Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-23 / 45. (493.) szám
35 Szombat, február 23. sági szakember, aki Magyarország nép- szövetségi főbiztosa lesz és aki ugyanazt a szerepet fogja Magyarországon betölteni, mint Zmimermanst rotterdami polgármester Ausztriában. Diplomáciai körökben megállapítják, hogy a jóvátéíeli bizottság határozatát a Magyarországon történi legutóbbi események hatása alatt hozta meg és a döntés következménye az lesz, hogy megállítja a korona értékének további csökkenését. Illetékes helyen egészen bizonyosnak tartják, hogy a korona most már véglegesen stabilizálódni fog. Takarékkorona .?*■* dollár Ma déMöct tartotta a Jegyintézet helyiségeiben első ülését az a btottsé®, amelyet a pénzügyminiszter rendelet-e a 'tabarékkoronia árfolyamának megáll api fására kijelölt. Az a nézet fejlődött ki, hogy a dollár tényleges árfolyamát vegyék a takarékkorona alapjául és mindenféle mesterséges paritástól tekintsenek el. Újabb jelentés szerint Péádl úgy nyilatkozott, hogy londoni útja az angol munkásmozgalom vezetőivel való régi összeköttetéseinek fölujitásáit' és azt célozta, hogy az angliai munkáskörökkel megismertesse a magyarországi munkásviszonyokat A nemzetgyűlés A nemzetgyűlés urai ülését nagy érdeklődés mellett 12 óm után nyitotta meg Huszár Károly alelnöík. Rassay Károly megokolta, hogy a tegnapi szavazásnál miért fejezte ki a kormány iránt a bizalmát. Ezután személye® kérdések kötötték le a nemzetgyűlés figyelmét. A bizalmi szavazás A nemzetgyűlés tegnapi ülésén, amikor Bethlennek bizalmat szavaztak, a baloldali ellenzék és a fajvédők ezúttal először szavaztak együtt. Föltűnt, hogy az ülésteremből .a szavazás elől kivonultak Ugrón, Vázsonyi, (a demokraták, WoM és Gömíbös. Mentelmi ügyek A mentelmi bizottság a nemzetgyűlés tegnapi ülésén történt események miatt Re!- s inger Ferenc és Esztergályos János szociáldemokrata képviselőket a Ház ünneplés megkövetésére. Esztergályost pedig ezenfelül a Házból való, háromnapos kitiltásra javasolja Ítélni Két elnOK harca A Irma alkotmány revkiéja — Kiábrándulás a békeszerződésekből A Prágai Magyar Hírlap párisi tudósítójától Fölszabadítják a deviza forgalmát A jóvátéíeli bizottság döntése jelentősen enyhiiteií a pénzügyi és gazdasági helyzeten. A kormány tovább* intézkedéseket tervez, hogy a helyzet élességét leíompitsa. A Jövő héten a bankközi forgalomban minden korlátozás nélkül teljesen szabaddá teszik a devizaforgalmat, szó van arról Is, hogy azt az egész vonalon, minden korlátozás nélkül fölszabadítják. Az eiienzék kosos gazdasági frontot alakit? Az Plienzéki pártok a parlament épületében ma közös 'értekezletet tartottak, amelyen elhatároz tálk, hogy a gazdasági és pénzügyi kérdésekben közös frontot alakítanak és minden ilyen kérdésben együttesen harcolnak a kormány ellen. Miniden konkrét esetben külön fognak állást foglalni és ebből a célból Szilágyi Lajos elnöklésével vitarendező bizottságot alakítanak. Az ellenzéki értekezleten Rakovs.zky István ■elnökölt. Föltünést keltett, hogy Ugróm, Rassay és Bárczy távolmaradtak. Rajtuk kívül minden ellenzéki frakció képviseltette magát. A favédők nevében Kiss Menyhért bejelentette, hogy pártja egyelőre kikapcsolja a zsidókérdést, hogy ezzel az ellenzéki pártok együttes állásfoglalását a kormány ellen eősag'tse. Ezzel szemben Ulain Ferenc úgy nyilatkozott, hogy a zsidókérdés kikapcsolásáról szó sem leihet, mert akkor a fajvédők elveszítenék létjogosultságaikat. Legfeljebb arról lehet szó, hogy taktikai okokból vagyis a kormány megbuktatása céljából a zsidókérdést egyelőre nem élezik ki. PeidI Budapesten Peidl Gyula tegnap este váratlanul visz- szaérkezett Budapestre. Egy újságírónak kijelentette, hogy utjának eredményével meg van elégedve. Páris, február 21. Erancüaorsziáfe bel politikai krízisének egyik fontos problémája az alkotmány, illetve az elnöki jogkör Tomiéjáinak kérdése, melynek ma yiMigpöiitikaii jelentősége van. Ennek a kirizrsneik egyik legszornb etü nőbb szimptamála a két elnök harca. A két elnök: a köztársaság és a feranány elnöke. Harcuk célja: a politikai befolyás megszerzése, illetve biztosítása a köztársaság vezetésében. A mai helyzet a-z, hogy Franciaország valódi uralkodója a mindenkori ifconmání^rinök, akit a francia alkotmány szinte államfői jogkörrel lát eh míg az Elysóe- palofa foglya tisztáira reprezentablv működést fejt ki. Az alkotmány elvben ugyan az eh nőkre ruház pár igen fontos jogkört, de ugyanakkor iJluzóriussá teszí azzal, hogy az elnök minden elhatározásának érvényességét a mitószterí ellen jelzéstől teszi függővé. Az elnök seim a bel-, sem a külpolitika irányi- ■táisára befolyást nem gyakorol; gyakran még tájékoztatva sincs kellően országának politikájáról s a népképviselette! közvetlenül nem is érintkezhetek. Csak egy esetben van joga a képviseleteikhez üzenetet intézni: ha az elnöki tisztségről le akar mondani. „Az elnök csak azért szólalhat meg, hogy meghaljon" — mondotta Desdband, aki élt is ezzel a-z üzenettel s bele te halt. Túlzás nélkül bizonyos, hogy Desdianel elmebajának kifejlődéséhez hozzájárult az Elysées-nek alkötinány- jogi helyzete, amely az elnöki palotából vagy börtönt vagy legjobb esetben megfigyelőhelyet csinál. Amint a két -elnöki székbe erőteljes egyéniségek kerülnek, ez a probléma elkerülhetetlenül felniül. Casimir-Perier például, mivel a külügyminisztérium következetesen vonakodott neki beyzeitjel-etrjtéseket adni. egy szép napon azzal, hogy „nem akarok ceremónia-mester lenni", ofthaigyta az elnöki széket. Az elnöki jogkörnek -ez a problémája sokkal fontosabb ellentétekre adott alkalmat a háború alatt és óta. Mhlerand és Poincaré, kéé -erős egyéniség, akik mindent megkíséreltek, hogy az alkotmánynak ezeket a megszo-1 ritó határozatait áittörjék, ami -nem egy nyil- váttotsságra máig se kerüli konfliktusra adott alkalmat. Ezt a helyzetet Clemenceau, a maga kíméletlenül nyers modorában 1917-ben a-z alábbi anomidásávial jellemezte: „Három felesleges dolgot ismerek a világon: az egyik a prosztata, a másik az olasz hadsereg, a har- m-ad-ik: Monsiemr Poincaré a-z Elyséesben!" Azt -azonban elfelejtette, hogy Ölemen ce au az Elysées-patoíábain még fölöslegesebb dolognak látszott a francia törvényhozók előtt, akik attól féltek, hoigy az ő erőszakos egyénisége akár államcsíny utján is széttöri az elnöki jogikör bilincselt. Ezért választották meg helyette Desdianelt, aki épp úgy mint Millera/nd, nyíltan hirdette az alkotmány és az elnöki jogkör revíziójának szükségességét. A kormány elnök mellett a -mai francia alkotmány értelmében a legnagyobb hatalommal a szenátus van felruházva. A szenátus ellenére ma Fránciaországbam nem lehet kormányozni. Ennek a ténynek érdekes történeti magyarázata van. Az 1870-es háború után, az uj a-íkotmány szövegezésének ideijében ugyanis a,7 államforma kérdése még nem volt véglegesen eldöntve. Hiszen 1875- -ben csak egyetlen -egy szavazattal sikerült az alkotmányba szinte belecsempészni, hogy az államforma végérvényesen: a köztársaság. *353 szóval a bonapartiisták, oríeá-nIsták 352 szavazata ellenében. Olyan hatalmas volt akkoriban a rnonarchiis t-a-párt. Ezért mutatja a -mai alkotmány e-gy különös kompromisszuim nyomait, honorálva a rojafoták törekvését, akik az -akkoriban) konzervatív szenátust akarták erősíteni abban a reményben, hotgy az ál- íairnifoirma (kérdése miég nem dőlt véglegesen el és további harcaikban a-z alkotmányjogilag 'megerősített szenátus a közt ár sas-ági i-rámyu kormányzattal szemben jelentős segítséget nyuijthiat. Ennek a kétliaiki, komipromiss-znmos al- kotmányniak a fogyatékosságai végzetesen jelentkeztek a hábor-u rután, a békeszerződések tárgyalása alatt s ezért jut ez a francia alkotmányjogi kérdés világpolitikai jelentő-1 Tárcarovatunk: Vasárnap. Mécs László: A Iátnpásos ember útja. (Vers.) M a r ó thy Jenő: Randevú. Romain Rolíand — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Tóth Béla dr. (Páris) Vannak irók, akiknek könyvei előtt úgy érezzük magunkat, mintha messze ismeretlenbe futó távirók oszlopához szorított füllel állanánk valahol egyedül, irány- talanul. Ám a drótok bugása hirtelen üzenetet hoz valahonnan. Egy másik magányos lélek sóhaja lüktet felénk, vágyaink, harcaink, kétségeink visszhangja ömlik hozzánk a kis fekete sorokon keresztül, amelyeknek delejes ütését is érezzük néha. S egyszerre meg vagyunk győződve, hogy az utunk másokéval együtt visz, távoli hajnalok felett derengő közös cél felé, hanem az éjszaka még nagyon hosszú s a magányos vándorok csak sokára fognak találkozni ... Romain Rolíand olvasói minden bizonynyal érezték már ezt, mert a Sorbonne egykori zenetörténet-tanárában sok-sok muzsika zsong és Beethoven, Wagner vágyainak érintésétől rezgő lelkében láthatatlan az emberi boldogság úttörőinek fényesség- szomja. Világosság-keresésében csak a csúcsok érdeklik s azoknak, az életét igyekszik megérteni, kik fájdalmas harcok árán a legmagasabbra jütormk. Elet rajzokat ir s a választottak közt is az ^sök Mich.cl-Atigelo, Beethoven, Toístoi lesznek,, mert a gondolat és erő héroszainál több becsülést érez azok iránt, kiket a szivük tett nagyokká. ! Beethoven iránti szeretete rendkívüli, mivel a küzdők és szenvedők legnagyobb barátjának tekinti s életét nem a becsvágyók serkentésének céljával rajzolja, hanem hogy „a szentelt szenvedés balzsamát nyújtsa a szenvedőknek". A gyötrődök iránti rokon- szenvében nemcsak humanitás, hanem valami mélyen vallásos, az emberiség jövőjében hivő meggyőződés is van, mely a hatalmas tehetségek vívódásában egy újabb, de most már emberi megváltás munkáját láttatja vele és ebből a Carlylera, Emer- .sonra emlékeztető hőskultuszból a dacos elszántságnak épp oly erkölcsi energiáját meríti, mint amilyenről a hitvallók szoktak tanúságot tenni. Az ő próbatétele a világháború kitörésekor következett el, életlátásának az a müve azonban, melyről hitet kellett tennie, már néhány évvel azelőtt be volt fejezve. Ez a munka a 10 kötetes Jean-Christophe, egy zseniális zenész élettörténete, aki az élet, az igazság és a művészet megismerésének legnemesebb vágyaival indul neki a világnak, egészséges lelkének kiáradó szereidével közelit az emberekhez, hogy hosz- szu küzdelmek, csalódások és lázadások árán jusson el a győzelemhez: Önmaga és a gondolat függetlenségéhez. Ebben a mély elemző tehetséggel, egyben 'azonban szen- vedelrnes és regényes tónusban megirt életrajzban a szerző a saját lelkivilágát vetíti ki — mondanák egyesek. A legszárazabb megállapítások egyike; annyira közkeletű, hogy aki használja, föltéllcn szükségét érzi a bővebb magyarázatnak. Romain Rohand avval kezdi irói pályáját, hogy színdarabokat ir a nép számára. Ábrándja, hogy kaput tár a tömegeknek ahhoz a művészethez, mely csak keveseknek, a kiváltságosaknak a játékszere, holott az volna a feladata, hogy >,erős, hatalmas művészet legyen, mely a kollektív életet fejezi ki s megdolgozza, előidézi egy fajnak az újjászületését". A demokrácia és az általános emberi felé törekvő, tisztult nemzeti érzés szolgálatára darabjainak tárgyát a francia történelem legeurópaibb jelentőségű eseményéből, az 1789,-i forradalomból veszi s a jelszó, mellyel a Nép Színháza mellett agitál, az igazság hirdetése. Bajtársakul azokat szólítja maga mellé, akik a művészetről „emberi ideált", az életről pedig „testvéri eszményt" alkottak maguknak. Emberiség, testvériség a tárgyai lobogó lelkesedésének, mely cselekvésre készti s éles támadásba viszi egy úgynevezett „hazug idealizmus mérge" ellen. Azokban az években (1899—1900) azonban ezek a kitörései egyáltalán nem keltenek feltűnést, különben is egy nagyobb kavarodás, a Drey- fus-per lármájában ezek a hangok talán nem is voltak észrevehetők. Hasonló eszmék ugyanakkor sokakat részegitettek. Volt azonban R. Rollandnak ezenkívül egy külön szerelme is, a muzsika s ez még messzebb ragadta az ezerkötelékü való, a zsibbasztó gáncsok és a fáradt megalkuvások világából. Tanulmányainak kedvenc tárgyát a nagy zenészek teszik és nem tehet róla, ha ezek sorában ő, a francia, tulnyomólag németekkel találkozik. így nagy regényének hőse is német lesz, kinek lelkes szándékoktól fütött alakjában Beethoven, Wagner,, sé®re s érdekei bennünket te közelebbről. A demokratikus köztársaság kormány- elnöke nagyobb jogokkal remdeSkeziík a béka és háború s a külpolitikai szerződések ügyében, mint példáiul az angol király. A francia komtóínydriők úgyszólván a parlament tudta, minidenesetre ellenőrzése nélkül döntött a versai'llesi és trianoni békeszerződésekről. A böketárgyaláisok kellős közepéből egyszerre ktmSdkant a Legfőbb Tanács: három ember: Wilson, Lloyd George és Cienrecceau és ez a három ember háborítatlanul, ellenőrzés és lelkiismereti furdald® nélkül oldotta meg a legnehezebb kérdést, amit a történelem az emberiség igiazságérzetére valaha hárított. Alá elérkeztünk oda, hogy maguk a franciák vallják be, hogy ez nem a népek, még csak •nem is a parlamentek, hanem három embernek a békéje, akik önmagukon kívül senki másnak felelőséggel nem tartoztak. Igaz ugyan, hogy a francia kormányel- nsök írem ratifikálhatja a békeszerződéseket, hanem ezeket a parlament elé kell terjesztenie hozzájárulás végett. Szó sincs róla, a francia parlament visszautasíthatta volna eket — de nem változtathatta meg. Az együk francia képviselő: Bőimet, most egy nagyon érdekes tanulmányiban mutat rá az alkotmány- nevizió szükségességére. Ebben a tanulmány- mén vb au megdöbbentő eseteket hoz fel arra, hogy a francia parlament mennyire tájékozatlan volt a békeszerződések iránya, általános és részletes rendelkezései felől. Valahányszor az egyes képviselők a kormányekiököt arra szólították fel, hogy a béketárgyalások menetéről adjon felvilágosítást, mindig ezt a választ kapták: „Tessék elolvasni az alkotmányt, A 8-iik paragrafus ezt megtiltja!** Maga Barthou, a jóvátételi bizottság jelenlegi elnöke 1919 szeptember 2-án egy képviselőházi beszédében, melytet Bonnet tanulmánya idéz, nyíltan kifejezést adott a parlament elégedetlenségének. Vájjon maga a kormányzat nem nyert-e volna, ha példáiul a területi kérdésekben meghallgatta volna azokat a szempontokat, amiket Charles Be- noist terjesztett elő? — kérdezi többek közt Barthou. ' Nem tudjuk, hogy mik voltak Bemoist előterjesztései a területi kérdésekben s az sem bizonyos, hogy ha a parlamentet is bevonta volna Clemenceau a béke tárgya! ásókba, igazságosabb eredmény jött volna létre. Bizonyos azonban az, hogy mikor a béke- szerződések a parlament elé kerültek, azokon változtatni nem lehetett s vagy en bloc el kellett fogadni, vagy az egészet felborítani, Bonnet rámutat arra, hegy 1870-ben Thlers egy külön parlamenti bizottságot kért maga mellé, akiik az érintkezést, az ellenőrzést és befolyásolást a béfcetár gyalusok menete alatt lehetővé tették a kormány és a parlament között. Nem áthatjuk meg, hogy erre vonatkozólag ne idézzük Descbasnélnék alábbi nyilatkozatát: — Az ellenőrzésnek teljes hiánya mellett, hivatalos és autentikus jegyzőkönyvek nélkül, anélkül, hogy a győztes vezérek figyelmeztetését és tanácsait meghallgatták volna, három ember elhatározta, hogy szuverén Mozart és Gluck vonásai keverednek. De érdekes, hogy a zenének még több köze is van a regényhez, mint amennyit ezek a tárgyi kapcsolatok feltételezni engednek. Alkotásának módja ugyanis^ az író vallomása szerint, olyan volt, minnt egy zenedarabé; ahogy a zeneszerző is először csak ködös, összefolyó egységben látja a megszületendő müvet, melynek csupán fő motívumait érzi zenngeni s ö maga homályos ösztönnel követi a ritmust: a formaöltésnek ilyen öntudatlan folyamatával bontakozott ki benne is a regény. Ebben a vallomásban benne van az Írónak egész lénye. Az ébrenáltnodásnak az a különös állapota, melyet minden zeneélvező ismer, jellemzi R. Rollandnak nemcsak művészi ihletét, hanem gondolkozását: örökbékéről, humanizmusról, haladásról, eszmék uralmáról, nagy emberek neveíö hivatásáról, a tömegek vezetéséről vallott felfogását is. Amit ir és hirdet, nem hiú képzelgés, amint a hangversenyterem vendégének szomszédairól való megfeledkezése sem vízió még; amit hisz és remél nem tartja alaptalan illúzióknak, mert bár amikor a lelkében benne vibrál az a varázserejü, étheri magasságokból jövő muzsika, mely felemeli s végtelen lehetőségek távlatát nyitja meg előtte, ugyanakkor a világos látás-hallás érzeteivel ellenőrzi a valóságot is. Jean-Christophe nem fantasztikus hős, csak szépen érző, rajongó, erkölcsi erejének és Ítéletének épségére támaszkodó ifjú, kinek idealizmusát nem töri meg az élet. S az írónak e megingathatatlan hite a szép, jó és igaz diadalában olyan tanítás, melynek az események tragikus cáfolatát adhatták, de
