Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-27 / 219. (372.) szám

MfltflIArAkV ^ vasárnapi megyei választásokon egyedül a szövetkezett ellenzéki pártok (keresztényszociális 1 Wll« magyar kisgazdapárt, szepesi német párt és magyar jogpárt) következő listáira szavazzatok! Pozsony nagymegyében a U-es (kér. szociális) vagy «ü>*os (kisgazdapárti) Nyitra nagymegyében a 3-as (keresztényssociál.'s) vagy H-es (kisgazdapárti) Zólyom nagymegyében a Sü-es (a szövetkezett ellenzéki párt listája) Liptószentmiklós nagymegyében a ‘Jf-es (a szövetkezett ellenzéki párt listája) Kassa nagy megy ében a 4&~es (keresztény szociális) listára. A brit birodalmi konferencia (g.) Prága, szeptember 26. Tegnapelőtt igyekeztünk megvilágítani hegy a jóvátételi probléma s általában az európai kontinens politikája szempontjából nagyjelentőségű esemény lesz az október első napjaiban Londonban megtartandó brit birodalma konferencia. Éppen azért, ■ mert nagyjelentőségű s mert az eddigi ily konfe­renciák bekjátszottak a történelem kialaku­lásába, közelebbről kell mérlegelnünk e ta­nácskozást és annak fontosságát. Vissza, kell nyúlnunk a történlemben egészen 1887-ig, mikor Viktória királynő öt­venéves uralkodói jubileuma alkalmából az angol gyarmatok miniszterelnökei összejöt­tek és elsőizben folytattak tanácskozást ar­ról. miképpen biztosítható a birodalom ré­szeinek szerves politikai együttműködése. Vissza kell nyúlnunk Chamberidin gyarmat- ügyi minisztérsége alatt 1897-ben megtar­tott első gyarmati konferenciához, hogy megállapíthassuk azt, hogy ezek az összejö­vetelek mind csak kísérletei voltak annak hogy a brit birodalom alkotórészei között megteremtsék az egységes politikai légkört és a birodalom részeinek politikai akaratát egységes poétikába kristályosítsák- Ezt a célt csak 1911-ben érték el. amikor a gyar­mati konferenciából birodalmi konferencia lett, melyen India képviselőjén kivül Anglia Kanada, Ujfundland, Ausztrália, Uizéland és Délafri'ka miniszterelnökei is resztvettek Ekkor szögezték le azt az alapelvet, hogy Anglia csak a primus inter pares kiváltsá­gos helyzetét fogja élvezni s ekkor léptek a gyarmatok a gyarmati helyzetből a föde­ratív á 11 amkapcsolatok magasabb stádiumá­ba. Ekkor létesült az anyaország és a ten­gerekkel elválasztott birodalmi részek kö­zött az az egység, mely megszüntette az anyaország diktatórikus hatalmát s amely a gyarmatok politikai akaratának kisugárzá­sait a brit birodalom nagy politikájába kon­centrálta. Hogy ezek a kisugárzások .nem voltak erőtlenek és hatástalanok, erre nézve elég talán utalni arra. hogy a legutóbbi bi­rodalmi konferencia 1921-ben éppen a gyar­matok követelésének hatása alatt nem újí­totta meg a japán-angol szövetséget, vagy arra a nagy és világosan konstatálható be­folyásra, melyet Lloyd George versaillesi politikájára az akkori ausztráliai miniszter­elnök, Hughes gyakorolt. A most összeülő konferenciáról, melyen első ízben jelenik meg Iroszág képviselője Egon Bandmann érdekes helyzetképet vetít elénk egy hamburgi kőnyomatos hasábjain. Rámutat arra, hogy ez a konferencia nem térhet ki az európai kérdések tárgyalása elől s az anyaország poíibkai konstellációját boncolva kifejti, hogy Anglia az európai kér­dések tekintetében nem bir egységes politi­kai törekvésekkel. E fejtegetés világánál látjuk, hogy a konzervatív párt zöme, vala­mint a Grey és Creve körül csoportosuló li­berális frakció franciabarát és az antant fön- tartásának híve, mig a Labour-párt az ön­álló, aktív európai politika mellett tör lánd­zsát. A Labour-párt európai politikai törek­véseit támogatják a radikális liberálisok, sőt a konzervatív pártnak is ama tagjai, kik az európai helyzetnek Angliát veszélyeztető ki­éleződése esetén nem akarják a munkáspárt számára teljesen átengedni a terepet- Ez a politika heves ellenzésre fog találni a konfe­rencián Ausztrália részéről, ahol az antant iránti föltétien ragaszkodás igen erőís s ahol a francia politika szimpátiája még élő valóság. Kanada is ellenzéki magatartást tanúsít majd ezzel a politikával .szemben, mert ez a domimion erősen az amerikai politika befo­lyása alatt áll s Birkenhead lorddal együtt a splendid isolation híve. Kanada visszasze­retné vonni a birodalma politikát az európai káosz szinteréről és a belső birodalmi politi­ka tökéletes kiépítése alkotja főcélját. A munkáspárt, a liberális csoport és a Róbert Cecil lord után induló konzervatív politiku­sok akciója osak Smutsban, a délamerikai delegátusban talál majd elszánt fegyverba­rátra, mórt hiszen Simíts volt az, aki elsőnek tiltakozott a versaillesi béke és annak igaz­ságtalansága ellen. Hogy a dominionok közül melyik fogja legerőteljesebben érvényesíteni fölfogását annak jóslásába nehéz bocsátkozni. Az azon­ban konstatálható, hogy a dominionok egy- része nem nézi jó szemmel az angol kom Hiánynak egyes jegyzékekben aktív s az ak­tivitás után hosszú ideig hallgatag üdülés­ben kimerülő politikáját s az is bizonyos hogy a jövőben az angol külpolitika jobban lesz kénytelen alkalmazkodni az anyaorság- tól távol levő birodalmi részek politikai akaratához, mint eddig. Mert szó van arról hogy a brit birodalom uj szervet létesít kül­ső politikájának intézésére, esetleg a domi­nionok High-Commissioner irodájának diplo­máciai kiépítésével, vagy az ausztráliai mi­niszterelnök tervének megfelelően akként, hogy minden dominion kormánya egy „lon­doni minisztert" nevezne ki, aki a birodalmi ügyek intézésébe beleszólna. Ha ezek a tervek megvalósulnak, úgy az an­gol külső politikában nem lehetetlen egy for­dulat, de e tervek nélkül is fordulatot jelent­het az európai helyzetben a brit birodalmi konferencia, mert a sok között tisztáznia ke® azt az alapvető kérdést, lehet-e az, hogy Poincaré ést Baldwin két órás tanácskozása tisztázták mindazokat az ellentéteket, melye­ket hosszú esztendők érleltek ki- két hosszú esztendők érlelték ki s fordulatot jelenthet abban a nagy- kérdésben, rueÜyb'eri bekövetkezett a tragikus fordulat: elkövet­kezett a német kapituláció. Anglia és Amerika intervenciója a középeurópai gazdasági konföderáció érdekében A német, magyar és lengyel államcsőd-veszedelmek egész Európa katasztrófáját okoz­hatják — Előtérben egy középeurópai államközi vasút- és hajózási szindikátus terve A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Budapest szeptember 26. Addig, mig ezen a világháborút viselt kontinensen az irtózatos rombolásnak minden következményei el nem tűnnek, a legégetőbb probléma a gazdasági konszolidáció nagy kérdése lesz. Jól látszik most már, hogy győztes jogon, diktátumokkal nem lehet ren­dezni ezt a kérdést, mert jóvátenni is csak erősek tudnak és csak olyanok, akiknek a tárgyi jóvátétel teljesítése után maradhat annyijuk, hogy azzal fcul túr emberi életkörül­mények közé visszatérhessenek még. Meg lehet állapítani, hogy újabb kata- launi csatát vívott egymással a viliág, annak minden* tekintetben óriásira nagyított ará­nyaiban. Ezért tették a győztesek, hogy győzelmükben fenmaxadhassanaik, azt, hogy végzetes terhű jóvátételre kötelezték a má­sik félt, aminek végzetességét a követett politika is siettette. Európa ezzel tetőpontjá­ra jutott válságának. Németország kapitulált, ami azonban majdnem egyértelmű a rajta követelt jóvátétel behajthatatlanságával, te­hát a jóvátételre épített francia fináncpoliti­ka felbillenésével is. Ez bizonyitéka annak hogy megbukott a Franciaország - által diri­gált rekonstrukciós békepoliiitika. Az uj irá­nyítást az angol-szász nagyhatalmaik veszik kezükbe. Anglia és Amerika sürgős intervenciót terveznek a középeurópai államok gazda­sági konföderációjának megalakítása érdeké­ben, mint ami az első józan lépés a valósa-, gos rekonstrukció felé. Csak az vitás még vájjon a népszövetségen keresztül hajtsák végre elhatározásukat, vagy az angol-szász nemzetek külön blokjaként lépjenek föl. Erről a nagyjelentőségű akcióról, mely az első pillanatban fantaszaikusnnlk és az eu­rópai politika mai helyzetébe beillesztve tá­ján kevésbé reálisnak látszik, oly helyről, ahol alaposan ismerik a középeurópai gazda­sági helyzetet s annak rendezésére alkalmas­nak látszó terveket, a következőket tudtuk meg: — Anglia már a Ruhr-terüieti zálogok leíoiglaJlása idején is arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az általános európai gazda­sági konszolidációt hnperiialisztikus alapon megteremteni nem lehet. A francia erősza­koskodás azonban mégis tért nyert, amivel eljutottunk ma a legnagyobbszabásu világ­válsághoz. Természetes, hogy ennek követ­kezményei nem lokális hatásúak- És így az a kontinens, amely eddig minden tekintetben vezető pozícióiban volt, Amerika mögé került — Anglia sürgetésére Amerika késznek nyilatkozott arra, hogy • magukhoz ragadják az imciativát az európai konszolidáció irányí­tására. amiről már a legközelebbi időben ér­tesítik egyrészt a párisi jóvátételi bizottsá­got, másrészt az érdekelt államokat. A kér­dés megoldásához pedig tervszerűen fognak hozzá. Megállapították, hogy a német, ma­gyar és lengyel államcsődök veszedelme el­háríthatatlan katasztrófát okozhat azonkívül hogy népek bukását idézné elő. A blokk te­hát elsősorban ezt kívánja megakadályozni egy tisztán gazdasági szempontok szerint megi1 télendő aranyk Öles önnel, amivel á há­rom említett ország helyzetét stabilizálnák a terv második pontja kiviteléig. Eszerint nmerilkaii tőkecsoportok ajánlatot tesznek Középeurópa államainak vasutjuk, hajózár suk, postájuk bérletére a legkedvezőbb fel­tételek mellett. Amennyiben az ideiglenes ma- gánkezelésbe kiadni nem akarná üzemeit úgy forszírozni fogja a blokk azt. hogy ame­rikai tőkesegitséggeJ egy államközi szindi­kátus alakuljon meg és vegye addig kezelé­sébe az egyes államok üzemeit, nliig az üzem továbbvitelére anyagilag az illető állam ké­pes lesz­— Ennek a kettős tervnek keretén belül határozottan kívánja a blokk a békeszeTző-, désekben is ajánlott középeurópai gazdasági konföderáció megalakulását. Hírre múlhatat­lan szükség van épp a terv sikeres megol­dása érdekében. A békeszerződés — igaz — azt ajánlotta csupán, hogy lépjen gazdasági közösségre Gséh-Szlovákia, Ausztria és Magyarország, mint amely három állam va­lóban kiegészítené egymást. Az ilyen hármas konföderáció azonban — és ezt a megtett oséh-szlovák kezdeményezésre a magyar kormány ki is jelentette — nem felülhet meg a keresett célnak, mert Magyarország nem kizárólag agrárneuizef, fejlődő iparát nem nyomathatja agyon a másik két iparország mind fokozódóbb termelésével. Ezután vető­dött fel a Dunakonföderáciió megalakításának gondolata, amely gazdasági egyesülés terjed­jen ki a Raina-Maina-Duna medence összes nemzeteire. .— Ezt a nagykoníöderáeiót tekinti a blokk a középeurópai gazdasági konszolidá­ció alapjának, aminek legfelső csúcsa maga a különösen Amerika részéről sürgetett — Középeurópai' Egyesült Államok természet- szerű megteremtése lesz, az tehát, amit a békeszerződés a régi monarchikus államegy- ség kötelékéből bontott fel egy demokrati­kus és önrendelkező népcsoportosulás fai- vára. Radnay Oszkár­Nem igaz Cankov meggyilkolásának kire A bolgár kormány helyén van és leveri a puccsoí Prága, szeptember 26. A prágai bolgár követség megcáfolja a Cankov miniszter­elnök meggyilkolásáról terjesztett híreket A kormány a helyién van és vas eréllyei veri le a kommunisták utolsó ellenállását. A kom­munisták már csak Ferdínando környékén tartják magukat. Hasonló jelentést adott le Szófiából a bolgár távirati iroda is. Belgrád, szeptember 26. A jugoszláv távirati iroda jelenti: A mai esti lapok egy­behangzóan azt jelentik, hogy tegnap dél­után fölkelőcsapatok nyomultak elő Szófia felé. Cankov miniszterelnök, ki attól tartott, hogy a felkelők kezeibe jut, a kormány tag­jaival elmenekült. Autóját a Murgus-hegy mellett föltár tó ztatták és úgy Cankovot, mint kísérőit lemészárolták. Egész Észak- bulgária a felkelők kezében van. Az újságok híreinek az alapját azoknak az utasoknak 'az elbeszélései képezik, kik ma érkeztek Zari- brodba Bulgáriából. A belgrádi lapok a leg­nagyobb tartózkodással közűik ezeket a fan­tasztikus híreket és a hivatalos belgrádi kö­rök erősen kételkednek e hírek valóságában­100 cseii-szi. koronáért fizettek ma, szeptember 26-án: Zürichben 16.825 svájci frankot Budapesten 58 300.— magyar koronát Bécsben 212700.-— osztrák koronát Berlinben375060 000.— német márkát éC> .. • Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő; PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents