Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-28 / 49. (497.) szám

Csütörtök, február 2*>.

3

Borzalmas rabldgQUkosság Nyifrán

Egy titkos találkahely tulajdonosnőjét ismeretlen tettesek megfojtották és kirabolták — A rendőrségnek semmiféle nyom nem áll rendelkezésére

Pozsony, február 27.

(Pozsonyi ‘tudósvtónk te leíonjelöntése.)

rtoxzalimas rablógyilkosság történt tegnap Nyitrán, amelyet csak ma d;é 1-elött leplezett le a rendőrség;. Ismeretlen tettesek rettenetes kegyetlenséggel meggyilkolták Kolenáti Katica hatvanibátrotm éves vagyonos asszonyt, aki pénzét abból szemezte, hogy lakásári titkos találkahelyet tartott fenn. A rablógyilkosságról a következő részleteket sikerült tudósítónknak megtudnia:

Zabajuik pincér, aki Kolera ti Katica titkos találkahelytulajdonosnál lakott albérletben. ma reggel fél kilenc órakor bejelentette a rendőrségen, hogy lakásadónőjét hétfő óta nem látta. Ma reggel be akart menni a szobájába, az ajtó azonban belüliről be volt zárva és háziasszonya kopogására nem jelentkezett. A rendőrség nyomban kiszállt a helyszínére és megkísérelte, hogy bejusson Kolenáti Katica szobájába. Mikor háromszori erélyes kopogtatás is eredlménytelen maradt, a rendőrök feltörték az ajtót.

A szobába lépő rendőrtisztviselő és detektívek elé borzalmas látvány tárult. Az ajtó sarkában holtan feküldt Kolenáti Katica. Arcát nem lehetett kivenni, mert egy törülközővel egész feje és nyaka be volt bugyolálva. Amikor lefejtették a holttestről a kendőt, látták, hogy nyakán vékony kőiéi van, amellyel a gyükosok végeztek vele és teste tele van valami súlyosabb tárgytól eredő ütések nyomával. A gyilkosság valószínűen tegnap hajnalban történt. A szerencsétlen öregasszony halálát fulladás okozta.

Az a szoba, amelyben a holttest feküdt.

legteljesebb rendben volt és a szobában nyoma sem volt annak, mintha a meggyilkolt dulakodott volna gyilkosával vagy gyilkosaival.

A szomszédos szoba azonban teljesen föl volt forgatva. A padlón néhány takarékkönyv hevert amelyeket, úgy látszik, a gyilkos azért nem mert elvinni, mert félt, hogy nyomára vezet. A szekrények ki voltak forgatva, a meggyilkolt pénzes kazettája is üres volt és ékszeres dobozát is kiürítettek. A rablógyilkosok jó zsákmányra tehettek szert, mert Kolenáti Katicának nagy értékű ékszerei és igen sok pénze volt.

A rendőrség eddig semmiféle följegyzést nem tailált, amelyből meg lehetett volna állapi tani, hogy a rablógyilkosok mit vittek el magukkal.

A rendőrségnek semmiféle- nyom nem áll rendelkezésére, hogy kik követhették el e páratlanul álló gyilkosságot. Kolenáti Katica, akiről köztudomású volt, hogy lakását titkos találkahelynek adja ki, a város egyik legforgalmasabb részén lakott és éjszakánként igen sok férfi fordult meg nála. Háza állandó rendőri felügyeltet alatt állott, a rend- őrőrszemtek azonban a gyilkosság napján semmiféle gyanús dolgot nem észleltek sem a házban, sem annak környékén.

A nyomozást igen nagy apparátussal indították meg. Ma délben letartóztattak egy kaszámét, aki a meggyilkoltnak albérlője volt és akihez a nyomozás egyes szálai vezettek. Két óra múlva azonban kénytelenek voltak őt szabadlábrahelyezni, mert alibit -igazolt.

A gyilkosság híre egész Nyitrán óriási

megdöbbenést keltett.

Lutícndoríí. Kabr és Lossov szerepe a BHiler-pnccsbait

A bajor igazságügy miniszter nyilatkozott a porral a P. M. H.-nak

München, február 27. Gürtner bajor igazságügyminisztex a P. M. H. munkatársa előtt a következőket jelentette ki:

— Régi német szokás, hogy az igazságügyi hatóságok mindennemű véleménynyilvánítástól tartózkodnak, ami a folyamatban levő pörre, vagy annak kimenetelére vonatkozik. Ellentétben a latin országokkal, a német igazságszolgáltatás azon az állásponton van, hogy teljesen távoltartja magát minden megnyiltkozásátó! a politikai eseményeknek, vagy szenzációkeresésnek. Kívülről jövő befolyásoknak éppen úgy nem enged, mint ahogy tartózkodik minden olyan cselekedettől, amely nem szigorúan az igazságszolgáltatás határain belül van. A német bírónak egyes-egyedül az a kötelessége, hogy legjobb lelkiismerete és a tények objektív megállapítása szerint Ítélkezzék.

— Ez vonatkozik természetesen a Hit- ler-pörre is. Abban a pillanatban, amelyben a tárgyalás valamilyen politikai érdekek szolgálatába kerülne, német jog szerint minden értelmét és hitelét elveszítené és a bajor igazságügyminiszter egy percig se vállalná tovább a felelősséget a tárgyaláson történtekért. Sem a bajor kormány, sem a bajor közvélemény nem fűz más várakozást ehhez a porhoz, mint ami a német jogérzésnek megfelel. Egy olyan országban, mint Németország, ahol még ma is politikai szenvedélyek

veszélyeztetik az országot, csak egy olyan jogszolgáltatás őrizheti meg a nép bizalmát, amely ilyen szempontoktól van áthatva. A német jogszolgáltatás ilyen módon a német politikai élet gyógyulását segíti elő, annál hatékonyabban, minél-jobban íávoltartja magát attól.

Hitler vallomása

A tegnap délelőtti tárgyalás, amelyről — mint tegnap jelentettük — a nyilvánosságot kizárták, déli tizenkét óráig tartott, mire a fő- tárgyalást délutáni három óráig elhalasztották, mikor is Hitleri hallgatták ki elsőnek.

Hitler vallomásában elmondta politikai karrierjének előzményeit és azt, hogy miként lett antiszemita és fanatikus nacionalista. Münchenben végigélte a tanácskormányt, majd az akkor hat emberből álló nemzeti szocialista munkáspárhoz csatlakozott. Politikai hitvallását igy foglalta össze: „Németország jövője a marxizmus megsemmisítése. Az 1918. évi novemberi forradalom hazaárulás és a legaljasaibb puccs volt a harcoló hadsereg ellen. A nemzeti szocialista munkáspárt vezérelve kérlelhetetlen küzdelem a marxizmus ellen. Mivel azonban az 1918 november 8-iki gaztettet nemcsak németek, hanem a németségtől idegen elemek is hajtották végre, ezért a marxizmus elleni küzdelem faji problémává is vált" Hitler elismeri, hogy céljukat bürokratikus kérés-könyörgés utján nem érhették volna el, ezért sajtó erejükre támaszkodtak. Mozgalmuknak nem voltak katonai céljai, hanem csak azt akarták elérni, hogy minden községben meg legyen szervezetük, mely a baloldali terrort hasonló terrorral ellensúlyozza. A vádlott ezután pártjának a ruhrvidéki eseményekkel szemben követett taktikáját ismerteti. A berlini kormány ahelyett, hogy a nemzeti mozgalommal parírozta volna a franciák erőszakosságát, megfizetett általános sztrájkot rendel el a Ruhrvidé- ken és a nemzeti mozgalom letörésére törekedett. Aggodalmait közölte Lossowal is. A vádlott hevesen kikelt a föderalizmus ellen, Minden előkészületet megtettek a Berlin ellen való küzdelemre, de ezekről az előkészületeikről csak zári ülésen hajlandó nyilatkozni Annak idején Lossowal tartott. Mikor Lossow megtagadta az engedelmességet Berlinnek, nézete szerint nem maradt más választás, mint a végsőkig való harc. Ez volt akkor Ludendorfí nézete is, sőt több beriini vezető személyiségtől ugyancsak ezt hallották, hogy hasonló nézeten vannak.

így tudomásukra jutott, hogy Seeckt tábornok osztja álláspontjukat és a diktatúrát szándékozik kikiáltani. Ezt a megóvást Lossow is az egyetlen kiutnak tartotta, mellet lük volt Kabr és Seiffer is.

Ha tettünk hazaárulás volt, akkor Kahr. Lo-ssow és Seiffer is haza áruló. Hitler ezután november 6., 7. és 8-ikának ismert eseményeit vázolja és vallomása végén kijelenti, hogy nem érzi magát haza-árulónak, hanem német hazafinak, ki nemzetének javát akarta.

ladt a szakácshoz, kiáltva, hogy a nászlakoma huzamosabb időre elhalaszíódott. A szakács pedig elszomorodott, mert eszébe jutott, hogy elromlanák a sültjei s egyéb kész ételei. Egy font vajat tüzbe vetett, egy kosár tojást összetört a kövezeten, aztán kidobta az inast az ajtón s ott állt előtte, ütésre emelve nagy seprűjét.

De amint az ara kilépett a vár udvarára, megkérte a szakácsot, hogy bocsássa szabadon az inast. A szakács szive megindult a kérésére. Abbahagyta hát a verést s igy kiáltott:

— Áldott az Ur, hogy ily szépnek teremtett! Nem bántalak többé. — És egy zokszó nélkül hosszabb időre félretette az étkeket.

Nagy erdőn ment keresztül azután az ara egyes-egyedül, mert gyalogszerrel s kiséret nélkül akart eljutni a szive választottjához. Kápolnába is igy megy az ember nagy szükségében.

Az erdőben pedig földönfutó rabló tanyázott. Ott feküdt a sűrűben s meglátta az utón lépdelő arát. Gyürii az ujján, kis arany korona a fején, nehéz ezüst öv a derekán, gyöngy a nyakán. S igy szóit magában a haramia:

— Csak afféle gyönge nő; elrablóm hát a kincsét s gazdag leszek vele. Aztán elköl- tözhetem idegen országba s búcsút mondhatok ennek a nyomorult rablóéletnek s még tisztességes és tekintélyes ember is lehet belőlem.

De amint az ara közelebb jött hozzá s a haramia meglátta az arcát, cserbenhagyta az ereje. Mert az isten igen szépnek teremtette. Nem árthatok neki — gondolta —, hisz menyasszony. S gyönyörű szűz létére csak nem ereszthetem kifosztva a lakodalmon .házba. És félte az istent, minthogy c

nőt ilyen szépnek teremtette s nem állta útját.

Lakott egy öreg remete is abban az erdőben s azzal gyötörte a testét, hogy hat álló napig ébren volt és csak a hetediken aludt. S törvényül szabta maga elé, hogy ha a hetedik napon nem érne rá az alvásra, még hat napig ébren kell lennie. Mert azt hitte: isten akarja igy. S ime a hetedik nap is alkonyaira hajlott,' mégsem alhatott, mert sok beteg és szükségben levő kereste föl. Éppen végzett valamennyivel s le akart feküdni, mikor megpillantotta a süni erdőben felé tartó arát. És igy tűnődött magában: hogy kel majd át ez a zarándok nő a sebes folyón, mert az éjszaka megáradt és elragadta a hidat. Azzal otthagyta a szállását. A menyasszonyt elkísérte a folyóhoz s vállára emelve átvitte a vizen. De mire visszatért a barlangjába, lejárt az ideje és az idegen nő rfliatt még hat napig kellett virrasz- tania. De nem bánta meg, mert oly bájos volt, hogy azoknak, akik látták, egytől - egyig örült a leikök, ha lemondhattak érte valamiről.

így ért az ara a kedvese házához. De a jegyese bemenvén a szobájába, jól bezárta az ajtót s a hajadon zörgeíésére sem akarta kinyitni, mert kivonta a kardját, hogy megölje magát.

A hajadon pedig nem tudott se kiáltani, se kérni, mert félelmében torkán akadt a szó. Csak a forró könnyei omlottak a kövezetre. És a kedvese á tölgyfaajtón át meghallotta a zokogását. S amig figyelt reá, nem olthatta ki az életét. Végre kinyitotta az ajtót.

És az ara odaállt elébe. Kezét Összekulcsolva rebegie el neki, hogy máshoz erőltették. A lovag pedig látva, hogy a kedvese még mindig lángol érte, megfogadta,.

hogy nem emészti el magát. Aztán megcsókolta hozzá simuló szerelmesét s egyszerre átérezték mindazt az örömet és bánatot, amit csak emberi szív érezhet.

A férfi igy szólt:

— Most már eredj, mert másé vagy.

S az ara igy:

— Hogy hagyjalak el?

De a szerelmes lovag kibontakozva a karjai közül, mondá:

— Nem akarom megszomoritani azt, akinek engedelmével kerestél föl.

Azzal fölnyergeltetett két paripát s visszalovagolt kedvesével az atyja házába.

Mindezt elmesélte a barát a gonosz ellenségnek s még mindig nem tudta: kivel beszél. Aztán megkérdezte tőle: mit gondol: melyik áldozott legtöbbet azok közül, akikről beszélt? Mert a barát bölcs ember létére tisztában volt vele, hogy nincsen olyan ártatlan teremtménye az istennek, amilyennek ez az idegen vallja magát. S azt gondolta, kiveszi ő belőle ez elbeszélése révén, melyik a főbűne? Mert majd csak kivallja előtte: kinek az áldozatát Ítéli legnagyobbnak: az atyáét, a vőlegényét, a násznépét, a szakácséi, a rablóét, a remetéét, vagy pedig a szerelmes ifjúét? S ebből aztán rájön arra is, hogy a hát halálos bűn közül melyik lett úrrá a lelkén: a nagyravágyás, féltékenység, falánkság, harag, irigység, restség vagy a kéj vágy? Mert a kegyes ember jól tudta, hogy amely erényt legjobban bámul másban, azt lenne legkevésbé képes követni.

De a gonosz ellenséget annyira foglyul ejtette a saját játéka, hogy nem vette észre a barát cselszövését.

— Valóban nemi könnyű megfelelnem a kórdéscőjne — szólt. — Merít a férj, úgy IáA főtárgyalás második napja

Hitlernek hosszú beszéde után a főtárgyalás mai napján kissé lelohadt a közönség érdeklődése. A mai ülés kezdetén az elnök egynéhány kérdést intézett Hitlerhez. Érdekes Hitlernek ama válasza, hogy véleménye szerint egyedül ő alkalmas arra, hogy Németországnak nemzeti szabadságharcában a vezére legyen.

Utána Weber dr.-t, az Oberland szövetség elnökét, hallgatták ki. Ismertette a szövetség célját, mely abból áll, hogy előidézze a német nép megújhodását és igaz német- polgárokat neveljen. Ludendorfí, Hitler és az Oberland-szövetség között 1922 óta megvolt az összeköttetés, azonban az szorosabbá csak 1923-ban vált. A szövetség egész Németországban el van terjedve és a népnek minden rétegében van gyökere. A szövetség az egyetlen Németországba*., mely a saját anyagi erejéből tartja fenn magát. A szövetség tagjai havi jövedelmük jelentékeny részét beszolgáltatják a szövetség pénztárába. Érdekes Webernek az a kijelentése, hogy mértékadó bajor körökből már augusztus közepén értesült Kahr főkor- mánybiztosságáról s a következő hetekben értesüléseit az igazságügyminisztérium is igazolta. Weber szoros összeköttetésben állott Seisser ezredessel és a főbb ügyekről Hitler megbizásából Lossow-val és Kahrral tanácskozott. Különös jelentőségű volt a november elsején Seisserrel való tanácskozása, mikor is szétosztották a november 8-iki puccs szerepeit.

A Bürg-erbreuk. ellenben történt eseményekre vonatkozóan Weber 'gazolta Hitler kijelentéseit. Amikor a tanú a szobába lépett, Kahr, Lossow és Seiffer Hitler és kíséretének társaságában nyugodtan ott álltak. Mikor Ludendorfí fölkérte Lossow tábornokot a közreműködésre, Lossow karjára támaszkodva így szólt: „Excellencnád óhajtása parancs számomra!“ Ezután az elnök kérdésére előadja, hogy a bajor hadügyminisztériumban Berlinből elrendelt személy változtatásokat Lossow nem hajtotta végre s Így mindenkinek az volt a benyomása, hogy a weimari alkotmány Bajorországra nézve hatálytalanná vált. A Selferrel való tanácskozások alatt többször volt arról szó, hogy a Reichswehr és a rendőrség nem fog a puccsisták útjába állni, ha fekete-fehér-vörös zászló alatt vonulnak Berlin ellen és az uj kormány élén Ludendorfí áll. Weber végül kije’enti, hogy a Bürgerbreukeílerben nem volt semmi harc! hangulat. A résztvevők kölcsönösen cigarettákkal kina gatták egymást és dohányoztak.

A tárgyalást folytatják.

A római leszerelési konferencia fiaskói a

Róma, február 27. A sajtó a római tengerészeti leszerelési konferencia lezárásával kapcsolatban megállapítja, hogy a konferencia nem érte el a célját és csupán egy egész csomó nézeteltérést eredményezett.

tóm, mivel sem áldozott kevesebbet, mint a szerelmes Ifjú s a násznép sem többet, mint a rabló. Egytöl-egyiig méltók a legnagyobb dicséretre. — S azt hitte, inye szerint felelt a barátnak.

— Az isten szerelméért, — kiáltott fel rémülten a gyóntató atya — mondd csak ki kereken, hogy valamelyiknek a cselekedetét különbnek tartod a többiekénél, vagy hogy egyiket sem ítéled kiváltképpen becsesnek.

— Szent Atyám, — felelt a kísértő — semmiesetre sem tartom egyikük cselekedetét sem könnyűnek, de különbnek sem tekinthetem egyiket a másiknál.

Erre a barát odahajolt hozzá s fülébe súgta:

— Az Istenre kérlek, mondd valamelyiket különbnek a többinél.

De a gonosz ellenség nem tágított $ csak a feloldoz ást sürgette.

— így hát mind a hét halálos bűn megvan benned — tört ki a barát — s nyilván nem is ember vagy, hanem maga az ördög!

S alig ejtette ki e szavakat, rohanva menekült a gyóntató-székből az oltárhoz. Ott elkezdte olvasni az ördögűző igéket: Vadé retro S a tárás! Távozz tőlem sátán!...

A gonosz ellenség pedig látván, hogy elárulta magát, kibontotta köpenyét, akár két szárnyat s urát valami nagy fekete denevér eltűnt a templom boltozatának homályában.

De bár az ördög gonosz szándéka balul is ütött ki, az isteni kegyelem mégis áldássá változtatta. Mert a barát elbeszélését régóta használják az emberi szív kiíürkészésére. Ha jól alkalmazzuk, olyan *z. mint a háló a halász kezében. Vailainűrd ez a tengerbe vetve kifogja a halakat: úgy merül le az emberi

szívbe s hozza napfényre a bűnöket, hogy megfékezzük és leigázzáik.