Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-14 / 233. (386.) szám

3

■ Vasárnap, október 14.

désével a minisztertanács eddig még nem is foglalkozott. A ruszinszkói kérdéssel a C. S. szerint csak Svehla hazaérkezése után fognak foglalkozni. Az idézett lap úgy véli, hogy a ruszinszkói nemzetgyűlési választásokat a téli hónapok folyamán már csak azért sem lehet megtartani, mert a ruszinokiakta hegyvidék ilyenkor teljesen járhatatlan, ennek következtében a szláv szava,zatok száma háttérbe szorulna a városokban és a határmenti sik vidéken lakó magyarok és zsidók szavazatával szemben, akiket a rossz idő nem akadályozna meg a választásokon való részvételben.

I magyar kormány karca a fajvédők ellen

A fajvédők kormányrajutása kizárt dolog — „Fütykösökké! nem lehet

megoldani a zsidókérdést"

Harc a ruszinszkói kormányzói szék körül

Ungvár, október 13.

(Riuszimszkói szerkesztőségünktől.) Mióta a káirpátorosz íöldimivespárt a kormány- tálmogató pártok közé állott, a párt vezérei már három ízben utaztak föl Prágába, hogy feltételeik teljesítését kieszközöljék. Azalatt, mig a tárgyalások csigalassúsággal folynak, idelent az Ehremfeld-rezsimet támogató chli- borobok és szociáldemokraták minden követ megmozgatnak, hogy a tárgyalások eredményre ne vezessenek. A két párt sajtója a legellienzékilbb hangon ir. A szociáldemokraták ukrán nyelvű hivatalos löipja, a Pered például a kárpátorosz föklmivespártot az autonómia feladásával vádolja és úgy véld, hogy a párt vezéreinek nem a ruszinszkói autonómia a fontos, hanem az, hogy ki legyen Ruszinszkó kormányzója, A lap szerint hiáiba lenne kormányzó, ha nincs szóján, amelyre a kormányzó támaszikodhatik, illetve amely a kormányzót tetteiért felelősségre vonhatja. A szólói megszervezésének ideje ismét éltolédülat'ik időtlen időkig és Ru- szimszkó továbbra is csak ott lennie, ahol eddig volt.

Az utóbbi tekintetben különben az ösz- szcs ellenzéki pártok, beleértve a magyar pártokat is, egyező elvet vallanak. Azaz: a szojimii választások kiírása és a szojm összehívása nélkül a ruszinszkói politikát előbbre vinni nem lehet.

Ami most folyik Prágában és Ruszin- szkóiban, nem egyéb, mint személyi harc a kormányzói szék körül. A kormány támogató párt titkára, Kamiinszky már azzal fenyegetőzik, hogy ha a kormány ösraes feltételeiket nem teljesiti, ismét ellenzékbe megy. Érzi, hogy törököt fogott. Kaminszkyt különben váratlanul Prágába hívták fel, mivel ő a legutóbbi tárgyalásokon betegsége miatt nem jelenhetett meg. Kaminszky október 14-én, vasárnap utazik fel Prágába, mert — úgy látszik — Petrigaha és Beszkid nélküle nem tudnak döntést provokálni. Nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Kaminszky az ungvári polgármesteri jelöltségtől visszalépett és maga helyett Baosinszky Ödön jelenlegi kormánybiztost ajánlja. Kamiusz'ky e lépését politikai elfoglaltságára való hivatkozással okolta meg.

Választások csak újév utáss?

Prága, október 13.

A ruszinszkói nemzetgyűlési választásokat a Právo Lidii értesü’ése szerint csak újév után írják ki.

A Ceské Slovo esti lapja megcáfolja a Pravo Lidunak ezt a hírét s azt állítja, hogy a ruszinszkói nemzetgyűlési választások kérBudapest, október 13.

(Kiküldött munkatársunktól.) Egy a kormányhoz igen közelálló előkelő politikus a következőképpen volt szives tájékoztatni a kormányzat általános irányzatáról és a kormánynak a fajvédőkkel szemben elfoglalt álláspontjáról :

— A kormánypárt és a kormány a legteljesebb eréllyel vette föl a fajvédők által eléje dobott keztyüt és legjobb erőit vetve a csatasorba, indította meg a fajvédők ellen a küzdelmet. A küzdelmet a belügyminiszter vezeti, aki legutóbb két nagyobb népgyülésen igen heves támadást intézett a fajvédők ellen.

— A fajvédők csak frázisokat dobálnak be a közvéleménybe, felelőtlen állításokat tesznek, amelyeket semmivel sem tudnak igazo'ni. Nem elfogultságból mondom, de úgy áll a helyzet, hogy ma az egyedüli posszibilis ember: Bethlen István gróf miniszterelnök, aki egyedül képes arra, hogy a kormányzás ügyeit oiyan mederben vezesse, amely az ország szempontjából szükséges.

— Mert mi az, amit a fajvédők tulajdonképpen akarnak? Vissza akarják az országot vetni abba az állapotba, amelyben a forradalmak és az ellenforradalom a’att volt. Elfelejtik azonban azt„ hogy esetleges kormányrajutásuk esetén a polgárháború törne ki az országban, amely azután az utolsó évek nehéz munkáját egyszerre romba döntené. A fajvédők kormányrajutása azonban teljesen ki van zárva. Nem állnak tömegek a hátuk mögött, néhány fanatizált ember kivételével az egész ország ellenük van.

— De nem értem a fajvédőket. Az ö felfogásuk szerint ebben az országban csak magyar lehet keresztény. Hát egy német ember, egy szlovák ember, vagy zsidó, ha megkeresz elkedik, nem lehet jó keresz’ény és ?ó magyar ember? Az, amit ők hirdetnek, tiszta demagógia. Nem kereszténység és nem nemzeti az, amit ők hirdetnek. Meg vagyok győződve róla, hogy kormányrajutásuk esetén bárom hónap alatt teljesen tönkretennék az országot. Hiszem, hogy ezeket az urakat személyileg a legjobb szándék vezeti, de ha működésűket nézem, akkor a kuruzsló jut eszembe. Ez is jóakaratuan kezeli a beteget, de a beteg végül mégis belepusztul a „gyógyításba".

— De meg itt van a zsidókérdés is. Tagadlatatlan, hogy ez a kérdés megvan és megoldásra vár- Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a zsidóság olyan nemzetközi hatalom (Al’lance Isrealite), amellyel számolnunk kell. A nagytőke a zsidóság kezében van és semmi ok sincs arra, hogy Magyarország ellen hangolBudapest, október 13.

(Budapesti szer k esz tőségünk telefonje- lentélse.) A politikai élet újból kezd megélénkülni- Az egész ország feszült érdeklődéssel várja a holnapi szolnoki népgyülést. amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök is megjelenik és elmondja beszámoló beszédét a genfi tárgyalásokról. A miniszterelnököt útjára négy miniszter és öt ven képviselő kíséri el. Úgy tudják, hogy a miniszterelnök nemcsak a külpolitikai helyzetről és külföldi tárgyalásairól fog beszámolni, hanem ki fog térni a belpolitikai helyzetre is. A nemzetgyűlés több heti szünetelés után hétfőn ismét összeül. Az ülésen a kormány beterjeszti a földbiirtakreforrrmovellát, amelyet a Ház nyomban kiad a bizottságoknak. A Ház ezenkívül nyomban hozzákezd az autóadóról szóló javaslat folytatólagos tárgyalásához, majd ennek megszavazása után rövidebb

mér ftoxxánft íurfoasof. tartsd

SkiMetessééedhmef* «j ftireteetf is

if'&TTwS 9

juk a zsidókat. Á zsidókérdést nem lehet és nem szabad fütykösökkel és fejbeve- résekkel megoldani. A kormány semmi ilyen kísérletet nem fog megengedni és minden erre irányuló törekvést a legteljesebb eréllyel csirájában fog elnyomni, mert azt kívánja meg az állam iól felfogott érdeke.

— A kormány szilárdan el van határozva, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel meg fogja óvni a közrendet úgy a bal-, mint a jobboldalról jövő izgatásokkal szemben.

— Még csak annyit akarok mondani a fajvédőkről, hogy amit ők hirdetnek, vagy negatívum és akkor senkinek sem kell azzal törődnie, vagy pozitívum és akkor a további intézkedés a rendőrséghez tartozik.

— Ami a belpolitikai helyzetet illeti,

a kormányzópárt és a kormány teljesen felkészülve várja a nemzetgyü'és üléseit. A kormány elegendő anyagot fog a Ház elé terjeszteni, úgy, hogy a képviselők nem fognak munka nélkül maradni. A föIrfreformnoveMát is le fogja tárgyalni a Ház. A novella letárgyaltéra a kormány hosszabb időt szándékozik adni a nemzetgyűlésnek. rh

szünetre megy haza. Szünet után megkezdődik a földbirtokreforrnjavaslat vitája.

Parisban bíznak Bethlenben

Banbay Sándor dr., a Magyar-Amerikai Bank igazgatója, Parisból cikket irt a Budapesti # Hírlapnak. Páriában — írja — érzik, '■on' a mai politikai atmoszférában, midőn a németek vérbosszúra készülnek, az angolok csak lesik azt a pillanatot, hogy mikor te- betlik tőnkre Franciaország euróna; hegemóniáját. Franciaországnak most úgy az orosz szfinkisz, mint akármelyik k:s ..errzet szimpátiája csak előnyéire szolgálhat. Franciaországban egész liga alakult a magyarkor"teából. Szenátorok, képviselők, tudósok. írók művészek és színe mek szólalnak föl tömörülnek Magyarország érdekében. Bekennek hisznek Parisban és bPnak *

’oge’rávUbb pénzintézetek igazán di Urnák Magyarország jövőjében és abban, hn"v ko«*oná?a stabiüzálódni fo". Ho?rv m’ért ez a Hr'-eteu fordulat és megíeoft vábezós,

„Ha Bethlen megbukik, a kölcsoniárgyalásokat

újból kell kezdeni"

Párisban bíznak Bethlenben és hisznek neki

mes, derűs, nagy szoba volt. Boldogságomban szinte énekelni szerettem volna, ha nem motoszkál a fejemben egy kaján kritikusom megjegyzése, hogy én a legmegrenditőbb Shakespeare-szerepeket is végigénekelem. Beszáilásoltam hát magam a finom úri házba. Az első este vacsora volt tis-zíeletemre. A ház úrnője elém terjesztette a meghívottak névsorát. Senki ellen sem lehetett kifogásom, mert egyetlenegyet sem ismertem közülök. A vacsorán, amely egészen fesztelen volt, a szép ősz háziasszony 'és egy rettenetes barátnője, a helyi takarékpénztár igazgatójának kanosai felesége közé ültettek. Velem szemközt a háziasszony leánya ült. A púpos Berta.

— Púpos? — kérdezték egyszerre mind a hárman az asztalnál.

— Igen, a szerencsétlen. Huszonötéves volt. Gyönyörű, égő barna szemeit úgy bujtatta el mindig a hosszú pillák alá, mintha bocsánatot kérne a bátorságért, hogy néz velük s mintha büntetni akarná magát az illetlenségért, hogy egy férfi arcán felejtette. Szabályos, finom, nagyon szimpátikus vonásai voltak. A szája körül valami mondihatat- lan szenvedés vonagloft. Külső jele ennek egy hajszálvékony vonás volt, amely koravénné fonnyasztoíía ezt a különben üde. gyermeki arcot. És minden szép volt rajta: a hosszú vékony ujjai, a formás kis lábai, a dús bronzba játszó haja, az atyjától örökölt fenkölt homloka . . . Csak púpos volt. Púpos . . .

Itt kissé bizonytalan mozdulattal a poharát kereste a színész és mohón nyelt, mintha szabadulni akart volna valami fojtogató érzéstől, mely a torkán fennakadt.

— Képzeljetek el egy csodaszép, örökké mosolygó gyermeket, aki négy éves korában még nem tudja kimondani: papa, mama... Én láttam egyszer egy ilyen nyomorék angyalt. Ez a szerencsétlen csöppség jutott az eszembe, mikor a púpos Bertát láttam. Talán valahogy úgy lehet ez, hogy a természet jókedvében nekilát egy emberi műremek megformálásának és közben egy semmiség kedvét szegi, bosszússá válik és egyetlen ideges vonalat karcol a klasszikusnak szánt alkotásba, amely az egésznek megzavarja a harmóniáját. Olyan ez, mint mikor repedés támad a csiszolt velencei tükrön. Torzat lát, aki belenéz. Először szánalommal, aztán fokozódó részvéttel és fájdalommal láttam a boldogtalan Bertát. Ö, szegény, alig mert szólni hozzám. Én ahhoz a taktikához folyamodtam, ami ilyenkor rendszerint beválik. Mint kis gyermekkel, kedveskedve, bolondozva beszéltem vele. Csakhamar beláttam, hogy hibás vágányra siklottam, A púpos Berta szomorúan, értetlenül bámult rám. De a szomorúság mélyén valami félelmetes csillant föl, vagy lehet, csak gondoltam, hogy az . . . néha beleborzongíam, a hideg futott át rajtam. Pár nap múlva az volt a meg állapit ásom róla, hogy rendkívül érzékeny. Persze, hogy az. Csak természetes. Mindenki, még a legrutabb cselédlány is egyenes, ő púpos. Mindenkinek, a negyvenöt éves ragyás patikusnénak is van udvarlója, vele senki, senki sem törődik. Most már úgy be-j székem vele, mint nővel A mamája nagyon hálás volt ezért. Azt mondta nekem:

— Tudja, Zoitvay u.r, még sohase láttam'

olyan vidámnak a leányomat, mint tegnap este. Mit mondott neki a kertben? Miről beszéltek?

— A szerepeimről — feleltem. — És nem is füllentettem ezzel. A szerepeimről beszéltem, úgy, ahogy más nőkkel szemben szoktam és biztosan be! érne! ege öt em a témába.

De másnap már megint szomorú volt a púpos Berta. Csak később tudtam meg az okát. Előző este Rómeót játszottam és Júlia nagyon szép volt . . . Emlékeztek rá? . . . RegőCzy Magda. Gyönyörű, fejedelmien szőke teremtés. A kisvárosi pletyka összeházasított bennünket.

— Szegény kis púpos Berta! — sóhajtott a bíró a történet igézete alatt, egészen megfeledkezve az öt jellemző hallgatásról.

— Szegény kis púpos ... — mondta gépiesen a szenátor és bánatában kétszer egymásután hörpintett poharából.

A cigány érzeltmes Puocini-áriára gyújtott. A kávéházi terrasz hölgyei ábrándosán tekinthettek az égre, amelyen a tiszta éjszakák ezüstszemei hunyorgattak . . .

Zoitvay kisvártatva folytatta’

— Igazán gazember volnék, ha rosszat mondanék derék háziasszonyomra. A figyelmesség, a jóság netovábbja volt Sohasem tudom meghálálni neki. Talán csak majd akkor, ha a Nemzeti Színházban először játszom Rormeót s ez alkalomra meghívom egy páholyjegy kíséretében . . .

— Már megint álmodozol — mondta rosszmájúén az ügyvéd.

Nyolc hétig kedvesen, szépen telt az idő. Akkor a díszelőadásom jött. Az utolsó- előtti évadzáró este. Másnap mér az operettszemélyzet javára volt díszelőadás. Nem hencegek, ha azt mondom, hogy tiz babér- koszorút, három ezüst cigarettatárcát — akkor már drága volt az ilyesmi —, egy tucat selyem zsebkendőt és egy önberetválókészü- léíket kaptam. Ezenkívül ezer koronát, mint a Mübarátok Körének gyűjtését. A disze’ő- adást természetesen lakoma követte. A társulat tagjain kívül csak városbeli férfiak vettek részt. Sokat ittunk, zajosan mulattunk. Nem emlékszem pontosan mindenre, csak azt az egyet gyanítom, hogy Solymár, a súgó, támogatott haza. Alighanem ő nyitotta ki helyettem a kaput is, mert valaki nagyon megesik! áradozott a kapu előtt. Nyilván a kulcsot kereste a zsebeimben. Hogy ezután mi történt, nem tudom. De egyszerre csak arra ébredtem föl, hogy nagyon melegem van, tüzel a homlokom ... föl akartam kelni .. . ahogy megmozdulok, mintha valaki hirtelen kisurrant volna a szobából . . . Most pillanat alatt magamhoz tértem . . . A kisurranó alak a púpos Berta volt. Igen, ő. Láttam, amint betette maga mögött az ajtót. Láttam, amint felvillant a gyertya fénye a harmadik szobából, az ő szobájából. Szegény púpos Berta . . . Mig a kar ossz ékben ruhástul hevertem ki a mámort, meglopta az érzékeimet, szerelmet rabolt . . . letérdelt elém, átkácsolta a lábaimat . . . Szegény, szegény kis púpos Berta! . . . Hát ez volt az én leg- szomorubb hódításom.

— Szegény, szegény! — mondták mind a hárman és inni akartaik, de már nemcsak a bírónak nem Ízlett. A másik kettőnek sem.

Csak a színész hajtotta ki fenékig a poharat.

| r r 1 fii Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg S€Eff*31Ml!3iU!E!lí!-f6]€

% |^fef7Ts I I le 11 F íl IC Ot OIOTI keserüviz, mert szükség esetén reggfüZéS előtt fólpoStárral líöSZ^^ v VlMVllí flálVA gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben

,]i,{!!iii,!iiiiiiiiiii!itiiiiiiiiiiiiiliiilii!iiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiii!ii!!iii!iiiiiii'iililiiii rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét vesz! ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszertizletben, íow Az „IglUlÚddl” nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel