Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-21 / 289. (442.) szám

a

Péntek, december 21.

ü ummournimi nazűáií

A Keresztényszociális Földmivesszövetség nagygyűlése Kassán — Vagyon- dézsma, íorgalmiadő, hadikölcsön, földreform, szociális bizositás — Állás- foglalás a legfontosabb gazdasági kérdésekben

Kassa, december 20.

(Saját tudósítóinktól.) A kérész tény szociális párt földmüvesszövetsége szerdán nagyarányú gazdasági gyűlést tartott Kassán, amely megmozdította egész Keletszlo- venszkó földmüvesnépét. A szlovák és magyar falvak nagyszáma kiküldöttei ez alkalomból zsúfolásig megtöltötték a katolikus legényegyesület nagytermét. A gyűlés impozáns módon, leikes hangulatban és a legnagyobb érdeklődés mellett folyt le.

A gyűlést szlovák nyelven Dobránszky János, magyar nyelven Keresztury József elnöki tanácstagok nyitották meg és összefüggő, teljes képet adtak a szövetség működéséről, valamint rámutattak a vagyon- dézsma, a jövedelmi és forgalmi adó elvi- seilietetlenségére, követelték a hadikölesö- nök beváltását, a vásári vámok leszállítását és úgy vélték, hogy a földbirtok reform mai alakjában csak elégedetlenséget kelt, mig a szociális biztosítási javaslat egyoldalú formájában nem fogja elérni a kitűzött célját.

Az adókérdést szlovákul Szilágyi Gyula, magyarul pedig Derfinyák Gusztáv ismertették. Az utóbbi hosszabb beszédében a szakszerű bírálat bonckése alá vette a vagyondézsma és forgalmi adó novelláját és előadta azokat a követeléseket, amelyeket memorandumában a közgyűlés a magáévá tett. A tartalmas beszédből kiemeljük az alábbi részleteket.

— A vagyondézsma- és vagyonszaporulati törvényt megváltoztatták s egy korcsszülött lett belőle. Ellenzéki képviselőink tiltakoztak ellene, de a híres rolnická" rok hallgattak, mint a csukák, ők igazságosnak találták a megváltoztatást. A módosításban egy szó sincs a fiktív automatikus vagyonszaporula: megváltoztatásáról a

mezőgazdaságban s változatlanul marad ez az igazságtalan automatikus Vagyonszapo- ruíat. Ebből a módosításból kétségtelenül megállapítható, hogy kifejezetten agrárellenes befolyások érvényesültek s így nyíltan kijelenthetjük, hogy a. módosított vagyon- dézsmatörvény egyenesen agrárellenes. Ezt tapasztaljuk a többi adóknál is, mert az ingatlan vagyon könnyebben ellenőrizhető, mint az egyéb vagyon s a nem mezőgazdaságból származó jövedelem,

— A jövedelmi adókat ez évben ismét tárgyalni fogják. Már most fölszólítom az összes adófizetőket, hogy okvetlenül jöjjön el mindenki az adója megállapításakor. A jövedelmi adó felszóiamlási bizottságok úgy vannak összeállítva, hogy egy bizottság. 8—10.000 tételt fog letárgyalni. Ami megMim Ments szerencséje

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye —

Irta: Schöpfön Aladár

(16)

— Az Úri bankban. Vezérigazgató Sze- recseny Imre cs. és k. kamarás.

— Ismerem, — mondta Kifli János örvendve. —- A múltkor találkoztam vele a Ger- beaudban. Te nem voltál ott;

— Igen — mondta hanyagul Pali. — Említette előttem, hogy ismer téged. Nagyon jól nyilatkozott rólad.

— Előkelő úriember — monda Kiüli Janó s meggyőződéssel.

— És zseniális üzletember. Adiogy ő csinálja az Úri bankot, egy-két év alatt az első bank lesz Pesten. Nagy üzletember, mond- .hatom. Remélem, te is támogatni fogsz, .János?

— Kérlek, szívesen — f.-kl't Kitilt János.

— Szóljak Szerecscnynek, lia találkozom vele?

— Édes fiam, nem arról van Szó; ott már benne ülök a nyeregben. A lovaglásban fogsz támogatni.

— Nem éritek, kérlek, beszélj világosabban — mondta Kifli János.

— Hát értsd meg, — mondta Pali angyali türelemmel — arról van szó, hogy nekem mennél előbb eredményeket kell felmti- tafrii. Arra kérlek hát, lépj be az úri bank üzletfelei közé.

Kiüli János kissé elkomorodott. Mindig el- komorodott kissé, ha pénzről volt szó. Ezt a természetét nem tudta levetkőzni, még szegény ember korából vette bele magát a húsába. De azért jó szívvel mondta;

*— Természetesen. Majd utalok át az eddigi bankomból. Különben azt hiszem, nem is lesz ott rossz helyen a pénzem. Jó. bank az.

— Hogy jó! A legjobb, - lelkesedett Pali. — Majd meglátod, ott. fog legjobban gyüfelel napi 3—400 tételnek. Kérdem, hogyan fogják tudni ezt letárgyalni, ha minden adófizető meg fog jelenni s panaszát, észrevételeit elő fogja terjeszteni? Ez lehetetlenség, hogy ezt a nagy munkát pontosan le lehessen tárgyalni. Ha minden adófizető meg fog jelenni, naponta legfeljebb 40—45 tételt lehet letárgyalni.

— Követeljük, hogy a jövedelmi adókat ne hajtsák be addig, mig a felebbezése- ket el nem intézik s akkor is kamatmentes legyen a behajtás. Tudjuk, hogy a jövedelmi adót a kataszter felhasználásával vetik ki. A kataszter ellenben teljesen rossz s igy követeljük, hogy a felettes pénzügyi hatóságok rendeljék el, hogy addig, mig a katasztert nem hozzák rendbe, addig a községi bírók és jegyzők bevonása nélkül a kataszterrel összefüggő semmiféle adót ne tárgyaljanak le.

—■ A forgalmi adónak 1923 végén meg kellett volna szűnnie, ehelyett föl akarják emelni két százalékra. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk, mert ezzel elveszik a nép kedvét a közellátásitól, az élelmiszerek pedig csak még jobban fognak megdrágulni s ez szociális szempontból úgy a fogyasztóra, mint az eladóra egyformán káros. Hol van a hivatalos tényezők által annyiszor hangoztatott o'csóbbodási hullám?... Maga a kormány jár elöl a drágításban.

— Követeljük, hogy az adókivetéseket állítsák be addig, mig a régi adófőkönyvek nincsenek lezárva s alkalmazzák az adókivetéseknél a régi, kipróbált, helyi ismeretekkel teljesen ismert szakembereket. Felesleges iratokkal s copfokkal meg ne szaporítsák az adminisztrációt, hanem alkalmazzanak több szaktiszíviselöt.

Fíeischmann Gyula a földreformról

A következő előadó Fleischirmnn Gyula dr„ a párt főtitkára volt, aki megállapította, hogy a földmivesnép váltaira nehezednek a legnagyobb terhek. Jelentése szerint a párt és a földmüvesszövetség ez évben két nagy munkát végzett: 1. küzdött- a nagy'

adóterhek ellen és igyekezett megakadályozni, hogy népünk a nagy és igazságtalan adózás által koldusbotra jusson, 2. és lefolytatta az őszi választásokat, amelyeknél fényes győzelmet aratott. A választások eredményeképpen le kellett volna szállítani a vagy ondézsm át, a vagyonszaporiilati adót pedig teljesen eltörölni. Ismertette a nagyszámú közéleti visszaéléseket és panamákat, amilyenek voltak a szeszpanama, a földhivatali visszaélések, a ki- és beviteli engedélyeknél előforduló szabálytalanságok

mölcsözni a pénzed. Vigyázok majd rá én is. Meg aztán, nem valami galliciaiatk kezébe kerülsz, csupa úriemberekkel lesz dolgod. A mi bankunkban nincs más, csak úriember.

1011 János belátta, hogy Palinak igaza van. Majd fölmegy vele valamelyik nap az Urlibánkba. Megbeszélik Szerecsenynyel is a dolgot. Most azonban a bárónő-ügy volt neki a fontos. Tehát* el fog menni a Gerbeaudba, de megkérte Palit, hogy jöjjön ő Is és figyelje meg a helyzetet, a lehetőségeket és a bárónőt. Pali min* aféle jó fin, mindent megígért.

Drukkolva ment be a cukrászboitba Kitti János. Sőt mielőtt bement volna, előbb sétált egyet az ajtó előtt, körüljárta a háztömböt a cukrászbolt körül, még az utolsó pillanatban is habozott, bemenj-cn-e, nem-e. Az- tánim egembcreJíe magát, bement, bátran, feszesen, mindenki láthatta rajta, hegy ő most ♦el van határozva, hogy ha lórik, ha szakad, mégis bemegy.

A bárónők már ott voltaik, Pali is ott volt, Szcrecseny is. Kiüli János* csöndes ovációval fogadták, nem szóltak ugyan egy szót sem arról, hogy miért nem volt itt' tegnap, de valamennyien úgy igyekeztek mutatni, hogy nagyon örülnek neki. Még a gőgös Szerecseny is elmosolyodott és úgy nyújtott kezet, mint valami régi, kedves barátjának. Az öreg báróné mégse tudta megállni, hogy legalább nevetve meg ne fenyegesse az ujjúval.

— Rossz fin, hol járt tegnap?

Kiüli János boldog volt, úgy érezte, hogy ö a társaság központja, itt őt szere dk, magúiknak valónak találják, itt sikere van.

Irma bárónő nagyon kedves, meleg volt hozzá, egyszer-niásszor elborult kissé a tekintete és valami csöndes inetancho!iával nézett maga elé, de aztán mindig újra elmosolyodott és úgy nézett Kittire, hogy a szive megmelegedett tőle. Egy darabig Szerecseny vitte a szót, a bankjáról beszélt, amelynek

és a brünni nagy valutapör. Majd a földreform aktuális kérdéséről beszélt és igy körvonalozta a párt álláspontját:

— A földreformot már más alkalommal ismertettük, amikor rámutattunk arra, hogy a felosztott földet először is nem ingyen, hanem elég magas áron adják, minélfogva földet csak az vehet, akinek pénze van. Persze a szegény zsellérek közé úgy mennek, hogy a föld ingyen lesz és amikor azután a főidet osztják, a zsellérnek nyitva marad a .szája, hogy ehhez pénz is kell.

— De a földhivataltól vett birtok nem válik szabad tulajdonává a vevőnek, mert a törvény bizonyos kikötéseket is tartalmaz, melyeknél fogva a birtok visszavehető, ha az illető rosszul gazdálkodik vagy megszűnik rajta gazdálkodni. Megszabja a törvény a földhivatal utján szerzett birtoknál az öröklést is, mert örökös mindig csak egy lehet és a birtok megterhelésére vonatkozólag is korlátokat szab a törvény.

— Ezeket a mindenesetre elég súlyos feltételeket azután kiterjesztik még a kisgazdának arra a birtokára is, amellyel bírt már azelőtt, mielőtt a földhivataltól vett volna földet.

— De nem beszélek azokról az esetekről, amelyek előfordulnak, amikor a földet osztják. A legjobb földeket a telepeseknek és légionáriusoknak tartják fenn s azután jönnek azok a társulatok és egyesülések, .amelyek közös gazdálkodást űznek. Azután jön a kisgazda és a zsellér, ezek azután veszekedjenek a megmaradt földeken.

— A földrefonmtörvény sok tekintetben hibás és sok hibát követ el a földhivatal is. Az egyetlen helyes megoldás lett volna a mi viszonyaink között, hogy a földbirtokost törvény utján kényszeritették volna arra, hogy birtokának egy bizonyos részét felparcellázza és az ugyanazon helységben vagy közvetlen környékén lakó földigény- lőknek egy meghatározott, a napi árnál alacsonyabb, de a tényleges értéknek megfelelő áron szabad kézből eladhassa. Ha a kormány igy járt volna el, akkor egy év alatt a földhivatal nélkül az összes íöid- igénylöket kielégíthették volna s a nép gyorsan és olcsóbban jutott volna földhöz.

— A lefoglalt birtokok legnagyobb részén ma természetesen hanyag gazdálkodás folyik és mire ide eljut a földhivatal földet osztani, a föld le lesz rontva és a népnek nem lesz pénze földet vásáro’ni, mert felemészti az adó. És akkor kezdheti a gazdálkodást mindjárt adósságcsinálással.

— A földreformot illetőleg mi csak azt követelhetjük, hogy a mi népünk a földet a kisajátítási áron, hozzászámítva a tényleges költségeket, vásárolhassa meg. A pénzzel nem rendelkező föld míves azonnal • olcsó hitelt kapjon.

— A földosztással ne űzzenek politikát. mert ez a legnagyobb fokú erkölcstelenség, hanem pártkülönbség nélkül adják

napr ól-napra hatalmasabb khemtáléja van. Nagy neveket mondott, történelmi családokat, amelyek rábízták a vagyonukat kezelés végetit, közéleti előkelőségeket, akik különböző módokon érdekelve vannak a bankban, híres, dúsgazdag pénzembereket, akik szeretnének az üzletébe belekapcsolódni, de ö szóba sem áll velük, mert a bankját kizárólag úriemberek számára akarja ientartami.

— Én hozzám maga a Rothschild is hiába jön a pénzével. Azt* mondom neki, csak gen- tlemamn-uel állok szóba.

Irma bárónő azonban hamar elvonta Kitilt a társaságtól és lefoglalta magának. Pajkosan mondta neki, körülnézve, nem hailjiák-e a többiek. .

— No, mos ti gyónjon nekem, hol járt tegnap?

Kitli János liirnezett-háimoizott, dolgaira hivatkozott1, az arcán, minden mozdulatán látszott, hogy nem mond igazat. Végre a kétségbeesett ember bátorságával mondta:

— Há jól van, megvallom, nem mertem eljönni... Amit maga mondott a minap, bárónő, az szöget ütötti a fejembe ... féltem, hogy kompromittálva érzi magát és... és talán haragszik rám.

— Ugyan, kedves barátom, mire nem gondol? Hát azt hiszi, hogy én nekem csak annyi a barátság, hogy a pletykázók kedvéért csak úgy elfelejtem egy ió barátomat. Hát akkor rosszul ismer engem. Aki nekem barátom, az barátom, akárki mit gondol róla.

— Boldoggá tesz, ha barátai közé számit _ mondta Kitfci János. Maga is érezte, hogy a felelet a feszességével rosszul hangzik Irma bárónő közvetlen szavai után, zavarba is jött, sőt Irma bárónőt is egy kissé zavarba hozta, mert mintha eltávolodott volna attól a céltól, amely felé az egész beszélgetőst lendíteni akarta. Egy pillanatig feszé- ívezelten hallgattak, aztán Inna bárónő ráel azoknak, akikben megvan az .. . cd és anyagi garancia arra nézve, hogy .. vett földön tényleg gazdálkodni fognak.

— A felosztás alá kerülő földből először a falubeliek nyerjenek kielégítést és csak azután jőjjnek az idegenek. Idegen csak akkor kapjon földet, lu*tényleg mezőgazda.

— A felosztott földből a nagybirtokon alkalmazóit tisztVislök és zsellérség is kapjon végkielégítés fejében földet és pedig annyit, hogy abból családját eltarthassa.

— Ahol a nép közvetlen megegyezést keres a birtokossal, ott azt a földhivatal engedje meg. Kis és nagyobb haszonbérieteknél a kisgazdák és zsellérek előnyben és védelemben részesüljenek.

Ezután szlovák nyelven Gasovszky Gyula szövetségi titkár ismertette a földreformot és főképpen azon hátrányokra mutatott rá, amelyek a földreformnál a szlovenszkói őslakosságot és a szlovák népet is érik. Pozitív esetekkel igazolta, hogy a földhivatal a kisajátított földeket kétszer-háromszor olyan magas áron adja el, mnt ahogy azt kisajátította. A rolnická strana és a Csánki- párt ilyen földreformot propagálnak és ezek után még ők állítják be hazug módon az ellenzéki pártokat a földosztás ellenségeinek.

A szociális munkásbiztosi tási javaslatot szlovák és magyar nyerlven Kmeíz György szlovák központi titkár ismertette. A vámügyekről szlovák nyelven Szilágyi Gyula, magyar nyelven pedig Pásztor András református lelkész beszéltek.

Memorandum a kormányhoz

A gyűlés memorandummal fordul a kormányhoz, amelyben igy foglalja össze a követeléseit. 1. a) Lehetetlenség az újonnan módosított törvény alapján a vagyondézsma és vagyonszaporulati adók lefizetése, b) A 75 százalékos fktiv automatikus vagyonszapo- rulati adónak teljes törlését kérjük, vagy ha az lehetetlen, kérjük azt legalább 60 százalékkal leszállítani, c) Az újonnan megá'lapi- tott engedmények megvátoztatását kérjük olyképpen, hogy azok ne csak a szaporulatra, hanem a dézsmára is vonatkozzanak, d) Töröltessék az a szakasz, mely a dézsmálni! az 50.000 koronás kezdöva,gyónnál adja csak meg az egedményt. 2. Kívánjuk, hogy a jövedelmi adó tárgyalásokat mindenhol a községi elöljáróság jelenlétében tárgyalják le, addig, mig a hiányos kataszterek rendezve nem lesznek. 3. Állást foglalunk a forgalmi adónak 2 százalékra való felemelése ellen már csak azért is, mert ennek az adónemnek ere- detieg 1923. év végén meg kellett volna szűnnie. 4. Kérjük, hogy az adófelebbezések sürgősen nyerjenek elintézést, az összes meg- felebbezett adók behajthatok ne legyenek addig, mig a felebbezés végelegesm elintézést nem nyer. 5. Kívánjuk, hogy az adókérdés méltányosan, a mai állapotoknak megfelelően rendeztessék s az adózási rendszert cgyeszmélt, hogy most az a fő-dolog, hogy Kitti Jánost jő kedvben tartsa. Ezt mondta tehát:

— Gondoltam ám, miért nem jött. Meg is bántam, amit a múltkor mondtam. Izenni is akartam Vasadyvail, de ő neon volt itt. Délelőtt már arra gondoltam, felhívom telefonon, de a mama nem engedte. Azt mondta, az még se járja, mit gondol maid az a Kük

— Milyen kár, hogy mám telefonált mondta Kitli János dragadhatva. — Hogy én mit gondoltam volna? Hogy Irma bárónő a legszeretetreméltóbb nő a világon.

— Csakhogy a férfiak képzelődök ám. Ha egy nő barátságot mutat irántuk, mindjárt azt hiszik, fut utánuk. Pedig én,..

Kislányo'san, kedvesen mondta ezt Irma bárónő, még el is pirult hozzá. Még sietve hozzátette:

— De maga, Kitti, kivétel. Nem tudom*, de én azt hiszem, maga más, min* a többi férfiak. Maga tudna egy nőnek jóbarátja lenni. Minden utógondolat nélkül. Nem igaz?

Kitli János a szivére tette a kezét:

— A legjobb, a legönzetlenebb barátja, Irma bárónő.

— Tudja mit, — mondta erre a bárónő.

— Kislány koromban az intézetben. ha két lány megkedvelte egymást, hát szent barátságot kötőitek. Kössünk : ive .ot

barátságot. Jó lesz?

Már nyújtotta is a szép fehér kezét. Na- gyon szép, hosszú, karcsú ujju keze volt és jól is tudott vele bánni. Kitli János megfogta a gyönyörű kis kezet, fölébe hajolt és megcsókolta. Az öreg báróné megfigyelje ezt a mozdulatot, már-már felkiáltott örömében, de Irma bárónő egy gyors grimaszt vágott feléje és ezzel leintette. Kitli János kissé tovább hajolt a kelletténél a kéz fölöd, tehát nem vette ez* a mozdulatot észre, öt most teljesen lefoglalta a kis kéz: még mikor fölemelte is a fejét, játszott vele egy pTanaUg. Irma bárónő, mintha erre az egy pillanatra