Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-30 / 295. (448.) szám

2 Vasárnap, december 30. gal megtette és hogy a francki—cseh-szlo- vák szerződés lehetetlenné teszi .azt a meg­kezdett cseh-német együttműködést, amely Moszkva felé irányul. A lap örül annak, hogy a bekövetkező küzdelemben, mely Podncaré és Macd.ona.ld között játszódik majd le, Poinca.ré Cseh-Szlovákia csatlako­zásával erősítést kapott. Ezek az erőszakos vigasztalgatások bizonyítékai annak, hogy a francia—cseh-szlovák szövetség Varsóban igen kellemetlen meglepetéseket keltett Za- rnoyski párisi lengyel követ, aki útban van Varsó felé és akinek fölajánlották a külügy­miniszteri tárcát, azt a távirati utasítást kap­ta kormányától, hogy szakítsa meg írtját és azonnal térjen vissza Parisba. A krakkói Cas azzal magyarázza Len­gyelországnak a Javorina-kérdésben szenve­dett vereségét, hogy Benes a népszövetségi tanács ülésszakának megkezdése előtt föl­vette már a szövetség létesítésére vonatkozó tárgyalásokat. A lap a lengyel politika jövő­jére nézve kedvezőtlen jelnek látja hogy a szerződés Cseh-Szlovákiának több előnyt biztosit, mint Franciaországnak, Az a benyo­mása, hogy a szerződést akként kötötték meg, mintha Lengyelország a földgömb má­sik felén lenne. A krakkói Kurier Godvienny kijelenti, hogy nem tűrhető tovább az, hogy Cseh-Szlovákia a franciák által elismert ri­gai szerződést szabotálja. A francia—cseh­szlovák szerződést — Írja a lap — Lengyel- ország a Javorinával fizette meg. Reynaud a német“francía megegyezésről Paris, december 29. A kamara ezévi utolsó ülését Reynaud képviselő beszéde töltötte be. Hangsúlyozta, hogy a Ruhr- megszállás sikereit a jóvátétel! kérdés meg­oldására kell kihasználni, a Franciaország és Németország közötti gazdasági megegyezés alapján. Azt állította, hogy Németországban hiányzik az akarat a jóvátétel végrehajtásá­hoz. Németország nem a demokrácia, hanem a tökéletes káosz előtt áh. Reynaud meg­egyezést ajánlott a francia vasmüveik és a német szénbányák tulajdonosai között. Poin- caré azt az álláspontot képviselte ezzel szemben, hogy erről a jóvátétel problémájá­nak megoldása előtt sző sem lehet. Mikor Reynaud azt hozta fel, hogy Poincaré ki­hallgatáson fogadta Rechiberg Arnoid ‘német gyáriparost, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy ez csak azután történt, hogy a németek felhagytak a passzív ellenállással. Poincaré azt állította, hogy a német gyáriparosok a nyolcórás munkaidő meghosszabbításával nemcsak a német munkásságot, de a francia ipart is megtámadták, ahol tudvalévőén a nyolcórás munkanap van érvényben. Ezután Reynaud felszólította a radikális szocialistá­kat álláspontjuk tisztázására. Hámot, a radi­kális szocialisták vezetője, kijelentette, hogy a Ruhr-megszállást, bár nem látja opportu- nusnak, a jelen pillanatban való keresztül­vitelét mégis szükségszerűnek tartja. Poincaré felolvasta ezután az ülésszak bezárását elrendelő dekrétumot. Az érsekujvári községi választás bonyodalmai A törvényes határidő elmúlt és a zsupán még sem döntött — Két cseh vasutas komolyta­lan felebbezése miatt — A lakosság között óriási az izgalom Érsekújvár, december 29. (Saját tudósítónktól.) Az érsekujvári községi választásokat a cseh nemzeti demo­krata párái Beírna Vaolav mozdonyvezető és Sdhwarz Bohurni! vasúti hivatalnok meg- felebbetzték, de a felebbezést érthetetlen mó­don még a mai napig sem intézték el. An­nak ideijén a magyar kisgazdapárt , a ke­res ztényszociállis párt és a szlovák néppárt ötven főnyi küldöttsége a nyitnál zsupánnál a íelebbezés gyors elintézését, illetve a köz­ségi választások mielőbbi jóváhagyását szor­galmazta. Slávik zsupán kilátásba is helyez­te a sürgős vizsgálatot és a negyvennyolc órán belül való döntést. A küldöttség türel­mesen várta az ígéret teljesítését, ehelyett azonban nagy meglepetés érte. Az iratokat ugyanis ,az érsekujvári főszolgabírói hivatal­nak küldték le azzal, hogy a választási jegy­zőkönyvekben észlelt alaki hibák pótoltas­sanak s ennek megtörténtével az iratok is­mét fölterjesztessenek. A csekély munkát igénylő pótlás azonban az érsekujvári főszol­gabírói hivatalban Hőbb mint két hónapot vett igénybe, úgy hogy a főszolgabírói hiva­tal az iratokat csak november 28-án terjesz­tettje föl a zsupán! hivatalhoz. Mindenki azt várta, hogy most már meg fog történni a várva-várt döntés. Ezzel szentben a közön­ség legnagyobb meglepetésére az iratok de­cember 10-én isimét visszaérkeztek a főszol­gabírói hivatalhoz azzal, hogy a zsupán a fellebbezésben felhozott érdemi kifogásokra a vizsgálatot elrendeli és a vizsgáié* lefoly­tatásával a főszolgabírói hivatalnak a vá­lasztásban részt nem vett tisztviselőjét bíz­za meg. A községi választási törvény 56. szaka­sza szerint a zsupán a felebbe zésről három hónapon belül köteles dönteni. Nyilvánvaló, hogy a halogatás politikájával állunk szem­ben, mivel a zsupánt hivatal csak a három havi határidő utolsó hetében rendelte el a vizsgálatot, noha ^.zj már az első héten kel­lett volna elrendelni. Ezért a város többségét képviselő magyar polgári pártok december 13-án száztagú küldöttséget menesztettek a járási főnökhöz, hogy tőle újból felvilágosí­tást kérjenek. A járási főnök a küldöttség előtt kijelentene, hogy a íelebbezés eldönté­sének joga kizáróan a zsupánt illeti meg, ezért ő legfeljebb annyit segítheti, hogy a vizsgálatot lehetőleg a leggyorsabban foly­tatja le. December 16-ára erre Duuga szolgabíró megidézte a fellebbezőket és a pártok válasz­tási méghatalmiazottjait. A szövetkezett el­lenzéki pártok képviseletében Holota János dr., a szlovák néppárt képviseletében pedig Stefiik Jenő jelentek meg a tárgyaláson. A íelebbezés szerint a jelölési listák nem voltak keltezve, továbbá az 1., 2., 3., 6., 7. és 8. számú sz avazatszedö-bizottsaigoíknál a jegy­zőkönyvet csak egy példányban vették föl. Ezenkívül több szavazatszedő helyen egyes egyének helyeit mások szavaztak le. végül több meghalt egyén nevében is' szavaztak. A szolgabiró felhívására a felebbezők meg­nevezték azokat a személyeket (kivétel nél­kül csehek), akik helyett állítólag mások szavaztak. Holota János előterjesztésére azután kihallgatták ezek közül azokat, akik Érsekújvárt laknak Az egyes tanuk vallomásához fűzött megjegyzések után Holota János dr. írásiban megtette észrevételeit az egész eljárásra nézve és elvi tekintetben a következőket hozta föl: Az 1919. évi 75. szánni törvény 56. sza­kasza sz;rint a zsupán csak abban az esetben semmisítheti meg a választási, ha a válasz­tási eljárásba oly hibákat állapit meg, ame­lyeknek kihatása van a választás tényleges eredményére, nevezetesen, ha megdíltap irtást nyert, hogy a választás szabadságát, titkos­ságát és tisztes ágát nagy mérvben megsér­tetitek. 8440 érvényesen leadott szavazat melleit azonban 4—5 szavazatnak érvényte­lensége esetéin erről nem lehet' szó. A tör­vény szelleméből világosam kitűnik, hogy minden bebizonyított visszaélést mérlegeM kell ama szempontból, vájjon pontosan mi­lyen mérvben befolyásolta a végeredményt, a mandátumok elosztását. A törvény kife­jezetten kimondja, hogy csak akkor enged­hető meg a választás megsemmisítse, ha a be iga zol t s zabály t aüian sáigok szavazatokban is megmérhető befolyással voltak a válasz­tás eredményére, vagyis a mandátamok el­osztására. Ebből világosan folyik annak ellen­kezője, %cgy a törvény megenged hibákat addig a határig, amiig a mandátumok elosz­tásában eltolódást' nem idéznek elő. Ebben az érteleimben döntött a legfelsőbb közigaz­gatási bíróság is az 1920 március 31-ikém 2534. számú és 1920 Mumus 9-ikén 5213. és 5214. számú Ítéleteiben. Figyelembe keli vonni még azt is, hogy a választás ellen a választásiban résztvevő kilenc párt közül nyolc párt egyáltalán nem emelt) kifogást. A két íelebbező oly párthoz tartozik, amely mindössze 175 szavazatot kapót*, úgy hogy a felebb ez érnek tisztán bosszú a tendenciája. Egy elenyésző kisebbség maikoancoskodása tehát a város köziigazgatásának menete élé gördít akadályokat, mivel a költségvetést le­tárgyalni nem leheti, azonkívül pedig az esetleges uj választás kiírásával tízezrekre menő kiadásokba kergeti a várost. Végül kéri a zsupánt, hogy további tanúkihallga­tások mellőzésével a vizsgálatot fejezze be s a fellebbezést utasítsa el. A választási iratokat a járási főnökség felterjesztette a zsupanátuslhoz. A város kö­zönsége elkeseredetten várjia a döntést. Mindenki ismeri a felebbezés titkos rugóit. Mindenki tudja, hogy a két fel ebhez ő mögött Hiirsoh városibiró keze működik, aki — noha pártja telisen kibukott a választáson, vele mint listavezetővel együtt — görcsösein ra­gaszkodik a városbirói székihez. A régi vá­rosi képviselőtestület immel-árrmnal dolgozik, a városnak költségvetése nincs, adminisz- tréciójaj pedig csak tengődik. A helyzet' tart­hatatlan.'A magyar és szlovák válaszrtópol- gárok tömege cselekvésre ösztökélik a pár­tok vezetőségéit, melyek most már energikus akcióhoz kezdenek és a bekövetkezendő ba­jokért pedig azokra hárítják. a felelősséget, akik törvény tiszteletet követelnek a néptől, de magúik nem tartják be a törvényt. Az erdélyi románok a kisebbségek fogait követelik Bukarest, december 29. A kamara leg­utóbbi ülésén Lupas dr., a nemzeti párt szó­noka a költségvetési vitában szólalt föl és kijelentette, hogy az erdélyi románok, akik az egyesülés érdekében harcoltak, nem néz­hetik ma azt, hogy egyes intézményeiket bukaresti mentalitással alakítsák át. Az egy­ségesítés jelenlegi formájában — mondotta — csak Írott malaszt marad. Lupas egyforma elbánást kér a csatolt területekre vonatko­zóan, majd áttért a kisebbségi kérdésre és kijelentette, hogy a kisebbségeknek meg kell adni minden jogot, mert az erdélyi románoknak is meg voltak a magyar rezsim alatt min­den jogaik. Mit akarnak önök megvédeni a kisebbségek­kel szemben — kérdezte —, a román nyel­vet? Arra nincs szükség. A román nyelv meg tudta védeni fönmaradását Erdélyben a ma­gyar rezsim alatt is és meg fogja azt védeni továbbra is. Radics Becsben Bécs, december 29. Radics Londonból Becsbe érkezett és újságírók előtt kijelen­tette, hogy nem gondol a Horvátországba való hazatérésre. Elfogatásira minden elő­készületet megtettek. Londoni propagandája három előadásból állott, melyek mindegyi­kén hangsúlyozta, hogy a Szerbiával való ki­békülés mellett fog ai állást. Bécsi utazását a macedóniai események tették szükségessé, mert attó félt, hogy a délszerbiai felkelés aktív forradalmi mozgalmat fog maga után vonni Horvátországban. Radics kijelentette, hogy talán két hétig marad még Bécsben, hogy aztán visszatérjen Londonba. Amerikai agrtációs útja még nem bizonyos. A legköze­lebbi jugoszláviai választásokból pártja nagy arányú győzelemmel fog kikerülni és akkor hazatér Horvátországba. Franciaország visszautasítja a német fa vaslatot Paris, december 29. Havas-jelentés sze­rint a Poincarénak december 24-én átnyúj­tott német emlékirat nem tartalmaz egy el­fogadható modus vivendit. Németország egy­szerűen azt követeli, hogy a megszállott te­rületen térjenek vissza az 1923 január 11-iki állapothoz és arra törekszik, hogy a Ruhr- akciót illuzóriussá és a lefoglalt zálogokat értéktelenné tegye.. Tárcarovafunk: Kedd: Szikiay Ferenc: Az első magyar bohém. Csütörtök: S ch ö pi 11 n Aladár: Könyvek, irók. Péntek: Törköly A. Géza: Végrendeletünk. (Vers.) Alapy Gyula: Bírák uraiméknak az 5 irgal­mas sziveik. Szombat; Maróthy Jenő: A szatyor. Vasárnap: Mécs László: Csöndes esti vágy. (Vers.) S. Szigeti Vilmos: A mese vége. Óriás Ma egyszer elteineíkezem, Észak íagyán pihen tejem, Eszmében hala vány au. $ hová az ut örök fehér, Mössze-messze délszakra ér A iábain. Az egyenlítő szivemen Fut át, mint forró szerelem, S jobbom nyugatba mélyed. Lehulló balkezem pedig Hidegen nyúlik keletig, Átfogva napot, éjét. Négy égtáj lesz a temetőm És mindent-mindcut feledőn, Sírok sírjába szállók. Észak, nyugat, dél, napkelet, Csak temet, temet, eltemet, Mint siilyedö világot. De erőm egyszer visszatér, Eremben felbuzog a vér, Fölkelt egy titkos ózon, Megreng a szikla, dong a föld, Sóhajt a barlang, sir, güvölt, Amikor klnyujtózom. Egymásba kulcsol két karom, S ölemben együtt ringatom Nyugatot napkelettel, Felülök lassan odalenn Ég észak meghajlik velem, Hogy délnek Integessen, Fejemről leslklik a szán, Végig szalad a Szaharán Viharzó vad galoppban ... Azután újra meghalok. Ki Nyugatot, Délt és Északot Egy csókra összehoztam. Falu Tamás. A szeneskocsi — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Zsoldos László Már pirkadt, mikor a vonat a nyílt pá­lyán magadott s nőik tinik le kellett szállá unk róla, hogy összes podgyászunkkal átihurcol- kodjunk az elénk küldött segítő vonatra, mely az összeütközés helyénclk innenső vé­gén várakozott reánk. És ahogyan úti tár­saim és a vasúti személyzet közé vegyülve, kezemben útitáskámat cipelve, átbandukol­tam a hevenyében készült gyalogúdon, mely régi vonatunktól a kisegítő vonathoz veze­tett: közben a pályatestem megdöbbentő lát­vány tárult a szemem elé a hűvös félhomály­ban. Az egész közbeeső pályám szétszórt romhalmazban hevert az üres udvari vonat, melynek az a neki vad ült lokomotív nekisza­ladt. Az udvari vonat mozdonya behorpadt mellkassal, összelapitva és széttörve hevert a vágányok között; az elszabadult lokomotív épedig, me!y mindennek a szerencsétlenség­nek közvetlen okozója volt, a s.zó szoros ér­telmében kettémetszve feküdt; az erős vas- testnek egyik része égnek meredve állt tótágast a síneken, másik része pedig össze- roncsoltam terült el odalent a völgyben. Olyan volt, mint egy ember, aki őr ülést ro­hamában fejjel szalad neki a vasoszlopmak és szét loccsantja az agy velejét. * Amint azután sok mindenféle kavarodás után végre sikeresen elhelyezkedtünk :a se­gítő vonaton, engem az újra megindult gép dallamos zakatolása hamarosan visszaringa- tott az álomba, melyből imént az átszállás miatt ki kellett zökkennem. Igen jól tudok aludni vonaton, mert ahogy a kerék dübör­gése kiséri a kocsi ütemes rángásait, nekeni mindig uigy tetszik, mintha bölcsőben feküd­nék s a dajka ringatna és énekelne. Hogy mit énekel, az bizonytalan, mert attól függ hol fogjuk meg műnkkel a taktust; van, hogy a piros vagy kék kocsipárnán pihenve ez a nóh. cseng a fülembe: La—nyok, >lá—nyok, Lá—nyok a fa—Inban ... Ez aztán, ha akarom, rögtön átcsap eb- 1;-. a melódiába*. Hal—lód e te kő—ír ősi lány, No de, kő—rösi lány... Vagy emebbe: Házunk előtt mennek el a huszá—rok... S nemcsak népdalt, de keringőt, poíká vagy bármi más darabot is zakatol a robogó vonat. Sőt Wagner-me’ódiáikat is gyakran hallóik tőle, ha utazom. Lehet, hogy azért, mert nagyon szeretem Wagnert, de lehet, csak abból az okból, mert a vonat nem ismer más zeneszerzőt s emiatt játszik olyan sok­szor Wagmer-muzsíkáí... Máskor pedig szakadozott hangon pró­zában beszél hozzám, vagy bizonyos neve­ket rikácsol a füleimbe; ideáljaim vagy hite­lezőim nevei ezek s az utóbbiaknál rendsze­rint kénytelen vagyok mind a két tenyerem­mel befogni a fülemet. Szóval, a vonat — természetesen csak éjjel — szeret dalolni, kiabálni, sikoltozni; talán azért, hogy, mint a sötétben dúdoló gyermek, önönmagát bátorítsa a magános pusztaságban, zugó erdőn vagy rideg síi.-- la­nton, amerre — mint a megvadult ló — dü­börögve elrobog... .,. Most a segítő vonaton is csakhamar álomba ringattak a vasszekér titokzatos hangjai. És lehet, hogy az utazásiban kissé elcsigázott idegeim tették, de tény, hogy na­gyon különös álmom volt. A türelmes olva­só talán el sem hiszi, ha elárulom, hogy ar­ról az elszabadult magános lokomotivról ál­modtam, mely oly vad elkeseredéssel ron­tott neki a szembe jövő udvari vonatnak s összezúzta, szétrombolta azt is, magát is. Úgy álmodtam, hogy ez a lokomotív afféle fiatal lokomotív volt, akit alkalmasint együtt készítettek a gépgyárban azzal a szép, feketemázos szeneskocsívul, melyet a szétzúzott udvari vonat mozdonya mögött láttáim, szintén összetörve, égnek meredő kerekekkel. A fiatal lokomotív (tessék csak meg­figyelni s észre fogják venni, hogy a loko- motlvok közt is vannak idősebbek é> fiata­lok: az Idősebb lokomotív kürtje tömören, ................■■iirw.iMm.^mimurniTrrr ír-—i----------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents