Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-14 / 183. (336.) szám

3 Cseh-szlovák csendőrök letartóztatták egy magyar diplomata feleségét A samosköujfalusi csendőrség nem udja, in] a diplomata-vizűm —Matuska Péter követség! tanácsos neje csendörségi szuronyok között A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Masaryk Nyitrán Nyílra, augusztus 12. (Saját tudósitónktól.) A köztársasági el­nök ma meglátogatta Nyitrát. Délután fél­háromkor indult el Benes és Osusky társasá­gában Tapoícsányból és Aranyosmaróton, Hinzéren, Barstaszáron és Szelepcsényben, ia'hol az elnök rövid ideig tartózkodott, a la­kosság üdvözölte. Nyitrára négy óra tizenöt perckor érkezett. A város előtt lovas szoko- lok fogadták. A Steíanik-téren Jeszenszky dr. zsupán, a katonaság parancsnokai, a po­litikai pártok képviselői, a kereskedelmi tes­tület, a légionáriusok, a tűzoltók, a munkás tornaegyesületek és a tanulóifjúság fogadták. A polgármester felesége ősi szokás szerint kenyeret és sót nyújtott át az elnöknek, a zsupán felesége pedig virágcsokrot. A polgármester üdvözlő beszédére az ■elnök kijelentette, hogy már kis gyermek korában hallott NyMráróI, mint diák gyakran énekelte: Nyitra, kedves Nyitra! most mint elnök mondja: Nyitra, kedves Nyitra, közös munkával, ha az Isten is úgy akarja, el fog­juk érni azt, amire törekszünk. Ezután a hatóságok képviselőit és Kmetko dr. püspö­köt mutatták be az elnöknek. Ezután a kato­likus egyesület elnöke, Mesaros (azelőtt bizonyosan Mészáros) s az evangélikus és református egyház kiküldöttet üdvözölték az elnököt. A kommunista mezőgazdasági szak- szervezetek nevében Korybana a munkásság panaszát tolmácsolta s kijelentette, hogy a köztársaságban munkásellenes elmeek ural­kodnak. Az elnök válaszában biztosította, hogy a munkásság helyzete felől informál- tatja magát és ezentúl még jobban fogja magát informáltatni. Igazságos megítélés szerint nem áll oly rosszul nálunk a helyzet — mondotta —, talán egy kicsit lassan megy. talán többet is lehetne tenni, de ennek da­cára, az elmúlt időkhöz viszonyítva, nagy a fejlődés. Ezután a cseh-szlovák szociálde­mokraták, a keresztényszocialisták, az orto­dox zsidók, az egyesült zsidópárt s különféle testületek üdvözölték iaz elnököt. A városháza nagytermében lefolyt fo­gadtatáson Sebesta polgármester átnyújtotta az elnöknek a díszpolgári oklevelet és a vá­ros képét. Fölkérte, hogy a városi szegény­ház alapkövét, mely az elnök feleségének nevét fogja viselni, helyezze le. A polgármester beszédére az elnök szí­vélyesen válaszolt s megköszönte a díszpol­gárrá történt megválasztását. A köztársaság elnöke a városi szegényház építésére száz­ezer koronát adományozott. öt órakor a zsupánátusra ment az elnök, ahol tiszteletére teadélután volt. Hat órakor résztvett a városi szegényház alap­kőletételénél, ahol „Szeresd felebarátaidat, mint tenmagadat“ bibliai mondással helyezte el a szegényház alapkövét. Benes az alapkő elhelyezésénél ezt a jelmondatot mondotta: A fölszabadult Szlovensz-kó humanitárius és kulturmunka utján fogja fölszabadulását tel­jessé tenni. _Kedd, augusztus 11. vagy a szerelem. Finom remegésed hangta­lan kacaj, főhajtásod vágyó, felém küldött só­haj, ha arcod árnyéka ajkamra téved, érzem a csókot, hűvös-engesztelőn, megváltó lá­gyan, mint kinek csodába-révedt két kar­jába siklott minden messzi állóin kincse. Most az árnyék szive fölött boldogan mosolygott, karja hivón intett, szerelmesen, vágyón ellőrenyult. Kacagva, hozsannát pen­gett a gitár a mosoly felé, azután meigtépett csengéssel némaságba dermedt. Egy másik árny kemény férfi-rajza haj­lott az asszonyéra, ott forrott össze a két árny-ajk egy veszett csókban a szive fölött. A függöny palástja sötét gúnnyal eltakarta őket és üres bánattal, csalódva sitt az éjszaka. Botlott lábakkal kergette a messze söté­tet, fenyők és sötétek torzan táncoltak el fe­lette. Riadtan, szerelmes, csalódott vággyal kallódott az éjszaka ezernyi árnya alatt, ke­serű átokkal tépte a csendet, hogy üres, üres, üres a mindenség, egy sóhajnyi szeretet sincs alatta. A városon tül, dús mezők között, iáradt teste az utszóire hanyatlott, a harmat meg­könnyezte kinbarázdás arcát. A hajnal rőt sugara izzó gyémántot tűzött a ringó kalá­szok hegyére, a fák törzséből ritka, sötétlő rácsot rótt az ut fehér porára. Aratók jöttek, halkan dúdoltak zsoltáros éneket, vállukon a szerszám csöndes kísére­tet csengett hozzá lépésük alatt. Az árnyuk az ut mentén csöndesen követte őket. Szive fölött remegve suhan át az első kaszás képe, a zsoltárt hajnál! harangszó szentelte meg, a kalászok ringva vittek egy sóhajt messzire és testében az élet üresen, dermedten megállott. Egy leborult fűzfa szomorú árnya halotti leplét takarta rá és azután nem volt már semmi, csak megbékélt némaság. Losonc, augusztus 12. A scmóskőuijia'hisi cseh-szlovák határál­lomáson szolgát a tót teljesítő esendő rs ég a határón keresztül utazni szándékozó közön­séget nem egyszer zaklatja felesleges módon é-s a sziovenszkói jelnetkezési kötelezettséget túlzott ngorozitással vizsgálva, sokszor okoz az utazó közönségnek kellemetlen meglepe­téseket. Az elmúlt napokban a csendőrség eme túlzott elővigyázatossága oly nagyfokú tudalanságban és tájékozatlanságban nyilvá­nult meg, amely furcsa fényt vet a eseh-szlo- vák rendészet nyugafeurópai állapotaira és amelynek minden bizonnyal diplomáciai kö­vetkezményei is lesznek. Az eset, amelyről jelen alkalommal szó van, augusztus 9-én történt, amikor is Ma- tusika Petemé, a prágai magyar követségnél akkreditált követségi tanácsos neje a prágai külügyminisztérium diplomata-vizumával el­látott útlevéllel akarta keresztüllépni a határt, Szlovemszkóról Párádra utazva. A somoskőuj- falusi csendőrök előtt, úgy látszik, teljesen is­meretien fogalom a diplomata vizűm, amely tudvalévőén arra jogosítja föl a Prágában székelő külképviseleti hatóságoknál akkredi­tált diplomatákat és hozzátartozóikat, hogy a cseh-szlovák áriáin területén szabóidon tar­tózkodhatnak és annak határát szabadon át­léphetik, ment kijelentették a követségi taná­csos neje előtt, hogy útlevele nincsen rend­ben, hiányzik róla a tartózkodási hely rendőr­hatóságának láttamozá'sa s igy nem utazgat tovább. Ma tuskáné hiába akarta őket fölvilá­gosítani arról, hogy neki diplomata vizuma van s hogy ez mentesíti öt minden jelentke­zési kötelezettség alól, ' a somoskőujfalusi csendőrség előtt a dip- lomata-vizum fogalma teljesen ismeretlen va­lami s nem akceptálták a fölvilágositást, de gorombáskodni kezdtek vele és követelték, London, augusztus 12. (Reuter.) Az angol kormány válasz]egyzékében kijelenti, hogy Franciaország és Belgium válaszai csalódást okoztak. Az angol! kormányt kínosan érintette, hogy a szövetségesek előtt sem az angol ini- ciativa nem volt kívánatos, sem pedig az an­gol közreműködési nem tartották érdemes­nek mérlegelni. A jegyzék konstatálja, hogy az elsőbbségi jogra irányuló francia—belga iniciativa arra irányul, hogy a spaai meg­egyezést a jóvátételek százalékos részesedé­sére vonatkozóan Franciaország és Belgium javára megváltozassa. Az angol kormánynak az az álláspontja, hoigy a jóvátételek végösz- szegét pártatlan nemzetközi vizsgálat utján kell megállapítani. Az a véleménye, hogy a Ruhr-vidék megszállása nem oly szank­ció, melyre a békeszerződés jogot adna s haj­landó ezt a kérdést a hágai nemzetközi tör­vényszék ítélete alá bocsátani. Anglia kész a szövetségesekkel szembeni követeléseit és németországi követeléseit kö­rülbelül negyven milliárd arany márkára le­szállítani, vagyis Anglia amerikai adósságá­nak mértékére. Az angol kormány el van ha­tározva, hogy Németországtól annyit követel, amennyit jóvátétel címén fizetni képes. A francia—be-ga módszert olyannak te­kinti, amely sikertelenségre van Ítélve. Egy külön memorandumban szól az angol kormány a szövetséigközi adósságokról és ki­jelenti, addig nem tehet engedményeket, amíg a jóvátételek tartós szabályozása meg nem történik s amig a jóvátételi végösszeget meg nem állapítják. Az angol kormány kijelenti, hogy az Angliával szemben fennálló adóssá­got jóhiszeműen nem lehet vitatni, az a né­zete, hogy a kamatok fizetését azonnal meg kell kezdeni, amint a font sterling és a frank méltányosan stabilizálódik. Az angol kékkerayv leleplezései London, augusztus 13. A kékkönyv, mely az angol jegyzéket is tartalmazza, közli mindama jegyzékváltást, amely a szö­vetségesek között junius 7-ike óta lefolyt, mikor is Németország azt ajánlotta, hogy hajlandó egy pártatlan nemzetközi fórum döntését a jóvátétel kérdésében elfogadni. Curzon lord a junius 13-án a szövetségesek­hez intézett jegyzékében annak a szíiksé­bogy szálljon le a vonatról. Amikor Matus­káné kijelentette, hogy az ő útlevele rendben van és ezért nem hajlandó az utazást félbe­szakítani, vad orditozással támadtak reá és letartóztatták. A cseh-szlovák csendőrség somoskőujfa- lusi emberei úgy látszik, nem tudják, hogy a diplomácia kényes talaj, ahol könnyen tá­madhatnak egyesek túlkapásai nyomán bo­nyodalmak és igy elkövették azt a baklövést, hogy Matuska Péternél egy esendörjárőr be­kísérte a soinoskőujíalusi csendőrőrsre és ott jegyzőkönyvet vettek föl vele. Ezzel a tortúrával azonban nem érték be a határra állított k özrendíkép viselők, de ugyanaznap délutánján Matuska Pétemét szuronyos csendőrök kísérték be Losonc­ra, egyenesen a fogházba vitték és lezárták. Matuska Péterné ütitársai fölháborodva tárgyalták Losoncon az esetet és igy tudomást szerzett róla Qi'ller János dr. ügyvéd. Azonnal interveniált a letartóztatott követségi taná- ososné érdekében és erre Matuska Pétemét szabadláb ráhelyezték és megengedték, hogy tovább utazhassák. A losonci hatóságok úgy látszik, tuda­tában vannak annak, hogy a csendőrség ré­széről mily ügyetlen és következményeiben kellemetlen túlkapás történt, mert gyorsan igyekeztek megriadva repará'lni azt, amit a somoskőwlfalusi csendőrség elkövetett. A hir megerősítése Prága, augusztus 13. A fenti tudósítás vé­tele után azonnal érdeklődtünk a prágai ma­gyar követségnél, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a történtekről a követségnek tudomálsa van és 'tudósításaink részleteit meg­erősítették. gességét hangoztatta, hogy egy végérvényes terv révén állapítsák meg a jóvátételi kér­dés egész szabályozásának módját. Junius 20-án kiemelte, hogy ha Németországtól a szövetségesek fizetséget akarnak, akkor helyre kell állítani Németország hitelét, sta­bilizálni kell pénzegységét, ki kell egyenlíte­ni költségvetését és fel kell lendíteni terme­lését. Curzon lord kijelentette, hogy a jóvá­tételek már nem felelnek meg a való hely­zetnek abban a formában, amely formában őket 1921-ben elképzelte. Megjegyezte to­vábbá, hogy a német területeknek a versaiílesi béke­szerződés keretein kívüli megszállása vé­get kell hogy érjen, mihelyt a német ga­ranciák hatékonyaknak látszanak. Angliának a Németországhoz intézendő közös válaszjegyzéktervezete elismerte an­nak szükségessé^^, hogy Németország köte­lezettségeit idomítsák hozzá fizetőképessé­géhez. Kijelentette, hogy a szövetséges kor­mányok hajlandók feltételezni azt, hogy a kérdésnek egy pártatlan szakbizottság által az amerikaiak közreműködésével való meg­vizsgálása pozitív előnyökkel járhat, föltéve, ha semmi olyan sem történik, ami a versail- lesi békeszerződés határozataival össze nem egyeztethető. Curzon lord kijelentette, hogy a német pénzügyeknek valamely formában történő nemzetközi ellenőrzése nélkül sem­miféle garancia sem kielégítő a német fizeté­si kötelezettségek pontos teljesítését illetően. A jegyzéktervezet szemére veti a német kor­mánynak, hogy a ruhrvidéki passzív ellent- állást teljes megfontolással szervezi s azt a tanácsot adja a német kormánynak, hogy a passziv ellenállásra vonatkozó határozatait és rendeletéit vonja vissza, valamint minden szabotázst és erőszakos cselekedetet nyíltan Ítéljen el. Az angol sajtó óriási izgalommal tárgyalja az eseményeket London, augusztus 13. A Franciaország­nak küldött angol jegyzék és a németországi események óriási izgalomban tartják az an­gol sajtót. A lapok hangsúlyozzák többek között, hogy az angol kormány törvényte­lennek jelenti ki a Ruhr-megszállást. A lapok kiemelik az angol kormánynak a külön ak­cióra, valamint Franciaország angol tartozá­sainak a megfizetésére vonatkozó utalásait- A Daily Express igy ir: Az angol jegyzék beláthatatlan lehetőségeket tartalmaz Európa jövőjét illetően. — A Times kifejti, hogy az angol és a belga politika között jelenleg i fönnálló komoly ellentéteket most pontosan J körvonalazták. A jegyzék erélyes, de még sem tulerélyes. Legfőbb ideje volt már, hogy az angol álláspontot világosan leszögezzék. — A Times a német helyzetről beszélve, ko­moly aggodalmának ad kifejezést. Az angol jegyzék által taglalt egész probléma teljesen uj és előre nem látott politikai helyzetben tűnik föl. Ha Anglia cselekedni akar, akkor gyorsan kell cselekednie úgy saját, mint Európa érdekében. Az angol kormány súlyos felelősséget vett magára. — A Daily Chro- nicle hangsúlyozza, hogy sokkal jobb lett volna, ha az angol kormány a francia—belga invázió előtt hangsúlyozta volna nyíltan és kitartóan azt a nézetét, hogy az invázió a versaiílesi békeszerződés megszegését je­lenti. A francia sajtó élesein elitéli az angol jegyzéket Paris, augusztus 13. A francia lapok ki­jelentik, hogy az angol jegyzék hijjával van minden logikának és igazságérzetnek és semmi módon sem alkalmas arra. hogy a jóvátételi kérdést egyetlen lépéssel is köze­lebb hozza a megoldáshoz. A lapok élesen elitélik és kritizálják az angol jegyzéknek azt a részét, mely a bankároknak elsőségi jogot javasol a hiadikárosultak előtt és egyenlő mértékkel méri a francia és a német hadiadósságokat. A lapok emlékeztetik az angol kormányt ajra, hogy senki sem vonta kétségbe a ruhrmegszátlás törvényességét' akkor, amikor 1921-ben valamennyi szövet­séges ezzel a büntető szankcióval fenyege­tőzött és 1923 elején Bonar Law a francia— belga akciónak sikert kívánt. Végül meg­jegyzik a lapok, hogy Franciaország tán to­ri thatatlanul kitart eddigi politikája mellett s megtartja a zálogokat. * Poincaré Meg akarja nyerni a kékét Két vasárnapi beszéd — Nem mondja: de- lenda Germunia! Paris, augusztus 12. (Havas.) Az eleset­tek emlékoszlopának leleplezésénél Marvil- leben Poincaré beszédet mondott és emlékez­tetett arra a gyalázatos eljárásra, amit a né­metek az invázió alatt a francia lakossággal szemben követtek. Németország azért pa­naszkodik most kihívóan és ordítozva a bé­kés (?) okkupáció ellen, hogy elfeledtesse bűneit. Cuno a birodalmi gyűlésen arrogáns fenyegetéseket hangoztatott s kijelentette, hogy a passziv ellenállást folytatni fogják s ezáltal megsértette a békeszerződést. Cuno nem beszélhetne igy, ha a szövetségesek egyértelműig elrendelhetnék, hogy hagyjon fel az ellenállással. A birodalmi kancellár mondhat, amit akar, de sohasem fog győzni a francia-belga politika fölött s ha azt hiszi, hogy a békeszerződést széttépheti, hogy a franciák és belgák elhagyják a Ruhrvidéket követeléseik biztosítása nélkül, úgy hatalma­sat téved s ha ezt nőm hiszi s mégis mondja, akkor saját népét csapja be. Ki kell tarta­nunk s az utolsó szó a mienk lesz — mon­dotta. — A nagy nemzetnek törhetetlen az az akarata, hogy amint a háborút megnyer­te, úgy megnyeri a békét is. Stenayban tartott beszédében kijelentet­te Poincaré, hogy a francia érdekeket mind­addig nem adják föl, amíg az egész világ előtt Franciaország meg nem nyeri ügyét. Azok, akik azt állítják, hogy Franciaország Mi égési életre A Ruhrvidék megszállására nem ad jogot a békeszerződés Az angol kormány jegyzéke sulié ifi

Next

/
Thumbnails
Contents