Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-27 / 269. (422.) szám

4^ / \v,,,4\ v" J \_ * - ÍI ^jfíÍl^ W ' ^ évfolyam 269. (422.) szám iBBH^ Prága* kedd, 1923 november 27 . nmi -- _____^ Jjőr ------ _____ MIL |i _ - Előfizetési éra* tx,l- «s külföldön: M^ WQpjF/TiHnB íItí r mitÉr Sf 'ár «r «F J®' - szert.Bit<i»6t: Prí*. n.. str­f ^aB H fflgttw M Mr (HL JF á» ff J® KB .ar ^TB i® p4n,ká-nlic« 40. l. Tálétól!: 80349. /%l/ JT7 *L« m ity/tr ^■"■"aH®*WSBHB8E8SS®^ — Sürgönyeim« birlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkői és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. A szorbok (fi.) Prága, november 26. *;ausitzban, Poroszországnak ebben a cselh-szlovák köztársasághoz igen közelegő részében, amely valamikor a cseh koronához tartozott és Podjebrád György leverése után Mátyás királyt vallotta urának, a germán tengerben egy kis szláv néptöredék lakik, amelyről csak igen keveset tudnak a külföl­dön. A németek vendeknek hívják őket, de ez az elnevezés ne tévesszen meg bennünket, mert a kis nép nem a muraközi vendek ro­konhajtása, hanem egy egészen különálló szláv nép. A szláv, irodalomban gyakran szerbeknek nevezik őket és ezzel szintén összdtévesztésre adnak alkalmat, noha a szerbekhez csak annyi közük, hogy ők is szláv népcsalád tagjai, de a szerbekkel é's szlovénokkal, tehát a mi vendjeinkkel is el­lentétben a szlávoknak nem a déli, hanem északnyugati csoportjához tartoznak. Leghe­lyesebb tehát, ha szorboknalk mondjuk őket, amely kifejezés a magyar szlavisztikai iroda­lomban is meghonosodott. Bautzen és Kott- bus között laknak, a Spree mindkét partián. a középkorban azonban letelepedési terüle­tük sokkal messzebbre nyúlt ki, sőt egyes történelmi a'kviatokból arra lehet következ­tetni, hogy Szászországban is nagyobb töme­gekben laktak. A századok folyamán a ger­mán áradat visszaszorította őket a mai lakó­helyükre, de itt is állandóan ostromolja őket. úgy, hogy az elmúlt négy évtizedben előbbi számuknak felére apadtak. Mai számukat mindössze körülbelül kilencezer lélekre le­het tenni. Miért mondottuk el ezeket? Azért, mert cseh részről már hosszabb idő óta az a tö­rekvés nyilvánul meg, hogv ezt a kis nép- töredéket a cseh kultúra körébe vonják s ar­ra számítanak, hogy a kulturális kapcsolato­kat később gazdasági, sőt esetleg politikai téren is hasznosíthatják. Ezt a törekvést már az elmúlt évtizedekben is észlelni lehetett, de különösen azóta erősödött meg. amióta a csehek megszerezték állami önállóságukat. Prágában szívesen látják a szorb küldöttsé­geket és tejben, vajban fíirösztik őket. A cseh sajtó minden alkalmat fölhasznál, hogy ro- konszenvéről biztosítsa a lausitzi szláv okát, Masaryk köztársasági elnök október 28.-5 üzenetében, mint az egyedüli szláv nemzet­ről emlékezett meg róluk, akik nem szerez­ték meg a függetlenséget, aminek persze nagy visszhangja támadt a német sajtóban, amely erélyesen tiltakozott a csrh-sz1o’’ák államfő nyilatkozata ellen. Legutóbb pedig egyes lapok fölszólították a cseh közönséget hogy rendezzen gyilitést az ínséges szorbok javára, noha ugyanavkör a b:vafaíos körök nem nézik jószemmel a szlrííé t ™ érneteknek birodalmi fa .Pest véré rk érdekében m.egmdl'ott segélyakcióiát. Az érdekes kontrasztok önként kínál­koznak. Az egyik o’dalon a nrágai hivata’os politika a legnagyobb mértékben támogatja egy más államban élő szláv néo kuUuráfs.- szociális és gazdasági érdekeit, sőt hivatalos fogadtatásban is részes5ti annak k-ikiiIdőseit, a másik oldalon azonban rossznéven veszi sa­ját magyarjából még azt is. ha magánü^y-k- ben utaznak Magyarországba. Az egvik ol­dalon jogokat követe1 egy pusztuló halálra­ítélt néptöredék számára, a más’k o’dalon pe­dig saját magyarjainál, sokaké még azf a kevés jogot is, amiben részük van noha ök egy milliós, életerős és fejlődésre kénes nem­zettestet alkotnak. Az ellentét még felí-ü- nőbb azért, mert a németországi szorbok jo­gait nem biztosítja a versei Lesi szerződés (ebből a szerződésből Valószínűen az elzászi valammt az eupeni és mahnédyi németek miatt kihagyták a nemzeti kisebbségek vé­delmét), mig cf szlovenszkói és ru'v/n-zkó' magyarság kisebbségi jogát tételesen biztosí­totta a saint-germaini szerződés. Távol áll tőlünk, hogy helytelenítsük azt a cseh mozgalmat, amely segíteni óhajt a lausitzi faj rokonokon. Mint egy kisebbségi nemzet tagjai, ezt a törekvést csak üdvözölni tudjuk, mert alapja egy nemes és humánus érzés. Amit mi helytelenítünk, az csak az, hogy a humanitás érzése nem érvényesül Prága, november 26. A német kormányválságnak az a meg­oldási módja, hogy a polgári pártok kabi­netje alakuljon meg élén Kardorff képviselő­vel, meghiúsult s mivel a tegnapi napon a birodalmi elnök tárgyalásai nyomán kiala­kult annak meggyőződése is, hogy egy koa­líciós kormány alakítására sincs kilátás, a birodalmi elnök tegnap délután Albert volt birodalmi miniszterhez levelet intézett, amelyben tekintettel arra, hogy az alkotmá­nyos kormány megalakítása további halasz­tást nem tűr, a kipróbált emberek kormányát kívánja megalakitani és apellálva Albert haza­fias kötelességérzetére, felkérte öt a kormányalakításra. Ezután tárgyalások következtek Albert és a birodalmi elnök között s Albert elvál­lalta a kabinetalakitásra vonatkozó megbí­zatást. Albert tegnap este síziáimos poütikius- sal tárgyalt a kormány megalakításáról. Po­litikai körök véleménye szerint Albert a Stresemann-konmány több mtoiszteirét átve­szi kormányába, igy Gessler hadügyminisz­tert, Braun munkaügyi minisztert és Kanitz gróf közélelmezési miniszteri. A kii'ügy mi­niszteri tárca jelöltjéül Hintzc volt külügyi ál­lamtitkárt és Brookdorff-Rantzaiu moszkvai kvöefcót emlegetik a lapok. A Montaigsblatt értesülése' szerint Albert a szociáldemokraták közreműködését is szeretné megnyerni és a ■szociáldemokrata párt több tagjának ajánl föl tárcát, nem annyira politikai pártállásuk, miint inkább szakképzettségünk miatt. Ha Albertnek sikerül a kormány megalakítása, akkor első ■dolga lesz, hogy bizalmat szavaztasson ma­gának a birodalmi gyűlés által. Ha a birodal­mi gyűlés a bizalmat a kormánynak meg nem szavazza, akkor elkerülhetetlen a birodalmi gyűlés feloszlatása. A hétfői lapok Albert kancellár-jelöltsé­gét nem nagy bizakodással üdvözl'ik. — A München, november 24. iKnilliing dr. bajor miniszterelnök a P. M. H. munkatársa előtt a következőképpen nyilatkozott az aktuális kérdésekről: — A versaillesi békeszerződés a francia imperializmus és militarizmus győzelmét s Európa fölötti hatalmát eredményezte. A tör­ténelem arra tanít bennünket, hogy valahány­szor Franciaország felülkerekedett Európá­ban, sikereit mindég támadó háborúkra, hódításokra és kifosztásokra használta ki. Az egész angol és német történelem valamint az évtizedekig' tartó háborúk beszélhetnek erről. Ma megismétlődik az, ami azelőtt tör­tént. A francia militarizmus hatalmi túlsúlyát szenvedi a német és az angol nép s mellettük más népek is. Angliát, mint nagyhatalmat Franciaország visszaszorította s ma Anglia oly gazdasági helyzetben van, hogy a mun­kanélküliek segélyezése majdnem annyiba kerül neki mint 1914—1916-ban a háborúban való részvétel. Amikor a svájci óra-ipar és himzőipar pusztulásnak indu’t, mikor Európa minden népe a német nép elszegényedése velünk szemben. A cseh-szlovák politikának megszámlálhatatlan disszonanciái között nem a legelső és nem is a legutolsó disszonancia ez: az egyik oldalon a legnagyobb mérték­ben pártolja azt, amit a másik oldalon vesze­delmes és üldözésreméltó irredentizmusnak bélyegez. demokrata Berliner Montagspobt kijelenti, hogy a parlamenten kívüli kormánnyal való ikísérietezés nagy pesszimizmust okoz úgy a néppárt,, mint a szociáldemokrata párt kö­rében. — A nacionalista Lokalanzeiger. éis a Dér Morífatg szerint Albert nem az .a férfiú, aki a p arlamentben meg nem ■ tálait biz a Fmat a népben fogja megtalálni. A két lap hangsúlyozza, hogy a nacio­nalista frakciónál nem tapogatózott Ebért, imiből az tűnik ki, hoigy a birodalmi elnök azt hiszi, hogy a nacionalista frakció nélkül is. megoldlju a válságot. Albert megbízatása, azt mutatja, hogy az elnök feladta azt a re­ményét, hogy a mostani birodalmi gyűlésből alakítson kormányt. Berlin, november 26. Albert, az uj né­met kancellár egyelőre a következő minisz­teri listát állította össze: Brockdorff-Rantzau gróf külügyminiszter, Gessler hadügyminisz­ter, Kardorf dr. belügyminiszter, Braun dir. munkaügyi miniszter, Kanitz gróf élelmezési miniszter, Luther vagy Koeth dr. pénz­ügyminiszter. A többi tárcát a Stresemann- kormány tagjai kapnák. Parlamenti körök­ben az a hír terjedt el, hogy Jár rés dr., mint birodalmi miniszter szintén kombinációba jön. Gazdasági miniszterként állandóan Mi- nouxt emlegetik. Jelölése a szociáldemokra­táknál határozott ellenállásra, fog találni. Pénzügyminiszterként még Nabethge mező­gazdát, Hintze volt államtitkárt és Neuratih volt római követet is kombinációba veszik. A Berliner TagebIatt jelentése szerint Ha- venstein utóda Schacht dr birodalmi valuta- ügyi kormánybiztos lesz. A kormánynak elég kedvezőtlen kilátásai vannak s bizonyos, hogy Ebért elnök felhatalmazta Albertét, hogy bizalmatlansági indítvány esetén osz­lassa fel a birodalmi gyűlést. A birodalmi gyűlés frakciói ma értekezletet tartanak, melyen állást foglalnak az uj helyzettel szemben. következtében állandóan nehéz válságokkal küzd, akkor Európa éppen úgy a versaillesi békeszerződés következményeit érzi, mint Brazília a kávé, Argentinia a gabona és Amerika a gyapot, gabona és husexport terén, vagy Ausztrália és Kanada, ahol a gabonában és más élelmiszerekben óriási készletek halmozódnak fel. Ki hiheti azt, hogy a versaillesi szerződés valami jót hoz­hat a világnak, mikor a francia militarizmus a gyarmatok vad népét, Afrika színes lakos­ságát fegyverzi föl és kitanitja a modern had- viselére, hogy megfelelő alkalommal a fekete népek hadseregét álilithas.sa csatasorba. Ki vonhat kedvező következtetéseket e szerző­désből, mikor azt látjuk, hogy Európáiban mindenhol óriási drágaság, elviselhetetlen nyomor, nyugtalanságok, zavargások és forradalmas mozgalmak vannak napirenden. De Franciaország nem törődik ezekkel a jelenségekkel, de folytatja háborúját a béké­ben a kifosztott, elszegényedett Németország ellen. Arra a kérdésemre, vájjon a földön élő népek közelebb kerültek-e egymáshoz fölfo­gásaikban, vagy az események egyre távo­labb sodorják őket egymástól, a bajor miniszterelnök igy válaszolt: — Azok az államok és népek amelyek a versaillesi szerződést aláírták, egyenlő mér­tékben felelősek Franciaországgal a szerző­dés következményeiért és az abból fakadó nyomorért. De felelősek azért a gyülölségért j is, amelyet ez a szégyenszerződés és erő­szakos béke szült. Csak Oroszország és Lengyelország, Németország és Francia- j ország vagy Franciaország és Anglia nevét kell egymásmellett említenünk és világosan látjuk, hogy a versaillesi szerencsétlen napok óta a nemzetek nem hogy közelebb jutottak volna egymáshoz, de aggodalmakkal és félelemmel, gyűlölettel és rivalitással eltelve állanak egymással szemben. A történelem egyszer a versaillesi békeszerződést európai szerencsétlenséget jelentő szerződésnek fogja nevezni. Ez a szerződés Európa pusz­tulásához vezet, ha az angol-szász államok továbbra is eltűrik a világfölötti francia erőszakoralmat. Poincaret nem lehet meg­győzni csak legyőzni. Ezt ma már tudják Angliában s ere Amerika is rá fog jönni Dalmo Carnevali. Amerika tudni sem akar ^ a népszövetségről Washington, november 27. Coolidge el­nök december 4-ére összehívja a kongresz- szust, Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a kongresszus összehívására vonatkozó el­nöki üzenet azt a javaslatot fogja tartal­mazni , hogy Amerika azzal föltétellel vegyes részt a hágai döntőbiróságban, hogy semmiféle összefüggésben nincsen a nép- szövetséggel. Gerard a lansannei szerződés ellen New York, november 26. Gerard volt nagykövet vezetése alatt több ismert politi­kus akciót kezdett, hogy az amerikai szená­tusban megakadályozza a lausannei szerző­dés ratifikációját. A tangeri kérdés megoldása Páris, november 26. Az íntransigeant je­lentése szerint megegyezés jött létre a tan­geri kérdést illetően. Tanger városát és a ki­kötőt egy tizennyolc benszülöttből, hat francia-, hat spanyol- és hat angolból álló bizottság fogja kormányozni. A benszülött bizottsági tagokat felerészben a muzulmánok és felerészben a zsidók közül iogják kiválo­gatni. A pénzügyi túlsúly Franciaországot fogja megilletni ama föltétellel, ha Tanger város és kikötője számára ötyen millió frank kölcsönt biztosit. Megszakadtak a lengyel-orosz tárgyalások Varsó, november 26. Lapjelentések sze­rint Lengyelország és Szovjetoroszország nemrég fönnakadt varsói tárgyalásai a tran- zitó-kérdés ügyében végleg megszakítódnak tekinthetők. Kopp szovjeídelegátus nem tér többé vissza Varsóba. Moszkvai lengyel követté Darovski volt munkaügyi minisztert nevezték ki, aki uj ál­lását valószínűen december hó közepén fogja elfoglalni, amikorra Lengyelország a szovjet­föderációt véglegesen el fogja ismerni. 100 cscli-sil. koronáért fizettek ma, november 26-án: Zürichben 16.6625 svájci frankot Budapesten 58 200.— magyar koronát Bécsben 205700.— osztrák koronát Berlinijén 12169500 C0000Q.— német márkát Albert az tsf ntmet kancellár Hivatalnokkormány — A kipróbált emberek kabinetje — Pesszimisztikus hangulat a házfeloszlatás esélyével „Poincaret nem lehet meggyőzni, csak legyőzni" Kniliing bajor miniszterelnök nyilatkozata a P. M. fi. munkatársa előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents