Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-27 / 219. (372.) szám

Csütörtök, szeptember 27. 2 Hamis hírek Klinkáék tárgyalásairól a kormánnyal Kassa, szepetrnber 26. (Saját tudósítónktól.) A kormánypárti lapok után több magyar napilap is foglal­kozott azzal a hirrel, hogy a Hlinkapárt, mivel választási győzelme uj helyzetet teremtettek számára, tárgyalásokba kezd az államalkotó pártokkal és valószínűen részt vesz egy esetleges uj kaliciós ^or­mányban. A lapok már azt is tudni vélték, hogy a kormány Rmnan kassai zsupánt bízta meg a Hlinkáékkal való tárgyalások lefolytatásával. Hlinka kassai tartózkodá­sa alkalmával kérdést intéztem a néppárt vezéréhez, de Hlinka határozottan meg­cáfolta ezt a kombinációt. Kijelentése^ sze­rbit szó sem lehet arról, hogy ők ilyen irányban megegyezésre jussanak a kor­mánnyal- Ruman zsupán egy újságíró előtt szintén nyilatkozott ebben az ügyben és kijelentette, hogy egy szó sem igaz a hí­resztelésből. őt egyáltalán nem bízta meg a kormány az egyeztető tárgyalások le­folytatásával, máskülönben sem tud ilyen szándékokról. A koalíció meséje tehát ösz- szedült, hiszen valószínűtlen, hogy Hlinká­ék éppen fényes győzelmük után pák tál­jának le a kormánnyal. A fantastikus hírek inkább a konnánysajtó jámbor kívánságai. Az egész kassai nagymegyében ugyanis rosszul áll a kormánypártok szénája. A ke­resztény szooiáfe pártihoz beérkező jelenté­seik impozáns tkeresztényszooiális győzelmet jósolnak: a járásokban és a megyében üc Abauj-, Sáros-, Szépes- és Zemplénmegyék lakosságának nagy többsége keresztényszo­ciális zászló alatt vonul fel a választásokra A kormánypártokat — minden jel arra mu­tat — még nagyobb meglepetések fogják ér­ni, mint a megyei választásoknál. Megemli- tés remél tó az is, hogy Sárosmegyében uj párt alakult: görögkatolikus nemzeti párt névvel, amely a megye nagyszámú görög- katolikus lakosaira támaszkodik. A kassai Hlinka-gyiilés utóha&giai Kassa, szeptember 26. (Saját tudósitónktól.) A botrányba fűlt Hűnka-gyülésnek máris jelentkeznek a kö­vetkezményei. Hanusovszky János tibianyi parasztgazda tragikus halála végtelen elkeseredést váltott ki a falvak lakosságából, Hemádtihany tiszta Hlinka-párti lakossága elégtételt követel, értesüléseink szerint kül­döttséget fognak meneszteni a zsupánhoz és a rendőrigazgatósághoz. Az egész kassai nagymegyében, különösen a felső részen a falvaikban percről-percre erősödik az ellen­zéki hangulat. Ide nem tanácsos egyetlen Tárcarovatunk: Péntek: Falu Tamás: Föveny. (Vers.) Somlay Károly: Vihar. Vasárnap: Donászy Kálmán: Babonás, szeles éj... (Vers.) Sas Ede: Bimbuli és Báby. A budai müezzin — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Csermely Gyula Knéter Lojzl hamisítatlan ferencvárosi jassz volt. Nem apacs, hanem játssz, ami nagy különbség. Az apacs már az elvete­mültség utján van, ám a budapesti jassz csak nyers egy kissé, csak heves, csak kötekedő, de egyébként még jó fiú, ki szereti a tréfát és az ugratást. Nos, Knéter Lojz! ilyen ferencvárosi jassz volt. Még nem töltötté be huszonkette­dik évét és már többféle pályát járt végig. Volt Liliom a ligetben, volt gyorsfényképész- segéd ugyanott, végre egy henteshez került, árukihordónak vagy minek s ott meg is ra­gadt és hü maradt a szatyorhoz. Csak mikor besorozták, vált meg a sza­tyortól. Itthon szolgált, a harmincketteseknél és ott találta a világégés, a nagy háború is. Mint katona ő is hol északon vereke­dett, hol délen, aztán — hogy történt, hogy nem — keletre került, a törökök fővárosába. Sztambulba. Sztambul, Bizánc, Konstantinápoly! Arany szarv városának minden keleti szép­sége és bubája érintetlen hagyta nyers lel­két; hajnalának százezernyi színét, nappala nak tobzódását a fényben és alkonyának az éjbe olvadó csodáit se testi, se lelki szeme nem látta meg. A nyüzsgés, a forgás, a ke­leti életnek egy pillanatig sem pihenő ka’ei- doszkopja annyira som érdekelte, mint egy körhinta. Körhinta pedig Sztambulban nem volt, se valamirevaló hcntesbolt , . . pilla! [ rolntckár agitátornak betenni a lábát. Egyes falvakban valóságos őrcsapa'ok alakultak a legényekből, akik a falujukon átutazó idege­neket minden további nélkül igazoltatják- Ha szlovák, vagy magyar az illető, semmi bán- tódása n?m esiik. A szombati terror olyan vá- j lasztási reklámot és agitációt csinált Hlinká- j éfcniaik, amilyet Hlinkáék száz agitátorral sem 1; utcák volna elérni. Bizonyos, hogy óriási kereszfényszociá 1 is és néppárti többség jut be majd a járási és megyei bizottságokba. A rolnidkárok vezetőjük, Jancsó ur. „okos“ po­litikája miatt teljesen elvesztették a talajt lá­buk alól. Besztercebánya polgársága bizal­máról I iztositja Petrogalli Oszkárt Besztercebányáról jelenti tudósítónk: A besztercebányai keresztényszocialista párt helyiségében hétfőn Petrogalli Oszkár dr. mondott szlovák és magyar nyelvű be­szédet, amelyben fog’átkozott a személye ■ellen irányuló és folyton megismétlődő tá­madásokkal és kérte Besztercebánya polgá­rainak ítéletét, ak'iik egész közéleti tevékeny­ségét közvetlen kőzetből ismerik. Foglalko­zott Szdovenszkó nemzeteinek egymásra­utaltságával. A kormány politikáját birálva, i Megjelent § nemei torsául prohlamádOfa I Bajorország a kapituláció ellesi — Harcra készülnek a nacionalisták — | Véres zavargások egész Németországban — Franciaország nem aknázza ki nihrvidéki győzelmét Berlin, szeptember 26. A német kor­mány proklamáoLÓja megjelent. A prokla­máció vázolja a ruhrvidéki megszállás bor­zalmainak fázisáét és a pás szív ellenállás okait. A Ruhrvédélk lakosságának pénzbeli támogatása lehetetlen. A támogatás költsé­gei megakadályozzák a valuta rendezését, mely a nép exisztenciális érdeke. A kor­mányt ama keserű elhatározás elé állította a kényszerűség, hogy a nép létérdeke érdeké­ben feladja a harcot. A megszállott területek lakosságának szenvedését és hűségét a haza sohasem fogja elfelejteni, a kormány legelső kötelességéneik tartja, hogy a foglyok sza- badonbocsátása és a kiutasítottak vissza­térése érdekében eljárjon. A proklamáció végén a kormány és a birodalmi elnök ün­nepélyesen kijelentik, hogy sohasem fognak Oly egyezményt Írni alá, mely egyetlen lé­pésnyi földet elszakítana a német biroda­lomtól. London, szeptember 26. A D. T. szerint Baldwin és Poincaré megegyeztek abban, hogy Franciaország nem aknázza ki a ruhr­vidéki győzelmét. Franciaország és Német­ország között nem lesznek külön tárgyalá­sok, hanem, először a szövetségközi egység­frontot fogják megteremteni. Franciaország csalk Olaszországgal és Angliával együtt fog további lépéseket tenni. Berlin, szeptember 26. A birodalmi 'kan­cellárnak a pártok vezetőivel tartott tegnapi tanácskozása után a birodalmi kormány összeült és a birodalmi kormány proklamá- ciójáról tanácskozott, melyben hivatalosan közölni fogják a néppel, hogy a passzív el­lenállásra vonatkozó rendeleteket vissza­vonják. A lapok jelentése szerint a prokla- imációt ma teszik közhírré. Berlin, szeptember 26. A kancellár és a pártvezérek közötti tanácskozásokon a né­met nemzeti néppárt képviselője azt az ál­láspontját hangoztatta, hogy Franciaország­tól ultimátumszerűén kell követelni a jog­sérelmek jóvátételét s ha ezt Franciaország megtagadja, akkor szakítani kell vele, bár­mik legyenek is a szakítás következményei. A birodalmi gyűlés és a porosz tartomány- gyüiés német nacionalista frakcióinak állandó bizottsága teljes egészében magáévá tette ezt az álláspontot és ezért a kormány uj összeállítását követeli, mert ezt a pro- grammot csak oly kormány képviselheti si­kerrel, mely nincsen megterhelve Francia- országgal szembeni kapituláció aktáival. Berlin, szeptember 26. Berlinben tegnap a munkanélküliek két nagy tüntetést rendez­tek, melyeket a rendőrség szétoszlatott. Óriási tüntetések voltak Braunschweigban is, melyek azonban nem vezettek összeütkö­zésekhez. Zittauban a tüntetőket, kik a vá­rosházát akarták megostromoilni, a rendőr­ség csak hosszú küzdelem után tudta szét­verni. A küzdelemnek két halott és tizen­négy súlyos sebesült áldozata van. Berlin, szeptember 26. A D. A. Z. jelen­tése szerint Bajorországban harci hangulat uralkodik. Hitler átvette a német harci szö- , vétség vezetését és felszólította összes párthiveit, lrogy minden politikai szervezet­ből lépjenek ki, melyek nem a harci szövet­séghez tartoznak. Az uj valutabank küszö­bön álló létesítését Hitler a néniét vagyon­nak a nemzetközi nagytőke kezeibe való ki­szolgáltatásának tartja és felszólítja a bajor kormányt, hogy külön bajor bankot állítson fal, Wrede Károly herceg a roham csapa tok újjászervezését követeli. Berlin, szeptember 26. A D. Z. jelenti Münchenből, hogy Bajorország a szocialisták kivételével legélesebben Ítéli el a kapitulá­ciót. A nemzeti harci szervezetek lázasan teszik meg előkészületeiket az utolsó 'küz­delemre. Holnapra tizennégy tömeggyülés lesz Müncheniben. Csak egy valami ragadta meg Lojzilt: a müezzinek kiáltása reggel és este. A.z az imádkozásra hivó, félig fenségesen csendülő, félig fájdalmasan vontatott kiáltó szó. Loizlnak megtetszett ez a szájjal való harangozás, aminek ő mondta. S mert mu­lattatta, el is tanulta; utánozni is próbálta és az utánzás pompásan sikerült. No, volt gaudium a barakkban, ahol szálláson volt. Előbb ott mímelte a müezzin t — egy-egy cigaretta volt a kikötött fellépti dij — s hogy a produkció mind remekebbül sikerült, az utcán is megcsinálta, heccből. No,„el is verték ezért a szentségtörésért a gyaur kopeket a jó mozlimok. — Csak azért is — gondolta Lojz! és le­rázta magáról a verést, mint a záporveríe kutya a vizet. — Csak azért is megteszem, hogy egy mecsetnek a tornyáról cnekíem el nektek az il Alláh-t. De nem jutott hozzá, hogy ezt meg­tegye. Mert vége lett a háborúnak és Knéter Lojzl hazakerülvén Pestre, megint vissza­tért a hentesbolthoz és a szatyorhoz. * Daud Musztafa Konstantinápo’yból szár­mazott t i z en n y olc-1 ize nk i le ne éves török ifjú volt és már több esztendő óta itt Pesten élt. Álmodozó természetű fin volt; mindig kelet­té vitték az álmai, a Duna partja mellől a Boszporusz, az Aranyszarv mellé; sokszor I betege vált a honvágynak, szeretett volna hazamenni Sztambulba, az igaz hit és a me- ! esetek városába, mégis itt maradt a hitet­len Pesten, ahol mináreh-k helyett csak füs­töm gyárkéményeket látott. Itt maradt Pesten, mert igen erős lánc kötötte ide. Szerelem vagy efféle? Nem. Ide- íüztc a mindennapi kenyér, amit Sztambul­ban annak idején nem talált meg. A Rác-fiit"4$ környékén dolgozott egy vendéglősnél Daud Musz'rria. Tisztátalan i foglalkozás volt nagyon, mert hol borral volt dolga, hol fazekakkal és tányérokká!, mikhez disznózsiros ételek tapadtak, de a mindennapi kenyér, amit eredményezett, mégis csak tiszta volt. A vendéglős ételéhez, borához ő hozzá nem nyúlt volna a világért setn. Nos, itt élt és dolgozott Daud Musztafa, de jóllehet nem hiába dolgozott, mert a ke­nyér mellé ruhát és dohányt i's keresett, mégis állandóan nagyon levert és szomorú volt. Hogy is ne, mikor ö Pesten volt, nem otthon, az ő napsütötte honában. — Ha egy jótékony dzsin jönne — ál­modozott — és osak öt percre hazavinne Sztambulba! Hogy lássam a kalifák városát, a imárványos mecseteket, a nagy bazárt! De boldog lennék, ha egy jótékony dzsin jönne! És egy alkonyaikor az csakugyan el is jött. * Knéter Lojzl a Krisztinából jött lefelé s a Gellértfürdő irányába tartott. Vászonnal borított szatyora a vállán s a szatyorban több koszorú kolbász volt. Ezt még leadja egy vendéglősnek, aki ott lakik, azután át­megy a hídon és otthon lesz. Otthon, a ke­délyes Franzstadíiban; Buda neki már ide­gen, már külföld volt. Menetközben egyszerre megáit és a Rác-fürdő irányába nézett. — Ni, mi az? Itt Budán egy mecset? Más mi lehet az a ku­pola és az a minarah? A Rác-fürdő volt, amit látott. Annak van kupolája és minaréhez hasonló kémé­nye, sőt karzat is övezi a kéményt, mint tö­rök földön a mecsetek tornyát. Ha mecset, ha más valami: Knéter Lojzl nem bírt többé magával. Már odalent is az volt a vágya, hogy valóságos mecsetnek karzatán utánozza a müezzin énekét . . . most itt van az orra előtt a mecset, törökök is lakhatnak a környéken, hát kost was kost — ő felmászik a tornyára. Lesz meg­megemlékezett arról, hogy a „staíoívorna44- pártok köntöse alatt ismételten voltak moz­galmak, amelyeknek célja volt a magyar nyelvet az utcáról és a magánérintkezésbö! kiszorítani. A magyar nemzetnek soha sem szabad elfelejtenie, hogy a szlovák nép volt az, amely tiltakozott és szembehelyezkedett a magyar nyelv ellen intézett ezen barbár támadással és megvédte a magyar nyelv emberi jogait. Végül kiterjeszkedett a nagy sérelemre, mely a várost a megyei székhely­nek áthelyezésével érte, végül szóvátette a kormány általános politikáját. A po'gárság lelkesedéssel fogadta Petrogalli beszédét és Muliczky István, Kártik János és Szimoni- desz Dániel utján biztosította őt változatlan bizalmáról. A város polgárai nagy bizalom­mal néznek a vasárnapi választások elé. Magyar kisgazdapárti népgyülés Párkányban A magyar kisgazdapárt vasárnap szé­pen sikerült gyűlést tartott Párkányban, amelyen Ficza József szenátor és ifj. Koczor Gyula országos pártalelnök is megjelentek. A gyűlésen nemcsak a párkányiak, hanem Muzsla, Ebed, Nana, Garamkövesd, Helem- ba, Bárt, Érseikkéty és miég több környékbelit községek kiküldöttei is resztvettek. Balázs Imre dr. nyitotta meg a nagygyűlést és egyetértésre és összetartásra hívta föl a magyar választókat. Ezután Ficza József szenátor ismertette a párt küzdelmeit és ama törekvését, hogy az itt élő magyarságot egy hatalmas erős táborba egyesítse. Rámutatott községi választások eredményeire, melyek bebizonyították, hogy a magyarlakta vidé­ken a párt a legerősebb politikai tényező és megmutatták, hogy a magyar nép felismeri a párt nagyszerű hivatását s mind nagyobb tömegekben sorakozik fel zászlaja alatt. Majd ifj. Koczor Gyula hosszabb be­szédben ismertette a párt megalakulását, annak programiját, részletesen foglalkozott a kormányzati rendszer bűneivel és külön-kii- lön rámutatott a földművelés, a kisipar, a munkásság és a kereskedők mindinkább rosszabbodó helyzetére, ami minid a helyte­len gazdasági és pénzügyi politika következ­ménye. Majd a földbirtokreform kérdésével foglalkozott részletesen és kiemelte a párt programiját, mely szerint kivánjuk a földbirtokreform végrehajtását, de megköveteljük, hogy magyarlakta vi­dékeken csak magyarok kapjanak földet. A lelkes hangulatban lefolyt gyűlést Ba­lázs Imre dr. rekesztette be. A magyar kisgazdapárt galántai Járási kivernek figyelmek© A magyar kisgazdapárt komáromi veze­tősége az alábbi sorok közlésére kért fel bennünket: „Több panasz érkezett hozzánk lepetés és lesz gaudium — gondolta —, de Pest-Budán ütlegelés nélkül. Könnyű volt feljutni a karzatra, mert a kéménynek amolyan kívülről beépített hág­csója volt. Hát csak letette a szatyrot és egy erőlködés és még egy és már fönt is volt. És rákezdett az Allah il Ahálhra . . . . . . Daud Musztafa egy utcaiköz távol­ban volt, egy vendéglőnek pocsétás udva­rán és fazekakat mosott és más edényt. S mint azelőtt is mindennap, akkor is Sztam­bul volt az eszében. Mikor, vájjon mikor fog­ja viszontlátni az ő otthonát, azt a szent vá­rost, melyhez foghatót de hiába keresünk. És egyszerre meglátta. Mint a mesebeli kalifa, aki vízbe mártotta fejét és meglátta a paradicsomot a hurikkal. Az a jótékony dzsiiin vitte Sztambulba, kit annyiszor hívott már, hogy vigye el; ni, hadija is a m-üezizin énekét, látja az Arany szarvat és a nagy hi­dat, a Boszporuszt és Üszfküdárt meg a Hét­tornyot, Aja Szófiát is látja és aranyban ra­gyogó sok kis társát. — Álom ez, vagy nem álom? Sztambul­ba vitte az a jó dzsin? — Nem álom, mert hallga: a miiezzim szól. Most másodszor küldi ki az Allah á Allálh-t a nagy világba. És Daud Musztafa leborult a földre és áhitatosan, boldogan válaszolt: — Allah ek- ber . . . Allah ekber! És hálát adott a dzsinnek, amiért hazavitte egy pillanatra Sztambulba. Igen, ő csakugyan otthon van; most harmadszor, most negyedszer szólt a müezzm . . . s ő boldogan válaszol: — Al­lah ekber! Egy utcaköz távolban meg ugyanekkor mást mondott más emberi száj. A Rác-fürdő egy embere felkiáltott a dzsiinhcz és féltig nevetve, félig gorombán és tabán-németül ezt mondta: — Kuinmszt nid giáij ruutr, tu Lauszbubl «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents