Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-10 / 255. (408.) szám

2 Szombat, november írt' dandár és Műiméinet rend híveiből toborzód- mak. F szervezetek vesére maiga Ehrhairdt, kinek főhadiszállása Bambergben van. Hit­lert Koburg-Gotjha volt nagyhercegének tár­saságában szintén láttáik Kóburgban. (?) Kiterjesztik a megszállást? Berlin, november 9. A Lokaüanzeiger közli a Telegraphen-Union párisi Jelentését, mely szerint a nagyköveti konferencia ta­nácskozásain tett kijelentésekből arra lehet következtetni, hogy a konferencia Németor­szág katonai megszállásának kiterjesztését mérlegeli. Berlin, november 9. A nagyköveti kon­ferencia egy párisi jelentés szerint tegnap •újbóli foglalkozott Németország katonai ellen­őrzésének kérdésével. A konferencia elhatá­rozta. hogy nyilvánosságra hozza a konfe­rencia október 3-iki és november 3-íki jegy­zékét, melyet a német kormányhoz intézett, hogy’ megcáfolja egyes párisi lapok aana szenzációs hk-ét, mintha a szövetségesek ha­tározott szankciókat akarnának életbe lép­tetni Németország ellen, ha követeléseiket nem telfresitt, Hollandia Németország ellenében nem akadályozhatja meg a trónörökös távozását Hága, november 9. (Havas.) Ha a német kormány beleegyeznék a trónörökös haza­térésébe, akkor Hollandia aligha tagadhatná meg a trónörököstől a távozási engedélyt. Páris, november 8. Lamsatmei jelentés szaránt a vólt német trónörökös engedélyt kapott, hogy a telet a svájci St. Modíziban töltse. Közeledés Páris és Washington kozott Páris, november 9. A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból: Josseramdnak és Hu- gfoesneh tegnapi tárgyalásairól a diplomáciai köröknek az a véleménye, hogy remény van a francia és amerikai álláspont összhangba hozatalára, Belgium Franciaország nélkül tehetetlen Brüsszel, november 9. (Havas.) Jasp-ar külügyminiszter a szöveséges diplomáciai képviselőknek kijelentette, hogy Belgium a szakértői konferencián nem vehetne részt, ha. azon Franciaország képviselője nem jelenne meg. Rajnai jegybank Barmen, november 9. A rajnai tartomá­nyi országgyűlés e libát ár ózta egy rajnai arany jegybank alapítását, százmillió arany márka tőkével. A bankot a megszállott terü­letek bankjai és gazdasági tényezői támogat­ják. A banktőkében a külföld 45 százalék ere­jéig részesedhet. A bank üzletiköre a Rajna- vkrékre szorítkozik. Stresemann a márka elértéktelenedéséről j Berlin, november 9. Stresemann egy in- icrvjuban kijelentette, hogy a mankó mostan1 példátlan elértéktelenedése a franciák Ruhr­poli tik a jajnak az eredménye. Németország ami teljesen lehetetlen. A. franciáknak a Rutor- tartósan nem tudja eltartani a megszállott te- vidéken eszközölt pénz- és nyersanyag él­ni letek két millió nmnkané Ikii 1 ijé t. Neme tor- köb zásai szintén óriási összegekre rúgnak, szag mindemet odaadja, hogy az államot meg- Németország teljesitőképességeinek is vannak mentse, Franciaország a teljesen lerongyolt határai. Nénié törsz ág a megszállott területek német közgazdaságtól azt kívánja, hogy a munkanélküliéit nem tudja tovább eltartani, megszállott területeken, fizesse meg a szén- ha tehát ott kitör az anarchia, azént Franucáa- adót és fizetéseit , devizákban eszközölje, ország lesz felelős. • +• Összeomlott a puccs Berlin, november 9. A YVolff-iigy nökség witrzburgi jelentése! szerint a puccsot már eliniézettnek Sehet tekinteni. Pöhner rendőrigazgatót, a puccs egyik kezdeményezőjét letartóztatták. Valamennyi középület a jogszerü|korraány kezében van. Ludendórit és Hitler állítólag a hadügyminisztériumban sáncolták el magukat. Bajorországban és Mün­chenben nyugatom uralkodik, az ország a kormány mellett van. a Reichswebr hü Knil- Iinghez. Más hírek szerint délben egy órakor München utcáin még folyt a harc. Hitler elmenekült, Ludendoríf pedig egy kaszárnyába zárta be magát. Két zászlóalj rohamra in­dust a kaszárnya ellen, hogy elfogják Luden doríoi. lezáráskor értesülünk, hogy Hitlert és Liíde&doi ffot elfogták. JT nem látott kiadás ______3,000.000 ös szesen 2.074,067.680 A fölsorolt számok köteteket beszélnek és azért nem is szükséges hosszabb kom­mentárt fűzni hozzájuk. Csak röviden je­gyezzük meg, hogy a tiszti fizetések hat­szorosát teszik a legénység zso lójának, hogy a repülőszolgálat költségei az idén 15 millióval emelkedtek, míg a legénység élel­mezésén 132 millió koronát fognak jövőre megtakarítani, hogy a különleges hadifölsze­relés beszerzésére 1924-ben 5 millió koro­nával többet fordítanak, mint az elmúlt esz­tendőiben, inig ágyneműn 18 milliót takaríta­nak meg és végül, hogy az utazási és szállí­tási kiadások, amelyek már eddig is 35.5 millió koronára rúgtak, a következő észtén-, óőben megkétszereződnek, mig az egész­ségügyi szolgálatban körülbelül 10, a gyógy­szerészeiben pedig 6.5 milliót akarnak meg­takarítani. Mindezekből világossá válik a tendencia: a fölszerelés kiadásait fokozzák, mig a föltétlenül szükséges kiadásokat, kü­lönösen a legénység rovására, nagy mérték­ben apasztják. Az 1. címből is érdemes kiragadni egy­néhány tételt. A központi igazgatás sze­mélyi leadásai 16.5 millióról 19.8 millióra szökkentek föl. A francia katonai misszió 9.8 milliójába kerül az államnak: csekély­ség, hiszen ezen az összegen 35 magyar kö­zépiskolát lehetne fönntartani. Ezzel szemben a nemzetvédelmi minisztérium szociá is cé­lokra (a legionistákat nem számítva) mind­össze 2.6 milliót (tavaly 3.6 millió) fordít. A költségvetéshez mellékelt kimutatás szerint a hadsereg létszáma pontosan 150 ezer ember, amennyit a békeszerződés meg­enged. Azonkívül van még a hadseregnek 485 polgári tisztviselője, élén Machar had­seregfelügyelővel. A 150.000 katona között 22.369 tiszt és altiszt van, vagyis minden ötödik emberre jut egy tiszt vagy altiszt. A tábornokok száma 89, mig a vezérkari tisz­tek száma 150. A francia katonai misszió létszámát nem részletezi a költségvetés, csupán azt tudjuk meg belőle, hogy tisztjei és legénysége 8.3 millió korona fizetést kapnak. AMoloclt Részletek a hadügyi költségvetésből Prága, november 9. Egy alkalommal említettük már, hogy a költségvetési deficitnek legfőbb oka az, hogy a nemzetvédelmi minisztérium költ­ségvetése valamennyi ügyág büdzséjének élén masírozik és háromszor akkora költ­séget igénye], mint például az iskolaügyi tárca. Hogy a hadsereg milyen fantasztikus összegeket emészt föl, arról könnyen meg­győződhetünk, ha kezünkbe vesszük az 1924. évi költségvetés hadügyi fejezetét és abból csak úgy találomra kiragadunk né­hány tételt. Legtanulságosabb a nemzetvédelmi .mi­nisztérium költségvetésének 2. elme (nem­zetvédelem), amelynek egyes szakaszai a következő kiadásokat tüntetik föl: cK 1. A tisztek fizetése 380,373.790 2. A legénység zsoldja 65,830.620 3. Polgári tisztv. fizetése 41,299.200 4. Átalányok, irodai költ­ségek és nyomta tv. 29,788.260 5. Természetbeni ellátások 418,450.880 6. Katonai élelmez, int. 15,633.960 7. A 4. sz. hadoszt.-éleim. intézet 4,495.930 8. Ruházat és fölszerelés 108,533.190 9. Ágynemű 30,276.850 10. Elszállásolási költség 44,172.000 11. Lóvásárlás és sorozás '33,400.000 12. Lóápolás 2.115.100 13. Egészségügy 19,937.600 14. Gyógyszerészet 14,308.230 15. Állategészségügy 365.290 16. Igazságügy 949.170 17. Repüiöszolgálat 145,662.390 18. Mérnöki kar 19,167.910 19. Építészet 17.077.730 20. Távíró és távbeszélő 15,047.080 21. Va sutügy 15,547.900 22. Automobiliigy 74.481.700 23. Szekerészei 23.508.650 24. Ágyuk, kézi és vágó fegyverek 121,445 560 25. Muníció 153372.000 26. Optika és tüzérségi fel­szerelés 3,495.000 27. Különleges hadi íöfez. 25385.000 28. Tüzérségi szertárak 39,085.190 29. Tüzérségképzés 12,357.000 30. Egyéb hadfejleszt, int. 1344.890 31. Lőgyakorlatoik 621.650 32. Robbanószerek 27,430.190 33. Poiicsi lőszergyár 7,917.400 34. Gyalogs. lőszergyártás 95(XOOO 35. Katonai akadémia 2,670.550 36. Katonai iskolák és tank 7336.870 37. Fölvilágosít ás és teste. 2,592.000 38. Katonai földrajzi intézet 2,034.200 39. Hadi emlékek 1,602.240 40. Hadisirok közp. igrazg, 730.000 41. Hadgyakorlatok 9,116.000 42. Utazási és száll, költs. 73,730.000 43. Segélyek 600.000 44. Különleges és előre Stnfemy és Tueny miniszterek nyilatkozata a költségvetésről Nem szállítják le a vasút! díjszabást — Javaslat készül a borzsavölgyi vasut á'iamosl­tásáróí. Prága, november 9. A képviselőház köiségvetési bizottságá­nak mai ülésén a vasutügyi és postaügyi mi­nisztérium került szóba. Az ülésen felszólalt a vasutügyi és postaügyi miniszter is. Stribrny vasutügyi miniszter: A mi­nisztérium nagyobb megrendeléseket tett, hogy a kocsi- és mozdonyparkot kiegészítse. A közei jövőben nem lehet számolni a vasúti díjszabás leszállításával. A kormány által most átvett Ungvár—vajání magánvasut egyik alkatrésze lesz annak a nagy tranzver­zális vonalnak, amely a Ksod. forgalmán fog segíteni. Még ebben az ülésszakban beter­jeszti a borzsavölgyi vasút államosításáról i szóló javaslatot. A minisztérium a magánvas- uta-k díjszabását olyképpen fogja leszállíta­ni. hogy ne legyenek magasabbak az állam­vasutak tarifájánál. Tueny postaiigyi miniszter: A minisz­térium főiként a rádiótávíró és telefon kiépí­tésén dolgozik. A többi között Kassán is épí­tenek fölvevő állomást. A vitáiban elsőnek B u b « i k (kommá- ' tii'Sta) szólalt föl: Kérdezi a vasutügyi minisz­tert, hogy a saar-vidéki szenet miért trans- porálták Magyarországon és Ausztrián ke­resztül. Bobok (szlovák néppárti): Tudomásá­ra jutott, hogy 30,000 vasúti alkalmazottat . szándékoznak elbocsátani. Követeli, -hogy szlovák alkalmazottat ne bocsássanak el. Kö­veteli, hogy a tranzverzális vonalat Vöröskő- :ől kezdve építsék ki. F i s c h e r (német szociáldemokrata): A vasúti tarifák leszállítását követeli. Tárcarovafunk: Szombat: Zsoldos László: őszutó. Vasárnap: Nyáry Andor: Az aranyoskáin tyuk. 01 védi László: Sorsom. Őszutó A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Zsoldos László Vácon láttam én azt gyerekkoromban, hogy kocsis nélkül lmzía a ló a kétkerekű homokos taligáit. Mert egész sor taliga ment egymás után liba.sorban, de csupán az elsőn ült egy legény, aki gyeplői tartott a kezében és a mögötte ballagó taligáikon nem ült senki sem. Csak úgy húzta a lovacska magától szép engedelmesen, mindegyik az előtte hala­dónak a nyomdokába lépegetve a kocsisos taliga után. El is neveztük ezt a furcsa talál­mányt városi íiakkemek. A városi fiákkor! Hrn. Rég elkerültem Vácról, küszöböm előtt má:r-már sikálja a lá­bát a sárkaparón a félszázadik esztendő, hogy tisztességtudón tiszta saruval lépjen majd a szobámba, hanem a váci {lakkért biz' én. még máig sem tudtam elfeledni. Hogy is felejthet­tem volna el, amikor lépten-nyomon szemben találom véle magamat. Ott állnak ezek az élet csöndes talyigái hosszú libasorban az élelmiszeres boltok és szerrespincék előtt, ki zsírért, ki Usztérl-kenyérért, ki tüzelőanyag­ért. A lovacskának, itt cmberíormája van, többnyire szoknyában és fejkemlővel,' a váci taliga pedig a szatyor, vagy kosár, avagy aj nagy papír zacskó, amelyben a lovacska a mindennapi élet terhét cipeli magával, mintha valami teherrel megrakott, láthatatlan talics­kát húzna maga mögött. Rost equitem sédét atra cura — mondja a latin; én meg úgy né­zem, hogy a váci fi akik er döcög ,a jámbor ovraeska mögött. Ugyanazokat a csöndesen kocogó váci lakbéreket látom döcögni réggé'enkint a hi­vatalok, a boltok, műhelyek és gyárak felé vezető utakon. Férfiak és nők .változatos egy- velegjéből telik ki itt a szinte végtelennek :e.tsző sorokban baktató kezes lovacskák vzerteszétről rajzó serege és mindemik lo­vacska néma megadással vonszolja maga után a munka s megélbftés gondokkal meg­rakott taligáját. Köd előttem, köd mögöttem, x titokzatos kocsi nem is látszik, de azért a ovacskákká varázsolt emberek feszülő innal viszik előbbre magukon a hámot. Miután most már úgy hiszem eléggé un- rattam a türelmes olvasót, elmondom egy ba­rátom rövid történetét, aki ... No de hadd <ezdjem az elején, mert csak az ördög csinál n ind ént a visszájáról. Frilóoz János fölötte mulatós ember volt egénykorában. Könnyelmű és szinte duhaj. Nyakig úszott adósságban, elseje táján, ami­tor hát fölvette a hivatalban a fizetését, na­pokon át szívós csatákat kellett vÍvnia a Ilii* telezőivel, akik éhes farkasok módjára szok­ták megrohanni, tizedikén nem voF már egy muciit vasa sem, hanem azért ők elmét úzony még hónap végén is csak éjfél, vetette uaza. Más ember talán megsavanyodott volna i prózai számvetéstől, amely roppant kü­lönbségeket tüntetett fel jövedelme és költe­kezései közt, hanem ő az ilyesmit lerázta magáról, mint kutya a vizet és (hogy vissza­térjek az eredeti képhez) szilaj nyerítéssel nyargalt keresztül a mindennapi gondok ár- kán-bokrán és hepehupáin. Közben elszakadtunk egymástól s ami­kor vagy tiz év múltán újra találkoztunk, va­dban alig tudtam ráismerni az én hajdani ba­rátomra. Csípős, havazás decemberi reggelen téli- kabátomba fülem hegyéig begombolkozva igyekeztem az elöljáróság épülete felé, ahol valami ügyes-bajos dogomat kellett elintéz­nem, amikor rövid és szinehagyott felöltőben sietve rohan el mellettem valaki és ^vacogó hangon, de azért egy szuszra hadarja fiilembe ezt a furcsaságot: — Szervusz, Er leikén;, őszutó, őszutó! Már rohant is tovább. Akkor veszem észre csak, hogy a Frilócz. —* János! — kiáltok rá s mivel pillanatig megállt, egy-kettőre az oldalún termettem. — Mit szaladsz? Hová mégy? Alig ős­in értelek meg! Mit csinálsz? Hivataliba, hivatalba — hadarta. — No gyere, Trióikéin, ezer éve nem láttalak — és mialatt karomba osimpajkodva ragadott ma­gával, közben pedig még egynéhányszor fel­hívta figyelmem arra a különös körülményre, hogy ez a decemberi hófúvás az ő lenge felső­kabátjában, hiszen tetszik érteni, hogy „ősz­utó, őszutó!“ sebtében és fogainak Összeverő- désétől is némileg szaggatottan elmesélte ne­kem, hogy most nyolc esztendeje megházaso-, dott, természetesen ház nélkül, s ma egy ennivaló asszonynak és öt etetni való drága kis gyereknek a boldog tulajdonosa, férje, ap­ja, családfeje ebben a kicsit vad regényes ősz­utóban, heh ebe barátom, hehehe, csakugyan, mintha májusban már szebb napokat is ta­pasztaltam volna, hehehe, de mit csináljak- Fricikém, amikor a feleségem két télikabátot fabrikált belőle a két iskolás fiamnak, hehehe, hjajaja, mert a gyerekeknek kell, mert a gye­rekek azt hiszik, hogy amikor hó esik, akkor tél van, hehehe, pedig a hó nem is olyan hideg, édes Frici-Fricikém (szegény kis váci fiakikeres lovacska, milyen dideregve húzta a maga öt gyerekes taligáját), a hó nem is olyan hideg, mert a hó szép, a ho-ho-ho-hó fehe-be- hér, mint a tiszta családi élet, mi-mi-mint az asszonynak a lelke, hehehe, no szervusz édes Fricikém, itt a hivatalom, második, eme­let, százikilenc, keress föl egyszer, Kender- utca hatvanhat, három, ötvenegy, de most sietek, mert öt perc késés húsz korona, he­hehe és igazén úgy vélném, ha pontot tennék a szavai végére, olyan nyilsebesen futott'fel az ódon lépcsőzeten, minit valami íjból kilőtt vessző. Kifordultam az utca felé. Tülkölve rohanó autóban pöffeszkedve dűlt el valami elhízott alak. És én az asszonnyal, öt gyerekkel és „Őszutóival rnegrakottan kocogó „váci fiak- ker“~re gondoltam, és nevessen ki, aki akar. bánom is én, emezt sokkai de sakkal* szebb­nek találtam.

Next

/
Thumbnails
Contents