Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-17 / 40. (488.) szám

Vasárnap, február 17. Spsióskő és SöíBioskőujfalu átadása Budapest, február 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelen­tése.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: So­moskőújfalu és Somoskő községeket, amelye­ket a trianoni békeszerződés csch-szlovák köztársaságnak juttatott, a népszövetség tavaly április 23-iki döntése értelmében teg­nap visszacsatolták Magyarországhoz. A ma­gyar és cseh-szlovák hivatalos küldöttség a régi határ mellett találkozott, majd a somos- köujfalusi községházán megszövegezték az átadásról szóló német nyelvű jegyzőkönyvet. A két bizottság ezután együttesen bejárta a térképen lerajzolt határokat, amelyek lehe­tetlen helyzetet teremtettek. A falu szélső házainak tyuk és disznóólai cseh-szlovák területre estek. Somoskő még magyar, ellen­ben az a várrom, amelynek tövében a falu fölépült, cseh-szlovák területen van. Ugyan­csak cseh-szlovák területre esik a bazalt kő­bánya is, amelyet azonban az egyezség sze­rint a magyarok szabadon és vámmentesen aknázhatnak ki saját munkásaikkal. A jegy­zői hivatalban az iratokkal együtt huszon­nyolcezer cseh-szlovák koronát adtak át a magyar hatóságoknak, mint az ur bér bői be­folyt összeget. A cseh-szlovák hatóságok a postáról és a vasútállomásról minden műszaki felszerelést elszállítottak. A jegyzőkönyvet délután 4 óra 30 perckor Írták alá. Ettől kezdve a két község ismét hivatalosam is Magyarországhoz tartozik. Dukát megszólaltatta Beiies szócsöve Prága, február 16. Tegnap hirt adtunk arról a bukaresti tudó­sítás alapján, hogy a román politikai közvé­lemény mily távol áü szimpátia tekintetében a Benes legújabb exkurziójától: a francia cseh-szlovák szerződéstől. Beszámoltunk arról, hogy még az a román politikus is, akit tavaly a cseh-szlovák kormányférfiak Prá­gában keblükön melengettek, akivel a Prager Pressébe politikai cikkeiket írattak és akitől a megszédüiésig el voltak ragadtatva, még Jorga is aggodalmasnak tartja a Középeuró- pára zúdítani szándékolt szláv hegemóniát. A román közvéleménynek erről az álláspont­járól tudomást szereztek a prágai külügy­minisztériumban és annak kapcsolt részein is s így a Prager Presse, mint a Benes külpo­litikájának szorosan odakapcsolt része, meg­bízta bukaresti tudósítói át, hogy szerezzen Dukától egy kis angolflastromot, amivel el lehet leplezni és ki lehet kozmetikázni azt a p Örsen est, amelyet a bukaresti sajtó felzú­dulása a kisantant arculatján kipat tartott. A tudósító megtette a kötelességét és a Pra­ger Presse mai számában megjelent Dukának egy interjúja, amely nagyszerűen visszaadja mindazokat a betanult szólamokat, amiket Benes irt a kisantant kiskátéjába a szövet­ségbe tömörült külüigynundszternebniák szá­mára. Ebben az interjúban Duka kijelenti, hogy a kisantant és Románia és mindenki rendkívül kedvezően fogadja a békeáibapoí konszobdációjának gyönyörű mestermüvét, a francia—cseh-szlovák szerződést. Kijelenti, hogy a román politikának nagy érdekei fű­ződnek ahhoz, hogy Olaszország s a kisantant között az úgynevezett civódási felületek a ju­goszláv-olasz szerződés kapcsán eltűntek és iniég csak tévedésből sem mond egy uj mon­datot vagy egy uj szót, amikor arról beszél, hogy a kisantant egysége törhetetlen és meg nem ingatható. A Prager Presse bukaresti tudósítója kitünően teljesítette kötelességét, gyönyörű interjút szerzett a román külügy­minisztertől, amelyet érdemes eltenni minden kiilpolitikusnak abba a dossziéba, ahol a po­litikai ferdítések és a diplomácia zsongiőrös- ködések dokumentumai őrzik. Bomski óva inti a lengyeleket a csek-szlovák szimpátiától Varsó, február 16. A szejm külügyi bi­zottságának tegnapi ülésén L i e b e r m a n n szocialista képviselő az lobbi szocialista szó­nokokkal ellentétben azt hangoztatta, hogy Cseb-Szlovákiának és Lengyelországnak meg kell értenie egymást. Ez a szocialista szónok nem tartja veszedelmesnek Lengyelországra nézve a francia cseh-szlovák szerződést. Hi­báztatta a lengyel sajtót', hogy felesleges riadó'at fújt a .bvorina-kerdésse! kapcsolat­iam <’• i •jelentette, hogy a lengyeleknek i Őrködniük kell saját érdekeik fölött, de Bé­ressel íétig'Triniok kell. ° 'ich, a z'ulódub képviselője azt a I Lé; intézte ;• kiilíig.v miniszterhez, hogy miért nem emlékezott meg expozéjában egy} szóval sem Lengyelországnak a kisantanhoz való viszonyáról. Domski, a népegység pártjának kép­viselője beszédében kijenlentette, hogy Len­gyelországnak határait a szövetségek rensze- rével kell biztosítania. A Cseh-Szlovákiához való viszonyról szólva kijelentette, hogy a cseh-sziovák köztársaság politikája a iüggetlen Lengyelország alapításától kezdve Lengyelországgal szemben barátsá- talan volt A csehek előtt, tekintettel ruszoíil politikájukra, érthetővé kell tenni azt, hogy politikájukon változtatni kell, ha jóviszonyban akarnak élni Lengyelor­szággal. A szónok óva Intette a lengyel közvéleményt, hogy nagy szimpátiákat tápláljon Cseh-Szlovákiával szemben. Tutankamen bosszújának nincs határa Újabb haláleset a luxori expedíció tagjai között — Hamon gróf szenzációs nyilatkozata az egyiptomi királyleány vérző kezéről London, február 15. A Tutankámen szarkofágját felnyitó egyiptológusok közül Lafleur egyetemi tanár tegnap tüdőgyulladásban hirtelen meghalt. A fáraónk bosszújáról elterjedt legenda ezzel ui tápot nyert. Már a sir felnyitásánál azt sut­togták a környék benszüiött. lakosai, hogy a sirduió európaiakat utol fogja érni a fáraó borzalmas bosszúja. A legendát támogatni •látszik az, hogy az expedíció fogja! közül azóta sokan meghaltak. Az angol lapokban most Luis Komon, a kiváló egyiptológus szenzációs esetet mesél el Tutankámen bosszujával kapcsolatosan. Az egyiptomi királylány jobbkeze — 1922-ig birtokomban volt egy egyip­tomi királylány háromezer éves múmiájának a jobbkeze — így kezdődik Hamon nyilatko­zata. — A kezet hanmincnégy év előtt kap­tam egy előkelő egyiptomitól ajándékba, ki­nek családija főpapi ősökre tekint vissza. A kéz a Tutankámen előtt uralkodó fáraó egyik leányának jobbkeze. Ez a hercegnő lázadást szított atyja ellen, seregét azonban leverték és a harcban ő maga is elesett. Jobb kezét levágták, hogy teste a síriban ne leljen nyu­galmat. Egy főpap a jobb kezet bebalzsa­mozta, múmiát készített belőle, amelyet há­romezer éven át örököltek egymástól a fő­papi család leszármazottjai, míg végre az én birtokomba jutott. Megelevenedik a mumiakéz — Egy napon észrevettem — mondja nyilatkozatában Hamon, — hogy a kéz, mely fekete volt, mint az ében és száraz volt, mint a dohány, az üvegszekrényben^ mely­ben elhelyeztem., megváltoztatta a helyzetét. Mutatóujja a szoba menyezetére irányult. Kinyitottam a szekrényt éis óvatosan meg­fogtam az ujjat. A vér csaknem megfagyott ereimben, mert a múmia kezén több vér- cseppet vettem észre. Ez 1920 májusában történt. A kéz ezután a teljes halottiság álla­potát mutatta*, azonban egy évre rá ismét megelevenedett. 1922-ben ismét vérzett a kéz, mire azt hittem, .hogy halucinálok, elhi­vattam egy közjegyzőt, egy gyógyszerész éis egy mérnök barátomat, akik velem együtt megállapították, hogy a kéz az élet­nek minden jelét mutatja. Az esetről a köz­jegyző jegyzőkönyvet vett föl s a gróf a mumíakezet megmutatta az újságíróknak. A kéz vérzéséit ezután szurok és lakoldattal ismét elállitották s a kezet oly állapotba hozták, mint volt azelőtt. A fáraó leánya megjelenik — Mikor a sinn-fein zavargások kitör­tek, feleségemmel együtt menekülnöm kel­lett. Kastélyunk egész berendezését Angliá­ba szálíitettük már át, csak a kéz volt még a szekrényben. Mikor elutazásunk előesté­lyén a kezet ki akartam venni, észrevettem, hogy ismét vér gyöngyözik belőle. Azt hit­tem, hogy eszemet vesztem s feleségemmel elhatároztam, hogy az égő kandallóba dob­juk. óvatosan kivettem a kezet a szekrény­ből és a kandalóba dobtam, ahol hatalmas fahasábok lobogtak. Feleségein egy egyip­tomi halotti imát mormolt. Ekkor leírhatat­lan esemény történt. A szoba külső üvegaj­taja óriási recsegéssel betört, azonban a bel­ső tölgyfaajtó szárnyai egyelőre zárva ma­radtak. Azt hittük, hogy sinn-feinek támad­ták meg a házat és menekülni akartunk. Ek­kor azonban mintha egy óriás ökölcsapásai zúzták volna be, beszakadt a tölgyfaajtó mindkét szárnya. Az ajtókeretben a parkot láttuk bűvös holdfényben és a küszöbön megjelent egy asszony. A jelenség mozdulat­lan maradt egy Ideig, majd a kandaló felé tartott. Egyiptomi öltözékben volt, fején a szkarabeusz két aranyszámya ragyogott, melyet két kígyó övezett, az ősi egyiptomi királyok jelvénye. A tűzhely elé érve leha­jolt és kivette a lángból a kezet, mely eltűnt szemünk elől. Azonban tisztán láttuk, hogy a jelenségnek két keze van. A jelenség ekkor megfordult és kiment az ajtón, látogatásá­nak jeléül visszahagyva a bedöntött kettős aj tőszárnyat . . . Az egyiptomi kormány nem tűri tovább a királysírok meggyalá- zásáí Jelentettük, hogy az egyiptomi kor­mány megtiltotta a Carter expedíciójának hogy tovább kutasson Tutankámen fáraó sírjában és elrendelte a sir azonnali bezárá­sát. Carter és az angol sajtó felháborodva tárgyalja az egyiptomi kormány eljárását, azonban, ha az angol lapok naiv felháboro­dását olvassuk például afölött, hogy tizen­hat angol hölgy, kik a királysírt meg akar­ták tekinteni, az egyipomi kormány tilalma következtében most lilába tették meg az utat, akkor igazat adunk az egyiptomi kor­mány elhatározásának, mikor a Tutanká- mendhfiisztériának, mely az angol-szász női világot hatalmába kerítette, végetvetni igyekszik. Egyiptom elegáns fürdőiben az angol és amerikai hisz térik ák egész kara­vánjai várják, hogy a golfjáték, tevekirán­dulás és ötórai tea közben élvezhessék a legnagyobb szenzációt, Tutankámen fáraó meztelen tetesniének megtekintését. Egy egyiptomi király teteme különb csemege az angol-szász társaság felső tizezreinek, mint minden más vásári bódészenzáció, nagyobb atrakció, mint egy boxbajnok, vagy egy mo- ziistar. Az egyiptomi néphangulatnak teljesen igaza van, mikor a legaljasabb sirgyalázás- nak érzi azt, mikor londoni dámák csapatai lornyonjaikkal megbámulják a fáraó kopor­sóból kiszedett tetemét és rábólintanak: „nagyszerű, igazán csinos". A nemei szakértők tervezete Berlin, február 16. A jóvátételi bizottság álial kiküldött szakértők munkájuk befejezése után véleményüket terv alakjában dolgozták ki, amely a német valuta és a jóvátételek közt organikus összeköttetést állít föl. Ennek technikai eszköze az aranybankjegyeket ki­bocsátó bank lenne, melynek alaptőkéjét leg­alább felerészében külföldi tőkésektől kell megszerezni. A bank igazgatóságában a világ főbb jegybankjainak képviselői a szavazatok felével bírnának. A terv szerint a háborús adósságok szabályozása egy úgynevezett háborús adóssági adó utján történnék, amelyet Németország csak költségvetésé­nek egyensulybahozása után szedne be. Az adó irányitó mértékét alkotná az a megálla­pítás, hogy Németország adóterhe nem lehet kisebb, mint az, amelyet a szövetségesek a háborús adósságok fedezésére magukra vállaltak. A tengelykérdést, hogy Francia- ország miképpen juthat azonnal nagyobb összeghez, egy kölcsön utján kivárnák meg­oldani, amely a birodalmi vasútokra lenne bazirozva. A birodalmi vasutak tizmilliárd aranymárlca értékben hat százalékkal kama­tozó kötelezvényeket bocsátanának ki. Ebből öt milliárdot kapna Franciaország, A kötelez­vények tulajdonosai felügyeleti jogot kapná­nak a kereskedelmi üzem formájában működő birodalmi vasutakra. Az egész terv kiindulási pontja az, hogy Franciaország a Ruhr és Raj- navidékén lévő vasutakról, mint zálogokról, köteles lemondani. Ha ezt Franciaország nem tenné meg, úgy Amerika egyetlen centet sem adna e célra. Paris, február 16. A ma reggeli párisi lapok a szakértő-bizottság működésének eredményéről különféle híreket közölnek. A Maiin szerint valószínű, hogy mielőtt a szak­értőbizottság március elején beterjesztené jelentését,, előbb a francia kormánynak és a rajnavidéki hatóságoknak különböző kép­viselőit fogja meghallgatni. A New-York Héráid úgy tudja, hogy az első szakértőbizott­ság határozata akként hangzik, hogy Német­ország pénzügyi stabilizálásának érdekében szükséges helyreállítani a birodalmi vasút­hálózat teljes organikus egészét. Speyer, február 16. A píalzi kormány eddig fogvatartóit tagjait szabadom engedték. ratAr AoKxánft fttnntaP&off. tartsd ftdtefessé^cdneft uj fiivcftet itt ascfeudl Táfiraloi< Jugoszlávia határidőmeghosszab- bitást kér a romai paktum ratifikálására Róma, február 16. A lapok jelentik Bel­gráditól, hogy mivel az olasz-jugoszláv szer­ződés ratifikálásának határideje ma lejárt, a jugoszláv kormány a határidő meghosszabbí­tását kérte az olasz kormánytól. Nincsics külügyminiszter lakásán Bordero olasz tábor­nokkal, továbbá az olasz ügyvivővel tanács­kozás folyt, amelynek során Nincsics kijelen­tette, hogy ennek a haksztáskérésnek ma­gára a szerződésre semmi kihatása sincs. A szíkupstína tanácskozásai holnap ismét meg­kezdődnek. Franciaország és a szovjet Moszkva, február 16. Az Echo de Paris és más lapok azt az állítást közölték, hogy Franciaország kísérleteket tett a szovjettel való közvetlen tárgyalásokra nézve s hogy ez a kísérlete eredménytelen maradt, ami annak jele, hogy a szovjefkormány ellen­séges magatartást tanúsít Franciaországgal szemben. Ez az állítás itt nagy meglepetést keltett. A külügyi népbiztosság határozottan megcáfolja e hírt és kijelenti, hogy éppen ellenkezően a szovjet volt az, amely röviddel ezelőtt kifejezte ama készségét, hogy Francia- országgal közvetítő nélkül tárgyaljon, de erre választ nem kapott. Litvinov szerint Magyarország már elösmerte a szovjetet Prága, február 16. A szovjetkormány prágai képviselője, Litvinov tegnapi beszé­dének újabb részleteit közli a sajtóval. A beszédnek legérdekesebb része, amelyben Lit- vinov kijelenti, hogy vannak államok, amelyekkel a szovjetkormány nem tart fönn diplomáciai összeköttetést, de melyek formá­lisan de jure elösmerték a szovjetkormányt. Ilyenek például Ausztria, Magyarország és Bulgária, amelyek a bresztlitovszki békét Oroszországgal közösen Írták alá. E békének a megsemmisítése nem jelenti az elismerés érvénytelenségét.. Egy kormányt amely már egyszer el van ösmerve, nem kell ismét elös- merni s mindössze a diplomáciai összekötte­tések ujrafölvételéről van szó. Megkezdődött a balti államok konferenciája Varsó, február 16. A lengyel külügymá- msizteriuirniban tegnap összejöttök a balti álla­mok miniszterei. Észtország külügyminisztere Ackel a tanácskozás során kifejtette, hogy Észtország jelentős gazdasági kapcsolatokkal fűződik Lengyelországhoz s hogy arra fog törekedni, hogy Lengyelországgal és a balti szövetséggel szorosabb Öszecsatoillást találjon. Hangoztatta, hogy Oroszországgal is jó szomszédi viszonyt káváin fenntartani. Kijelen­tette, hogy Litvániával, mint Észtország ki­tűnő gazdasági elhelyezési területével. Észtor­szág kereskedelmi szerződést kivan kötni. Kifejtette," hogy rendkívül kívánatosnak tar­taná, liogyha Lengyelország és Litvánia között sikerülne a jóvrszOnyt megteremteni, de Észtország ez ügybe nem avatkozhat bele, mivel ez a népszövetség hatáskörébe tartozik. Ezután Seia Lettország külügyminisztere ki­jelentette, hogy orszáigpoiit'lkáiának két irány­vonala van. A béke és a biztonság kérdéséről van szó. E tekintetben a legnagyobb garanci­ákat a szomszédokkal való együttmuiikálko- dásban, a kölcsönös megértésben és a kölcsö­nös segítségben látja. Az uj lett-kormány a gazdasági érdekek támogatására fekteti a fősüiyt. Kijelentette, hogy Lettország keresike- dclfrm és barátsági szerződést köt az Egyesült Államokkal. Hasonló szerződést hajlandó köt­ni Lengyelországgal. A franciák nincsenek megelégedve a katonai ellenőrzéssel Paris, február 16. Az Echo de Paris írja, hogy a nagyköveti konferenciának legköze­lebbi ülésén valószínűen szóbakeriil a német leszerelés és a németországi szövetségközi ellenőrzés kérdése. Úgy látszik, hogy a múlt év decemberében megkezdett1 ellenőrzés tel­jesen hatástalan maradt, mivel a német kor- mányhatóságok számos szabálytalanságot ellepleztek. Ennek okát a lap abban látja, hogy az ellenőrzés a német kormánnyal egyet! értésben történt és ennek megakadályozása érdekében azt ^éli, hogy szükséges lesz az ellenőrzést a német kormány, tudtán kívül végezni.

Next

/
Thumbnails
Contents