Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-28 / 49. (497.) szám

^_________________________________ Hanika özvegye tagadja a gyilkosságra való felbujtási Szembesítik Hanikánét és Veselyt — A főtár­gyalás második napja Brünn, február 27. A Hanika-féle gyilkossági pörben teg­nap este folytatták Vesely János kihallgatá­sát. Az elnök felolvasta előtte szüleihez in­tézett két levelét, melyekben Vesely azt írja, hogy most már látja, hogy a meggyil­kolt Hanika milyen ember és ezért elhatá­rozta, hogy megmenti karmaiból Hildát. Er­ről a tervéről azonban Hilda semmit se tud. A vádlott görcsös zokogás közt azzal véde­kezik, hogy a levelet Hanika Hilda diktálta neki. Az elnök ismételt kérdésére a vádlott kijelenti: „Igen, én Írtam, mialatt ő ruhákat vasalt és diktálta nekem a levelet, ö bujto- gatott föl a gyilkosságra.*4 Vesely ezután el­mondja, hogy majdnem mindennapos vendég .volt a kapitánynénál. Egy délután az asz- szony zongorázott, mig ő a díványon ült szomorúan. Az asszony hozzálépett és azt kérdezte: „Szeretsz?“, mire igy válaszolt: „Nagyon szeretlek!** Erre azt kérdezte tőle, hogy meg tudná-e tenni „azt"? Vesely meg­ígérte. „Esküdj meg rá — mondta ő —, hogy megölöd férjemet!** Vesely ezután elmeséli a gyilkosság körülményeit. Mikor a kapitány vérében fetrengett előtte, agyon akarta lőni magát, azonban elhagyta a bátorsága és futásnak eredt. Brünnbe utazott, ahol találkozott Hildá­val és anyjával. Hildának első kérdése volt, hogy végrehajtotta-e tettét. Amikor igennel felelt, meghagyta anyjának, hogy adjon pénzt neki, hogy menekülhessen és azzal vi­gasztalta, hogy ha a dolog kiderül, híres ügyvédet vesz neki, aki „az összes esküd­teket sírásra bírja**. (Derültség a hallgatóság között.) Az elnök ezután fölolvassa Vesely- nek egy levelét, amelyet a fogságból szülei­hez intézett, melyben azt Írja, hogy a két nő hipnotikus befolyása alatt cselekedett. Ezután Hanika Hildát hallgatják ki. El­meséli, hogy mint egy brünni üzlet alkalma­zottja miként ismerkedett meg Hanikával, kihez szerelemből ment feleségül. Boldogan éltek s az első viszályukat az anyós okozta. A tulajdonképpeni perpatvarnak az volt az oka, hogy férje nagyon szenvedélyes termé­szetű volt és ő, aki hidegebb természetű, nem tudott mindent megengedni a férjének, kinek természetellenes szerelmi szenvedé­lyei voltak. Ezért vetette föl ő először a vá­lás gondolatát. Veselyhez való viszonyáról azt mondja, hogy az csak baráti viszony .volt. Az elnök kérdésére a leghevesebben tagadja, hogy szerelmi viszonya lett volna Veselyvel. Goller védő kérdésére Vesely kijelenti, hogy mindezideig nem volt dolga nőkkel. Izgalmas jelenetre kerül a sor, mi­kor Hanikáné a leghatározottabban tagadja, hogy Veselyt a gyilkosságra rábeszélte. Szerinte Vesely egyedül határozta el magát a tettre. Vesely e szavaknál felugrik és igy kiált föl: — Hazudsz! Te küldtél Boskovicére, hogy gyilkoljam meg az uradat. Elájul a vádlott Hanika Hilda ismételten kitekinti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a gyilkosság­ban nincs semmi része. Az elnök kérdésére elmondja, hogy Veselyvel azért' vásárolta Brünnben a revolvert, mert Veselynek ön­védelemből vök szüksége reá, mivel mint egy épi'tővállalat alkalmazottjának, gyakran Kellett pénzt vinnie. A gyilkosságra nézve ki­jelentül, hogy Vesely azt mondta neki, hogy azért keresi föl a gyakorlaton lévő Hanikát. hogy vele egy állás megszerzéséről beszél­jen. Az elnök keresztkérdéseire azonban hozzáteszi azt is, hogy Vesely ki akarta erő­szakolni Hanikától, hogy e.gyezzék bele a válásba. Az asszony ki akarta ragadni kezé­ből a revolvert, amellyel hadonászott' s nagy jelenete volt vele. Elnök:. Mit csinált a jelenet után? Vádlott: A moziba mentem. Ezután elmondja, hogy anyja azt taná­csolta neki, hogy a válópör eldőltéig menjen kolostorba. E kijelentésre óriási halhoia tá- . madt a hallgatóság között, mire Hanika Hilda ájultan rogyott össze. Elavulásának valószínű oka, hogy a terhesség hatodik-hetedik hó­napjában van. A tárgyalást egy negyedórára félbeszakítják, majd az elnök azt kérdezi az asszonytól, hogy miként viselkedett akkor, ormikor a gyilkosságot Vesely hírűi adta neki. Azt mondta, hogy lefeküdt az ágyba, mert rosszul lett. Másnap elhivatta Schueok dr. ügyvédet, akivel tárgyalt az esetről. (Schueck doktornak az utóbbi időben viszo­nya volt Hanika Hildával.) Az elnök szemére veti, hogy az összes jegyzőkönyvekben azt vallotta, hogy csupán a lapokból értesült a gyilkosságról, noha moSt 'bevallja, hogy Ve­sely maga értesítette róla. A vádlott a szem­rehányásra kijelenti, hogy akkor közönyös volt neki minden, a jegyzőkönyvek, bár alá­ír ta őket, valótlanságot tartalmaznak. Az el­Páris, február 27. Loueheur Franciaország leggazdagabb embere, aki a háború kitörésekor a munio'ós minisztérium államtitkárja volt s a békekötés után az elpusztított tartományok mini'sztere lett s akiinek nevéhez fűződik a leggyakoda- tibb kísérlet a jóvátétel! probléma megoldá­sára: a Louchenr—Rathenau-féle wiesbadieni egyezmény s akit úgy lehet tekinteni, mint a francia közgazdasági élet irányítóját s a francia politika egyik jövendő fejlet, fölkereste párisi munka társunk s beszélgetett vele az aktuális politikai kérdésekről. Tudósítónk szeretne tőle határozott kije­lentéseket hallani a frank zuhanásának okai­ról, annál inkább, mert a titkos inflációnislák titkos fejének tartják őt. Louc'heur azonban óvatos. Talán arra gondol, hogy holnap Fran­ciaország pénzügyminisztere lehet s nem akarja magát korai nyilatkozatokkal lekötni. Azt azonban nem tagadja, hogy a frank esé­se nem nyugtalanítja túlontúl. Marad tovább is optimizmusában. Szerinte állami beavatko­zással, amihez az egész francia társadalom erélyes támogatását biztosra veszi, a frank esését meg lelhet állítaná. Azután pedig egy benső arany-kö’.osönmel; majd egy hosszú lejáratú 'külföldi, angol—amerikai kölcsönnel a frankot véglegesen meg lehet .gyógyítani. Munkatársunk a nemzetközi politikára tereli a beszélgetést, mint amely Franciaor­szág pénzügyi helyzetére döntő lehet. — Szó sincs róla, a mindenkori külpoliti­kai helyzet erősen befolyásolhatja pénzünk értékét — mondja Louchenr. — A francia inaink történ etében döntő fontosságú volt pél­dául az a tárgyalás, amit 1919-ben folytattam Austen Chamberlain-nel, Anglia akkori pénz­ügyminiszterével, aki ekkor megszüntette az ■addig Franciaországnak nyújtott font-hitele­ket s ezzel megszüntette az ámtáint-államok pénzügyi egységét. A frank ettől a naptól kezdve sülyedni kezd, de ettől kezdve Anglia közgazdasági élete is megsínyli ezt a kicsi­nyes pénzügyi politikát. Bízom abban, hegy Anglia politikai életében szerencsés változást jelent Macdonald kormányra jutása. Ismerem az ő nézeteit és tudom, hogy azok sokkal nagyvonalúbbak, mint elődeié. Ö neki min­Prága, február 27. (E.) A prágai mintavásár agilis igazga­tója, Zizka Ferenc dr., aki néhány nap előtt téri vissza párisi útjáról, lapunk munkatár­sának a következő érdekes nyilatkozatot tette utazása céljairól, a francia—cseh-szlo- vák kereskedelmi kapcsolatokról és párisi benyomásairól: — Párisi utazásomnak az volt a célja, hogy előkészítsem a prágai őszi mintavásár keretében tervezett újabb francia kiilön- kiállítást, amely, amint azt önök is szívesek voltak megírni, ezidén még sokkal nagyobb terjedelmű lesz, mint az elmúlt őszi vásár alkalmával. — Tárgyalásaim folyamán alkalmam volt a francia kormány és az Office National du Commerce Extérieur több kiváló szemé­lyiségével beszélgetést folytatni és örömmel állapíthatom meg, hogy a francia hivatalos körök a legnagyobb megbecsülést és rokon- szenvet tanúsítják a prágai mintavásárral szemben. A többi között állandó francia gyar­mati kiállítást is terveznek a prágai minta- vásáron és állandó csoportot szerveznek a francia ízlés (ruházati cikkek) bemutatá­sára is. — Jólesett konstatálnom azt is, hogy a francia hivatalos körök roppant tapintatos magatartást tanúsítanak a cseh-szlovák gyáriparral szemben, mivel a minfavásárról elvben kizárják mindazokat a francia termel- vényeket, amelyek a cseh-szlovák gyártmá­nyokkal erősebben versenyezhetnének, úgy, hogy Franciaország itt csak azt hozza piacra, amit a mi gyáriparunk egyáltalában nem ter­mel, avagy amiben a cseh-szlovák gyáripar még nem teljesen versenyképes. Franciaor­szág nagyobb részvétele a prágai mintavá­sáron értékes elismerése annak, hogy Prága Európának nemzetközi kereskedelme szá­nok ezután szembesíti Veselyvel, aki a sze­mébe vágja, hogy egyetlen igaz szó sincs a vallomásában. A tárgyalást holnap folytatják. den esetre nagy érzéke van aziránt, hogy a kontinens politikai és gazdasági mozgalmait •ne kizárólag szűk inzu'áris szempontokból ítélje meg. A kontinens gazdasági szükségletein ke­resztül. Magyarország mai helyzetére és a :k öl csőn t á rgy áfásokra terelte ezután munka- .ársunk a szót. íme Loueheur nyilatkozata: — Ismerem Magyarországot és a ma­gyarokat. Tudom, hogy a béke által terem­teti helyzet nem nagyon alkalmas arra, hogy a magyaroknak heves nemzeti érzése lecsil­lapodjék. Pedig erre feltétlenül szükség van, mert gazdasági stabilizálódás politikai stabi­lizálódás nélkül nincs. Amikor Magyarország­ról beszélnek, rendesen egy fában és búzá­ban bővelkedő országra gondolnak, holoit én tudom, hogy ez nincs így és éppen ezért a ma­gyar kölcsönt szükségesnek tartom, hogy va­lutáját rendbe hozza. Franciaországban is so­kat beszélnek arról, hogy „a kalász megmenti a frankot!“ és idézték Keynes elméletét, aki egy ország közgazdasági helyzetére nem ■tartja többé olyan fontosnak az aranyvalutót, a ,.gold stanidarrd“-ot, hanem csak azt, hogy a fizetési eszközök benső vásárló erejét min­dig a megfelelő nívón tartsuk. Ez az elmélet — véleményem szerint — azonban nem állhat fenn, ha az ország teljesen izolálva van és ha hiányzik az, amire fogyasztóinak szüksé­ge van. — Szükségesnek tartom, hogy Magyar- ország a Jóvátételi Bizottság által jónak tar­tott feltételiek mellett kölcsönhöz jusson. Ha egyszer a kölcsön elveit megállapították, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen módozatok mellett jöhetnénk Magyarország segítségére, hogy nem tehetne-e Magyarországgal pél­dául a 'textiláruk terén együttműködni? — Egy ízben szerencsém volt Bethlen Istvánnal együtt vacsorázni és meg kell ál­lapítanom, hogy társalgásunk folyamán a magyar miniszterelnök országának közgaz­dasági politikájáról igen bölcs és világos fel­fogást vallott. Hogy az ő felfogása megvaló­suljon, véleményem szerint .Európának segí­teni kell' Magyarörszáigiot, hogy azt á helyet foglalhassa el a népek életében, amelyre jog­gal tart szálmot. mára elsőrendű empórium. És ha a prágai mintavásár mértföldes lépésekkel halad vi- lágmintavásári pozíciója elérése felé, akkor ezért nem kis mértékben a francia érdeklő­dést illeti meg az elismerés. — Franciaország gazdasági élete ma a frank romlásának hatása alatt áll. E tekintet­ben valóságos pánik uralkodik, de meg kell jegyezni, hogy ezt a pánikot nem annyira a frank mai alacsony árfolyama idézte elő, mint inkább az attól való aggodalom, hogy a frank még tovább fog hanyatilani és talán Ugyanúgy fog összeroppanni, amint ez a többi országok valutájával történt. Ezt a pánikot jellemzi a mindenütt mutatkozó tö­rekvés: „meneküljön, aki tud“. Ezzel a jel­szóval lázasan szabadulnak az emberek készpénzkészleteiktől!, fixkamiatozásu papír­jaiktól, járadékjaiktól stb. Hogy ezek a rea­lizálások csak árthatnak a frank árfolyamá­nak, az természetes. Emellett azonban van­nak higgadtabb elemek is, akik opfrmisztiku- san Ítélik meg a frank jövőjét és meg van­nak győződve róla, hogy a francia kormány és a pénzügyi világ erélyes intézkedései a frankárfolyamot! meg fogják védeni a további romlástól. Ám elég sokan vannak az olyan „hazafiak** is Franciországban, akik hangos szólamokat hallatnak a nemzet kötelességé­ről a valuta megmentésével szemben, de ti­tokban gyorsan túladnak készpénzükön és igyekeznek azt idegen értékpapírokba fek­tetni. — Hogy a frank romlásának oka egy Németország részéről megindított manőver lehetne, ezt badarságnak tartom. A frank­romlás valódi oka a háború eleje óta meg­indult bankjegyinfláció és az, amit a közgaz­dászok „járadékinfláciőnak*’ neveznek, vagy­is közgazdasági termelőmunka nélkül terem­tett nagy bevételek, amelyekre különösen a " Csütörtök, február 29. tisztviselő- és katonai hipertróiia miatt van szükség. Ehhez a krónikus okhoz járul ina, mint a frank árfolyamzuhanásának akut oka, az előbb említett pánik, amely csekély ke­reslet ellenére óriási kínálatot hoz létre fran­cia fizetőeszközökben. — Erős meggyőződésem, hogy a fran­kot megmentik és mihelyst ez megtörtént, a frankot újból lázasan vásárolni fogják és ár­folyama ennek hatása alatt erősen emelkedni fog. Ennek alapján észszerűbbnek tartok egy frankban való hosszspekulációt, mint az e téren való besszspekulációt. — A francia gyáripar manapság jól van foglalkoztatva és rendkívül versenyképes. A frank zuhanása folytán a francia gyáripar is el fog sajátítani bizonyos „illetlenségeket**, amilyeneket eddig csak más országokban is­mertünk: jogérvényesen elvállalt rendelések sztornirozása, napi áron való szállítás stb. és mindezekre ismét villámhárítóul fog szolgálni az utóbbi évtizedben sokat szerepelt „force majeuri*... — Párisban az élet a párisiaknak éppen olyan drága, mint például, a prágaiaknak Prágában. Ami azonban az idegent illeti, az jelentékenyen olcsóbban élhet Prágában, mint az idegen Párisban. De azért az idegen és különösen a prágai ember jól érzi magát Párisban és sok mindent szeretne onnét ide­hozni. így mindenekelőtt ide szeretné vará­zsolni a nagyszerű földalatti vasutat, a „Mé'tro“-t, amely a leggyorsabb közlekedési eszköze a négymilliós városnak. A vasút modern katakombákon át száguld, amelyek betekinthetően több emeletre vannak egy­másra építve és negyvenöt méter mélységig érnek. Bizonyos, hogy a prágai villamos­vasút által rendszeresen megkínzott prágai a párisi Mélroban mennyei berendezést kell, hogy csodáljon, ilyenek a párisi autóbérko­csik is, amelyek fáradhatatlanul, éijel-nappal ezer- meg ezerszámra szaladnak végig a vá­roson és a mi fogalmaink szerint roppant ol­csók. Az alapdíj ugyanis 75 centimes és egy nem túlságosan hosszú írtért 3—-5 Pánkot kell fizetni. — Ha az ember Németországon át uta­zik Parisba, szembeötlő a németországi drá­gaság és az élelmiszerekben való hiány, A német vasutakon például seholsem kínálnak ebédet az utasoknak, kivéve az egészen nagy állomásokon, de ezeken is főképpen csokoládét, narancsot és silány kolbászt áru­sítanak méregdrága árakon. A gyorsvonat ni ásod osztályában való utazás Németorszá­gon át 300 cseh koronába kerül, holott ugyanezért az utérf a cseh-szlovák vonalon 97 koronát és a francia vonalon 105 cseh ko­ronát fizet az ember. Járási bizottsági illés Losoncon Az ellenzéki többség megtagadta a kormány üdvözlését Losonc, február 27. (Saját tudósitónktól.) A losonci járás vá­lasztmánya hétfőn délelőtt tartotta Losoncon első ülését, amelyen a megválasztott tagok teljes számban megjelentek. Petyko Kálmán kerületi főnök elnöki megnyitójában részletesen foglalkozott a községek történelmi fejlődésével és sok té­ves következtetést vont le a régi magyar közigazgatási törvényekből. Majd azt indít­ványozta, hogy első ülése alkalmából üdvö­zölje a járási választmánjr a köztársaság el­nökét, továbbá a belügyminisztert és a telj­hatalmú minisztert. A bizottság a köztársaság elnökének üdvözléséhez hozzájárult, azonban a miniszterek üdvözlését megtagadta. A mi­niszterek üdvözlése mellett mindössze a két kormánypárti bizottsági tag szavazott. A fogadalom kivétele után Pázmán szlo­vák néppárti bizottsági tag szólalt föl s pártja nevében az autonómiára vonatkozó álláspontját kívánta kifejteni. A kerületi fő­nök azonban a bizottság nagy megdöbbené­sére Pázmántól megvonta a szót azon a cí­men, hogy a járási választmányokban politi­zálni nem szabad. A járási főnök magatartása nem volt következetes, mivel elnöki előter­jesztése sem volt teljesen politikamentes. A formális jellegű ülés ezzel az incidens­sel befejezést is nyert. Görögországban elnapolták a nemzetgyűlés vitáját a kormányformáról Athén, február 27. (Havas.) A nemzet­gyűlés ülésének újból való megnyitásánál a miniszterelnök bejelentette, hogy a baloldali pártok a dinasztiáról és a korumáinyformáról szóló vita elhalasztását követelik. A nemzet­gyűlés csatlakozott a követeléshez. Veinize- losz, aki jelen volt az ülésen, a kormány mel­lett szavazott Louchenr a frank eséséről és a magyar kölcsönről A Prágai Magyar Hírlap munkatársának beszélgetése a francia gazdasági élet irányító tényezőjével Prága — Páris A prágai mintavásár sokat köszönhet Fran ciaországnak — A franciák menekülnek a franktól — A frankromlás oka a tisztviselők és a katonaság hipertrófiája — Párisban drága az élet — Németország éhezik Zizka Ferenc dr., a prágai mintavásár aligazgatója nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlap­nak párisi útjáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents