Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-28 / 245. (398.) szám

Csánkiék ellenmemorandummal fordulnak a népszövetséghez

A jugoszláv követ utján nyújtják ke — A magyarság nevében merészkednek beszélni — Elferdítések, rágalmazások, hazugságok

58

— Unitban meglátogatta-e Pozsonyban képviselő urat? Információim úgy szólnak, hogy nem.

— Helyesek az információi. Hrubán Pozsonyban sem nálam, sem Juriga uniál nem járt. Lehet, hogy Hiinka elnök urnái volt, azt ma még nem tudom. Talán azért jött el, hogy puhatolózzon álláspontunk felöl. A választ bizonyára megkapta Rózsahegyen. Itt — mondom — nem járt, sőt tegnapelőtt beszéltem Budai és Garzsik képviselőtársaimmal, de Hrubán náluk sem volt. (Hrubán azóta úgy nyilatkozott, hogy a szlovák néppárt parlamenti képviselőivel egyáltalában nem tárgyalt A sízerk.)

— Mit hallott képviselő un* a teMiatahnu minisztérium megszüntetéséiről ?

— Csak azt, amit a lapokban olvastam. A megszüntetés a megyei reform következménye lenne. A megyei reform teljes csődje most már nyilvánvaló és a kormánynak is be kell látnia annak tarthatatlanságát. Cseh- és Morvaországban nem is tudják bevezetni, mert komoly akadályokba ütközik.

— Végül egy utolsó kérdést, képviselő ur! önt pozsonyi képviselőtestületi tagnak is megválasztották. Megtartja-e mandátumát, vagy leköszön róla a következő jelölt javára?

— Nagyon természetes, hogy megtartom, mert részt óhajtok venni a pozsonyi városi közigazgatásban, mint pártom listavezetője. A nemzetgyűlési képviselői mandátummal nem összeférhetetlen a városi képviselőtestületi tagság és igy megtartom.

Ezzel búcsúztam a népszerű Tomanek pátertől, mert odakünn az előszobában vagy tiz szlovák híve várta türelmetleniül a képviselőt. R. JTovább tart a feszültség Svájc és Franciaország között

* Bern, október 27.

A szövetségi tanács hivatalosan tudomásul vette a francia jegyzéket és megbízta a politikai ügyosztályt a válasz megszerkesztésével, amelyet hétfőn fog jóváhagyni. A svájci hivatalos körök nézete szerint addig nem kezdenek uj tárgyalásokat Franciaországgal, amig Franciaország ki nem nyilatkoztatja, hogy az 1923 február 16-iki törvényt a tárgyalások tartama alatt végrehajtani nem fogja.

A svájci sajtó egyhangú véleménye szerint addig nem lehet tárgyalni a francia kormányai, amig vissza nem vonja a vámhatár kitolására vonatkozó intézkedéseit. Svájcnak előreláthatóan nem marad más választása, mint az ügyet a népszövetség, vagy a hágai nemzetközi bíróság elé terjeszteni.

Prága, október 27.

A szövetkezett ellenzéki pártoknak a népszövetséghez benyújtott panaszát — amint a kormány prágai németnyelvű lapja jelenti — a minden lében kanál Csánki-párt siet azonnal megválaszolni. A válasz, amelyet Jugoszláviának a nép-szövetségnél akkreditált képviselője fog a legközelebbi napokban benyújtani a magyar kisgazdák s földmive- sefk nevében tiltakozik az ellen, hogy „Magyarország képviselői (?) fölszók tás és megbízás nélkül mint a magyar kisgazdák és földmunkások érdekeinek védői lépnek föl,*‘ továbbá tiltakozik az ellen is. hogy „a köztársaságban élő nagybirtokosok, egyes reío- grád magyar pártok vezetői a köztársaságban élő egész magyar nemzet nevében alkarnak szerepet játszani41. Az ellen- rnemorandium szerint o cseh-szlovák köztársaságban élő magyarság legnagyobb részét ■a falvakban élő kisgazdáik és fökimunkálsok alkotják, akik pobtiailag és gazdaságilag a Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földművesek Szövetségében vannak megszervezve. Csánkiék válasza beismeri, hogy a csehszlovák 'köztársaságban élő magyarságnak vauinak „bizonyos" sérelmei, ezeknek okát azonban abban látja, hogy a cseh-szfovák köztársaság anyja nem az evolúció, de a re- volució volt, aminek következtéiben életének első lépései nem voltak zavartalanok. Úgy hiszi azonban, hogy a cseh-szlovák köztársaságban élő magyarság az általános választójog birtokában a kormány és a Iköziigatás valamennyi fórumán, a községi, járási és megyei képviseletekben, valamint a képvisel őházbain és a szenátusban jogsegélyt követelhet és kaphat. Annáik okát, hogy radikális segítség nem következett be, kizáróan abban látja, hogy az ő szövetségük, „a magyarságnak valódi képviseleté", csak néhány hónaip óta létezik. Ez a szövetség pedig „erejének tudatában nemcsak szégyenteljes, hanem méltóságán aluli dolognak is tartja, hogy jogaink érvényesítésére valamely külföldi testülethez forduljon". A válasz azután élesen nekiront a magyar nagybirtokosoknak és a memorandum hátterének a föklfb'r- tokreform közeli végrehajtását mondja, amely „a nagybirtokosok évszázados hatalmát végleg elintézné". A memorandum szerint „a magyar nagybirtokosok" közbelépésének egyedü'i célja, hogy „a cseh-szlovák köztársaságot megrágalmazzák a népek bírósága előtt és hogy a cseh-szlovák kormányt i'Iy- képpen visszatartsák a földreform'teftjes végrehajtásától". A memorandum végül követeli,

hogy a magyar „nagybirtokosok" megkeresését ne is tárgyalják, mert annak tárgyalása még elutasítás esetében is csak megerősítené „a nemzetközi nugybittokosoknak" a cseh-szlovák köztársaságban élő coportját. *

Csánkiék ezzel a lépésükkel megkoronázták eddigi tevékenységüket. A nemzetiek történetében kevés példa akiad arra, hogy párt vagj^- csoport a külföldön igyekezzék diszfcreditálni a többi pártnak a nemzet érdekében tett lépését. .Akármilyen nagyok is legyenek a pártok között a belpolitikai ellentétek, azokat a nemzet megkárosítására a külföldre vinni nem szokták ott, alholl a politikai erkölcsre és tisztességre adnak valamit. Csánkiék azonban ezekre a szempontokra nem sokat adnak és azért kimentek a külföldre, hogy ikomtnakarirozzák a szövetkezett ellenzéki pártok akcióját. Miivel a cseb-szlovák kormánynak a népszövetségnél akkre- ditáíllt képviselője ebben az esetben neun állhatott rendelkezésűikre, mert hiszen az ő kormánya ekem benyújtott panasz forog szóban, Csámkféík a jugoszláv követ szívességét veszik igénybe. Ez a szokatlan és ügyetlen lépés nagyon jellemző rájuk nézve. Vau-ie joga a jugoszláv követnek orra, hogy a szio- venszkói és ruszinszkói magyarság egészének vagy töredékének vagy akár egyes tagjainak nevében eljárjon? Visziont megfordítva, jogában ál-e egy szlovenszkói magyar csoportnak, hogy a belgrádi kormány képviselőjének közbenjárását igénybe vegye? Mi úgy hisszük, hogy

ez semmiképpen sem korrekt eljárás éppen a cseh-szlovák köztársasággal szemben, mert a köztársaságnak nem állhat az érde- 1 kében, hogy az ő állampolgárait más államok diplomáciai képviselői képviseljék a külföldön. Csánkiék ezzel veszedelmes precedenst teremtettek, amit a kormánynak a leghatározottabban vissza kellene utasítania. A szövetkezett ellenzéki pártok ellenben sokkal korrektebb és megfelelőbb módot választottak, amikor memorandumuk ”*■ benyújtására nem egy Idegen állam képviselőjét, hanem magánembert kértek föl.

Csánkiék azt állítják válaszukban, hogy a szövetekezett ellenzéki pártok nem jogosultak a magyar nemzet nevében beszélni. Mindenki, aki figylimesen elolvasta a memorandum pert tűm át, láthatta, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok elnökei nem a magyar nemzet nevében, hanem pártjaik nevében beszéltek. Noha a megyei választások aükalVasárnap, október 28.

mával a magyar nép túlnyomó többsége melléjük csatlakozott, mig Csánkiéknak egy mandátumot sem adott s igy egészen nyilvánvaló, hogy a nemzet zöme melyik táborban'van, a szövetkezett ellenzéki pártok vezéreinek kifejlett tonnaérzéke sohasem en- gede volna meg, Ihogy azt a formát válasszák, amelyet Csánkiék imputálnak nekik. Nem választhatták azt a tormát azért sem, mert hiszen párthiveik között nagy számban vannak németek és szlovákok is. A szövetkezett ellenzéki pártok nevében nyilatkoztak tehát, amire kétségen kivül joguk van. Annál visszatetszőbb, hogy Csánkiék, akik két- ságbevonják a szövetkezett ellenzéki pártoknak azt a jogát, hogy a magyarság nevében beszélhessenek, magukat a magyar kisgazdák és földművesek képviselőinek merik kiadni, noha a választások eredményei alapján erre a legcsekélyebb joguk nincsen. Meg vagyunk győződve róla, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok sem fogják elmulasztani a népszövetséget erre figyelmeztetni. A népszövetség előkelő testületé- bizonyosan különbséget tud majd tenni a mi memorandumunk és Csánkiék válasza között, hiszen az előbbit politikai és társadalmi súllyal biró egyének Írták alá, az utóbbit pedig olyan emberek terjesztik elő, akiket senki komolyan nem vehet.

A Csánki-párt végül még egy állítást Is megkockáztat. Anélkül, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok memorandumát ismerné és erről tájékoztatta volna magát, azt írja, hogy az a nagybirtokosok érdekeit szolgálja. Csánkiék megnyugtatására ki kell jelentenünk, hogy a földbirtokreíormmal a hatvanhétoldalas memorandum egészen röviden foglalkozik és pedig mindössze két-három oldalon, noha ez a fontos tárgy talán több helyet is megérdemelt volna. Ezeknek a fejtegetéseknek aránylagos rövidségét a memorandum elvi álláspontja magyarázza és okolja meg, amelyet a következőképpen idézünk:

— A cseh-szlovák földbirtokreform kétségen kivül ellenkezik a magán tulajdonjog elvével és számos magasztos jogi elvvel, főként azért, mert a lefoglalt birtok megváltása nem a birtok mai értékének megfelelő áron és nem is készpénzben, hanem csak járadékban történik. A Népszövetség Magas Tanácsa elé azonban ez a kérdés csak annyiban tartozik, amennyiben éle a nemzeti kisebbség ellen irányul és őket, ellentétben a saintgermaini szerződés

8. cikkével, más bánásmódban részesíti, mint az állam más polgárait.

Ennek az elvi álláspontnak megfelelően a memorandum csak ezt a szempontot kutatja és nem a magánosok, hanem a nemzet érdekeiért száll sikra.

már sadfcroft tfásstf©soí. é*zr$g<*3

li«íteffc»s<é2jreffiííwHetfír uf fkáw&fs&É is

Tárcarovaíunk:

Kedd: Bognár Cecil: Egy kavics története. Szerda: Jndig Ottó: Az ismeretlen katona. Majerszky István: Halottak estéje az erdőn.

Szombat: Győry W. Dezső verseiből. Vasárnap: Bányai Kornél: Szelíd, csöndes ének a halálról.

Rácz Pál: Két temetés.

Beeíhoven-impressziő

(V. szimfónia, C-moll.)

Alester, szivem halkan zenélő hárfa, ősrégi hymnusok, Isten-szavak Térdhajtó, bibliás melódiája.

Biborszlnii, bús szónáíák borát Kóstolgatom most éhes, tikkadt ajkkal S szimfóniák pogány, borús torát.

Mester, zsenid titán! szívverése Szivembe markolt, hogy az ős tüzet,

A gőg dacát a homlokomra vésse.

Mester: a sors ellen hiába, kába tenni.

Hiába minden bősz erő, dacod:

Vad, felhörgő szimfóniád: hang: semmi...

Mester: fejem én alázatra hajtom:

Legyen, mi lesz... fölzsong a gradnálák,

S beosonok a régi, az ismert templomaitól:

(Kolozsvár.) Jakab Géza.

Rolandné búcsúja

(Reugnot gróf levele)

— A Prágai Magyai Hírlap eredeti tárcája —- Irta: Dánielné Lengyel Laura

Conclergerie, 1793 nov. 10. Míg ezeket a csúf, fekete hetüket papírra vetem, drága barátnőm, arra gondolok, hogy talán jobb volna, ha a sakkasztalhoz ülnék, elfoglalván a szegény jó de Villettc helyét, kit egy félórával ezelőtt szólítottak a forradalmi törvényszék elé. A márki felállt

és partnere felé fordulva mosolyogva mondta: „Igazán sajnálom, uram, hogy megzavarták ezt a kellemes pártit, majd talán odafent vagy odalent folytathatjuk. Egyébként nem hízelgésképpen mondom, uram-, ön kitünően játszik és minden reménye megvolt a győzelemhez. Ám, ki tehet róla, nem álihatok tovább rendelkezésére. Adieu." A márkit, mint megtudtam, ma hajnalban viszik ki a kordén utolsó útjára. Én pedig levelet írok önnek, édes barátnőm, ahelyett, hogy leülnék a szegény de Bréze mellé és próbálnám megvigasztalni az erőszakkal félbeszakított sakkpartiért.

Nem merem megszólítani, nem merek hozzá közeledni. Ott ül azon a helyen, ahol ülit, mikor a jókedvű márkit, a kitűnő sakkozó partnert elvitték tőle. Figyelmesen, moz- dulaflannl nézi a sakkfigurákat. Nem lehetetlen, hogy csakugyan folytatni akarja a már-, kival fent a játékot.

Kötelességem volna hozzá szólni, de nem merem zavarni. Inkább leülök önnek írni, édes barátnőm. írok, mint mindennap, abban a biztos reménytelenségben, hogy egyetlen soromat sem fogja olvasni soha.

De ha nekem olyan nagyon szükséges hogy önhöz szóljak.

Nem régi életünkről, mely oly messze bizonytalan ködben úszik már mögöttem, hogy nincs mit beszélnem, és néni jövendőmről, mely oly kérlelhetetlenül közel, biztos és világosan látott, hogy nincs miiért beszélnem róla. Inkább az életről, mely kápráztatóan gyorsan, színesen és érdekesen suhan el itt mellettem. Mindig uj érkezőkkel s mindig uj távozókkal.

Ugy-e bár. irtani önnek Manón Phifipcn- róí. Roland de la Pistiére feleségéről. Megrajzoltam önnek azt a júniusi reggelt, mikor ide behozták. Akkor* megvallom, kissé gúnyos kíváncsisággal néztem a Gironde védő- angyalát. Vájjon tudja-e már, hogy Brissot, Vcrgiiiaud, Ocrsonué s a többi huszonkettő

végzetüket várják? Sokat hallottam Roland-1 néról, de sohasem láttáim, most végre figyelmesen megnézhettemA Gironde bőbeszédű védőangyala még csak iáiig, hogy csinos — gondoltam magamban, míg krétafehér arcát és mesteri gonddal elrendezett fürtéit nézitem. Csinos keze és jóformáju lába van, mely mintha megcáfolná polgári származását. Szép és előkelő a fej- tartása, harmóniikus a mozgása, hajilékony és minden ruüausz olásra képes az orgánuma, egyébként pedig . . . Egyszerre eszembe jutott a sok udvari pletyka, miit a házánál tartott orgiákról, meg a Brissot-vak Barba- roux-val, Vergniaud-val szőtt viszonyairól hallottam és a szemébe néztem-. Olyan csodálatos, tiszta, mélységes, nyílt szempárt nem láttam soha. Eliszégyeltem magam az ocsmányságok miatt, miket róla hallottam.

S mig itt köztünk a Conciergerieben elhelyezkedett, folyton próbáltam telkemet ellene izgatni. Bevallom vétkemet, nem sikerült- Ne gondoljon reám vádlóiig, édes barátnőm. Higyje eh senki sincs jobban tisztában a Gironde megbocsáthatatlan bűneivel, mint én, ki még a vérdühtől beteg jakobinus banditákra sem haragszom úgy, mint reájuk. Ezek között a vér mámorától megkábult agyak közt volt sok jóhiszemű, tisztességes, a gyilkosságig becsületes, kik komolyan hitték, hogy a világ megváltozik, ha minden rendesen fürdő és tisztálkodó embert elpusztítanak, kiknek becsületes meggyőződésük volt, hogy éhes gyomruk azért korog, tüdővészes feleségük azért köhög, gyermekeik azért idióták és nyomorékok, mert az „osztrák asszony" feje miég nem hullt bele a fűrészporos kosárba. Higyje el, drága barátnőm, vannak emberek, kiknek nincs egyéb bűnük, mint a butaság és a mocskosság. Igaz, hogy ezek jóvátehetetlen, gyógyíthatatlan. minden más bűnnél súlyosabb vétkek.

Ámd-c a Gironde! . . . Vergubvid, Brissot igen Jól tudták, hogy a kenyér, a fa, a z>$ir

nem lesz olcsóbb, ha a zsarnokot meg is ölük s ha a bikaJhangu Danton minden héten megismétli a szeptemberi mészárlásokat. Őket Ízlésük, tudásuk, gondolkozásuk éppen úgy elválasztotta a jakobinus csőcseléktől, mint ahogy mánkét elválaszt, ők gyűlölték Robespierret, százszor is visszalökték Danton feléjük nyújtott véres kezét, futóbolomd- nak nevezték Cam-ill-e Desmoulimst és utálattal beszéltek Marat őrült vérszoinjáról- És mégis-mégls egy Vergniaud nevezte tiszteletreméltó, derék polgártársaknak a Tuiile- riák elten induló canaillet.

És akkor, hogy ott álltam szemben a Gironde védőangyalávab Roland de la Fia- tűére feleségével, kemény, keserű szavak voltak az ajkamon s ma, hogy utóljára szorítottam meg Manón asszony tormás, fehér kis kezét, örülök, hogy ezeket a kemény szavakat ki nem mondottam. Örülök — bár most, a végbucsu után is eszembe jut, hogy ez a nő volt az, aki soha ki nem engesztelhető, merev gyűlöletével uramat és királyomat halálba üldözte. Roland, ki a király tekintélye és emberi jósága előtt már-már meghajolt, uj gyűlölködésre erősbödött felesége hideg, objektív, soha meg nem tantor o~ dó 1? aj tha táti a ns á gátol. Rolandné asszonyt a király emberi és uralkodóerényei nem fegyverezték le. Mert neki tökéletesen mindegy volt, hogy XVI. Ijos vérivó szörnyeteg-e. vagy szentek és vértanuk méltó utódja. Ö a királyságnak üzent háborút s fájdalom, igen jó eredménnyel.

Akkor keveset tudtunk róla a szennyes pletykákon kivül, mit az udvari körök terjesztettek életéről. Ezek az ocsmányságok szakasztott másai azoknak, amiket a korcsmákban és lebujokiban Marié Antoiuette-ról énekeltek valaha. Az emberi fantázia, barátnőin, sokkal korlátoltabb és erőtlenebb, mint hiszikMost itt nap-nap után együtt éive. jól iii'CgisímcTtem a hajdani belügyminiszter szeP