Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-21 / 239. (392.) szám
Vádirat és védőirat (fi.) Prága, október 20. Nem most adódott először alkalom arra, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói nemzeti kisebbségek a népszövetséghez, az emberi szolidaritásnak ehhez az első, kezdetleges és még igen zsenge intézményéhez fordulnak. A cseh-szlovák köztársaságban lakó magyarság és németség már akkor, amikor a nagy sorsiordulás ebbe az államba kény- szeritette őket, az egész müveit világ előtt kifejezést adtak abbeli érzésüknek, hogy velük igazságtalanság történt- Azóta pedig törvényes képviselőik és sajtójuk utján számtalanszor tárták föl fájdalmas sebeiket a nyugateurópai közvélemény előtt. A nép- szövetséghez sem először fordulunk. így például népszövetségi ligánk nemsokára a megalakulása után memorandumot terjesztett a népszövetség elé. igy tehát az az emlékirat, amely most kerül a népszövetségi tanács asztalára, nem egészen ismeretlen visszásságokra hívja föl a nemzetközi nyilvánosság figyelmét. Az a panasz, amelyet a szövetkezett ellenzéki pártok fölkérésére Heyking báró. a nemzeti kisebbségek ügyének fáradhatatlan elöharcosa, e napokban nyújtott át Genfiben, mégis számos tekintetben különbözik eddigi panaszainktól. Már formájában is sok tekintetben eltér az eddigi beadváuyphtó; A népszövetség elé ez'alkalommal ugyanis egy terjedelmes brosúra kerül, amely részben vádirat, részben pedig védekezés benyomását kelti. Vádirat azért, mert számtalan adattal kimutatja, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormánya és annak közegei megszámlálhatatlan esetben megsértették a saint-germaini szerződés 7—9„ valamint 10—13. cikkeiben foglalt nemzetközi jogszabályokat, amelyekben tinnepies módon kötelezte magát a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletbeutartására és Ruszinszkó önkormányzatának haladéktalan életbeléptetésére és emiatt a szerződés 14. cikkének 2. bekezdése alapján követeli, hogy a népszövetségi tanács alkalmazza azt az egyedüli szankciót, amely rendelkezésére áll: tegye meg mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a megsértett jogrend helyreállítására szükségeseknek és alkalmasaknak talál- Védőirat pedig annyiban, hogy , az érveknek egész hahna- zatával megdönti a cseh-szlovák kormánynak előzetes védekezés formájába öltöztetett ama vádaskodását, amelyet a népek aeropagja előtt a magyarságra és általában a cseh-sziovákiai nemzeti kisebbségekre szórt anélkül, hogy erre joga és szüksége lett volna. Különös jelentőséget ad ennék a memorandumnak az is, hogy azt a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártszövetséget alkotó pártok terjesztették elő, ami azt jelenti, hogy abban nemcsak a magyarság, hanem a szlovákok és a szlovenszkói németek ellen elkövetett jogsértések is szóba kerülnek. A cseh-szlovák köztársaság kormánya a szudétanémet képviselőknek egy 1922 tavaszán benyújtott panaszára ugyanannak az évnek szeptember havában egy terjedelmes védekezéssel felelt, amelyben nemcsak a panasz egyes poutozatait válaszolta meg, hanem vádat emelt a szlovenszkói és ruszjn- szkói nemzeti kisebbségek, különösen a magyarság ellen, sőt ugyanakkor már eleve is védekezett az utóbbinak olyan vádjai ellen, amelyeket az még nem is vitt a népszövetség elé és mindenképpen be akarta feketíteni a magyarságot. A megtámadott nemzeti kisebbségeknek jól felfogott érdekükben el kellett magukat határozniuk arra, hegy' a váratlan támadást parírozzák és egyfelől visszautasítsák az ellenük emelt vádakat, másfelől pedig most már a maguk részéről is határozott jogi formában panaszt emeljenek az alaptalanul vádaskodók ellen. A kormány és Benes kényszeritették ki ezt a lé- t pést azzal, hogy ők maguk vitték ki a magas nemzetközi fórum elé a szlovenszkói és ruszinszkói viszonyok hamis rajzát. Hogy a népszövetségi tanács melyik félnek ad igazat, azt ö maga fogja' eldönteni és mi óvakodni fogunk attól, hogy akármilyen módon illetéktelen befolyást gyakoroljunk rája. Csak azt kérjük tőle, ha ugyan Genfibe elihallik a szavunk, hogy minél előbb hozza meg döntését és panaszunkat ne temesse el az elintézetlen akták levéltárában, mert a világ nagyszámú nemzeti kisebbségei egyszer már szeretnék megtudni, hogy hányadán álunk a kisebbségi szerződésekben szabályozott minoritás’! jog gyakorlati alkalmazásával. Számolunk azzal, hogy a mi ügyünknek nem válik előnyére,' hogy a népszövetség tanácsának tagja Benes is, aki a nemzeti kisebbségek ellenében kialakult front fövézére, a mi ügyünket nck cinre „La situation des minoritás en Slo- vaquie et en Russie-Subcarpatique", Július Sittenfeld berlini könyvnyomdájában készült. A népszövetség főtitkárához intézett kísérőlevél után formális panasszal fordul a népszövetség tanácsához, amelynek elvi jelentőségű részleteit alább közöljük. Azután nyolc fejezetben részben uj adatokat hoz föl, részben pedig megcáfolja az említett cseh-szlovák válasz adatait. A nyolc fejezet egyenként a következő kérdésekkel foglalkozik: 1. A cseh-szlovák közigazgatás és a kisebbségek. 3, A nemzeti kisebbségek statisztikája. 3. A nemzeti kisebbségek viszonya az államhoz. 4, Az iskolaügyi viszonyok és a nemzeti kisebbségek kultúrája. 5. A nemzeti kisebbségek gazdasági helyzete. 6. A földreform. 7. A szlovenszkói nemzeti kisebbségek helyzete általában, 8.- Ruszinszkó a nemzeti kisebbségi kérdés szempontjából. A memoárt, amely az 1923 áprilisában uralkodott .viszonyokat vázolj1!). a szövetkezett ellenzéki pártok elnökei, továbbá a közös bizottság elnökei, a központi iroda igazgatója és a keresztényszociális párt szlovák osztályának elnöke írták alá. A népszövetség főtitkárához intézett kísérőlevéllel a pártok elnökei beterjesztik pártjaiknak a népszövetségi tanácshoz intézett panaszukat annak részletes megokolásával együtt és hivatkozva a népszövetségi tanácsnak 1920 október 23-án és 1921 június 27-én kelt határozataira (Tittoni-rapport és a cseh-szlovák, valamint lengyel kormányok kezdeményezése alapján létrejött határozat), kérik, hogy a főtitkár az ezekben a határozatokban körülírt eljárást folyamatba tegye. Maga a panasz rövid megokolásával igy hangzik: dácsának jóakarata ügyeimét erre fölhívjuk, egyúttal kérjük, hogy alább részletesen fölsorolt panaszainkat gondosan megvizsgálni tnél- tózíassék és ha azok megokoltaknak találtatnának, a saintgermaini szerződés 14. cikkének 2. bekezdése értelmében a szerződésnek érvényt szerezni s az alkalmasaknak és hatályosaknak talált utasításokat megadni kegyeskedjék. — Már e helyütt is kijelentjük, hogy készséggel hajlandóknak nyilatkozunk a jelen Írásbeli előterjesztésünket a Népszövetség Magas Tanácsa által a cseh-szlovák köztársaság netalán kiküldendő vizsgáló- bizottság előtt szóval is kifejteni, részletezni, kibővíteni és megokolni. — Nem mulaszthatjuk el, hogy a Népszövetség Tanácsa előtt meg ne említsük, hogy a cseh-szlovák köztársaság nemzetgyűlésének német tagjai által a Népszövetség Tanácsához benyújtott emlékirat okfejtését és kópédig fokozott mértékben nem találja rokonszenvesnek. Mégis bízunk benne, hogy ö, aki vádlónk és vádlottunk egy személyben, az ügy érdemi elintézésében résztvenni nem fog, mert ha a polgári per jog az „érdekelt" és „aggályos" bírót kizárja a saját ügyében való Ítélkezésből, úgy a „nemo index in síua I'ite" elvét kétszeresen kell szem előtt tartani a jóval magasabb érdekek elintézésére hivatott nemzetközi per jogban. vetkeztetéseit megerősítjük és azokkal magunkat azonosítjuk, amennyiben a cseh-szlovák köztársaságban élő nemzeti kisebbségek általános jogi és politikai helyzetének megítélésére vonatkoznak és ezért ismétlések elkerülése végett az abban foglalt állításokra és bizonyítékokra is hivatkozni bátrak vagyunk. A memorandum azután bejelenti, hogy fejtegetései részben megokolják a föntemli- tett panaszt. részben pedig megválaszolják a cseh-szlovák népszövetségi delegáció által 1922 szeptember havában a népszövetség harmadik ülésszaka alkalmával a tagállamok között szétosztott nyolc emlékiratot és hivatkozik a prágai nemzetgyűlés német tágjai által benyújtott válaszra, majd igy folytatja: — Amennyiben a cseh-szlovák delegáció által előterjesztett emlékiratok más államoknak, igy például Magyarországnak, akár a múltban, akár jelenben a nemzeti kisebbségekkel szemben követett politikáját érintik s szerzőik talán abból a téves fölfogásból indultak ki, hogy más államoknak a békeszerződéssel netalán ellenkező nemzetiségi politikája a cseh-szlovák köztársaságot szerződéses kötelezettségeinek teljesítése alól mentesíthetné: úgy kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy nem érezzük magunkat hivatottaknak arra, hogy más állam nevében kijelentéseket tegyünk, mivel mi, mint a cseh-szlovák köztársaságnak polgárai, erre följogosítva nem is érezhetjük magunkat. — Az általunk képviselt pártoknak fölfogása az, hogy a Szíovenszkó és Ruszinszkó kisebbségei a békeszerződésekből és az azokat becikkelyezö cseh-szlovák alkotmányból és törvényekből folyó kötelességeiket a cseh-szlovák köztársasággal és annak kormányával szemben mindenkor híven teljesitik és éppen ezért teljes joggal megkövetelhetik azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését is, amelyeket a csehszlovák köztársaság kormánya minden további föltétel nélkül és tekintet nélkül más államok magatartására a szövetkezett és társult hatalmakkal szemben vállalt. A memorandum egyes fejezeteit részletesen fogjuk ismertetni, hogy a közönség megismerje a tartalmukat. 100 cseti-szL Koronáért fizettek ma, október 20-án: Zürichben 16.6375 svájci frankot Budapesten 57 800.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Berlinijén —.— német márkát Uraink! — Alulírottak pártjaink nevében bátrak vagyunk' a Népszövetség Magas Tanácsának figyelmét fölhívni arra, hogy a cseh-szlovák köztársaság törvényhozása és kormánya következetesen megsérti azt a szerződést, amelyet 1919 szeptember hó 10-én kötöttek Saint-Germain en Laye-ban a szövetkezett és társult nagyhatalmak a cseh-szlovák köztársaság kormányával. — A cseh-szlovák köztársaság kormánya egyfelől nem biztosítja a Szlovenszkó- ban és .Ruszinszkóban lakó nemzeti kisebbségeknek azokat a jogokat, amelyeknek megadására a fönt hivatkozott nemzetközi szerződés 7—9. cikkeinek értelmében a csehszlovák köztársaság kötelezve van, másfelől pedig néni teljesítették azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés 10—13. cikkei Ruszinszkó önkormányzata tekintetében róttak a cseh-szlovák köztársaságra. — Amidőn a Népszövetség Magas TaPrága, október 20. A prágai parlament német képviselői még az 1920. évben emlékirattal fordultak a népszövetséghez, amelyben annak tanácsát figyelmeztették azokra az áldatlan állapotokra, amelyekben a cseh-szlovák köztársaságban élő német nemzeti kisebbségeknek e cseh-szlovák kormány magatartása következtében része van. Ezt az emlékiratot 1922 tavaszán egy újabb memorandum követte, amely röviden, de igen világos jogi formában emelt panaszt á kormány el’em 22 szeptember havában, a népszövetség harmadik ülésszaka alkalmával a cseh-szlovák delegáció— amint azt annak idején jelentettük — nyolc füzetet osztatott ki a népszövetség tagjai között, amelyben • egyrészről cáfolni igyekezett a-németek jogi érvelését, másfelől- pedig kedvező színben igyekezett föltüntetni a nemzeti kisebbségek állapotait a csehszlovák államiban és ugyanakkor a szlovenszkói és ruszinszkói nemzeti ' kisebbségek helyzetével is foglalkozott, persze rózsaszínű megvilágításban és kitért a régi és az uj Magyarországban uralkodó nemzetiségi viszonyokra is. A német képviselők éppen úgy, mint a keresztényszociális és magyar kisgazdapárti képviselők klubja erre elhatározták, hogy a Benes patronátusa alatt Íródott memorandumot nem hagyják válasz nélkül. Az előbbiek terjedelmes választ nyújtottak be, mig az utóbbiak szükségesnek tartották, hogy a válaszon kívül önálló panasz is adassák be már csak azért is, mert hiszen a cseh-szlovák memorandumot a mi részünkről panasz nem előzte meg. így született meg az a memorandum, amelyet Heyking báró megbízásból e napokban nyújtott be a népszövetség titkári hivatalában. A hatvanhét oldalnyi füzet, amelyA Népszövetség Tanácsához Genf I szövetkezed ellenzék! pártok panasszal Múltok a népszövetséghez Válasz a cseh-szlovák népszövetségi delegáció jelentéseire — A panasz szövege ÜL Jm Jár ü. évfolyam 239. (392.) szám. Éjjf ^ - jnrr Prága, vasárnap, 1923 október 21. ffl m & kF ’wimmr-i—i—fc mm «p*bm Előfizetési AraK bel- és Külföldön. — Sürgönyeim* Hírlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. • ' ; .* ír '*■*•,'*
