Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-06 / 251. (404.) szám

3

Kedd, november í.

&W(j>tT. tyUW&TfíRMP

A képviselőház külügyi vitájának második napja

A szlovák néppárt követeli a parlament feloszlatását

mát ébreszteni a cseh nemzettel szemben. Jól tudták, hogy a terv: a szlovákság beolvasztása ezek egyike nélkül sem valósítható meg.

— Az eszköz önként 'kínálkozott. A népfélek hangulatának a hosszú háború által nagyra csigázott feszültsége önmaga adta azt az ezeréves magyar „járom*4 élénk színeikkel aláfestett beállításában s annak hangoztatásában, hogy a szlovák nemzetet eb- bőd az ezeréves „szörnyű magyar rabságból** uj Mózesként a oseh nemzet vezette ki „nemes önfeláldozásával4* az uj Igéretföldre. És a szlovákság — az ö naiv hiszékenységével *— elhitte mind a kettőt. Annyit beszélteik, írtak neki a rabságról és a felszabadítók dtoő tetteiről, hogy gyülölra kezdte a magyart, amellyel szemben pedig ezt az érzelmet eddig sohasem ismerte és már-már hinni kezdte a felszabadítás regéjét is.

— A keresztény szociális párt volt az amely elsőnek ismerte fel a helyzet hazug voltát és a belőle Szlovenszkó összes nemzeteire egyaránt várható veszedelmet. Ezzel a felismeréssel — természetszerűleg — együtt járt a védelmi munkának megszervezése és megindítása a párt elvei alapján.

— Magam voltam az első, aki több mint három évvel ezelőtt a prámási palota erkélyéről állapítottam meg az ezeréves szolgaság frázisának merőben hazug voltát, egy keresztényszodalista politikus ajkáról, aki betegsége miatt itt nem lehet jelen, hangzott el a büszke, önérzetes szó, hogy a magyarság nem kíván a szlovák testvérektől több szereteíet és becsülést, nini amennyit ő nyújtott nekik ezer esztendőn keresztül.

— A párt maga pedig a szlovákság beolvasztás ániak veszedelmével szemben odaszegezte a keresztény igazságnak a fehér internacionalizmusra alapított politikáját.

— Tudjuík, hogy ennek a politikának tartalma az, hogy Szlovenszkó mindéin nemzetéhez tartozók saját nemzetük érdekeinek védelme és azok előmozdítása melltett a keresztény igazság elve alapján tartoznak a testvérnemzetek fenyegetett létét védelmezni, jogaik érvényesítésében őket támogatni. És mert Szlovenszkón a szlovák nemzet léte van leginkább veszélyben, illetve őt fenyegeti a legközelebbi veszedelem, a keresz- fényszodális pártiban tömörült magyarság és németség a fent jelzett elvi alapon is, de gyakorlati okokiból d’s fel kellett hogy ajánlja védő jobbját a veszedelem ellen, segítenie keltett a szlovák nemzet eflj'enálláisát s ennek az ellenállásnak eredménye érdekében nemzeti öntudatát. Gyakorlati okokból azért, mert úgy érezzük, hogy annak a kormány- férfinak, aki nemrég elég vakmerő volt félre nem érthető célzással azt mondani, hogy húsz év múlva nem lesz magyar kérdés, nagy étvágya tehet ugyan az itteni magyarságra, ám ez az étvágya addig aligha tesz kielégíthető, amíg ennél nem kevésbé szívós falatot, a szlovákságot — meg nem emésztette!

— A keresztényszociális pártnak ez az ideális internacionalizmusa volt .az egyetlen fegyver, amelynek használata a hazugság, rágalom, történelmi hamisítás egész reánk zúdított tengerára elten eredménnyel kecsegtetett. Minden törekvésünk odairányult, hegy népeinkkel nemzeti politikánk elvi igazságát megértessük, gyakorlati célszerűségét igazoljuk és vaskövetkezetességgel vezetett munkánk eredmény nélkül nem maradt. Népeink bámulatos politikai érettséget és előrelátást eláruló lelkesedéssel helyeselték és követték az általunk mutatott irányt és ez tette tehetővé annak gyakorlati megvalósítását pártunk keretein belül, majd későbben az egész szlovenszkói ellenzéki politikában. Az eredmények — és ezt előreláttuk — el nem maradtak.

— Ma már csupán mosolyt keltő frázissá vált az ezeréves rabság szólalnia s a lelkesedéssel diametrálisan ellenkező érzelmeket vált ki a cseh felszabadítás hangoztatása. Mia már napról-maipra érezhetőbben tűnik el a szlovák és magyar közt mesterségesen szított gyűlölet és mind erősebben liép helyébe a megértés, a régi megbecsülés, a közös érdek és a közös veszedelem tudata. Munkánk gyümölcse szépen érik és mi hisszük, tudjuk, hogy eljön az idő, amikor a három nemzet a régi beosiilésben, a régi lelki egységgel fogja egy jobb jövendő alapjait leíratok

— Ha a k e r esz tény szoc i áiliis párt eme politikája ehhez az alaphoz csak egy tégladarabbal járult, akkor elmondhatjuk, hogy nagy, értékes munkát végeztünk, meri úgy vélem, ma már minden józan gondolkodású embernek világosan kell látnia, hogy Szlovenszkó nemzeteinek megértésében, váll- vetett munkájában van mindnyájunk jövendője s léte, gyűlölködésében s széthúzásában pedig mindnyájunk pusztulása.

— És mert ez a következetes munkánk a lagrfájobban keresztezte a hatalmon levők céljait, a gyűlölet, a bosszú minden fegyvePrága, november 5,

A képviselőiház ma folytatta a külügyi vitát. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be:

A képviselőház mai üléséi Tornasek elnök 1 óra 20 perckor nyitotta meg.

F e 1 e r f e i 1 (német keresztóny s zocáálista): Bércessel ellentétben úgy véli, hogy Németország összeomlása nem történt váratlanul, hanem logikus következménye egyrészt a borzalmas bé-kefeitételeknek. másrészt a franciák brutalitásának. Nem felel meg a valóságnak Bércesnek az a nyilatkozata, hogy Cseh-SzOováíkia Németországgal szemben semleges miaga tartást tanúsít. Az az állam, amely jó és rossz napokban Franciaország oldalán áll és tárgyalásokat folytatott aziránt, hogy Franciaország a kisantanfcnak kizáróan katonai fölszerelési célokra milliókat kölcsönözzön s amely Franciaországgal tiíktos szerződéseket kötött, semmCesetre sem tanúsít semleges magatartást Né'me országgal szemben. Franciaország azt akarja, hogy Németország nyugati része francia femhatóság alá kerüljön, többi része pedig kis államokra bo mól jón. Ez tűnik ki abból a titkos szerződésből, amelyet Franciaország és Oroszország 1917-ben kötöttek.

Majd utalt M-asaryk október 28-iki beszédére és beszédét a következő szavakkal fejezte be: Üdv az elnök ur szavainak!

Autonómilla nélkül nincs demokrácia!

W i n t e r Leó dr. (oseh-szloviik szociáldemokrata): Pártja nevében bizalmat szavaz a kormánynak, amelyet mindaddig támogatnak, amiig jelenlegi útjáról le nem tér. Beszédének gerincét a magyar kölcsönről mondott szavak képezték. — A Uisantaníot — mondotta — a magyar veszély hozta össze. Magyarország a legutóbbi időben megváltoztatta hivatalos politikáját. Bethlent eddig olyan eleinek, támogatták, amelyek a Magyarországtól elszakított részek visszacsatolását tűzték ki céljukul. A kormány ezeket az elemeket anyagilag támogatta. Ez volt az oka annak, hogy a cseh-szlovák köztársaság bizalmatlan volt Magyarország iránt, fia Marét ellenünk szegezték a legnagyobb vadsággal, Mi azonban igazunk tudatában ezzel nem törődtünk, tőle nem- féltünk, die haladtunk egyenes, kijelölt utunkon.

Az autonómia

— Szlovenszkó mindhárom nemzete meggyőződött rója, hogy nemzeteink léte, hogy Szlovenszkó léte attól függ, vájjon képesek teszünk-e kivívni azt, hogy Szlovdiszkó önmagát kormányozza, hogy autonómiát kapjon.

— Pártunk a népek önrendelkezési jogának elvi alapján állva, kezdettől fogva fölvette programjába az autonómia követelését s ennél az elhatározásánál az elvi alapon fölül kellő tárgyilagossággal mérlegelt gyakorlati lehetőségek is döntő szerepet játszottak.

— Őszintén bevalljuk, hogy Itt más, szintén autcuómisía pártokkal szemben való bizalom kérdése csupán igen alárendelt súly- lyal eseti a mérleg serpenyőjébe. Több okból. Elsőbben emlékeznünk ke!! arra, liogy az autonómia követelésének programunkba való vétele arra az időre esik, amikor ílíinka gro- deki rabsága alatt az ö pártja szintén a centralizmus szolgálatában állott, nem volt tehát semmi okunk a bizalom kérdését mérlegelni, de legkülönösebben azért nem tettük ezt, mert az autonómiát nem egy párt, hanem egész Szlovenszkó ügyének tekintettük kezdettől fogva s annak tekintjük ma Is. Az autonómia, ha megvalósul, nem egy, vagy más párté leend, de lesz egész Szlovenszkóé, annak összes népéé s az előadottakból következik, hogy a magyarságnak és németségnek nincs különös oka bizalmatlans'ggal lenni szlovák testvérei iránt. Ám azérí el vagyunk rá készülve, hogy a szlovákok közt akkor is lesznek túlzók, mint ma is vannak, nemcsak náluk, de mindenütt, de ettől nem kel! félnünk, mert megtanultunk bízni — önmagunkban.

— A magyarság és németség Szlovenszkó autonómiája esetén azoknak a jogoknak birtokosa leend, amelyeket a maga számára várható súlyával, erkölcsi, gazdasági és kulturális erejével biztosítani tud. Legyünk tisztában azzal, hogy a politikai morál mindenütt még nem emelkedett az altruizmus magasságába s ha ezt tudjuk, akkor a bizalmat csupán az Önb’za’om formájában tegyük elhatározásunk mérlegére. És ha az egész sz’ovák nemzetben keltene is csalódnunk, ami már azért is k! van zárva, mert pártunk szlováksága valóban föteme’^dett az önzetlenség magasságába, akkor i|> kedvezőbb leend

gyarország megkapja a kölcsönt, biztosítékot kell nyuitnia ,hogy nem fogja fegyverkezésre fordítani. Magyarország belügyeibe nem akarunk beleszólni. Külföldről nem lehet bevezetni a demokráciát. A kölcsönnek nem elég kü földi ellenőrzése .szükséges, hogy azok a belföldi elemek is részvegyenek az ellenőrzésben, akiknek ugyanaz a céljuk, mint nekünk. Ezután a lengyel—cseh-viszonnyal foglalkozott és kijei©ntette, hogy Lengyelország nem lehet tagja a kiisantontaak.

K n i r s c h (német nemzeti szocialista): Erőszakosnak mondja Bércesnek ngy Magyarország, mint a többi álamokkai szemben folytatott politikáját. A németek az autonómiát nem kapják meg, noha a köztársasági elnök ok óbor 28-iki üzenetében rnár a lan- sitzi szebbeknek is önállóságot követelt. A három és fel milliós sziuidéta németség megjegyzi magárnak Berces ama kitekintését, hogy Gseh-Szfovákiáinaik és Franciaországnak együtt kell mennie és azt kiáltja oda a Drcna- és Raíma-vidéteérc élő testvéreinek, hogy jóban és rosszban össze kefll tantantok.

Czech (német szociáldemokrata) élesen 'bírálja Renes külpolitikáját és sajnálja, hogy Berces nem utasította vissza Franciaország annexiós kívánságait és nem beszélt a szeparatizmusról. Egészséges Németországra van szükség. Az egész proletariátus egységes abban, hogy a német proletariátuson segíteni kell.

M1 c o c h (cseh iparospárti) és S t e n- z e 3 (német iparospárti) után

J u r i g a fő!olvasta a szlovák néppárt d eklar ációj á i, amelyben

a megyei választások eredményei alapján pártja nem ismeri el a kormányzás jogosságát, követe’] a nemzetgyűlés föl- oszlaíását, az uj választások kiírását és Szlovenszkó autonómiáját a köztársaság keretén belül.

Az ülés még tart. Ma beszélnek még Lodgman német nemzeti és Palkovich Viktor fceresztércyszocialista képviselők. Az utóbbi beszédét lapunk holnapi számában közöljük.

helyzetünk, ha más, politikai értéktől el is tekintünk, számbeli arányunknál fogva.

— Pártunk az autonómia eléréséért folytatott küzdelemben jelentős eredményekre tekinthet vissza. Szlovák nyelvosztályunk munkája volt hatalmas tényezője annak, hogy a szlovák néppárt a centralizmus érdekköréből magát kiragadta. Hogy az autonómia ügye ezzel milyen lendületet nyert, azt tudjuk s közvetlen munkánkon kivül ez volt e téren egyik legértékesebb sikerünk.

A szociális program

Rendkívül nagy figyelmet érdemelnek a szónoknak azok a fejtegetései, amelyekben a párt szociális programját foglalta össze. A tőke és a munka évtizedes harcának gazdaságtörténelmi ismertetése után ugyanis ezeket mondotta:

— A tárgyilagos ítélet látva a tőke túlzásait, látva a munkásság szélsőséges kilengését, mindkettőt kell, hgy elitélje, de mindkét oldalon elkövetett bűnök és hibák ismeretében, csak egy alapon indulhat a repará- ció nagy munkájának, egy uj, a réginek hibáit kizáró gazdasági rendszer megalkotásának. Ez az alap a keresztény igazság!

— Ha a tökét el kell ismernünk a termelés egyik tényezőjének, pedig éppen úgy cl kell ismernünk, mint ahogy el kell annak ismernünk a munkát is, akkor ebben a megismerésben s erre a megismerésre a keresztény igazság elvének alkalmazásában kell keresnünk a megoldást. És azt ott meg is találjuk. Megtaláljuk abban a tételben, amely önként kínálkozik s amely igy szól:

— A tőke és a munka lévén a termelés Síét tényezője, e két tényezőt a termelés eredményébő! az az arany illeti meg, amilyenben a két tényező magának az eredménynek létrehozásához hozzájárul. E tételnek abszolút igazságához a kétségnek árnyéka sem fér. A megvalósítás nehézségeit látjuk, ismerjük, ám azok a tapasztalás szerint sokkal könnyebben győzhetek le, semmint gondolni lehetne. Egy azonban kell hozzá: hogy az eddigi gyülö’eíet váltsa föl egymás megismerése és megbecsülése.

— Amikor a kcresztényszociális párt a töke és munka évszázados pusztító harcának kiegyenlbésére vállalkozott a keresztény ’gazság erejével, első föTadatáiiak tekintette, hogy megértesse a tökével s munkával egyaránt azt, miképpen ők kérlelhetetlenül egymásra vannak szorulva, egymás nélkül nem érvényesülhetnek, egymást tehát nem elpusztítani, de megbecsülni lehet csupán legfőbb törekvésük. És mert mi mindkettő számára egyesegyedül csak az igazság mérlegén mérünk, örvendetes megértésről számolhatunk be,

— Nem áltatjuk magunkat. A béke még helyre nem állott, hol a tőke, hol a munka csörgeti meg itt-ott rozsdás fegyvereit, iparkodik leszorítani a másikat és ezzel az igazságot, a haladás azonban szembetűnő. A tőke kezdi látni az általa elkövetett hibákat, a munkás érzi, hogy őt is igaztalan térre ragadta a gyűlölet és ez a fölismerés már megadja a ki egyenlítés lehetőségét s az igazságnak döntőbíróul való elismerése, a béke reménységét.

— Pártunkban munkás és munkaadó egyenlő jogú. Merem állítani, hogy a pártunk keretében együttműködő munkás és munka- adószervezetek közt, ha voltak is apróbb ellentétek, soha nem fordultak elő elkeseredett harcok, gyűlölködő villongások.

— A keresztényszociális munkást mindenütt megbecsülik, mert tisztességes munkával akar tisztes kenyeret keresni, a keresztény igazság alapján álló munkaadó pedig nem akarhatja munkását kizsákmányolni, páriává alacsonyit ami.

Társadalmi és kulturális munka

A munkáskérdés ismertetése után ezeket mondotta a szónok:

— A keresztényszociális politika nem maradhatott nyom nélkül társadalmi és kulturális életünkben sem.

— Annak a törekvésünknek következetessége, amellyel pártunkban születésre, rangra és vagyonra való tekintet nélkül olyan helyet iparkodtunk biztosítani mindenkinek, amilyent az a benne rejlő igazi értékek: az elvhüség, a tudás, a szorgalom és készség összessége szerint joggal igényelhet, amikor pártunknak százféle társadalmi osztályból rekrutált, ezerféle irányba törekvő, ma már százezernyi tömegeit egyazon útra: a keresztény igazság útjára irányítottuk, meghozta a várt eredményt.

— Egymás megismerését követte a kölcsönös megértés, ezt a megbecsülés, hogy pedig a megértés és megbecsülés mit jelent a társadalmi élet terén, azt mindenki megértheti, aki valaha látó szemmel nézte társadalmunkban a gőgnek, a lenézésnek s ezekből íakadólag az elkeseredésnek és gyűlöletnek borzalmas jelenségeit.

— A keresztény igazság utján haladó, a keresztény igazságért, mint végcélért dolgozó tömegek tízezreinek egyazon iránya azt a tudatot ébreszti minden egyedben, hogy olyan egy nagy családnak tagjaivá váltunk, olyan egy nagyc saládnak tagjaivá váltunk, amelyben ismeretlen a gyűlölet, de ápolt a szeretet, száműzve van az önzés, de otthonos a becsület, ismeretlen a henyélés, de megbecsült a munka!

— Ennek a munkának egyik alapköve az egyednek odafejlesztése lelkileg és szellemileg, ahol az a keresztény igazságból eredő hatalmas értékek percipiálására rnindalkal- masabbá válik. Sajnos, különösen itt voltunk kénytelenek erős ellenáramlattal megküzdeni.

— Az a ma rnár csupán a jelszó értékévé devalvált hazug tanítás, amely szerint a kultúra és vallás egymást kizárják, egymás ellenségei, itt, a cseh-szlovák köztársaságban sok-sok más üres jelszó mellett szintén polgárjogot nyert. A polgári morál rablólovagjai büntetlenül portyázva szerteszét az országban, a vallástagadás kutmérgezői szabadon végezve az aknamunkájukat, minden erejükből népünk kulíurfejlődése ellen fordultak. És a legszomorubb itt az a jelenség, hogy ennek