Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-03 / 249. (402.) szám
Kötelességeink a megyei bizottságokban (p.) Losonc, november 2. Nemrég megjelent cikkeimben reámutattam arra, hogy a forradalmi nemzetgyűlés miként akarta a megyebizottságok működését megbénítani, azok önállóságát teljesen megtörni és a többségből kisebbséget, az egynegyedrész kisebbségből pedig többséget csinálni. Az újonnan megválasztott megyebizottságok egybehivása már nem - késhetik soká. Föl kell tehát vetnünk a kérdést, vájjon egyáltalában érdemes-e mindazoknak, akik a nép bizalmából a megyebizottságokban helyet foglalunk, érdemleges munkára készülni és megkísérelni, hogy ott a néptől kapott parancshoz híven, népünknek érdekeit szolgáljuk, elsikkasztott jogaikat érvényesítsük és megkíséreljük azt, hogy népeink megkapják mindazokat a jogokat, a hatóságok kényszerítve legyenek végrehajtani azokat a törvényeket, amelyek jogokat adnak a népnek kulturális, politikai és gazdasági téren. Nekünk ezt meg kell tennünk, mert erre kötelez bennünket az a parancs, amelyet a néptől kaptunk, amikor kiküldött a bizottságokba. Meg kell tennünk, mert hisszük, hogy odaadó munkánk és elszánt küzdelmünk nem lesz eredménytelen. Hiába nevezi ki a kormány a saját embereit, hogy igy szabaduljon a nép Ítéletétől és ama határozatoknak következményeitől, amelyeket a mi szavazatainkkal ottan meghoznánk. Minden egyes szavazásnál meg fogjuk állapítani, hogy szavazott azoknak a többsége, akiket a nép akarata küldött oda és nem fogjuk elmulasztani kimutatni minden egyes esetben azt, hogy a népnek akarata szemben áll azzal a határozattal, amelyet azok szavazatának segítségével értek el és hoztak meg, akiket a kormány vezényelt a bizottságba, hogy meghamisítsák a nép akaratát. Egyetlen kormány sem birja el huzamos Ideig azt az erkölcsi terheltséget, hogy minden egyes intézkedésénél pontos és le nem tagadható számítással megállapítják azt, hogy a nép ellen cselekszik, a nép ellen kormányoz. Ez az intézkedés azt mutatja, hogy akik rzt kitalálták, azok nemcsak a demokráciának és a szabadságnak lényegét soha nem ismerték, de nem ismerték azokat az erőket sem, amelyek egy kormányzati rendszert föntartanak és számításaikban teljesen hiányoznak az erkölcsi szempontok. Az idő nem fog igazat adni, amikor állítom, hogy ezek az intézkedések, amelyekkel a kormányt menteni akarták a néppel szemben, ellenkező eredményt fognak kiváltani, siettetni és teljesebbé fogják tenni a mostani rendszer bukását. Hiábavaló ügyeskedés volt az is, hogy kizárták a törvény szavaival a politikát a megye-gyűlések termeiből. A törvény a me- gyegyülések föladatává és kötelességévé tette, hogy gondoskodjék a megye lakosságának kulturális és gazdasági szükségleteinek jobb kielégítéséről, azok szivonalának emeléséről. Minket közömbösen hagy. hogy ők a kulturális és gazdasági kérdésekről azt mondják, hogy az nem politika. Jó, tehát nem politizálunk, ha számon fogjuk tőlük kérni, hogy miért nincsenek a törvény által megkívánt számban iskoláink, hogy miért nem engedik meg magyar szülőknek, hogy gyermekeiket magyar iskolákban taníttassák? Nem fogunk politizálni, de a megye kultúrájának érdekében követelni fogjuk, hogy szüntessék meg az iskolákban azt a tanítási módszert, amely a magyar fiukat meg akarja fosztani nemzeti önérzetüktől és szüntessék meg a tanítási időnek olyan beosztását, amelynek következtében a magyar gyermekek délután, már elhasznált levegőjű tantermekben nyernek tanítást. A kultúra emelése érdekében követelni fogjuk a mi közművelődési, társadalmi és egyéb, a kultúra érdekeit szolgáló egyesületeink visszaállítását így követelni fogjuk a magyar közművelődési tanácsoknak, népkönyvtáraknak létesítését. Nem a politika, hanem a kultúra és a tisztesség nevében fogjuk követelni a magyar nevelési célokra tett és elkobzott magyar alapítványok visszaadását. * A gazdasági jólétnek emelését is a politikától mentes megyegyülésekhez utalja a törvény. Helyes, nem politizálunk, hia megkérdjük, hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy az elcsendesedett és kihalt gyártelepeken újból fölelevenedjék az élet? Miként akar gondoskodni a munka és kenyér nélkül maradt sokezer családnak ellátásáról, akiket mumkasegély címen fizetett összegekkel végnélkül föntartani nem lehet s akik Budapest, november 2. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonje- lemitése.) Bemes expozéja és Bethlennek i az expozéra ad-ott válasza rendkívül élénk visszhangot kekett a magyar sajtóiban. Bethlen rnimsztereliniök a csieh-szlovák külügyminiszter expozéjáról az MTI munkatársának ugyanis igy nyilatkozott: — A beszámolóból elégtétellel állapítom meg, hogy a cseh-szlovák külügyminiszter hangoztatta a Magyarországgal való együttműködés szükségét. Ez a törekvés kifejezésre jutott a magyar kölcsönre vonatkozó és viisszajövefedem óta többször ismertetett megállapadásokban. Ezek voltak azok a pontok, amelyekre vonatkozóan Benes szerint is sikerült tényleg megegyezni. Teljesen egyetértek Banesnek ama megállapításával, hogy az egymásrautalt szomszédok politikáját a lojalitás és korrektség elve vezesse, természetesen a teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal láttam azonban, hogy Benes, noha újból hangoztatta, hogy nem akar Magyarország beid gyeibe avatkozni, amit különben is 'kénytelen lennék a legerélyesebben visszautasítani, mégis szükségesnek tartotta, hogy a magyar belpolitikát, nevezetesen a belpolitikai pártkérdéseket érintse. Nem óhajtok polémiába bocsátkozni vele, osaik az úgynevezett emigráció kérdésére, mélyet beszédében fölemlített, akarom fölhívni a figyelmét. Utalnom kell e tárgyban már számtalanszor is kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerint azt a kérdést, hogy egyes úgynevezett emigránsok büntetés nélkül hazatérheí- nek-e, az illetékes magyar bíróság dönti el. A legtöbb lap kommentárral kísérd Bethlennek ezt a válaszát. A Budapesti Hírlap szeriint Bethlen nyilatkozata fölötte tartózkodó és mérsékelt, noha az ellen oldalról nem támasztanak véle szemben hasonló diszkéciőt és mérsékletet. Benes a demokratikus ellenzék és az emigránsok részére enyhébb vagy kedvezőbb eljárást kér a magyar kormánytól. A B. H. nem tudja, hogy mii köti Benest akár a demokratikus magyar ellenzékhez, akár a bécsi emigrációhoz, amikor pártfogásába vasai őket. Magyarország nem avatkozik a cséh-szlovák belügyiekbe, noha a csehszlovákiai nemzeti kisebbségekhez nagyobb, közvetlenebb és jogosabb érdekek fűzik, mint amilyenek azok az érdekek, amelyek Benest az emigránsokhoz fűzhetik és még azt a kínálkozó alkalmat is fölhaszná!atianul hagyta, amikor a cseh-szlovák kormány ponem is alamizsnát, de azt követelik, hogy becsületes munkaalkalmat adjanak nekik és igy biztosítsák tisztességes megélhetésüket. A megyebizottságoknak kötelességei: a megye jólétének emelése, a törvényes rend és nyugalom föntaftása fölött őrködni, az e célból tett intézkedéseket ellenőrizni és azokat fölülbírálni. Mi ezt a kötelességet odaadással teljesíteni fogjuk és ha megfelelünk e kötelességeinknek, úgy a mi működésűnk nem is lesz eredménytelen. A munka., amely reánk vár, megérdemli, hogy azt bizalommal és odaadással teljesítsük. A kormány azt akarta, hogy a népnek a választásoknál kifejezett akarata teljesen mellőzhető-és figyemlen kívül hagyható legyen. Mi meg fogjuk mutatni, hogy a nép nem hiába járult az urnákhoz és nem hiába segítette a mi ügyünket győzelemre. litükája a Felvidéken megbukott anélkül, hogy a prágai kormány ennek konzekvenciáit magára nézve levonta volna. Végül azt hangoztatja a l!ap, hogy a most folyó tárgyi ásóknál a cseh-szlovákok részéről okvetlenül több lojalitásra és megértésre lesz szükség, mint amennyi a külügyminiszter beszédében megnyilatkozott, hia azt akarják, hogy a tanácskozások sikeresek legyenek. A Világ kissé rabuíisztükus gondolatmeneté szerint az első tisztázásra váró kérdés, vájjon Benes nyilatkozata beavatkozást jelent-e Magyar- ország belügyeibe. A magyar miniszterelnök válasza szerint — igy vél a Világ — Benes beszédében ilyen beavatkozás nincsen. Bethlen ugyanis kijelentette, hogy kénytelen 1 e n- ne a legerélyesebben visszautasítani, ha Benes beavatkozni szándékoznék Magyarország belügyeibe; mivel a miniszterelnök válaszában ilyen visszautasítás nincsen, nyilvánvaló, hogy a magyar kormány nézete szerint Benes részéről ilyen beavakozás nem is történt. Az, hogy Benes a magyar politikát érintette, még nem beavatkozás, — a lap szerint, — mert az egyik állam kormánya foglalkozhat más országok belügyeiVe! is, ha nem lép föd követelésekkel. Igazat ad Bethlennek abban, hogy nem szólt egy megtörtént beavatkozásról, mert Bemes nemcsak hangoztatta, hogy nem akar beavatkozni Magyarország belügyeibe, de egy szóval sem említette, hogy a kölcsönnek a demokrácia és az emigráció érvényesülése lenne a követelménye. Benes szószerint „előfeltétetrőr beszélt, ami azt jelien ti, hogy a kölcsön ügyében eredményes tárgyalást bizonyos magyarországi helyzetektől tesz függővé. Előfeltétel és „feltétel4* között pedig lényeges értelmi különbség van.. A Magyarság úgy véli, hogy Bethlen világos és szabatos nyilatkozata megnyugtató és eloszlatja az emigráció kérdésében Bethlen és Benes között fölmerült kontroverzia-homályt. Valószínűnek látszik, hogy Bethlen és Benes megbeszélései mindkét részről a kölcsönös ígéret atmoszférájában folytak le, 'különben alig lehetne megérteni, hogy a közöttük‘lefolyt tárgyalásoknak éppen kardinális pontjaiban miként lehetségesek ilyen alapvető véleményben különbségek. Bethlen — a lap szerint a magyar önérzetnek megfelelően járt el akkor, amikor minden idegen tényezőnek a magyar belpolitikába való beavatkozását visszautasította. Abban az esetben, ha az úgynevezett emigráció likvidálása is szóba került, Bethlennek — még mielőtt bármiféle Ígéretet kockáztatott volna mieg — fel kellett volna frissíteni Benes lankadó emlékezőtehetségét, hogy tartózkodjék a más portája előtt való söp- rögetéstől. A magyar társadalom kivetette magából az októberi forradalom osöcselékét, amelyet most Benes visszaprotezsálmi óhajt Miért nem kezdi meg Benes — kérdi a Magyarság — a maga emigrációjának a likvidálását? Miért netm ereszti haza Dvorcsákót és Jehliosfcát és micsoda jogcímen beszél demokráciáról, amikor Gseh-Szlovákiábain a megyei választások után, amelyek Benes po- litikjára oly megsemmisítő eredménnyel végződtek, ezt az eredményt oly módon akarják ellensúlyozni, hogy a járási testületeket és a megyei képviseleteket meg akarják fosztani a politikai véleménynyilvánítás jogától? Ha Bethlen oiyam demokratikus kormányrendszert ágért Benesnek, mint 'amilyen az Ipolyon túl van, akkor csak helyeselni lehet azt a kölcsönösséget és őszinteséget, amelyet a két politikus a tárgyalások folyamán egymással szemben tanúsított. A Nemzeti Újság hasonló hangnemben ir és hozzáfűzi, hogy Benes expozéjának hangja azt a látszatot kelti, mintha a kölcsönt a kisantant jóindulata tette volna lehetővé, noha Magyarország és a kellően informált külföld jól tudja, hogy a kisantant nem önként változtatott magatartásán és a kölcsönt sem tőle fogja Magyarország megkapni. A kölcsönös jóviszonynák a megteremtése érdekében, °mely Cseh-Szlio- vákiának legalább olyan fontos, mint Magyarországnak, kívánatos, hogy Benes szálljon le a magas paripáról és ne ^átkozzék be többé a magyar belpolitikai ügyekbe. A Nemzeti Újság végül arra figyelmezteti a cseh-szlovák kormányt, hogy mindenekelőtt otthon teremtsen demokráciát ő nemzeti kisebbségek részére, mert ez Magyarország részéről alapföltétele a Jóviszonynak. A Szózat Benes külügyminiszter beszédéből azt olvassa ki, hogy a kisantantnak vannak belpolitikai feltételei, amelyek egyértelműek Magyarországnak a foradalmi ferfordu'lásba való vfsz- szasülyesztésével. Azok az elemek, amelyeket Benes Magyarországon újra hatalomhoz akar juttatni, neki kész, előzékeny és használható eszközei lennének. Az ország azonban ezeknek az „alakok- nak“ uralmát területének kétiharmadrészével fizette meg és ma is sínyli az áldemokra- tikus, radikális politikai kalandoroknak rövid hatalomra jutását. Becsületes magyar ember ezekre a föltételekre és minden olyan belpolitikai föltételre, amelyet kívülről akarnak reá- ja diktálni, csak határozott visszautasítással felelhet. Olyan kölcsön és olyan jószomszédi viszony, amelyet ilyen feltételekhez kötnek, az országban nem kell egyetlen tisztaszánd éku embernek sem. Ha bármilyen ürüggyel, vagy formával mégis megpróbálnák ezeket a törek- ' véseket elősegíteni, olyan el lentáll ássál ismerkednének meg, amilyet csak egy kábulatából fölébredt és saját helyzetét tisztán látó ' elszánt nemzeti akarat csak kifejezni képes. 100 cscti-szl. huronOírl fizettek ma, november 2-án: Zürichben 16.45 svájci frankot Budapesten 57 300.— magyar koronát Bécshem 207500.— osztrák koronát BeriiüLeu 917700 000 000.— német márkát I magyar Kormány eljárást indít az ohtObcr 31-ihl ünnepség résztvevői ellen Károlyi ügyében nem lesz pertorlés — A magyar sajtó Benes expozéjáról és Bethlen válaszáról — Magyar-román tárgyalások # w ®v^vam 249. (402.) szám. Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
