Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-21 / 66. (514.) szám

_____________________________________ Péntek, március 21. A német császár nem akart háborút Az utolsó berlkti angol katonai attasé emlékiratai Vilmos császárról Téflrwiold téved, mert a kormányzói kézirat nem ma­gyaráz törvényt Ki kell jelentenie, hegy semmiféle allkotmánysérdem nem történt- és a kormányzó a szakminiszter előterjesztésére küldte ki a javaslatot. Végül Gömbös Gyula szólalt föl. Egy közbekiáltás hangzott el, hogy a forradalmi elemekre ágyúval kell lőni. Ezt a fölfogást vállaltja, de tiltakozik minden más beállítás ellen. A becsületes dogozó magyar munkást senki sem akarja bántani. Az ülés vége hajnali fél két órakor volt. Földessy és Mikié képviselőket kizárták a magyar szociál­demokrata pártból Pozsony, március 20. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi Ma­gyar Újság jelenti, hogy Földessy József dr. és Mikié Vince nemzetgyűlési képviselőket a magyar szociáldemokrata párt legutóbb Pozsonyban tartott bizalmas értekezletén ki­zárta a .párt kötelékéből és indítványt tett a választási bíróságnak a mandátumuk meg­semmisítése iránt. Tudósítónk informálódott a hir valódiságát illetően a szociáldemokrata párt vezetőségénél és azt az információt kapta, hogy a hir lényegében megfelel az igazságnak. Mikié Vince nagyhindi kisgaz­dát, aki Nagy Gyula utóda lett, nem is kel­lett kirekeszteni, mert már nem tagja a párt­nak. Földessy József dr. pedig, aki már nem lakik Komáromban, a párttal már régebben ellentétbe került és annak rendelkezéseit semmibe se vette, Nagyon rossz néven ve­szik tőle, hogy annak idején a rendtörvény mellett szavazott. »-*<»»»♦«« Fogházra ítélt himnuszéneklők Korüáth Endre ügyében a törvényszék nem Ítélkezett — Magyarnyelvű védöbeszédrs nem ad jogot a nyelvtörvény? — A főíárgya- lásf elnök jogi csodabogara Ungvár, március 20. (Kuisziwsztkói s zeirkesz tőségünk tői.) Az ungvári törvényszék tegnapelőtt tárgyalta Korláith Endre dr. és társai TJzgatási“ pőrét, mely izgatást azzal követték el, hogy 1922 augusztus 20-án az ungvári római katolikus templomban! több száz miagyar emberrel együtt a IImínuszt énekelték. Igen érdekes volt a törvényszéknek az a végzése, amely szerint Korlátih Endrével szemben az eljárást felfüggesztette, mivel tu­domására jutóét, hegy Korlátih Endrét idő­közben nemzetgyűlési kép-viselőivé válasz­tották. A védők tiátakoztak e végzés ellem, mivel a választások eredményét hivatalosan még nem biirdétíék ki. A törvényszék azon­ban hajthatatlan maradt és ügy Korlátih End­rének el kellett hagynia a vádlottak padját. A legsúlyosabb váddal különben Horrny Oszkár ungvári római katoíikius lelkészt és gimnáziumi lüttan-árt illette az ügyész. Azt állította róla, hogy államé!lenes szentbeszéd­del izgatta a híveket a himnusz éneklésére. A vádott már a február 20-án tartott első tárgyaláson bebizonyította, hogy a vád alap­talan és védekezését most a törvényszék el is fogadva. A tanuk kihallgatása után a vádlottak védői: Eperjeasy József dr.. Ackerm-ann Fii- löp dr. és Sterűberger Illés dr. ügyvédek ha­tásos vódőbeszédet tartottak. Eperjessy Jó­zsef kérte a törvényszékt. hogy tekintettel a nyelvtől vényben biztosított jogára, engedje meg a törvényszék, hogy beszédét magyar nyelven mondhassa el. Az elhöik megtagadta e kérés teljesítését, mivel ő azt „adminisztrá­ciós" ügynek tekinti, melyhez a nyelv tör­vénynek semmi köze. A védő erre megálla­pította. hogy az elnök • intézkedése sérti a nyelv tör vényben biztosított jogát és megaka­dályozza őt a védői tisztségének kifejtésében, ezért eláll a védelemtől, semimkégi panaszt jelent be. amelyet azonban- az elnök nem en­gedett jegyzőkönyvbe fölvenni. Ez az inci­dens nagy izgatottságot keltett a nagyszámú közönségben. A törvényszék Ítéletében Kenderesi Ist­vánt, Huszanica Ilonát és Ilorny Oszkárt fel­mentette. Pánik János dr. főtitkárt, Rácz Pált, lapuink ruszin-szkó iszertoesztöjét, Szu- hanek Luí-nt, Neviim Bösikét. Kováik Lóránd volt főszolgabírót, Csuha Lászlót és Csuha Sándort (Csuha István volt ungi főispán két fiát) nyolc-nyolc napi fogházra ítélte. Kende Csabánét. mint „visszaeső bűnöst" tizennégy napi fogházra Ítélte, míg Aschenbrier Ferikét és Gulovics JoÜikát, mint kiskorúakat a tőr- vér,yszék megdorgálta. Az elitéit vádlottak fellebbeztek. Az ügyész három napi meggon­dolás! időt kért. Jí» nnár Ao>f,eánft (nirtosof, (ártsd &£Metes8éüedlme& uj lUveftcl is sxerentlf London, március 20. (Saját tudósítónktól.) Angliában most je­lent meg egy katonai, tengerészeti és légha­józási kérdésekkel foglalkozó folyóiratnak, a The Fighting Forcesnek első száma, amely közli Rüssél alezredesnek, az utolsó berlini katonai attasénak emlékiratait. Rüssél emlékiratai a legnagyobbrészt a német császárral foglalkoznak. Russel meg van győződve arról, hogy II. Vilmos alap­jában véve békés ember volt. Az a cél lebe­gett szeme előtt, hogy egy nagy békecsászár legyein belőle. Német tisztek sokszor hangoz­tatták az alezredes el-őft, hogy második Vil­mos sohasem fog háborút viselni, mert a bé- keeszméknek hív-e. Más oldalról viszont nem lehet eltagadni azt, hogy kormányai oly mű­ködést tanúsítottak, amelyeknek elkerülhe­tetlenül háborúira kellett vezetnie. A császár helyzete a naponta növekedő háborús párttal szemben annyira gyönge tett, hogy a csá­szár nem tudott többé ellentállni. Ö volt az egyetlen ember Európáiban, aki megakadá­lyozhatta volna a háborút. Ezt nem tette meg és ez történelmi bűne. Ezután a császár sze­mélyével foglalkozva uigy véli, hogy a császár nagyon féltékeny volt legidősebb fiára, a trónörökösre, akit a nép sokkal jobban szeretett, mint őt. Érezte azt, hogy minden bókeszeretete dacára előbb vagy utóbb háború fog következni és azt az al­kalmat, hogy dicsőséget és győzelmet lehet aratni, nem akarta átengedni a fia szá­mára. Prága, március 20. A Berliner Tageblatt tegnapi köztese az álli-tálagos cseh-szl-ovák—francia titkos meg­állapodásokról érthető feltűnést keltett min­denfelé. A B. T. tegnap esti kiadásában Be­li es cáfolatát a szavaikkal való játéknak mond­ja, mivel a lap által közölt okiratok között szerződés valóiban nincs, annál inkább azon­ban deklarációk és jegyzőkönyvek. Mai reg­geli számában pedig a lap beígéri, hogy rész­letesen vissza fog térni Benes nyilatkozatára. Tusár berlini cseb-szíováík követ azon­nal nyilatkozatot tett közzé a Vossische Zeitungban, amelyben a többi -között ezeket mondotta: Még a német-orosz ti „kos szerződés, amelynek egy párisi szerkesztőség ugrott be, sem volt olyan naiv. A hamisítónak valami­lyen szerződés formuláréja akadt a kezébe, amelyet azonban nem tudott használni. Tar­talmilag is könnyen meg lehet cáfolni az ok­iratot. A deklaráció szerint egy lengyel-né­met háború esetén mind a két szerződő fél Lengyelország oldalára lép. Tusár megálla­pítja, hogy Lengyelországnak eddig semmi­féle szerződébe sincsen Cseh-Szlovákiávai és teljes lehetetlenség, hogy Cteh-Szlovákia ar­ra kötelezze magát, hogy Lengyelország ked­véért bábomba menjen anélkül, hogy ezért Lengyelország akár a legcseké'yebb ellen­szolgáltatást adja. A francia és cseh (!) sem­legességre vonatkozó bekezdés egy orosz konfliktus esetén ellenkezik Franciaország- I uak Lengyelországgal kötött politikai és ka­tonai szerződésével. Ami pedig azt a bekez­dést illeti, hogy hadat üzennek Németország­nak, ha ez Oroszország segítségére megy, mindenki, aki ismeri a viszonyokat Cseh­országban (!) tudja, hogy egy cseh külügy­miniszter sem vállalhatna ilyen kötelezettsé­geket, legkevésbé pedig Benes, Ausztria meg­szállása rettenetes ki'.alá’ás. Legkomikusab- ban hat az a bekezdés, ame’y szerint a cseh­szlovák külügyminiszternek bele kellene avat­koznia a Földközi-tengeri ügyekbe. Miért vesz- szen össze Cseh-5zIovákla Olaszországgal? Poincaré ur saját országában és Európában nevetségessé tenné magát. Az 8 Uíir Abendblattban Gofhein volt birodalmi miniszter ír ciik-kiet a szerződésről, amelyben abbeli véleményét fejezi ki, hogy a megállapodások nemcsak a német, de aiz Tudta azt -is, hogy vaunak emberek, akik gyávának tartják öt és akik nem bírják be­várni azt, amiig háborús elhatározásra szánja rá magát. Eknondija Russel, hogy a császár sokáig ingadozott, mig elrendelte a mozgó­sítást. Elbeszélték a-z attassé előtt, hogy ami­kor a császár a mozgósítási parancsot alá­írta, ágy kiáltott föl: — Uraim, megtettem, amit kívántak tő­lem, de ezt valamikor keserűen meg fogják bánni! Russel szerint a német tisztikarban az a világpolitikai nézet uralkodott, hogy két nép van a világban, amelynek létjogosultsága van és ez a német és az angol nép s hogy a ket­tőnek össze 'kellene fognia, hogy a világot egymás között felosszák. A latin népek minid vérszegények és alkalmatlanok, mind meg­éretitek az 'elpusztulásra s ezeket ki kell szo­rítani pozíciójúikból, a többi faj pedig egyál­talában nem számit. Mint különösen jellemző eseményt, leírja Russel egy fiatal gárdatiszttel folytatott be- szé'getését. Ez a gárdlatiszit neki, mint az angol 'katonai attasénak ezeket mondotta: — Nagyon szívesen harcolnék az angolok el­len. Amikor Russel csodálkozva nézett rá, a gárdatiszt észrevette, hogy butaságot mon­dott és így egészítette ki szavait: ... mert az angolok genfiemének és becsületesen fog­nak harcolni. Russel liirómkuisaift jegyzi meg: Ezt a talán különös, de barátságos értelmű sportszerű kijelentést akceptáltam.. zás látszatát keltik és uigy hiszi, hogy Angliá­ban és Amerikában is tisztába fognak jönni azzal, hogy ki veszélyezteti a békét. Végű1 reméli, hogy a francia választók szemét is ki fogják nyitni ezek a titkos megállapodások. A szociáldemokrata Vorwárts úgy véli, hogy az a hevesség, amellyel azokiratok hi­telességét tagadják, amellett bizonyít, hogy milyen bizalmatlanság tölti el a külügyi po­litika levegőjét. A lap véleménye szerint ma­ga a szerződés olyan, hogy szinte kihívja a titkos megállapodásokban való hitet és arra izgatja a fantáziát, hogy kitöltse annak hé­zagait, mivel úgy készült, mintha csak az volna a célja, hogy nyugtalanságot, zavart és bizalmatlanságot keltsen. A Lokalanzei- ger Benes cáfolata után is hiteleseknek mondja az okiratokat. Kaffka Brúnó dr. német demokrata kép­viselő, aki tegnap ebben az ügyben megin­terpellálta Benest, a Frankfurter Zeitungban és a Vossische Zeitungban nyilatkozik az ál­lítólagos magállapodásokról. Kijelenti, hogy Benes nyilaőkozatánck hitelt ad. Véleménye szerint ugyan a külügyminiszternek akkor is tagadóiag kellett volna beszélnie, ha a szer­ződésekből valami igaz volna, mert Ihia titkos szerződéseket kötnek, úgy természetesen fel kell készülni arra is, hogy azokat adott pil­lanatban a nyilvánosság előtt letagadják, de hitelt ad Benesnek azért, mivel meg van győ­ződve arról, hogy a cseh-szlovák külügyi po­litika is tisztában van azzal, milyen nagy ér­deke fűződik a német birodalomhoz valló jó- viszonyhoz és ezért távol kell állania attól, hogy támogassa Franciaország politikáját. A bécsi Arbeiterzeitemg,' valamint a Neue Wiener Tagblatt szerint ott nem veszik ko­molyan a tikos okiratokat. A Prager Presse esti számában egymás mellett közli Andrássy és Bismarck szövet­ségi tárgyalásairól 1879 szeptember 24-én fölvett jegyzőkönyv, valamint a Berliner Tageblatt által közölt titkos jegyzőkönyv szövegének egy-egy mondatát, amelyeknek kifejezései szóról-szóra megegyeznek egy­mással. A különbség csak az, hogy Andrássy neve helyett Nincsics neve, Bismarck neve helyén pedig Benes neve szerepel. Termé­szetes, hogy a két kiragadott mondat kifeje­zéseinek azonossága még semmit sem bizo­nyít. Franciaországnak nem szabad a kalifátus kérdésébe beavatkozni Páris, március 20. A szenátus küügyi bi­zottsága megkapta a kalifáról szóló jelentést. A jelentésben külön kiemelik, hogy Francia- országnak ebben az ügyben nagyon tartóz­kodóan kell viselkedni és semnfntemü a ka- lifátus vissz aállitására irányuló mozgalom­ban részt vennie nem szabad, miért ez, ért­hetően a pánszlávizmus megerősödésére ve­zetne. Előnyösebb lenne, ha a kalifátust meg­osztanák és minden államnak külön kalifája lenne. Március 24-én kezdődik a bécsi orosz-román konferencia Becs, március 20. A bécsi román—orosz tárgyalások március 24-ikén kezdődnek. Lap- jelentése'k szerint egyelőre csak informatív jellegű előzetes megbeszélésekről van szó, melyeknek során főképpen a hatáirmegiá-Tlapi- tások kérdéséről fognak tárgyalná. Az előze­tes megbeszélések eredményétől függ, hogy a későbbi tárgyalásokat meg fogják-e tar­tani. Revcdveres merénylet az aliensteini lengyel alkonznl ellen Varsó, március 20. Könígsbsrgböl érkezett je­lentés szerint tegnap éjjel Ismeretlen férfiak hatol­tak az alíensteiiii lengyel alkonzulátus helyiségé­be és revolvereikkel lövöldözni kezdtek. Egy golyó az alkonzu! szobájába hatolt, az alkonznl azonban szerencsére sértetlen maradt. A königs- bergl fökonzul rendeletére az allensteini alkonzu­látus a tiltakozás jeléül egyelőre beszüntette mű­ködését. Morgan rajong Franciaországért Cannes, március 20. Píerpont Morgan Nápolyba való elutazása előtt Nizzában új­ságíróknak a következőket mondotta. A fran­cia szenátus álltai elfogadott uj adók megelé­gedéssel töltenek el Magától értetődik, hogy Németország kötetes Franc'aor szagnak kifi­zetni adósságait, ha ennek a kötelességének jelenleg nem iis tesz eleget. Franciaország előkészületeit úgy tette meg. hogy fel legyen készülve minden tehetőségre. Az amerikaiak telje-s bizalommá! viselteinek Franciaország­gal szemben és főként annak szorgos, okos és elhatározott népét szeretik. Ha Franciaor­szág vezető körtei a néptől vesznek példáit, úgy a francia nemzet csakhamar legyőzhe- tetleené válik. Amerika rmniditakor Francia- ország oldalán fog állam és minden lehetsé­ges módon támogatni fogja háborús szövetsé­get. A pénzügyi pánik megoíkoiatálam, hiszen Franciaország nemzeti vagyona évről-évbe gyarapodik, de Franciaország ellenségei azt remélték, hogy meg’ugathatják a francia nemzetbe vetett bizalmat Franciaország azonban, önfeláüldozó polgárainak odaadása révén, leküzdötte a nehézségeket és ha ezen a megkezdett utón fog továbbra is járni, csakhamar újra azt a pozíciót fogja elfoglalni, melyet Válsága előtt betöltött. Nagyon örül­nék, — mondotta befejezésül Morgan — ha ez az idő minél hamarabb bekövetkezne, mert szeretem a gyönyörű és igazságos Francia- országot. Rövid táviraíők Moszkvai kormánykörökben azt állítják, hogy a svéd kormány magatartása Szovjetoroszország- ,gal szemben komoly'- következményeket fog maga után vonni. Marx birodalmi kancellár hivatalosan közölte a bajor kormánnyal, ’hogy a birodalmi kormány­nak nincs kifogása az ellen, hogy Bajorország a Vatikánnal konkordátumot kössön. A B. Z. am Mittag a Daily Telegrapli ama jelentését közli, hogy az Angol Bank az uj német jegykibocsátó banknak ötmillió font hitelt nyitott. Musztafa Kemal pasa arra kérte fel a Kon­stantinápolyban székelő külföldi képviseleteket, hogy tegyék át Angórába székhelyüket. Az április hónapban megkezdődő angol-orosz konferencia hónapokon keresztül, valószínűen nyárig fog tartani. A kémkedés vádjával illetett, \ő ad iv ősz tok­ban bebörtönzött japán alattvalókat bizonyíték hijján szabadon bocsátották. Azt várják, hogy va­lamennyit kiutasítják Oroszországból. Kente- jelenti Allahabadból, hogy öt indus el­len'eljárást indítottak, mert Indiában a kommu­nista internacioná-le fiókját akarták megteremteni. A szövetségközi rajnai bizottság engedé­lyezte annak a rendeletnek publikálását, amely a birodalmi gyűlés uj választásait május 4-ikére tiizi ki. Az angol adimiralitás parlamenti titkára egy az angol légi flotta erősségére vonatkozó kérdés­re azt felelte, hogy az angol légi flotta jelenlegi állománya 84 repülőgép, azonkívül több gyakorló és tartalékgép. Előkészületeket tettek, hogy a repülőgépek számát 1924—192,5 folyamán 112-re emdj ék. J)[e tétov&MM. &UJ meKénft T . ífámc89 eföt M WtiMtot Iliül megállapodások Tusár is koholmánynak mondja az okiratokat Kaffka hitelt ad Benesnek — Gothein volt német miniszter viszont hiteleseknek fogadja el a Berliner Tageblatt közléseit ősz teáik és magyar ügyekbe való beaivaíko­kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készítményt! finom férfi £ I \ és női fehérnemű, asztal- £ | \ térítők és mindennemű lenárn £ j Árusítás nagyban és kicsinyben jE ^rmTmvTmrmmwfvnTvvvTfVTTfmvvTfTTmTTnnmmTTr 41

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents