Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-23 / 266. (419.) szám
CiÓl^ÁfrT^ I »• ». «»•» Mm Prága, péntek, 1923 november 23 JMmf^mJFrRmp au ^Ét\‘s^l0^r V!> 40HBKKBHHtgggg///g00/^ Sür*&nyeim Hirl*t>, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkoi és Rnszínszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALÜ OSZKÁR ár. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. ——inni I -------- ■ ■— -•- ■ ■---------------------------------------“——-——■— 11 —■ ITrnMMTT'BrMTfl—T l'VTITIiiniTl I IBIT A r ómai királytalálkozás tg.) Prága, november 22. A spanyol királyi pár Primo de Riverá- vaí, a spanyol miniszterelnökkel Rómában van. A spanyol királynak látogatása az olasz királynál és a pápánál s a legújabb európai történelem két, sok tekintetben hasonló alakjának: Mussolininek és Primo de Riverának találkozása és tárgyalásai jóval nagyobb jelentőségű események az uralkodók kölcsönös vizitjeinél. A sokszor fölöslegesen bőbeszédű cseh-szlovák sajtóiroda nem ad ugyan hasábokat töltő részleteket a Rómában lefolyó eseményekről s a külpolitikailag igen gyakran rövidlátó cseh-szlo'Vák sajtó sem fűz elmélkedéseket a római király találkozóhoz, mégis azt érezzük, hogy a most folyó római tanácskozásoknak a jövőbe kiható eredményeik és következményeik lehetnek. Elsősorban abból a külpolitikai szempontból nagyjelentőségű tény ez a találkozás, hogy a Földközi tengernek két hatalma, amely a mai európai konstelláció s az erős tendenciájú francia expanzió mellett kétségtelenül érdekében veszélyeztetett pozíciót foglal el a politikának Földközi tengeri frontján, közeledik egymáshoz és keresi a kölcsönös érdekvédelem lehetőségeit. Elsősorban a két államban uralkodó politikai közhangui . irányzatának rokonságából faiad'a inékvy* tés és ÖssZétogás lehetősége s annak elgondolása, hogy egy olasz—spanyol szövetség nem tartozik a politikai lehetetlenség közé ma, amikor a meglévő hatalmi csoportosulást összekötő láncszemek egész sora hiányzik s amikor Mussolini nyilván csak azért ül együtt a háborúban elődei által szerzett és neki örökségképpen hagyományozott antant- rokonaival, mert nem akar az első lenni, aki íölugrik az asztaltól s nem akarja annak felelősségét vállalni, hogy az ő kezdeményezésére ugorjék szét az egész társaság. Bizonyos azonban az, hogy Mussolini nem az a politikus, aki csak a momentán eshetőségekre készül föl, de az opporturms előrelátásnak és a politikai lehetőségeknek perspektívájába igyekszik beleilleszkedni s igy preventive készíti elő azokat a defenzív vonalakat, amelyeken eí kell helyezkednie akkor, ha a győzelem tényéből kimagyarázott össze tartási kötelezettség ma már pókhálóvékony szálai elszakadnak s bizonyos az is, hogy e vonalak keresésénél a földrajzi helyzet a politikai berendezkedés azonos elvi bázisai természetszerűen vezetik sztratégiai terveit a Piren- neusok között élő nép országa felé. De fontos és nem kisjelentőségü a római eseményeknek az a része is, amely a Vatikán falai között játszódik le. 1870 szeptember 20-ika óta, amikor Rómát, a pápa örökvárosát meghódította Olaszország, a pápa vétót mondott minden olyan tervvel szemben, amely arra irányult, hogy katolikus uralkodók meglátogassák Rómát és az olasz királyt. A pápa fogolynak deklarálta önmagát és fogságában nem fogadhatta sem fénynyel, sem pompával a katolikus uralkodókat, így 1870 óta nem lépte át katolikus uralkodó a Vatikán küszöbét Ezért nem adhatta vissza Ferenc József az olasz királynak látogatását s ennek az udvariassági aktusnak elmaradása bizonyos politikai etil idegi) lést is váltott ki a két szövetséges uralkodó között. 1904- ben, amikor Loubet francia köztársasági elnök látogatást tett az olasz királynál, a Vatikán megszakította Franciaországgal a diplomáciai összeköttetést s később megakadályozta a pápa azt, hogy a monakói fejedelem fölkereshesse a Kvirinált. Az az enciklíka, amelyet a. világháború kitörése után a népek kibékülése érdekében adott ki Benedek pápa, némi változást hozott ebben a merev helyzetben, mert ennek következményeként tekinthető az a látogatás, amelyet a belga király tavaly tavasszal tett a pápánál és az olasz királynál. Ez a látogatás azonban j szürke volt és minden ünnepiességtőí mentes, | dokumentálását adta annak, hogy a pápa ! még mindig kitart amaz álláspontja mellett, hogy a Vatikán az ő fogságának helye. Negyvenhárom esztendő óta a mostani alkalom az első, amikor egy európai katolikus uralkodó ünneplés ceremóniák között tett látogatást a pápánál, az első jele annak, hogy a pápa a fogság dokumentálásának bizonyos föloldását készíti elő. Ez a tény annak reményét erősíti meg, hogy a közel félszázad óta fönnálló „római kérdés" kezd a békés megoldás stádiumába i jutni és a Kvirinál és Vatikán közötti közeledés, amelynek keresztülvitelére a spanyol király a legalkalmasabb személyiség, nem a jövő zenéje többé. Hogy mégsem emlékszik meg kellő mér- j tekben a prágai hivatalos hírforrás a római királylátogatásról s hogy a cseh sajtó nem tartja érdemesnek ez eseménynek külső politikai jelentőségét kidomboritani, annak bizoA cseh-szlovák köztársaság és a Hohenzoiiern -kérdés Benes expozéja a külügyi bizottságban Prága, november J 3,, j A képviseíőház külügyi bizottságának | ma délelőtt tartott ülésén a tegnapi ülésen hangoztatott kívánságoknak megfelelve Be- j nes'Ede dr. külügyminiszter is megjelent és j expozét mondott a német trónörökös hazaté- ; rése miatt kiélésedéit külügy ihelyzetröl. Be- | trés a cseh-szlovák kormány fölfogását igy foglalta össze: — A német trónörökös és a Hohenzol- lernek kérdése . egyáltalában nem bel- iigye Németországnak, hanem azt egyfelől a nemzetközi békepolitika, másfelől a háborús felelősség szempontjából kell tekinteni Nemzetközi jellege már abból is kitűnik, hogy nemzetközi és államközi tekintetben már ismételten foglalkoztak vele és mert Hollandia és különösen Németország a szövetséges hatalmaknak több izbeii kötelező nyilatkozatot tettek, hogy Vilmos excsászárt nem engedik Németországba. így legutóbb is megállapította a német kormány, hogy mind a trónörökös, mind Vilmos lemondott minden trón- igényéről. Ezzel a nyilatkozatával maga a német kormány megerősítette azt a fölfogást, hogy a Hohenzollernek problémája nemzetközi kérdés, amely bennünket annál inkább érdekel, mert Németország szomszédai vagyunk és ezért nagyon fontos ránk nézve tudni, hogy mi fog ezekben az ügyekben történni. Saját érdekeink szempontjából és azért, mert államunk biztonsága forog szóban, figyelemmel kell kísérnünk az ügyei. Hasonló problémát jelentett számunkra a liabsburg-kérdés. — Károly volt császárnak Magyarországba való visszatérése alkalmával tanúsított beavatkozásunkból kitűnt, hogy a Habs- burg-kérdés is nemzetközi kérdés és hogy a Habsburg-kértíés likvidálása a bábom likvidálását jelenti nemcsak számunkra, de valamennyi más államra nézve is. Álláspontunkat már világosan és minden kétséget kizáró módon formuláztuk, mert érdekünk, hogy a jövőben semmi kétség ne merüljön föl és hogy minden komolyabb konfliktust kikerüljünk abban az esetben, ha a Hohen- zoHernek monarchistá kísérletei számára Németországban netalán kedvezőbb atmoszféra alakulna ki. A cseh-szlovák köztársaság fölfogása az volt, hogy a trónörökös hazatérése nemzetközi kérdés, amelyhez éppen úgy, mint Károly volt császár puccsa alkat- inával, a nyilvánosság előtt elvileg és végleg állást kell foglalni, hogy az érdeket Hlatnok és kormányok tudatában legyenek annak, hogy itt súlyos nemzetközi bonyodalom iönne szóba és hogy azok, akik azt ma? Megkezdődött a kött$€gvete$ részletes vitája Lelley Jenő éles bírálata a kormány politikájáról — Állandó szóváltás Hlinka beszéde közben — Englis a pénzügyminiszter föladatáról Prága, november 22. A képviselők kamarájának mai ülése eléggé mozgalmas volt, aminek egyik oka, hogy mindjárt az ülés elején Hlinka szólalt föl, akinek beszéde alatt a szlovák néppárt és a koalíciós pártok között állandó összetűzések támadtak, amelyek nem szűntek meg akkor sem, amikor Englis lépett a szónoki eme,kényre. A parlamenti ülésnek jelentős mozzanata volt Lelley Jenő keresztényszociális képviselőnek beszéde, amely a kormány ötesztendős működésének találó rajzát adta,1 amiért persze meg kellett kapnia az obiigát rendreutasítást A képviselő- ház ma egyébként befejezte az általános vitát s megkezdte a részletes vita úgynevezett politikai részét. A plénum ülése előtt a külügyi bizottság tartott ülést, amelynek legfontosabb eseménye Benesnek a német trónörökös hazaérkezéséről adott nagyszabású nyilatkozata volt. Részletes tudósításunk itt következik: Az ülést 10 óra 15 perckor nyitotta meg Tomasek elnök. A költségvetés általános vitáját folytatták. Hlinka András (szlovák néppárti): Pártjának kívánságait Bobok a költségvetési bizottságban már előterjesztette. A maga részéről a szlovák nép kívánságait a következőképpen formulázza meg: A szlovák nép tudja, hogy kötelességei vannak, ezzel szemben azonban egyenértékű váltságdíjat követel, (Nagy taps a néppártnál.) Kramár, Rasin és Habrrnan. a maffia tagjai, annak idején hangoztatták, hogy sohasem akarják a legnagyobb gonosztettet: a nemzeíárulást elkövetni. J u r i g a: Ez vonatkozik ránk is. Hlinka: Államalkotók akarunk lenni.-Kramar: Önök különbséget tesznek a nemzet és az állam között? Hlinka: Igen. Kramar: Ez az állam nem az Önök állama! Hlinka: Igen. ’ de mi nem álmok Sík ur álláspontján és nem fogjuk elárulni a népünket. (Taps a néppártnál.) A szlovák nép sohasem fogja elismerni a centralizmusi, (Fölkiáltások a néppártnál: Úgy van!) A magunk jogiáit kívánjuk, de nem akarjuk, hogy a szlovák nép sízuverénitást élvezzen a többi nemzet fölött. (Nagy taps a néppárt.- iraí. A koalíció tagjai a padokat verik.) A külügyminiszter sohasem beszélt szlovák nemzetről, egyedül Kramárnak volt bátorsága megmondani, hogy Szlovenszkó beteg $ meg kelj gyógyítani. A szlovák nemzetet pedig csak az autonóm Szlovenszkóbati lehet meggyógyítani. (Zajos helyeslés a néppártnál.) Kramár viszont nagy hibát követett, el mikor cseh-szlovák nemzetről beszélt. Mi sohasem fogjuk elkövetni ezt az árulást. Majd a turócszentmártoni deklarációval foglalkozott és visszautasította Déreraék azt a kijelentését, hogy a szlovák nép alsóbbrendű, mint a cseh. A szlovák néppárt mindenkor teljesíti kötelességét, de mindig fanatikusan fog ragaszkodni nemzetéhez. (Percekig tartó taps a néppártnál.) Ha nem Ülne itt Dérer és a hozzá hasonló urak. akkor sokkal könnyebb volna a megértés és a megegyezés. Ezek az urak zavarják a vizet, hogy megtarthassák kedvező helyzetüket- Ezután Palackyt idézte és kijelentette, hogy a szlovák néppárt semmi mást nem kivim mint amit annak idején Palacky kért Ausz- triától. A leghatározottabban visszautasítja az iliojaiitás vádját. Elismeri, hogy a néppárt 100 cscü-sil koronáért fizettek ma, november 22-én: Zürichben 16.75 svájci frankói Budapesten 58500.— magyar koronát Bécsben 205700.— osztrák koronát Bernben 12169500000(1011.— német márkát ayosan meg van az oka. Lehet, hogy túlságosan leköti figyelmét , a Párásban folyó élethalálharc, amelynek agonizáló áldozata az amúgy is végelgyöngült antant, de az sem [ehetetlen, hogy a nagy némaságot az az önként ébredő gyanú, okozza, hogy hátha nem [esz érdektelen szemlélője az egy hurrá hangolható Róma és Madrid s a húr pengését harmónikusan fogadó Vatikán a mai középeurópai politikának, amelynek alakulása és a szláv expanziónak a Földközi tengerrel határos vizekre irányuló törekvése nem lehet kedves jelenség. Nem lehetetlen, hogy ezért burkolódzik mélységes hallgatásba Prága, nem lehetetlen, hogy alttól tart, hogy a déleurópai vizek fölött lengem kezdő langyos szél megolvasztja azokat a jéghegyeket, amelyek a szláv tengereken vannak otthon, de amelyeket a nagyreményű Bemes délen is szeretne úszkálta tni. A jéghegyeken a kisálltánt zászlója lobogna... viával és Romániával, A másik kérdés volt, hogy vájjon követeljék-e a trónörökös kiadatását, az ö kiutasítását, vagy pedig, hogy megáltapitsák-e a kormány felelősségét ért, ami történnék, ha a trónörökös Németországban maradna. A cseh-szlovák köztársaság álláspontja az volt, hogy bizonyos értelemben mellékes, hogyan formnlázzák meg a sznkciók kérdését, — Egyek vagyunk Franciaor&zágga; abban, hogy nem lehet megmaradni a puszta tiltakozásnál, hanem világosan meg keli mondani, hogy ki viseli a felelősséget és hogy súlyos konfliktusra kerülhet a sor, hogy továbbá az egész ügyet lehetőleg gyorsan és minden további erősebb megrázkódtatás nélkül meg kell oldani és nyíltan ki kell fejezni, hogy egy ilyen tiltakozás komoly dolog és hogy a béke kérdéséről lehet szó. Reméljük, hogy további nehézségekre nem kerül rá a sor. — A szövetségesek tudomásul veszik, hogy a trónörökös lemondott a trónra való igényéről s hogy Vilmost nem engedik be Németországba. valamint azt, hogy a német kormány felelős mindazért, amit a Hohenzoí- lem-dinasztia politikailag kezdeményez. Ez a megállapítás a cseh-szlovák köztársaságot Is kielégíti, mivel ezzel a konfliktust kieléj gftő módon elhttózfék. ! ' Czeh (német szőcáMemóivrá.í'a) javasolja, Hogy a miniszter beszédéről indítsák j meg a vilát. E javaslatot azonban a fiabüB i ség elvetette. Az ülés ezzé] végei ff. vagy a jövőben előidézik, felelősségük hála. Iára ébredjenek. Ezt az álláspontot foglalta eí kezdettől fogva Franciaország és Belgium. valamint — úgy hiszem — Olaszország is. Ezt a fölfogásunkat közöltem valamenj- nyi szövetségesünkkel, különösen Jugoszlá.
