Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-06 / 251. (404.) szám

— Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszmszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Egy tanulságos kongresszus (fi.) Prága, november 5. Aki a keresztényszociális pártnak teg­napi kongresszusán részt vett, újból meggyő­ződhetett arról, hogy a szlovenszkói és ru- szinszkói ellenzéki pártszövetségnek ez a nagy pártja joggal tekinthet vissza büszke­séggel a múltba és nyugodt bizalommal te­kinthet előre a jövőbe. A párt kitűnő szer­vezkedési munkájának — amint azt a szep­temberi választások számszerűen is kimutat­ták — sikerült a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosságnak százezreit fölsorakoztatni fe­hér zászlaja alá és ez a hatalmas tömeg a jövőben is lelkesedéssel akarja követni a zászlót. A kongresszuson hétszázötvennél több szervezet képviselői jelentek meg, nem sajnálva sem időt, sem fáradságot, sem pénzt és ez-mindennél jobban bizonyltja, hogy a vezetők egyetlen egy intésére a párt hívei­nek sok számos ezrei megteszik azt, amire fölhívják őket. A fegyelemnek letagadhatatlan jele ez és csakis ennek a fegyelemnek kö­szönheti a párt múltbéli sikereit és csak en­nek reményében veheti föl a reá a jövőben váró uj, gigászi küzdelmet. A keresztényszociális pártnak ez. a nagy munkateljesítménye különösen olyan csoda faira meitó, mert nem egy homogén tö­meget kellett kollektív akarategységbe fog­lalnia, hanem a különböző nemzető, feleke­zetű és társadalmi csoporthoz tartozó polgá­roknak különböző fölfogásu csoportjait. A magyar, szlovák és német nemzetet kellett egy táborba tömöríteni, még pedig olyan idő­ben, amikor a szlovák nemzetet mindenfelől a magyar és német nép ellen uszították. A szlovák nép egy nagy részének az ezeréves testvéri összetartozandóság tudatából szár­mazó megértő türelmessége ezt a föladatot megkönnyítette ugyan, de egymagában véve még nem oldotta volna meg, ha a keresztény- szociális párt vezetőinek tapintatos vezetése kezdettől fogva nem küszöbölte volna ki az ellentéteknek legparányibb csiráját is. A teg­napi kongresszuson is a szlovák, magyar és német nyelv testvériesen megfértek egymás mellett, minden elnöki enunciáció és minden jelentés s indítvány mind a három nyelven hangzott el, úgy, hogy a nemzeti türelmes- ségnek olyan miliője bontakozott ki előttünk, amelynek párját a nemzeti gyűlölködés mai korában csak messze földön találhatnék meg. Felekezeti tekintetben is harmonikus együttműködés uralkodott a kongresszuson. Mig például a csehországi német keresztény- szociális pártban a csak katolikusok foglal­nak helyet, addig a szlovenszkói és ruszin­szkói keresztényszociális pártban a katoliku­sok és protestánsok békésen megférnek egy­más mellett, sőt a pártnak vannak zsidó hívei is, amint erről egy a választási kampány so­rán Pozsonyban megtartott választói gyűlé­sen meggyőződést szerezhettünk, ahol egy izraelita vallásu hadirokkant szállt sikra a keresztényszociális pártért. A pártban végül a -legkülönbözőbb tár­sadalmi osztá'yok és rétegek tagjai fog1 álnak helyet. Hogy egyebet ne említsünk, a polgári és a munkásosztály egyaránt megtalálja benne a helyét, ami különösen figyelemre­méltó egy olyan korban, amikor elvakult em­berek az osztályharc és osztály gyűlölet jel­szavát harsogják teli tüdővel. A párt azonban ezen a téren is megtalálta az ellentétek ki- egyenlítésének módiát, amikor az osztály- gyűlölet helyett az osztály szer etet himnuszát hirdeti és a tőkések és munkások túlzásai el­len egyaránt síkra szállva, nem egyes osz­tályok, hanem az rgécz társadalom, tehát va­lamennyi osztály irvát szolgálta. így történhetett meg, hogv a párt teg­napi nagygyűlésén magyarok, szlovákok és németek, katolikusak, evangélikusok cs re­formátusok, arisztokraták, polgárok, munká­sok és földmivesek békésen egymás mellett foglaltak helyet. Ezek mindnyájan eljutottak ahhoz a magasabbrendü igazsághoz, hogy nem a gyűlöletnek, hanem egyedül a szere­tetnek szelleme fogja megváltani ezt a mai, bűnösen romlott világot. És mindnyájan bi­zalommal tekintettek föl a párt kipróbált ve­zéreire, akik őket ennek a megértésnek forrá­sához vezették. A többi szövetkezett ellen­zéki párt pedig szintén bizalommal támogat­hatja a működésüket, mert hiszen valameny- nyiöknek célja ugyanaz: Szlovenszkó és Ru- szinszkó minden nemzetü, minden felekezetű és minden rendű polgárainak elvezetése egy olyan világba, ahol békésen és boldogságban élhetnek egymással egymásért. AhcresíiínpiMMiis part második kouacssiissa A keresztényszociálisok méltósággal teljes ünnepe — A kongresszus teljes bizalmat és köszönetét szavazott a vezetőségnek — A pártelnök ünneplése Pozsony, november 5. (Kiküldött szerkesztőnk jelentésié.) Az országos keresztényszocialista párt második országos kongresszusa tegnap zajlott le Po­zsonyban. Mindenképpen szép ünnepe volt ez -a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártszövetség legnagyobb pártjának* amely a mindvégig: méltóságos és lelkes (hangulatban lefoiyt (kongresszusán működésének egy ne­héz küzdelmekben, de egyúttal szép sikerek­ben gazda>g időszakát fejezte be és megnyi­totta munkáljanak egy újabb korszakát, mely­nek során remélte tőén még több. sikerben' de az eddiginél kevesebb szenvedésben lesz része. A Városi Vigadóban, amelynek nagyter­mében tartották meg a kongresszust, hosszas igazoltatáson kellett átesnünk, mert a gondos, rendezőség ilyen módon akarta elejét venni annak, hogy rendzavaró elemek' zavarják meg a párt ünnepségét. Az elővigyázatos rendezésnek meg, is lett az eredménye. A kongresszus méltóságos és rendkívül lelkes lefolyását semmiféle zavaró incidens nem zavarta meg és igy azzá lett, aminek tervez­ték: a harcban el nem csüggedt és a jövő harcaira bátran felkészülő, hivő és bizakodó sereg meleg ünnepe. A keresztényszociálls párt büszke lehet tegnapi nagy napjára. Szervezeteinek százai küldötték ki képviselőiket Pozsony ősi váro­sába. Nemesük Pozsony vidékéről, hanem a nuessze-távol fekvő keleti megyékből is tö­megesen eljöttek a párt harcosai. Miivel pedig mindenkinek a saját költségén kellett a hosz- szu és fárasztó utat megtennie, újból bebizo­nyosodott, hogy a párt tagjaiban nemcsak az ügy iránti szeretet, hanem az áldozatkészség is megvan. így azután a Vigadó nagytermé­ben minden hely megtelt. A földszinti szék­sorokban egyetlenegy szék sem maradt üre­sen, a karzat zsúfolásig megtelt, az emeleti páholyokat is előkelő közönség töltötte meg, mig az elnöki emelvényen a pártvezetőség tagjai és a testvérpártok kiküldöttei ugyan­csak sűrű sorokban helyezkedtek el. A nagy­számú közönség jelenléte már előre biztosi- ’ tóttá a sikert. A megnyitás Tíz óra múlt el néhány perccel, amikor Lelley Jenő pártelnökkel az .élükön bevonul­tak a terembe a párt törvényhozói, elnökségi tagjai és főtitkárai; Az ülés kezdetét vette. Lelley Jenő dr., mint a párt elnöke, szlovák, magyar és német nyelven nyitotta meg a párt második országos kongresszusát. Dobránszky János, sóvári esperes­plébános, a párt keleti szlovák osztályának elnöke, mondott elsőnek szíovábnyelivü meg­nyitóbeszédet, amelyben hangoztatta, hogy a keleti szlovákok szolidárisak ,a nyugati me­gyékben lakó szlovákokkal és velük együtt bizalommal követik a párt vezérelt. Nagy Kálmán dr., nagyszőUősi főorvos, a párt rusziniszkói kerület ének ügyvezető el­nöke, magyar nyelven köszöntötte a kon­gresszust s azt hangoztatta, hogy a keresz­tényszociális párt egy uj fejezethez érkezett: a tisztultabb látás aktívabb fázisához, mely­hez a keresztény erények kohézionális erejé­nek: a magunkba szállásnak, a megbocsátás­nak, a szeretetnek és a hűségnek újból való felismerése vezetett. Eliemségeink ne feled­jék el, hogy hatalmas tábor vagyunk, mely­ben Krisztus újra él. A szónok jelszava: hitem és nemzetem. T e s c h 1 e r Antal dr., ágiéi orvos, a párt német osztályának nevében azt hangoztatta, hogy a szlovenszkói németséget akarata és megkérdeztetése nélkül csatolták a cseh­szlovák köztársasághoz, amelyben a liberális törvényekben és nemzetközi szerződésekben' biztosított jogai csak a papiroson léteznek. Majd kifejezést adott a szlovenszkói őslak,os­ság szenvedéseinek, amelyek megnyilatkoz­nak abban, hogy kivándorlásiba és az éhség­be kergetik az itt lakó népeket. Lelley Jenő elnök ezután bejelentette, hogy a kongresszus résztvevőinek igazolta­tása után megállapították, hogy 561 magyar, 1Í7 német és 78 szlovák, ösz- szesen tehát 756 keresztényszociális szer­vezet képviselteti magát a kongresszuson. Majd meleg szavakkal megemlékezett Körmendy-Ékes Lajos dr. képviselőről, akit betegsége akadályozott meg abban, hogy a kongresszuson megjelenjék és visszautasította azokat a támadásokat, me­lyek Körmendy-Ékest az utóbbi időben ér­ték. A kongresszus Lelley indítványára el­határozta, hogy Körmesidy-Ékest biztosítja törhetetlen bizalmáról és erről táviratilag értesíti. Majd mint a kongresszus vendégeit üd­vözölte a magyar kisgazdapárt jelenlévő képviselőit: Ficza János szenátort, Kukán Béla dr.-t és Holotta János dr.-t. Kukán Béla rövid beszédében megköszönte az üdvözlést és kijelentette, hogy a magyar kisgazdapárt kiküldöttei nem mint vendégek jelentek meg a kongresszuson, hanem mint testvérek, akik odahaza érzik magukat. Véleménye szerint meleg és elszakíthatatlan kötelékek fűzik a két testvérpártot egymáshoz, ami remélhe­tően nemsokára külsőleg is kifejezésre fog jutni. Titkár! jelentés és szervezeti szabályok A napirend harmadik pontja a titkári je­lentés volt, amelyet Varjú József országos központi főtitkár, valamint Fleischmann Gyula dr. és Hok'ky Károly kerületi főtitká­rok terjesztettek elő. A jelentést szlovák, magyar és német nyelven a gyűlés jegyzői olvasták föl, mire azt egyhangúan tudomásul vették. A kongresszus egyhangúan elfogadta az­után az uj szervezeti szabályokat, amelyeket ugyancsak a három országos nyelven olvas­tak föl. Petmsek Ágoston beszéde Az első nagy beszédet Petrásek Ágos­ton lakácsi plébános, a párt szlovák osztályá­nak elnöke, mondotta. Beszédéből, amely sok helyütt élénk derültséget váltott ki és mind­végig lekötötte a hallgatóságot, magyar for­dításban az alábbi részleteiket adjuk; Bármennyire fontos a váltás, a kultúra, a nyelv- és a nemzetiségi kérd'és, úgy gon­dolom mégis, hogy a mostani általános elé­gedetlenségnek oka Szlovensztkón a mostani Kormánynak teljesen elhibázott gazdasági politikája. Ez kenyér- és zsebkérdés. A ke­nyérkérdésben csaknem mindén ember igazi Internacionalista. Ha a nép látja, hogy hány és hány vezető és úgynevezett nemzetbü szegény szlovák emberből lett gazdag; tel­jes joggal mondja: én is szlovák akarok ma­radni, de nem koldus. — Előre jelzem, hogy a legnagyobb hibá­kat nem a cseh testvérnemzeíben, hanem azoknál a megíévelyedett szlovákoknál lá­tom, akik rosszul informálták és most is fél­revezetik Prágát. A szónok ezután idézte Masaryiknak Lon­donban Curzon pohárköszöntő jóre adott vá­laszét és Wakefielid pof gármesterhelyettes- i;ek adott válaszát. Majd igy folytatta: — Igazán keresztény és szociális szarvai egy igazi filozófusnak és humanistának. Ilyen szemüvegen nézzük a dolgokat mi is és Masary!k,'a nagy államférfim jelmondatá­tól vezéreltetve nem lopni és nem félni, őszintén alkarok szólni a gazdasági politi­káról. — A nép kenyeret és békét akar, nem cirkuszt és háborút A föld már részeg a há­ború vérétől s a háború utáni nyomor könv- nyeitőí. S itt szorongó szívvel kell rámutat­nunk arra a szomorú tünetire, hogy a nép Szlovenszikóról kivándorol a tengerentúlra. A statisztika szerint az államíorduiat óta kétszázezer ember hagyta el itteni hazáját. Ne adja Isten, de megtörténhetik, hogy a szlovák nemzet mely számarányban jelenleg a harmadik helyet foglalta el a köztársaság­ban, lecsúszik a negyedük vagy ötödik helyre. — Lehet-e, hogy ne fájjon nekünk az, hogy mig bennszülött véreink tömegesen hagyják el drága hazájukat, addig szemláto­mást növekszik a naponkint ideözönlő cseh testvérek száma, már nemcsak a városok­ban, de fal vükön is. S ez ne fájjon nekünk? Hiszen kény erünkről, megélhetésünkről van szó. — Ismerem a feleletet: nincs elég szlo­vák intelligenciátok, mi csak kisegíteni jöt­tünk benneteket rövid időre. Hiszem, hogy néhány tanár és biró kivételével tudnánk magunkon segíteni. De csak azokat küldjék ide és csak annyit, alküket meghívnánk. De legalább úgy viselkedjenek itt, mint vendé­gekhez illik. Nehogy a szlovák nép ajkairól hallaniok kelljen a közmondájst: A halinak s a vendégnek harmadnapra szaga van. De kü­lönben is csak intelligencia jön-e ide? Niuos-e nekünk éli ég alkalmas emberünk aki csendőr, finánc, hivatalszolga, postás, pincér, vendég­lős, tnafíkos, kőműves, ács, borbély stb. S mégis mennyien özönlenek ide ezekből is. Ezek talán mind akadémiát végeztek? Maga a kormánypárti Slovensky Derítek elismerte, hogy a csendőrségnél legfeljebb 15 százalék a szlovák. — Szlovenszkó gazdasági életébe talán a legmélyebben kellene belenyúlnia a föld- birtoíkreformnask. S mégis egyike a legsiker­telenebb intézményeknek a földhivatal. Nem akarok arról beszélni, hogy drága és ellen­őrizhetetlen hivatal, hogy sok benne a ..ren­detlenség'4, hogy ott néhány nap óta vizsgá­lat folyik s a főnők .Jrirtélen szabadságot44 kapott, csak azt hangsúlyozom, hogy a föld- brrtokreform törvénye megjelent már 1919 április 16-án s 1922 december 1-ig mindösz­100 cseb-szl. korondtrt fizettek ma, november 5-én: Zürichben 16.45 svájci frankot Budapesten 57 300.— magyar koronát Bécsbesi 207000.— osztrák koronát Berlinben 1246900000(100.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents