Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-16 / 285. (438.) szám

vt Vasárnap, december Í6. Nyílt levél Ben.es Eduard cseh-szlovák külügyminiszter úrhoz Ungvár, december 15. A cseh-szlovák—magyar tárgyalásokró. Kiadott rövid kommünikékből és m'n szieri ny'.latkozatokból sajnálattal értesülünk arról, hogy a minket, a Cseh-Sz ovákiába zárt ma­gyarságot legsúlyosabban érintő kérdések­ben (állampolgárság, illet 'iség, tiszív.selő- nyugdrjazás, tisztviselői ellátás stb.) a cseh­szlovák kormány a legmerevebb álláspontra helyezkedik. Mi Ruszloszkó'ba zárt magyarok, ak'k a parlamentáris életben egyáltalában nem veszünk részt, mert törvényileg biztosított autonómiánk ellenére öt év óta nálunk még a nép akarata felől megkérdezve nem volt.; kénytelenek vagyunk ez utón fordulni kül­ügyminiszter úrhoz, hogy föltegyük a nyílt kérdést: mikor kivan már őszintén és egye­nesen ezekben a minket elsősorban és a leg­égetőbben érintő kérdésekben he'yes és em­berséges megoldást tereimen? Mikor akarja végét szakítani annak a kálváriának, amelyet az itteni magyarság az állampolgársági és il­letőségi kérdésekben, úgyszintén a tisztvise­lőkérdésben már öt esztendő óta jár? Mikor akar adui azoknak az éhező családapáknak és családoknak a szájába kenyeret akik már a levegőt is alig szedik az éhségtől kiszáradt torkukon? Külügyminiszter Urí Ön állandóan han­goztatja. hogy szomszédaival békés jó vi­szonyt. szomszédi viszonyt akar teremteni. Mi rs erre várunk. Mi is ezt óhajtjuk. Mi is a békét k’lváujuk és úgy hisszük, hogy a béke nyugalmára nekünk jogunk van. Mi mint cseh-szlovák állampolgárok ezúton kívánjuk Öntől, hogy nekünk mint cseh-szlovák ál­lampolgároknak nyújtsa már egyszer a béke áldásait, Ir'szen erre a békére rrmcsak ne­künk. de a köztársaság minden polgárának és elsősorban a fiatal köztársaságnak is szük­sége van. Ez, a Tatai öt éves köztársaságnak talán inkább létérdéke, műit minden más szomszédnak. Mi reáípoÜ-t'lkát kívánunk öntől küüiry- mm'szter ur és azt kívánjuk hogy rrecsrk hangoztassa, hanem tényleg munkálja is a jó szomszédi viszony megteremtését' s keresse meg mindazokat a módokat és eszközöket, amelyekkel e jó szomszéd1 viszony!1' megte­remteni lehetséges. Ne tegye azt — mert az Önhöz, mint a demokrácia, a repüldika e^y'k megteremtőjéhez nem sikk — hogy amit az egyik kezével ad, azt a másik kzével vissza­vegye. mint ezt az ujs'Mr radarokból példá­ul a magyar kölcsönnél tapasztaljuk. Az Itteni magyarságnak s általában az itteni állampolgároknak ügyeit is közeiről érintő külpol'tikában viselkedjék reálisan küí- ügym'niszíer ur! Olyan reálpolrtlkát kérünk Öntől, amellyé őszintén igyekezzék talpra­Melanchólia Ne hidd te azt, hogy csak álmok gyö őrnek, Ha néha zseudül lelkemben a dal; Ne hidd te azt, hogy százsziau szavakkal Gyermekként játszom, ki mitsera akar. Csak érezem úgy néha: mégis mindegy. A szó, szavam, mégis m ,yon lakó, Nagyon kopott, gyengén-emberi, véges; És egyremegy, ha szép, avagy, ha jó. Ml csendíthetné a lelkedet vissza Szavukra, mint akarják a dalok? ...Hervadt virágok öli c.upán s fö.íssza Szépségüket a szó, mely isera ragyog. STnw1 • v- v. ' •, .....3 '' ben Tá n egy levél, nvíy a hajadra hull, Ha kószálsz némán őszestei erdőnt Megérzenél ágy, — s megnyitná a lelked Szavaknemfonnália dalok zenéje... (Kolozsvár.) Jakab Géza. A mannafa — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Surányi Mikós Természetrajzi nevét nem tudom. Való szmüleg a pálmák csa.ádjába tartozott; em­lékezetem szerint szürkésed d, keskeny le­velei fürtösen és bánatosan lógtak vékony ágairól. Koronája nem volt nagy, inkább csupasz és öreg volt és minik a mindig szo-m jnhozott vagy didergőit volna. Törzsét so­hasem láttam, mert azt eltakarta egy öreg kőkerítés. Csak néhány ága, sok apró levele hajtott ki az utcára — sárga volt a kőkor tés, fehér-köves, kavicsos az utca s a mán nafa bánatosan borult legalsó ágaival c sár ga kerítésre. Semmi más érdeme nem. volt a vén díszfának, mint apró, pihés, pelyhes, állítani azt a megcsonkított Magyarországot, amelyre különben önnek és nekünk, Cseh­szlovákiának és a cseh-szlovák állampolgá­roknak fö’étlenül szükségünk van, nemcsak mám jószomszédra, hanem mnt fogyasz'ó közönségre s ipari és kereskedelmi terméke­ink vásári piacára is. önnek, mint okos embernek, mint sze­rencsében született külügyminiszternek tud­nia kell azt. hogy Magyarországgal a szom­szédi jóviszonyt csak akkor teremtheti meg, ha elsősorban a megcsonkított Magyaror­szágnak őszintén és becsületesen seg tségére siet a talpra állásban és igyekszik az ide zárt magyar nemzethez tartozó, de cseh-szlovák állampolgároknak itt a életlehetőséget úgy por-fkai, mint gazdasági és kulturális téren biztosítani, hogy ezzel paejfikálja a kedélye­kéi. megbékítse az embereket és az egyedül lehetséges módon megszüntesse, megsemmi­sítse a ,.lelki rrredeniz-mustu, mert ön b'zo- nyára tisztában van azzal, hogy' az idezárt magyarság politikai, kultnrá'is és gazdasági ’gényeinek kielégítése enyhíti és beheggesz- ti azokat a sebeket, amelyeket az elszakitás természetszerűen előidézett. Reális politikát kívánunk öntől kül­ügyminiszter ur: hogy a mi vérünkből való tisztviselők egyszer már kenyérhez jussa­nak; hogy a mi vérünkből való idevaló ál­lampolgárok állampolgári jogaikba behe­lyeztessenek s ne legyenek emberek, akik sem itt, sem ott nem áHampolgárok, sem rtt, sem ott nincs illetőségük, hanem m'nt Moha­med koporsója lógnak a levegőben. Reális k ül pofiik át kíván link Öntől kül- ügymin'szter ur és pedig olya* ameljret Ön fizetett sajtóorgánumai ut.VJi tőlünk állan­dóan forszíroz, noha az első perctől mint cseh-szTovák állampolgárok igyekeztünk az állam kereteibe beíHyezVcHii nr magyarság megélhetésére a reális alapokat megteremteni. Koriad Endro «*r. elbocsátott vármegyei tiszti ügyész. Interpelláció a. magyar gyermekeknek szlovák isko­lába való kényszerítése sniatt Prága, december 15. . Körmendy-Ékes Lajos dr. keresztényt.., szociális nemzetgyűlési képviselő és társai interpellációt intéztek az ískc’aügyi mitfsz- ’&rfoez. Az interpelláció, amely rikító fényt vet a szlovenszkói tanügyi és köz'gazgatási hatóságok dnemzetlenitő -törekvéseire, így hangzik: Több ízben szóvá.hittük már sajtóban, népgyüléseken, a parlament előtt is egyes tanügyi hatóságoknak és szemé veknek azt a minden demokratikus érzéket roegcruíoló. sőt minden emberi jogot is illuzóriussá tevő hí tézise dósét, hogy a magyar anyanyelvű bársonyos, ezüstös gyümölcse, va ami apró. fanyar datolyaféle, csaknem csupa mag, édeskés is, meg keserű is, lisztes, om ós porkmyós... sem nem jó, sem nem rossz, egészen bizonyos, hogy semmi köze sem volt a mannához, de kétségtelen, hogy ilyen ize volt annak a mannának is, amivel az Ur az ő kedves népét táplálta a vándor ás a atí. Sem közel, sem távol nem vö t több ilyen fa a környéken. Hogy került oda? K ültette? Miért éppen ez az egyetlen, bizo­nyára évszázadok óta? Lehet, hogy vala­melyik török ur hozta e! az ősét Kisázs;á- bó»\ a mohácsi vész után. Arról fajzott las­san kint ma nimfává ... Ki tudja? Úgy ma­radt ott, a dé'i végen, a Mecsek-hegység napos lejtőjén, mint az a pár bástyaomla- dék, török közkút — sand rvár —, a kórház minaretje s a mecset, amelyet később jézus- társaság-'. atyák templommá építettek át. Senki sem tudta; talán nem is érdekelte sem a növénytan tudósait, sem a régiség- búvárokat, sem a város történészeit. De an­nál jobban érdekelte a gyerekeket, akik kö­zött népszerű volt és kedves ós áhítattal emlegetett. A püspöki könyvtár épü'etériek kertjé­ben á'lott. Megközelíthetetlen, komoly, rej­télyes, tiszteletet gerjesztő kert: sohasem 'emeltük, hogy lábunkat oda hétébe-sük. Az épület egyemeletes, magas, Mária Terézia­kor abeli sárga monumentum. Négy rideg, komor, vaskos dór osz'opa megdöbbentette az arra járó jámbor polgárembert. A gyere­keknek olyan volt, mint egy bevehető Hon vár. De a kerítésen jóságosán 'átbújok a nannafa és az utcára potyoghatta Igénytelen gyümölcseit. Isteneknek való ingyen-eledel. Úgy táplált bennünket, mint az ég madarait Adott legyen emléke annak, aki oda tiltotté barátságos,, gyermékszeretö Öreg pajtásun­kat, adakozó, szárazágu bőségszarnját a gyermekeket íömege-sen kény szedtük szülőik bevallása, sőt határozottan kifejezett akarata ellenére szlovák tannyelvű iskolákba. Az ese­tek százait tudnék ennek a ténynek a bizo­nyítására fölhozni, jelen intepeháci ónkra azonban egy olyan eset ad okot, mely igaz­ságtalanságban még az eddigieket is fe ül- nuiílja, sőt embertelen cinizmussal az emberi és törvényben biztosított polgári jogait védő sízü őt pénzbírsággal sújtja. Postránsky István kassai lakos 1917-ben született gyermekét az iskolakötelesek tör­vényben kötelező összeírásakor szabálysze­rűen bejelentette s anyanyelvénck megfele­lően öt a magyar nyelvű elemi isko ába akar­ta beíratni. Iskolai törzslapját azonban, amely — hogy m'lyen törvényes rendelkezés alap­ján, nem tudjuk — az isko'ába való fölvétel­hez föltétlenül szükséges, sem a helybeli Ki­nizsi-utcai elemi iskola igazgatóira, sem Mor­gás Karéi iskoiangondmoksági elnök neve­zettnek k:adni nem akarta, mert nem ismerte el a szülő bevallása alapján a gyermek anya- nyelvűségét. Ezzel a nevezett hivata'os sze­mélyek megakadályozták a szülőt abban, hegy gyermekéi a neki megfelelő iskolába adja, mert ha az aíkotrnánytör vény az erő­szakos e'nemzetieüemtést büntetendő cselek­ménynek minősíti, viszont arra a szülő nem kötelezhető, hegy' az erőszakos elnemzet- lenités kísérletének úgy tegyen eleget, hogy magyar anyanyelvű gyermekét szlovák isko­lába írassa be. Semhogy gyermekét az el- nem zeöietlem lésnek tegye ki, Postránsky gyermekét semmiféle iskolába nem Íratta be. Ezért azonban nem ő, hanem az ebben öt megakadályozó hivatalos személyek a felelő­sek. Ezt az aikoknánytörvény 128. és 134. szakaszába ütköző eljárást még tetézte a kassai városi hivatal, mely ahelyett, hogy a sérelmet orvosolni igyekezett volna, 34.538-23* "zárna „Büntető parancsával11 az 1922. év­éin kihirdetett 226. számú törvény 16. sza­kasza alapján két napi elzárásra átváltoztat­ható huszonöt! korona pénzbüntetésre ítélte Postranskyt. Tekintve azt, hegy a büntetés kirová­sának alapja barnás beáll'tásu, mert' a törvény szerint a büntetést csak arra lehet kiszabni, aki gyermekét az összeírás alól kivonja vagy gyermekét az iskolába be nem jelenti, holott Postránsky István mindkettőt meg­tette és jószándé.kában csakis a hivatalos .személyek gátolták meg, nyilvánvaló, hogy itt a megíéíemlitésnek és a hivata os hata­lommal való visszaélésnek kétségtelen eseté­vel áfunk szemben. Kérdezzük ezekből kifolyólag miniszter urat; 1. Hajlandó-e egyszer már rendelettel tisztázni, van-e joga bármely hivatalos sze­mélyiségnek vagy testületnek beleavatkozni az állampolgárok legelemibb szabadságjogába: saját anyanyelvinek meghatározásába? 2. Hajlandó-e úgy Kassán, mint általában Szlo- venszkon utasítani a* tanügyi hatóságokat, hogy minden gyermeket oboán nyelvű isko­mannának. Bibliád kort ért el, látszott rajta s mi bizalmasan megdobáltuk, hogy bőveb­ben szakadjon róla az ezüstpihés csemege. Guszti, a pereces, a gyermekek barátja volt. Hosszú rúdon hordta a sós süteményt, kerek, porhanyós, ropogós, vajas perecet, jobbkézben, mint egy dárdát, vagy zászló­nyelet. Balkezében hatalmas kosarat cipelt, abban pirultak a sóskalácsok. Ezt csak úgy óbálta, hanyagul, ügyet sem vetve arra, ha fgy-egy éhenkórász pajkos mesterinas fut- ván-futva belekapott a kosárba s kiemelt egyet a fonott kalácsok közül. Görnyedt há­tán nagy vesszöputtopy dagadozott: abban volt, vászonkendövei letakarva, a kávéba való meleg, friss zsemlye és vajjal sütött, tojással fényesített, kényes ínyenceknek va ó, sarlóalaku ropogós kifli. A pereces kora reggel végigjárta az utcákat, harsá­nyan belefujt fából való sípjába, amire ki­nyíltak a földszintes házak ablakai, kezek nyúltak le a magasból és elfogták a Guszti süteményeit. Guszti csak odatartotta háttal a kosarat, vagy fe'emelte a pereces rudat. A vevő kiemelt belőle, amennyit akart. Az árát beledobta a sóska ácsos kosárba, a né­pies kalácsok, olcsó, másodnapos sütemé­nyek közé. Sohasem történt meg, hogy Guszti megnézte volna, hány süteményt emeltek ki a puttonyából s hány krajcárt pottyantották a kosarába. Mégis megvolt valahogyan. Vagyont nem gyűjtött ebbö1 a házalásból, de rá sem fizetett az üzletére. Igaz, hogy nem is kö’tött soha semmit, nem is .ismerte talán a pénzt, nem is nyereségért vagy élete fentartása végett árulta a pere­cékor, hanem rnort ez volt a szórakozása, a játéka, a szenvedélye, az ösztöne, az Isten­től rászabott hivatása, mint a mélnrk, hogy mézet gyártson,’ ,a virágnak, hogy lumpon lába enged-hűek beiratkozni, amilyenbe . a gyermek szülei kívánják? 3. Hajlandó-e a jelen esetben a Postráns-ky István ellen ki­adott „büntető parancsot11 a misztériumhoz beadott felébbe zése alapján megsemmisítem s úgy a kassai tanügyi hatóságok, rninj a vá­rosi jegyzői hvatal akkori vezetője. Gmitter ellen hivatalos hatalommal való visszaélés címén az eljárást megindítani? 4 Ha?!andó-e intézkedni, hogy a magyar tannyelvű isko ák 'igazgatóságai a magyar anyanyelvű gyerme­keket jelentkezésük alapján szabadon fölve­hessek és ne függjön a fölvétel lehetősége a tanfelügyic'ől s más sovinizmussal túlfűtött személyeik kénye-kedvétől. Tavasszal lesznek amszmszkói választások Prága, december 15. A Prager Presse értesülése szerint Ru­szin szk óban a jövö év első negyedében kiír­ják és tavasszal megejtik a parlamenti vá­lasztásokat. N'ncsen kizárva, hogy Ruszin- szkó törvényes képviseletét, amely a most ér­vényes törvény szerint kilenc képviselőből és öt szenátorból áh, néhány mandátummal megszánó rítták. A szojmi választásokat egész biztosan csak a parlamenti választások után fogják megtartón, mivel eddig a szojmi vá­lasztások számára megfele.ő választási rend­tartást nem dolgoztak ki. A választási rend- tartás már a megválaszolt ruszirszkói képvi­selők meghaftlgatásáva! óhajtják elkészíteni. Cáfolják az olacs-boSgár szövetség hírét Róma, december 15. A „Trgov'nski Glas- ník“ nevű begrádi lap egy jelentést közöl, mely szerint Jugoszlávia el en Olaszcrsz-ág és Bulgária tílikos szerződést kötöttek. A Ste- fani-ügynökség feíhaíaímazást kapott a meg­cáfolásra. EÜsitiorraflaloM Törökországban? Berlin, december 15. A Deutsche Aüge« meine Zeitung Jelent} Londonból: Törökor­szágban hatalmas elíenlorradalml mozgalom ész'elhető. Kemal pasa megbetegedése állító­lag mérgezéstől ered. Angol je'en'ések úgy tudják, hogy a keraaüsta uralom már össze­omlott volna, ha Izmed pasa te jes befolyá­sával nem védelmez!. Konstantin polyon k!- vü! Anatóliában is rendkivül bizonytalan a helyzet. termeljen, az esönez, hogy meg terméke­nyítse a fő det a napnak, hogy cukrot érlel­jen a rózsa kelyhében, Gusztinak, , aki együgyű volt, dadogó beszédű, csámpás- •ábu, ritkaszakáiiu, görcsösujju. piszkos, sze­gény, árva aszkéta, az Isten azt parancsol­ja, hogy fújja a sípját és árulja a pereceket. Régen, a boldog, békés világban sok ilyen ember élt a földön. Guszti nem lakott sehol, nem látta sen­ki, hogy valaha mc.eg étéit evett volna, uj kalap nem került a fejére soha. Senki sem tudta, hány éves, honnan szakadt közénk, merre lehetnek rokonai — ej, ej, hát csak­ugyan volt valaha Gusztinak éaesanyja, aki megfürösztötte és bekötötte torkát, ha meg- fujta a hideg novemberi szál? Hát* van vala­hol egy nőszemé y, aki valamikor kedves­kedve ejtette ki Guszti nevét s megsimogat- ta csapzott fürtjeit? Erre b'zonyára keve­sen gondoltak, mert Guszti nem látszott egyébnek, mint rozoga, összetákolt, hitvány, de mégis eleven gépezetnek, amely arra való, hogy a süteményt a péktől elszállítsa a polgárok lakására. Es az iskolába. Mert Guszti délelőtt tiz órakor ott vofc a gimnázium udvarán s árulta a kis és na?#; diákok ozsonnáját, A diákok olvasatlar/jil ették a sóskalácsot és Gusz: olvasatlaij ul vágta zsebre a rézkrajcárokat. Mert Gusj'tt és a gimnazisták megbízható, jó barátok: voitak. Semmi sem bizonyosabb, mint hu gy évtizedek óta egyetlen diák sem csapta, be Gusztit, a gavallér hitelezőt. Négy órakor délután Guszti befejezte üzleti körútját és eliipegett a püspöki Itf.myv- tár kerítéséhez a mannafa alá. £s mannái eszegetett. A kisdiákok hazafelé tnetieí meg­álltak Guszti előtt és e’beszélgették, vele. Guszti egy szót sem mondott ki érte,.‘misen; de a kis diákok megértették Öt és wá e esze­Bascb Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jíndrisska 6. szám tQ3í*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents