Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-15 / 12. (460.) szám
A belgrádi konferencia: Benes kudarca (g.) Prága, január R Bármennyire ködösek és a diplomácia függönyeivel eldrapirozottak voltak is azok a kommünikék, amiket a belgrádi tanácskozásokról a sajtó kezébe adtak, mégis megláttuk már szombaton azt, amit vasárnapra a berlini és az ellenzéki német sajtó is konstatált, hogy Benes a terveinek összetörött csempéivel és jelentősen megtépázott babérkoszorúval utazott el Belgrádiból. Belgrád messzi van Londontól. A Balkánról eljutni Londonba hosszú időt igényel s a hosszú utazás alatt bőven van ideje Benesnek arra, hogy elmorfondirozzon a belgrádi események fölött s kikombinálja azt a tézist, amelynek segítségével visszapattanhat a dicsőség és nimbuszos reputáció paripájára, megfaragja azt a kaptafát, amely majd mértékül szolgál a prágai hivatalos és nemhivatalos suszteroknak. Hogy ezt eddig nem találta meg, az meglátszik Benesnek belgrádi nyilatkozatain és a hivatalos sajtónak tegnapi és mai szűkszavúságán. Nem hisszük, hogy Benesnek kemény fejtörést okoz ez a föladat. Az, aki nem mondta meg nyíltan, hogy mit akar és hogyan akarja, nem kénytelen sem konzekvenciákat Levonni, sem logikusan fölépített védelmi eszméket kitermelni azok számára, akiknek joguk: és kötelességük a külső politika kérdéseivel szemben kritikát gyakorolni. Áz, aki úgy preparálta a politikai közhangulatnak cseh részét, hogy az holt, egyéniségnélküli, akarattalan tömeg, amelynek sem érzéke, sem judiciuma nincs a betiesi machinációk számára, bizonyosan játszi könnyedséggel meg tudja cukrozni azt a madzagot, amit el lehet huzni az ámulás enthuziaszmuszához szoktatott szájak előtt. Mi, akik sem preparálva nem vagyunk s akikben mindig émelyítő érzést vált ki az a bizonyos mézesmadzag, nem várjuk be, amíg Benes kisüti a kimagyarázkodás pogácsáját, de a belgrádi események észszerű kombinációiból megállapítjuk, hogy nem üres szóbeszéd és légből kapott kitalálás az, hogy Belgrádban Benes húzta a rövidebbet. Mi látjuk azt, hogy a belgrádi tanácskozásnak két főkérdése: a cseh-szlovák—francia szerződésnek kiterjesztése a kísantant másik két államára és az orosz szovjet elismerése melletti elhatározás megteremtése nem történt meg és nem talált oly megoldásra, mint amilyent a Benes számára kiadott francia napiparancs előirt. Mindkét kérdésben kitolódott a döntő határozás időpontja, sőt az első kérdéssel kapcsolatosan egy bombaszerüen ható esemény történt: a jugoszláv—olasz közeledés, amely nehezen illeszthető bele abba a keretbe, amelyet Benes és Poíncaré fölállítottak. Mi nem hisszük, hogy ez a közeledés katonai konvencióval súlyosbított szövetséget vonna maga után, mert nem látjuk az európai politikának a differenciáktól teljesen lehámozott irányvonalait összefonva Belgrád és Róma között, de elhisszük azt, hogy ezt a közeledést Jugoszlávia részére bizonyos realitások belátása diktálta s talán annak keserű tapasztalata is, hogy az a jugoszláv törekvés, amely Párist Belgrádon keresztül akarta Moszkva felé kísérni, léket kapott és meghiúsult a Benes akciója folytán. Mi látjuk, hogy Dúca tökéletesen elérte célját, amikor az orosz kérdésben biztosította maga számára a szabad kezet és úgy sejtjük a Benes nyilatkozatai nyomán, hogy félig-tneddig célt ért rzzal a törekvésével is, hegy a magyar kölcsön föltételeivel szemben bizonyos nehézségeket támasszon a kisantant. Mindezek nyomán ama jelenséggel találjuk szemben magunkat, hogy a kisantan+ban kezd fölébredni bizonyos egyéni törekvés érvényesítése. kezdenek lazulni azok a kötelékek, amelyek lenyűgözték az egyes államok speciális érdekeit s kezdenek hatni azok az erők, amiket elnyomott a középeurópai konszolidáció és hatalmi súly jelszava alá burkolt erőszakos kapcsolás. Mi minden külügyminiszteri nyilatkozattal és a tökéletes egyetértésről szóló kommünikékkel szemben annak tényét konstatáljuk, hogy Belgrádban erősen hatottak a divergáló erők s hogy kompromisszumok utján sikerült a viharzó vizeknek oly hullámcsapását megakadályozni, amely áttörte volna a diplomatikus módszer védögátjait. És ebben Benes diktátori tekintélyének lecsorbulását konstatálhatjuk s kezdő derengését annak, hogy hamarosan eljöhet az az idő, amikor szétszalad a pásztor szeme előtt a nyáj s az egyik Róma felé szalad, a másik Londonban talál akolra. Benes ekkor talajt vesztett, üres kezű, fáradt lábú vándor lesz Páris és Moszkva között. Vájjon birja-e majd akkor az iramot és Lesz-e elég ereje ahhoz, hogy ő érkezzen be elsőnek az európai politika legfrissebb céljába: Moszkvába. M dlasz fogoszMv szerződés a kisaníánt bonfúcsdkánua Nincsics inkább a fiumei kérdés megoldását választotta, mint a francia szerződést — A kisantant alkotó elemeire bomlik — Mi van a szerződésben? London, január 14. (Saját tudósiitónfctóh) A Daily Telegraph jelenti, hogy az angol és olasz kormánynak diplomáciai intervenciói a jugoszláv kormánynál a kisantant külső politikai egységében bizonyos mértékben rázkód- tatást idéztek elő. Románia és Jugoszlávia kijelentették Benes előtt, hogy az angol és olasz kinyilatkoztatások után nem hajlandók Franciaországgal további egyezményeket kötni. A jugoszláv kormány tudatára ébredt annak, hogy az adriai kérdés megoldása érdekében praktikus lenne számára, ha a Franciaországgal való további összeköttetések megteremtésétől tartózkodnék. Londonban úgy fogják fel az Olaszország és Jugoszlávia közötti egyezményt, mint az első lépését annak az angol szándéknak, hegy a kisantantot alkotó elemeire szétbontsák és pedig Lengyelországnak, Romániának és Jugoszláviának egy angol kcuzernhez való csatlakozása révén. Diplomáciai körökben egy idő óta — a Daily News értesülése szerint — lűre jár annak, hogy Benes dr.-nak az a szándéka, hogy Ramsay Macdonalddal Londonban tárgyalva, fölajánlja a prágai kormány szolgálatait egy az európai problémákról szóló francia—angol tárgyalás érdekében. Belgrád, január 13. Diplomácia! körökben uigy tudják, hogy Nincsiics meglehetős biza'- matöamsáigigal viseli teteit Benes cseh-szlovák külügyminiszter iránt és a cseh-szlovák—fran" c ia szerződéssel kapcsolatosam egyáltalán nem tanúsított különösebb szimpátiát. Belgrád, január 14. A tegnapi napnak szemzác'óját alkotja a fimmei kcníliktus megoldásának tere, amelyet hivatalosan nem erősítettek meg, die .meg sem cáfoltak. A jugoszláv—olasz megegyezés alapját a következő pontok alkotják: 1. Olaszország kötelezi magát arra, hogy a tapadói szerződés minden intézkedését teljesíti és a Sforza gróf volt olasz külügyminiszterrel Írásban lefektetett megegyezéseket respektálja . 2. A jugoszláv királyság átengedi Olaszország számára a fiumei állam szervezésének teljes szabadságát. 3. Jugoszlávia ötven évre jogot kap a fiumei kikötő használatára. 4. Olaszország és Jugoszlávia kereskedelmi konvenciót fognak kötni. 5. Olaszország és Jugoszlávia alapjában véve hajlandók oly politikai szerződést kötni, amely biztosítaná a jelenlegi területi állapotuknak kölcsönös garanciáit. Ennek ;a megegyezésinek híre különösen a ÉüMöúdü hiidap tudósítók körében óriási feltűnést tótéit Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a fiúiméi kérdés megoldása Mussolini intervenciójára történt. — A Vreme va- sármaipi száma örömmel üdvözli a megegyezést, mert abban a békének egyik jelét látja. A JaP szerint nemcsak politikai, de katonai szövetség megkötésén is fáradoznak. Hasonló ér tejemben innak a többi lapok is. Pasijos és Niiímcsiias számos üdvözlő táviratot kaptak. Berlin, január 14. A Vosstisohe Zeitung római jelentése szerint az olasz—jugoszláv megegyezésről felelős helyen kijelentették, hogy az erről szóló hiir alapjában véve igaz, de hogy befejezett tényről még nem lehet beszélni. A kisantant ui követeléseket támaszt a magyar kölcsön ügyében Határkiigazííásokat követel — A Habsburgok és az integritása propaganda ellen Belgrád, január 14. (Saját tudósítónktól) A kormányhoz közelálló Vreme értesülése szerint a belgrádi konferencia ngy határozott, hogy csak a következő föltételek mellett járul hozzá a magyar kölcsönhöz: 1. Magyarország köteles a békeszerződésben megállapított határokat elösmerni és hozzájárulni azokhoz a határkiigazitásokhoz, amelyeket a kisantant államai követelni fognak. 2. A kétszázötvenmillió aranykoronában engedélyezendő kölcsönből semmiféle összeget sem szabad hadifelszerelés! célokra fordítani. 3. Magyarországnak köteleznie kell magát, és garanciákat kell nyújtania arra, hogy a Habs- burg-dlnasztia soha többé nem tér vissza a magyar trónra. Ezenkívül a kölcsön jegyzőkönyvének aláírása alkalmával közük majd Magyarországgal az érdekelt államok külön kívánságait. Elsősorban a román külügyminiszternek ama kívánságáról van szó, hogy Magyarország mondjon le a régi Szent István-korona , integritásáról és azonnal szüntessen be Erdélyben minden ilylrányu propagandát. Hasonló követeléssel lép föl Nincsics miniszter a Vajdaságra nézve. Benes dr., mint a három államnak meghatalmazottja, fogja ezeket követeléseket Londonban képviselni. Besaes elgaloppirozta magát Benes előtt a belgrádi konferenciának nincs többé jelentősége — Lengyelország nem fogadja el Benes külpolitikai gyámkodását London, január 14. Az Observer a csieh- sziloválk—frauöia szerződésről ir s megá!lapítja, hogy Benes bizonyos mértékig meglepetés ellié állította a világot. Cseh részről a cél úgy Franciaországod mtot Gseth-SzHiováikiiát kötelezi a békéire és arra, hogy mind a két fél megegyezni igyekezzék úgy Németországgal, rmot Oroszországgal. Mássz óval Bemos a kisaz volt, hogy békés paktumot kössön, amely antant módszerét nagyobb arány okra kiivámja alkalmazni. Reméli, hogy a Franciaországgal kötött paktum első llesz a paktumok sorozatában, ámbár még nem világos, hogy Németországot is felöleli-e a sorozat. A brit álláspontot az Observer a következőikben foglalja össze: . Benes gondolatmenetének fögyeogie- sége, hogy nem veszi tudomásul a nuhr-vidéki francia megszállás status quo-ját. Benes azt állítja, hogy a nemzetközii szerződések, a többek közt a versül Hősi békeszerződés tekinté- ■lyéneík biztosítása a célja. Az angol kormány azonban azon a határozott nézeten van, liogy a Ruhr-vidék megszállása a Versailles! béke- . szerződés alapján töirvénytelen. Cseh-Sziiová- kia logikusan azzal érve Illetne, hogy a Versailles! békeszerződés halott, a íranda—angol antant halott, ennélfogva tehát cseh szempont' ■bó'l olyan uj megegyezés, minit aminőt a francia—cseh szerződés jeliént, kívánatos: vagy mondhatja azt, hogy a Versailles! békeszerződés meg mindig tiszteletben tartandó, de nem á'lilithatja mind-a kettőt. Nem köthet szerződést Franciaországgal, ha elismert a Ruíbr- vidélk megszáiKiálsának jogát és azt álltja, hogy a szerződés a versafflesi békeszerződés elismerésén aiapuil. Mig Cseh-Szlovákia azt mondja, hogy a tevezett szerződés nemi irányúd Németország eben, sőt biztosítani ótnj-- jia a Németországgal kötendő megegyezést; Franciaország nem támaszt kétséget aziránt, hogy a francia cél biztpsitatn: Cseh-Szilovákin _ segítségét Németország eílen, Béresnek azzal az állításával szemben, hogy a szerződés nem jdieot háborús kötelezettséget, az Observer utad arra, hogy 1914-ben Nagybritannla sem vojtt köteles a háborúiban Franciaország segítségére sietni. A ikét ország között formális szerződés merni volt, csak homályos amtart- visiziony áljl fenn. Moráliis okoknál fogva Nagy- britannia mégis kénytelen volt háborúba menni Franciaország oldalán. Az Observer azzal végzi, hogy bármily ártalmatlannak mondja Benes a maga céljait, az alkalom, amelyet választott, nagyon hely télen. Benes külügyminiszter eiligaloppozta magái. Berlin, január 13. A Berliner Tagiblatt vasárnapi számában a belgrádi konferenciától ■ írva kijelenti, hogy Benes nagy tervekkel uta“ zott Belgrádiba és azt remélte, hogy Romániád és Jugoszláviát rá tudja venni a szerződéshez való csatlakozásra. Idézi Benesnek a Secolo munkatársa előtt tett nyilakozatát, amelyben Benes kijelentette, hogy a kisantant konferenciájának nincs különös jelentősége. A B. T. hozzáfűzi ehhez a kijelentéshez, hogy miután úgy a francia—cseh-szlovák szerződés kérdésében, minit az orosz kérdésben Benes él- lefrtáláista talált, amelyre minden bizonnyal nem számított, kijelenti, hogy a konferenciának nincs különös jelentősége. Egy szót azonban kifelejtett. A kisantant konferenciájának legalább is őreá nézve nincs t ö b bé különös jelentősége. Belgrád, január 14. Nagy feltűnést keltett Okevszky lengyel követnek a sajtó képviselői ellőtt 'tett nyilatkozata, aki kijelentette, hogy Lengyelország ezidöszerint nem preciziroz- hatja a kisantanttal szemben álláspontját és nem vetheti alá magát Benes cseh-szlovák külügyminiszter politikai vezetésének, mert mint harminc millió lakossal biró állam, maga formál igényt arra, hogy Kelet- európa politikájában az első szó az övé legyen. 100 cseti-sil. KoronOírl fizettek ma, január 14-én: Zürichben 16.775 svájci frankot Budapesten 86 000.— magyar koronát Bécsben 207100.— osztrák koronát BerliQiTCB 12518600 000000*— német márkát C/dnArnr m — ff 1^40/ fkJT UöKt-Djdmgok J Prága, kedd, 1924 január 15 ff M _ ^jpmmmíggamrnsm ff fm/m w/Éj áT"\WVtr TT/t%JT% ír® _ # ff Wff m / Sff My jMnPw mt Jm mr - szerkesztőség: Prága il, stőfl jff mm m # Jm m WT m MW ákf rw Jp7 Jffir aW dm pánská-nlloe 40. I. Telefon : 30349. áST W Jffff JM ff mw. Jw ^ - Kiadóhivatal: Prága I.. Liliova ****' Afc, SshL urffrfös nlice 18. sz., Telefon 6797. szám, — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
