Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-27 / 70. (518.) szám

(7ÖmA(ÍA m \ Szővetujdonságok J III. évfolyam 70. (518.) szám Prága, csütörtök, 1924 március 27 Előfizetési árak bel- és .külföldön. Egész évre 300 Ké, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1'20 Ke •— Szerkesztőség: Prága II., Stü- pánská-ulioe 40. L Telefon: 80349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova olice 18. ez,, Telefon 6797. szám, — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ~ © ♦ © © © • Főszerkesztő: PETR06ALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Az árulók sorsa (fi.) Prága, március 26. { Mint a patkány a sülyedő hajóról, úgy j menekült el Csániki-Neum a n n Aladár a róla ! elnevezett pártból. Letűnése éppen olyan j dicstelen volt, mint föltünése. Betegséget szi- ] mutált, ahelyett, hogy férfiasán beismerte volna: nagyot vétkeztem, szánom-bábom, amit tettem é.s félreállok, mivel látom, hogy a magyarság hallani sem alkar rólam. Csánki egészein jelentéktelen személyi­sége nem érdemelné meg, hogy rövid ideig tartó politikai működésének siralmas befeje­zése után e helyen foglalkozzunk vele. Ha mégis megtesszük, ugy annak magyarázatát az adja meg, hogy a Csánki esete szemlél­tető módon megmutatta, milyen vég vár az árul ókra. Neinze tének á rubab öcs át á sá v a! akart fölkapaszkodói a magasba, de ez a tö­rekvése nem sikerült, mint ahogy nem is si­kerülhetett. mert egy nemzet nem leltári áru, amelyet el lehessen adni annak, aki legtöb­bet ígér érte. Alig tudnánk hir tele írében analógiára hi­vatkozni, amely csak félig-meddig is elbírná az összehasonlítást azzal a végtelenül hit­vány eljárással, amely a Csánki által képvi­selt irány minden lépését jellemezte. Olyan időben, amikor a magyarságnak — legalább békeszerződésadfia kisebbségi jogainak meg- védelmezése tekintetében — a legnagyobb egységet kell fölmutatnia, elfogadták az efial-' ••teszi szerepet, amelyet a kormány szánt ne­kik és minden erkölcsi skmpulns nélkül vál­lalkoztak a nemzet megbontására, elforgá- csolására és rrieggyöngitésére. Ezt az egy­magában véve is rendkívül súlyos bűnt még jobban tetézték az által, hogy elfogadták a judáspénzt, amit a kormán};” nekik odavetett. El kell ismernünk, hogy a bért meg is akar­ták szolgálni. A sajtó történetében eleddig teljesen ismeretlen volt az a hangnem, ame­lyet Csánkiék a magyarság vezéreinek be- mocskolására lapjaikban meghonosítottak. A Reggel, de különösen a Népújság és a Kár­páti Szemle oly hihetetlen durva, ocsmány és aljas piszkolódásokat engedtek meg maguk­nak, hogy jóizlésü ember szinte védtelen volt velük szemben, mert ugyan melyik müveit ember állana ki veszekedni egy szitkozódó sarki kofával? Még ha egyenesen bűntett el­követésére is izgattak ellenünk, még akkor sem érdemesítettük őket arra, hogy szidal­mazásaikra válaszoljunk, vagy ellenük vala­milyen. más utón föllépjünk, mert mindenkor bíztunk a magyar közvélemény igazságérze- tében — és. ebben azután nem is csalódtunk. De ez még nem minden. Csánkiék még sokkal nagyobb bűnöket is elkövettek a ma­gyarság ellen- Amikor vezéreink a népszö­vetségnél panaszt emeltek kisebbségi jogaink állandó megsérése miatt, ők voltak az elsők, még Benest is megelőzve, kik a népszövetség előtt megpróbálták igazolni a prágai kor­mány magyarellenes eljárását. Amidőn pe­dig Hodzsa Milán a.,Csallóköz magyar föld­jének ,,visszahóditását“ tűzte ki céljául, ezek az emberek továbbra is arcpirulás nélkül megmaradtak a Hodzsa szolgálatában, sőt "annál nagyobb buzgalommal teljesítették az j ukázaít. A bécsi emigránsok ellen aligha küz­dött valaki nagyobb erővel, mint mi, de mi is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ők még az emigrációnál is nagyobb dühve'l tá­madták hátba nehéz élet-hal álban cot vívó magyarságunkat. Amazok bűne abban állott, h ogy passzív magatar tásukkal föl bátorí ­tották a prágai kormányt, inig Csánkiék a k - t i v részt vettek a magyarság ellen Indított ostromban. Nem egyszer fogott el bennünket a szégyenérzet amiatt, hogy akadhatnak ma­gyar emberek, akik ilyesmire képesek legye­nek. Szégyeitük magunkat, hogy a kormány, amely eddig sohasem próbálkozott meg a szudétanéínetek ilyen megbontásával, rólunk, magyarokról föltételezi, hogy beugrunk a Csánki-huszárok per fid árulásának. Minden kísérlet azonban hiábavalónak bizonyult. A megyei, járási és községi vá­lasztások, majd a niszinszkói parlamenti vá­lasztások bebizonyították, hogy a magyar nép. túlnyomó többsége a szövetkezett ellen­zéki pártok mögött áll, inig Csánkiék tábo­rát a választás teljesen elsöpörte. A konkoly- hintésnek egyedüli eredménye, hogy most már talán a kormány is meggyőződött arról, mennyire fölösleges pénzt pocsékolni ilyen haszontalan müpártokra, amiskor a magyar­ság csak az ellenzéki pártok szövetségében látja érdekeinek egyedüli hivatott képviselő­jét. A kormánynak sok pénzébe került ez a tapasztalat, de talán mégis okulni fog, rajta- Csánki szégyenteljes távozása megindí­totta az úgynevezett magyar köztársasági füldmivespárt bomlásának most már remél­hetőleg gyorsan lefolyó processzusát. Tud­juk, hogy a legmagasabb kormányköröknek sincs jobb véleményük Csánkiékról, mint ne­künk. A kémek és árulók közös sorsa: pri­békszolgálataikat elfogadják és meg is fizetik, de kezet nem nyújtanak nekik, egyenrangú tényezőknek és tisztességes partnereknek soha el nem ismerik őket és csak addig tart­ják őket, amíg szükség vau rájuk, de az első alkalmas pillanatban megszabadulni igyekez­nek tőlük. Prágában már a ruszinszkói vá­lasztások lezajlása előtt is az a nézet kereke­dett fölül, hogy Csánkié'któl elöbb-utóbb sza­badulni kell és a ruszinszkói választások vég­leg megpecsételték a sorsukat. A „vezér“ — ugy látszik — megérezte a veszedelmet és híveit még a végleges összeomlás előtt cser­benhagyta. A többiekre is csakhamar rájár a rúd, mert a kormány tökéletesen tisztában van azzal, hogy ilyen társaságra kár elköl­teni a drága pénzt. A magyarság pedig, mely a Csánki-huszárok erőlködéseit soha nem vette komolyan, mégis örülni fog végleges el­takarodásuknak, mert létezésük gennyes fe­kély a nemzet testén, amelyet föltétlenül ki kell operálni. P©imc«*ré lemondott A kamara leszavazta a kormányt — Millerand a lemondást elfogadta Berlin, március 26. (Wolff.) Párisbó! jelentik: Az elnök elfogadta a Poincaré-kabinet lemondását. Paris, március 26. (Havas-) A képviselő- j vaslatot, amely az állami alkalmazottak nyűg- ház 271 szavazattal 265 ellenében újból vis®-|dpgyeií rendezi, noha De Lasteyrie pénz- szautalta a pénzügyi bizottsághoz azt a ja- f ügyminiszter fölvetette a bizalmi kérdést. leimen István Plagvarorsiág gazdasági iiclijzclcril „Misiden baj gyökere a tőke hiányában rejlik" — Magyar- ország másfél évvel tovább tartotta a helyzetet, mint Ausztria — A devizaközpont rendszerét és a lakbérkorlátozásokat fo­kozatosan meg kell szüntetni — Az amerikai tőke megértése Budapest, március 26. Diáimé Ganaeiva&aik, a New York Tri­büné európai levelezőjének alkalma volt beszélgetésit folyhatnia Bethlen Isitiván gróf magyar mmiiszteretókkeh amely beszélgetést Dalmo Cannevall! szívességéből a nagy ame­rikai lappal egy időbeni az alábbiakban ál! módunkban közöld i: — A magyar kormány — mondotta Bethlen — egy év óta arra törekedett, hogy az ország gazdasági helyzete szá­mára olyan alapot teremtsen, amely nem­csak a különféle károk pótlását teszi lehe­tővé, hanem kedvező kilátásokat nyújt a sikeres fejlődés számára is. A sikeres fej­lődés előfeltétele a pénzérték stabilizálása. Az újjáépítéshez szükséges anyagi eszkö­zök szempontjából minden báj gyökere a j tőke hiányában rejlik. Ebből az okból a i magyar kormány 1923. május óta a kiil- j földi kölcsön megszerzésén fáradozott, j Más tekintetben viszont Magyarország i saját erejéből rairdoni elkövetett és semmit: sem mulasztott el, hogy előkész'ise a talajt j a gazdasági konszolidációra és hogy elhá-1 ritsa a külföldi kölcsön nélkül elmarad-! hatatlanul bekövetkező pénzügyi és gazda- i sági összeomlást. — A magyar kormány mindenekelőtt ] azon volt, hogy egyrészt az adótörvény-; hozás kifejlesztése utján a legmagasabb I mértékben fokozza az Állami bevételeket, j másrészt viszont az állami kiadásokat I takarékossági intézkedésekkel és a Tiszt-• viselők szántának csökkeníéséveí. a !eg« : szükségesebb mértékre leszállítsa. A. kor­mány igyekezett az árukivitelt fejleszteni, j viszont a nélkülözhető termékeknek beho-j zatalát a legkisebb mértékre szorítani.-- A legnagyobb önmegtartóztatást \ tanúsította a magyar kormány a bankjegy- infláció terén, amely tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a magyar bankjegy­forgalom 1924. február végéig egy billió koronánál valamivel több volt, míg a lakos­ság száma tekintetében majdnem ugyan­akkora szomszédállamnak, Ausztriának bankjegyforgalma a Magyarországénak hatszorosa, A tisztviselők száma Magyar- országon szintén kisebb. Amit tehát az ország saját erejéből megtehetett, az Ma­gyarországon rendkívüli erőfeszítéssel és a legnagyobb mértékben valóban meg is történt. — A valutáért való küzdelem során sikerült nekünk folyton növekvő nehézsé­gek ellenére, persze óriási áldozatok árán a helyzetet, másfél évvel hosszabb ideig tartani, mint a kevésbé tőkeszegény Ausztriában. A közgazdaság minden szük­séges korlátozása ellenére sem mulasz­tottunk el ár ró! is gondoskodni, hogy a mezőgazdaság és ipari termelés terén, ott ahol ezt saját anyagi eszközeinkkel meg- ; ehetíiik, haladást érjünk el. De még többet érhetnénk el, ha a mezőgazdaságnak a talajjavítás valamint a termelési lehetősé­gek fejlesztése számára elegendő töke rendelkezésre állana. — Mint energiaforrás Magyarország gyáripara számára majdnem kizáróan a szén jön figyelembe, annál inkább, mivel a vizierök a régebbi Magyarországon is alig bírtak jelentőséggel és az országnak .lyersolajtermelése sem volt. A mai Ma­gyarországon túlnyomóan barnaszenet .ter­melnek, amelynek termelési mennyisége, Izonyos az országban elő nem forduló zénfajtáktól eltekintve, nemcsak a gyár­bár teljes szükségletét, hanem részben a házi tiizelöanyagszükségletet is fedezi. — A vasipari termelés korábbi meny- nyiségétiek mintegy hetven százalékát éri el, ámbár Magyarország az ércbányavidé- keknek a békeszerződés által történt elsza- kitása folytán vasércek dolgában nagymér­tékben a külföldre van ráutalva. A gép­gyári ipar kapacitásának hatvan százalé­kával dolgozik, noha a foglalkoztatott mun­kások száma már eléri a békebeli létszá­mot, amit a berendezések elhasználtságára, a munkásság teljesítőképességének csök­kenésére és végül a munkaidő megrövidí­tésére kell visszavezetni. Az építőipar te­rén csak lassan jáyul a helyzet Ezen a té­ren javulás csak a korona stabilizálásától várható. A közös vámterület ellenére, jól fejlett volt már békében is a magyar textil­ipar, amelynek termelési föltételei itt rop­pant kedvezők, mivel a szakbavágó vala­mennyi nyersanyagot, kivéve a gyapotot és jutát, magában az országban készítik. A textilipar egynémely ágai: a kender fonás, müselyem-, nyomó- és festő-, linóleum-, kalap- és szövöttáruipar annyira fejlettek, hogy nemcsak teljesen fedezik az ország szükségleteit, hanem még kivitelre is jut. Ezzel szemben a poszíóipar a békeszerző­dés által elvesztett legnagyobb vállalatok hijján, uj gyárak létesítése ellenére eddig az ország szükségletének alig harmadré­szét tudja fedezni. — Magától értetődően Magyarország gazdasági helyreállítását csak ugy lehet el­érni, ha a most fönnálló korlátozásokat meg fogják szüntetni. Ennélfogva a deviza­központ rendszerét, valamint a lakbérkor­látozásokat fokozatosan meg kell majd srtrnfpfjü, Ha ez bp!?övetkezik. a k«í?ökr: tökének az eddiginél nagyobb mértekben való beözönlése kezdetét fogja venni. Há­lás vagyok az amerikai pénzügyi köröknek azért, hogy Magyarország pénzügyi és gazdasági újjáépítésének szükségleteivel szemben eddigelé annyi megértést tani; vi- tottak és remélem, hogy ez a megértés nemcsak a magyar külföldi kölcsön jegy­zésénél fog ismét kifejezésre jutni, hanem hogy az amerikai magántőke a legközelebbi jövőben ki fogja használni mindazokat az előnyös lehetőségeket, amelyeket Magyar- ország a mezőgazdaság, bányászat és gyáripar fejlődésével nyújt. Viszály ICemal és az angorai nemzetgyűlés között Konstantinápoly, imiálreiuis 26. A kormány­párt, miikor biztosaim látta, hogy az alkotmány 25. szak ászárnak megszavazásánál kisebbség­ben fog maradni, kivonult az üléstér amiből. A második olvasásnál szintén nem vett részt. — Egy Angoláiból érkezett későbbi jelentés sze­rint a kormány szilárdan el van tökéivé arra, hogy kiviszi, hogy az elnök jogot nyerjen a pád áment föl oszlat ására és célja elérésére nneig fogja tenni a szükséges lépéseket. Ez az első aOkáloilp, hogy Kemal pasa és a nemzet- gyűlés között viszály keletkezett. Paris, március 26. A Journal egy amgorai távirat nyomán közli, hogy a nemzetgyűlés 127 szavazattal 2 elleniében elvetett egy, a kormány által előterjesztett alkoímámysza- kaszt. A miniszterek legtöbbje a szavazásnál! nem jelent meg. Komoly francia—török konfliktus London, március 26. (Saját tudósítónk­tól.) A lapok jelentése szerint megtorlásul azért, hogy francia csapatok nemrégiben megtámadták a török katonaságot, irregulá- ris török csapatok megtámadták Meidan AK- bad francia vasúti állomást. Valamennyi francia őrt és hivatalnokot fölkoncoltak. 10® csen-sil Koronáén fizettek ma, március 26-án: Zürichben 16.80 svájci frankot Budapesten 227 500.— magyar koronát Bécsben 206100.— osztrák koronát Berlinben 1221000000000(1.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents