Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-26 / 243. (396.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszmszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. fűzi a mi nőmetjeiinik zömét. Hiszen csak félKék búzavirág — piros tulipán (fi.) Prága, október 25. Késmárkon e napokban egy sajnálatos eset történt, amely nem érdemelné meg, hogy vele e helyen részletesen foglalkozzunk, ha „hőse", egy Brixl nevű szudéta-német tanár a magyarság ellen intézett sorozatos ká r oh a - násaival neon adott volna okot arra, hogy nevét jól megjegyezzük magunknak. A késmárki líceum növendékei és szüleik ismételten felpanaszoltiák előttünk, hogy ő és több tanártársa durva módon ismételten megtámadták a magyarságot és a vezetésük alatt nevelkedő ifjúságot mindenáron el akarták idegeníteni tőle. Tették pedig ezt egy városban, amelynek földje Thököly Imre hamvait takarja és egy iskolában, amely a magyarságnak sok kitűnő harcost és sok tudós gondolkodót nevelt fel. Meg vagyunk győződve róla, hogy a s'zud'éta-németség vezetői éppen úgy elítélik ezeket a tapintatlan kirohanásokat, mint mi és ezért nem reklamációképpen, csupán hasonló esetek megismétlődésének megelőzése végett összefoglaljuk, úgy, ahogy mi látjuk a szudéta-nérnetek viszonyát először a magyarsághoz, azután a szilovenszkói németekhez, végül pedig ezeknek viszonyát a magyarsághoz. 1. A politikai okosság úgy hozta magával, hogy a szudéta-uémetek s a szloven- szkói és ruszinszkói magyarok azonnal, mihelyst a viszonyok arra kény szerit ették őket, hogy ebben az államiban politikai érvényesülésüknek útját keressék, ősz tön szerűen megérezték, hogy egymás mellett a helyük. Kisebbségi jogaikat, amelyeket az állami hatalom az első pillanattól kezdve Írott ma- laszíniak tekintett,a siker reményében csak úgy védelmezhetik meg, ha 'közösen vívják meg a küzdelmet. Ha e kisebbségi jogokból a'kár- melyiikük osialk egy jottát is fölad, ez okvetlenül károsan hat ki a másikra is. A két nemzet vezérei hamarosan levonták e helyzet következményeit. Már az 1920. évi nemzet- gyűlési választások alkalmával szoros kötelékek fonódtak közöttük, amelyeket képviselőink a parlamentben egyre szorosabbra fűztek. Két esztendővel ezelőtt a szlovenszkói magyarság kitörő lelkesedéssel fogadta a német képviselőket, mág a polgári német sajtó mindig a rokonszenv hangján emlékezett meg a mi politikusainkról. Csak egy hónappal ezelőtt arra utasították a német polgári pártok a Szlovén szkon állomásozó német katonákat, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok listájára szavazzanak, mig a prágai németek listájukon három szloveoszkói magyart jelölitek. PetrogaiU Oszkár legutóbb arra hívta fel a német képviselőket, hogy ők kezdeményezzék az egységes ellenzéki front kialakulását és felszólítására német ' részről Mayer József a rokonszenv hangján válaszolt. Előfordultak ugyan néha olyan esetek is, amelyek bántották az érzékenységünket, mint például a nyugatmagyarországi események idején, vagy a magyar nemzetiségi politikával kapcsolatban, de ezek sohasem érintették a belpolitikát, amely következe tusén ugyanazoknak a célkitűzéseknek irányában haladt. A legnagyobb dőreség volna tehát, ha egyes Szlovenszóba helyezett német tisztviselők apró tüszufásaikkal szétfejteni akarnák azt, amit a két nemzet vezérei szőttek. 2. A magyarság a szlovenszkói németeket mindig annak a hídnak tekintette, amely a szudéta-németeklkei összeköti. Faji leszármazásuk és kultúrájúk révén közel állanak a szudéta-ném etekhez, mig gazdasági. érdekeik és érzelmeik a magyarsághoz láncolják, őket A szudéta-németek szempontjából súlyos hibát követne el az, aki ennek a hídnak lerombolásán fáradoznék, mert ezzel vagy a szu- déta-németéket és a szlovenszkói németeket távoilitaná cl ■ egyinásitái, vagy pedig a 1 magyarságtól Megemitené el őket, aminek természetesen kedvezőtlen visszahatása volna a két nemzet viszonyára. Az utóbbi lehetőséget azonban alig tudjuk elképzelni, mert az évszázados történelmi tradíció, a földrajzi adottság, a politikai megszokóttság és a gazdasági egytivétartozás oly erős, hogy a szlovenszkói németek politikailag közelebb állanak a magyarokhoz, mint a szudéta-né- metekhez. Elméletileg véve a dolgot, tökéletesen ki van zárva, hogy a szepesi szászak, a gölnicvödgyi gründlerelk, a seímec- vidéki ikríckeháuer ek vagy a pozsonyi kraxel- huberek valaha is arra törekedlhessemek, hogy a birodalmi németekkel egy állatni közösségben éljeniek. így rájuk a pangermám álmok semmiféle vonzóerőt nem gyakorolhatnak, míg a szudéta-német politikát, ha nem is meghatározzák, de legalább befolyásolják az aíldeutsoh eszmék. 3. A szlovenszkói németiek ezért — egy kis töredéktől eltekintve — együttha’adnak a magyarsággal és annak politikai szférájában helyezkednek el. Kifejezésre jut ez abban, hogy a szepesi német párt tagja az ellenzéki pártok szövetségének, mig a kecresz- tényszoeiá'llis pánt német osztálya az anyapárt közvetítésével vesz részt e pártszövetség munkájában. A szudétanémetek pártjaihoz elleniben semmiféle politikai kötelék nem Prága, október 24. A Botheim la mai számában alábbi igen érdekes értesüléséről számol be: — Olyan szlovenszkói körökben, amelyék jól ismerik a szlovák néppárt kulisszatitkait, arról beszélnek, hogy a párt egy csoportja nem idegenkedik attól, bőgj' a cseh néppárt egyre erősebb udvarlására föladja az ellenzéki álláspontot és belépjen a koalícióba. Ismeretes, hogy Srámeík a községi választások eredménye alapján a kabinet átcsoportosítására törekszik. A kormány most állítólag hajlandó arra, hogy a pártnak átengedi az iskolaügyi és népmü- veiődési minisztériumot és annak vezetésével Srámeket bízza meg, Sráírnék a Hlim- ka-pártmak kilátásba helyezne három katolikus gimnáziumot és több személyi jellegű engedményt, hogy megnyerje a kormánytöbbség számára. Hogy ezek a híresztelések puszta kombinációk-e, vagy peag megfejelnék az igazságnak, bizonyosan ki fog derülni a következő napokban. A Bohemiának ezt a hírét természetesen teljes föntartással közöljük. Ismételten hangoztattuk már abbeli véleményünket, hogy a szlovák néppárt számára teles lehetetlenség a koalícióba való belépés, mert akkor éppen úgy elvesztené híveinek táborát, ahogy a népámiitó szociáldemokratáiktól elfordullak azok a választók, akik 1920-ban még bíztak az ígéreteikben. Hruban szlovenszkói tárgyalásai A Moravsky-Siezsky Dennik értesülése szerint a cseh néppárti Hruhán, a képviselő- ház alelnöke, tizennégy napig Szlovenszkó- ban időzött,. ahol a néppárt vezetőivel a pártnak a kormányba való belépéséről tárgyalt. „Korai hirekw A Tribuna szerint a miniszterelnök és a szlovák néppárt tárgyalásáról szóló hírek koraiak,, mert először Hlinkáéknak meg kellene egyezniük a cseh néppárttal, melynek klubjában kiválásaik előtt helyet foglaltak. A lap úgy véli, hogy HUnkával igen nehéz az „államalkotó" politikáról, a köztársaság érdekéről és a pártok szerepének alárendeltségéről tárgyalni. A néppárt vezetőinek tehát nagy megerőltetésébe fog kerülni, hogy rcérléseket szülne, ha az utóbbi pártok működésűkéit ki akarnák terjeszteni a szlovenszkói német területekre is. A szudéta-német pártok belátását dicséri, hogy erre, legalább nagyobb mértékben, nem is vállalkoztak. Pozsony vidékén ugyan működik egy kisebb német politikai csoport, de ez a legutóbbi községi és megyei választások alkalmával olyan gyengén szerepelt, hogy az erő egyesítésének érdekében legjobban tenné, ha felszámolna, mert működésével csak meggyöngül az ellenzék egységes támadó erejét. Ez a csoport pedig azért gyönge, mert a szlovenszkói németség nem akar eltávolodni a magyarságtól. Jól ismerjük németjeink lelkivilágát és tudjuk, hogy érzelmeikkel ma is ott állanak a magyarság oldalán. Nyelvüket és kultúrájukat meg akarják őrizni a szláv tengerben, úgy ahogy nyoleszáz éven át megtartották a magyar uralom alatt. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezzel feladták a magyarság felé huzó érzelmeiket. Ezeket az érzelmeket nem emésztette el a nagy sors- fordulat és e sorok írója úgy hiszi, hogy az egész sziovenszkói németségről ma is ugyanazt mondhatja, amit évekkel ezelőtt a szepesi németségre vonatkozóan így fejezett ki tömör szavakkal: ..A szepesi németek virága nem a kék búzavirág, hanem a piros tulipán". a szlovák néppártot az együttműködésre, esetleg a kormányba való belépésre rábírják. A Tribuna szerint Hlinka és társai nem rendelkeznek a politikai élet tapasztalataival. Hlinka nem hagyhatja ott a koalíciót, ha kedve kerekedik. Ha Hlinka csatlakozik a cseh néppárthoz, úgy ez a párt lesz felelős az ő politikai ténykedéseiért, amit jó lesz már a mostani tárgyalásoknál is megfontolni. Az agrárius Vecer kizártnak tartja, hogy a szlovák néppárt a mai viszonyok között, amikor a pártban még mindig nagy a magyaron elemek befolyása (?), beléphessen a koalícióba. Prága, október 25. A német szövetséges országok miniszterelnökeinek és követeinek tegnapi konferenciáján, amelyet a birodalmi tanács tervezett ülése helyett tartottak meg, a résztvevők egységes formulában állapodtak meg, amelynek értelmében szükségesnek tartják a személyi kérdések szigorú rendezését, a katonai kivételes állapotnak polgári kivételes állapottá való átváltoztatását, valamint alkalmas időpontban uj tárgyalások megindítását a birodalom és a szövetséges országok viszonyának olyatén módon való szabályozásáról, amely az országoknak nagyobb önállóságot biztosítana. Ezzel a birodalom és Bajorország konfliktusa — úgy látszik — elsimult és alkotmányjogi térre terelődött. Ugyanakkor, amikor ez a formula létrejött, máris újabb konfliktus rázkódtatja meg a weimari alkotmány alapján kialakult uj Németország egységét. A bajor Pfalzból érkeznek most riasztó hírek. Bajoroszágnak ez a kerülete tudvalévőén a Rajna balpartján fekszik és francia megszállás alatt áll. Bajorország az 1815. évi bécsi békében jutott hozzá ehhez a területhez, amelynek székhelye Speier. Az anyaország és a Pfalz földrajzilag nem függ össze egymással; az utóbbinak lakossága, ellentétben az anyaországgal, jórészben protestáns, aminek következtében egy kissé mindig Poroszország felé Püspöki konferencia Prágában Prága, ök tóbeír 25. Cseh-SzJaválkiia püspökei kedden konferenciára ülték össze Prágában, amelyen igen fontos egyházi ügyeket tárgyaltak. A konferencia két egész napon át tartott és tegnap este fejeződött be. A konferenciám az egyházfők közüli a következőik jelentek meg: Kord ács Ferenc prágai érsek, Fisoher-Colbrie Ágoston kassai püspök, Gross József leitmeritzi püspök, Papp Antal munkácsi görögka tol iikius püspök, Klein Norbert b.rünni püspök, Kaspár Károly königgrátzi püspök, Bárta Simon bndwei'si püspök, Biaha Marian besztercebányai püspök, Kmetyüó Károly nyitrai püspök, Vontassák János szepesi püspök, Nyá- rady Dénes eperjesi görögkatolikus püspök, Jántausoh Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor, Precsan Lipót oknützi káptalani helynek, Beliitzky János, a rozsnyói egyházmegye képviseletében, Pollák József pedig a bor oszlói egyházmegye képviseletében. Taihy Áron, a szatmári püspökség generális vikáriusa kimentette elmaradását. A kon/Serenoián megtárgyalták a prágai és olmützi teológiai egyetemi karon, valamint a oseh- és morvaországi papnevelő intézetekben a bölcseleti és hittudományi tárulni ány dk reformját. A reformot a szlovenszkói papnevelő intéz etekben már egy évvel ezelőtt keresztülvitték. Megállapodtak . az úgynevezett kisszemináriumok fölállításában. Elhatározták, hogy a római Collegium Bche- mioum hivatását kiterjesztik Morvaországra és Szlovenszkória, nevét pedig Collegium Ne- poimioenumra változtatták át és épületét kibővítik. Tanácskoztak továbbá arról is, hogy a prágai apostoli nunclatura részére uj épületet szerezzenek. Megtárgyalták az iskolai vallásoktatás kérdését és a polgári erkölcstannal való visszaéléseket. Az egyházi birtokok ügyéről és a parcellázás esetén a kegyúri terhek biztosításáról is tanácskoztak. A katolikus sajtó és a papság anyagi ellátásának ügye is szóba került. Végül a missziók ügyéről folytattak beható eszmecserét. orientálódott. A pfalzi szociáldemokraták, akiknek vezetője Hoffmann, volt bajor miniszterelnök, az általános zűrzavart arra akarják most fölhasználni, hogy elszakadjanak Bajorországtól, E pillanatban még nem egészen világos, hogy a Pfalznak autonóm szövetséges állammá való fejlesztésével megelégednének-e, vagy pedig az aacheni szepa- ratisták mintájára, teljesen el akarnak-e szakadni a birodalomtól. Kahr proklamációja és a Havas-ügynökség jelentése inkább az utóbbira enged következtetni, de mivel mind a két forrás meglehetősen egyoldalú, egyelőre be kell várnunk az események további fejlődését, mielőtt végleges ítéletet mondanánk. Mai távirataink: München, október 25. (Wolff.) Knilling miniszterelnök kiáltványban fordult Pfal.z- lioz, amelyben rámutat ama felelőtlen elemek terveire, akik a francia megszálló csapatok szuronyainak támogatására számítva, föl 100 cseh-szi. koronáért fizettek ma, október 25-én: Zürichben 16.5875 svájci frankot Budapesten 57 800.— magyar koronát Becsben 210000.— osztrák koronát Berlinben 187530000000.— német márkát Iránéi isSfoMüüg miiiisiícr? Ml pleiizi $z®p«sr^ci& A rajnai szeparatisták elienoffenzivája — A decemberi szövetségközi konferencia terve ^ évfolyam 243. (396.) szám. Prága, péntek, 1923 október 26. f**XrJbF ur 1/ ££M f §SXm7 ^Sürgönyeim) Hírlap, Praha —
