Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-17 / 185. (338.) szám

Péntek, augusztus 17. saibbnm meg fogja igyekezni védeni Németor­szágot minden erőszak tétéi ellen. A nyilat­kozatnak a belügyekre vonatkozó része ener­gikus hangú volt s hangsúlyozta, hogy a kor­mány minden a köztársaság megdöntésére irányuló törekvést kérlelhetetlenül el fog nyomni. A birodalmi gyűlés 139 szótöbbség­gel bizalmat szavazott a kormánynak, — Az egész német sajtó helyesléssel fogadta Stre- gernann nyilatkozatát, csnpán a kommunista lapok nincsenek megelégedve vele. — A kor­mányzati Deutsche Allgemeine Zeitung beje­lenti, hogy a kormányváltozás nem jelent vál­tozást Németország külpolitikájában. Naivitás volna a franciáktól, hogy több engedékeny­séget várnának a néppárti Stresemaontól, mint'amennyit Guno mutatott s a szociálde­mokrata párt éppen oly intranzigens lesz mindannyiszor, valahányszor német területek elcsatolás'ánaik a kérdése felvetődik. — A Ber­liner Tageblatt szerint a kancellár oly külpoli­tikai, gazdasági és szociális kereteket jelölt meg, mely republikánus alapon való állam - íantanté politikát ölel fél. — A V. Z. azt re­méli, hogy a nyilatkozat kedvező hatással lesz a külpolitikai tárgyalások folytatására. Ha­sonlóképpen ir a Vorwárts is. mely szerint a nyilatkozat megnyitja az utat a Németország volt ellenségeivel való tanácskozásokhoz. A német mezőgazdasági szövetség elnökség-e a kancellárnál Berlin, augusztus 16. A birodalmi kancel­lár a belügyminiszter és a közélelmezési mi­niszter jelenlétében fogadta a birodalmi mező- gazdasági szövetségnek az elnökségét. Az el­nökség a szövetség nevében követelte a rend és biztonság azonnali visszaáll iítását s rá­mutatott arra a veszélyre, melyet az aratási* időben a sztrájkok jelentenek. A mezőgaz­dáknak sürgősen szükségük van értékálló kölcsön felvételének lehetővé tételére. — Az elnökségnek a kormány nevében az élelmezé­si miniszter válaszolt, majd a birodalmi kan­cellár külön hangsúlyozta, hogy a kormány a mezőgazdasággal szoros együttműködést akar, egyben az elnökség élénk helyeslése mellett felszólította az elnökséget, hogy a szö­vetség a maga részéről szintén tegyen meg mindent, hogy Németországot a miai súlyos időkön átsegítse. A földmivesek elleni hadjárat tovább tart Kőin, augusztus 15. A Kölnisohe Zeitung jelentés szerint a falvak termőföldjeinek terv­szerű kirablása a kommunista bandák által Bcrgheim és Grevenbreicb vidékére is átter­jedt. A föl dm ivei ők tehetetlenek a bandákkal szemben, melyekkel a falvak csendőrsége és mezei őrei sem mernek szembeszállni. — Cdessen és Biisdorf vidékén mintegy hatszáz főből álló bányászcsapat elhordta a mező­ről a buzakereszteket. A mikor a íetvegy- verzett földművesek és mezei őrök megtá­madták őket. a gyermekeiket és asszonyai­kat küldték ellenük. Az éhező gyermekek és asszonyok látása természetesen lefegyve­rezte a földművelők támadását. — Elsdorf. Eseti, Kirschherten és Piitz vidékéről hason­ló eseteket jelentenek. Berlin gázellátása ismét normális Berlin, augusztus 16. A lapok jelentései szerint ma az összes berlini gázmüvekben ismét dolgozni, fognak. Berlin normális gáz­ellátása tehát biztosítva van. — A középné­metországi barnaszén-területeken a sztrájk- tárgyalások eredményire vezettek. A munkás­ság ismét munkába áll. — A Vorwárts in mi­ster i jelentése szerint DatteIliben tegnap dél­után súlyos kommunista zavargások voltaik. Mintegy hatezer főből álló tömeg megrohan­ta a községházát és megverte annak elöl­járóságát. A községháza védelmére siető rendőrség tagjait, kik fegyvereiket vissza­hagyták, mivel a kommunista vezetőség biz­tosította őket áriról, hogy bántődá^uk nem lesz, a tömeg oly súlyosan agyba-íőbe verte, hogy közülök nyolcat kórházba kellett szállí­tani. — ReckliingbauSenhen a rend helyreál­lítására nagy rendőrségi erősítések érkeztek. Vad sztrájkok Harfaurgban Harhurg. augusztus 16. Tegnap folyta­tódtak a vad sztrájkok. Harmincnégy üzem­ben pihen a munka. A szakszervezetek felhí­vásban, kiáltványokban Ítélik el a vad sztráj­kokat. A munkaadók javaslatát az üzemi ta­nácsok és a szakszervezetek elfogadták', a sztrájkolok azonban visszautasító dák. Megszűnt a hamburgi kikőtőmimkások sztrájkja Hamburg, augusztus 16. A kilkötömunká- sok bizalmi féríiaiuak egy bizalmi gyűléséül kevés szótöbbséggel amellett döntöttek, hogy újra megkezdik a munkát. A vontatógőzösöl: legénysége már munkába állott. Rheinbabent államtitkárrá nevezték ki Berlin, augusztus 16. Freiherr von Rbein- baben képviselőt és követség! tanácsost ál­laim titkárrá nevezték ki. Dísztemetést a takarékossági bizottság­nak! Winter szociáldemokrata képviselő a takarékossági bizottságról irt cikket a Pravo Liduöa. A cikk szerint a bizottság teljesen céltalan, mert a közigazgatás reformját nem képes megteremteni, noha ez lenne a taka­rékossági bizottság igazi feladata; a másik feladatát, amelyet a közvélemény tulajdonit neki, nem szabad teljesítenie, ha csak nem akar zűrzavart teremteni. Tény az — Írja —, hogy az 1921 augusztus 12-iki törvény nem meggondolt és elsietett volt, tálát ha­tályon kívül kell helyezni. A takarékosságot a költségvetésnél kéül kezdeni. A miniszte­reiknek személyesen kell az egyes kiadási tételek szükségességéről meggyőződni s a szükségesség megállapítását nem alárendelt hivatalnokokra bízni, akiknek többnyire nin­csen meg a takarékosság iránti kellő érzé­kük. A takarékossági bizottság pedig meg­érett arra., hogy disztemetést rendezzenek neki. Betiltottak károm magyar kisgazdapárti gyűlést Az Országos Magyar Kisgazda-, Föidmives- és Kisiparospárt gyűlései —■ Alsó- és Felső­várad Komárom, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Az Országos ma­gyar kisga.zdi.i-, föidmives- és kisiparospárt sikerrel teljes gyűléseket tartott e hó 12-én Alsó- és Felsővárad barsurfegyei községek­ben. A község lakossága, hogy kifejezést a díjon a párthoz való törhetetlen ragaszkodá­sának és szeretet ének és kifejezésre juttassa a nemrég ott tartott, zajos lefolyású Csámki- féle gyűléssel való ellentétet, a párt kikül­döttjének fogadására a kocsik végtelen sorá­val jelent meg és Pólya Lajos, majd Galam­bos Árpád szives szavaikkal, majd a község leányai virágokkal köszöntötték a párt ki­küldöttjét. Írj. Koczor Gyula ügyvezető el­nököt és Szabó Zsigmondot. Ifj. Koczor Gyula hálás, szívből fakadó szavakkal mondott köszönetét a fogadtatá­sért, mely legjobban igazolja azt a ragasz­kodást és szeretetet, mellyel a magyar nép a pánt iránt viseltetik és amely bizonyítéka annak, hogy Barsmegye derék népe megérti a magyar összetartás szükségességét és a földművelő nép nemcsak mint a pártnak, de az itt élő magyarságnak is legbiztosabb alapja és jövőjének reménye átérzi azt, hogy neki az ő pártjában, a Magyar kisgazda-, föidmives- és kisiparospártban keli tömörül­nie. Ezután részletesen foglalkozott a politi­kai helyzettel, a magyarság, a földművelő és kisiparos sérelmeivel és a javulás útját az egyetértésben és az összetartásban jelölte meg. Utána Szabó Zsigniond megkapó pél­dákkal ecsetelte mai helyzetünket és rámu­tatott arrta, hogy bár a föld népe teszi ki az ország lakosságának háromnegyed részét, annak kívánságait mégsem veszik figyelem­be, érdekei ellen cselekszenek, aminek nagy­részt a földművelő maga az oka, mert nem tud elhatározóan egységesen tömörülni. A pártnak még három helyen lett volna e napon a verebélyi járásban gyűlése, me­lyet a járási főnökség minden aJia.p nélkül ingadozó, határozatlan megokol ássál betil­tott. A párt a határozat ellen felebbezéssel fog élni és a nemzetgyűlésen is interpellációt fog benyujtatni. mert a tiltó határozat meg- oikolása, amellett, hogy ellenkezik a gyüle­kezési jogról szóló 34-1920. rendelettel. 1 olyan ingadozó és határozatiam, hogy helyét 1 semmiképp' sem állhat ja meg. Radics itt, Radics ott Nkcs hiteles hír Radics hollétére! — Meggyilkolták ? — Üzenete a belgrádi „rabtartókhoz44 Belgrád, augusztus 15. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelen­tése.) Radics István, a legendás Inni horvát köztársasági vezér eltűnéséről a legkülön­bözőbb és egymásnak ellentmondó hírek vannak forgalomban. A két véglet között, amelyiknek egyike az a Für, hogy Radics István nyugodtan üdül horvátországi birto­kán. a másik pedig az, hogy Radicsot meg­gyilkolták, egész sereg jelentés van, ame­lyek Radicsnak a különböző külföldi orszá­gok városaiban való tartózkodásáról szá­molnak be. Egyik verzió szerint Radics még a múlt ihó 22. és 23 közötti éjszakán Kapronca kö­zelében átment a határon és Magyarországon keresztül Bécsbe. onnan Triesztbe utazott Vannak hírek, amelyek arról tudnak, hogy Radics repülőgépen Rómába utazott. Á bel­grádi nagyszerb nacionalista lapok jelentései szerint Radicsot az ébredő magyarok vitték Bécsbe, ahol találkozott Protogerov bolgár tábornokkal. Magyarországom állítólag né­hány napot Balatonfüreden töltött Ra­dics, azután tovább utazót Bécsbe. Zágrábi jelentések szerint a horvát köztársasági parasztpárt vezetői mindem nyilatkozatot, vagy fölvilágositást megta­gadnak Radics hollétét illetően, azt azonban határozottam cáfolják, hogy a horvát paraszt párt elnöke Magyarországon lett volna. So­kam azt hiszik, hogy Radics Horvátország egyik eldugott falujába vonult vissza. A Hrvat tegnap esti számában megcáfolja a Radics külföldi tartózkodásáról szóló híre­ket és támadja a belgrádi sajtót, amiért rémhíreket terjeszt. Vujicsics Miipád belügyminiszter, mint értesülök, hivatalosan szerzett információ alapján rnegálapitotta, hogy Radics ezidő- szerint Bécsben van. A belügyminisztériumba egyébként két­féle hivatalos jelentés érkezett. Az egyikben Popovics Mita bécsi követ hivatalosan je­lenti, hogy Radics szerdán Magyarország­ból Bécsbe érkezett és dfszeköttetésbe lé­pett a horvát emigrációval. A másik hivata­los jelentés, amelyet az olasz határon levő hntárreodörség küldött a belügyminiszté­riumba. úgy szól. hogy Radics átlépte az olasz határt és Triesztbe ment. ahonnan Angliába szándékozik utazni. A jugoszláv politikai körökben rendkívül kellemetlen következményeket várnak attól hogyha Radics vadamé^ külföldi főváros­ban, Angliában vagy Olaszországban kezd propagandát céljai érdekét er. A belgrádi lapok idézik Radicsnak egy a Szobodni Dómban néhány héttel ezelőtt megjelent cik'két. amelyben azt irta hogy a belgrádi hatalomtaríökaí a kétnapos hideglelés fogja el, ha egyszer Radics ott Tárcarovatunk: Szombat: S c h ü p f 1 i n Aladár: Hajnali harang- szó. (Mécs László verseskönyvéről.) Vasárnap: öl védi László: A testvéreknek. (Vers.) Molnár Jenő: Egy hölgy, egy ur. Címer Sokat nézek a csillagokba, .Mindegyik régi ismerősöm. Sok boldog nyaram, drága őszöm Tiindöklik vissza rám, ragyogva. Tudják, epedve vágyom rájuk. Sápadtan, mint a sápadtságuk, Fényhintóí kőidnek majd ;e értem És a menny kapujára tesznek, Fényszögekkel fölé szögeznek, Aki a távolokért égtem. S odafenn címer lesz belőlem: Szomorú szív arany mezőben. Falu Tamás.- -------U M UJflSK'u ±3* ■* ................— A halott pénze — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta; Segesdy László 1. Hosszú, fekete kocsisor állt a bejárat előtt. A kapuról gyászdrapéria omlott alá komor ünnepi ességgel s fekete szolgák sü- rögtek, forogtak a gyászoló arcú tömeg kö­zött. A bejárat végig díszben állott egész a nagyteremig; itt volt. a ravatal. A méltóság­teljes palota megroskadt a gyász busongó szülne alatt s a vendégek mindig vidám tö­mege most csöndesen, suttogva, zajtalanul mozgott a folyosókon. A Káváiul díszítését most fejezték be. Molnárné i« ott forgolódott a dolgozók közöt't és segített, ahol lehette. Evek óta járt a házhoz; mosott, takarító ti, néha kisegített a főzésnél, mikor vendégség jött. Úgy kellett lenni, hogy most a temetés­nél is segédkezzen. Az öreg méllóságos elment. Miniszteri tanácsos volt és nagy politikai vezérferfi, aniig élt, még két nappal ezelőtt is. Most egy sárga, összezsugorodott hulla, fénytelen szemekkel és pergamentszerü arccal, akit már nem érdekel semmi a körülötte hem­zsegő életből. Ott fekszik komolyan, méltó­ságteljesen, mint mindig s hideg szemével kifejezéstelenül néz a fölgyertyázott ravatal fölött a mennyezetre. Még most is oly le­nyűgöző, tiszteletet kívánó erő sugárzik be­lőle, hogy mindenki suttog és lábujjihegyen jár. Pedig már bátran beszélhetnének, már nem hallja. Most már hangosam is a szemé­be mondhatnák, hogy önző, kegyetlenül ön­ző és hajlithatatlan volt, aki utálta a nyo­mort és azért nem is segített rajta, nehogy közéje keveredjen. De senki sem mer szólni. Csak némán mutogatják öt egymásnak: a szemét, a fakó arcát, a hófehér szakátlát s a hideg, parancsoló kifejezést az arcán. Egy nap és mindemnek vége. A hatalom Össze­dőlt, az oltár íötboTult s az emlékek zűr­zavaros káosza maradt vissza, hogy átszű­röd’ve az, emberek bírálatán, megalkossa a a halott végleges jellemét az utókor számá­ra. () nem vesz tudomást semmiről. Fensé­ges hidegséggel indul utolsó útjára s a tö­meg még itt is utána fog menni, még itt is ö fogja vezetni, hogy aztán lepihenve a csa­ládi sírboltban, örök céltábálául álljon a rá- emlckezök lelki szemei elé. A díszítés elkészült, a ceremónia mind­járt kezdődik. A szolgák elhagytáik a ter­| met. Molnárné utolsó igazítást végzett a szallagok és csipkék seregén. Egyedül ma­radt a halottal. Nézte, az üveges, hideg szem nem nézett vissza, őt sem akarta ész­revenni. mint senki mást. Csak feküdt ér­zésfelen mozdulatlansággal és várta a hó­dolók tömegét.. Ez lesz az utolsó fogadó­napja. A két keze egy másra volt téve a mellén s hatalmas családi gyűrűje ott csillo­gott a gyűrűs ujján. Az asszony föllépett az emelvényre. Szegény méltóságos ur! Milyen borzasztó is lehetett neki itihagyni ezt a megszokott, fénytől pompázó életet. Most már nem fognak annyira törődni vele, ez­után nemi lesik a parancsait és nem figyel­nek örökös éberséggel minden szavára. Csak néha fog kapni egy kis virágot, mindig ritkábban, végül már csak évenikimt egyszer. El fogják felejteni. Megrezzent. A halott ke­ze megmozdult és lecsúszott a melléről. Az asszony dermedtem táguló pupillával figyelt. Semmi... Talán ő mozdította meg a rava­talt? Vissza kellett tenni a kezet, de hogyan? Nem mert hozzányúlni. A gyászolók léptei már közeledtek a folyosón. Elhatározta ma­gát. óvatosan megfogta a csontos, hideg kezet és vissza tette az előbbi helyzetébe. A kabát kissé összegyűrődött a mozdulatra. Már jönnek! Hamar megigazította ezt is. A keze megakadt valami keményebb tárgyban a halott mellén. Rémülten tapogatta. Egy pénztárca. Benne felejtették a ruhában vagy talán nem is tudták, hogy benne volt. Pilla­nat alatt átvillant agyán az elhatározás. Rá­nézett a halottra. A rideg, komor tekintet megenyhült egy pillanatra cs köszönetét mosolygott. Biztatta. Benyúlt a zsebbe és kivette a tárcát. Lángoló pír futotta be az arcát, a keze remegett. Miit csináljon? Majd kint odaadja a hozzátartozóknak. De mit fog mondani? Hogy merte kivenni a zsebből ? Borzasztó érzés! Gyorsan a keblébe rejtet­te és kisietett a pislogó gyertyafénytől meg­világított halotti teremből. A halott mozdu­latlan egykedvűséggel nézett tovább a mennyezetre. II. A pap megérkezett kíséretével. A gyá­szoló tömeg bevonult, rendben fölsorakoz­tak és megkezdődött a búcsúztatás. Föl- hangzott az örökös „circum dederunt me“... Görcsös sírás, fullasztó, nehéz, tömjén,füstös levegő s a fölcsigázott idegek végső kime­rülése következett. Azután vége. A pap be- szentelte ,a halottat, az. ének föl csen dűlt s négy fekete alkalmazott fölkapta a koporsót. Egy élet, egy hatalmas, nagy, parancsoló élet elfed tűt az örök pihenésre. A tömeg szétfolyt az utcára. A kocsik megindultak s a hosszú, fekete sereg tüntető gyásszal n*agána vonta az utcák figyelmét. Molnárné a metlékajtóu távozott. Sok pénzt keresett, majdnem kétszáz koronát. De ev­vel nem törődött. Ott volt a keblébe rejtve egy fekete bőrtárea gazdag tartalmával. Már bele is nézett. Ezresek voltak benne, sok, talán tíz vagy tizenöt darab. Nem adta vissza. A kisfiára gondolt meg a télre, mely nemsokára kérlelhetetlen szigorral fog a nyakukba zuhanni. A férje pedig munka nél­kül. Milyen jó lenne ez a sok pénz. Eigy éle­tet lehet vele megmenteni, egy botéig, kicsi, kapaszkodó életet, a fia életét, aki előtt még ott áll a jövő. Egy halottnak már úgysincs rá szüksége. Eltemették volna vele és kár- baveszne a sok pénz. Megtartotta. Megfiata­lodva. fürgén sietett végig az utcákon s ezernyi lehetőség keringett agyában a jó­ig

Next

/
Thumbnails
Contents