett, az elbámult, fonnyadt volt már egy kicsit, a mejje is lógott, de a keze keményen fogta a kosár fülét. — Tudod-éj hogy meghótt az asszony? — Mikor? — Két hete vittük ki. Eszter elgondolkozott. András már a faluban közeledett hozzá, de akkor a korcsmáros fia már előbbre jutott, mert annak pénze volt és mindig hozott neki valamit a városból. — Hitre vótak? —Nem. Csak ugy. Az asszony egyszerre felélénkült. Szapora szóval mondta el, hogy mennyire unja már a városi életet, nem jó, ha az ember másnak a mosogató rongya, igaz, hogy jó erőben van — körülnézett, hogy van-e fa, amit megkopogtasson — de azért mégis csak megunta ezt az é'etet. Az ember hallgatta derült ábrázattal, a pipa kialudt, zsebre dugta, sercentett egyet, azután csak ugy, véletlenül az asszony derekára csúszott a keze a kosár felett. Megtapogatta, az asz- szony hagyta, kicsit csontos, de Így jó, ez nem kivan orvost. Tompán zsWajgott a vásár, szekerek haladtak előttük, egyikről lekiáltottak: — Maradsz még? — Van még eev kis elintézni, valóm.
