Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-21 / 214. (367.) szám

* ^fíRj(^iJ/[AerjmMRUP bán remélhetőleg Görögországnak sem kell több élő állatot szállítani. Csupán Romániá­val nem jött létre megegyezés, mert a ro­mán megbízottak még mindig nincsenek megelégedve azokkal a jóvátételi szállítá­sokkal, amelyeket Románia ezideig Magyar- országtól kapott. A magyar szanálás nem ütközik akadályokba London, szeptember 20. (Saját tudósi­tónktól,) Az United Press genfi tudósítója előkelő nagyhatalmi forrásból arról értesül, hogy minden remény megvan arra, hogy Bethlen tárgyalásai eredményesek lesznek. A magyar újjáépítés és szanálás nem ütkö­zik akadályba. Többféle kompromisszumos terv jelent meg, amelyekhez nemcsak An­glia és Olaszország, de Franciaország is hozzájárult. A kisantant sem ellenkezik töb­bé, mert a nagyhatalmak megadják a kis­antant államainak az igényelt megnyugta­tást, ami azonban nem jelenti Magyarország politikai ellenőrzését. A magyar terv siker­telensége esetén a kisantant államai sem számíthatnak kölcsönre és gazdasági segít­ségre. Decemberben Magyarország meg­kapja az újjászervezésének alapját megadó kölcsönt. Minden más információ puszta kombináció. Eify francia lap Középeurópa békéjéről Párís, szeptember 20. (Saját tudósítónk­tól.) A Republique Francais Középeurópa pa­cifikálása című cikkében megállapítja Ma­gyarország tényleges közeledését a kisan- tanthoz. A cikk szerint a magyar kormány komoly erőfeszítést tesz, hogy lojális mérsé­kelt politikával helyreállítsa Magyarország nemzetközi helyzetét és Középeurópa béké­jét. A magyar kormány komoly munkáját megnehezítette az ellenzék és a külföld igaz­ságtalan bizalmatlansága. A szinajai konfe­rencia azonban javulást hozott a helyzetben. Azok az adatok, amelyeket Kállay Genfben ismertetett, bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy a jóvátételi bizottság döntésére sürgő­sen szükség van, hogy Magyarország meg­áshasson a végzetes lejtőn. Benes szócsöve az olasz álláspontról Prága, szeptember 20. A külügyminisz­terhez közel álló PrageT Presse római tudó­sítás alapján részletes beszámolót ad Benes római utazásának jelentőségéről és eredmé­nyeiről. A tudósítás kijelenti, hogy Cseh­szlovákja a magyar kölcsön kérdésében po­litikai garanciákat követel arra nézve, hogy Magyarország az engedélyezett segítséget nem fogja meg nem engedett célokra föl­használni. Azok a hírek, hogy Benes a római tanácskozás során megváltoztatta álláspont­ját, nem felelnek meg a valóságnak, mert sokkal inkább úgy áll a dolog, hogy az olasz álláspont közeledett jelentősen a csehszlo­vák állásponthoz, úgy, hogy ma az olasz ál­láspont közelebb van a kisantant álláspont­jához, mint az angol fölfogáshoz. más kunyhója előtt. Benyitott. Tamáis hálót font. — Kati, az Istenért! Mér’ gyiitté’? — kérdezte s szinte ölébe fogta föl a kimerült asszonyt. Egy lélegzetre elmondott mindent. A legény felnevetett. Pár percig beszélgettek s az asszony ugyanúgy, mint ahogy jött, iparkodott visz- sza. Most már nyugodtabb volt. Az ura még aludt. Nekilátott gyorsan az ebédnek; mire az ura felkel, ne vegyen észre semmi ti Egész nap nem szóltak eg3rmáshoz egy szót se. Este kérdezte az ura- — Üzentél a Tamásér? Gyön? Az asszony nemet intett. Nem tudtam üzenni, nem járt erre senki. — Jó — mondta az ember. Majd magam menek érte. Oszt Jemenünk a gátra. Éjfélkor gyere! Ha nem gyüsz . . . Nem folytatta. Iszákját vállára vetette s elindult. Az asszony egy darabig nézett utána, aztán hogy a sötétben a léptek zaja is elhalt, bement a kunyhóba és gondolkozni kezdett. — Hogyis volt csak? Mit is mondott Tamás? Igen. Én kimegyek éjfélkor, átkerü­lök az uramhoz a másik partra . . . oszt ők egymás között majd elintézik . . . Félt. Ismerte az urát. Pedig Isten látja a lelkét, ártatlan. No mindegy. Majd csak jóra gyün minden. Imádkozott, kicsit elszuny- nyadt. Valami neszre hirtelen felriadt. Kiné­zett. Senki. Nem tudta, hány óra van. Azt hitte, hogy reggel felé jár. Megijedt. Kendő­jét gyorsan vállára kapta és futva nekiindult az éjszakának. A faluban a bak tér fújt. Ujjain olvasta lélegzet visszafojtva. Tizenegyet számlált. Hál’ Istennek. Még nincs késő, még jókor ér­kezik! Erős léptei alatt pattogtak a nád- száiak. A magyar kölcsön és az angol kormány Budapest, szeptember 20. (Budapesti szerkesztőségünk távirata.) A Nemzeti Újság genfi tudósítása szerint az angol kormány gyorsabb tempó hím szerette volna a magyar kölcsön ügyét elintéztetni, a kisantant azon­ban, bár némileg engedett eredeti álláspont­jából, még mindig vonakodik elfogadni azt a javaslatot, amelyet Anglia és Olaszország májusban terjesztettek a jóvátételi bizottság elé. A Köinische Zeitung azt írja, hogy Be- nest Londonban figyelmeztették, h-ogy az angol kapitalistáik a zálogjogok felfüggesztése nélkül is hajlandók kölcsönt adni Magyaror­Prága, szeptember 20. A N áradni Listy jelenti Bel gyáriból: A klerikális sajtó hírei szerint Sándor király állítólag hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az alkoímánytörvény revízióját a szkupstina következő ülésszakán tárgyalják. A Slovenec szeriint Sándor király egy ismert horvát politikus előtt kijelentette, hogy hajlandó a horvátoknaJk mindazokat a kívánságait teljesíteni, amelyek nem veszé­lyeztetik az állam egységét és erejét, sőt ha a belpolitikai viszonyok ezt megkíván­nák, akkor az alkotmány törvény megváltoz­tatásához is hozzájárul. Azonban ez nem történhetik meg, amíg a horvát politikusok erre nézve konkrét javaslatokat nem tesznek. Ezzel igazolást nyernek azok a hírek, ame­lyek szerint a király a szerb—horváf-yiszály kérdésében intervencióra készül. A zágrábi lapok szerint a királynak Pál nevű öccse állandó tartózkodásra Zágrábba költözik, a jövőben pedig a mindenkori trón­örökös a horvát bán címét fogja viselni. Jugoszlávia kormányválság előtt Elfogynak a kormánytámogató pártok — A szlovének két miniszteri tárcát követelnek Belgrád, szeptember 20. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelen­tése.) Pasics miniszterelnök már egy hét óta idehaza van és a titkon lappangó válság, amely hazaszólitotta franciaországi üdülésé­ből, nemhogy szünőben volna, de még inkább bonyolódik. A radikális kormány bizonytalan helyzetét rendkívül megnehezíti az, hogy az ellenzéki pártok kezdik fölmondani a radiká­lisok támogatására kötött paktumot. Az el­lenzék egyes csoportjai ugyanis meggyőződ­tek arról, hogy Pasics, a bőkezű igéromü- vész ezúttal sem gondol komolyan azoknak az Ígéreteknek beváltására, amelyeket az el­lenzéki pártoknak tett. Még Pasics hazaté­rése előtt tárgyalások kezdődtek a kormány­párt és a föderalisztikus ellenzéki biok egyik legnagyobb pártja: a szlovén klerikális párt között. Ez a párt, amely 22 képviselőt szám­Sietett. Visszanézni nem mert. Folyton azt hitte, valaki követi. Átment az ország­úton s nekivágott a folyónak. Csakhamar el­érte a gátat. Sötéthez szokott éles szemével csakhamar meglátta a két néma halászt. Ke­zükben az emelőháló rudja, lábuk a gátról íelógott az örvény fölé. Elkerülte őket; meggyorsította lépteit s csakhamar ott volt az átjáró pallónál. A folyó itt szűk torkot alkot: a két part között gyöngén táltolt palió; átjáró a gyalo­gos ember részére. Egy/ik oldalon gyenge léckorlát. Itt kellett átkerülnie a túlsó partra. Rálépett a pallóra s ahogy párat lépett, hir­telen megreszketett. A kimerültség vett rajta erőt s úgy érezte, inog lábai alatt a palló. Hirtelen megfordult, kendője a korlátba akadt s úgy rémlett, az ura áll mögötte. Ré­mes sikollyal bukott a vízbe. Éjfél elmúlt. A gönoölszekere már rég megfordult. Kis Áriámnak úgy rémlett, mint­ha már ezer esztendeje ülne a gáton. Átkém­lelt a gát túlsó végire. Ott gubbasztott Ta­más. A szerető . . . Micsoda gyönyör lesz látni elpusztulni! Az asszony, a kígyó, saját kezével fogja őt elemészteni . . . De mért nem gyön már? Vagy nem is gyön? Lehet. Úgy is jó . . . Mintha valami kiáltást hallott volna. Fülelt. Vagy csak a víz zug? Hirtelen nyug­talanság lepte meg. Átszólt Tamáshoz: — Hallottad? — Zug a víz, nem hallok semmit — felelt amaz. Egy darabig csendben voltak. Kis Ádámot balsejtelmek .kezdték gyötörni. Félni kezdett. Felkelt. Sasszemeivel végigkémlelte a tájat. Először a partot, aztán a gátat. Nem látott senkit. A gát szélén átlépdelt Tamás­hoz. Átvitte a hálót is, Ta/más nem értette szagnak s az esetben a kisantant elveszíti az uitolsó lehetőséget, hogy a magyar ügyek fejlődésére befolyást gyako-roihsson. E kö­rülmény bírta rá Benest, hogy változtasson előbbi álláspontján. Beszámoló a külföldi akicióróí Kállay Tibor pénzügyminiszter csütör­tökön részletesen beszámol a Pénzügy! Ta­nácsnak a magyar kölcsönnel kapcsolatos külföldi akcióról. Korányi Fiigyes báró, pá­risi magyar követ pénteken tájékoztatja a kormánypártot a külföldi gazdasági hely­zetről. Iái, mindenkor hűségesen kitartott a Radics által képviselt szeparációs gondolat mellett és a horvát parasztvezér távollétében a kor­mány legelső gondolata a biok ércfalának meggyöngitése volt. Sőt a vakmerőbb politi­kusok egyenesen arra is gondoltak, hogy a szlovéneket — a biokból való kilépésükkel egyidejűén — a kormány támogatására is megnyerjék. Jovanovics Ljuba parlamenti elnök tár­gyalásai Korosec Antallal, a szlovének in- tranzigens vezérével tehát —- mellékgondo­latként — ezt a célt szolgálták. A klerikáli­sok — és ez bombaszerü meglepetésként ha­tott a politikai világban — rövid puhitás után kezdték levetkőzni a merev elutasító maga­tartást és hajlandónak mutatkoztak a radiká­lisokkal való paktumra. Föltételeik a követ­kezők voltak: 1. Az ország kerületi beosz­tásáról szóló törvény rögtöni hatálytalaní­tása egész Szlovénia területén: 2. Szlovéniá­ban csak szlovén köztisztviselők alkalmaz­hatók a közhivatalokban; 3. pénzügyi és gaz­dasági egyezmények. Ezeken kívül a klerikálisok bejelentették igényüket két miniszteri tárcára is. A vallás­ügyi tárcát katolikus kézbe .akarják, tekintet­tel a szlovéniai speciális érdekekre, a közle­kedésügyi tárcát viszont azért igénylik, hogy a vasutakban nem nagyon gazdag Szlovéniá­ban írj vasútvonalakat létesíthessenek. Korosec ma fogadta az újságírókat és kereken megcáfolta azokat a híreszteléseket, mintha pártja nevében tárgyalásokat folyta­tott volna a kormánnyal. Arról, hogy belép-e a kormányba, titokzatosan csak annyit mon­dott, hogy „a kormányhoz és a parlamenthez való viszony tekintetében a döntés jogát a pártnak engedtem át, amely az ősszel dönt ebben a kérdésben41. A kormányválság egyelőre még nem éle­ződött ki, noha a 312 szavazat közül csiak 105 föltétlenül a kormányé, mert az összes kormánytámogató pártok — a németek, a dzsemijetek, a szolvének, az agráriusok és a románok — ellenzékbe mentek át. (p. h. r.) az egészet. Vigyázott. Kis Áriám pár lépésre melléje telepedett s leeresztette a hálót. — Talán itt több szerencsém lesz — szólt s nyugtalanul figyelte a partot. Tamás nem beszélt. A halászembe: megszokta a hallgatást. Ö se értette, mi tör­ténhetett. Az asszony bizonyára elaludt. Egy órát ültek szótlanul egymás mellett. Hirtelen besötétedett. A csillagok elbúj­tak, a távolból mennydörgés zaja hallott. Füllesztő nyári szellő borzongatta a gát mö­gött elnyúló vizet. A gát alatt nyugvó hálót nem lehetett látni. Pár perc múlva megeredt az eső. Süni, kövér cseppekben hullt s a villámok keresztülcikáztak az égen, meg­világítva egy-egy pillanatra a tájat s a vizet. Kis Áriám gondolt egyet. Most itt ketten vannak. Az idő is alkalmatos. Odaszólt Ta­máshoz: — Te Tamás! Igaz lelkedre mondd: szereted te a Katit? Tamás felkacagott. Egyszerre ugrattak fel mindketten he­lyükről s a gát lejtőjén egymással szemben megálltak. A viz a lábukat mosta, hullámai felcsaptak a töltésre is. — Tehát igaz! — szólt Kis Ádám s előre lépett. Önkéntelenül is lába elé nézett, I hogy a vizbe ne lépjen. Vakító villám a kö­zeliben csapott le. Kékes fényével megvilá­gította a gát fövenyét egy másodpercig s a fövény szélén egy asszony! hullát, arccal az égnek fordulva . . . Egyszerre látták meg. Kis Ádám fölijaj- dult. Kezével a Tamás kezét kereste. A két kérges tenyér összekapcsolódott. Szótlanul úgy áztak. A Tribima uj szlovenszkói formulát kíván Prága, szeptember 20. A1 Tribuna mai számában „A szloven- szkói politika uj formulája44 címen vezércik­ket közöl, amely a szlovenszkói viszonyok ismertetése után a többi között ezeket írja: — Nem okos minden ellenzéki megmoz­dulást, minden tünetét az elégedetlenség­nek és minden orvoslás iránti kérelmet áí- lamellenes politikai tevékenységnek bé­lyegezni ... A Tribuna tehát jó későn ugyanazt köve­teli, amit mi már számtalanszor kifejtettünk, hogy nevezetesen a kormány ellen irányuló akciókat nem szabad áilamellenes működés­nek tekinteni. Majd uj formulát keres a szlo­venszkói politika számára és úgy véli, hogy a forradalom utáni formula ma olyan hely­zetet idézett elő, amely a fölforgató elemek helyzetét csak megerősíti és lehetségessé teszi számukra a könnyebb munkát, örülünk annak, hogy a Tribuna a községi választások eredményéből végre kénytelen volt ezt a következtetést levonni, A görög elégtétek ceremóniák napja Athén, szeptember 19. (Havas.) Az athé­ni katedrálisban a janinai áldozatok lelki üd­véért szent misét tartottak, melyen a kor­mány tagjai és a diplomáciai testület vett részt. A szent misével egyidejűén jelent meg a szövetségközi hajóhad, élén az olasz hajóhaddal a faleroni kikötőben, hol a görög hajóhad tisztelgett előtte. A szent mise be- végeztével a hajóhad viszonozta az üdvöz­lést és eltávozott. Faleron, szeptember 20. Tegnap délelőtt 10 órakor érkezett a faleroni kikötő elé az olasz hajóhad Solari tengernagy parancs­noksága alatt, élén a Conte di Cavour csata­hajóval. Az olasz hajók kíséretében voltak a Comus angol cirkáló és a Muhlhousc fran­cia cirkáló. A görög flotta, mely a kikötő előtt horgonyzott, 21 ágyulövéssel tisztel­gett a hajóhad előtt s kitűzte hajóegységeire az olasz lobogót. A partról nagy embertö­meg nézte végig a ceremóniát. Miután a gö­rög hajóhad az olasz hajók előtt tisztelgett, az angol és francia lobogókat tűzte ki hajó- egységeire s azokat szintén 21 lövéssel üd­vözölte. Féltizenegy órakor az olasz tenger­nagyi hajón a janinai áldozatok lelki üdvéért szent misét mondottak. Tizenegy órakor, mikor az athéni ceremóniák bevégeztének híre megérkezett, a szövetségközi hajóhad viszonozta az üdvözlést és elhagyta a ki­kötőt. Prevesa, szeptember 20. (Stefani.) A görögországi szövetségközi határkiigazitó bizottság meggyilkolt olasz tagjainak ko­porsóit tegnap reggel behálózták két olasz ágyunaszádra. Az aktus alatt a Jonini görög hadihajó tisztelgett 21 ágyulövéssel. Az ün- • nepélyes ceremóniákon nagy néptömeg és a •hatóságok képviselői vettek részt. A görög katonák által hordott sok koszorú között ott volt a görög király koszorúja is, melynek a ■szalagját görög tisztek tartották. A határ­kiigazitó bizottság francia tagja és a tisztel­gő görög katonai osztag parancsnoka beszé­det tartottak, melyben a janinai gyilkosságot elítélték. A beszédekre Ellero olasz ellen­tengernagy válaszolt. A ceremóniák be vé­geztével a két olasz ágyunaszád a San Mar- : co olasz csatahajóra vitte a koporsókat. lúiyi«Sérakor és jssfaEclemlltt Skéssfli 3Hrir£(&cgs>«s>ú? Mi égési életre Megváltoztatják a délszláv állam alkotmányát? Horvát bán lesz a mindenkori jugoszláv trónörökös é Péntek, szeptember 2L^_ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents