Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-28 / 49. (497.) szám

// /: v^r ■ 41 i üN: 1?5-69, ' 'V

' \ '/ YS \J \ 3 1 ; 3( Hlríarelőfizeiósi irodája

? ^Budapest, Vi‘. Keríéüz-uíca 37. ]£

f C/Píja Á jtf7K, ¥ «■ (497.) ni.

jj# \ J Prága, csütörtök, 1924 február 28

M e^xae^»*™«r jt*

JB*' Mr£S J7$& — jSŰT7, , - —- ^ /W*v Jv*y „I.íj , ■ - ___ |.|.„ 111,11111 Előfizetési árak bal* és külföldön:

SSSSIfi

i Jry v i^t#_#/T#i #

ü *<««■** nlioe 1& Telefon 6797. szám,

fgBÍ' '%j/p — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —

Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő:

PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

S2eA^^

flí évfolyam 49. (497.) szám Prága, csütörtök, 1924 február 28

szám

ha egy gimnáziumért, vagy másfajta lényegtelen koncesszióért nem adja el a jussát, mert igazi eredményt csak akkor érhet el, ha jogainak lényegéből lealkudni semmit sem enged.

Alapjában véve tehát helytelen az az okoskodás, hogy nekünk kell alkuba bocsátkoznunk a kormánnyal. Helytelen volna még akkor is, ha föl lehetne tennünk, hogy a kormány hajlandó velük tisztességes alkut kötni. Ámde a kormány erre sohasem gondolt komolyan. A mi belpolitikai viszonyaink köá&tt a kormánynak, ha csakugyan nemzetiségi békét akarna teremteni, a dolog természetétől kifolyóan elsősorban a németekkel kellene megegyeznie, mert hiszen ők alkotják a legerősebb nemzeti kisebbséget 'és a cseh nemzet a német kérdésben van közvetlenül érdekelve. Mégis azt látjuk, hogy a kormánynak esze- ágában sincs a szudétanémetek politikai követeléseit kielégíteni, iskolaügyi kívánságait teljesíteni, gazdasági érdekeinek kedvezni. Hiába mutattak jó arcot bizonyos német pártok, hiába kínálkoztak föl számtalanszor a német szociáldemokraták az aranyhid fölépítésére, hiába alakult meg aktivista programmal az úgynevezett munkaközösség, a kormány egy fokkal sem fért el eddigi irányától. Bechyne mai nyilatkozatából is kitűnik, hogy a koalíció nem hajlandó .tárgyalni a németekkel. Ami az utóbbiakra áll, az fokozott mértékben áll mireánk is: a kormány

álmában sem gondol arra, hogy velünk komolyan szóba álljon. Ilyenkor, választás előtt leereszkedik ugyan odáig, hogy ígéreteket tegyen, de ezekben az ígéretekben legföljebb az bízhatók meg, aki minden szal- maszálban mentőhorgonyt lát. Csánkiék is testestöl-lelkestől eladták magukat a kormánynak, de vájjon elértek-e valamit, aminek kedvező hatása volt az egész magyar nemzet sorsának további alakulására? Ugy-e, hogy nem?! A kormány a magyar nép árulóit szívesen fölhasználja ugyan, meg is fizeti szolgálataikat, de komolyan sohasem veszik őket. Már csak azért sem, mert tudja, hogy bennük nem testesülnek meg a nemzet vágyai, ideáljai és törekvései

A nemzet számára értékes eredményeket: igy elérni nem lehet. Eredményeket a nemzet csak akkor érhet el, ha a mostani koalíciós rendszer megbukik és helyét egy tisztultaibb, belát óbb, bölcsebb és igazságosabb rezsim váltja föl. Két-három esztendő múlva, az általános választások után ez a változás be fog következni. Dőreség volna tehát támogatni a halódó koalíciót és annak életét m orfiumin jek ci ókkal meghosszabbítani, amikor a másik oldalon friss erők máris feszítik azokat a kapukat, amelyeken át hamarosan be fog vonulni az igazság, hogy jogot, nyugodt életlehetőséget és jobb jövőt biztosítson a köztársaság öt nemeséül nemzetének, különösen pedig a leginkább sanyargatott magyarságnak.

I StiscbbsegvftkM javaslatot tárhatja a maguar nemzettguülfó

Bethlen a kőlcsőnakció technikai munkálatairól — Mokcsay Zoltán és Láng János a szlovenszkói magyarok sérelmeiről

Rossz alkuszok

Prága, február 27.

Az alig tíznapos ruszinszkói választási küzdelem eddigi lefolyása is ismételten bebizonyította, hogy a magyarságnak mennyi mindenféle rágalommal kell megviaskodnia. Az egyik oldalon azt kiáltják feléje, hogy a zsidóság fölhasználásával igyekezett a múltban „elnyomni" a ruszinokat, de csaknem ugyanabban az időben a másik oldalról az a vád éri, hogy előre megfontolt szándékkal mindent elkövetett a zsidók elnyomására, sőt elbutitására. A cseh kormánysajtó rossz néven veszi a magyarság vezetőitől, hogy a népszövetség utján kierőszakolták a választások megej- tését, de ugyanakkor a magyarnyelvű kormánysajtó berkeiben azt huhogják a baglyok, hogy a magyarság eddigi politikája zsákutcába került, mert nem tudott eredményeket kicsikarni a kormánytól. A koalíció főkolomposai ideförm Prágában következetesen azt hirdetik, hogy a magyarság „állambomlasztó" elem, de már odalent, Szloven- szkóban és Ruszinszkóban nem olyan szűkkeblűét a kortesek és mindenkit hajlandók belevonni az ,,államföntartók“ exkluzív kompániájába,, aki kész eladni a lelkét a Csánki- huszároknak, vagy a polgári párti strébereknek.

Kár volna ellenfeleink minden ráfogását Hlön-küiön visszautasítani és nu 3 cáfol ni, mert hiszen azokban sem ők maguk, sem pedig az elfogulatlanul gondolkodó emberek nem hisznek. Elég lesz, ha fegyvertáruk egyetlenegy mérgezett nyilát vesszük elő, azt, amelyről azt hiszik, hogy a legveszedelmesebb. Arra az álérvükre gondolunk, amely szerint a magyarság vezetői eddig rossz utakon haladtak, mert negációs politikájukkal szükségszerűen lehetetlenné tették, hogy a magyar nemzet Ruszinszkóba szakadt része jogainak elismerését elérje a kormánynál.

Ez az okoskodás vagy végtelen naivitásra, vagy pedig — ami valószínűbb — cinikus rosszhiszeműségre vall. Mert el lehet-e képzelni, hogy a magyarság csak azért nem kapta meg a békeszerződésekben biztosított jogainak teljességét, mert vezetői, nem akarták ezt a jogukat eladni egy tál lencséért? A magyar nemzeti kisebbség nemzethez illő életet legalább félig-meddig csak úgy élhet, ha a kormány föltétlenül végrehajtja azt a minimális programot, amelyet a saint- germaini szerződésben ünneplésén elfogadott. Tudatában vagyunk annak, hogy e program még mindig csak a kezdetét jelenti annak, amivé a kisebbségi jogvédelemnek egyszer ki kell fejlődnie. De éppen ezért joggal állíthatjuk, hogy minden mínusz, ami ezzel a programmal szemben előáll, lehetetlenné teszi a kultnmemzethez egyedül illő szabad nemzetó élet kifejlődését és puszta vegetálásra kényszeríti • azt.

Deák Ferenc, akiről talán az ungvári „reálpolitikusok4’ sem fogják kétségbevonni, hogy minden radikális kuruckodástól ment, óvatos és körültekintő reálpolitikus volt, sikerrel alkalmazta azt a hires tételét, hogy csak az a jog veszett el, amiről a jogosított lemondott. Gáncsoskodás helyett babérkoszorú illeti meg ruszinszkói véreink vezéreit azért, hogy a magyarság bölcsének ehhez a bevált elvéhez liiven, mindig a magasba tartották s most is a magasba tartják a két kőtáblát, amelynek egyikére Ruszinszkó őslakosságának önkormányzatát, a másikára pedig nemzeti kisebbségünk elemi jogait vésték egyedüli bufelejt'őtil a saintgermami békekötők. Amiként Deák nem volt hajlandó elkótyavetyélni a nemzeti szuverénitást a bécsi császár még oly tetszetős engedményeiért' sem és ezzel a taktikájával tizennyolc nehéz esztendő után végre mégis csak kikénvsze- r.Hétté az ország jogainak elismertetését, úgy a ruszinszkói magyarság is helyesen teszi,

Buda;pest, február 27.

(Budapesti szerkesz tőségünk telefon jelentése.) Az egységes-párt tegnap este pártvacsorát tartott, amelyen Egri-Nagy János üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt, Bethlen az üdvözlésre (hosszabb beszédben válaszolt, amelyben a többi között ezeket mondotta:

— Fordulópont előtt állunk. A külföldi kölcsön tekintetében még hátralevő munka már nem. politikai, hanem technikai természetű, de nem lehet elvitatni, hogy még nagyon nehéz munkánk van hátra, amely elé súlyos akadályok gördülhetnek. A lehetőség meg van adva arra, hogy lehetőleg komoly gazdasági és pénzügyi po’it’kát kezdjünk el. Eddig lehetetlen volt szerves koncepciójú pénzügyi munkát végezni. Eddig c?ak a nemzet erejét konzervá'hattuk, de ezt is csak részben. Gyakran megállapítottuk az eszközök hiányát, amelyekkel nagyobb slilü pénzügyi munkát véghezvihet- tünk volna.

A nemzetgyűlés mai ülését meglehetős nagy érdeklődés mellett 11 órakor nyitotta meg Szclovszky Béla elnök.

Klebelsberg Kunó gróf 'kultuszminiszter beterjesztette a középiskolák reformjáról szóló javaslatát, amelynek értelmében 1924 szeptemberétől kezdve az eddigi két típusú középiskola: főgimnázium és fő reá! iskola midié egy harmadik tipusu középiskolát: reálgimnáziumot szerveznek, amelyben a latin mellett kötelező tantárgyként fölveszik a francia, angol, vagy olasz nyelvet és a kémiát. A javaslatot kiadták a tanügyi bizottságnak. Ezután következett a napirend értelmében a kisebbség, nyelvhasználatáról szóló ‘örvény tárgyalása. Az előadói jelentés után Mokcsay Zoltán kormánypárti képviselő: A törvényjavaslatból tanulhatnak az

nemzet, amelyet a békeszerződések a legnagyobb szenvedéseknek tettek ki, a szenvedélyek viharainak is ki van téve. Ezentúl nemcsak rendőri és reprezentatív eszközökkel, de az organikus gazdasági eszközökkel is munkálodnunk kell. Meg vagyok győződve arról, hogy sikerülni fog a gazdasági konszolidáció előbbrevivésével a pilitikaii konszolidációt is előbbre vinni, mert politikusainknak a nagyfontosságu alakitó munka végzésére nyugodt idők kellenek, Ha feljutottunk a legnehezebb munkával a hegyre, ame’yre fölvonszoltuk a nemzet terheit, akkor beletekinthetünk a jövőbe és együttes erővel dolgoznunk kel! a konszolidáció kiépítésén. Tartsatok ki mellettem és bízzatok bennem, mert ez az ut, amelyen én vezetem a nemzetet, újra számottevő faktorrá teszi országunkat az európai nemzetek között. Tisztességgel jártuk eddig az utat, járjuk ezentúl is tisztességgel.

úgynevezett utódállamok és erőt meríthetnek az elcsatolt területen élő magyarok. Fölhozza, hogy a Magyarországtól elcsatolt területeken a békeszerződéseket nem hajtják végre, az ott élő magyarság védelmére kel. (Közbekiáltások: „Csak mi tettük volna ezt!“) A jelenlegi Szlovenszkó- ban a csehek nem veszik figyelembe a kisebbségi jogokat, sőt még saját törvényeiket is kijátsszák. Fölemlítette, hogy például Pozsonyban hogyan akarták kijátszani a cseh-SzIovák nyelvtörvénynek azt a rendelkezését, amely szerint azokban a községekben, ahol a nemzeti kisebbség száma meghaladja a húsz százalékot, az illető kisebbségek anyanyelvükön érintkezhetnek a hatóságokkal. Pozsonyba nagyszámú cse|i katonaságot hoztak, hogy ezzel a

nemzetiségi arányszámot megváltoztatva, a magyarságot nyelvhasználati jogá'M elüssék. Fölemlítette, hogy Hodzsa Milán a Csallóközben a magyarok földjeit a légionáriusok között osztotta föl. Fölolvasta a cSch-Szlovák vasutügyi miniszternek azt a rendeletét, amely elrendeli, hogy a vasutasok a szolgálatban csak csehül beszélhetnek. Ugyanekkor a miniszter azt is elrendelte, hogy lehetőleg magánérintkezésben se használják a magyar nyelvet (Fölkiáltások: „Még imádkozni sem szabad magyarul!") A magyaroknak minen jogát elvették, a gyülekezési és sajlószabsságról, amely csak papíron van meg, nem is szólva. Dicsérettej emlékezett meg Könnendy- Ékes Lajos dr. keresztény?zociaíisía képviselő nagy érdemeiről, aki retten hetetlen bátorsággal védelmezi a prágai parlamentben a magyarság jogait. A három utódállam uralkodó nemzetei között a csehek a legintelligensebbek, el lehet képzelni, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában és Jugoszláviában. A szerb hadsereg Eszti- karának huszonöt százaléka analfabéta. Jugoszláviában elkobozták a katolikus és protestáns egyházak vagyonát. A javaslatot ennek ellenére elfogadja, mert példát akar nyújtani ezzel az utódállamoknak.

Láng János báró: Az elcsatolt területeken egyre inkább terjed az a nézet, hogy a magyar uraílom idején a nemzetiségek jogait sokkal jobban respektálták, mini most. A iiSíXFá: i.ii"étsfiyti t,•> cs-urv a íífágyársa g ;1; 'i játszották ki, mert a megyéket úgy osztották be, hogy a magyarságot elüssék jogaitól.Kpallér Győző és Rothenste-in Mór szociáldemokraták a javaslat rendelkezéseit keveslik és ezért nem fogadják el ■

Szakács Andor független kisgazda: Kötelességének tartja leszögezni, hogy sehol a világon nem bántak olyan szabadelvűén a nemzetiségekkel, mint éppen Magyarországon. Mindemellett hajlandó a törvényjavaslatot elfogadni.

Ezután a vitát félbeszakították. Az interpellációk előtt

C s á k y Károly gróf honvédelmi miniszter válaszolt Kiss Menyhért képviselőnek a Prónay-ügyben elmondott interpellációjára. Kijelentette, hogy a katonai bíróság teljesen a törvény értelmében járt el és Kiss Menyhért nem olvasta el a törvényt, amikor ennek ellenkezőjét állította. A miniszter beszéde közben nagy fölháborodást keltett Hébelt Ede szocialista képviselő egyik közbeszólása, amelyben a katonai bíróság függetlenségét igyekezett kétségbevonni.

A Ház ezután áttért az interpellációk meghallgatására. Egész sereg interpelláció van bejegyezve, amelyek között a legnagyobb érdeklődés Horváth Zoltán interpellációját kíséri, aki Albrecht főherceg debreceni fogadtatása és Csáky Károly gróf honvédelmi miniszternek ama nyilatkozatát teszi szóvá. hogy amíg 5 ül a miniszteri székben, addig. a honvédség a királyi ház tagjait megkülönböztetett tiszteletben fogja részesíteni. A képviselő kérdi a miniszterelnököt, hogy ez a nyilatkozat hogyan egyeztethető össze az 1921. évi 47. törvénycikkel, amely a Habsburgok detronizálását kimondja. Kérdi, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a hivatalos Habs- burg-propagandát beszüntetni, a honvédelmi minisztert nyilatkozatának rektifikálására, vagy pedig arra kényszeríteni, hogy elvi álláspontjának megfelelően, a kormányból lépjen ki. Hír szerint az interpellációra Bethlen maga fog válaszolni.

cseli-sil. köröné Ari

fizetted ma, február 27-én: Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 193 500.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát

Berlinben 12219309 000000.— német márkát

— A jovateteli bizottság határozata po titikai téren is fordulópontot jelent. Egy

:A párt egybegyült tagjai percekig tartó tapssal és ovációval üdvözölték a miniszterelnököt.

A szlovenszkói magyarság helyzete a nemzetgyűlés előtt