Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-15 / 12. (460.) szám
Kedd, január 15. Lemondott & párisi jugoszláv követ Belgrád, január 14. A kisantant konfen|n- ctája előtt Spalajlkovics párisi jugoszláv kövei cikket irt egy belgrádi lapba az orosz kérdésről és az elten foglalt állást, hogy Jugoszlávia eüösíTís.rje Szovjetoroszországot. Spalajkovics- naik ez a cÉüöe, amelyet a prágai cseh nemzeti sajtó élénk örömmel fogadott, foglalkoztatta a IklisainitiaaTit konferciriciáját és a három kÜüigymÉDísizteT a követ á'F.ásfogialását eüha- marlkodottoatk nyilvánította. Tegnap politikai és diplomáciai körökben híre terjedt, hogy Spa-lajkovtics beadta lemondd sáít. A hilrt diplomáciai körökben megerősítették, Nincsics el- 'Jejtbm kijelentette, hogy a lenmondásról még nincs tafömásia. Mit imák a francia ás olasz lapok? Paris, január 13. A Journal des De bats a toí&an'öam't konferenckáíi.á.naik eredményéről írva aima nézetének ad kifejezést, hogy a magyarországi kölcsön egyezményét tizennégy napon belül alá fogják inni. A lap logikusnak ferija, hogy a francia—cseh-szlovák szerződésnek más áramokra való kiterjesztése nem Jj^trülí szóba,.. Franciaország és a cseh- vSziovák Itoztánsasiág szomszédai Németországnak, ezzel szemben Romániának és Jugoszláviának geográfiai helyzete teljesen más és semmi esetre sem követeli egy oly szerződés megkötését, minit a francia—csefa-szülo- vélk 'szerződés. Párls, január 14. A sajtó a belgrádi konferenciával bőven rogfíafkozlik. Különösen Jugoszláviának Olaszországhoz való viszonya és a ‘kisam tarainak követendő eljárása Orostz- orsziá'ggafl. szemben aítootja az érdeklődés tárgyát. A Rtep iiiblique Francalse a többek között Íkáijeíeniti, hogy ha igaz az, hogy egy szerződés véglegesen szabályozza a fiumei kérdést és adriai problémát, ugy Olaszország- iiaik nem lesz többé .oka arra, hogy összeránt colja a homlokát. A L4 Oeuvre ama remíényé- aek ad kifejezést, hogy Jugoszlávia és Románia az orosz kérdésben követni fogják Csehszlovákba példáját. A francia—csch-szlovák -szerződésiről írva, reméli a lap, hogy Bmres- íieflc sikerülni fog Bellgrádban az angolokat feSvílágositani arról., hogy a szerződésről alkotott toterpretádójuk ellentétben áll magá- val a szerződéssé!. Róma, január 14. A® olasz—jugoszláv megegyezésről az cl asz lappok kedvező han- guSatban árinaik. ,G'iornaÍe d‘Italia kijelenti hogy ez az esemény uii horafizsanitoit nyit a balkán politika felé és remiéi, hogy Olaszorsziág és Jugoszlávia gazdasági együttműködését is előíogöa mozdítani. A Messagero szerint korai leásie a jugoszláv—olasz szerződésről, mint kíészz eseményről beszélni. Egyes, nem jelen- féktelem körülimények még nincsenek tisztázva, A Nnovo Paese azt írja, hogy azt a szerepet, melyet a fiumei kérdés meg- oldása folytán a cseh-sriovák kormány játTárcaro vatunk: Szerda; Péterfy Tamás; A góbé halász. Csütörtök: Kőrössy Sámuel: A filozófus. Péntek: Zsoldos László: A farkastanyán. Szombat: Lázár István: Hóvirág, Vasárnap: Tamás Lajos: Az én nagy vigsá- gom. (Vers.) Lőrínczy Ojürgy: Az utolsó levél. A herceg szeretője — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — ■ Irta: Molnár Jenő A múlt esztendőben egy csöndes német városkát szemeltem ki nyaralóhelyül. Pihenni vágytam, az elfáradt embernek azzal a makacsságával, amely szakítani akar mindennel, ami ismerős és bosszantó, hogy fölcserélje mindazzal, ami ismeretlen, tehát balzsamosan közömbös. Szelíd lejtők alján nyújtózkodott a tiszta, hétköznapokon is ünneplőben tetszelgő város. Ahol a dombok síksággá simultok, átlátszó vizű tó csilog- tatta csudálatosán kék tükörszemét. Mintha játékszer lett volna, a természetnek játékos adománya, nem a komoly, nagy vizek közül való, hanem formás, kerekded, majdnem azt mondtam: pufók, igen, olyan pufók, mint azoknak a kis buksi német fiúcskáknak az arca, akik a tó partján karikáztak, ugrálták, futkostak. Itt éreztem magam a legjobban. Minden •zellcmi. szórakozásom az egyetlen helyi napilap volt, amelyből pontosan értesültem a kisváros társadalmi életének szerény mozgalmairól. A második hét végén már leg- ajább is annyit értettem a város dolgaihoz, mint a nagytekintélyű szenátor urak, tisztában voltain a megoldás? sürgető problémákkal épp ugy, mini* a pártok és k ikkek l.anapépöroivei. Csak egyetlenegy dolog szani fog, nem lehet pontosan megállapítani, de az a bejelentés, hogy Benes dr. Rómába fog utazni, jó jelnek tekinthető. Ez nem csak a cseh-szlovák—olasz kerestedelmi szerződésekkel áll kapcsolatban, de nyilván más célt is szolgál. Sándor király, Nincsics és Pasics Rómába utaznak Belgrád, január 14. A Politika tegnapi száma kbjetemiti, hogy a jugoszláv—olasz szerződés még nincsen aláírva. Nincsics a legközelebbi időben Rómába utazik és ott, vagy egy más városban taláiUcazmi fog Mussolinival. Politikai körökben ugy tudják, hogy a szerződés aláírása csak azért nőm történt meg, mert azt ünneplés herétek között akarják a két mimüszter tailálíkozása alkalmává! elvégeztetni. Belgrád, január 14. Itteni poli'tSikati körökben ugy tudják, hogy az olasz és jugoszláv szerződés aMlirása után Sándor király látogatást tesz Rómában Viktor Bmánuel királynál.. Ez alkalommal Pasics és Mmssoflfari is találkozni fognak. Bdípfid-c Naggarország a hisanlantba? A magyar politikai világ fölfogása Rassay tervéről — Rassay Károly kerüli az érdemleges nyilatkozatot Budapest, január 14. (Kiküldött munkatársunktól.) Rassay Ká- roíy liberális képviselő az egyik budapesti iliaip hasábjain nemrégiben azt a különösnek látszó gondolatot vetette fők hogy Magyar- ország lépjen be a fc.isantómba. Ez a kijelentés ugy Magyarországion, mint Gseh-Szlová- kiiában meglehetősen élénk feltűnést keltett s ezért szükségesnek tartottam, hogy magyar politikai körökben tájékozódljaim e gondolat fölök sőt magát Rassay Károlyt is megkérdezzem, hogy mi indította ennek a gondolatnak a fölvetésére. A képvisel öház folyosóin alkalmam volt a különböző pártok álláspontjának megismerésére. Az egységes párt egyik vezető tagja uigy nyMikoeott elő'ttem, hogy ez a gondolat teljesen halva született. A kisantant — mondotta informátorom — egy pár excellence Magyarország ellen alakult szövetség, amely gyűrűvel veszi körül Magyarországot és e sokat szenvedett ország gyöngülésére törekszik. A kisantant ellenséges alakulat velünk szemben és e gondolat éppen olyan abszurdumnak tűnik föl előttünk, mintha Károlyi Mihály 1916-ban (hangsúlyozni kívánom, hogy nem 1918- ban) azt tanácsolta volna, hogy Magyarország lépjen be a nagyantantba. A fajvédők a fölvetett gondolatnak semmi jelentőséget nem tulajdonítanak és azt csak Rassay „szereplési viszketegségének14 tekintik. Hasonlóképpen gondolkodnak a többi ellenzéki pártok is. Még abban a liberális pártban, amelynek Rassay Károly egyik vezére, sincs talán egyetlen híve sem ennek a gondolatnak. A szocialisták, amikor egyik vezetőjükhöz ebben az ügyben kérdést intéztem, vállyoniogatássa! válaszolt, miig a keresztény ellenzék vezetői Rassaynak ezt az Ötletét az ellenségnek való fclkiná'- kozáSíiak tekintik, amelynek azonban az országban csak el enzői találhatók. Megállapítható, hogy a gondolat a mammmtui in mull iiiwiiBMWimiiriinniiTiíi^ii^iiwMBTrniii ittt gyár közvéleményben egyáltalában bem tud gyökereit verni. Ezek után felkerestem Rassay Károlyt is, aki nyíltan föltett kérdésemre a kővetkező homályosnak látszó választ adta: — Ez az álláspontom nem uj keletű. Évek óta hangoztattam, hogy Magyarországnak a történelmi katasztrófa után már csak a jelen generációval szemben való kötelességből kifolyóan egyetlen feladata csak az lehet, hogy normális a.kofmányjogi és gazdasági helyzetet teremtsen a kiszabott határok között. Ennek útija azonban nem lehet máis, minthogy a környező államokkal ugy a gazdasági, mint a politikai kapcsolatokat megfejelő formában mindkét állam nészéröl egyforma jóakarattal minél hamarább helyre állítjuk. Ha ez a politika érvényesült volna Magyarországon, akkor meggyőződésem szerint a kisantant elveszítette volna az élét, amely egy Magyar- ország ellen irányuló katonai konvencióban jut kifejezésre és be tölthette volna azt a hivatását, hogy a természeti, történelmi és gazdasági tradícióknak, valamint az uj helyzetnek megfelelően egy békés nagy gazdasági kapcsolatot létesítsem az utódállamok között. Ennéd többet Rassay nem volt hajlandó mondani. (b. 1.) Rövid táviratok A kairói törvényhozó testületbe Záriul pasa pártja 88 százalékos többséggel került be. A szélsőséges nemzetiek nagy vereséget szenvedtek. Az alkotmányozó liberálisok vezetői közül egyet sem választottak meg. Hassan Femi bej utódjául Abdu! Kálik képviselőt nevezték ki pénzügyminiszternek. A párisi és brüsszeli ügyvivőknek pénteken átnyujtott válaszokat a december 24-iki német memorandumra vonatkozóan a futárok már elhozták Berlinbe. Roediger dr. brüsszeli német ügyvivő tegnap, Hoes párisi ügyvivő valószínűen kedden reggel érkezik Berlinbe. maradt sokáig rejtélyes előttem. Sűrűn, olvastam az egyesületi és személyi hírek között „Fráulein Káthe Gotthold" nevét. Ki lehet ez a sokat szereplő hölgy? Egy csodaszép augusztus végi este, mikor szokásom szerint a tó partján lombos la alatt üldögéltem a pádon, egy idősebb asz- szony foglalt helyet mellettem. Én körülbelül ugy éreztem magam pihenésem első percétől fogva, mint a város szívesen látott vendége, illendőnek tartottam tehát, hogy a tiszteletreméltó külsejű hölgyet üdvözöljem. Látható barátsággal fogadta az udvarias köszönést, amelyben semmi tolakodás sem volt, csupán figyelem, mintegy tudomásulvétele egy nő je’en!étének. Csakhamar megindult a csöndes beszélgetés, az íf fajtája a társalgásnak, amelytől az ember semmi érdekeset, semmi gondolkodásra késztetot’ nem várhat. Ha jói emlékszem, a városi színház jövő szezonjáról beszedettünk, amikor egy fejedelmi termetű hölgy suhand el előttünk. Olyan volt. mint egy hódító kisértet* arca elfátyolozva, ő maga talp'g feketében. Előkelő kimértséggel rótta útját. Mögötte két lépéssel egy koros nő haladt — ha egy-kót pillanatig figyelte az ember, nyomban látta, hogy az előtte haladó hölgyhöz tartozik. — Ismeri? — kérdezte szomszédolóm a pádon. — Nem, asszonyom. Látni láttam már néhányszor, de nem tudom, kicsoda. Bizonyára nevezetes személy — puhatolództam. — üli, de mennyire! A város legtekintélyesebb hölgye, akit e néven ismer a világ: „Egon herceg szeretője44. — Egon hercegé, a .. .i királyság trónörököséé? — kérdeztem nem kis csodálattal. — IJgy vau, uram. A szép Egon hercegé, aki azóta — Istenem! — már nemcsak boldog apa, hanem száműzött fejedelem is. Az ő birodalmában leáldozott a nap, ez a szép, finom Káthe már csak halvány es?- hajnali sugár... — Káthe?... Hogyan tetszett mondani? — Káthe. Káthe Gombold. — Persze, persze, most már tudom. Az özvegyek és árvák helyi csoportjának elnök- nője, a tüzo'tőegyesület védnöknŐje, a fil- lianmónakus hangversenyeket rendező bizottságnak és a... — Nagyszerű, milyen pontosan tudja ezeket! Pedig ön idegen ember, a kiejtése után ítélve —- ne vegye rossz néven — nem is német, hanem ... szláv vagy török ... — Egyik sem. Magyar vagyok. — Magyar? Jaj, de kedves! ön az első magyar, akit életemben láttam ... Nos hát elmondom önnek, ki ez a Káthe Gotthold, mi történt vele, hogyan le bt Egon herceg kedvese és hogy... Érdekli? — Oh, asszonyom ... — Ez a szép, gyönyörű termetű asz- szony tulajdonképpen nem a mi városunkba való. Va'ahonnét délről került ide, ta'án nem is tiszta germán, hanem keverékfajta. Azt hiszem, horvát ember volt az apja. de lehet, hogy Jalmát, szóval erős, hatalmas férfi, akitől Káthe kisasszony az alakját örökölhette. Biztos, hogy jó családból származik, nagyon szépen beszél franciául és angolul, kellemesen énekel, finoman zongorázik és nincs az az irodalmi vagy művészeti kérdés, amihez ne értene. Káthe Gottho’d — biztos vagyok benne — színésznő volt. Drámai színésznő. Alig hagyta el a felső iskolát, édesanyja meghalt, apját pedig valamilyen üzleti váltakat Oroszországba küldte. Káthét körülrajongták a fiatal katonatisztek és az öreg arisztokraták. Hogy-hogy nem, fölcsa- pofct színésznőnek. Moszkvába, Pétervárra még csak a Ilire sem jutott1 el, mindössze néhány vidéki kisvárosban tudott beférközni az igénytelenebb közönség kegyeibe. Atyja Az ungvári kormányzóság nem ismeri el a Főldmivesszövetséget Terror a diszldensek ellen — Kié a Kárpáto- ruszklj Vlsztnik? Munkács, január 14. (Alkalmi levelezőnktől.) A Kárpátaljai Faídmivesszövetség az agrárpártból való kiválása után bejelentette a kormányzóságon, hogy működését újra megkezdi. E bejelentést a helyettes kormányzó távollétében Jecka miniszteri tanácsos vette át. Most egyszerre váratlan fordulat következett be. Rozsypal helyettes kormányzó ugyanis leiratban értesítette a párt elnökségét, hogy a Kárpátaljai Földmivesszövetség kiválását az egységes pártból nem veszi tudomásul és a régi program alapián való működését nem engedélyezi. A helyettes kormányzó e leirata a pártban nagy konsternációt keltett. Rizsák Va- szlli elnök több társával fölment a helyei es kormányzóhoz, hogy magyarázatot kérjen a törvényes alappal nem bíró leiratra nézve. A határozott föllépésre a helyettes kormányzó is más hangokat kezdett pengetni és kijelentette, hogy a párt működése ellen nincs kifogása, ha az más néven (!) lép a polTkai porondra, mert a Földmivesszövetség megszűnt akkor, amikor beolvadt a cseh agrárpárt rusz nszkói fiókpártiába. Az elnökség tekintette! arra. hogy a párt működése nem szünetelhet, uj bejelentést készített, melynek értelmében ezután mint „Autonóm Földnr- vesszövetség“ kíván működni. Majdnem ugyanabban az időben a rend- orígazgatóság tudomására adta Föklesi Gyula lapkiadónak, hogy a Parkatoruszkij Viszt- niik tulajdonjoga nem öt illeti, rrrvel a lap állítólag az agrárpárté. A rendőrség hivatkozva arra, hogy a bejelentést KatnVczky József dr., a párt titkára tette meg, büntetés terhe alatt megtiltja, hogy a lapon Bródy Endre, ’nrnt felelős szerkesztő, Bobulszky Anía! pedig mint szerkesztő szerepeljen. Ugyanez vonatkozik a ktadótulajdonos nevére is. Ka- minszky tehát Föidesi háta mögött tette a bejelentést. E zavaros helyzetben máig sem jelent meg a lap. ugy hogy a pártbom’ás K-e még nem juthatott el a rúszta nép közé. Értesülésünk szerint Földes! Gyula újabb bejelentésében Kamtaszkyt a lap fősserkesz-ői tisztségétől megfosztja, őt a lap Kötelékéből elbocsátja s a lap felelős szerkesztőjéül 4o- vábbra Is Bródy Endrét jelöli meg, a rendör- ; igazgatóság leirata ellen pedig íelebbezésse! í él. Nagy 'lehangoltságot keltett, hogy Ka- ! mtaszky a lapot ilyen meg nem engedett módon próbálta átcsempészíni az agrárpárt tulajdonába, aminek még messzekiható következményei lesznek. súlyos betegségbe esete s az volt az utolsó kívánsága, hogy a leánya kísérje haza, végső útjára. így is történt. Káthe otthagyta az orosz színpadot, de előbb érzékeny búcsút vett lovagjától, egy gazdag nagyiparostól, aki arról volt nevezetes, hogy a mi Egon hercegünk barátjának tesztelte. Ha jól tudom, egy oroszországi vadászaton mutatták be a hercegnek, aki azután politikai okokból szorosabb ismeretséget kötött veié'. — És Egon herceg? Mikor és hogyan szeretett bele Egon herceg a szép Káthébe? — szóltam izgatottan. Szomszédnőni csaknem hangosan felkacagott: — Mit mond, uram? Hogy Egon herceg •mikor szeretett bele? Hát tudija meg, hogy semmikor se! Egon herceg azt sem tudta, hogy egy Káthe Gotthold nevű leány van a világon. —* De hiszen ön mondotta az imént, asszonyom, hogy az egész világ ismeri Káthe Gottholdot, mint Egon herceg szeretőjét! Rá in mosolygott*: — Igaz, igaz. De más dolog valaki szeretőjének lenni és megint más dolog, ha ezt csak hiresztelik... Én mondom önnek, de kérem, az isten szent szerelmére, ne árulja el senkinek, hogy Káthe Gotthold sohasem volt Egon herceg szeretője. Ne adja tovább ezt a titkot, városunk presztízse forog kockán... — Fogadom, hogy a titok bennem marad. Ha másért nem, már csak azért is, mert ugy megszerettem az önök drága kis városát, hogy bűnnek tartanám, ha érdekei ellen cselekedném. Visszaigazitottam a beszélgetés tengelyét: — Szóval: Katiié Gotthold annak a koholmánynak köszönheti előkelő társadalmi Pozícióját)..., 52$
