Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-27 / 269. (422.) szám

Kedd, november 27. s Ple^iciliiil a Katonai ellenőrit Németországtól nem lehet lehetetlent követetni — A jóvátételt bizottság anyagi zavarban — Barthou Poincaiénál Beszkid kormányzó ungvári fogadtatása Ungvár, november 26. (Ruszinszkói szerkesztőségünk távirata.) Beszkid Antal kormányzó ma foglalta el hivatalát s ma vonult be Ruazinszkó ünnepi díszbe öltözött fővárosába. A bevonulásnak és fogadtatásnak ünneplés jellegét némileg megszürkitette a november végi hideg eső, de azért a fogadtatásra elkészített programmon semmi váloztatás nem történt. Beszkid Antal ma korán reggel indult el Epenjesről Ung várra, társaságában volt Frankenberg Ottó miniszteri tanácsos, vala­mint több politikai barátja. A kormányzó a déli órákban érkezett Ruszinszkó határába s a városi sorompónál hatalmas díszkapu fogadta, melynek aljában Bacsinszky Ödön dr. polgármester üdvözö'íe Ungvár nevében az uj kormányzót, A polgár- mester után Kabalyuk pravosz’áv pópa üd­vözölte Beszkidet. aki az üdvözlő szavakra kijelentette, hogy nem mint kormányzó jött ide, de mint Ruszinszkónak szerető édes- atyja. Ezekután a kormányzó autója a Szo- bránci-utcán haladt végig, ahol a külömböző testületek és a tanuló ifjúság állottak sor­falat. Az autó a zsupanátus előtt állott meg, ahol a rendőrfőnök jelentkezése után Zselt- vay zsupán üdvözölte a megye nevében a kormányzót. Ezután a kormányzó a tisztelgő deputá- ciókat fogadta, majd a hivatalnoki kar n kato­naság és csendőrség képviselőivel ismer­kedett meg. Zavargáson Némelorszftgüáii Fosztogatások — Harc a szeparaíistákka? Gelsenkirchen, november 26. Tegnap is­imét súlyos éle 1 miszerzavargások voltak. A munkanélküliek több üzletet szétromboltak és kiraboltak. A rendőrség, melyet a tömeg megtámadott, hat embert agyonlőtt és hu­szonhármat súlyoson megsebesített. A rab­lások tovább tartanak. A tüntetők között sok a szeparatista. — Düsseldorf, november 26. A zavargások és tüntetések tovább tartanak, bár a városi tanács pénzsegélyben részesíti a munkanélkülieket. Az üzletek kifosztása al­kalmával a rendőrség sok embert agyonlőtt és megsebesitett. Az Ober 1 and-szervezetnek több tagiját letartóztatták. A munkásság egy töredéke memorandumot intézett a megszóró hatóságokhoz, melyben kijelenti, hogy haj­landók megkezdeni a munkát francia—-belga felügyelet alatt. — Berlin, november 26, A Montagspost hamburgi jelentése szerint a rendőrség letartóztatta a Niedersáxi'seher Ring, nacionalista szervezet, hatvan tagját, .amikor a városi parkban éjjeli katonai gya­korlatot tartottak. — Diihren, november 26. A város lakossága tegnap elhatározta, hogy kiveri Düremből a szeiparat:siókat. Heves har­cokra került a sor, mely alkalommal számos ember elesett. Kézigránátokkal és karabé­lyokkal fölifegyverzctt szeparatistáknak sike­rük állásaikat megtartani. Prága, november 26. Poincare miniszterelnök tegnap hosszabb kihal gatáson fogadta Barthout, á jóvátétel; bizottság elnökét. A kihallgatáson a némtet ek expozéjáról és a jóvátétel! bizottság anyagi nehézségeiről volt szó. A németek ugyanis július óta nem fizetik a jóvátétel! bizottság költségeit, miire a békeszerződés kötelezi! őket s igy a bizottság 25 millió frankos tartalék­alapjához kénytelen nyúlni leadásai fedezé­sére, azonban igy is csak két-három hónap­ra van fennmaradása biztosítva. Poincaré bi­zonyára megnyugtatta Barthout hogy a jó- vátételi bizottság, Franciaország politikai ügynöksége, nem fog éhenhalni. A bizottság­ra egyébként holnap nagy munka vár, mert tárgya nia kell Fischer német delegátus ex­pozéjáról és a Ru-br-iparosoknak a. szövetsé­ges ellenőrző bizottsággal Düsseldorfban meg­kötött egyezményéről. Ennek az egyezmény­nek 17. szakasza a jóvátéfeli Ír zol ts ágra bízza, hogy döntsön arról, vájjon a német iparosok szállításainak értékét a megszáíásl kiadások fedezésére fordítsák-e. A vita akörül Prága, november 26. A nemzetvédelmi minisztériumnak is vannak szállítási panamái. Ezekről a Rude Právo a következőket tálalja a nyilvánosság elé: Két évvel ezelőtt a nemzetvcdelnr mi­nisztérium egy szénaszállitásnál 17 koroná­ban állapította meg a szállítás és költség di­ját métermázsánként. A szállítást a cseh me­zőgazdasági szövetkezetek központi szövet­ségére ruházta, amely a 4000 vagonos üzlet­nél több mint négy milFó koronát keresett. A központi agrárszövetség nemrégen vesztesé­ges spekulációs üzletekbe bocsátkozott és emiatt a nemzetvédelmi nrnPztérnyrin'T ’é ő „hatalmas nagybácsijához" fordult és arra való hivatkozással, hogy a sziéníaszálliőá^rá* semmit sem keresett, 2 és fél millió koronás utólagos kárpótlást követelt. Uc’rzal mrasz­ter hír szerint teljesíteni kívánja az agrár- szövetségnek ezt a követelését. Az egyetlen tiszt, aki be van avatva eb­be az ügybe, Benes József, a prágai hadbiz­tosság kapitánya ellenezte az agrárszövetség követelésének teljesítését és ezért Udrza’ rri- rnszter egyenes parancsára, jó régi ősz rák példára, nyomban Jicinbe helyezték át. Udrzal miniszter más alkalommal is „együtt dolgozott" az emlitett agrárszövet­séggel. Ennek az agránívö7ponhiak az ’gazga- tója, Guba, a nemzetvédelmi mmlsztériurn- nak azokat a stiztjeit, akik az ő szálitási aján­latai ellen vannak, azzal fenyegeti meg, hog” kíméletlenül elmozditatja őket a nemzetié delmi minisztérumból. Az ő intervenciójára eddig a következő tiszteket helyez1'k el a fog forogni, vájjon az idevonatozó döntés a jóvátételei bizottság hatáskörébe tartozik, vagy pedig a szövetséges kormányok között megegyezés alapján szabályozandó. London, november 26. Az Observer sze­rint Benham, a szövetségközi katonai ellen­őrző bizottság tagja, Garzonnal egyetértés­ben azt az álláspontot fogja képviselni, hogy az ellenőrző bizottság, amely e héten kezdi meg működését Berlinben, ne szálljon ki oly területekre, ahol a berlini kormánynak ma nincsen fönnhatósága. Anglia véleménye ugyanis az, hogy nevetséges dolog volna a német kormánytól lehetetlenséget követelni és aztán a követelés nemíeljesitéséért fele­lősségre vonni. London, november 26. Thomas munkás­vezér tiptoni beszédében kijelentette, hogy ha Baldwin tényleg őszintén gondolkodik, akkor Anglia minden jóvátételi igényéről le fog mondani, mert tudja, hogy Németország nem fizethet aranyban jóvátételt, hanem csak áruszállitmányokkal. nemzetvédelmi minisztériumból: Homolkn József, Sochor Károly és Prazák őrnagyo­kat, Lorenz és Benes hadb'ztossági kapitá­nyokat. Ugyanez a sors vár most Truml tá­bornokra is. Még egy jellemző kis eset: A csép’és után a nrniszter rende’etérc a korpát méter- mázsónként 25 koronával olcsóbban kell az országos mező gadac ági tanács részére fe'- kináhr, mint más vállalatoknak. De a minisz­ter ur saját magárá is gondol. Felesége c!- mére 70 métermázsa korpát expediá'tatott. A R. P. végül azt kérdezi, vajjen hajlandó-e a min'szter ezekről az ügyekről felvilágosítást adni. A kétfelé kacsintgató * kisantant Bukarest, november 25. A kamara teguipi ülésén Madgearu pa­nasz ipa rti képviselő erőteljes szavakkal kifo­gásolta azt, hegy az ország nem ismeri a kormány külpolitikájának elveit. Fölvetette azt a kérdést, mi a kisantant álláspontja a jelenlegi nagy európai problémával szemben. Úgy látszik, hogy a kisantant egyik szemével Páris felé néz, a másikkal Londonnal kacér­kodik, — mondotta a képviselő. A jugoszláv trónörökös keresztelőjén a belgrádi sajtó éle­sen támadta Romániát. Hol van a sokat han­goztatott jó viszony? — kérdezte Madgearu. A belpolitikai állapotokról szólva, kijelentette, azokra csuk ez a mondás illik: Vígan me­gyünk tönkre! A nemzetvédelmi minisztériumban is ... Szállítási panamák — A cseh agrárszövetkezetek ,hatalmas nagybácsija — 25 mázsa korpa a miniszter feleségének — A Rude Právo leep’ezései BKBBnaasa Óriási köztársasági tüntetés Aténben Atén, november 26. (Havas.) A köztársa­sági párt tegnap nagygyűlést tartott. A gyű­lés szónokai a köztársaság azonnali kikiáltá­sát követelték. Az utcákon a nép minden ré­tegéből összeverődött óriási tömeg tüntetett a köztársaság mellett, azt kiabálva, hogy „el a királyokkal". A királyi palotát erős katonai őrség tartotta megszállva. Rövid táviratok A román—orosz kereskedelmi tárgyalások teg­nap kezdődtek meg Tiraszpolban. Metaxas tábornok ellen elfogató parancsot ad­tak ki. Az ostromállapotot tegnap megszüntették. A „Gazetta Warsawska“ jelentése szerint a pénzügyminisztérium két kiküldöttje december kö­zepén Párisba és Londonba fog utazni, hogy Lengyelország külföldi adósságainak törlesztését rendezze. Beszüntetik az állami építési segélyt? a parkment tudvalévőén több határidőhöz kö­tött törvényt meg fog hosszabbítani. E lejáró törvények egyik legaktuálisabbja az, amely a lakóházak építésének segélyezéséről szól. A „C. SÍ." közlése szerint az állam ezen a címen eddig négy milliárdná! is többet köl­tött el. A pénzügyminisztérium érthető okok­ból 2-z állami épitősegéiy törvényének meg­hosszabbítása ellen foglal állást, viszont a pártok egynémelyike azt követeli, hogy az állami épitősegélyek hirtelen megszüntetésé­nek szigorát átmeneti intézkedéssel enyhít­sék. Ebben az ügyben a koalíció még kará­csony előtt fog dönteni. Törvényjavaslat készül a hadikölcsönröl. A Selské Hlasi jelentése szerint Samalik kép­viselő, a cseh keresztény gazdák szövetsé­gének elnöke, tárgyalásokat folytatott Becka pénzügyminiszterrel a hadikölcsönkérdésről. A miniszter kijelentette, hogy a had'ikölcsön elismeréséről törvényjavaslatot készit elő, amely az összes ha'dikölcsönöket, akár tör­téntek velük tranzakciók, akár nem, egyfor­mán kezeli. A miniszter ama reményének adott kifejezést, hogy a hadikölcsönkérdést egy félév alatt tisztázni fogja. Kisgazdapárti gyűlés Rimapálfalván. A kisgazdapárt az elmúlt szombaton látoga­tott pártgyülést tartott Rimapálfalván. A gyűlést Majoros István elnök nyitotta meg. Nagy Sándor körzeti főtitkár ismertette az általános politikai helyzetet, a választások eredményét és az ebből várható következ­ményeket, majd a lemondott pártvezetőség helyére újat választottak. Elnök lett Nagy Sándor, alelnök Tóbik Pál, jegyző Siroki Ist­ván, pénztáros felső Csobó István, intéző- bizottsági tagok: Majoros István, Nagy Ist­ván, Ország István, legifjabb Nagy István. Körzeti pártvezetőségi tagok: Bódi Miklós, idősbb Nagy János és idősbb Nagy István. A választás lezajlása után a körzeti főtitkár üdvözölte a megválasztott uj pártvezetőcé­get, mire az uj elnök mondotta el elnöki szék­foglaló beszédét. már Aozssdnft #ortff*oí. tortíd iiiiiiihii wmui ii unm!■ un—■ ii ii—inii mí—i it i r— Tárcarovatnnk: Szerda: Aix inger László: A nagy lóverseny, I. Csütörtök: Aixinger László: A nagy lóver­seny. II. Péntek: Darvas János: Első hó. (Vers.) Zsoldos László: Az igazi apa. Szombat: Molnár Jenő tréfái: A természet ölén. Vasárnap: Donászy Kálmán: Az ember tragé­diája. (Vers.) Glin: Hubay Jenő Prágában. rTf // / / I uszuras — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája ~ Irta: N. Jaczkó O’ga. Éva asszonynak különös álma volt: a verandán, a nagy asztal mellett üldögéllek, amikor nyugatról, a katonai barakok felől bor­zalmas zivatar támadt, zugó fekete felhőket sodorva feléjük. Az egyik sötét tömb lángszi- nü lett, nrre melléjük ért és meghasadva é^ö sziporkákkal szórta tele őket. Évának ép‘ ez arcát érte, a szája bal sarkában és sötét égé­si jegyet kapott tőle. Az ura és a többiek fel­eik előd tek. — Ez veszedelem; meneküljünk a szo­bába! Egy gycrckarcu fiatal katona is köztük volt. Különösen csillogtak a szemei és az’ mondta, hogy mindez nagyon szép. — Figyeljék, valahol a zivatarban mély­séges. gyönyörű himnuszt énekelnek! Éva asszony is mosolygott rajta, miköz­ben betértek a szobába. — Való ham úgy van, — erős’tette a fiatal hatoda. — Olvassa, nem-e gyönyörű him­nusz! — és egy fehér pánirlapot adott az asz- szony kezébe, aki azonban semmit sem látott a papíron. A fin erre csillogó fehér port hin­tett rá és a por nyomán nrnt virágok az el­vetett magból, betűk sarjadtak. — ...Szeretlek!" Az asszony feddőíeg nézett a Fura a’-ű "•Ip’rult és eljárása mentse;éül feléje da­dogta:­—Még nagyon fiatal vagyok! Éva megsajnálta a gyerekembert fej­tette urait elrejtett arcáról, hogy megvigasz­talja. És egy ragyogó kristáy edényt látott maga előtt, amelyben b'borszin folyadék pezsgett, csillagos gyöngyöket szórva. Másnap újra a veranda asztala körű1 iil- dözé'tek, Éva asszony régi ruhákat javítga­tott. Nyugatról, a katonai barakok Elől egy­ezerre beborult az ég. Szél támadt, letépett faleveleket, porfelhőt mennydörgés robaját kergetve feléjük. Az éles za:ba egyszerre csak finomabb, mintegy pap'rba burkolt hangok: lópata cl óba n t, az udvar vastag porában. Ép­pen egy halamas. tüzvörös villám harsán* '■-dőttük. nrkor a lépcső alatt leszállt lováról Ferke, a fiatal hadnagy. — Szolgálatban ért itt a vihar, — men- tezcdőcUött, — nem kaphatnék szállást az el­múltáig? A parolának a rózsszlpje élénken nyel­velt a gombok cáfoló ragyogása közé: hogy bizony, nagyon is szabadságosan vagyunk kiadjusztálva a legeslegújabb zubbonykában! Az aranycérnás rózsa fehéren sápadt kez- tyüs kezében a haragtól: íme, még nrt nem, úgy látszik, megtagadják bolti selyempapirok közül való származását és elhitetik, hogy csak úgy véletlenül, valamely utszéli kerítés fölött bóbiskolva akadt a hadnagy szolgálat- tevő kezeibe! A vihar jóindulatú vo!,t a fiú kis hazug­ságával szemben, nrnd hevesebb tombol ássa’ b'zonyitotta a menekülés jogosultságát, való­ságos jégbombákat pnttantott el a veranda korlátján. — Meneküljünk, — mondta valaki, — csúnya do'og! — Gvönyörü, — révedezett el Ferke hadnagy. Éva asszony hevenyészve csapkod" ta be kézimunkáját a kosárba és besietett. — Szép ... — mélázott tovább a fiú, mert a szobákban való elhelyezkedés elre- kesztette őket. mint a lép kamrái a csurgó mézet. Itt-ott; — mindenki külön, csak ő ma­radt kettesben Éva asszonnyal az aramdr'r- '~ony pamlag mézkamrájában. Egy szál ró­zsája volt. ö sokat... nrndent szere'ett vova odaadni ennek a pillanatnak . . . SzéFo'z-' tóttá a rózsát szirmaira, hogy mm él több le­gyen és rászórta az asszony fehér ruhájára. — Asszonyom. — mondta remegve, — u?y-c tudja, mit jelent a rózsaajándékozás? Igaz ilyen alkalomnak a jelentőségét más színűvel szokták kifejezni, de tőlem cFomid- hatja fehérben is, mert lngyje el, mint fehér talaj sarjadását adom! Az arcát bemártotta a ruha fehér hab­jába, a rózsaszirmok közé. — Hadnagy ur . . . Ferke! ... — fedte az asszony méltatlankodva. Ferke mentegetőző szavát még méyeb­ben horgonyozta a fehér habokba: — Ne haragudjék ... én még olyan na­gyon fiatal vagyok! Éva asszony két keze közé fogta a fiú fe" jét $ mint okos, anyás vigaszt mondta: — Kis Ferke, ha elmúlik a vihar maga e! fog menni és soha-soha többé nem jön el hozzánk! A fin finom bőre alatt bíborosán pezsgett az élet ... a szeme áttetsző kristályából pe­dig meleg gyöngyeső huIWt ... De nagy merészen felvetette égő, köny- nyes arcát és egy pillanatra rászorította az Éva asszonyéra ott. ahol érte: a szája bal sarkában,, sötéten izzó foltot hagyva rajta... A vihar elmúlt s a hadnagy nyergeit — Soha többé . . . soha többé . . . üte­mezte a lódobogás és a patanyomok sorra mint valami Kimondhatatlanul szomorú é' ék kottáin maradt a sárban . . . Éva asszony lámpát gyújtott és újra elő­vette a kézimunkát. A keze remegett s az első öltésnél beleugrott a tü, amire hango­san. sirón felsikoltott, hogy mindenki feléi® fordult. — Ilyen csekélység miatt, — mondták, — hiszen maga máskor sokkal ludcgvérübb! Éva asszony felsóhajtott. — Csekélység ... de mélyre ment és ni: igazán kibuggyant nyomából a vér!

Next

/
Thumbnails
Contents