Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-19 / 212. (365.) szám

2 ^ftfGArAlAGVlRftlRTM Szerda, szeptember 19. aíkiotópártif, 4 szociáldemokratát; 3 egyesük zsi'dópártit és 2 HlLnikapártit. Az ellenzék te- hát erős többséget biztosított magának, mert a zsidópárfciak is az ellenzéki pártokat fogják támogatni. A kormánynak tehát csak 8 man­dátum jutott Léván, ahol a katonaság nagy része a cseh-szlováik szoc.-dem. pártra sza­vazott. A mandátumokat a rengeteg vasutas, postás és tisztviselő szerezte meg a kor­mánynak, de az őslakosság csak ellenzéki pártokra adott szavazatot. Eddig a képvise­lőtestületben a szociáldemokraták voltak többségben s igy a választás reájuk nézve csúfos kudarcot jelent. Választási eredmények Riiszinszkóból Visken 21 mandátumot kapott a keresz- tényszoci'ális é's a magyar kisgazdapárt kö­zös listája, miig a ruszin agrárpárt csak 9 mandátumot szerzett. Előkészületek a pozsonyi képviselőtestület első közgyűlésére Ki lesz a polgármester? — Az ellenzék való­színűen nem fellebbezi meg a választást Pozsony, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Az uj városi kép­viselőtestület legközelebbi rendkívüli köz­gyűlését valószínűen még e hó végére ösz- szehivják. Ezen megválasztják az öt tanács­tagot. Ezek közül nevezi ki a kormány a polgármestert, aki újra Okánik Lajos dr. lesz. Az a két másik jelölt, aki a legtöbb sza­vazatot kapta, helyettes polgármester lesz. Ezek közül az egyik egészen bizonyosan ke­resztényszociális lesz és pedig valószínűen Molec Dani nyugalmazott tiszti főügyész. Hogy a másik helyettes polgármester melyik párt sorából kerül ki, még kérdés. Kommu­nista aligha lesz, de bogy Krausz Ferenc dr. eddigi helyettes polgármester távozni fog, nagyon valószínű, mert pártja csak három mandátumot kapott. Nincs kizárva, hogy a másik helyettes polgármester Hlinka-párti lesz, talán Kempny Károly gyógyszerész. A tizennégy megválasztott keresztény­szociális városi képviselő első pártértekez- Ictét hétfő délután tartotta, amelyen megbe­szélték a városi közgyűlésen tanúsítandó magatartásukat. Ellenzéki körökben sokat beszélnek ár­iról is. hogy megfellebbezzék-e a választást, amelynek során igen sok őslakost elütöttek a hatóságok szavazási joguknak gyakorlásá­ból. A bizonyítékok száma olyan nagy. hogy a fellebbezésnek a választási biróság valószí­nűen helyt adna. Az ellenzéki pártok ebben az ügyben bizalmas értekezletet tartottak, amelyről az a hír szivárgott ki, hogy a vá­lasztást nem fellebbezik meg. A központi vá­lasztási bizottság ülésén, amely vasárnapról hétfőre virradó éjjel félkét órakor ért véget, az ellenzéki pártok csak azzal a föltétellel Írták alá a választási jegyzőkönyvet, ha ab­ban kifejezetten fölveszik azt a záradékot, hogy a pártok tiltakoznak a tapasztalt tör­vényellenességek ellen. Mivel a jegyző­könyvbe fölvették ezt a tiltakozást, az ellen­zéki pártok képviselői aláírták a jegj^ző- könyvet. Részletek a kassai választásról Kassa, szeptember 18. (Saját tudósitónktól.) A községi válasz­tásokon elért meglepetésszerti ellemzékii győ­zelem fölrázta Kassa város lakosságát öt esztendős aléltságából. Mikor vasárnap a ké­ső éjjeli órákban kihirdették az eredményt az ősi városházán, hatalmas éljenzés és vivátozás verte föl a komor falak csöndjét. Leír hatatlan lelkesedés tört ki az emberek sokaságában és a városháza lépcsőin egy­más nyakába borultak a lelkesedő emberek. Általánossá vált a remény, hogy az igazságot nem lehet megölni és leírhatatlan az öröm, hogy Kassa újra a kassaiaké lett. A keresz­tényszociális párt nagy győzelme alaposan lehiitötte a kormánypártok reménykedéseit. A kormánypártok veresége nagy izgalmat keltett az „államalkotó'1 körökben, ahol az Pr ága, szeptember 18. A cseh és német sajtó szinte kivétel nél­kül vezércikkben foglalkozik a községi vá­lasztások eredményével. A német sajtó — úgy a polgári, mint a szociáldemokrata — le in:ri vonni a választások következtetéseit, míg a cseh lapok ötöinek-hatoinak, beérik az általánosításokkal és tisztán pártpolitikai szempontból, mindegyik saját pártjának győ­zelmét harsogva, írnak a választások jelen­tőségéről. A magyar és a szlovák sajtó állás­foglalásáról még nfncsen kimerítő képünk, aminek oka főként az, hogy a keddi lapok csak szórványosan érkeztek meg Prágába. A cseh lapok A szociáldemokrata Právo Lidu a szo­ciáldemokraták vereségéről mindenfelől ér­kező hírek ellenére győzelemről ír és azt ál­lítja, hogy a szocialista pártok között az első helyet a cseh szociáldemokratáknak sikerült megtartaniok. A lap beismeri, hogy a német szociáldemokratákat, akikre 1920-ban hat-' százezer szavazat esett, a küzdelem megtize­delte. A cseh néppárti Lidővé Listy szerint a párt Prágában, „e nacionalista, szocialista és hu­szita városban" 50 százalékkal megerősödött úgyszintén a vidéken is gyönyörű eredmé­nyeket értünk el. A lap ezután regisztrálja a szociáldemokraták súlyos kudarcát és úgy véli, hogy a cseh nemzeti szocialisták és a cseh nemzeti demokraták a vidéken nagyon sokat veszítettek. őslakosság letörésére számítottak. A legio- nisták megdöbbenéssel értesültek arról, hogy mindössze két helyet kaptak az uj képviselő­testületben. Érdekes megemlíteni, hogy ka­tonaság minden kormányagitáció ellenében háromötöd részében a kommunistákra, egy­ötödrészében pedig a Hlinka-pártra szava­zott. úgy hogy csak a hátramaradó ötödrész szavazott a kormány pártjaira. Ez a szava­zási arány annál figyelemreméltóbb, mert a kiassaii helyőrségnek tullnyomórésze cseh és morvaországi katonákból kerül ki. A keresz­tény szociális párt vezéreit a nagy győzelem után számtalanszor megéljenezték a nyilt utcán. A pártra a legtöbb szavazatot a kül­városok népe adta le. azok a szegény és állástalan emberek, akiket a mai politikai rendszer munkaalkalom hijján koldusbotra juttatott. A párbrodába érkező hírek szerint Ke­lé tsz lőve nszkóban a keresztényszociális párt és a néppárt uralja a helyzetet, a rohúcka stranánaik csak itt-ott jutott egy-egy község. Ennek a pártnak hírhedt titkára, Jancsó, ki­bukott a kassai választásokon és hir szerint le fog mondani a roünícka strapa titkársá­gáról. Az agrárpárti Venkov a választási harc nyugalmas lefolyását dicséri, maid azt állít­ja, hogy a koalíciós pártok győzelme (?) az állam győzelmét jelenti. A félhivatalos Ceskoslovebská Repubü- ka ítéletet nem mond, mert még csak rész­leteredmények vannak a birtokában. A pártonkivüli Tribuna szerint a szociál­demokraták katasztrofális veresége nem következett be olyan mértékben, ahogyan azt megjósolták. Az „álíamfentsartó" pártok több­ségét biztosítottnak látja. A nemzeti szocialista Ceske Slovo arról számol be, hogy a párt híveinek száma tete­mesen megnövekedett. A nemzeti demokrata párt a lap szerint meggyengült, az agrárius párt pedig szép sikert ért el. Véleménye sze­rint a cseh nép most is szocialista többséget választott és várja a szociális biztosítás tör- vénybecikkel’yezését. Elismeri, hogy a kom­munista párt nagyon rneggyöngitetíe a szo­ciáldemokraták sorait. A nemzeti demokrata Národhi Listy a koalíciós pártok győzelmét állapítja meg, de beismeri, hogy a koalíciós pártok egyik, má­sikát veszteségek érték, amelyek azonban nem lesznek hatással a kormánypártok hely­zetére. A választások legjelentőségesebb eseményének a szociáldemokrata pártot ért veszteséget tartja, de úgy véli, hogy c veszteség a polgári pártokat erősítette meg A lap azt állítja, hogy az iparosok pártja a választások eredménye révén a nagypártok óraiba került. Úgy véli, hogy a komin unis­A sajtó a választások eredményéről ták győzelmei nem felelnek meg e párt re­ményeinek. A nemzeti demokrata párt brünni szár­nyának szócsöve: a Lidové Noviny úgy véli hogy a komunista mozgalom hulláma már el­érte a tetőpontot és kezd lecsillapodni. A szocialista pártok közül, a kommunistákat is beleszámítva, első helyen a cseh nemzeti szocialisták állanak. A kommunista Rudé Právo öntudatosan állítja, hogy a választások eredménye nem keltett meglepetést. Azt állítja, hogy a cseh nemzeti demokratáik veszítettek a legtöb­bet. A szlovenszkói és ruszinszkói választá­sokról azt Írja, hogy azok pénz és a hivata­los terror hatása alatt folytak le és igy az eredményeknek nincsen meg a kellő érté­kük. A német lapok A Bohemia (német demokrata) úgy veti hogy a csehek oldalán a kommunisták meg­erősödésétől eltekintve az eltolódások nem jelentősek, úgy hogy nem fognak közvetlen következményeket kiváltani a parlamenti konstellációkban. A németek oldalán a szo­ciáldemokraták veresége meg fogja akadá­lyozni a községek pártpolitikai kizsákmá­nyolását és egyúttal a nemzeti gondolat megerősödéséi jelenti. A Prager Tagblatt (pártonkivüli polgári) úgy véli, hogy a német és cseh szociáldemo­kraták erősen meggyöngültek. A hajdan leg­erősebb proletárpárt ma már csak régi szép­ségének maradványait őrizte meg. A balol­dali és a jobboldali radikálisok egyaránt megerősödtek a lap szerint. A Sudentendeutsches Tages-Zeitung „Temetés" cimfí vezércikkében igy ir: „A választások eredménye a vörös front halá­los gyengülését bizonyítja és bizonyba a munkásságnak határozott visszatérését né­pünkhöz. A kivivőit győzelmet annál többre kell értékelni, mert a cseh kormány mindent megtett, ami a német-nemzetközi vereség csökkentéséhez hozzájárulhatott volna." A Dér Tag (német nemzeti szocialista) a választások eredményét igy jellemzi: „a vörös, őrület megszűnt". A ■ Sozialdemokrat (szociáldemokrata) a eredmény beérkezéséig nem mond ve-, leményt arról, hogy a választások az általá­nos belpolitikai helyzetre ki fognak-e hatni Beismeri, hogy az erőviszonyok úgy a né­met, mint a cseh oldalon eltolódtak a nem­zeti pártok javára. A Deutsche Landpost (agrárius) a nem­zetközi szociáldemokrácia vereségét öröm­mé! üdvözli. A lap szerint a német falvak többségében a német gazdák szövetsége győzött és ipari vidékeiken is jelentős ered­ményeket ért el __________________________ Tá rcarovafunk: — A P. M. H. első szlovenszkói hete. — Scütötrtök: Szvatkó Pál: A cicerone. (Párisi levél.) Péntek: F é j a Géza: óda. (Vers.) W illant Rezső: Halászok. Szombat: G y ő r y W. Dezső versel. Vasárnap: Bányai Kornél: Csönd. (Vers.) Se halkház Sára: Az ólommadár. Sirató —i A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Iijas líickel Mária Meghalt Sánta Balog Dina. Eícsengették neki a két verset. Haj! pegy de kár érte! Jó jány vót, dögös és ami a íö, egyetlen, oszten most kire marad az a hatvan hód, meg a két darab szőllő, hát a lovak, tehenek, mind a nagy gazdaság! Hisz apja, anyja megbolon- dúnak De eekeét vóna oda még legalább egy gyerek! . . . A jó szecseieknél ez képezte most a be­széd tárgyát. Asszonyok bújtak össze a ka­pukban — már aki otthon maradt főzni —, egy-két férfi is akadt, akik hordták be az „áldást". — Eément szeginy Dina, Isten nyugtas­sa, eévitte a szárazbetegsíg — mondta ájta- tosan keresztet vetve Öreg Botos Zsuzsi néni. — Montam én, hogy nem éri az meg a lakodalmát. Pegy de várták ide a löki tör- vínbiró fiját vőnek! De Isten tudja, milyen vót ez a Dina lanka. Hiszen az ojjan vót, mind egy kisasszony. Nem láttatok annak c’ccsöp pirosságot se az arcán, fehér vót az, mind csak a kasznár úr lánya; ritkán pirút ki. Nem tetszett nekem az az úri szín. Nem való az parasztnak. Tudtam, hogy nem jó vége lesz. Hisz dógozott ö azé, szegitike, ott­hon ő vót az nnnya jobb keze, de ha határ­ba mentek, sokszor panaszkodott, hogy szú- xást kapott a napon a íejibo. — A’vvót, gyenge vöt, a Dina — bólo­gattak az asszonyok Sári néni körül —de most rná’ pihenhet szeginy, nyugodjon. A csoportok lassan szétszakadtak, ki-ki a teendője után látott. Maid este elmennek a gyászosházba sóhajtozva, fohászkodva, saj­nálkozva a temetés után kérdezősködni. Sánta Balogéknál nagy sirás-rivás van. Még a Bodri is búsan lógatja a fejit. Mintha az állat is megérezné a szomorúságot. Ki­kapta a reggeli porcióját, de oda se szagol, pedig nem evett még máma. A pitvar-ajtóban ténfereg. Odabentről keserves, síró kiáltozás hallatszik ki: — ó, te Isten! Isten! Most veszed eé?!... Most, mikor má’ föneveétiik! . . . Mé’ sujtsz ennyire! . . . — Ne kísértsd az Urat, Mari iányom — szólal meg csendesen az öregebbik asszony — így köllött ennek lennyi. Mindegyikünk­nek ki van szabva az ideje. Ha eégyün a ka­szás, mennünk köll. Ó, de szivessen mentem vóna én helette! De szívesen raktam vóna én el a víny csontjaimot! — Ezt már sírva mondta az öreg asszony. — Szeginkétn, fe­hérke vagy, mind egy angyal — és kisimí­totta a halott lányka szeméből a hajat. — öregmama itt maradt, te eémenté, nekünk nagy szomorúságot hattá lelkem, unokám. A kötényük csücskébe ^írták, szipogták könnyeiket a halott leány édesanyja és nagy­anyja. Komoran lépett be a gazda: — Befogtam. Kíszüjj, Marni! Leült az ágyhoz, a halott lánya mellé és az erős embernek is megeredtek a könnyei • — Nincs má’ nekünk kis Dinánk. Nincs má’ nekünk senkink. — Nincs, fiiam! Nincs! — sirta az öreg­asszony. A fiatal bejött átöltözve az első szobá­ból. A szemét töriilgctve odafordult az öreghez; — Milyent vegyünk, idesanyám? Fehé­ret? Ezüstösset? — Nem biría azt a szói kimondani, hogy koporsó. — Szípet, drágát, ezüstössel Úgyse ad­hatunk má’ neki az életbe semmit. Oszten arannyal legyen ráirva a neve és Krisztuska is legyen a tetejin. A szemfödélje is fehér- csipke legyen és aranyos és ezüstös. És szíp fehér keresztet, addig, ameddig a márvánbul valót megcslnátattyuk. Sánta Balog Páíné ráborult a halottas- ágyra: — ó, én eggyetlen, szíp lányom, jó lá­nyom, hogy má’ neked errü’ kő gondos- konnyi! . . . Jaj, mi árva fejünknek, jaaj... Az ura megfogta a karját: — Gyere má’, Mari lelkem. Messze még a város! Ne fájdítsd még jobban a szivünket. Kiporoszkáltak az udvarból és mentek a szomorú bevásárlásra. A szolga kisöpörte az udvart és ment siratóasszonyokat hívni. Jöttek az öreg nénék, nagy sajnálkozás­sal, siránkozással. Jaj, de kár! Ilyen fiatalon! No, ki hitte vóna! . . . — Eégyüvünk, eé. Sári lelkem. Má’ bűn­né gyünnénk. Ha má’ Hlyen nagy szomorú­ság ért benneteket. Hiszen.hát, mért ne jönnének. Félig egy­házbeli hivatal ez. Ott pörgetik a halott mel­lett az olvasójukat és virrasztanak. Persze, abba-abbahagyják az imádságot és előkerül­nek mindenféle hajmeresztő, vérfagyasztó históriák, közben fogyasztják a kalácsot, mi­egymást — ilyenkor minden „tisztességes" lia'ottas házban sütnek, mert meg is szólnák! — Isznak egy-egy „stampellival" az édes, égetett pálinkából — ez kell, annak okáért, hogy el ne aludjanak —, aztán valamelyik öregasszony megembereli magát és Ismét rákezdi; — Dicsőség az Atyának és Fiúnak . . . — és megint imádkoznak bóbiskolva, álmo­san vagy áhitatosan. Már melyik hogyan. EÍvirrasztották Sánta Balog Dinát is. Hiszen azt el is virraszthatták! . . . Vót ott háromféle kalács is, nem „hibádzott" a pá­linka se, meg még a szolgát is kiszalasztották a szöllőbe délután. Hozta a nagy kas kár- in ány kör tét. Hej! De szép koporsóba vót kiterítve, Uram bocsá! . . . Aranybetükvel rajta állf a neve, meg még az is, hogy: élt 17 évet. Az a teméntelen virág a koporsóba! Istenem! És a szemfödél csipkéje is csupa arany-ezüst virágokval kifestve. És miilyen drága „vi- jaszkgyertyák"! De sokba jöhetett mindez! No, bizony! Tán még utoljára se .aggyanak neki?! . . . Szerencsésen halt meg a Dina. Vasár­napra jutott a temetése. Délután három órá­ra volt kitűzve, de még kettő előtt kivitték a koporsót az udvarba. Ott szorongott már a falu. Még a betegje is felkelt, aki bírt, mert „nagy gazda" temetés lesz! Nyitva van az ékes koporsó. Menyasz- szonyi ruhában van kiterítve a jány. Aj, de megrogyott, szegény! Ki hitte vóna! Far­sangkor a jegyváltás, aratásra meg a teme­tés . . . Még csak a lakodalmát se érhette meg!... Megfázott a tüdejire, bele is pusztult. Hiszen, gyenge is lett vóna asszonynak.,. Hogy, mi? Az ezüstláncot tettík a nyakába? Kár a fődbe az arany . . . Igaz, legalább a víkonyabbikot lehetett vóna... Igaza vau. Úgyse adnak má' neki semmit . . . De a gyülekezetben is körül kell nézni... Ni, a kisbiróné, hogy nem szígyclli ma­gát! Világos zöd sclemkendöt tesz a felire!... Má’ nem vót neki egy fekete?! . . . És akár­mi legyek, ha az arca nincs neki bemasza- tóva! . . . Ö, a gyalázatos! Nem élig vöt jánykorábu, még most is?!... Hogy az ura

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents