Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-23 / 266. (419.) szám

Péntek, november 23.

Működése nem kedves a kormánynak, de véleménye szerint nem lehet mindent csak a kényelem szempontjából nézni Az alkotmány 113. szakasza minden állampo.sárnak biztosítja a gyülekezési és sajtószabadságot, ezt a szakaszt azonban nem tartják be. Noha a köztársaság lakosságának 83 százaléka katolikus, a korinánysajtó büntetlenül agitálhat a katolicizmus ellen. Ismerteti Voj- rassák püspök esetét és fölhá'borodással beszél a belügyminiszter ama nyilatkozatáról, hogy a püspökök mind hazudnak. (Nagy zaj és tiltakozás a néppártnál.) A szónok is kért útlevelet Amerikába, de tők is megtagadták annak kiállítását. Gyülekezési szabadságról szó sem lehet; csak a kormánypártok tarthatnak gyűléseket, a néppárt gyűléseit ellenben állandóan megzavarják. A legélesebben visszautasítja Dérernek azt a kijelentését, hogy a szlovák néppárt a választásokon terrorral dolgozott. Tiltakozik az ellen, hogy szlovákok által Írott tankönyveket nem engednek be a szlovák iskolákba. (Óriási zaj a néppártnál. Juriga és a nemzeti demokraták között éles szécsata fejlődik ki. A szónok szavai a nagy lármában elvesznek és beszédét kénytelen a gyorsírók fülébe diktálni.) Tiltakozik a sajtószabadság elnyomása és a Slo-vák állandó elkobzása ellen.. A szlovákokat ma sem alkalmazzák állami hivatalokban. Ilyen körülmények között a cseh testvérek ne csodálkozzanak azon, ha Szloven- szkóban általános lett a jelszó, hogy el a csehekkel. (Óriási zaj a koalíció padsoraiban.) A szlovák néppárt a cseh-sz'ovák köztársaság alapján áll és akarja az együttműködés t a csehekkel. Azt azonban a szlovák néppárt sohasem fogja megengedni, hogy a szlovák néppel gonoszíettek történjenek. A kormánnyal szemben nem viseltetik bizalommal és ezért pártja a költségvetés ellen fog szavazni. (Nagy taps az ellenzéki pártoknál.)

Englis (nemzeti demokrata): Polemizál lilán kával és úgy véli, hogy a nézet- különbséget arról, vájjon egy nemzet-e a cseh és a szlovák, nem lehet deklarációkkal elintézni, hanem a történelmi igazságot kell tekinteni. (Nagy zaj a néppártnál: .„A történelmet is meghamisították!“) A történelem igazsága pedig az, hogy a szlovák és a cseh egy nemzet. (Tiltakozás a néppártnál. Állandó zaj. A nemzeti demokraták és Juriga között élénk szóváltás. Juriga a padot veri. Tomasek elnök a nagy zajban rendreutasitja Jurigát és kéri a képviselőket, hogy viselkedjenek csendesen.)

A szónok véleménye szerint közgazdaságunk ma az átépítés stádiumában van, amely nagyon körülményes belső és külső viszonyok között játszódik le. A probléma magva a munkateljesítmény emelése. Szükségesnek. tartja a legszívesebb politikai és gazdasági viszonyt Jugoszláviával. Ha Anglia gyarmatait saját ipari piacának biztosítása végett elzárja, úgy ez megnehezíti a mi íhelyzetünket, de nem volna okos, ha az angol politikát követnék. A szónok sohas m volt az int’ác'ós rendszer védője. Nálunk nem az iníáeió és a defláció kerül egymássá

Tárcarovaftink:

Szombat: Kr a in mer Jenő: A viharok művészete.

Vasárnap: Bányai Kornél: Kövek* (Vers.) Csermely Gyula: Pars pro tofco.

Este a tetőn

Az út teher indája' átkúszik Az esti-párás kék völgyek lelett;

S hol szürke sziklák távol, ködlenek,

A hold, ezüst taván, tovauszik.

A szálerdőkben -sincs már semmi nesz.

Álmán, ha rebben néha egy madár,

A szárnya lebben: másik ágra száll S aztán iéíébren uj álomba kezd.

Fenn a tetőn, kis ház vigyáz a csendbe, Előtte tűz pislákol: pásztorok Ide húzódnak éjre, estelente.

Wig halk szavuk az éjiben ellobog,

\ gazda, — véu, csodákat látó székely, —

A tiizön át a hamvas éjbe kémei,

8 a tejútOH messzi elkódorog.

(Kolozsvár). Jakab Géza.-------- II' — nraam——-------.

Ma

jd holnap

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája, -- írta: Gergely Sándor, íí.

*, kocsi már Budán járhatott és még muridig bámult utána. A pénzt gyömöszölve .szorongatta. Felkapta, a víz fölé tartotta, ■azután visszakapta és zsebébe gyűrte.' Reszkető térde ráütődiött az oszlopra és dülöugve

összeütközésbe, hanem a stabilizálás a deflációval. Az adókat le kell szálíitam, hogy a defláció sikerüljön. A pénzügyi válság megoldásának másik módja a takarékoskodás, mely ma más alakot ölt. mint 1921-ben. Akkor az adók fölemelése által alkalmazkodni kellett a koronaárfolyamhoz, inig ma az adók leszállítására van szükség. Az állami igazgatásra és minden hivatalos testületre a közel jövőben az a föladat vár, hogy tartósan küszöböljék ki a pénzügyi válság okait. Erre főként a hitel okaiból van szükség. A hitel- fölté'teíek ma már kedvezőbbek, mivel ha-, rom gyenge bank összeomlása az állampa pírokra irányította a figyelmet s ezért fokozódott a pénz koncetrálódása a nagybankoknál. Ma már gazdasági okokból befejezhetjük a deflációs válságot, ha a termelési költségeknek valamennyi tényezőjét az értékrendszer egészéhez alkalmazzuk. Úgy véli, hogy eljutottunk a stabilizálás politikáié1'oz. Valutánk csak akkor nem fog esni, ha a fze- tésí mérleg egyensúlyát helyreállítottuk és ha a fegyintézet abban a helyzetben lesz, hogy elegendő eszközzé védekezzék a valuta1

leszállítására irányuló üzérkedés ellen.

Na j mán (cseh iparospárti): Tiltakozik az ellen, hogy a.szlovák néppártot ál’andóan hazaárulással vádolják és kívánja, hogy a kormány találja meg a szlovák néppárttal való együttműködés lehetőségét. Követeli a községi választások .statisztikájának közzétételét. (Pastiryk közbekiált: „Ezt nem fogja megtenni a belügyminiszter, mert kellemetlen neki!44)

Zierhut (német agrárius): A Jcseh- szlovák köztársaság a francia militarizmus tiszályhordozója. Beszéde végén a földbirtokhivatalt támadja. (H a h n r e i c h közbe- kiált: „A földbirtokhivatal Augias istállója!*4)

Medvecky: Újból a,z álJamellenesség vádjával illeti az ellenzéket és Könmendy- Ékes Lajos tegnapi megnyilatkozását, hogy a szlovenszkói magyarságot ezer szál fűzi Magyarországhoz, úgy értelmezi, hogy a szlovenszkói magyarság nem akar belenyugodni a mai helyzetbe. Hasonló vádakkal illeti a szónok a németeket is.

Polli (német szociáldemokrata): A német munkásság helyzetével foglalkozik.

Lelley Jenő költségvetési beszéde

Azután Lelley Jenő dr. keresztényszocialista mondott nagyszabású besézdet, melyből iaz alábbi részleteket emeljük ki:

— Reánk nézve, akik itt a magyar nemzetet képviseljük, lehetetlen, hogy a kormánnyal szemben bizalommal viseltessünk és hogy számára a költségvetést megszavazhassuk. Ezernyi okunk van reá. Általánosak, amelyek egész Szlovenszkó őslakosságát érintik, különösek, amelyek a kisebbségi nemzeteket létük alapföltételében támadják meg a kormánjr kapkodó, botor és destruktív politikája által.

— Önök, ott a kormány padjain, összehasonlítást tesznek a mai helyzet és a régi osztrák birodalom állapota, a mai helyzet és a régi mrgyar királyság államrendszere között és görögtüz, fáklyafény kíséretében azt akarják önmagukkal elhitetni, hogy fölszabadították nemzeteiket, hogy fölszabadították a szJovákságot az osztrák, illetve a rtrgvar járom alól. Önök, uraim, önmagukat csalják, jobban mondva, csalni akarják a szlovák népet ezzel a hazugsággal.

— Igaz, a cseh nemzet megszűnt az osztrák németség vezetése alatt állott monarchia része lenni, önállóságot szerzett magú nak. Semmi okunk sincs efölött nem örver dezni, azt elvitatni. Afölött azonban, hog' világgrizdasági, világpolitikai és társadalom

’ ulturális tekiníetben mennyit nyertek e vá! tezással és mennyit fognak nyerni, maid csa' évtizedek múltával tehet tárgyilagos Ítélete mondani. Ma még a dicsőség dradalmámorá bán élnek önök. amely annál nagyobb és ká bitóbb. minél kisebb a megszerzése körül kifejtett igaz érdemük és ez a mámor rózsás fátylat vont szemeik elé, amelyen keresztül mást látnak, mint amit a való már ma mutat. Ezen a fátylon már ma is keresztíilszürődik egy tompa sugara annak a rendszernek, mely állami életünket uralja s amelynek jellemvonása gazdasági téren a lelketlen egoizmus, fékevesztett korrupció és ezek következménye, a destrukció minden von:ion.

— Politikai téren vazallusai leitek önök egy dekadens nemzet imperialista hatalmi tébolyának és hogyha Poincaré, vagy más nagy itt-ott hízelegve meg is veregeti a vái- Iukat, azt hiszik önök, hogy tényleg valakik, valamik? Holott puszta báboknál, dróton rángatott figuráknál nem egyebek. Uraim! A „les Bohemes44 -fogalma csupán elnevezésében változott „les ícheques“-re, jelentésében még soká, soká az fog maradni, ami volt és amit önök évszázadok alatt igrzán és méltán megszolgáltak a szajnaparti Babilonban. Kulturális életük az immoralitás bélyegével a homlokán, a tudás és hdadás hamis jelszavaival rabságában szenved annak a destruktív hatalomnak, amely a szabadkőrndves és zsidó irányzat járszrlagján vezetve, mindent rombolni akar és kész, ami fenkölt, ami érték, ami erkölcs.

— Ezt a sivár tényt önök a demokrácia jelszavával takarva, elhitetik mrgukkal, hogyfölszabadultak, de emellett nem látják, hogy rabjaivá váltak egy demagóg, alkotni nem. csak rombolni tudó, erkölcsöt nem ismerő,

nző, sekély világnézetnek, amelynek rab- 'ga súlyosabb, gonoszabb, mint minden más nyomás, mert nem a test, hanem a lélek bsága.

—. Hogy a szlovák nemzetet milyen rab- gbó! szabadították föl. arról beszéljenek a zlovákok, arról én itt, az úgynevezett rab rartók fajának képviselője szólani nem aka -ok, de meg kell állapitanom,• hogy: önöknél Igenis sikerült a „rab44, de virágzó Szlovén szkóból „szabad44 országot, de letarolt pusztaságot, gazdasági temetőt csinálniok. Igen. népeinknek szabadságuk van idegen helyen, idegen, sőt ellenséges szellemű hadseregben becsülettel szolgálni, szabadságuk van őrülettel határos adóterhet viselni, szabadságuk van éhen pusztulni, vagy koldusterisznvával a nyakban kivándorolni.

— De miként alakul a kép a kisebbségi nemzetek jogainak nézőpontjából? A kisebbségek jogai írottak és nemirottak. írottak, amelyek a békeszerződés, az állami alaptörvény: és alkoímánylevélben biztosiívák, nemirottak, amelyek az ittlét, az állam határain belül való élet tényével velejárnak.

— A szlováksággal szemben a kormány a pittsburgi szerződés gálád sérelmét azzal menti, hogy7 ez a szerződés az alkotmányle- vélbe, alaptörvénybe iktatva nem lett, nem törvény s igy nem kötelező. Megnyugtathatjuk a szlovák népet: akkor se tartották volna be, hogyha törvény-be lenne iktatva mint ahogy eszükbe sem jut betartani, respektálni a kisebbségi jogokat biztositó tételes törvényt. De sőt mindent elkövetnek anna'- kijátszására.

A jog. a törvény és igazság csak aduig érték itt, amíg arra nem a magyar, vagv a rémet hivatkozik. Ezek számára csak egv jo? van: a jus murmurandi, de a.z is csak szordinóval, nehogy a külföld meghallja, mert akkor már ió esetben illojalitás. ’"\sz- ‘zabb esetben állarnellenesség. irredenta

A szónok ezután a népszámlálás, a n:gv- rnegyei rendszer és a földbirtokreform tanul- ! ságaira hivatkozva, kimutatta, hogy a szlo- . venszkóiak nem is másod-, vagv harmadrendű, hanem tizedrendii állampolgárok, amit az is bizonyít, hogy7 Szlovenszköbati ezer ?1á- irsát követelnek a választási jelölésekhez, mig Csehországban száz aláírás is elegendő, j Maid élesen bírált? a telkének kongmái? kö- j rül követett eljárást és Medvecky rendsze- 1 rét, amelynek visszaéléseit a köz;gpzg"^si ( "/íróság Ítélete után sem teszik jóvá Pállá -rvanánt hivatkozott az alsógyömrődi Plébános esetére, akiről a pnzsonvi reterátus rieg- allapitotte, hogy7 képtelen hivatalát beteltem,

: egyszerűen azért, mért az egvházi törvények | értelmében magyar községében magyarul prédikált

Végül főiem!itette a Csánki-Neutnann- pártnak nyújtott előnyöket és igy íe!ezte be a beszédét.

— Akinek valamelyes beadványa, kérvénye van valamely szlovenszkói hatóság előtt, egyre-másra kapja Csánkiéktó! a levelet, hogy ügyét kedvezően fogják elintézni, ha az ő pártjukba lép be. Hogy Csánkiék hazudnak, hogy talán hamis ’géreíekkel csábítanak, nem újság előttünk, de hogy a hatóságok kormányparancsra Csonkákkal közük a kérelmezők neveit és pontos elmeit, mert másként néni képzelhető el a do’og, ez olyan eljárás, amely valóban jellemzi magút a rend-zert. Hogy a kormány az ő pártjában levőknek kedvez, az régi dolog, de hogy kérelmek ^Intézését attól tegye függővé, hogy valaki belép-e a kormánypártba, az meggyalázása minden egyenlőségnek, törvénynek és igazságnak. A keritök piszkos rendszere ez, , amelytől undorral fordul el minden becsületes j lélek, amit csak megvetni lehet. És én itt, az 1 ország törvényhozó testület© előtt sütöm rá

csámpásan tolatta akarata vézna testét a pesti oldal felé.

A hidJőr kis ablaka előtt óvatosan halkan ■ment. Amikor a hídfő lépcsőjéig más®ott, nyakonragadta a hidör vastag tenyere:

— Szökni? Majd adok én neked! Hol a felepénz?

Geréfo kihúzta az egyik bankót,

— Dögölj meg... te, te ha.ottrab'ő... én már halott vagyok... nesize, te sirásó.

Lefelé tántorgott a lépcsőn és fölötte vastagon röhögött a kövér ember. BaLra ment, a híd alá, a rakpart széléig, a rakpart lépcsőjére. Az utolsó lépcsőn letilt, a tavaszi áradástól meigtiuzzadt víztömeg alig hü- velyknyire zümmögött talpa alatt.

Köhhentett. Tompa visszhangot vert a boltozat. Kinyújtotta lábát. 'Viz csatantoít rá’ választ. Visszakapta és górnberedett gubáéként könyökölt térdeire.

Csönd volt. Altató dalt suttogott a nagy viz. Később megdörgött a híd. Szemébe szikrázott a zúgáson át a híd megbolygatott nyugalmának jajszava a lópaták sulya alatt. Feje alá igazgatta bozontos haját és nyakát a lépcsőéire helyezte.

Sokáig feküdt igy. Szénné lehunyva a.z álommal birkózott. Aludni, aludni kéne .,. és álomba borulni, le a legnagyobb vízbe. Nem lehet. Most nézni kell a vizet, alig egy rőfnyire egymás hegyén-hátán törtetnek a falaink habok... Es még egy félóra, aztán már vége úgyis ...

Baba nagy . farakás magasodott a sötétségbe. Geréb Sándor felmérte a magosát... felállt és ment föl a lépcsőn a fa tömeghez. .

— igen innen biztosabb ... erősebb az esés... •— Belefogózikodott egy kiál-c hasábba és mint. x létrán kapaszkodott fölfelé.

Keresztbefonta mellén karjait, aztán szétvágta őket, fölnézett az ég felé, belesóhajtott a sötétségbe — Isten veled, világ! — a meredek szélére lépett — Isten veled, Geréb Sándor! — kiáltotta fuldokló megindultam Két keze elő re lendítve úszott a levegőben,

Egy percig mozdulatlan meredt a zajo-n- gó feketeségbe, aztán visszatorpant.

— Mi az, meg se mozdul? — pislogva bámulta a farakás alatt a korlátnak dűlő nőt

— fene rosszszlvü teiemtés lehet... ■— Újra feltornázta áléit térdeit, kétségbeesett fájdalommal nyögött ki ajkán a sirás — Isten veled, világ, Geréb Sándor, én megyek, meghalni ... én már megyek... — feljajdult — Irgalrnazz szegény lelkemnek.

Semmi. Az a nő meg se mozdul.

— Igen, hát ez az... ,meg kell halni... ez a komisz, rohadt világ... én meghalok... meg fogok halni és ki sem nyújtják kezüket... meg se mozdul... — a gúnnyásztó fekete tömeg most, elszakadt a korláttól. Egyik Iáiba a kerítés va^rudljára lépett és feje a mélységbe bámult.

— Szegény — szakadt ki Geréb torkán a sajnálkozás — hát ez is? — már lenn volt ■a földön — szegény! — suttogta a nőnek — elkísérsz az utamra? — és ruháját ráncigálta

— várj... te... csak nem fogsz megelőzni!

A nő levált a vasról.

— Ne sirj hé... csak nekem szabad... mit siratsz?... Gyereked lesz? elhagyott a szeretőd? — vagy loptál... a fene!... az is baj?...

Vihar rázta a nőt. Förgeteg sírás csapott ki száján.

—T-— Mit bőgsz? -- és hagyta vállára esni és magálbaszitta a jó szagot, ami a lányból áradt.

Geréb Sándor fáradtan dőlt neki a fának.

— Ez a lány miár abbahagyhatná — akarta lefejteni melléről a görcsösen ráfonódó nőt — te, hallod-e — keményítette meg magát ha bőgni akarsz, itt a Duna.

Leült. A lány, mint a tuskó, utána zuhant.

Maga mellé helyezte és hallgatva dűltek egymás vállára.

— Na nem baj, asszonnyal vagyok halálom előtt, ő meg férfival. Megtapogatta a nő arcát, tüzes volt és kemény — kérdezze a fene, de nem én, ha akar, hát menjen neki a víznek — és keze tapogva siklott a ruha alá.

— Van jó dolga ennek az állatnak? — düny- nyögte maga elé — ilyen meleg és a víznek megy.

A nő rájasimult, máét-az inda és erőtlen zihálással sírta.

— Márna elvesztettem pénzemet, nem az enyém volt — szája hozzáért Gerdőéhez

— meg kell halni

— Szegény — borította el fejét a vér — én úgyis meghalok ... mindegy no... idoljára asszonnyal vagyok, aztán elmegyek... ott minek a pénz -- és tömte a prémes ur bankóit a leány mellébe.

Egymásra borultak, mint két viharűzött felhő.

Amikor fölébredt, szemét nyitogatta. Világosság saürdődött át a budai hegyeken és piszkos sárga hullámokat hömpölygetett a Duna. Felállt.

— Hát az asszony? — ásított a hajnalba

— mégis megelőzött?...

Fázott. A tavaszutói hajnalon didergő szél járta ébresztőjét Valahol hajó tülkölt és vonat robogása lármázott

%