Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-13 / 11. (459.) szám
mmimíisnímin Maurice Barrés (1862—1923.) Páris, január eleje. Külföldön alig ismerik; a franciák pedig nagy emberüket gyászolják benne. Nagysága mindenesetre viszonylagos. Értéke azonban olyan, melyet egy egész nemzet szellemére tett közvetlen hatásával lehet ellenőriznünk; s az eredmény becsülésre méltó. Elvégre az emberi nagyság fokmérője az a nyereség is lehet, melyet egy élet munkája az emberiségnek egy kisebb csoportja számára jelent. S ha tovább fejtjük e gondolatot, rájövünk arra az igazságra, hogy egy faj életerejének fokát mindenkor nagy férfiainak száma jelzi, mert ők alkotják azt az erőforrást, melyből százezrek merítenek tápot az élet akarásához. Az életet akarni, egyesek és nemzetek számára egyformán, ma körülbelül annyi, mint harcolni, dacolni, szembeszállni. Az örök béke gondolata — különösen a háború okozta csalódás óta — mindinkább az elérhetetlenség távolába enyésző utópiának bizonyul s ezért a közszellem rna olyan eszmékhez hajlik, melyekben benne van a nacionalista érdekek védelmének riadója. Maurice Barrés ilyen eszmék zászlóvivője volt. Harcos egyéniség, kit magas értelmiséggel párosult cselekvési erő hivott el a ve- zéri szerepre. Mikor első regényét kiadja, 21 éves s négy évvel később a képviselőház tagja. A politikai élet porondján való vitézkedés nem mindig érdem s a közérdekek védelmében folytatott harc se kápráztasson el bennünket soha, az olyan férfiak küzdelme azonban, kik legsúlyosabb harcukat önmaguk ellen intézik s az itt kapott sebek sajgása az, ami megszólaltatja őket a fórumon, az ilyen küzdelem a nagy hősökre emlékeztet. Barrés életének egy ténye van, önmagán aratott győzelme, mely a legnagyobb sikert hozta meg számára. Mint romantikus kezdi s ellenfelei szerint, kik még nála is hajthatatlanabb nacionalistáiknak tartják magukat — bár tulajdonképpen csak a royalisták és a restauráció hívei — romantikus is marad mindvégig. Ezt ne kutassuk. Ha Igaz, annál több elimerés illeti meg, mert akkor az erőfeszítésnek és önmegtagadásnak szinte páratlan példáját szolgáltatta. A romantikus Én, melynek típusa a XVIII. század második felében kezd kialakulni, a fegyelmező ész és a hagyományos életformák merev kényszere elleni lázadással kezdi s az egyén vágyainak szabad érvényesülése érdekében egyrészt a homályos ösztönök, tétova érzések kielégítését hangoztatja, másrészt a társadalmi keretek szétfeszítésén dolgozik. Az első irányzat szüli meg a szentimentalizmust, a másik a francia forradalomhoz adja meg az utolsó lökést. Mindkettő mélyen individualista s a romanticiz- mus e jellegének hangsu'lyozódásával, midőn az egyén mindinkább azokban a sajátságaiban látja a maga értékét, melyek elválasztják öt a köztől, mély szakadék támad az író és a társadalom közt, mely kitermelte magából. A romantikus művész és költő látásában minden lélek egy-egy külön világ, önmagáért levő, fényét saját mélyéből merítő bolygó csillag, mely ugyan tündöklésével az emberiség örömét szolgálhatja, de távolabbi hivatása nincs. A romantikusok leghőbb vágya egyedül, messze lenni a többitől, azt ápolni önmagában, ami különleges, uj, eredeti, az átlagnak magasan fölötte álló s e kiválóságért való gyötrődésükben befelé fordult szemekkel, aggódva nézik, mit éreznek, mint gondolnak, mijük fáj, hol akadhatnak a megváltó jelre, mely fatális kikerülhetetlenséggel hívja őket el az Én imádatra. Ezt a címet (le Culte du Moi) adja Bar- rés annak a három regényből álló sorozatnak, mely irói munkásságának az elején áll s a századvég kultúrával telitett embereinek a világból kiábrándult egotizmusát, az én-érzésekben való kizárólagos elmerülést ábrázolja. De ez a romanticizmus már messze túlhaladta a XIX. század első felének inkább keserű meghasonlások- ban, világfájdalomban, melankó1 iában és a képzelet szertelenségében kifejeződő kedélyíormáját. A romanticizmus itt már elvesztette fiatalos lo- bogását s az én-kultusz egy hiperkultura intellek- tualizmusán megszűrt alakjában, mint fakó. cini- kusv fölényt fitogtató, valójában azonban ener- vált idegéletet leplező fáradt magábahuzódás jelentkezik. Ennek a lelkiállapotnak kísérő tünetei szellemi téren az elvtelenség anarchiája, morá’is tekintetben a kétkedés cselekvésképtelensége, szociális vonatkozásban pedig ... A társadalom létére kiható következményei voltak azok. melyek megdöbbentették Barrést s fejlődésének egészen uj irányt szabtak. Mert az a szubtilis érzékenység, lelki exhibicionizmussá fajuló beteges önszemlélet s exaltált gyönyörbe zsibbadó szellemi torna, melynek Barrés oly megkapó — s valószínűleg átélt — történetét adta, szociális vonatkozásban a közösség érdekeivel szemben tanúsított tökéletes közönyt, a faj és nemzet testétől való teljes kiszakadást, alkotó munkára képtelen dilettantizmust, é'tető eszményeket nélkülöző pesszimizmust és minden köteléket megbontott nihilizmust jelentett (Miiven jó. hogy ennyi bajnak legalább neve nincs magyar!) S Barrés, aki egy ember-ideál alkotását tűz? ki maga elé, eljut arra a pontra, hol megtagadva önmagát (az utolsó ötven év sok lefojtott romantikus hajlandóságú embert mutat fel) belső crkö'csi erőfeszítések árán a gondolatnak a cselekvéssel való összekapcsolásán dolgozik s < kettőnek szintéziseként n a clon a 1 i z m u s tevékeny elméletét építi ki. Eszmél, melyeket szépirodalmi s értekező munkákban egyformán hirdet, két évtizeden keresztül nem szűntek meg hatni Franciaország általános politikájára. A fordulóponton túl Barrés regényei többé nem mentális önéletrajzok vagy Intellektuális önelemzések, hanem orvoslatért kiáltó képei egy oly erkölcsi állapotnak, melyet a gyökértelenség, valamely tápláló talajhoz, anyatesthez tartozás hiánya idézhet elő a lelkekben. Legnagyobb ilyen regénye a „Gyökéreszakadtak" (Déracinés), hat Iotaringiai fiatalembernek morális válságait a nemzeti öntudat élesztősére alkalmas módon írja meg; az a regénye pedig, melyet Paul Bourget Barrés tipus-regényének nevez, a Colette Bando- che, azt beszéli el, hogy egy francia lány a meghódított (1871) Metzben mint hódítja meg a hóditót, a náluk lakó porosz professzort, akit pusztán hazafias érzésből, bár erős lelkiküzdelmek árán, végre mégis visszautasít. Ezeket az írásait, melyekben nyilvánvaló az irredentizmus, egyik kritikusa honfi-regényeknek nevezi s nem csoda, ha ma Lorraine visszaszerzése után, a franciák szívesen elismerik, hogy a győzelemben része van Barrésnak is, a született lotaringiainak. Kérdés, lelkesedhetnek-e egy izzó nacionalizmustól átfűtött embernek az eszméi annak a nemzetnek határain túl is, amelyek érdekeit legelőször voltak hivatva megvédeni. A tapasztalás után ítélve; nem. Tudtommal eddig egyetlen könyvét sem fordították magyarra. Ha azonban Barrés törekvéseit megfosztjuk konkrét vonatkozásuktól, meg kell látnunk bennük egy egyetemes tendenciát, mely a miliőjéből kiszakított egyén mögött arra a fajra, politikai vagy etikai testre irányítja a figyelmet, melynek az egyed csak efemér jelentőségű terméke. A nép mindig egy bonyolultabb életműködéseket végző egységes szervezet, melynek egyes tagjai lehullhatnak a törzsről, életképességük teljét azonban csak a közös vérforgásba való visszatéréssel érhetik el. S ameny- nyiben az emberiség elsikkaszthatatlan érdekeinek közös védelmétől még messze vagyunk, a nacionalizmust, — melynek virágkorát éljük — úgy kell fogadnunk, mint egy egészséges életvédelmet, vagy ha tetszik: kitágított önzésü individualizmust, amiből Barrés hasznos leckéket adott Tóth Béla dr. * (Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar Íróihoz!) Ez év márciusában egy „Egyetemes Magyar Irodalmi Évkönyv" fog megjelenni Bécs- ben Móricz Károly és Ligethy Béla szerkesztésében, mely föl akarja ölelni Magyarország és az utódállamok íróinak termése legjavát. A magyarországi részt szerkeszti Móricz Zsigmond, az erdélyit Kuncz Aladár dr., a szlovenszkói és ru- szinszkói rész szerkesztésére engem kértek fel. Abban a reményben vállaltam el ezt a feladatot, hogy nevem és egyéniségem nem lesz kellemetlen sem a konzervatív, sem a progresszív irótár- saim előtt. Régen álmodozom arról, hogyan lehetne összehozni a tehetséges Írókat mentesítve minden jelszótól és klikkszemponttól. Talán ebben az évkönyvben Ízelítőt lehetne adni egy ilyen együttműködésről. Ez volna egyik célom. A másik az volna, hogy a müvek kiválogatásában a legmagasabb nívót valósítsam meg, ne maradjon a mi szlovenszkói részünk hátrányban az erdélyi résszel szemben, ahol annyi erős talentum dicséri az Urat megszervezve és sokak szemei elé magasra emelve. Kérem irótársaimat, legyenek ebben segítségemre a következőkkel: 1. Küldjék be a legszebbet, legjobbat, amit mai fejlődési fokozatukban produkálni képesek. 2. Ne nehezteljenek meg. ha valamely írásuk esetleg nem volna beleilleszthető az általam kontemplált nívóba s a beküldött müveknél jobbat, hozzájuk méltót bat kérek. 3. Bízzanak jóhiszeműségemben. 4. Itt közlöm azok neveit, akiktől kéziratot fogok kérni: N. Jaczkó Olga, Márai Sándor, Sziklay Ferenc, Rácz Pál, Tamás Mihály, Földes Sándor, Györy W. Dezső, Ölvedi László. Merényi Gyula, Lányi Menyhért, Forbáth Endre. Fábry Zoltán, Kultsár Mik'ós, Kelembéri Sándor, Jyhász Árpád, Vozári Dezső, Simándy Pál, Darvas János, Urr Ida, Sárosi Árpád, Madame sans géné. Jan- kovits Marcell, Dobay János, Keller Imre, Tichy Kálmán, Szereday-Gruber Károly, Horváth Dani, Kersék János. Semetkay József. — Kérem azokat, akik nem hajlandók más világnézetű Írókkal együtt megjelenni, szíveskedjenek erről engem értesíteni. 5. Tekintettel arra, hogy nincs központi, valamennyi tehetséges elemeket összpontosító lapunk, megtörténhetett, hogy nem jut eszembe valamely név. aki fontos lehet a szlovenszkói magyar irodalomra. A jóhiszemű figyelmeztetést szívesen veszem. 6. A kéziratot január hó 31-ig szíveskedjenek címemre elküldeni: Nagykapos (Veiké Kapusány). Zemplén m. 7. Mivel Sz'ovenszkó magyar irodalmának reprezentatív alkotásairól van szó, nem lehetetlen, hogy ha a felsorolt íróktól nem kapok ilyen müveket. azok kimaradnak az évkönyvbö'. annál ; inkább, mert az egész mii körülbelül 350 oldal lesz s nem biztos, hogy valami nagy hely jut a szlovenszkói résznek a többi me'lett. J cstvéri üdvözlettel Mécs László. * (Csoportkiálíitás a Nemzeti Szalonban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: öt piktor és egy szobrász alkotása tölti meg most nagyszerű értékekkel a Nemzeti Szalon termeit. Nem minden jelentőség né'küli, hogy a főterembe, a huszonhároméves Udvary Pál kollekciója került Valamennyi vásznán az őstehetség lázas keresése vibrál és igy nem látszik még a jövő miivész arculatja, de az igézetek bata'mas arányai, amikből egy kiállításra valót szemelgetett elénk, óriási erőt remélhetnek. Egyforma mely látással fest mozgást, portrét, tájképet és ezek közül -- még Udvaryva] szemben használt szigorú mértékkel mérve is —• legkiválóbb a két építkezési képe, az „őszi szántás", a „Falusi major", „Kurucok", az önarcképe és a balatoni képei. Bar- d ó c z Árpád kész művész, kiforrott, egyéni. Szembetűnően virtuóza a bíboros alkonyati napsütés szininterpretálásnak. Az ilyen tárgyú vásznai a legpompásabbak. („Esti tánc", Naplemente", ,,Domboldal"). Mesteri munkája a „Karinthiai tó“ cimü és az „Öreg bosnyák" portré. K o t á s z Károly kis kollekciójának minden darabján megérződik, hogy végigtanulta a nyugati képzőművészeti iskolákat és ebből sűrített magába valami csöndes, egyéni iskolastilust, iskolalátást és lskola-szintechnikát. Ezért válnak dolgai szinte mesterségszerüen csinált produktumokká. R i p- szám Henrik hosszú, kínos orosz fogsága emlékeit vonultatja fel. Csupa pasztell és akvarell. Fogolytáborok, foglyok, mongol őrség, szibériai sürii-violás éjek... szomorú pompák — művészetben; szomorú gyönyörök — élményben. Kiválik az „Örparancsnok“-nak nagyszerű portréja, az „Orosz temető", a „Fürdőző hadifoglyok", a „Gyegyuskák" és a „Holdas est". R i n g e r Erzsébet „Putifárné“-ja szép, tehetséges festmény, meg a „Szent könyvek" cimüje. Telesné szobrai is fejlődő tehetség munkái. Az ura tanítványa. Radnay Oszkár. * (Művészi mozgalom Komáromban.) A Jókai Egyesület körében már a múlt év őszén nagyszabású mozgalom indult meg és ez az egyesület művészi szakosztályának kibővítésére vezetett, így alakult meg a Jókai Egyesület Képzőművészeti Szakosztálya (JESZO), amely programjába vette kiállítások rendezését, az állandó müvásárt, városszépitési mozgalmat, a művészet és müipar kapcsolatára vonatkozó teendőket (kirakatverseny, karácsonyi és húsvéti vásárok), ezenkívül előadások, felolvasások, gyermekszinház. A JESZO művészi folyóirata: „A Szép" most jelent meg és az összekötő kapcsa lesz Szlovenszkó magyar művészetért lelkesülő közönségének. A JESZO pártoló tagsága 500 korona, mely öt év alatt törleszthető, a rendes tagok évi 30 koronát, a miivésztagok évi 50 koronát fizetnek, de ezt műtárgyban is megválthatják. A Szép Komáromban, a Spitzer könyvesboltban kapható. SZÍNHÁZ fes ZENE (*) Szabóky Zsigmond Rafael. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Vígszínház ma este mutatja be Szomory Dezsőnek, a meleg- tónusu és szinestollu drámairónak, Szabóky Zsigmond Rafael cimü darabját. A darab témáját a következőkben vázoljuk: Szabóky Zsigmond Rafaelt, aki egy holland—kaliforniai bankvállalat élén áll, bűncselekményből kifolyóan detektívek vitték el Hűvösvölgyi villájából. A vádtanács azonban szabadon ereszti. Egy éjszakát mégis a cellában töltött s ott arra az elhatározásra jutott, hogy elválik feleségétől, Magdától. Uj életet akar kezdeni és feleségének húgát, Díanét szemelte ki uj élettársául. Szabóky Zsigmond, fasci- náló egyéniség, akibe mindenki beleszeret és szerelmes bele Téri is, feleségének első házasságából származó leánya. A családhoz bejáratos egy Raády Gida nevű fiatalember, aki a bankvezér régebbi szerelmének, Melindának a fia. Gida szerelmes Dianéba s hogy kivonja magát Szabóky démoni befolyásától, Gida karjaiba veti magát. A házigazda fölháborodottan ismeri föl fiában vetélytársát s már-már katasztrófa fenyeget, mikor megérkezik Melinda. Kaliforniából jött, ahol egy óriási vállalatnak lett tulajdonosa. A régi szerelem felébred benne is, Szabókyban is, most már nem állja útját a fiatalok boldogságának, de elhagyják Európát, hogy egy uj világrészben uj boldogulást keressenek. Szabóky Zsigmond Rafael alakját Fenyvessy, Magdáét Varsányi, Dianét Gombaszögi Frida, Terit Gaál Franciska, Gidát Lukács Pál és Melindát Med- gyaszay Vilma személyesíti. — Az Est a drámát operával hasonlítja össze, amelynek választékos szavaiból nagy áriát, tercettek és duók zendíil- nek ki. A lap a szereplők közül különösen Gombaszögi Fridát, Varsányi Irént és Medgyaszay Vilmát emeli ki. (*) A balga szűz. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése szerint a Blaha Lujza-szin- ház szombaton este mutatja be Strauss operettjét: A balga sziiz-et. Az operett meséje szerint Collessano a pisai zso'dos-csapatok vezére Párisi ostromolja és a város sorsa már meg van pecsételve. Collessano hirnököt küld a városba azzal az ajánlattal, hogy ha Páris egy szép és fiatal érintetlen hajadont kiszolgáltat neki egy éjszakára, úgy megkegyelmez és elvonul seregével. A város urai Vittorinát szemelik ki az áldozati célra, aki azonban egy mulatóhelyen elrejtőzik. Collessano álruhában belopózik a városba és megtalálja Vittorinát. A városban senki sem tudja, hogy az álarcos lovag Collessano, aki fölajánlja védelmét a szűznek a zsoldoscsapatok vezérével szemben. A balga sztiz bízik a lovagban és elmegy vele Collessano táborába, ahol azután kiderül, hogy a lovag és Collessano egy személy s hogy az már halálosan szerelmes Vittorinába A balga szűz mégis érintetlenül hagyja el a tábort, mert a mulatóhely hölgyei szintén a táborba jönnek és a zsoldosokkal mulatoznak, miközben Lorenzo seregével meglepi az ostromló tábort és Collessanot is foglyul ejti. Collessano életét Vittorina menti meg s egészen természetes, hogy az operett bonyodalmai ^ után a szerelmesek egymáséi lesznek. Ezt a történetet pompás zeneszámok tarkítják, amelyek sokszor operai emelkedettségiiek, de mindig finomak és melodikusuk. A balga szüzet Harmath Hilda alakítja, akinek lágy és selymes hangja és kulturált énektudása ma este jelentős sikert fog biztositani. A zsoldosvezér szerepét László Andor adja. Somogyi Husinak kezében van a másik fő női- szerep. (*) Darvas Lili a „Frou-frou"-ban. Budapestről jelentik: Darvas Lili a „Vörös malom" előadás-sorozatának befejezése után két-három heti szabadságra külföldre utazik és onnan visszatérve Meilhac és Halévy valamikor nagysikerű színmüvében, a „Frou-frou“-ban fog fellépni a Magyar Színházban. (*) Fedák Sári amerikai turnéján feliép a Mézeskalács: „Jóska katona" szerepében is. Budapestről jelentik: Fedák Sári a „Pompadour"- ban aratott rendkívüli sikere következtében tavaszra tervezett amerikai turnéját csak szeptemberben kezdheti meg. Ezen a turnén a művésznő Rátkay Mártonnal együtt három darabban fog vendégszerepelni: egy operettben, melyet Ernőd Tamás egyenesen Fedák Sári számára irt, továbbá a Pompadourban és a Mézeskalácsban, mely utóbbiban a bujdosó katona szerepét fogja kreálni Fedák Sári. (*) Szécsi Böske tárgyalása a budapesti Magyar Színházzal. Szécsi Böske, volt pozsonyi .drámai színésznő, a miskolci színház művésznője levelet kapott Beöthy Lászlótól, az Unió vezérigazgatójától, amelyben arra szólítja fel a művésznőt, hogy szerződjön a Magyar Színház kötelékébe. Mint értesülünk, Szécsi Böske a szerződés iránt megkezdte tárgyalásait a Magyar Színházzal. Amennyiben a tárgyalások eredménnyel végződnének, Szécsi Böske a Magyar Színházban először a Vörös malom-ban fog fellépni, ame'yben Darvas Lili szerepét, a Mimát kapná meg. (*) A leláncolt ember. Budapestről jelentik: A Vígszínház a ma bemutatott Szabóky Zsigmond „Rafael“-je után ismét francia bohózatot vesz műsorára. Az uj bohózat cime L‘homme enchen- née, („A leláncolt ember"), Bourdet müve s Góth Sándor fordítja magyarra. Az előadást Góth Sándor rendezi s főszerepeit ketten játszák Góthné- val. (*) Ernőd Tamás és Szirmai Albert uj operetten dolgozik. Budapestről jelentik: Szirmai Albert és Ernőd Tamás, a „Mézeskalács" két szerzője uj operetten dolgozik. Az uj operett cime: „Boris" és egy derék magyar leánynak itthoni és amerikai viszontagságait öleli fel három felvonásban. (*) Márkus EmiHa, Darvas Lili, Petráss Sári és Rátkay — Cseh-Szlovákiában. Budapestről jelentik: Márciusban magyar művészek turnéra indulnak Cseh-Szlovákiába. Az első turnén Márkus Emília és Darvas Lili, a második turnén Petráss Sári és Rátkay Márton vesznek részt. (*) Slezák Márta lesz a berlini Frasquita. Berlini tudósítónk jelenti, hogy a Thalia-szinház Lehár Ferenc „Frasquita" cimü operettje címszerepének kreálására Slezák Martát, a budapesti Operaház volt tagját szerződtette, aki évek óta egy bécsi operettszinpadon működik nagy sikerrel. Berlini partnere Jadlowker, a híres tenorista lesz. (*) Ábrányi Emil zenésiti meg a „Gyöngyvirág hercegnőit. Budapestről jelentik: A Városi Színház elfogadta Sztrokay Kálmán és Kürthy György „Gyöngyvirág hercegnő" cimü operettlibrettóját. Gyöngyvirág hercegnő zenéjét Ábrányi Emil fogja írni. Vasárnap, január 13.__ Az ungvári magyar színház műsora: Vasárnap délután: Levendula. Vasárnap este: A három grácia. Hétfő: A három grácia. Kedd: A három grácia. Szerda: A három grácia. Csütörtök: A három grácia.^ Péntek: A három grácia. Szombat: A három grácia. SPOitT Svéd eredmények. Stockholmból jelentik: Amíg Arne Borg Ausztrália felé hajózik, a családi hegemóniát odahaza Ake Borg őrzi meg. Ezt mutatják a norköppingi verseny fontosabb eredményei: Gyorsuszás 100 m: 1. Alté Borg 1 perc 5 mp. 2. Werner 1 p 5.3 mp. 3. P. Bergvali 1 p 7 mp. — Mellúszás 200 m: 1. Nissnell 3 p 12.6 mp. 2.Freese 3 p 21.4 mp. 3. P. Bergvali 3 p 25.5 mp. — Gyorsuszás 500 m: 1. Ake Borg 6 p 58.2 mp. 2. Werner 7 p 12 mp. 3. Dahlström. Uj francia rekordok. Párisból jelentik: Egymás után javítják meg a francia uszó-rekordokat, ami egyrészről azt mutatja, hogy bizony a francia rekordok eléggé gyengék voltak, másrészről azonban a sűrű rekordjavitás a fejlődés kétségtelen bizonyítéka is. Legutóbb Pernot javította meg saját 300 méteres rekordját 3 mp-el, 4 p 28.8 mp-re. A hátuszó rekordot 100 méteren az elzászi Horny-Colmar 1 p 24.8 mp-re javította. 1U már ftoxzánft tartozol, tartsd ftdtefessé^edneft uf fHreftet is j (alt Continentalj { Prága I, én Graben 17 j Telefon $1 és 3379a + b m ■ ■ Az előkelő magyar társaság találkozóhelye 3 2 Reggeli kévé zsemlével 1.80 Kő. 3 ■ >*
