Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-30 / 221. (374.) szám

Az önvédelem blokkja... Irta: Lelley Jenő dr., nemzetgyűlési képviseld Nyitra, szeptember 29. A „Slovák“ szeptember 26-iki száma a fenti cim alatt (Biok sebaobrany) vezető- helyen arról ir, hogy a magyarság helyesen felfogott érdeke megköveteli, hogy az a szlovák nemzetnek nemzeti jogaiért és az autonómiáért folytatott küzdelmében teljes erővel részt vegyen. Ha a cseh centraliz­musnak sikerülni fog — úgymond — a szlo­vák nemzetet elcsehesitenie, akkor a ma­gyarra kerül a sor, ilyként tehát a szlovák nemzet ex is te ne rája a magyarnak is existen- ciálás érdeke. Ez az önvédelem blokkja, amelyet indokol az élethez való jog. A1 gondolatmenet alig lesz uj, ösmerefclen az itt élő magyarság előtt. Amikor az orszá­gos keresztényszociális párt nemzeti politi­káját közel három év előtt, a közös bizottság egyik pöstyéni ülésén tartott beszédemben igazoltam, szóról-szóra ugyanezt mondottam. És a magyarság hatalmas tömegei, amelyek előtt ezt a szükségességet a párt internacio- nális elvi alapján, de a jelen államalakulat praktikus megítélésének nézőpontjából is kifejtettük, nem közönséges politikád éleslá­tást és fejlett nacionális türelmet elárulva, igaz lelkesedéssel fogadták érveléseinket. Ez a megértés tette lehetővé azt, hogy az el­mélet pártunkban valósággá vált. Amit a „Slovák“ vezércikkírója ma látott meg- avagy talán fffadóit’idtofzerírnek a szítják nem­zet nyilvánossága elé tárni, azt mi már- egyelőre a párt szlovák, magyar, német és ruszinszkói osztályaiban — évek óta csinál­juk! Sőt általa és véle nagyértékü ered­ményeket értünk el. A veszedelem közös voltának felismerése, kutatás a védekezés módija, fegyverei után bizonyos önkéntelen törvényességgel hozták egymáshoz közel az őslakosság nemzeteit s tették lehetővé ama megértésnek s kölcsönös megbecsülésnek helyreállítását, amelyet az elnemzetietlenités céljait szolgáló pokoli ravaszság mestersé­gesen dúlt fel akkor, amikor ok és alap nél­kül vad gyűlöletet szított a szlovákban a magyar és német iránt. A belátásnak, a megismerésnek egy-egy, a sötétben átvágó sugarát láttuk ugyan oly­kor-olykor a szlovák néppárt részéről is, ámde nélkülöznünk kellett a pártban a tuda­tos célkitűzést s aiz irány következetes köve­tését. Nem tudom, de reám azt a benyomást tette a dolog, mintha egyidőben hiányzott volna a kellő éleslátás a helyzet felismeré­sére, későbben pedig a kellő - bátorság a kényszerűen előállott szituáció összes követ­kezményeinek levonására. Habozás és bizo­nyos — nem annyira körültekintő, mint inkább — körültekintgetö óvatosság s talán a belső egység hiányát eláruló ingadozás jellemzi a követett politikát, amely nem volt szimpati­kus lefelé s — amint a kassai példa mutatja — nem lett eredményes felfelé. És éppen ezért minden ekünk meg van arra, hogy az önvédelem blokkjáról szóló vezércikket figyelemre méltassuk, mert benne a világos látásnak, bizonyos határo­zott irányvételnek olyan jelességéí észleljük, amelyet méltóképpen csupán egy követhet: a látás összes következményeinek levonása és a kitűzött ut következetes betartása. A magyarság ebben a kérdésben már döntött, amikor a keresztényszociális párt eme politikáját pártkülömbség nélkül magá­évá tette és fenntartás nélkül az autonómia s ezzel a szlovák nemzet mellé állott, a németség ugyanezt tette, őket tehát invitálni nem kell, készen állanak azok az élet jogát védeni hivatott blokk közös harci 'frontjára s bizonyára meg lészen bennök a kellő mai­sé klet arra is, hogy ebben a blokkban olyan szerepre jogosultnak ismerjék el a szlovák néppártot, amilyenre számánál, elsősorban érdekeltségénél fogva igénnyel bir, de . . . Sajnos, van „de“ isi Hogy ez a blokk szilárd, a benne összepontositandó értékes erők megfelelő kifejtésére alkalmas legyen, ehihez kettő kell: őszinteség és szilárd elhatá­rozás. Ha azt kellene látnunk, hogy a néppárt csak akkor vesz észre bennünket, amikor arra néki van szüksége, amikor minket akár ütőkártya, akár mumus gyanánt felhasznál­hat, de viszont a mi érdekeinkkel szemben közömbös, sőt — miként a multiban észleltük — elutasító magatartást követ, akkor az őszinteség hiányát s ezzel a blokk lehetetlen­ségét volnánk kénytelenek megállapítani. De szilárd elhatározás is keit ahhoz, hogy a Szlovenszkó létérdekéért folytatott küzdelemben az egész őslakosság erőit frontra állítva a párt egyes vezető emberei, befolyásos tagjai lemondjanak egy, talán tulon-tuil megszokott előnyről, egy felette kétes s csupán önös érdekek táplálására al­kalmas értékről, hogy lemondjanak a hata­lom vállveregető elismerésének titkos vá­gyáról, népeink s egész Szlovenszkó jóléte, boldogulása, élete érdekében. A pályabér megéri az áldozatot, megéri annál inkább, mert ezzel a küzdelem olyan erőt nyer, amilyen odaát, az ellenfeleknél hiányzik: ha­talmas erkölcsi erőt. És ha ez az elhatározás egyeseknek ne­hezére fog esni, forduljanak a szlovák nép­hez, amely már régen tudatára ébredt ennek a szükségességnek s a tőle nyerendő erő lészen a legszilárdabb alapja az együttes munkának. Ma a politikát életerővel csupán a népek százezreinek akaratába nyúló gyö­kér táplálhatja s az ezen táplálék nélkül csak üres tervezgetés, eredmény nélkül maradó eröpaizaríás marad mindvégig. A magyar s német nép már határozott, tudom hogyan fog a szlovák nép határozni, tudom, hogy az ő ítélete megadja a kétel­kedőknek, az ingadozóknak, amire szükség vau: az őszinteséget és szilárd elhatározást. Hunná cl® csöpp magyar Térrel sem steril siipirilsisí s szlovák nemzetei A szlovák néppárt vezére nyilatkozik a P. M. H.-nak a választásokról és a nemzeti kisebbségek jogairól Rózsahegy, szeptember 28. (Kiküldött munkatársunktól.) Hlinka András csütörtökön este tépett talárba tért haza Rózsahegyre, hívei kitörő lelkesedés­sel fogadták. Másnap már korán reggel kongregációnak fontos egyházpolitikai kér­déseket tárgyaló ülésén elnökölt, délután pe­dig két népgyülésen beszélt. Nagy elfoglalt­sága között is szakított magának annyi időt. hogy a P. M. H. számára a következő nyi­latkozatot adja: A községi választások — A községi választásokon az autonó- rnista pártok győztek. A községi képviselők hatvan százalékát küldték be a gyülésterem- be. Ez az eredmény a szlovák néppárt vá­rakozásának megfelelt. A kormánytámogató pártok csak ott tudtak nevezetesebb ered­ményt elérni, ahol a nép elmaradott, öntudat­lan s a hatósági terror tehetetlen tárgya. A járási szolgabirák, jegyzők, tanfelü­gyelőik tervszerűen készültek fel arra, hogy a népnek választási járatlanságát a kor­mánypártok javára kihasználják. A válasz­tási névjegyzékből a nekik megbízhatatlan választók ezreit hagyták ki a választási ak­tusnál pedig a kormánytámogató pártok lis­táját kényszeritetíék a tudatlan nép kezébe. Az ellenzéki pártok a rendelkezésre álló rö­vid időt se tudták kihasználni, mert hiszen nálunk sem a személyi, sem a sajtó-, sem a gyülekezési szabadságot nem respektálják a hatóságok. •Újságjainkat elkobozzák, nép- gyűléseinket betiltják, vagy feloszlatják, ben­nünket pedig lefognak, vagy ránk uszítják a csőcselék ezreit­A kassai inzultus — Lám itt van a legutóbbi kassai inzul­tus. A politikai élet történelmében páratlan rémtett. Három képviselő és egy szenátor megjelenik Kassán, hogy népgy ülést tartsa­nak. Két szlovák zsupán jelenlétében, a rend­őrség asszisztenciája mellett a jövevények hada megtámadja a szlovák politikusokat, megtépázzák. íeköpdös'k őkef nem az ős la­kók. hanem azok, akik fiaink állását elfoglal­ják. — Engem , a szlovák nemzet lelkes fiát. aki mögé a szlovákság sorakozik.- aki a ma­gyar uralom alatt négy évig a szegedi bör­tönben sínylődtem szlovák nemzeti érzel­meim miatt, leköpdöstek,' megtéptek s bizo­nyára csak a külföld várható felháborodása m;aft nem vertek agyon. A nemzetgyűlés elé — Választási sérelmeinket természete­sen szőnyegre -hozzuk a nemzetgyűlés legel­ső ülésén, még pedig nem kurta interpel­láció formájában, de az összes visszaélése­ket, szabály- és törvénytelenségeket kitere­getjük s a bizoynitékok egész légióját vonul­tatjuk fel. Már ezzel egyidejűleg követetni fogjuk a parlament feloszlatását az uj választások elrendeléséi s addig nem nyugszunk, míg ez a jogos követelésünk nem teljesedik ■— A mai parlamentben ötvenkét száza­lék szocialista van, a községi választásokon pedig mindössze hat százalékos eredményt értek el. A parlamentarizmus elve kizárja, hogy a nemzetgyűlés a mai összetételében egyetlen törvényt is hozhasson. Mi nem akartuk a községi választásokba belevinni a pohtikát. A kormány kezdte, ám most erköl­csi kötelessége levonni a konzekvenciát. Az országos választások várható eredményét az ellenzékre nézve előnyösebbnek látom, mint a községi választásokét. Itt részint a felké­szültség, részint a helyi érdekek, a sógorság- komaság ránk nézve kedvezőtlenül befolyá­solták az eredményeket, de az országos vá­lasztás oknál ezek a körülmények kikapcso­lódnák, A kommunisták előretörése ■ A kommunisták választási sikereinek okai kézenfekvők. A munkanélküliség, az elviselhetetlen adóterhek, a nyomor, a pil­lanatnyi elkeseredés hajtotta a nép egy ré­szét a kommunisták táborába- Nagy tévedés azt hinni, hogy a kommunizmus tanai meg tudnak gyökerezni a szlovák nép lelkében. A irmui'ri-’vzmus előretörése csak egy kórtü­net mely a gazdasági viszonyok megjavu- lásávai nyomtalanul el fog tűnni. Igazságos politikát — Az én politikai programom a régi: bítonómiát Szlovenszkónak s igazságos poliíikát, Ez az a platform, amin az Ösz- szes polgári ellenzék? pártokkal szívesen együttműködöm. Nemzeti és valláskülönb- séges víem ismerek. Az államnak csak egyenlő jogú polgárai lehetnek. Minden nemzetiséggel megértő és testvéri vi­szonyban akarunk élni. Én egy csepp ma­gyar vérrel se akarom a szlovák vért sza­porítani- Mindem nemzetiségnek elismerem politika?, kulturális jogait s óhajtom, hogy fejlődési lehetőségei biztosíttassanak- — Nyílt,harcot vívok, de nem a harc a célom. A kormánnyal is megbékülök szí­vesen. szobai is állok vele. de csak politikai programom alapján. Annak beteljesülése ese­tén feladom a harcot, de más feltételt, más tárgyalási alapot nem ismerek. Én az eszme harcosa vagyok, akit se méltósággal, se földi javakkal nem lehet leszerelni El Amerikába! — Hogy Amerikába készülök? Igaz. Már két évvel ezelőtt kértem útlevelet. Eddig se jött válasz kérelmemre- A választások után azonban megújítom kérvényemet s még ez évben utrakelek Amerikában élő testvé- deimhez, hogy elvigyem nekik az igét, me­lyet már éveik óta kérnek, várnak. — Én ki nem dűlök a küzdelemben. Va- gyointag ugyan teljesen tönkretettek, banko­mat aláásták, a Leó-nyomdát elnyomták, a Slovákcxt másodnaponként elkobozzák, de engem sem a viszonyok, sem az emberek megtörni nem fognak soha, mert él bennem a népem istenébe vetett szilárd hit. Holnap (g.) Prága, szeptember 29. Holnap ismét beleszól a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság az állam életének ügyvitelébe s szavazatával ítéletet mond, akaratot nyilvánít s az alkotmányos köte- lességteljesitést egybekapcsolja a nemzeti kötelességteljesitéssel. Holnap ismét meg­nyilatkozik a politikai akaratba koncentrált magyar öntudat, a kisebbségi joghelyzetbe ‘befalazott nemzetnek aktív emanádója, az 'a hatalmas kisugárzás, mely áttör falakon és ínegíkövesülésre szánt habarcsokon. Ez az. akaranyilváni tás, mely a nagymegyéknek szánt s a közigazgatási el- •v. magasabb rendezőségének nézőpontjá­ból csaJk nagyon korlátozottnak mondható önkormányzatban való részvétel és nemzeti képviselet megteremtése érdekében történik, több mint Qgyszerü állampolgársági tevé­kenység. Az adott viszonyok és a nagy me­gy ék szervezésénél közrejátszott körülmé­nyek ugyanis világossá tették azt, hogy ezeknek az uj, területi szempontból monstru- ózus, a gazdasági, földrajzi és közlekedésügyi szempontból abszurd közigazgatási alakula­toknak létcéljuík nem a közigazgatás töké­letesítése vagy a cseh sd tóban reklámszó- lamfcént elíuvolázott s a néphangulat auto­nómiatörekvését levezetni hivatott önkor­mányzat megteremtése, de annák a politiká­nak intézményes keresztülvitele, hogy az egytömegben élő magyarságot akként szab­dalják szét és osszák el, hogy az nagyobb erőkifejtésre s a közigazgatási kormányzás­ban akarnának érvényesítésére képtelen le­gyen. A nugymegyék eszméje a szlovenszkói kormánypolitika közigazgatási zsenijének fe­jéből pattant ki s mint a magyarság erejét lekötő és tömegét szétverő politikai eszköz megvalósítást talált abban a kormányzatban és parlamenti életben, mely a demokrácia bekecse alQtt a nemzetpusztitás pokolgépeit rejtegeti az államban élő nem uralkodó nem­zetek számára. Amikor tehát holnap szavazóoédulát hul­latunk be az akaratunkra és meggyőződé­sünkre kiváncsi urnáikba, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy egy, a politikai cé­lok érdekében létesített közigazgatási • át­kutattál szemben kell fölfogásunknak kifeje­zést adni s egyúttal állást foglalni azzal a törekvéssel szemben, mely a kormánypolitika céljainak megfelelően rendezi el a mindenhol tisztán adminisztratív természetű ügyek in­tézésének szerveit és intézményeit. Nem lehet megfeledkeznünk arról, hogy a politika szagosvizével agyonillatositott lég­körben élünk, hogy a demokráciával űzött l®® cseh-szl. üoronaírf fizettek ma, szeptember 29-én: Zürichben 16.80 svájci frankot Budapesten 58 300.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát | Berlinben —.— német márkát éT7^í ’ jrf i ^ évfolyam 221. (374.) szám. í Ég jgs ^ temg8& Prága, vasárnap, 1923 szeptember 30. I Av Ét fW áf.w ■■■m ■ II, ■■■««- MM, Előfizetési éráé. Del- ős Kuiíoidou. I v m^LxJr Jij 1L# $ MM 1íta&iS'r-K 1 Cte-öT ~ alice 18. re. Telefon 6797. azám I Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő; III PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. U

Next

/
Thumbnails
Contents