Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-21 / 43. (491.) szám
jytfcstrmcwR,tmm: Cs0l8rt8k, tetraár amelynek egyik tagja föltétlenül ö lenne. Ennek a, bizottságnak az lesz a föladata, hogy hiteles adatok alapján összeírja az ország tízezer leggazdagabb emberét, ezekre kétszáz millió aranykoronás adót vessen ki, ami által a külföldi és belföldi kölcsönök szükségtelenné válnak. A minisztertanács a javaslatot elvetette. Korányi a pénzügyminiszteri elölt Politikai körökben híre jár annak, hogy a pénzügyminiszteri tárcát Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter, párisi magyar követtel fogják betölteni. Hir szerint Bethlen táviratilag Budapestre rendelte Korányit. Parlamenti körökben arról is beszélnek, hogy a pénzügyi tárcát Búd János közélelmezési miniszterrel töltik be. Állítólag Bethlen Lukács Lászlónak és Popo- vlcs Sándornak is fölajánlotta a pénzügyi tárcát, akik azonban ezt nem fogadták el. Megjelentek a szükség reisáeietek A hivatalos lap mai száma közli a kormány két szükségrendeletét, amelyek nyomban érvénybe lépnek. Az egyik rendelet a hitelek valorizálásáról szól, a másik pedig a kényszerkölcsön kivetéséről és behajtásáról. Az utóbbi rendelet szerint mindenki tartozik az 1923. évre kivetett vagyonadójának tízszeresét, jövedelmi adójának pedig tizenötszörösét kény- szerkölcsön gyanánt az állampénztárba befizetni. Interpellációk A nemzetgyűlés ma interpellációs napot tart. Az interpellációs kögyvbe huszonhárom interpellációt jegyeztek be, amelyek legtöbbje a gazdasági helyzettel, a korona- krízissel, a középosztály és a gazdasági osztály helyzetével kapcsolatos. Hegymeghy- Kiss Pál a íiabsburg-ház egyik tagjának provokáló ünneplése, Nagy Ernő a volt uralkodóház trónfosztása, Ruppert Rezső pedig a debreceni választás ügyében interpellál, ahol állítólag a kormányzó személyét is belekeverték a választási küzdelembe. A legnagyobb érdeklődés Szakács Andor negyvennyolcas kisgazda Interpellációját kiséri, aki a koncentrációs kabinet megalakítása tárgyában intéz kérdést a miniszterelnökhöz. Minisztertanács a kormányzó részvételével; Ma délelőtt kilenc órakor a kormányzó elnokléséve! minisztertanács volt, amelyen Kállay Tibor, a lemondott pénzügyminiszter újból beterjesztette lemondását. A kormányzó a lemondási tudomásul vette, Egy órával később a parlamentben az egységes párt értekezletet tartott, amelyen Bethlen miniszterelnök közölte a párt tagjaival, hogy a pénzügymkiiszit'er lemondott, a lemondást a kormányzó is tudomásul vette és a pénzügyminiszteri tárca ideiglenes vezetésével Wallkó Lajos kereskedelemügyi minisztert bízta meg. Bejelentette, hogy a kormány két sziikségrendeletet bocsátott ki, amelyek a valorizációs hitelre, illetve a kényszerkölcsönre vonatkoznak. Szakács József egységespárti képviselő a két rendeletet alkotmányjogi szempontból aggályosnak találta, mert álláspontja az, hogy rendeletekkel nem lehet a törvényeknek preiudikátni. Ugyanekkor az ellenzéki frakciók is értekezletet tartottak a Házban. A fölszólalók hangoztatták, hogy a inai katasztrofális helyzetnek egyedül a kormány az oka, amely lehetetlen pénzügyi politikájával előidézte ezt a helyzetet. Elhatározták, hogy Rakovszky István keresztény ellenzéki és Farkas István szociáldemokrata képviselők a Házban fölvetik a bizalmi kérdést. Ha Bethlen a szavazás elöl kitérne, akkor az ellenzék deklarációval fordul az ország lakosságához, amelyben leszögezi, hogy a további katasztrófáért egyedül-a kormányt teszi felelőssé. Óriási vihar a nemzetgyűlés ülésén Ilyen előzmények után nyitotta meg feszült hangulatban és óriási érdeklődés mellett déli 12 órakor Szcitovszky Béí:a elnök a nemzetgyűlés ülését. Bejelentetté, hogy Rakovszky Istvánnak napirendelőtti folszóla- iá-sra adott engedélyt. Rakovszky István (keresztény ellenzéki): Indítványozza, hogy a legközelebbi ülés napirendjének első pontja a politikai helyzetről való megbeszélés legyen, mert a kormány szükségrendeletei olyan -fölfoirdu- lást idéztek elő az országban, amely köny- nyen a legnagyobb katasztrófához vezethet. A két rendelet az alkotmányba ütközik. Bethlen István gróf miniszterelnök az ellenzék viharos zajongása közepette akart' válaszolni Rakovszkynak, azonban nem tudott szóhoz jutni. A szocialisták a padokat verik és kórusban igy kiáltoznak Bethlen felé: „Nem hallgatjuk meg! Mondjon le! Elég volt! Azt hiszi, hogy azzal, hogy kidobták a kanapét, minden rendben van!“ A miniszter- elnök végre nagynehezen szóhoz tud jutni és tulkíia-bálja a még mindig nagy lármát: — Nem engedem meg, hogy a gazdasági krízist valamelyik párt politikai célokra akarja kihasználni A miniszterelnöknek erre a szavaira újból pokoli lárma tönt ki A termet teljesen betöltötte a fülsiketítő zaj. Úgy az ellenzéken, mint á jobboldalon viharos köz beszólások hangzottak el. Az elnök folyton csönget és több képviselőt rendre utasít. Bethlen sápadtan áll helyén és mindenáron igyekszik megőrizni nyugalmát. Amikor újból beszélni kezd, a bcaloldalon újabb lárma támad, úgy, hogy a miniszterelnök szavai elvesznek a nagy zajban. Az elnök ismét több képviselőt rendre utasít, mire a szociáldemokraták zsebkendőket lobogtatnak az elnök felé, a padokat verik és fütyülnek. Az elnök kénytelen az ülést fölfüggeszteni, amiről a Ház csak úgy szerez tudomást, 110237 otthagyja az elnöki emelvényt. öt perc múlva Szcitovszky Béla újból megnyitotta az ülést. Bethlen (folytatja beszédét): Ismerteti a helyzetet és megokolja, hogy miért volt kénytelen a kormány a szükségrendele- t’eket kibocsátani. — Jelenleg fölöslegesnek tartja, hogy a rendeletekről vitát indítsanak, a törvényjavaslat rövidesen a Ház elé kerül, amikor is mindenkinek módjában lesz észrevételeit megtenni. A kormány nem volna méltó ahhoz, hogy helyén maradjon, ha e válságos pillanatokban nem teljesítené fokozott erővel kötelezettségét. Az egységes párt zajos tlapsban tört ki és percekig éljenez a miniszterelnöknek. A szociáldemokraták föl állnak és ki akarnak vonulni a képviselőházból. Nagy kavarodás támad, végül is a polgári ellenzéknek sikerül a szociáldemokratákat maradásra bírni. Ezután Farkas István szociáldemokrata emelkedik szólásra: Beszédébe azonban bele sem tud kezdeni, mert az egységes pártion nem akarják meghallgatni és a nagy zaj miatt az elnök másodszor is kénytelen az ülést fölfüggeszteni. Bizalom Bethlennek Az egységes párt a nemzetgyűlés ülése titán értekezletet tartott, amelyen elfogadták a pénzügyminiszter tegnap benyújtott javaslatait. A párt ezután a legteljesebb bizalmáról biztosította Bethlent és a kormányt. Ugyanebben az időben az ellenzék is újabb közös értekezletet tartott. Ruppert Rezső indítványozta, hogy szólítsák föl az ország népét arra, hogy ne teljesítse a kormány rendelkezéseit és a kirótt kényszer- kölcsönt üe fizesse be az állampénztárba. Rassay Károly fölszóíalása során kifejtette, hogy nem hajlandó ilyen forradalmi je legű lépés megtételére. Valamennyi fölszólaló hason'ó értelemben beszélt, mire Ruppert indítványát elvetették. Az ellenzék ma este újabb értekezletet fart. mi <£i5<ö*eínr$a!?§irfil& a te érá$etze*Sl Peidlék idézték elő a pánikot? Londonból jelenti, a Magyar Távirati Iroda: A Manchester Guardian walesi kiadásában egy cikk jelent meg, amely fejtegette Peidl küldetésének célját és abbeli reményét fejezi ki, hogy Peidl információinak eredményeképpen az angol kormány Bethlentől határozottabb garanciákat fog követelni. Sir Wlílam Goode a Manchester Guardian mai számában megcáfolja a szocialisták inszinu- ációját és rámutat Kállay Tibornak a népszövetség elé terjesztett memorandumára, melyben az összes múlt évi bevételek és kiadások a legkisebb részle tek lg föl vannak tüntetve. Magyarország — írja — most még nincsen rendben és a politikai ellenzék reá nézve csak akkor volna hasznos, ha már megtalálta volna biztos létfel ételeit. Addig azonban, amíg ezek biztosítva nincsenek, az ország egy szakadék szélén áll és szerencsétlen dolog a tények ferde megvilágításával veszé’yezíelni annak a nagyszámú munkának a megismétlését, ami Ausztriát is átalakította. A lop szerkesztője Good cáfolatához hozzáfűzi, hogy sajnálja fékevezettetését és véleménye mindenben megegyezik Sir Willi- am Goode véleményével. A Manchester Guardian pénzű ~y tában is foglalkozik a korona esésével és rámutat arra, hogy a londoni piacon nincs semmi visszhangja a budapesti eseményeknek, mivel oC‘ a korona stabil maradt. Nyilvánvaló, hogy a korona esését egy olyan pánik okozta, amelyben a londoni kereskedő- világ nem vett részt. Úgy látszik, hogy az a szocialista depuiá- ció, amely Londonból eredményte'enül volt kénytelen visszatérni, h'resztelte azt, hogy a brit kormány a kölcsön tekintetében cl- fogadhalatlan föltételeket akar szabni. A budapesti tőzsde ezt az erős támadást nem bírta kiáltani, aminek következtében nácik állott be. A lap azt hiszi hogy a szocialisták nézete még azok vé’eményével sem egyezik meg, akik a kö’csönt eHemz'k, mert utóbbiak, ha nem is nagyterűtek mégis legalább elfogadható tárgyalási alaoot nyújtanak. Londonból jelenti a Reuter-ügynökség: Poinsöby, az alsóbaz tagja kijelentette, hogy Macdon2ld rninisztere’nök sohasem hívta a magyar szociáldemokratákat Londonba, hogy velük a magyar heüyze röl tárgyaljon. Londonból jelenti a Magyar Távirati iroda: Angol kormánykörökben íölháborodás- sal tárgyalják a budapesti baloldali sajtó és az osztrák sajtó egy részének Peidl londoni látogatásához fűzött következteréseit. Hivatalosan kijelentik, hogy abszurdum még föltételezni is, hogy az angol kormány akár pillanatnyilag is arra a gondolatra juT árcarovaf unk: Péntek: Sarányi Miklós: A tflinkós ember. Szombat: Tóth Béla dr.: Romain Rohand. Vasárnap. Mécs László: A lámpásos ember útja. (Vers.) M 9. r ó t h y Jenő: Randevú. Salome A barna alkony hfis testét a nap Rőt sugarak bús szálával színezte S a habzó borral telt aranykupák Csengő zaját a mámor már kikezdte... Ledér dalokba fült az ébenhárfa Ütemre ringó bús melódiája; De künn a pallós villanása rezgett. Midőn Salome uj táncába kezdett... Hajlongva futott, féltérdre bukott, Majd két keze ringva hordozta testét, Míg szemei égő lángokon át A nászok titkos útjait keresték... De ajka, mely előbb halált kívánt még Szürkébbre vált, mint szűz havon az árnyék S a lelkét dermedt sikolyok kínozták, Mikor a Szent véres fejét behoz.ák... Tibor Géza. Anyák beszélgetnek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Egri Viktor Bálint elfelejtett köszönni az inasnak,' aki rásegítette felöltőjét, ügy ment le a Tejfalusy-ház lépcsőjén, mint az alvajáró s csak nagysokára eszmélt magára. — Vége. ez a szégyen, ez a rettenetes szégyen! — ismételte magában mániákusan. Kábult volt még és minden idege remegett az izgalomtól. Nem tudta elhinni, hogy két hónap óta bolondította a lány és most félretolta, mint valami megunt mihaszna játékot... %% Hetet harangoztak. A templomból már jöttek a zárdabeli lányok és néhány ájtatos vénasszony csoszogott mögöttük. Bent halkan búgott még az orgona és a szentély fényessége kiszivárgott az utcára. Bálint megállt és riadt, tágranyilt szemmel belebámult a fényességbe. Soká ácsorgótt ott a lépcső előtt; fáradt volt már a bolyongástól, fázott és éhes is volt, de nem gondolt hazamenésre. A sekrestyés ol- togatni kezdte a lámpákat, valami álmos és meleg félhomály bujt meg a szentély körül és Bálint szeméből lassan ömlőitek a köny- nyek. Elfojtani akarta őket, de szüntelen hulltak arcára, szivére és égették és el- bágyasztották, mint fáradt, szakadatlan őszies eső. Tovább futott. Végig a sötét sikátorokon, amerre soha nem járt, onnan a bástyák mögé, ahol vihar borzolta a lombtalan fákat, majd újra vissza a városba, az emberek közé; alig látott már, de tovább rohant, szinte testetlenül, mindjobban elboruló agy- gyal... Aztán egyszerre megállt. Fiatal pár jött szemben vele és amint összebújva elsiettek mellette, az asszony ránézett és halkan felnevetett. Bálint ökölbe szorított kézzel utánuk fordult és összegörnyedt. Már az is bántotta, hogy vannak emberek, akik egymásra találtak, akik összehajolnak, ösz- szebujnak boldogan ... Köd volt mindenfelé, a vihar is lecsen- dcsedett és finom eső kezdett szemerkélni. Órák hosszat, csendesen, szakadatlan. Kilenc óra tájt hazavetődött. Nem érzett fáradságot és éhséget sem, csak valami rettentő kábulatot és a szive sajgott és felsírt az elcsendesedő éjszakán. Úgy dobta magát az ágyra, csatakosan, ahogy megjött. Arra gondolt, hogy holnap a lány meg találja szánni és visszahívja és feljajdult szégyenében, tehetetlen fájdalmában ... Fölült az ágyban. Halk, merengő nyugalom szállta meg; percekig bámulta igy. a csupasz falakat, a hónapos szoba rozzant bútorát és ebben a percben tudta már, hogy mit kell tennie. Aztán hirtelen felfigyelt. Mintha a nevét emlegették volna a szomszéd szobában. Jól hallotta: róla beszélgettek és a Tejfalusy-lányról. Vére a fejébe nyargalt és ingerült lett, hogy semmi sem szent már az asszonyok előtt és erről is úgy fecsegnek, akár a mindennapi ebédről... — Lakott az én szobámban már különb ember is — hallotta gazdasszonya sirós hangját. — Ahhoz ugyan elment volna a Vera. Tudja, lelkem, akko$ más képe volt annak a szobának. Nem volt akkora a nyomorúság ... Főhadnagy volt. Bálint visszahanyatlott az ágyra. Ez már nem érdekelte. Néha elkapofl az agya egy-egy mondatfoszlányt, félébren hallotta beszédjüket, mint az ablakon kopogó álmos esőt. — Tizennégyben volt... szegény főhadnagy, olyan jó fin volt. Ki tudja, mi lett belőle? Úgy bántam vele, mintha a fiam lett volna ... Hogy lelkesedett, amikor kitört a háború! Az asszony elhallgatott, az orrát fújta és kicsit meghatódva folytatta: — A búcsút sohasem fogom elfelejteni... Bejött ide hozzám. Sirt és nevetett. Boldog volt, hogy történik valami az életében és csak azt fájlalta, hogy anyjától nem vehetett búcsút. Az valahol Horvátországban lakott ... Kezet nyújtottam neki... Itt történt, itt, ebben a szobában. Megkért, hogy áldjam meg; lehajtotta fejét, letérdelt előttem és én megáldottam őt, mint a fiamat. Egy esztendeig irt, aztán nem , jött többé levél tőle ... Bálint fölütötte fejét, lekönyökölt az ágyra és elnézett az ablak homályos üvegén át a kihalt utcára és valahova messze, a múltba, midőn ő is elindult és erővel, daccal telve volt még a lelke és újra felfájt egész megalázott és kifosztott sorsa. A háziasszony látogatója is megszólalt és csendes, fájó szóval elpanaszolta, felbolygatta emlékeit. — Jobb, ha nem beszél róla, Takácsné. Bárhogy- szerette, mégis idegen volt, de én a fiamat vesztettem el, a legszebbet, a legderekabbat. Azt sem tudom, hol és merre van a sírja ... Bálint ingerülten a falnak fordult Az ajtóra szeretett volna csapni öklével, hogy hagyjanak fel ezzel a szörnyű kárálással. Unja már, beteggé teszi. Más ember is kínlódik, másoknak is van kit siratni, de megbékélnek és nem vájják és nem tépik fel újra és újra a régi, behegedt sebeket, mintha gyönyörük telne benne. Aki pedig nem bírja és összeroppan, az végezzen hamar ... — Egy esztendő múlva pedig megbetegedett az Ilonka. Három napié sem feküdt... — Most talán már asszony lett volna — sóhajtott a másik anya. — És unokák... úgy vágyódtam utánuk, csak egyre, az egyetlen lánytól! Bizony, rosszul esik most erre rágondolni... és akkor... Az uram azt felelte, amikor ezt elmeséltem neki, hogy képzelődtem, vagy talán álmodtam. Nem hitt a csodában. Pedig az volt, csoda volt! Abban az órában történt, hogy minden erőm elhagyott és csak futni akartam innen... Felmentem a padlásra ... Jó erős kötelek voltak ott. Az egyiket leoldottam. — Szent Isten, mit akart tenni! — kiáltott fel a másik asszony és Bálint felrezzent. — Nem volt nekem akkor csöpp hitem, nem volt maradásom... Ott álltam kötéllel a kezemben a gerenda alatt. Késő délután volt. Reszketteem, hogy utánam jönnek. Sietve megkötöttem a hurkot és aztán ... aztán láttam, hogy hirtelen vakító fénnyel telik meg az egész padlás. Földöntúli ragyogás volt. Val^Iionnan a magasból dőlt a
