Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-20 / 17. (465.) szám

Vasárnap, január 20. H magyar politika és a cseh-szlovák-frasicia szerződés A magyar közvélemény nyugodtan fogadta a Szerződés hírét Budapest, január 19. ! (Kiküldött munkatársunktól.) Alkalmam ! volt a magyar politikai élet egyik vezető sze- j mélységével hosszabb beszélgetést folytai- J ni. A beszélgetés során a francia—cseh- j szlovák szerződés is szóba került, amelyről a magyar politikus a következőképpen volt; .szives nyilatkozni munkatársunk előtt: — Kétségtelen, hogy a francia—cseh- j szlovák szerződés ujj momentumot hoz! Középurópa politikájába, Olyan momentu-1 mot, amelynek következményei minden vi-1 Szony’atban még nem 'áthatók tisztán. Jel-' rrmzo, hogy az angol, az olasz és a lengyel sajtó, valamint újabban a Cseh-Szlovákiá­val szerződésben lévő Románia sajtójának egy része is su'yos aggeda’makai tőp'ái ez­zel a szerződéssel szemben. A helyzet ed­dig úgy alakul, m’nt ha Európa népeinek nagyobb fele az uj szerződéses alakulattal szemben foglalna állást. — A magyar közvélemény meglehető­sen nyugodtan fogadta a szerződés megkö­tésének a hírét. Igaz, hogy ez részben an­nak tudható be, hogy e szerződésben rejlő politikai kérdéssel a magyar sajtó eddig alig is foglalkozott. A magyar közönség érdeklődését annyira a köicsönügy fordu­latai tartják lekötve, hogy a sajtónak alig van tere más kérdés számára. — Minthogy szerződés tartalmát és kereteit pontosan még nem ismerjük, vég­legesen nem is igen lehetne á’L'st fogaink Valamennyi részletre nézve tájékozva kel- 'ene lennünk, hogy vi'ágosabban lássuk, hogy ez a szerződés mí-yen további alaku­lásokat fog maga után vomv, de az való­színűnek látszik, hogy a szerződés bizo­nyos irányban még rövidesen ki fog egé­szülni. Kolozsvár, január 19. (Saját tudósí­tónktól ) Romániai politikai körökben a jugo­szláv-© asz szerződés híre talán még fájdal­masabb megütközést keltett, mint a cseh­szlovák froacia szerződés-eseménye. A ro­mán politikusok nem titkolják, hogy fájdal­masan érinti őket az, hogy a Románia leiké­hez, fajlságához és tradícióihoz íegközeleb- bálló két nagy lat’n nemzet Franciaország és Itália nem a testvérséget tartó Romániával, hanem a latin nemzetekkel ellentétes érdeke­ket követő szláv áramokkal kötöttek szövet­séget. fiái olyan ez a kisantant — írja egy romániai publicista — mint a három legjobb Pozsony, január 19. (Saját tudósítónktól.) Az ál.aimii kórház szemészet; osztályán kiilönsz'obáíbao fekszik az Ámericko Slovensfca Banka nagytapol- csényi fiókjának fiatal igázgiatóját Vozine'ek Vladisíav, aki ellen csütörtökön este álarcos rablók merényletet követtek el. Tudósítónk pénteken délután felkereste a súlyosan sérült igazgatót a kórházban. Bajszomén kötés, a golyó még bent van a fejben, holnap lesz a műtét, ezért keveset szabad beszélnie. Előbb csak a feleségével váltunk néhány szót, az igazgató felfigyel és miután eszmél éténél van, röviden így mondja el az amerikai bűnügyi esetekre emlékeztető gaztettet: átugrott a pulton és magához vette a nyitott kasszából a pénzt. Az ijedtségtől felocsúdott és meg nem sebesült hivatalnokok nyomban kirohantak a vaksötét tapolcsányi utcára, ,,Segítség, gyilkos**-1 kiabáltak, de a tettesek­nek sikerült clmeiiekiilniök. A rablótámadás pillanatok müve volt, akár egy amerikai de­tektív filmdráma pergett volna le, rám nézve bizony tragikus kimenetellel, mert a bal sze­meim világa oda van ... * A nagytapolcsányi rendőrség tudósítónk eleienérdeklődésére pénteken az esti órák­ban ezt az értesítést adta: Megállapítást nyert, hogy a tettesek Ve- ronáfz Sándor kovarcei (nagyíapolcsányi já- rás) születésű és illtőségü parasztiegény, Po­lunszki János ugyanoda illetőségű paraszt­legény és Zvaía Rezső nagytapolcsányi nap­számos Valamennyien szökésben vannak. Érdekes, hogy a bankrablás éjjelén egy másik rablás is töntént Nagytapolcsányban. Éjjé’ kloroíormos rablók hatoltak be Vándor Ignác dr. ügyvéd lakásába, az ügyvédet és feleségét kloroformmal elkábi torták és a lakásból igen értékes ruhanemüeket elloptak. A lopást csak reggel vette észre Vándorék cselédje, ak'nek föltűnt, hogy gazdái még a késő reggeli órákban sem kehiek föl. Bement a lakásba amelyet fölforgatva talált és ahol különös kábító illat csapta meg az orrát. Segítségért sietett. Orvosi segédlettel lehe­tett csak az eszméletlen á állapotban lévő házaspárt magához téríteni A nyomozás megindult. 1 budapesti rendőrség sncgiifuslloll egp ifiMi iiiisniicrcmjlcicíf Ma este föl akarták robbantani az Erzsébetvárosi Kaszinót — A merénylet tervezőit letartóztatták — Tizenöt kiló ekrazitot és több bombát lefoglaltak Budapest, január 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Az Est jelenti, hogy a leleplezett íegyverraktárral kapcsolatban a rendőrség egy nagyszabású merényleíttervnek jött nyomára, amelyet meghiúsított. A rend őrs* / megállapította, hogy egy társaság ma este 9 órakor újabb bombamerényletet akart el­követni az Erzsébetvárosi Kaszinó ellen. A nyomok a Baross-utca 50. számú házába vezettek, ahol a detektívek egy lakásban házkutatást tartottak és elöálitofták a rend­őrségen Landher Jenő huszonnégyéves egyetemi hallgatót, valamint Barta Jánost. A két előállított vezető tagja az Ébredő Ma­gyarok Egyesülete nemzetvédelmi osztá­lyának. Barta állandóan összeköttetést tar­tott fönn a tegnap letartóztatott Gyalay Mi­hállyal. Fegyvereket itt nem fogla’tak le. A detektívek megállapították, hogy a házból érkezésük előtt néhány perccel a Budafoki- ut 18. és 20. számú házába gyanús csomago­kat szállítottak el. A detektívek autón ki­mentek a Budaíoki-uíra, ahol megtalálták ezeket a titokzatos csomagokat. A csoma­gokban 15 kilogram ekrazitot találtak. Ezen- „ felül leíog’altak több megtöltött és a robba­násra teljesen előkészített bombát. Megálla­pították, hogy a bombák elkészítése teljesen azonos volt az eddigi merényleteknél hasz­nált bombákéval. A detektívek a Budai oki- uti házban letartóztatták Mayer Ervint, aki titkára volt Barta Jánosnak és egyúttal ve­zető tagja volt a MEFGSz-nak (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége). Rajta kívül letartóztatták Re­viczky Jenőt, a MEFOSz másodtitkárát. A nyomozás igen eré’yesen folyik annak meg­állapítása céljából, hogy kiknek a segítségé­vel akarták a bombamerényletet elkövetni. A 8 órai újság cáfol A 8 Órai Újság az Est jelentésével kap­csolatban arról értesül, hogy Lendhert és Barthát a fegyverraktár ügyében tartóztal­ak le és rajtuk kívül még egy kő és négy fér­fi van a rendőrség őrizetében, Marinovicli Jenő főkapitány a lap munkatársának kije­lentette, hog ya rendőrség újabban semmiféle merényletet nemleptezeít le. ssSSjj srsrscSSév3Í« ? fiTíssess tei&f Somberek nincsen éppen a világ végén és benne nem volt nehéz Juhász Aladár já- rásbirót megtalálni. Sőt inkább azt mond­hatnék, hogy nehéz lett volna meg nem ta­lálni, tekintve azt, hogy a Torcs Mór érke­zése napján az egész Somberek talpon volt és ünnepi lázban nézett a Juhász Aladár és a Bárányt Klárika esküvője elébe. Mindösz- sze reggeli nyolc óra volt, de Torcs Mór már jelentkezett a boldog vőlegény lakásán. Nem habozott. Egyetlen ugrással rohanta meg: — önnek ma lesz a lakodalma! Juhász Aladár ebben semmi meglepőt sem talált. Általában úgy látszott, hogy nem igen szokott meglepődni. Szelíd, fakó, szőke ifjú volt Juhász Aladár, olyan úgynevezett szürke egyéniség, akinek az esküvő után két hónappal esetleg már a fejéhez vágják a tányért. Azért beszélünk többes számban, nehogy a leendő őnagysága gyanúsításnak vegye ezt az ártatlan jellemzést, ami egy­szerűen az írói kötelességhez tartozik. Egy­szóval: Juhász Aladár udvariasan meghajolt Toros Mór előtt. — Igen — rebegte. Déli tizenkét órakor lesz az esküvőnk. És., ön? — Én? — csodálkozott Torcs Mór. — Én egyelőre nem foglalkozom házassági tervekkel. A boldog vőlegény elmosolyodott. — Nem úgy értem. Manem hogy mivel szolgálhatok? És minek köszönhetem ezt a szerencsét? A tétova és udvarias hangtői Torcs Mór vérszemet kapott. Elővette a lilaszinü leve­let és komor gesztussal mutata Juhász Ala­dárnak. — Mindezt — szólt ünnepélyesen — Czipere Máténak köszönheti! A vőlegény derűsen mélázott. — Ah! Az már csakugyan igaz! A. de­rék mérnök! A bölcs! A szerelem nagy tudósa! — Aki? ... akadozott a szavába Torcs Mór. Juhász' Aladár elmerengve babrált a fehér nyakkendőjén. — Hiszen önnek elmondhatom ... — El. — Persze. Ha már a levelemet is önre bízta. És aztán az ön arca is olyan bizalom­gerjesztő ... Torcs Mór Önérzetesen feszítette ki a mellét. A ravasz politikusok, akiket rneg- interjuo'lni szokott, sohase mondták ezt neki. Sőt úgy vigyáznak a szavukra, mint a vád­lottak a vizsgálóbíró előtt. — Nagyon lekötelez,' vőlegény ur —- szerénykedett Mórunk. A vőlegény ur keresztbe vetette a lábát. — Nem akarom lekötelezni — szólt né­mi előkelőséggel. — De valóban Czipere Máténak köszönhetek mindent. És a csala- vári cukorgyári iparvasutnak, amelynek a fö'.ülvizsgáiatánái találkoztunk. Egyetlen­egyszer. —- Ahá! Csakugyan! Ott! — harapdáita Torcs Mór hiányos mondatait. — Igen, a gyárigazgatónál voltam ép­pen akkor látogatóba. Estére azonban haza kellett jönnöm és nem volt kéznél kocsi, amin a vasútállomásra mehettem volna. így kerültem a Czipere Máté kocsijára, akinek éppen arra vezetett az útja s magával vitt. Útközben elbeszélgettünk. Azaz hogy inkább hallgattunk. Czipere Máté nagyon jószívű ember... — És jókedvű. — Igen, jókedvű is. Én pedig bolond el­csüggedt szerelmes voltam — akkor. Nyil­ván föltűnt neki a rossz hangulatom vagy szótlanságom s egyszer csak tréfásan a vál- larnra ütött. — Min busul, öcsém? Min töri úgy a fejét, mintha egy mázsás kő feküdnék a lelkén? — Csak öt kiló, főmérnök ur — feleltem keserűen mosolyogva. — És az se kő, ha­nem levél. — öt kiló levél? — szörnyüködöít köz­be Torcs Mór. — Persze. Öt kiló szerelmes levél. Va­lamennyi lilaszinü papirosra írva. Valameny- nyivel a menyasszonyom szerelmét ostro­moltam. Hiába! Klárika minden kiló után még hidegebb lett. Hogy már a kétségbe­esés szélére jutottam. Hol veszek én annyi lilaszinü papirost, amivel ezt a leányt meg­hódítsam? Ha öt kilóval csak ennyire vit­tem! Czipere Máté azonban nagyot neve­tett. — Kedves fiatal barátom — szólt. — Ne írjon több kilót! A szerelmes levél olyan legyen, mint az orvosság: minden hónapban egy kávéskanállal. És pláne, lilaszinü papi­roson sohase Írjon! A lila a bánat szine. A lilaszinü levelek rendszerint gyászlevéllel végződnek: vége mindennek! Torcs Mór a füle körül babrált és aggo­dalmasan pislogott. — Milyen bölcsesség! Szerelmes káté­ba kellene foglalni! — De milyen! — lelkesedett Juhász Aladár. — Nem is Írtam többet. Egyetlenegy Levelet irtam Klárikának, azt se lila, hanem fehér papiroson. És az se mondható szerel­mes levélnek. Kategorikusan, határozottan jelentettem ki neki, hogy a lilaszinü epeke­déseknek vége van. Tudni akarom, hánya­dán állunk a szerelemme.l Akarom. Pont. Jön-e hozzám feleségül, vagy sem? Nahát! — És... — Mit és? Ma megesküszünk. Ennyi az és. Mindössze is azt sajnálom, hogy az én bölcs szerelmi tanácsosom nem láthatja a boldogságunkat. Torcs Mór bánatosan bólogatott, — Valóban ... Valóban. A Czipere Máté levelét észrevétlenül a belső zsebébe csúsztatta. Juhász Aladár be­fejezte a fehér nyakkendője megkötését. Az ablak alatt kocsi állott meg. A boldog vő- ’egény kitekintett, majd az óráját nézte. — Ha úgy tetszik — szólt mosolyogva Torcs Mórhoz —, mehetünk. Tizenkét óra. Torcs Mór udvariasan meghajolt. És Juhász Aladár sohase tudta meg, hogy utol­só lilaszinü levele csakugyan gyászlevél volt: a derék Czipere Máté gyászlevele, aki­nek még ebben is igaza volt. Dnmánia feieidi s -iSHá# a wiliÉ keitten barátnő, akik egész életükre hűséget esküsz­nek egymásnak s mihelyt az egyik közös udvarlójukat megcsípheti magának, már fütyül az — aníaníraö Úgy áll a helyzet, hogy a másik kettő fogott már magának előkelő és finom gavakért és semmit sem törődik a harmadik barátnővel. Románia úgy maradi a világ kertjében, mint a szedett sző főág, árván, elhagyottan, önként adódik az a kérdés, nem kehene-e a ms főzött Bú­kénak a román—angol, vagy a román— orosz, vagy a román—német—magyar szö­vetséggel felelni kicsiny és nagy barátai QTArpínifMi ölptközésőna 3 ü- iám. nLi/. £ Síkos ** im Recrcrelenlcént félpohár SGHMiöTHAUER-féjie Igmándi keserüviz, melegítve 1 Éj \ |«| ® 7 ij » ^ Hftí Éjy-j A ÍC 9mm É Él We e 1 éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered- 1 i — Imi ViLiLiiíf tiii ‘ niiiTin ii 111 Üli HÉ ki SS Kf ü, 'A mm íP JfSL niénnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy- é? m «« «» v ® m "*'• emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredéi 1 agyvértóduíás, vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is, — Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben 1 ___uj ................ i fi iif™ | ^iibrnii^f mmmm............ ....mm ...Jg Me gállapították a nagytapolcsányi bankrablók kilétét Beszélgetés a súlyosan sérüli bankigazgató — Szökésben vannak a rablók — Fél hat óra tájit történt, éppen pénztár- zárást csiiniál'tuinik, .almáikor három alak toppant be a bankba. Anélkül, hogy egy szót is szól­lak volna revolvert szegeztek ránk és már űzettek is. Nálam ájHah'dóáai van revolver, akartam húzni, de ráml'öttek, mire a padlóra mihaintam. Többre persze nem eimlékiSziem. A Danikban rajaim kívül miég Marillák Andráis Diénztárois és három tisztviselő volt, alkiik ha- álrarémültek. Matu)iá!kniak a karját lőttek ké­résziül. ’ Azt még jól láttam, hogy a tettesek DarasztsuhanGoik lehetteik, akiken álbajusz /■■alt, mert az eigyikröl belépésikor a bajusz le- :súszott. A pénztáir kirabllásia az én miégsie- Desü'ésiem után förténibotett. Az egyik tettes

Next

/
Thumbnails
Contents