Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-13 / 282. (435.) szám

Csütörtök, december 13.

2

megszövegezésére, amelynek három ellenzéki tagja is van. — A külügyi bizottság elfogadta a cseh-szlovák—jugoszláv jogsegély szerződésre vonatkozó javaslatot.

A szenátus ülése

Prága, december 12.

A szenátus mai ülésén hozzákezdett a költségvetési javaslat vitájához, amely csütörtökön és pénteken is fog tartani, úgy, hogy pénteken a javaslat alá kerül. A kormány tagjai távolmaradtak az ülésről, ami alkalmat nyújtott a magát mellőzöttnek érző szenátusnak, hogy a miniszterek kötelességévé tegye a megjelenést tárcájuk költségvetésének tárgyalása alkalmával. A mai beszédek közül különös figyelmet érdemel Spiegel és Klimkó szenátorok beszéde, az előbbi a német, az utóbbi pedig igen éles formában a szlovenszkói autonómiát követelte.

Részletes tudósításunk:

Az ülést 10 óra 25 perckor nyitotta meg Prések elnök. Három kisebb javaslat elfogadása után megkezdték a költségvetési vitát. Horacseik főelőadó megemlékezett Rasinról, aki szerinte alapját vetette meg a jelenlegi pénzügyi rendszernek.

P o 1 a c h (német szociáldemokrata): Tiltakozik a költségvetés elkésett beterjesztése ellen. A közéleti tisztességet a mai koalíciós rendszer mellett nem lehet elérni, A szesizbotrány ügyében a kormány pyrrhusi győzelmet aratott. Pártjának fölfogása szerint köizhiivatailinok nem lehet egyúttal egy közkereseti társaságnak az elnöke. Külpolitikai tekintetben nem támogathatja azt a kormányt, amely hűbéresévé szegődött egy olyan álamnak, amely Európa békés konszolidációját akarja megakadályozni. A numerus clausus-javaslatot fölösleges volt benyújtani, mert ebben az államban úgyis van numerus dlausus, még pedig szociális numerus clausus, amely a szegényeket kizárja a főiskolai oktatásból.

Prochászka (cseh néppárti): A kisebbségek ma is németeknek, osztrákoknak vagy magyároknak tartják magukat és ezért nem tudják megérteni a franciabarát csehszlovák politikát. (Matuscsák közbekiált: Franciaország azt teszi, ami neki jól esik, de nekünk semmi közünk hozzá!) A költségvetésen megtakarításokat kell elérni a tisztviselők létszámának apasztásával és fizetésük leszállításával. (Matuscsák: Jó, de a katonaságtól is bocsássanak el ezreket!) A szónok úgy tartja, hogy a csemdör- ségre és rendőrségre fordított kiadásokat föl kell emelni. (Matuscsák: Helyes,

hisz még a legvadabb osztrák uralom idejében sem volt annyi rendőr és gummibot, mint most!)

May r-Ha r t i n g (német keresztény- szocialista): A monardhiista Dánia több pénzt fordít kulturális célokra, miint a szociális oseh-szlovák köztársaság. Az állami kiadások javarésze improduktív. Az eddig kötött kereskede’mi szerződések nem biztosítják a gazdaság és a kereskedelem konszolidációját. Jogi szerződéseink pedig egyáltalában nincsenek. Tiltakozik az ellen, hogy az adóikból befolyó pénzekből iparlovagok gazdagodnak meg. Fölemlíti a szeszbotrányt, a sajtófőnök ség afférját és a kiviteli engedélyek botrányát. A költségvetés számbeli deficitjénél szerinte sokkal nagyobb az a morális deficit, amelyet a politikai mérleg mutat ki. Nem hiszi, hogy a kormány képes legyen a jelenlegi erőszakos rendszert állandóan ‘föntartani.

Chlumetzky (k omm un ista): A kiadások javarésze improduktív. Minden állampolgár mellett egy tábornok, egy őrmester vagy egy őr vezető áll. (Matuscsák: Vagy egy fekete inges fascista!) Majd a cenzúra túlkapásait teszi szóvá és állításainak igazolására egy csomó újságot mutat föl, amelyeket beszédének befejeztével a szenátorok közé dob.

Friedricih (német nemzeti): A németség kulturális sérelmeiről beszél. Követeli a német nép önrend étkezési jogát és tiltakozik a községek autonómiájának megcsonkítása ellen, amelyet a rendőrhatalom erőszakkal vett el a németektől. (Chlumetzky közbekiált: A gumiibot nemzetközi.) Követeli a háború előtti magyar állaimköl- osönök honorálását.

Thor (cse'h Iparospárti): A jelenlegi

házszabályok mellett teljesen lehetetlen, hogy az ellenzék államalkotó munkát fejtsen ki.

Az elnök bejelenti, hogy egyfelől Donét, másfelől Jelllnek szenátor azt indítványozták, hogy a tárgyalási rend 46. szakasza értelmében tegyék kö élességévé a minisztereknek, hogy tárcájuk költségvetésének tárgyalása alkalmával haladéktalanul jelenjenek meg a Házban. A két javaslatot egyhangúan elfogadták.

A szenátorok még sokáig hangosan vitatták meg ezt a meglepetésszerü határozatot, úgy hogy a következő szónok:

H a r t h (német agrárius) kénytelen volt fölkérni az elnököt, hogy teremtsen csendet, mert máskülönben nem tudja a beszédét elmondani. Amikor ez megtörtént, főleg a német iskolaügy elhanyagolt állapotaivá: foglalkozott.

Spiegel (német demokrata) szerint az elmúlt esztendő sem a szlovenszkói és ru- szinszkói, sem a német kérdésben nem hozott megoldást. A németek kitartanak önrendelkezési jogük mellett, de az ellenzéken kívánják mgevécfeni népük jogait. Követeld a nyelvkérdés rendezését és hangoztatja, hogy a németek legfőbb követelése a nemzeti au- ( tonómia. j

Zimák (szlovák szociáldemokrata): Tolmácsolza a szlovák koalíciósok ama kívánságát, hogy a nagymegye1 rendszer minél j előbb lépjen életbe. Követeli, fyogy a pénz- j ügyminiszter a szlovenszkói nem kereskedelmi bankoknak nagyobb összegeket bocsásson rendelkezésére, hogy könnyű feltételű kölcsönöket lehessen kibocsátani Szlo- venszkóban.

Zuleger (mérnie agrárius) uán K Timii o (szlovák néppárt) az ellenzék helyeslése és a 'kormánypártok zajos tiltakozása mellett kikelt az ellen, hogy a korrupciós eseteket igyekeznek elha.lgaibni. A katonák a választásokra való kivezénylése visszafelé sült el, miért a katonák legnagyobb része a kommunistákra szavazott. Ez még inkább el fogja venni kedvé! Franciaországnak, ahol bizonyára nem keltettek jó hangulatot Udrzal ama kiijelomtésiei, hogy a cseh-szlovák hadsereg legjobb katonái a magyarok és németek, akikről Ledebur azt mondta, hogy egy puskalövést se fognak leadni. A kormányt mindiadd'g bitorlónak tartja, miig a választásokat ki nem Írja.

Az ülés még tart.

Bizottsági ülés

A szenátus véderőbizottsága mai ülésén elfogadta a postagalambok védelméről szó'ó javaslatot. Ezután Udrzal nemzetvédelmi miniszter válaszolt néhány hozzáíntézett kérdésre. A hadseregben eddig 1530 olyan tiszt van, aki altisztből lépett elő. A minisztérium a jövőben fokozni akarja annak lehetőségét, hogy altisztekből tisztek lehessenek. Nézete szerint az altiszteknek a törvény értelmében nem jár végkielégítés. >

Széljegyzetek Károlyi könyvé Siez

(Befejező közlemény.)

Prága, december 12.

A nemzetiségi kérdés tekintetében az igazság úgy áll, hogy Károlyi — ha egyáltalában szó volt róla — mindig csak általánosságókat mondott A függetlenségi párt kettészakadása után megalakult uj Károlyi-párt programjában — Károlyi följegyzései szerint — szó sem volt a nemzetiségi kérdésről. Első audienciája alkalmával mindössze ennyit mondott róla Káro’v a királynak: „A teljes demokrácia megoldaná és csak e? meg e kérdés nehézségeit.*4 Második audienciáján nem került szóba ez az ügy, míg a harmadikon Károlyi Tiszával szemben először foglalt állást a magyarság szupremá- c'ája ellen. Konkrétumokat azonban itt sem mondott róla Károlyi a királynak: „A teljes hogy a berni pacifista konferencia óta elfogadta Jászi Oszkár nézeteit, úgy viszont kétségtelen az, hogy a nyilvánosság előtt soha semmiféle konkrét tervet nem propagált a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében.

Érdekesek Károlyinak följegyzései a Dula Mátéval és a szlovák nemzeti párt több más tagjával folytatott tárgyalásokról, amelyek 1918 október elején voltak. A tárgyalások a Magyarország kebelén belül megadandó autonómia elvi álláspontján folytak, de nem végződtek formális megállapodással, mert a szlovák nemzeti párt — Károlyi szerint — nem köthetett végleges megállapodást egy ellenzéki vezérrel, mert akkor a

szlovákok véglegesen és formálisan el lettek volna kötelezve, mig a magyarok egyszerűen más miniszterelnök kinevezésével már is föl lettek volna oldva az egyezség betartása alól. Károlyi taktikája az volt, hogy először egyezzenek meg elvben, azután pedig a részletekben minimális javaslatokkal fog előlépni, hogy legyen miből engednie, mig a szlovákok viszont hasonló taktikai okokból a lehető legtöbbet kérték. Károlyi különben lehetségesnek tartja, hogy a szlovákok .két vasat tartottak a tűzben11.

Ha tehát végigtekintünk Károlyinak a béke, a demokrácia és a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében kifejtett működésén, úgy azt kell látnunk, hogy ebben a küzdelemben vagy nem állott egyedül, vagy ha egyedül állott, programját vagy későn, vagy nem elég világosan formulázta úgy hogy már ebből az okból sem helytálló az októbristáknak az az érvelése, hogy egyedül Károlyi programjával lehetett megmenteni az országot. A békét a korona és a kormány is akarta, a demokráciáért más ellenzéki körök h folytattak küzdelmet. Károlyinak oed;g nem voltak olyan összeköttetései Nyugat felé, hogy az ö személye megmentette volna az országot az összeomlástól.

Károlyi Mihály csak 1918 októberében került olyan helyzetbe, amely sorsdöntővé tette szereplését. Gyakran halljuk, hogy október havában a felelős tényezők nem látták át a helyzet fenyegető voltát és kapkodásukkal sok bajt okoztak. Lehet, hogy ez igv van, de akkor Károlyi sem ment ettől a Irhától. Idézzük menetegetőzését dubrini vadászkirándulása nratt: „Hatvány szememre veti a „vadászok" tév útjait. Hogy vadászhattam én akkor? Nos: akkor ez az akkor még nem volt „akkor**. A dubrini vadászat négy és egynegyed évvel a háború kitörése után volt: hogy öt héttel a forradalom kitörése előtt volt: ez akkor derült csak ki. amikor öt hét mülva kitört a forradalom.** Ezt a mentegetőzést ugyanilyen joggal fölhasználhatják mindazok, akiket októbrista részről azzal vádolnak, hogy nem ismerték föl a helyzet rendkívüli súlyát.

Kapkodni eleget kapkodott Károlyi is! Amit Andrássy 'k ülügymi ni szterségé n ek és az októberi kormányválságnak történetéről elmond, az az ő részéről, valamint hívei részéről is csupa kapkodás volt. A régi országgyűlés utolsó ülése után azt ajánlotta a Nemzeti Tanácsnak, hogy egyezzék bele Andrássy kül- ügyiminiszterségébe. Mivel időközben olyan hírek érkeztek, hogy a király fait accomplit akar teremteni Andrássy kinevezésével, a Nemzeti Tanács, amely ekkor alakult meg elvben, még az éjjel úgy határozott, hogy a közös külügyminisztérium intézményét záros határidőn belül meg kell szüntetni és automatikusan meg kell történnie a magyar kül" ügyminisztérium megalakulásának, amely a béketárgyalásokat vezetné és befejezné. Másnap Amdrássyval tárgyalt Károlyi, de Andrássy a magyar külügyminisztérium megalakítását csak a háború utánra tervezte

Tárcarovafunk:

Péntek: Sziki ay Ferenc dr.: Takács Menyhért dr. tanulmányai: Aesopus, Dante és Madách.

Szombat: Szederkényi Anna: Duduskáéknál már kezdődik. (Pesti hangulatkép karácsony előtt.)

Vasárnap: Jakab Géza: Melanchólia. (Vers.) Surányi Miklós: A mannafa.

Tündérmese anno 1923

— A Prágai Magyar Hirlnn eredeti tárcája. —

Irta: Sas Ede.

I.

ivomolyan mondom, nem tudom, hogy szántam rá magamat erre a vakmerőségre, hogy ezt a történetet megírjam? Mai napság ugyanis kétes sikerű vállalkozás még a gyermekszobának is olyan mesét Írni, amelyben tündérek szerepelnek. Már ped':g ennek a történetnek egy igazándi eleven tündér a hőse,

— hosszú szakálláról Ítélve, talán maga a tündérkirály, aki véletlenül itt maradt ezen a planétáin, amikor pedig az egész nemzetsége jobb hazába repült. Sőt nemcsak ő maradt itt, de csodaszép, aranyhaju leánykája is: meghnzták magukat egy vadon erdő mélyén, ahová még nem hatolt be a civilizáció. Ott várta a gyönyörű tündérkisasszony a hősöket, a sárkányölő királyfiakat, akik majd a kezét megkérik; de hát senki sem jelentkezett, ami elég baj volt mert a fenséges kisasszony már elmúlt 6789 esztendős, — nagyon természetes, hogy mégis olyan hármat- iide volt, mint egy tizenhét éves bimbózó szüzecske. Éz már igy van a tündéreknél. Mit adott volna ezért neki egy művésznő ha megismerteti vele ennek a varázsszernek a titkát!

No de hát a 6789 éves kisasszonyka végre is elunta a várakozást, ami nem is csoda' s így szólt édes apjához, a nagyszakáltu tündénk'rályhoz:

— Drága apám, én már eladósorba serdültem s még mindig Inába várom a lovagomat. Ebben a rengetegben még a madár se jár: úgy látom, a mai világban a leánynak keli a legények után járni. Egy szó mint száz, költözzünk az emberek Vö7é s azfán nézzünk utána, hogy én m'nél előbb főkötő alá jus- 1 sa'k. Ha másképp nem megy. elhatároztam, 1 hogy még az apróhirdetés utján is próbát teszek .

Amiből kitűnik, hogy a modern élet szellője még a legvadonabb rengetegbe, még a tündérkisasszony le’kébe is behatolt . . . j

I!- I

Nos tehát, a tündérbácsi meg az ő szépséges leánykája csakugyan fölkeresték az emberek társaságát, még pedig egyenesen Budapestre költöztek. Akkoriban tört ki a világháború. — a nagy északi birodalom hadserege előtt a menekülők egész áradata húzódott barátságosabb égtájak alá. Ez az áradat hozta magával történetünk hősét és'hősnőjét is. Budapesten csakhamar sikerült nekik alkalmas lakásra szert tenni, ami érthető dolog, hiszen a tündérkirály nem sziikölkö-j dött anyagi eszközökben: elutazása előtt;

utasítást adott a törpétek: a bérc gyomrából szállítsanak neki néhány zacskó csillogó aranyat. Sőt nemcsak lakást szereztek maguknak, de illő lelépési dij felében még egy csinos üzlethelyiséget is, amelynek ajtaja felett csakhamar felragyogott az öreg tündér-1 király cégtáb’ája:

ARBITRÁZS salamon tőzsde és bankbizományos

így gondolták tudniillik legbiztosabban megőrizni az inkoguitójukat, mert hiszen ki1

az ördög keresne egy tőzsdebizományosban tündért? Hiszen a tündérek pénzt szoktak hozni az embereknek, a tözsdebizományosok pedig b’zony-bizony sokszor elveszik . . .

De még tovább is mentek a mi tündéreink a modern eszközök alkalmazásában. Ugyanis röv'ddel beköltözésük után mind- járt^közzétették a hirdetést:

Kényelmes bútorozott szoba

tisztességes fiatal ur részére kiadó.

Cím a kiadóban.

Idácska — ahogy magát a polgári életben nevezte — azt hallotta tudniillik, hogy a leányos házaknál számtalanszor bevált módszer a kiadó szoba. Valóságos csapda. Az a b:zonyos tisztességes fiatal ember beköltözik s többé nem is tud kijönni. Örökre meg van fogva. Hogy sokáig ne csürjem-csavar- jam a dolgot: ez a módszer Arbitrázs urék- nál is fényesen bevált. Alig hogy a lakófogó. illteöleg völegényfogó hirdetés megjelent, azonnal jelentkezett a tisztességes fiatalember, még pedig szakmabeli: egy előkelő pénzintézet tisztviselője. Az ifjú még nem is látta a szobát, de meglátta a házikisasszonyt s nyomban kibérelte, nem a házikisasszonyt, de a szobát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy akármilyen elbűvölő hatást tett rá a kisasszony, mégis lealkudott a szoba béréből néhány ezer koronát.

Oszkár már másnap virággal kedveskedett Idácskának s a tündérleány úgy találta, hogy annál a virágnál szebb Tündérország kertjében sem nyílott soha. Mikor pedig a papa megsúgta a fiúnak, hogy az ő leánykájának lesz ám mit aprítani a tejbe, mert legutóbb is nagy sikerrel kontreminált a tőzsdén, (azt nem árulta cl, hogy összeköttetésben áll a lidércekkel, akik tetszése szerint szállítják, neki a legjobb idegen valutákat) hát

akkor a levente nem bízta tovább a virágra, hogy tegyen vallomást, de maga állott vele elő, hogy a leánykába halálosan szerelmes.

Idácska boldogan közölte apjával, hogy a lovag nyilatkozott s azon volt, hogy minél közelebbi dátumra tűzzék ki az esküvő napját. Hiába, még egy tündérleány is sietteti a lakodalmat, ha egyszer már elmúlt 6789 esztendős. (Egy pár száz esztendőt bizonyosan el is hallgatott az évei számából.)

Apja azonban komolyan leintette:

— Hohó, kincsecsikém. Csak lassan a testtel! Elfelejtetted már a tündérországi szokást? Ha valaki egy tündérleány kezét el- akarja nyerni, előbb próbára kell tenni a szerelmét!

— S hogy akarod próbára tenni, apus- kám? Hogy vágja le a hétfejü sárkányt? Az ma már nem lehetséges.

— Azt bízd rám, gyöngyvirágom. Olyan nehéz próba élé állítom, amiből okvetlenül megtudom, igazán szeret-e téged, vagy sem?

IdácSka, bár kissé lefelé görbülő szálacskával, mégis belenyugodott, hogy vessék hát alá jövendőbelijét annak a kemény megpróbáltatásnak. Amire Salamon bácsi, az öreg tündér titokban félre hívta a vőlegény- jelöltet:

— Kedves leendő fia murám — mondta aggodalmas arccal. — Szomorú újságot kell önnek tudtára adnom. Tudja, hogy tegnap nagy hossz volt a tőzsdén? Szokásom szerint kontreminben voltam s nem tudtam magamat idejekorán lefedezni. Mindenem elúszott. Egy fillér hozományt nem tudok adni I cl ácskával . . .

A vőlegény eleinte clsápadt, ökögött-ba- kogott, — de utoljára is kijelentette, hogy ez az ő érzelmein mit se változtat.

Ki volt boldogabb az öreg urnái? Ez a levente valóban méltó a leánya kezére —