Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-06 / 251. (404.) szám

a

Kedd, november 6.

sze ötvenikálieraoezer hold került felosztás alá. Csak itt-O'tt jutott valami. a népnek, az is méregdrágán. A foki tulajdonosa kap a földhivatalitól hat-kétszáz koronát s eladják holdiát kétezer koronáért. Apponyj eberhardi birtokát megette Oersay (amerikai szlovák liga ciánén) ezerkétszáz koronájával s eladogatta háromezer koronájával]. A föMbtbtok- neform a dóim ovin árok politikáját szolgálja. Csak itt-ott parcel láz tok, hogy a választásoknál ígérhessék: „íme, ha domovinár leszel kapsz főidet.“ Pedig dehogy is, ingyen senki sem kap semmit s a végén az vesz földet, akinek pénze lesz. Hiszen a törvény nemcsak domovinárok részére szól. Az urak Prágáiban, ha jót is akarnak, rosszat tesznek, mert nem ismerik a szlovenszkói viszonyokat. A földhivatalt miirat szükségtelen rosszat fel kellene oszlatni.

— Szloveraszkó égető sebe a munka nélküliség. Az osztrák-magyar monarchia iparának 80 százalékát vette át a köztársaság, bővelkedünk természeti Javakban, valutánk magas — s gépeink álfainak, zsebünk üres. Leginkább árt nekünk a szomszédokkal való rossz viszony. Hiábavalók a politikái és katonai szerződéseink Franciaországgal, mikor nincsenek jó keresikadeImi szerződéseink az egész világgal. A franciák szerelmes leveleiből meg nem élünk. Hotcvee volt kereske- dtekni miniszter arra figyelmeztette a kormányt, hogy nem egyedüli áIbink a világon', jobban függünk a külföldtől, mórt ez tőlünk. Románia. Magyarország, Amerika, Hollandra, Belgium tartózkodnak tőlünk.

— A szomorú következményeket mi itt jobban érezzük, mint Csehországban, mert a gazdasági válság egyre tart, noha azt Ígérték, hogy csak átmeneti jellegű lesz. A gazda bevételei kisebbek, az adók magasak. A nagy hal elnyeli a kicsit, a cseh nagyipar megfojtja a szlovenszkói kisipart. A csehor- szágLkész ruha- és cipőáru olcsóbb itt, mintha azokat iparosaink készítik. Szemre is> szebb, ha egyébként talán silányabb. így megy tönkre Szlovenszkón a föld-míves, utána lassan, de biztosan jön az iparos, kereskedő, napszámos, béres, mindenki. A mostani kormány azon van, hogy minden, amink nekünk van, olcsó legyen; liszt, hús stb., amit pedig vennünk kell, az legyen drága: ruha. lábbeli, gépek stb. Ha valaki ellenvetné, hogy rendjén van, ha az élelmiszer olcsó, azt feleljük: igen, csakhogy olcsó legyen egyúttal más is. Ne tartsunk attól,, hogy jó sora lesz a gazdának, mert ha a földtnivésnék van pénze, megél mellette az iparos, kereskedő, béres, napszámos s az állam is, mert van miből adót fizetnie. A kormány kötelessége a földmi vese két gyámolitani s nem nyomorítani. Nem okos gada az, aki a tehenet, amelyet fejni akar —- agyonüti. Az már többé nem tejel.

— statisztika szerint körülbelül háromszázezer munkanélküli van, akik évi egy- mdliárd korona segélyben részesülnek. Bátran kimondjuk, hogy népünk nem akar a!aTárcarovatunk:

Szerda: Lázár István: Jégvirág. I.

Csütörtök: Lázár István: Jégvirág. II.

Dutkó Zoltán: Könnyű búcsú. (Vers.) Péntek: Lázár István: Jégvirág Ili.

Szombat: Zsoldos László: Őszutó.

Vasárnap: Nyáry Andor: Az aranyostolhi tyuk.

ölvedi László: Sorsom.

A kis tragikus hős

—- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Csermely Gyula

Minden reggel nyolc órakor vagy az atyja, vagy az anyja a karjára vette a hatéves kis Misit és bevitte a Belvárosba a ,.jó liely“-re. Isten nyomorékja volt a kks Misi; elől is, hátul is púpos volt és gyüge is volt, sánta is, mankóval járt; az a jó hely pedig, ahová vitték, nem valami gyermekimen hely vagy hasonló emberbaráti intézet, hanem egy frekventált cukrászda mellett a gyalogjáró aszfaltjának széle volt.

Ott tették le a kis Misit, leültették az aszfaltra, melléje tették a mankóit, rongyos kis kalapját meg az ölébe helyezték és elmentek. Ezzel be volt rendezve az üzlet, a többit meg rábízták a nagyforgalmu utca jó szivére.

Abban pedig meg lehet bízni. Mert az utca csak nagy ritkán háborog, csak elvétve ha ellenségeskedik és rombol, többnyire nagyon adakozó, mert jószívű.

Hát hullott i.s az áldás a nyomorék kis koldusgyerek ölébe; a sok élénkpiiros Jelétkor on ás közt zöldesbnrna tíz- és huszkoro- uások i.s szép számiban és cstéről-esiére, hogy eljött érte az atyja vagy az anyja és a legközelebb kapualjban megöl.vasta az aznapi bevételt, olykor ezer koronát is cs úszta ti lamizsnát, hanem munkát. A munkához és illő bérhez joga van. A kormány kötelessége gondoskodni munkáról s volna belőle elég nálunk is. Az utak mind rosszak, a folyók nagy károkat okoznak, a lakásínség már a falvakon is jelentkezik. Miért nem javítják az utakat, szabályozzák a folyókat s nem építenek lakásokat. Mindjárt kevesebb volna a munkanélküli. Azelőtt körülbelül százötven- ezer aratómunkás járt innen Magyarországba s Horvátországba s ezerszámra talált ott megélhetést drótos és üveges.

Nyissák meg a határokat mindenfelé, a nép ott keressen kenyeret, ahol lehet.

— Itt korhad a fa az erdőkben, adják el, ha nem pénzért, hát lisztért, vagy gyógyszerekért stb. ■

— Érzékenyen sújtja gazdasági életünket a tnilitarizmus is. Tizenhárom millió lakosú államunk kétszázezer főnyi hadsereget tart fenn. Ez nagy és holt investició. Rengeteg csendőrséget és hivatalnoki kart fizet az állam. Közszájon forog: „ahol aze’őtí ketíen voltak, ott most tizen vannak**. Ha ez a számítás nem is pontos, bizonyos, hogy egy harmadrész csendőrség is elvégezné a munkát, persze ha nem alkalmaznák őket politikai spicliskedésre.

— Követeljük, hogy semmiféle tisztviselő havi fizetése ne légyen több 3500 koronánál.

— Szlovenszkón a sok és nagy adó tönkreteszi a gazdaságot. Minden adóízető- nek fiskálist kellene fogadni konvencióra, még az sem érti ki magát benne, hiszen maguk az adóhivatalok sincsenek vél-e tisztában. Kiki már a vagyonából fizet adót, mert mindig el kell adnia valamit, hogy adóját leróhassa.

— A szlovák nép sem elégszik meg a nyelvi felszabadítással, kívánja a felszabadulást, a gazdasági s minden téren. Jólétet akar saját otthonában és szabadságot. Kívánjuk nemcsak a szlovákok részére, de in- ternacíonális programunk alapján az összes bensziilött, őslakos lakosság részére is.

— Előbb élni, azután filozofálni. Először kell, hogy az őslakók mindannyian ió! érezzük magunkat, legalább is ne éhezzünk. Azután majd elintézzük magunk között az ösz- szes egyéb kérdéseket. Szlovenszkón a vezetés nem illeti meg a Prága által kinevezett centralistákat, hanem a megyei Irzoítságek- ba a nép által beválasztott s a nép között élő megyei bizottsági tagokat.

— Csak ha ez beteljesül, akkor lehet szó megelégedettségről, konszolidációról nemcsak ide benn az ezész vonalon, hanem a köztársaságban is. Ez után áhítozunk mindnyájan s mindezt egy szóban tudjuk össze- íolaini: Autonómia. Jöjjön el a te országod!

Jabloniczky János beszéde

Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott azután német nyelven beszédet. Mesteri ügyességgel, szónoki mtívétott a zsebébe. A magáéba persze; Misi csak egy tányérba levest és legföllebb egy kis kásáit kapott díarab kenyérrel. Sok szülő már nem olyan, mint az utca.

Egy délelőtt, -máig gyenge volt az üzlet, alig tiz darab egy- és kétkoronáis szerénykedett ia rongyos kis kalapban, egy asszony jött ki a cukrászdából, kezében egy díszes nagy skatulya, tele pralinéval és másféle bonbonnal. Meglátván a gyermekeit, néhány kétko-ronást vetett az ölébe, majd valami hirtelen jött melegségnek engedve, megajándékozta az egész skatulya bonbonnal is.

— Szereted a cukorkát? — kérdezte.

Az értelmetlen gyerek dadogott is valamit, nem is; nem is tudta tán, mi fán terem a cukorka s erre az asszony kinyitotta neki a skatulyát.

— Egyél cukorkát, kis fiam — mondta.

Jó, nagyon jó, édes. S ezzel a szájához

érintett -egy szem pralinét-- Kecskegumő — gondolhatta a gyermek; tapasztalatból már tudta, hogy az micsoda, hiszen dugtak már a szájába ros-sz gyerekek, és fintorgatta az arcát, hogy nem kell. De hogy erösködö'tt az asszony és maga is a szájába vett egy pralinét, a gyermek is megkóstolta és majd ,a könnye folyt ki a nagy gyönyörtől.

— Jó, jó — dadogta és -már nyúlt is egy második szem cukorka után.

Az asszony megelégedettem elment, az a melegség a szivében tartós volt, és a koldus- gyermek tovább ette a cukorkát. Lassan, válogatva, szemet szem után, hogy mennél tovább tartson az angyali 'gyönyörűség.

Most két egyszerűbben öltözött unlasz- szony ment arra s az egyik már ki is vette tárcáját, hogy pénzt adjon a kolduló gyermeknek. de a másrik hamar lefogta a kcizét.

— Csak vétkezel, ha adsz neki — mondszettel, nagy tudással vetítette elénk a parlamentarizmus fejlődésének történetét és különösen az angol parlamenti élet alakulását Mélyen járó fejtegetései során vázolta a parlamentarizmus hibáit: a korrupciót, a többségi elv kíméletlen alkalmaztatását és a kisebbség elnyomását, amely utóbbi különösen olyan parlamentekben ölt nagy méreteket, ahol ismeretlen a parlamenti váltógazdaság és ilyképpen a kisebbségnek nem lehet reménye arra, hogy valamikor többségre kerüljön. Végül hangoztatta, hogy csak a szabadságra való törekvés szabadíthat meg bennünket a parlamentarizmusnak ezektől a hibáitól. Jabloniczky mindezeket egy történelemfilozófiai elmélkedés formájában mondotta el, mindenkinek meg kellett éreznie, hogy itt nem a történelmi igazságok elmondásán, hanem azon van a hangsúly, hogy azok a bajok, amelyeket vázolt, a prágai parlamenti rendszerben meghatványozódott mértékben fordulnak elő.

Lelley Jenő beszéde

Ezután Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke mondotta el beszámoló beszédét, amely úgy politikai tartalmánál, mint társadalombölcseleti útmutatásainál fogva igen nagy figyelmet érdemel.

Beszédének elején a test és a lélek örök dualizmusából indult ki és miután arra a következtetésre jutott, hogy a szellemi élet irányítója a lélek, úgy vélte, hogy a politika,

mint a szellemi lét örök törekvésének egyik iránya, amelynek célja az emberi lét tökéletesítése, irányítójául csak az isteni eredetű igazságot, a keresztény igazságot választhatja. Beszédének további folyamán az állami életnek három iránya szerint külön foglalkozott a szoros értelemben vett politikával, maid annak gazdasági és szociális részével.

A párt politikai működése

— Pártunk politikai működése tulajdonképpen az 1920. é’vi nemzetgyűlési választásokat közvetlen követő hónapokban vette kezdetét. Az államfordulattal vele járó, avagy talán mondhatjuk: vele csinált állapotok politikai működést alig engedtek. A nemzetgyűlési választások roeglepetésszerü kitűzése pártunkat olyan feladat elé állította, amelynek csak kielégítő eredménnyel kecsegtető elvégzése gyors, lázas agitatorikus munkát kívánt. Ilyen munka közepette céltudatos irányt venni felette nehéz.

— A választások befejezése után relatív nyugvás állott be, amely már megadta a lehetőségét egyrészt az eddigi ismeretlen erők számbavételének, ez alapon azután bizonyos erőmérleg felállításának, másrészt politikánk olyan kibontakozásának, amilyent elveink szigorú alkalmazása az adott helyzetben követelt.

— Tudjuk, hogy a trianoni békediktátum még hosszú ideig nem volt becikkelyezve se a magyar, se a cseh-szlovák állam törvényei közé. Az is ismeretes, hogy. a volt Felvidék idecsatolt részeinek többnyelvű lakossága az uj állam megalakulásánál nem volt egyformán megítélhető. A szlovákság nevében kétségtelenül történtek olyan nyilatkozatok, amelyek alkalmasak voltak, hogy a szlovák nemzet önrendelkezési jogának érvényesülésére engedjenek következtetést. Ám a magyarságról és németségről nyilvánvaló, hogy nem kérdezték meg őket, hogy tehát akaratukat nem is nyilváníthatták.

— Ha elismerjük az államalakulás erkölcsi alapjának az államhoz tartozó népek akaratát, akkor a pártunkhoz csalakozott szlovákság részére látszólag más következményeket kellett levonnunk, mint az oda tartozó

ni11111MW—mii \ i in mi miit' ■■■iiiiniiiiiiiniiniiiBiiMiiminiiMmmi

ta. — Nem látod, hogy a haszontalan mit csinált? Az eddig kapott pénzén bonbont vett magának s most azt falja.

És a pénzes tárca visszakerült a zsebbe és nem nyílt ki a koldusgyermek számára. Misi pedig, nem törődve a világgal, tovább ette a cukorkát, szemet szem után.

Újabb asszonyok jöttek és azok sem adtak a gyereknek. Sőt megbotránkoztak a látványon, hogy a kölyök a jó emberek pénzén ilyen nyilvánosan bonbont töm magába.

És igy ment ez estig; senki sem adott még egy elrongyo'ódott árva kék egykoro- násat sem. — Hogy bonbont vegyen rajta, mikor nekünk még kifliire sem telik?

Este eljött érte az anyja és a kis Misi boldogan az üres dobozt mutatta neki. Cirógatta, babusgatta a dobozt, úgy mutatta meg kéjjel az anyjának.

De ez csak ridegen a kalapba markolt és látván, hogy semmi sincs benne — busz-harminc korona, mi az? — kikapta a dobozt a kis Misi kezéből és a szomszédos cukrászda ■ ha rohant. — Hogy volt ez a nyalánkság, kisasszony? — kérdezte a kiszolgáló lánytól.

— Ezer korona volt — felelte ez közönnyel.

— .Ezer korona?! Jaj, végem vau!

Ezzel már kint is volt az asszony az utcán és karjánál felrátitván a kis Misit, a legközelebbi kapualjba vonszolta. S ott ütötte, piifölte, öklözte: — Nesze, te gyalázatos, nesze .. . — És hazáig mást sem tett, cs>ak verte. — Ezer koronáért cukorkát! Megállj, te gonosz; amit tőlom kaptál, az még semmi. Majd otthon az apádtól . . . megállj csak!

Eddig van, nincs tovább. Koldus Misi is tragikus hős volt, de nem maga volt az oka a sorsának, mint a sok többi az életben és a a színpadokon.

magyarság és németség részére. Ha a szlovák nemzet valóban öuakaratából csatlakozott az uj államhoz, akkor azt a csatlakozás percétől odatartozónak kellett elismernünk, feltéve persze, hogy azok, akik annakidején a szlovák nép nevében nyilatkoztak, erre valóban jogosultsággal is Irrtak. Ez utóbbi kérdésnek elbírálását mellőzve, magyar és német osztályainkban meg kellett állapitanunk, hogy mivel Sziovenszkó magyar és német népét megkérdeztetése, akaratának ki- nyilván’tása nélkül csatolták ide. a tényleges és jogi helyzet között kénytelen bizonyos szükségszerű különbségeket tenni.

— A magyarság és németség a választásokon való részvételével elismerte a tényleges helyzetet, de magát jogilag csak attól a pectől kezdve tarthatta az uj államhoz tartozónak, amelyben a magyar törvényhozás őt a békeszerződés b e c ik k#ly ez é s év el a magyar államnak tartozó köteles hűség aló’ ""eloldotta.

— Bármennyire világos, bármennyre tiszta és igaz volt üiliisfoglalásunk, avagy talán éppen ezért, mert ellene objektív érveket felsorakoztatni képesek nem voltak ránkfog,t|\% hogy tagadjuk s megtagadtuk az állam létét s ez a rágalom akkor sem tűnt él a kormánysajtóból, a kormányt támogató politikusok ajakéról, amikor a békeszerződés becikkelyezése után világosan kifejeztük, hogy a helyzetet a magyarság és németség részére, jogilag is rendezettnek tekintjük.

— Nem azért, m'ntha a rágalmak elhallgatását remélném., mert hősben azok nrnt korteseszközök még nagyon soká fogjak hangzani az intelligenciát nélkülözők szájából az intelligenciát méginkább nélkülözök récére, mégis szükségesnek vélem leszögezni itt pártunknak a békeszerződés becikkelyzé^é- nek napjától vallott álláspontját.

— Az országos kereszféyszociálís oárt a

köztársaságnak eló'zö tényleges megalakulását a békeszerződés becikkelyezése óta jogilag befejezettnek tekinti e tények összes konzekvenciáit levonja s csak őszintén sajnálni tudja, hogy az in állam Szlovnszkó népeinek megkérdezése, önrende’kezési íoguk gyakorlásának lehetővé té+e!e által nem ioar- kodott megszerezni maga számára az állam legerősebb fundamentumát: az etikait

és nem adja fel reményét arra, hogy a jobb beütés ennek pótlását az államhatalom egyik fontos feladatává fogja avatni.

Nemzeti politika

— Az állemíordulet és a nyomában j' ró jelenségek a keresztényszociális pártot arra késztették, hogy legelsősorban nemzeti politikáját fejtse ki és iparkodjék megvalósítani.

— A cseh-szlovák köztársaság a cseh és szlovák nemzet és nyelv egységének fikciójára épült. Csak igy lehetett mesterségesen kiügyeskedni a vezérnemzet számbeli többségét az államban. És mert az állam alkotói tudták, hogy e többség nélkül az uj állam léte is problematikussá válhat, arra iparkodtak kezdettől fogva, hogy a fikciót valósággá tegyék. E oél eléréséhez legkényelmesebbnek vélték a külön szlovák nemzeti lét eltüntetésének, a szlovák nemzet felszívásának módját. E folyamat gyors és zavartalan menetének biztosításához azonban kettő kellett. El kellett tépni elsősorban azokat a szálakat, amelyek a szlovák nemzetet az évezredes együttlét folyományaként a magyar nemzethez közel hozták, ki kellett irtani a szlovákság leikéből a magyarsággal szemben' netán mutatkozó szimpátiát. Sőt haragot gyűlöletet kellett belé ojtani. Ám ez nem volt elég. A ravaszul kieszelt számítás második láncszeme volt: a szlovák nemzetben erős testvéri érzést, alázatos hálát és abszolút bizal-