Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-27 / 70. (518.) szám
Csütörtök, március 27. Csütörtökön hirdetik ki a ruszinszkői választások hivatalos eredményét Ungvár, március 26. (Saját tudósítónktól.) Az országos választási bizottság hétfőn befejezte .a szenátusi szavazatok fdülvlzsgá'ását. Az egyes községekben leadott szavazatok összegét ma összeadják és holnap fogják hivatalosan szétosztani a mandátumokat. A ruszinszkői választások politikai jelentőségének megítélése szempontjából rendkívül érdekes Kilof-ács szenátusi aklnöknesk a Gesfcé Slovoban megjelent vezércikke. Klofács leközíli „egy ruszinszkói barátjának" levelét, amelynek tartalmával azonosítja magát. A levélíró szerint a kormány rossz politikája volt az oka a csúfos választási kudarcnak. Legfőbb hibának a/zt tartja, hogy a „népnek szerény éiíefföliételeit még olyan mértékben sem tudtok biztosítani, mint a magyarok a háború előtt, mikor a ruszinokat, mint lidényrram kásókat levitték az Alföldbe." Az anonim levélíró élesen bírálja a kormányzóság referenseinek tevékenységét és kijelenti, liogy a koalíciós pártok négy esztendő alatt semmi pozitív munkát nem végeztek. Véleménye szerint az ungvári kormányzóság nem használt a népnek, az ügyetlen referensek és tisztviselők pedig ellenségükké tették az. Négy esztendő alatt egyik esztelen cselekedet a másikat követte. K$o~ tfács barátjának véleménye szerint a választások eredményének erőszakos, vagy mesterséges paratizálása semmi előnyt nem hozhat a köztársaságnak, amely ezt az „aranysadat" amint Srámek elnevezte, nem tarthatja meg, ha nem fog arra igyekezni, hogy a ruszin nép nyomorát legalább részben enyhítse. A hadikölcsönkérdés rendezése A kormány javaslatokat kért a németektől A német pártok követelései Prága, március 26. A német demokrata párt legutóbb Dux- ban tartott gyűlésén Kosíka képviselő bejelentette, hogy a kormány újabban tárgyalási hajlandóságot mutat a hadikölcsönkérdés rendezésére és Svehla miniszterelnök a német pártoktól javaslatokat is kért be a kérdés megoldására. Kostka képviselő nyilatkozata szerint ezeket a javaslatokat behatóan megvitatták és egységes fölfogásra jutottak. E tekintetben a legfontosabb követelések egyikének tekintik a hadik ölesönbe váltás legalsó határának megállapítását utánfizetés nélkül és elvetik a kormány által az előző tervezetekben javasolt 25-000 koronás vagyonértékhatárt, mint tulalacsonyt. Az uj javaslatot odamódositották, hogy ezt a határt nem a vagyon, hanem a jövedelem szerint, anég pedig minimálisan 30—50.000 koronában állapítsák meg. A bankintézeteknek hajlandóknak kellene nyilaikozniok arra, hogy a lombardtartozásokat addig a jövedelmi határig teljes összegben átveszik. A magasabb jövedelmek tekintetében is olyan irányú fokozatot követelnek, hogy egy bizonyos jövedelemhatárig a hadikölcsöntulajdon cgy- hannadát és azon fölül kétharmadát állapítsák meg utánfizetés gyanánt. Az egyes hadi- kölcsömtulajdonosok vagyoniképességét dön- tőbiróság határozná meg. A hadikölcsönkérdés teljes megoldását ezektől a javaslatoktól sem lehet elvárni, de hogy ebben a kérdésben egyáltalában előrejussanak, minimális követelésekben kell megegyezni. E kérdés megoldásának szempontjából kedvező, hogy a cseh bankok egy tekintélyes száma, mindenekelőtt a Zivnostenska Banka, amelynek 250 milliós hadikölcsön van a birtokában, érdekelve vannak a kedvező megoldásban. Egy másik kedvező körülményt a jóvátétel kérdésben kell keresni. Benes külügyminiszternek a cseh-szlovák jóvátételekről tett meglepő kijelentései szerint az az eszme is merült föl, vájjon a jóvátéteii követeléseket nem lehetne-e a hadikölcsönösszegekből leírni; és egy ilyen tételre nyomban rá is akadtak a háboruelőtti járadékokban. A hadik ölesönöket a békeszerződés értelmében szintén levonásba lehetne hozni a jóvátéteii teljesítményekből abban az esetben, ha az állam kifejezetten nyilatkozatot tenne arra nézve, hogy ezt a tervet átveszi. Cseh-Szlo- vákiában tehát most arról van szó, vájjon az állam saját polgárainak, vagy a külföldnek akar-e adósa lenni. Pasics liriiiiiilifflfiss meghiúsult A szlovének, horváíok és mohamedánok kivonulnak egy Pasics-Pribicsevics kabinet esetén Belgrád, március 26. Az éjszaka és a mai délelőtt folyamán lényeges tisztázódás állott be a kormányválság tekintetéiben. A király tegnap fogadta Davidavicsot, az ellenzéki biok vezérét, aki kifejtette előtte a biok álláspontját Pribicsevics ma délelőtt arról értesítette a demokrata pártot, hogy környezetével együtt kilép a pártból és különálló demokrata klubot alakit. Pribicsevics egyszersmind hajlandónak nyilatkozott egy radikális Pasics-kabinet támogatására, illetőleg az abba való belépésre. A németek és a dé'lszerbiai törökök ma délelőtt tárgyalásokba kezdtek az ellenzéki biok képviselőivel a biokhoz való esetleges belépés tekintetében. E konferenciák eredményétől fog függni, vájjon a válságot egy Pasics—P r ibicsevics - kormány megalakításával a mai nap folyamán meg lehet-e oldani. A szlovén néppárt és a boszniai mohamedánok vezérei abban állapodtak meg a íiorvát köztársasági íöldmivespárt képviselőivel, hogy egy Pasics—Pribicsevics-kor- mány alakítása esetében elhagyják a parlamentet és elutaznak Belgrádból. Belgrád, március 26. Az ellenzéki biok vezetőivel folytatott tárgyalások után a német képviselők klubja elhatározta, hogy Pasics javaslatát, hogy a klub támogassa a kormányt, végképpen elveti. A délszerbiai törökök klubja Pribicsevics lépése miatt semleges magatartásra határozta el magát a kormányválság végleges megoldásáig. Pasics délután egy órakor a királyi palotába ment. Hir szerint visszaadta a királynak a kabinet megalakítására vonatkozó mandátumot, mivel valamennyi politikai párt közül csak Pribicsevics demokrata disszidensei- nek csoportja nyilatkozott hajlandónak egy radikális Pasícs-kormány támogatására. Az olmUtzI teiefonbotrány Eddig négy letartóztatás — Amikor a feljelentőt letaitóziat- ják — A miniszteri tanácsos mahagóni bútorainak története Prága, március 26. Az olsnütizíi teieionfbotráiiiyrólL amely ke dden vált ismeretessé, a rendőrségi sajtóiroda az alábbi jelentést adta ki: Hahnel Artúr, az ol- mützi Tetóktra gyár részvénytársaság igazgatója március 22-ón jelentést tett az offimiitzi rendőrséginek, hogy Litemanu Lajtos miniszteri tanácsos Smiehovból névtelen levelet kapott, amelyben fölszólítják, hogy fizesse le egynegyedrészét annak a jutaléknak, amelyet megvesztegetés gyanánt kapott a Telekára gyártól, különben botrány lesz. A zsaroló levélre a választ az olmützi 2. számú postahivatalnál kellett volna megadni „Früh- l'ingsanifarjg" jelige atett. Az ol/müfzi rendőrség detektiwel erre megfigyelés alá vették a postahivatalt, ahol letartóztatták Skrecek Ede harminchárom éves olmützi raktárfőnö- köt. Skrecek kijelentette, hogy a Telekita- gyár könyvelőnője egy beszélgetés alkalmával, amely a szeszbotráuyról folyt le közöttük, kijelentette előtte, hogy a Tetektra-gyár hasonló eszközökkel igyekszik a postaügyi .minisztériumtól állami szállításokra megrendeléseket kapni. A könyvelőim szerint Litzmann miniszteri tanácsos, a postaügyi miriszterium 17. ügyosztályának főnöke káprázatosán szép bútort és nagy pénzösszeget kapott a gyártól. Litzmannt erre Olmütziool telefonon beidézték Prágába. A miniszteri tanácsos tagadta, hogy pénzt kapott, csupán annyit ismert be, hogy Hahnel három szobaberendezésre való bútort szállíttatott neki, melynek ellenértéké gyanánt hetvenötezer koronát fizetett ki .A magyarázatot a rendőrség nem találta kielégítőnek és Litzmann miniszteri tanácsost letartóztatta. Litzmann a kihallgatások során beismerte, hogy 1921-beu különböző cégektőíajándékokat kapott, amelyekért azonban nem lehet megvesztegetésnek tekinteni mert a cégek által szállított áruk kifogástalanok voltak. HahneltcH százhatezer korona értékű bútort és hetvenezer korona készpénzt kapott. A pozsonyi kábelgyártó! 1923. őszén ötvenezer, a karoli- nentbali Krizik-gyár igazgatójától, Riesin- ger Károlyiéi pedig 1923-ban negyvenezer Tárcarovatunk: Péntek: Kárpáti R. Jenő: Romok között (vers). — Nemes Árpád dr.: Bíró Lajos: Hét év Uj- Guhieában. Szombat: Sz. Szigethy Vilmos: A róka meg a süldő. Vasárnap: Donászy Kálmán: Tavaszi szimfónia (vers). — Molnár Jenő: Olyan furcsa előérzetem van. A jótékonyság — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. Erős, bolondos áprilisi idő volt, hát Sándor bácsi otthon maradt. Nem lehetett se szántani, se vetni. Még a Burkus kutya is bebújik az óljába, hát tnég az ember! Mikor ellátta az állatokat, a lovát, a tehenet, a két gedát, meg a malacokat, megetette őket, bement a szobába, leült a kemence mellé, a hátát a meleg felé fordította, hadd süsse. Aztán pipára gyújtott és gondolkozott. Vica néni a szoba közepén táborozott. A nagy teknő volt a főhadiszállás, körülötte a fehérnemüek sokasága hevert, mert hát Vica néni nagymosásra hívta össze alsórnha- ország népeit. Rotyogott a fazékban a lúg, olyan gőz volt a szobában, hogy alig lehetett látni. Hanem a főhadiszállással egy kis baj volt, folyott a feneke, bár Vica néni már összeszedte minden hadvezéri tudományát, már szurokkal is beöntöttí* rongydarabokkal is betömködte, hamut is öntött rá, de hasztalan volt. Eddig csak megjárta valahogyan, de most ellenszegült a kísérteteknek. No persze! Hiszen még a jó ételt is megunja az ember, ha mindig ugyanazt eszi. Hát hogyne unta volna meg a nagy teknő, mikor már egy esztendő óta tömögeti holmi rongyokkal, szurokkal, meg hamuval. Hát elhatározta, hogy ő sem tűr tovább, ha lassan is, de azért állandóan folydogál. Hát folydogált. A menyecske mérgelődött, de nem szólt. Szólt ő már az urának a teknő felől tán húszszor is, de hát az ember ha’Iani se akart róla. Azt hajtogatta, hogy nincs pénze, a teknő olyan drága most, hogy az ördög se győzi. Majdcsak megócsul egyszer, akkor aztán vesznek akár hármat is. Most azonban Sándor bácsinak igen meggyűlt a baja. Vica néni úgy ráolvasta a szentenciát, hogy hótta napjáig sem felejti el. Úgy esett a dolog, hogy amint a menyecske a teknő mellett emésztette magát a csendes méreggel, egyszerre csak kivágódott az ajtó és kékre-zöldre vált arccal beront rajta a Sanyi gyerek, aztán forgott ám, mint akinek baja esett és sziszegett, hogy csak úgy süvített a szava: — Uffázok, mint a kutya! Pillanat alatt beszáguldozta a szobát, sáros lábával minden darab ruhára odanyomta az ötujjas pecsétet, mert hát Sanyi gyerek mezítláb volt, vékonydongáju brigyi- sze csak térdig takarta a lábaszárát. Hát nem lehet csodálni, ha fázott. Csakhogy Vica néni nem úgy gondolkozott. Mikor meglátta, hogy á szaladgáló gyerek miféle pöcsétes nyomokkal piszkitja az ő fehérnemüségit, kikapta kezét a teknyőből, aztán nagyot rikkantott: — Hu, adta haszontalan kőiké! Nem lódulsz míngyá a ruhákrú! Azzal futóra a gyerek után. Sanyi gyerek azonban erős gyerek volt, nem hagyta magát. Régen kitapasztalta, hogy ilyen esetekben mit kell csinálnia. Ha az anyja részéről kerülgeti egy-két pofon, akkor az apjához kell menekülnie, ha meg az ember keresi a nadrágszijat, akkor meg ott van az édesanyja szoknyája, abba kapaszkodik beléje. Most, hogy az anyja liajkurázta, az apjánál keresett oltalmat. Sándor bácsi ré>gi hagyományos szokás szerint mindjárt rá is tette védelmező kezét, aztán ránézett az asszonyra: — Ne bántsd ezt a gyereket! A menyecske nagyon mérges volt a teknöre, hát elérkezettnek látta az időt, hogy kitöltse mérgét a — gyereken. — De már — rakta csípőire a kezét, — ha ember akar lenni, tanújon tisztességet, a fehérneműmnek meg haggyon békét a sáros lábávaa. Mer á‘ nem pakróc, akin ugráni lehet és 1924-ben hatvanezer koronát vett föl újévi ajándék cimén. A rendőrség Riesin- ger igazgatót is letartóztatta, aki beismerte, hogy Litzmann miniszteri tanácsosnak összesen százezer koronát ajándékozott Litzmann a pénz egy részén részvényeket vásárolt, a többi között ötvea pozsonyi kábelgyár-részvényt is vett, a többit pedig félretette. A talált készpénzt és részvényeké a rendőrség lefoglalta, Litzmannt és Rie- singert az országos büntetőbíróság fogházába szállították. Hahnel igazgató és Skrecek raktárfönök az olmützi bíróság fogházában vannak. A szenzációs botrány részleteiről még ai következőket jelentik Olirruüízből: Az olmützi rendőrség Sefcik felügyelő vezetésével befejezte a nyomozásit, melyről a következő részletek szivárogtak ki. A névtelen levélíró először arra szólította föl Litzmannt, hogy ha a jutalékról tárgyalni akar vele, akkor a Prager Tagblateban „Erühiingsanfang*4 jelige atett tegyen közzé egy apróhirdetést Litzmann február 28-án közzé is tett a lapban egy apróhirdetést, de ugyanekkor levelet intézett Háhnelhez, Ihogy igyekezzék megállapítani a zsaroló személyét. A névtelen levélről ekkor tudomást szerzett Sefcik rend- őrfetügyelő is, aki megkezdte a nyomozást. A névtelen levélíró az apróhirdetés megjelenése után azonnal újabb levelet intézett LAtz- mannhoz, akivel közölte, hogy tízezer koronára. van sürgősen szüksége és hogy a pénzt „Prühlingsanfang" jeligére mielőbb küldje el. az olmützi 2. számú postahivatalra, mert ha a pénzt nem küldi el, akkor a névtelen levélíró kénytelen leisz az esetet egy politikai párt tudomására hozni, amely hetvenezer koronát kínál a titkáért* Hahnel szombaton megállapította, hogy a névtelen levélíró Skrecek Ede vasúti raktárfőnök, akit azonnal beíkisértek a rendőrségre. A. kihallgatása során kitűnt, hogy Skrecek nagyon keveset tudott a dologról. A Telcktrc-gyár Teschncr nevű könyvelőnőijc valamit elbeszélt az ő feleségének, aki azonban közönséges asszony! pletykának tartotta az egészet. A ráktárfő- nök ellenben úgy gondolkozott, hogy hátha van valami igazság is a pletykában és nem sajnálta az egykoron ás levéfbélyeget s megírta azt a bizonyos levelet, melynek listásától talán ő volt a legjobban mglepve. Skrecek kihajligetása után Sefcik rendőr- felügyelő azonnal autóba ült, hogy előállítsa T esdi n cr asszonyt és Hasim élt. Hahnel kezdetben mindent tagadott. Később meg rkarfa vesztegetni a rendőrtisztet, akinek ötvenezer koronát kínált föl. Amikor Sefcik a pénzt visszautasította, akkor Hahnel kijelentette, hogy a legcélszerűbb lenne az ügyet eltussolni, mert az államot nagy blamázs érheti. Sefcik azonban hajthatatlan maradt. Hakinél ekkor biztlmasan kijelentette, hogy nem sajnálna egy félmillió koronát sem, ha tudná, hogy az ügy nem kerül napfényre. A rendőrt elügyelő ekkor teljesen meggyőződött arról, hogy gyanúja alapos. Vasárnapra virradó éjszaka i izénkét egyént hallgattak ki, többnyire a Telektra- gyár tisztviselőit. Teschncr könyvelő először tagadott1, de a Skrecekkel való szembesítés után beismerte, hogy mondott valamit a Te- leírtra gyár különös könyveléséről. Hahnel igazgató kihallgatásakor kijelentette, hogy Litzmann miniszteri tanácsosnak nem állott — De nem ivgy van, é! — tüzesedéit meg az ember. — Ebbe is te vagy a hibás. A menyecske szeme megcsillant: — Mér? — Mér engeded mesztéláb? Ha rápa- rancsútad vóna a csizmát, nem ccpedlizne a fehérneműn. A menyecske elnevette magát: — Aszondom. Kee is jól ággyá. Úgy tesz, mintha a csizmaráadás csak anyibú ána, hogy ráparancsulom. Csakhogy akkó csizma is kék. A pejig nincs. Mer nem vesz kee neki. A csizmával kapcsolatban most aztán a teknyővel is kipakolt: — A teknyő is folyik. Azt se vesz. Mer drága. Mer minden drága- A felesége sokáig vizbe ácsorog, a fija meg hancúroz az ucoán. A* nem drága! Elsírta magát: — Mer semmivel se törődik. Itt vöt a misszió is. Cipőt is osztott Oda se eresztett el. Most legalább a gyerek nem járna mezítláb. Sándor bácsi egy ideig hallgatta a panaszos kifakadást, de mikor a misszióról pervált az asszony, nem állhatta: — A missziórú meg ne beszéjj! — mondta hangosan. — Nem szorútam rá. hogy a fiiamnak jótékonysággaa szerezzek cipőt Az a jótékonyság csak ujan dolog, hogy nem ér semmit. Annak ád, aki legelösszö mén hozzá, oszf nem nézi, hogy kÖÜ-e neki,
