Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-26 / 243. (396.) szám

Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszmszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. fűzi a mi nőmetjeiinik zömét. Hiszen csak fél­Kék búzavirág — piros tulipán (fi.) Prága, október 25. Késmárkon e napokban egy sajnálatos eset történt, amely nem érdemelné meg, hogy vele e helyen részletesen foglalkozzunk, ha „hőse", egy Brixl nevű szudéta-német tanár a magyarság ellen intézett sorozatos ká r oh a - násaival neon adott volna okot arra, hogy nevét jól megjegyezzük magunknak. A kés­márki líceum növendékei és szüleik ismétel­ten felpanaszoltiák előttünk, hogy ő és több tanártársa durva módon ismételten megtá­madták a magyarságot és a vezetésük alatt nevelkedő ifjúságot mindenáron el akarták idegeníteni tőle. Tették pedig ezt egy város­ban, amelynek földje Thököly Imre hamvait takarja és egy iskolában, amely a magyar­ságnak sok kitűnő harcost és sok tudós gon­dolkodót nevelt fel. Meg vagyunk győződve róla, hogy a s'zud'éta-németség vezetői ép­pen úgy elítélik ezeket a tapintatlan kiroha­násokat, mint mi és ezért nem reklamáció­képpen, csupán hasonló esetek megismétlő­désének megelőzése végett összefoglaljuk, úgy, ahogy mi látjuk a szudéta-nérnetek vi­szonyát először a magyarsághoz, azután a szilovenszkói németekhez, végül pedig ezek­nek viszonyát a magyarsághoz. 1. A politikai okosság úgy hozta magá­val, hogy a szudéta-uémetek s a szloven- szkói és ruszinszkói magyarok azonnal, mi­helyst a viszonyok arra kény szerit ették őket, hogy ebben az államiban politikai érvé­nyesülésüknek útját keressék, ősz tön szerűen megérezték, hogy egymás mellett a helyük. Kisebbségi jogaikat, amelyeket az állami ha­talom az első pillanattól kezdve Írott ma- laszíniak tekintett,a siker reményében csak úgy védelmezhetik meg, ha 'közösen vívják meg a küzdelmet. Ha e kisebbségi jogokból a'kár- melyiikük osialk egy jottát is fölad, ez okvet­lenül károsan hat ki a másikra is. A két nem­zet vezérei hamarosan levonták e helyzet következményeit. Már az 1920. évi nemzet- gyűlési választások alkalmával szoros köte­lékek fonódtak közöttük, amelyeket képvise­lőink a parlamentben egyre szorosabbra fűz­tek. Két esztendővel ezelőtt a szlovenszkói magyarság kitörő lelkesedéssel fogadta a német képviselőket, mág a polgári német saj­tó mindig a rokonszenv hangján emlékezett meg a mi politikusainkról. Csak egy hónap­pal ezelőtt arra utasították a német polgári pártok a Szlovén szkon állomásozó német ka­tonákat, hogy a szövetkezett ellenzéki pár­tok listájára szavazzanak, mig a prágai né­metek listájukon három szloveoszkói ma­gyart jelölitek. PetrogaiU Oszkár legutóbb arra hívta fel a német képviselőket, hogy ők kezdeményezzék az egységes ellenzéki front kialakulását és felszólítására német ' részről Mayer József a rokonszenv hangján vála­szolt. Előfordultak ugyan néha olyan esetek is, amelyek bántották az érzékenységünket, mint például a nyugatmagyarországi esemé­nyek idején, vagy a magyar nemzetiségi po­litikával kapcsolatban, de ezek sohasem érintették a belpolitikát, amely következe tu­sén ugyanazoknak a célkitűzéseknek irányá­ban haladt. A legnagyobb dőreség volna te­hát, ha egyes Szlovenszóba helyezett német tisztviselők apró tüszufásaikkal szétfejteni akarnák azt, amit a két nemzet vezérei szőttek. 2. A magyarság a szlovenszkói némete­ket mindig annak a hídnak tekintette, amely a szudéta-németeklkei összeköti. Faji leszár­mazásuk és kultúrájúk révén közel állanak a szudéta-ném etekhez, mig gazdasági. érdekeik és érzelmeik a magyarsághoz láncolják, őket A szudéta-németek szempontjából súlyos hi­bát követne el az, aki ennek a hídnak lerom­bolásán fáradoznék, mert ezzel vagy a szu- déta-németéket és a szlovenszkói némete­ket távoilitaná cl ■ egyinásitái, vagy pedig a 1 magyarságtól Megemitené el őket, aminek természetesen kedvezőtlen visszahatása vol­na a két nemzet viszonyára. Az utóbbi lehe­tőséget azonban alig tudjuk elképzelni, mert az évszázados történelmi tradíció, a földraj­zi adottság, a politikai megszokóttság és a gazdasági egytivétartozás oly erős, hogy a szlovenszkói németek politikailag közelebb állanak a magyarokhoz, mint a szudéta-né- metekhez. Elméletileg véve a dolgot, töké­letesen ki van zárva, hogy a szepesi szá­szak, a gölnicvödgyi gründlerelk, a seímec- vidéki ikríckeháuer ek vagy a pozsonyi kraxel- huberek valaha is arra törekedlhessemek, hogy a birodalmi németekkel egy állatni kö­zösségben éljeniek. így rájuk a pangermám álmok semmiféle vonzóerőt nem gyakorol­hatnak, míg a szudéta-német politikát, ha nem is meghatározzák, de legalább befolyá­solják az aíldeutsoh eszmék. 3. A szlovenszkói németiek ezért — egy kis töredéktől eltekintve — együttha’adnak a magyarsággal és annak politikai szférájá­ban helyezkednek el. Kifejezésre jut ez ab­ban, hogy a szepesi német párt tagja az el­lenzéki pártok szövetségének, mig a kecresz- tényszoeiá'llis pánt német osztálya az anya­párt közvetítésével vesz részt e pártszövet­ség munkájában. A szudétanémetek pártjai­hoz elleniben semmiféle politikai kötelék nem Prága, október 24. A Botheim la mai számában alábbi igen érdekes értesüléséről számol be: — Olyan szlovenszkói körökben, amelyék jól ismerik a szlovák néppárt ku­lisszatitkait, arról beszélnek, hogy a párt egy csoportja nem idegenkedik attól, bőgj' a cseh néppárt egyre erősebb udvarlására föladja az ellenzéki álláspontot és belépjen a koalícióba. Ismeretes, hogy Srámeík a községi választások eredménye alapján a kabinet átcsoportosítására törekszik. A kor­mány most állítólag hajlandó arra, hogy a pártnak átengedi az iskolaügyi és népmü- veiődési minisztériumot és annak vezeté­sével Srámeket bízza meg, Sráírnék a Hlim- ka-pártmak kilátásba helyezne három kato­likus gimnáziumot és több személyi jelle­gű engedményt, hogy megnyerje a kor­mánytöbbség számára. Hogy ezek a hí­resztelések puszta kombinációk-e, vagy peag megfejelnék az igazságnak, bizonyo­san ki fog derülni a következő napokban. A Bohemiának ezt a hírét természetesen teljes föntartással közöljük. Ismételten han­goztattuk már abbeli véleményünket, hogy a szlovák néppárt számára teles lehetetlen­ség a koalícióba való belépés, mert akkor éppen úgy elvesztené híveinek táborát, ahogy a népámiitó szociáldemokratáiktól elfordullak azok a választók, akik 1920-ban még bíztak az ígéreteikben. Hruban szlovenszkói tárgyalásai A Moravsky-Siezsky Dennik értesülése szerint a cseh néppárti Hruhán, a képviselő- ház alelnöke, tizennégy napig Szlovenszkó- ban időzött,. ahol a néppárt vezetőivel a pártnak a kormányba való belépéséről tár­gyalt. „Korai hirekw A Tribuna szerint a miniszterelnök és a szlovák néppárt tárgyalásáról szóló hírek koraiak,, mert először Hlinkáéknak meg kel­lene egyezniük a cseh néppárttal, melynek klubjában kiválásaik előtt helyet foglaltak. A lap úgy véli, hogy HUnkával igen nehéz az „államalkotó" politikáról, a köztársaság érdekéről és a pártok szerepének alárendelt­ségéről tárgyalni. A néppárt vezetőinek te­hát nagy megerőltetésébe fog kerülni, hogy rcérléseket szülne, ha az utóbbi pártok mű­ködésűkéit ki akarnák terjeszteni a szloven­szkói német területekre is. A szudéta-német pártok belátását dicséri, hogy erre, legalább nagyobb mértékben, nem is vállalkoztak. Pozsony vidékén ugyan működik egy kisebb német politikai csoport, de ez a legutóbbi községi és megyei választások alkalmával olyan gyengén szerepelt, hogy az erő egye­sítésének érdekében legjobban tenné, ha fel­számolna, mert működésével csak meggyöngül az ellenzék egységes támadó erejét. Ez a csoport pedig azért gyönge, mert a szloven­szkói németség nem akar eltávolodni a ma­gyarságtól. Jól ismerjük németjeink lelkivi­lágát és tudjuk, hogy érzelmeikkel ma is ott állanak a magyarság oldalán. Nyelvüket és kultúrájukat meg akarják őrizni a szláv ten­gerben, úgy ahogy nyoleszáz éven át meg­tartották a magyar uralom alatt. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezzel feladták a magyarság felé huzó érzelmeiket. Ezeket az érzelmeket nem emésztette el a nagy sors- fordulat és e sorok írója úgy hiszi, hogy az egész sziovenszkói németségről ma is ugyan­azt mondhatja, amit évekkel ezelőtt a szepe­si németségre vonatkozóan így fejezett ki tömör szavakkal: ..A szepesi németek virága nem a kék búzavirág, hanem a piros tulipán". a szlovák néppártot az együttműködésre, esetleg a kormányba való belépésre rábír­ják. A Tribuna szerint Hlinka és társai nem rendelkeznek a politikai élet tapasztalatai­val. Hlinka nem hagyhatja ott a koalíciót, ha kedve kerekedik. Ha Hlinka csatlakozik a cseh néppárthoz, úgy ez a párt lesz felelős az ő politikai ténykedéseiért, amit jó lesz már a mostani tárgyalásoknál is megfontolni. Az agrárius Vecer kizártnak tartja, hogy a szlovák néppárt a mai viszonyok között, amikor a pártban még mindig nagy a magya­ron elemek befolyása (?), beléphessen a koalícióba. Prága, október 25. A német szövetséges országok minisz­terelnökeinek és követeinek tegnapi konfe­renciáján, amelyet a birodalmi tanács terve­zett ülése helyett tartottak meg, a résztve­vők egységes formulában állapodtak meg, amelynek értelmében szükségesnek tartják a személyi kérdések szigorú rendezését, a ka­tonai kivételes állapotnak polgári kivételes állapottá való átváltoztatását, valamint al­kalmas időpontban uj tárgyalások megindítá­sát a birodalom és a szövetséges országok vi­szonyának olyatén módon való szabályozá­sáról, amely az országoknak nagyobb önál­lóságot biztosítana. Ezzel a birodalom és Bajorország konfliktusa — úgy látszik — el­simult és alkotmányjogi térre terelődött. Ugyanakkor, amikor ez a formula létre­jött, máris újabb konfliktus rázkódtatja meg a weimari alkotmány alapján kialakult uj Németország egységét. A bajor Pfalzból érkeznek most riasztó hírek. Bajoroszágnak ez a kerülete tudvalévőén a Rajna balpartján fekszik és francia megszállás alatt áll. Bajor­ország az 1815. évi bécsi békében jutott hozzá ehhez a területhez, amelynek szék­helye Speier. Az anyaország és a Pfalz föld­rajzilag nem függ össze egymással; az utób­binak lakossága, ellentétben az anyaország­gal, jórészben protestáns, aminek következ­tében egy kissé mindig Poroszország felé Püspöki konferencia Prágában Prága, ök tóbeír 25. Cseh-SzJaválkiia püspökei kedden konfe­renciára ülték össze Prágában, amelyen igen fontos egyházi ügyeket tárgyaltak. A kon­ferencia két egész napon át tartott és teg­nap este fejeződött be. A konferenciám az egyházfők közüli a kö­vetkezőik jelentek meg: Kord ács Ferenc prá­gai érsek, Fisoher-Colbrie Ágoston kassai püspök, Gross József leitmeritzi püspök, Papp Antal munkácsi görögka tol iikius püs­pök, Klein Norbert b.rünni püspök, Kaspár Károly königgrátzi püspök, Bárta Simon bndwei'si püspök, Biaha Marian beszterce­bányai püspök, Kmetyüó Károly nyitrai püs­pök, Vontassák János szepesi püspök, Nyá- rady Dénes eperjesi görögkatolikus püspök, Jántausoh Pál nagyszombati apostoli admi­nisztrátor, Precsan Lipót oknützi káptalani helynek, Beliitzky János, a rozsnyói egyház­megye képviseletében, Pollák József pedig a bor oszlói egyházmegye képviseletében. Taihy Áron, a szatmári püspökség generális viká­riusa kimentette elmaradását. A kon/Serenoián megtárgyalták a prágai és olmützi teológiai egyetemi karon, vala­mint a oseh- és morvaországi papnevelő in­tézetekben a bölcseleti és hittudományi tá­rulni ány dk reformját. A reformot a szloven­szkói papnevelő intéz etekben már egy évvel ezelőtt keresztülvitték. Megállapodtak . az úgynevezett kisszemináriumok fölállításában. Elhatározták, hogy a római Collegium Bche- mioum hivatását kiterjesztik Morvaországra és Szlovenszkória, nevét pedig Collegium Ne- poimioenumra változtatták át és épületét ki­bővítik. Tanácskoztak továbbá arról is, hogy a prágai apostoli nunclatura részére uj épületet szerezzenek. Megtárgyalták az is­kolai vallásoktatás kérdését és a polgári er­kölcstannal való visszaéléseket. Az egyházi birtokok ügyéről és a parcellázás esetén a kegyúri terhek biztosításáról is tanácskoz­tak. A katolikus sajtó és a papság anyagi el­látásának ügye is szóba került. Végül a missziók ügyéről folytattak beható eszme­cserét. orientálódott. A pfalzi szociáldemokraták, akiknek vezetője Hoffmann, volt bajor mi­niszterelnök, az általános zűrzavart arra akarják most fölhasználni, hogy elszakadja­nak Bajorországtól, E pillanatban még nem egészen világos, hogy a Pfalznak autonóm szövetséges állammá való fejlesztésével meg­elégednének-e, vagy pedig az aacheni szepa- ratisták mintájára, teljesen el akarnak-e sza­kadni a birodalomtól. Kahr proklamációja és a Havas-ügynökség jelentése inkább az utób­bira enged következtetni, de mivel mind a két forrás meglehetősen egyoldalú, egyelőre be kell várnunk az események további fej­lődését, mielőtt végleges ítéletet mondanánk. Mai távirataink: München, október 25. (Wolff.) Knilling miniszterelnök kiáltványban fordult Pfal.z- lioz, amelyben rámutat ama felelőtlen elemek terveire, akik a francia megszálló csapatok szuronyainak támogatására számítva, föl 100 cseh-szi. koronáért fizettek ma, október 25-én: Zürichben 16.5875 svájci frankot Budapesten 57 800.— magyar koronát Becsben 210000.— osztrák koronát Berlinben 187530000000.— német márkát Iránéi isSfoMüüg miiiisiícr? Ml pleiizi $z®p«sr^ci& A rajnai szeparatisták elienoffenzivája — A decemberi szövetségközi konferencia terve ^ évfolyam 243. (396.) szám. Prága, péntek, 1923 október 26. f**XrJbF ur 1/ ££M f §SXm7 ^Sürgönyeim) Hírlap, Praha —

Next

/
Thumbnails
Contents