Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-21 / 289. (442.) szám

Péntek, december 21.

3^(xArJíU(Ww7fmz*p

szerüsitsék, mert oly sok törvény és rendelet szabályozza a különböző adónemek előírását, hogy a tisztviselők is sok esetben járatlanok s ezzel az adózó nép felesleges zaklatásoknak van kitéve. 6. Kívánjuk, hogy a hadikclcsönkérdés végre méltányos elintézést nyerjen. 7. Követeljük, hogy az illetékügyek, vasúti szállítási tarifák, posta, dohányjövedék a mai koronának tényleges értékarányában rendeztessék, mivel köztudomású, hogy ezekben Európában a legdrágábbak vagyunk. 8. Követeljük, hogy Keletszlovenszkó és Ruszinszkó részére külön vasúti szállítási díjkedvezmények adassanak.

A földalatti cssdaváros

Gigiíhs., Tebcssa, Karthágó és Bulla Rcggía romjai között — Byron de Prorot gróf expedíciójának szenzációs eredményei

London, december 18.

Byron de Prorok gróf, híres angol utazó északafrikai expedíciójáról hazaérkezve előadást tartott a londoni földrajzi társulatban. A gróf szerint Északafrika két évezredes civilizáció romjainak valóságos múzeuma. Az előadás sorra ismertette azokat az észak- aínkai „halott városokat41, melyekben a phönciaiak, katrhágóiak, görögök, mim Idák bizánciak, vandálok, spanyolok és arabok egymásután fejlesztették ki kultúrájukat. Az utazó archeológiái kutatásának középpontja Carthago. a romok városa volt, hol a franciák jóváhagyásával nemsokára archeológiái iskolát fognak alapítani, mint amilyen Rómában és Athénben van. Az expedíció első utján az Atlas-hegység római, karthagói és bizánc romvárosad kutatta át. A második ütjük Tunisznak a legszélső keleten, a Szahara sivatag határain levő romvárosaihoz vezetett. Ezek között van Gigithi, Tűnsz egyetlen görög romvárosa, mely a Jerba szigettel, az antik lotoszevők legendás országával fekszik szemben. E tájon van Telessa. a világ legnagyobb bizanciai vára. Augusíus idejében ez volt a harmadik légió állomáshelye, mely az afr'kai római tartományokat a s'vatagvidék harci törzsei ellen védte. A városba egy óriási diadakv alatt lehetett bejutni, ahonnan a Karthágóba vezető ötszáz kilométer hosszú nagyszerűen épített országút kezdődik. Az országút mérföldköve;' még most is úgy állanak, mint kétezer év előtt állottak. E városban van a világ legnagyobb bazilikájának a romja is, melynek homlokzata és mozaikképei kitűnő állapotban maradtak meg. Ha az ember a kereszténység legősibb templomait látm akarja, akkor Északafrikába kell utaznia. Különös fekvése van a Bull Reggia királyi városnak. A város lakó' a telet a föld felszínén töltötték, h-ol valóságos élvezet volt élni a napsütéses enyhe kl'máju tél' hónapok alatt, a nyár idején azonban földalatti palotáikba vonultak vissza, melyek kellemesen

hűvösek voltak. Minden ilyen földalatti palotának meg volt a maga neve, melyet a homlokzatán levő mozaikmü ábrázolta kép után kapott. Ilyen volt például a „medvék palotája44, a „pávák palotája44 stb. Byron de Prorok gróf avval végezte be előadását hogy expedíciójának legközelebbi feladata a Tanít templom kiásása lesz.

racgftezütidfftt •

a Itápvlseldtidz karácsony! szünete

Megszavazták a forgalmi adó meghosszabbítását — A szociáltíemoliraíák és a nemzeti demokraták összecsapása a cselédbiztositásl javaslat miatt — Egy már elfogadott ellenzéki javaslatot újból szavazás alá bocsát az elnök — A kiviteli engedélyek miatt többen átlépték a határt —Újból a numerus clausus

Prága, december 20.

Ma este megkezdte a képviselőim tö'bbheti szünetét. Az utolsó ülés elég mozgalmas volt. Miután a forgalmi adót megszavazták, a cseh szociáldemokraták és a nemzeti demokraták között nyílt összecsapásra került a sor a cselédek kötelező biztosítására vonatkozó javaslat körül. Az utóbbiak erélyesen védelmükbe • vették a közigazgatási bíróságot, sőt a szavazás előtt tüntetőén otthagyták az üléstermet, ahova csak az ellenzék gúnyos közbekiáltásai után tértek vissza. Kínos feltűnést keltett az elnöknek az a példátlan eljárása, hogy Schubert német képviselőnek egy határozati javaslatát, melyet előzőleg már megszavaztak, újból szavazás alá bocsátotta.

A parlamentek történetében ehhez ha- onló példa nem akadt. Nájmann cseh iparosiért! klubtársának, Mlcochnak vádijait isméjébe meg és azt a szenzációs kijelentést tet- e, hogy az engedélyezési rendszer kompro- miáltjai közül többen mér elhagyták az országot. Az ülés végén a németek között élénk szóváltás támadt, mert Schclüch megmagyarázni igyekezett numerus clansusos javaslatát. Részletes jelentésünk:

Az ülést 10 óra 15 perckor ny tóttá meg Tomasek elnök. Gyorsított eljárásban elfogadták a lakbérleti ügyekben való határozásról és a forgalmi adóról szóló javaslatot. Majd Johanis előadó ismertette a házi cselédek kötelező biztosításáról szóló javaslatot és úgy vélte, hogy a köz'gazgatási bíróság ismert döntése ellentétben állott az 1919. évi törvény intencióival. Ennek igazolására fölolvasta 1919-ben e tárgyban mondott beszédét.

Hackenberg (német szociáldemokrata): A javaslat nem el égé ti ki, mégis elfogadja, mert remél1', hogy a szociális biztosítás rövidesen tető alá kerül. Erősen támadja a közigazgatási bíróságot, amely szerinte a cselédek kárára értelmezte a törvényt. Schubert (német agrárius): követel' az önálló mezőgazdasági betegsegélyző pénztár megszervezését. K u c s e r a (kommunista) íölszólaiása után M a t o u s e k (cseh nemzeti demokrata) fölhozta, hogy a forradalmi törvényhozás olyan gyorsan tárgyalta le a be- tegsegélyzési javaslatot, hogy sem nek:, sem pedig képviselőtársainak nem volt ideje arra, hogy azt elolvassák és ezért valóban hibák csúsztak be. Ha a szocalisták a köz- igazgatási bíróságot összehasonlítják a törvényhozással, akkor vegyék fgyelembe, hogy ebből az összehasonlításból a törvényhozás kerülne ki rosszul. V a v r a (cseh iparospárti): A cseh-szlovák köztársaságnak legnagyobb szégyene a szociais'ák bírálata a közigazgatási bíróságról. A betegsegélyző péztárak nem a munkásság érdekeit szolgálják, hanem arra valók, hogy néhány vezetőtag meggazdagodjék. Követeli a mezőgazdasági és ipar1' pénztárak létesítését. Win tér (cseh-szlovák szociáldemokrata) viszont védelmébe vette a gyorstalpalást.

A szavazást érdekes jelenet előzte meg. A nemzeti demokraták ugyanis a szavazás elöl a folyosóra mentek ki és onnan csak akkor tértek vissza csoportosan, mikor a kommunisták kiáltozni kezdtek: „Ho! van a koa- !’ció“. A javaslatot első és második olvasásban elfogadták. Alikor a határozati javaslatokról szavaztak, Schubert német agrárius egy határozati javaslatának fölolvasásakor az egész ház fölnyujíofta karját, ami azt jelentette, hogy a határozati javaslatot elfogadták. Az elnök láthatóan zavarba jött és még egyszer föl akarta olvastatni a haározatl javaslatot. A németek nagy zajban törtek ki és követelték, hogy az elnök mondja ki, hogy a határozati javaslatot a ház elfogadta. Ennek e lenére az elnök a határozati javaslatot újból fö’olvastatta, mire a többség most már elvetette, erre a németek nagy lármával tiltakoztak ez ellen a felháborító eljárás ellen. A másod'k szavazásban az ellenzék természetesen nem vett részt, hogy ezzel is kimutassa, hogy a javas’aíot elfogadottnak tekinti. A németek ugyanebből az okból a többi határozati javasolnál is tartózkodtak a szavazástól.

Ez incidens után áttértek az egyenes adók hadipótlékairól szoó törvényjavaslat vitájára.

Ez a javaslat az előadó jelentése szerint unífikálást jelent az osztrák és a magyar jog között, a szőlők, erdők és kertek adóját 400- ról 200, illetve 600-ról 400 százalékra szállítja

le. W i n d i r s c h (német agrárius) után N a j m a n (cseh iparospárti) ismét fölhozta a kiviteli engedélyekkel űzött visszaéléseket és kérdi, hogy Novak miniszter miért nem ad fölvilágositást a Sokoup kisasszonynak adott engedélyről. A szónoknak bizonyítékai vannak, hogy hasonló kisasszonyok és urak ezekben a napokban 'tlépték a határt, mivel féltek a letartóztatástól.

Bobok (szlovák néppárti) szerint a mai centralista pénzügyi rendszer harcot indított a szlovák nemzet ellen. Követeli az adók leszállítását olyan mértékre, amilyent az állampolgárok teherviselési képessége elbír. A javaslattal foglalkozva, megállapítja, hogy ez nem hoz kivételeket Szlovenszkó számára, amely ezután is jobban marad megterhelve, mint a történelmi országok.

Az előadó zárszava után a javaslatot első és második olvasásban elfogadták.

A női szakoktatás reformjáról szóló ja- vaslathoz S c h o 11 i c h (német nemzeti) szólalt föl és ismét szóba hozta ismert numerus clausus-javaslatát. Amiatt a kife:ezáse miatt, hogy „Kosztka é saz egész zsidó társaság" mlháborodott javaslata ellen az elnök rend- eutasitotta.

D e u t s c h (német szociáldemokrata) a német nemzetiek heves közbekiáltásai között Hitakozott Echollich Indítványa ellen. Az elnök cs"k többszöri erélyes csöngetéssel üdtn helyreállítani a rendet.

Ezután a javaslatot első és második olvasásban elfogadták, éppen úgy a hadmen- tességi díjról szóló javallatot is. Az ülést az elnök ezután berekesztette. A következő "lést írásban hívják össze.

\ szenátus ülése

Prásek 3 óra 35 perckor nyitotta meg az ülést. A szenátus második olvasásban elfogadta a rádiójavaslatot, továbbá az áru eremegíétadkezett volna, aztán hirtelen elvonta a kezét.

— Nc-no, szent barátságiról van szó — mondta pajkosan.

— Igen, írnia bárónő, ezentúl hü barátjának érzem magamat- — mondta Kitíí alázatosan. A finom bárónői kéz illata az érzékeiben volt még, kicsit tel volt indulva, a hangja egy árnyalattal fátyolozo ttabb volt, mint máskor. Irma bárónő ezt megelégedéssel vette tudomásul.

Miikor fölkészültek a távozásra, az öreg bárónő kissé elmaradt Irma bárónőtől és kérdőieg nézett leányára.

— Minden jó! van — felelte halkan. — Alkalom keli és vallani fog.

A ruhatárban aztán Kitli János udvariasan fölsegítette az öreg báróné kabátját. A kedves, derék asszony már szinte anyának érezte magát, betakaróit Kitlibe és familiáris fenyegetéssel mondta neki:

— Hallja, aztán el ne csalja az egyetlen lányomat;

KiKi János megelégedetten mosolygott. Most úgy érezte, el fogja csalni a báróné egyetlen le anyás.

Már kint voltak az utcán, mikor Szere- cseny indítvánnyal állt elő: ne valljanak e! még, vacsorázzanak együtt. Kitíí János volt az első, aki pompásnak találta az eszmét. Mindnyájan szívesen beleegyeztek, csak még egy dolgot kellett elintézni: ki fizeti a vacsorát? Szer ecsen y magának vindikálta a jogot; először mint indítványozó, másodszor mint idősebb ember, de Kitti is makacskodott és minden áron fizetni akart, csak úgy, minden jogcím nélkül. Irma bárónőt választották Szerecscny indítványára döntőbíróul! és ő Kitli Jánosra szavazott.

— A barátság örömére súgta neki és elfogadta az udvariasan nyújtott karját.

Szerecscny is gavallérosan belenyugodott a döntésbe azzal, hogy a legközelebb

majd ö fizet. Kárpótlásul kikötötte magának azt a jogot, hogy az étlapot ő álliibassa össze, mert ehhez ő ért legjobban. Ezt mindenki elhitte neki és a kitűnő vezérigazgató büszkén indult el, mint a kis vacsorázó társaság kikiáltott vezére.

Egy előkelő szálloda éttermében vacsoráztak csakugyan nagyon jól és főképpen vidám hangulatban. Va&ady Pali rendületlenül ívott, Szerecscny még mindig a bankjáról áradozott, ami nem volt egészen kellemes, mert! a szavait most egyenesen Kiflihez intézte, pedig ő inkább Irma bárónővel szereteti volna foglalkozni. Azért így is volt alkalma hódolatát tanúsítani, töltögetett a bárónőnek, kinálgafta azzal, ami éppen soron volt és néha egy-cgy bizalmas szót súgott neki. Alapjában nagyon jól érezte magát; nem sokat törődött a többiekkel, még azt se vette észre, hogy az öreg báróné milyen rendületlenül iszik. Irma bárónő azonban észre vette és egy olyan pillanatban, miikor Kitli mégis csak kénytelen volt Szerecsenyre figyelni, az asztalon át oda-sugott anyjának:

— Mama, az Istenért, ne igyál annyit, még majd bajt csinálsz. Mindent elrontasz...

— Jó- jó, csak ne taníts, vigyázok én magamra — felelt a báróné eillcoimorodva és egy darabig csakugyan nem ivott, hiába ki- nélgatta Vasady.

Vacsora után átmentek a szálloda halijába feketére. Irma bárónő félroVotita Kitli Jánost egy külön kis asztalhoz.

— Az az utálatos Szerecscny, mindig csak a bankjával — mondta szemérmes mosollyal.

KMi el volt fogúivá, egy kicsit érezte a bort is, amiből többet talált inni az elégnél, tehát nem hallosa, amint az öreg báróné a hátamögött, becslpet ember módjára, súgva, de hangosan súgva mondta a másik két férfinak:

— Hagyják a két galamb ócskát, hadd

búgjanak. Mi meg igyunk egy kis likőrt az egészségükre.

Irma bárónő szentimentális tett.

— Nem olyan könnyű ám az én életem, kedves barátom, mini* maga gondolja —

mondta bánatos tekintettel, amint leültek, mintha egy már megkezdett beszélgetést folyatna. Szükségeim van jóbarátokra, akik legalább jó szóval mellettem állnak.

— Bárónő... én ... kérem ... ón.. d mindig, mindig számíthat rám — hebegett Kitli János meghatót tan

— Tudóim, maga kedves, jó fin... De nincs ám sok ilyen jó barátom.

— Mondom miagának, néha már alig bírom. Azt tudja, hogy szegények vagyunk, önhibánkon kívül. Ami kévésünk maradt szegény apánk egykori nagy vagyonából, annak már a vége felé járunk, mert' a mostani rettenetes viszonyok között fel kell élnünk a készet. Szegény bárónőnek lenni pedig keserves. Mindenütt gyanúval találkozik az ember, amellyel szemben védtelen; gyalázatos pletykáik, rágalmaik m'ndenfelé és sehol segítő kéz. Mennyire irigylem egy szegény varrónő vagy manikürösnő sorsát. Az szegény, de a maga osztálya szerint él és meg tudja keresni a kenyerét.

Kitli János agyában egy pillanatra felmerült Mariska kisasszony képe, de azonnal el is tűnt, mert sokkal jobban meghatotta a bárónő Dolorose-arca és elboruló sötétkék szeme. Nem tudott szólni, mert hát mit szóljon, csak megcsókolta a bárónőnek az asztalon pihenő kezét. Vakmerő cselekedet volt ez, csak a bor és a meghatottság bátorította föl rá,

Irma bárónő ezúttal nem von te vissza tőle a kezet. Szomorú mosollyal nézett Kiflire és beszélt tovább:

— Mit csinálhatok, hogy változtassak a helyzetemen? Még az anyámban sincs igazi támaszom, — Ezt azérS mondta, mert minden elmélázása dacára jól látta, hogy az öreg báróné a másik két úrral együtt kezdi már nagyon sűrűn öblögetni a iikőrös poharakat! és beszéde is egyre hangosabb. — Szegény jó anyám, már annyira megtörte a sok gond és vesződés, hogy olyan, miint a kis gyerek, nekem kell rá vigyázni.

Egy aggódó oldalpillantást vetett a másik asztalhoz, igyekezett szemeivel inteni a ké* férfinek, hogy ne itassák már az anyját Mindenesetre előre is magyarázatot akart adni Kitli Jánosnak a bekövetkezhető eseményekre, ezért tartotta szükségesnek, hogy az anyjáról beszéljen.

Tudom, mindenfélét beszélnek rólam go- j nősz és mérgezett nyelvű emberek, pedig az j én életem olyan, mint a tiszta papiros, amely- ; re még nem Írtak semmit. De védtelen va^ j gyök és szegény vagyok. Egy mód volna, j hogy támaszra és védelemre tegyek szert: ; a házasság. Lett volna, lenne is alkalmam rá j elég, úgynevezett előnyös házasság kinálko- j zott' nem egy, csupa jó körökből való, kitu- j nőén szituált urak .. .Most is ... de nem beszélek róla, még majd valami vén lánynak tart, aki dicsekszik a kérőivel.

Kitli János a világért sem tartotta volna annak, sőt inkább természetesnek találta, hogy a kérők egymásnak adják a kilincset, hiszen csak van szemük, hogy észrevegyék ezt' a ritka gyémántot. Mondott is valami 'lyesfélét, mire a bárónő hálás mosollyal felelt: , <

— Csakhogy én nem tudom magamat elszánni olyan házasságra, amelyben a szívnek nincs szava. A szivem pedig még nem szólal t meg mostanáig...

Ezt páthosszal mondta, kissé fölemelve a két kitárt kezét. Arra a szóra, hogy „mostanáig44 egy kis, egészen diszkrét hangsúlyt tett. Kitli reménykedve kérdezte:

— £s ha megszólal?

(Folyt, köv.)

J3_

H MrlntKql aiasiíáh i

I e$v mim ára 3