Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-05 / 176. (329.) szám
</^(&TAyk(W}tyfm&p áükimok közötti jóviszony legyen progra- mrunik vezető elve. És laimiikor azt követeljük, hogy a két állam az összes gazdasági és politikai kérdésekiben megegyezésre lépjen, egyszersmind erélyes állást foglalunk az ellen a felfogás ellen, mely a cseh kormány- sajtóban látott napvilágot. és a magyar állam belpolitikájában történő változáshoz köti bizonyos kérdések tárgyalásának lehetőségét is. Aki ilyen eszközöket használ, az a közeledést nem szolgálja őszintén és kétségtelen bizonyságát adja annak, hogy a katonai és diplomáciai hataímaskodás erejével akarja biztosítani uralmát Középeurópa felett. A szuronyokon nyugvó béke pedig — töméntelen példánk van rá, — nem alkalmas a tartós nyugalom biztosítására. Minekünk mindegy, milyen államformában és kik azok, akik Magyarország kormányát kezükben tartják, csak magyarok legyenek és szolgálják a nemzetet. Egy állam- politika is csak akkor nevezhető okosnak, ha tiszteletben tartja szomszédai függetlenségét, csak ez vezethet a nagy kérdések helyes és kívánatos megoldáshoz. Pártom, iaz Országos Magyar Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Párt a szövetkezett ellenzéki pártokkal együtt megy a választási küzdelemben. Bár mindenütt külön jelölő listákat állít fel. nagy súlyt helyez a keresztényszocialista, szepesi német párt és magyar jagpártakka! való barátságos viszonyra és azokkal kooperálni kíván. Nagy szükségét látom auoaik, hogy az ellenzéki pártok szövetsége, mely Petrogalli Oszkár kezdeményezésére jött létre, kimé- lyittessék, hogy az elkövetkezendő nemzetgyűlési választások teljesen egységes frontot találjanak. Á legnehezebb kérdés ennek megalkotásánál az, milyen arányban állítsanak az egyes pártok jelölteket. A községi választások meg fogják mutatni a pártok erejét és alkalmasak lesznek ilyenformán arra. hogy ezt a kérdést is megoldják. Pártom a választási küzdelemben közismert programjával megy, melyből ez alkalommal néhány gazdasági vonatkozású kérdést emelek ki, miután a jelenlegi viszonyok között a nemzet fentartása a lakosság megnyugtatása, teherbíró képessége és általában a konszolidáció ezeknek mikénti megoldásától függ. Ezek: Á hadlköicsön teljes értékben való beváltása és a vagyondézsma fizetésére való felhasználása. Á bolsevik! és hadikárok megtérítése. A vagyonszaporulati adó eltörlése, oly esetekben, amikor a vagyon nagyobb része Tárcarovatunk: Kedd: Szabó Imne: Tavasz. Szerda: Kocsis László: Anjou Mária, T. Csütörtök: Móra Ferenc: Amikor a fürdőn... (Vers.) Kocsis László: Anjou Márk. TT. Péntek: Sípos Iván: Szobor. I. Szombat: Fej a Géza: Néhai magyarok. (Vers.) Sípos Iván: Szobor.. II. Vasárnap: Ujrr Ida: Szonett Aphroditéhoz. (Vers.) Mécs László: A hold kacagott. (Vers.) Zsoldos László: A majom. Magyarnak lenni... Magyarnak lenni... A puha kenyérre Irós vajat kenni, Bebornlt bánatot borral borogatni, Elhervadó kedvet nótával nógatni, Jó szótól iölgyulni, csóktól égni lánggal, Langyos szénán ülni elmélázó lánnyal, El-ellurulyáznl, el Is dudorásznl, A meleget tűrni, hidegben nem fázni, Az aprószentekkel hadilábon lenni, Tarkát káromkodni, bicskára Is menni, Szépen fölserdülni, bölcsen öregedni, Mindég perlekedni, folyton verekedni, magyarnak lenni. Glin. Török Császárné — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sz. Szigethy Vilmos A Török Császárné polgári bormérés volt ■a hegyoldalban, vásárra érkező népek arrul jöttek a városba s ide tértek be egy polgári italra. A bor jó volt, érdemes érte felmászni zöldelő szőlőültetvények között, megyfák sorai alatt. A vándor az utszélen levelet szakított a diófáról s hazavitte az asszonyának. A fctoérnemüs szekrényben jószagu lesz attól a ruha. Mi a kocsmárosné kedvéért jártunk a Törők Császárné összes helyiségeibe, ' amelyeket részletezni kell. Elül volt egy kis ivó, abban a söntés. Utána apró szoba követkel | föld és iházbirtolkból áll és a vagyon állagban I növekedés nem állott be teljesen, egyébként minimumra leszállítandó. A vagyondézsma eddiginél igazságosabb j és arányosabb leszállítása, a vagyonérték i óriási csökkenésének figyelembevétele a becslésnél. A valuta emelkedése érdekében hozott rendszabályok megszüntetése s a jelenlegi árfolyamon alul a vásárlási ér [ékének megfelelő magasságban való stabilizálása. A vasúti tarifa és szénadó leszállítása. A boritaladó, mely a bortermelést maholnap lehetetlenné teszi, mérséklendő és keresztülviendő az általános adóreform, mely a föld egyoldalú megadóztatása helyett a különböző természetű vagyonok és keresetek arányos megterhelését célozza. Az agrárvámok behozatala. Ennél a kérdésnél meg kell jegyeznem, hogy pártunk a szabad világkereskedelem álláspontján áll, ami annyit jelent, hogy a világ bármely részéből megvehetjük szükségleteinket és a határokon át szabadon szállíthatjuk termelvé- nyeinket. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Jelenlegi államközi rendben ez kérésziül nem vihető, de mint végső célunkat föntartjuk. Az agrárvámok behozatalát kívánjuk azért, hegy amint a közgazdaság egyéb ágai védelemben tészesittetnek, a mezőgazdaság is védelemben részesüljön, ahelyett, hogy minden védelem nélkül ki legyen szolgáltatva a korlátlan behozatalnak. A1 földbirtokreforin végrehajtását úgy. Hogy a mezőgazdasági termelés emelkedése, fentartása és folytonossága biztositassék és ne legyen semmiféle nemzeti politika eszköze. A felosztásra kerülő földek átvételi áriából nyert tőke ismét a termelés szolgálatába állítandó, ezek ára tehát létező fizetési eszközökkel, vagy fizetésre alkalmas állami kötvényekkel térítendő meg, illetőleg beszámítandó a vagyondézsmártál. Nem nyomorgó törpebirtokosokat, de egészséges kisgazdaosztályt kívánunk létesíteni, miután a birtokok felosztása következtében a törpebirtokos elveszti a munka- alkalmat, melyre pedig földtulajdona mellett • szüksége van, különösen akkor, ha a mezőgazdaság ezentúl Is védelem nélkül marad és az aránytalanul nagy közterheket viselni kénytelen. A kisipar védelmét és a közszáílitá sokban való részesítését, a III. oszt. kereseti adókulcsnak a történelmi országokkal egyenlő foiegtátliapitását, illetve az adók egységesítését. Az utóbbi időben a hazug rágalmak egész tömegét zúdítja a szövetkezett ellenzéki párzett, hideg húsokat mindig kapott a vendég, de olyan apró volt a szoba, mintha csak a legszűkebb társaságot akarná befogadni. A fal mellett viaszkosvászonnal bevont pad, oldalt két karosszék, aztán még vagy négy az egészen közönséges fajtából. Tovább haladva újabb szobát fedezhetünk fel, ez már a családé volt Régi bútora, régi arcképekkel díszített. De vendégek rendelkezésére bocsátották, ha a másik terem megtelt s még mindig érkeztek könnyelmű, soha meg nem javuló korhelyek. Bennünket, akik este érkeztünk és éjfélkor mentünk haza, csak a vendéglősné érdekelt, ő végezte a kiszolgálás művészetét 'is. Szép szál rác asszony, olyan, mintha mindig szórakozott volna, sietne s attól tartana, hogy elmarad valamitől. Fehér homlokára fekete tincsek borulnak, akivel beszél, 'annak a vállára helyezi a karját, A Szerém- ségből szöktette meg az ura, aki valamikor granicsár tiszt volt. Egy nagy bivaly, embereket tett nyomorékká verekedésben, de Szavéta megkötözte egy selyemhajszállal, A családnak derogált a tiszt, nem is békült meg soha. A lány apja a hezdáni monostor javára végrendelkezett, merev modorban festett szentek képmását érte a tömjén, amit kövér legelőiből, ürmösöket, vérborokat szállító szoléiból szereztek be, habár csak igen kis mértékben. Mert annyi volt a legelő- s a szőlők akkora területeken húzódtak el, hogy talán nincs is egyenlő értékű tömjén a világon, ide számítva azt is, amivel szegény kis hízelgők illetik a hatalmasokat. Azonfelül nem kell olyasvalamit hinni, hogy a monostor lakói, akik szerzetesi életüket készen tartják magasabbrendü hivatások betöltésére, nem ismernek a tömjénen kívül más vilá'gcikket. Járatosak voltak ők minden törvényben is, periratokat finom indokolásokkal, igen sűrű lelki motiválásokkal dolgoztak ki, mikor Eli szavéta port indított az apai jussért, mondván — szülői emlék és egyházi méltóságok iránt egyforma kegyetlenséggel — hogy a vén iszákost álló egy hétig itatták tok vezetői s igy ellenem is egy újonnan alakult párt, mely magát köztársasági magyar kisgazda és földműves szövetségnek nevezi. Nem tartom érdemesnek válaszolni ezekre a ! komolytalan fönrnedvényekre, nem célom védekezni, hiszen nincs mi ellen, de kötelességemnek ismerem, hogy Szlovenszkó közönsége -előtt néhány rövid pontban ismertessem közéleti munkásságomat, közéleti múltaimat, kapcsolatosan az e tekintetben ellenem indi- toht támad ásókkal. Képviselővé választásom előtt a nagy politikáival gyakorlatilag sohasem foglalkoztam. Politikai jogatim gyakorlása közben és mindig, amikor erre alkalmam volt, a Kossuth Lajos szellemében vezetett 48-as függetlenségi politika mellett nyilatkoztam. Bár elismertéin Tisza. István nagy kvalitásait, politikáját helytelenítettem, főleg azért, mert nem látta meg az elemi erővel feltörő demokratikus eszméket, vagy elzárkózott azoktól s igy nem gondolt azokra a reformokra, melyek a nemzeti, vagy mondjuk a nemzetiségi és gazdasági politika terén voltak elsősorban kívánatosak és szükségesek. Mikor ennek kifejezésit adtam, nem egy ízben vádoltattam meg pánszlávizmussá1 vagy demagógiával. Tartozom az igazságnak azzal, hogy Tisza Istvánt a háború okozójának vádja nem illetheti, hiszen legutóbb a Lidové Noviny ismertette azt a feliratot, melyet 1914-ben mrní miniszterelnök a koroaiatanácshoz intézett és benne a háború ellen foglalt állást. Einiitetteni, hogy a gyakorlati politikával nem fogalkoztam, ehelyett azonban tőlem telhető -erővel dolgoztam gazdatársadalmi téren. Az OMGE-beli (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) szereplésiem jellemzésére megemlítem, hogy van vagy 12 esztendeje annak, miikor egy válásztmányi ülésen, mely végtelen hossza dalim asan foglalkozott a munkabérek leszállításának kérdésével, oly érteleimben szólaltam fel, hogy 'szeretném, ha legalább annyi időt, mint amennyit ezzel a kérdéssel töltöttünk, foglalkoznánk a mezőgaz- daslálgi termelés fokozásának kérdéseivel, hogy ezáltal egyrészt a közellátást még inkább biztosítsuk és a mezőgazdasági munkásnak magasabb béreiket tudjunk fizetni és lehetővé tegyük a munkásság aggkor! biztosítását. A Gömör-Kisíhontvánrmegyei Gazdasági Egyesületben, melynek jóval a forradalom előtt néhány lelkes munkatársam biztatására és segítségével, 9000-nél több kisgazda tagot toboroztam s a sok akadály dacára keresztül vittem, hogy a vezetésben teljesen, egyforma mértékkel vegyenek részt kisgazdák és földbirtokosok és az egyesület demokratizálása érdekében messzemenő további terveim is voltak. a kalugyerek, akkor tagadta ki a lányát. — Oh, hiszen mi nem is iszunk — ál- mélkodott, hosszú szakállát tűnődéssel simogatva a zárdafőnök. — Hol veszik a külvilág megrontottjai ezeket a balga véleményeket? Az ételek néha zsírosak, olykor a sóhegyek mérgesebb anyagot szolgáltatnak s elvéti a szakács a mértéket. Bazilius atya visszavágyódik a régi falujába, eltemetett felesége, kis fia után, kibámul a síkságra s teli marékkai hinti a fűszert a kondérba, mintha áldást mondana az eltávozottakra. Ilyenkor, valóban, a pincekezelő atya több utat is megtesz a lefelé irányuló garádicso- kon, de ki látott még részeg kalugyert, akármekkora mértékben követelje is italjus- sát a sült bárány vagy a vaddisznó? A kérdés olyan határozottsággal volt feladva, hogy jelentkező nem akadt, ki tanúvallomást tehetett volna italos kalugyer mellett. FJiszavéta makacsul.folytatta a port, mely abban az időben örök életűnek ígérkezett, véget érni soha nem akart, több bírót megölt, másokat elkísért a rokkantsággal járó nyugdíjig. Némely birák helyénvalónak látták, hogy kiszálljanak Bezdánban s a monostor lakóitól szerezzenek bővebb információt, vájjon gondosan kezelik-e a vagyont, ellenben a Török Császárné helyiségeit nem kereste senki az igazságszolgáltatás köréből. Itt a granicsár tiszt neve alatt folyt az üzlet, minekután a tisztet nyugdíjba küldték. Az ember délután öt órakor leült az asztal mellé, hatig le nem zárult a szája. Addig mindig evett, óvatosan, gondosan válogatva a falatok között. Beszélni csak annyit beszélt, hogy ez jó volt, vagy hogy rendkívül jó; Föl kell Írni a receptjét, mielőtt feledésbe menne. Eliszavéta mellette könyökölt az asztalon, nem is ült le, úgy könyökölt, hogy rátérdelt a székre s gyönyörködött hatalmas medvéje étvágyában. Hat órakor az asztalkendőben megtöröl- tc száját, majd bicskáját a granicsár, szabályosan becsatlantotta a kést s fölkelt. Vasárnap, augusztus 5. Ideálom a falu gazdasági, kulturális felemelése. Nem azokkal az eszközökkel, amelyeket régente is, most is, sokan jónak és helyesnek tartottak és tartanak, — tehát az egyoldalú és a politikai céljuknak vagy magán érdekeiknek éppen megfelelő műveltség terjesztésével, de úgy, hogy a községek lakossal között éppen azokat a müveket terjesztettem, melyek felfog ás ómmal ellentétben állottak, azért, hogy mindenki önmaga győződhessen meg a pl. már különben is beteg Marx-teória (szociáldemokrata program) tarthatatlanságáról. Hitem, hogy csak a színvonal minden téren való emelkedése képes az emberiséget megmenteni a hazug próféták és népvezérek romboió munkájától és biztosítja a szabadság egészséges gyümölcseit, az elégedettséget és boldogságot. Még egy kortes demagógiára akarok válaszolni, anélkül, hogy bárkire is delhonesz- tálónak találnám azt, hogy valaki kamarás volt. Hát én nem voltam, nem is igényelhettem. Jó anyám — Isten nyugtassa — tisztes polgári családból származott. Betegségein, mely hosszú ideig ágyhoz kötött, most otthonomat elhagyni nem engedi. Gyógykezelésem még hosszú időt vehet igénybe. Szlovenszkó és Ruszinszfkó magyar közönségének köszöntésemet küldöm, azoknak pedig, akik a levelek halmazával kerestek fel betegségem feletti sajnálkozásuk céljából, meleg köszönetem. Beje, 1923 juliirs 23. Szent-Ivány József. A ruszinszkói erdők eladásának szloven- 'szkói visszhangja. A föídtmivelésügyi miniszternek a ruszinszkói erdők eladására vonatkozó terve a szlovemszkói sajtóban élénk 'visszhangra talált. A földművelésügyi miniszterhez közelálló lapok kivételével valamennyi lap kikel az állami vagyonnal való könnyelmű gazdálkodás ellen. A cseh-szlovák szociáldemokraták lapja rámutat ebből az alkalomból a zsarnócai és liptói állami birtokokon folyó rossz gazdálkodásra és megjegyzi, hogy 'a Zsarnóca közelében tartózkodó köztársa- 'sági elnök is figyelmet fordíthatna az ottani viszonyokra. Bascb Tivadar atóda órás és ékszerész Prága, JmdriüÉska 6. szám 1038 — Én most lefekszem, éjfélkor költs fel, Szavéta. Ezt mondta minden nap, bár föl lehetett volna tenni, hogy megtanulja végre az asz- szony. Azért nem árt állandóan hangoztatni azt, amire súlyt helyezünk. Lám a bírák még mindig nem akarják elérteni, hogy a szerémségi aggastyán álló hétig itta a bezdáni monostorban a karlócai iirmöst, mielőtt aláírta végrendeletét. Az ürmössel kezdtük mi is, mikor megérkeztünk és sorban kezet csókoltunk az asszonynak. Odaült közénk, kivallatott. Mit csináltatok egész nap, hol jártatok, miféle gyalázatosságokat találtak ki már megint rólam a városi asszonyok? Haragudott rájuk, ha néha kiöltözködve végiglépdelt köztük, olyan volt, mint egy dölyfös királyné, haragudott az egyházra is, mely megbántotta, de érintkezni óhajtván lélekben az istennel, a sváb templomot bújta. Annak az emberei nem vadásznak fanatikus aggastyánokra, akik amúgy is félig kábultak a vallás misztikumaitól. A szívügyeinket ö rendezte, kinevetett a naivságunkért, karját rendesen a vállunkon tartva. — Csak mondd, fiam, egész bizalommal folytasd. Hozok még egy meszely iirmöst, talán attól őszintébb leszel. Itt sose kellett rendelni, hozta ő magától, amikor elfogyott. Maga elé is poharat állított ivott velünk, elragadott a szeretetne- méltóságával. Ha különös jó napja volt, akkor ragyogott, az ötletei rakétaként sziporkáztak. — Sose pezsgőzünk? Istene volt a pezsgő, azért kezdtük mi is ürmössel, hogy azon folytassuk. Egyszer megfogta a kezemet — Hát a karikagyűrűd hol van? Valamilyen szerelmi históriában örökké ludasán nekem volt a legtöbb bajom. Állandóan meg akartam halni, esős időkben meg mindig figyelmeztet gyermekkori roifianti- kákra egy bennem cirkáló ólomgolyó — az szomorúbb volt a többinél is. — Hová tetted a gyűrűdet? ja __
