Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-03 / 174. (327.) szám

2 Péntek, augusztus 3. tett, a tömeg szétoszlott. A városban jelenleg nyugalom van. Nő a németországi élelmezési krízis Düsseldorf, augusztus 1. A németországi élemezési krízis átcsapott a megszállott te­rületekre is. A burgonya végképpen eltűnt a piacokról. A hatóságok nagy erélíyel harcol­nak az élemiszerspekulánsok ellen. Malypetr őszintesége és logikája Malypetr belügyminiszter ruszinszkói utjá­nak hullámai — Az nj ruszin párt vezetőinek prágai útja — A ruszinszkói tanítóság kül­döttsége Ungvár, augusztus 2. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Bö- ven beszámoltunk azokról az eseményekről, amik Malypetr belügyminiszter írtjával kap­csolatban lefolytak Ruszinszkóbau. Most u.iabb kulisszatitkai kerülnek nyilvánosságra ennek a nagyjelentőségű látogatásnak, me­lyekből azt az impressziót nyerjük, hogy a. belügyminiszter Ruszinszkóban szokatlan jó­zan fejjel gondolkodott és nem riadt vissza az őszinteségtől sem. Ennek tulajdonítható, hogy a belügy­miniszter belátta azt a közismert tényt, hogy a ruszinszkói közigazgatás rossz, hogy a tisztviselőknek nincs gyökerük a népben és igy nem várható tőlük, hogy a nép bajai­val valóban törődjenek. A belügyminiszteri nyilatkozat szerint a tisztviselői karnak nem sikerült demokrati­zálni a népet, nem sikerült a demokratikus eszmék által közöttük teret hódítani... Ebből aztán azt a következtetést vonja le a bel­ügyminiszter, hogy mindezekért ne a ru­szinszkói kormányzatot büntessék meg, ha­nem büntessék meg a népet, más szóval: „amíg a demokratikus állami élet ideológiá­ja be nem idegződik a nép lelkületűbe", ne is álmodjék bárki is arról, hogy itt a kormány községi választásokat kísérel meg. Ha logikáról van szó, a belügyminiszter logikája valóban a feje tetején áll, mert hi­szen a népet nem lehet megbüntetni azért, hogy a ruszinszkói közigazgatás rossz, hogy például az ungvári zsupanátuson egy-két orosz vagy ukrán menekült dirigál. A népet nem lehet, sőt nem szabad megbüntetni azért, mert a régi Ausztriából idehozatott tisztviselők nem tudnak fölhagyni a büro­kratikus módszerrel és nem tudnak a nép­pel belsőbb kapcsolatot létesíteni. A belügyminiszter nyilatkozata szerint Ruszinszkó közigazgatása csak a néppel való intézményesebb kapcsolatok kiépítése révén javulhat meg. Hát ez igaz, de ehhez a beb ügyminiszter elfelejtette hozzátenni, hogy ez a kapcsolat csak úgy lehetséges, ha a tiszt­viselők a magyarságot nem mint ellenséget kezelik, hanem mint egyenjogú állampolgá­rokat. A belügyminiszter tehát őszinte volt, de nem eléggé logikus. Semmivel sem enyhíti a helyzetet az, hogy a belügyminiszter örül a ruszin pár­Tárcarovaíunk: Vasárnap: G1 in: Magyarnak lenni. (Vers.) S z. Szigethy Vilmos: Török császárné. Bál — Egy Biedermeyer képhez — Friss vigalom van. Dús csipkehalomban nők válla vakít, mint tulipán. Sok démoni dáma oly büszke, vidám ma s libben a lábon a báli topán. Víg zene harsant — bájteli farsang! s már táncba merülnek a fess daliák. Ma nincsen igazság, csak a vigasság! . S hull az ölekbe virágtell ág. Surranó párok. S a cifra csillárok sugarába kavarg buja báli tusa, s már viszi mindet a szivekre hintett rózsaködök puha illatosa. És mind belebódul a szép zeneszóiul, hisz oly epedön zeng ez a furcsa minét! S úgy sir e pazar lágy tornából a vad vágy. mint hangláva fölött egy bús klarinét. Donászy Kálmán. Molnár Jenő tréfái Különös történet — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — (Úgy veszem észre, egy idő óta megint divatban vannak a különös történetek. Az olvasó, szegény, gyanútlanul belefog az uj- ságnovellába, eleinte egészen szabályosan lehámozottnak, megpucol t-n-ak, lény altnak találja, aztán... aztán egyszerre kimered a toknak a cseh agrárpárttal való egyesülésén, mert hiszen tudvalevő, hogy az egyesiül párt is az autonómiára esküszik. Az egyesült ruszin párt ugyanis a Munkácson tartott elnöki értekezletén rezo- luciót fogadott el, amit a miniszterelnök elé terjeszt. E rezolució lényege az, hogy a mai ruszinszkói rezsim rövid időn belül likvidál- fcassék. Pesek tanügyi referens és Ehrenfeld h. kormányzó hagyja el helyét. Neveztessék ki Ruszinszkó kormányzója, aki csakis ru­szin ember lehet és szüntettessék be az al­kormányzói állást, mivel ilyen állást az al­kotmány törvény nem ismer. Ezekkel a követelésekkel fölszerelten in­dult el a pártvezetőség a miniszterelnök meghívására Prágába. Érdekes véletlen, hogy ugyanakkor mentek Prágába a ruszinszkói tanítók kül­döttei is, akik a munkácsi nevezetes tanítói kongresszus határozatait vitték az iskoliai- iigyi miniszter elé. A tanítók szintén az el­len harcolnak, hogy a mai tanügyi rezsim egyszer már megszűnjék. Szóval egy húron pendütnek az uj egyesült ruszin párttal. A Lidové Noviny ferdítései Prága, augusztus 2. A Lidové Novíny, ez a különben jól szer­kesztett brumm i lap, olyan ferdítést engedett meg magának, amely nem méltó jó hírnevé­hez. Vasárnapi vezér cilákiiniket ugyanis igy kommentálja: „A magyar ellenzéki blokk központi or­gánumának Tuika akciójáról nyilvánított véleménye teljes mértekben megerősíti a Tulkával szemben elfoglalt álláspontunkat. A lap nagy jelentőséget tulajdonit akciójának és nem tudja mellőzni a multjára, illetve a magyarbarát és cseheWenes érzelmeire va­ló utalást. Juriga hasonlóképpen járt a bu­dapesti képviselőházban, amikor ott kijelen­tette, hogy a szlovák kérdés megszűnt Ma­gyarország belügye lenni. Neki is azt felel­ték a magyarok, hogy nem jOigosult a szlo­vák nemzet nevében beszélni és a történe­lem mégis neki adott igazat. Tuka a cseh­szlovák államalkotó körök részéről ugyan­ebben a sorsban részesül most és Tuka ép­pen ezért győzedelmeskedni fog. Ehhez azonban kizáróan a szlov diszkói őslakos­ság kielégítő támogatására van szüksége. A magyar lap Tulka akciójában tehát tisz­tán a cseh-szílovák köztársaság ellen irá­nyuló és a régi Magyarország restaurálá­sát célzó akciót lát és igazolását látja benne a sziovenszkói magyar blokk helyes eljá­rásénak, hogy a blokk teljesen önként az autonómista néppárt szolgálatába állott, hogy ezzel megerősítse a magyar irreden­tizmust." Aki a P. M. H. vezércikkét figyelmesen elolvasta, az tudja, hogy mi éppen azt irtuk, hogy az ügyet mellékvágányokba tereli a^, aki a memorandum átnyúlójának személyes körülményeit viszi bele a vitába, mert hiszen ezt a memorandumot nem Tuka személye, hanem a szlovák néppárt juttatta ki a világ fórumára. Egy szóval sem mondtuk azt. hogy szeme, kidagad a nyak- és homlokere, aka­dozik a lélegzete: krach, beütött a rejtély, a misztikum. Apró kis frászok szaladgálnak végig a hátán, a nyakcsigolyától le, igen, egészen odáig és szinte kapkod a levegő után. A végin azonban jön a meglepő fordu­lat s ezzel az isteni megnyugtatás. Adott minták után három ilyen furcsa történetet mondok itt el, gyorsvonati sebességgel, ex­presszionista módon.) I. Az uíitárs Vonaton. November 16. Tiszta levegőjű alkony. A kupé lámpása még nincs meg­gy ujtva. Megállóhely. Egy fekete lebernye- ges férfi száll fel. Fekete, széleskurimáju ka­lap, fekete cipő, fekete nadrág, fekete kézi­táska. Leül. Szemközt velem. Vonat elindul. Robogunk. Áthajtás a vak estbe. De még lá­tom a kupéban a körvonalakat. Uíitársam szeme mint valami tűzgolyó világot felém. Elcsen, mereven, meredten, fojtogatóan. Nem bírom. Elfordulok. Újra rápillantok. De már félve. A szénié, a babszeme, még min­dig rámszagződik, belém fúródik. Rettene­tes. Mintha tőr járná át a koponyámat. Le­hunyom a szemem. Magamban hatvanat ol­vasok... egy perc. Még hatvanat... két perc. Még háromszor hatvanat... öt perc. Felnyi­tom a szememet. Ugyanaz a fagyasztó, gyil­kos nézés. Most már biztos. Kiszemelt áldo­zat vagyok. Egy fen évad a szomszédom. A vonat mintha még vadabbal rohanna. Nincs segitség. Megadom magam a sorsomnak. Hideg veríték lepi el a testem. Ájulok... Nincs az a hatalom, amely mázsás súllyal lebicsak- ló szemhéjamat fölemelhetné. „Tuka a cseh-szlovák államalkotó körök ré­széről ugyanabban a sorsban (Juriga hajdani sorsában) részesül most és Tuka éppen ezért győzedelmeskedni fog". Ezt a mondatot nem a P. M. H., hanem a L. N. reakciójában Ír­ták. Végül pedig, vissza kell utasítanunk a cseh lapnak azt a beállítását, mintha mi ,,a Tuka-akciójában a cseh-szlovák köztársaság ellen irányuló és a régi Magyarország restau­rálását célzó akciót" látnánk, mert nem va­gyunk politikai analfabéták, akik nem tudják, hogy a szlovák néppárt csak őzlovenszkó autonómiáját akarja a cseh-szlovák köztár­saság kebelén belül. Ha a L. N. az autonómiá­ban államellenes intézményt lát, arról mi iga­zán nem tehetünk, de ezt a felfogást józan ember aligha fogja osztani. Varsó, augusztus 1. A szejm mai ülésén beterjesztették valamennyi parlamenti párt­nak a Javorina-kérdésre vonatkozó sürgős­ségi javaslatát. A javaslat sürgősségét Dombski Piast-párti képviselő indokolta, Dombski kijelentette, hogy a lengyel szejm április 23-iki határozata óta, amely a kor­mányt fölszólította, hogy a Javorina-kérdés­ben a legrövidebb időn belül döntést provo­káljon olyképpen, hogy Lengyelország a Javorinát az igazság nevében megkapja, uj tények következtek be. A nagyköveti kon­ferencia, 1922 novemberi álláspontjával el­lentétben, elhatározta, hogy kikérd a népszö­vetség véleményét a Javorina-kérdésben. Ez mindenekelőtt a döntés elhalasztását és a határmegállapitó bizottság kompetenciájában való kétkedést jelenti. A sürgősségi javaslat igy hangzik: 1. A Javorina-kérdésben a kormány a szejm áp­rilis 23-iki határozatához képest járjon el. 2. A Javorina-kérdésben való végleges dönté­sig a lengyel kormány hívja vissza képvise­lőjét a határmegállapitó bizottságból. 3. A Javorina-kérdést illető lengyel álláspontnak a népszövetség előtt való megvédelmezése érdekében a népszövetség előtt meg kell vi­lágítani az egész lengyel-tescheni vidékre, a Szepességre és Árvára vonatkozó kérdést. — A szejm egyhangúan elfogadta a javaslat sürgősségét és a javaslatot átutalta a szejm külügyi bizottságához. Seyda Prágába jón A megkötött kezű Benes Prága, augusztus 2. Bukarestből érkező hírek szerint Pilz lengyel meghatalmazott miniszternek szinajai tárgyalásai arra irá­nyulnak, hogy Cseh-Szlovákia Lengyelor­szággal mielőbb kibéküljön. Pilz a román sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy tár­gyalásainak eredményeképpen Benes haj­landó tárgyalásokba bocsátkozni az összes függő kérdések ügyében, de tüstént nem ha­tározhatott, mert kezei a cseh kormánnyal szemben meg vannak kötve. Valószinü — Rakovszki az angol—orosz politikai közeledésről Moszkva, augusztus 2. Rakovszki az orosz távirati ügynökség egy munkatársának nyi­latkozott az angol—orosz konfliktus likvidá­lásáról. Kijei ént ette, hogy a tengerszorosokra vonatkozó egyezmények a szovjet kormány által való aláírása tág perspektívákat nyitott föl Anglia előtt. Rakovszki azon van, hogy Szovjetoroszország kereskedelmi szervei szo­ros együttműködést fejtsenek ki az angoloké­val s igy megteremtsék a nagyobb politikai és gazdasági közeledést a két ország között. J3 maávjcn éondofatnoft «s mi mondotta Pilz —, hogy az egyezkedő tár­gyalások két héten belül megindulnak. Buka­restben úgy tudják, hogy Seyda lengyel kül­ügyminiszter augusztus hó folyamán Prá­gába utazik, hogy Benessel tárgyaljon. Minisztertanács. Tegnap este Svehla miniszterelnök elnöklete alatt miniszterta­nács volt, amely az aktuális kérdésekkel, különösen az osztraui szénkonfliktus ügyével foglalkozott. Srba miniszter jelentést tett a bányamunkások változatlan álláspontjáról, továbbá a bányatulajdonosok fölfogásáról. A minisztertanács ez ügyben nem hozott ha­tározatot. A kormány egyelőre arra fog szo­rítkozni, hogy közvetítőként lépjen föl. A szénadó és a közlekedési adó leszállítása te­kintetében nem határozott a minisztertanács és nem állapította meg a községi választások időpontját sem. E kérdésekben a legközelebbi minisztertanács fog dönteni. A lausannej kastély rózsaszínű szalonjá­ban egy hétfő reggelen Írták alá a Lengyel- ország és Törökország közötti barátság- szerződést, valamint a letelepülésre és ke­reskedelemre vonatkozó megállapodásokat. A szalon nagy asztalán egy pompás tinta­tartó volt, mely mellett egy kis kristályváza díszelgett a diplomáciai etikett szabályai szerint teletüzve egy csomó régimódi meg­faragott Indíollai.. A szerződés alá Írásának pillanatában sem a lengyelek, sem pedig a törökök nem merték a szerződést ludtolla! aláírni és zsebeikből szépen előhúzták ■ töltő­tollaikat. A reliquiák gyűjtői ezért rendkívül föl vannak háborodva. A Vatan török nacio­nalista lap tudósítója szintén szenvedélyes gyűjtő; kétségbeesésében az asztal egyetlen itatóspapírjához sietett, melyen azonban csak néhány elmosódott íintanyomot talált. Go­nosz nyelvek azt mondják, hogy a haszná­latlan ludtollakat mégis bemártották a tintá­ba és bizonyára akadni fog pár év mutoa olyan gyűjtő, ki dicsekedni fog egy Iu-ítollal» mellyel aláírták az első szerződést a kema- lista Törökország és a föltámadott Lengyel- ország között. Lengyelország tántorithaiatlanul követeli Javorinát A szejm pártjainak sürgősségi javaslatát elfogadták — A szejm történelmi fontosságú ülése vább. Egyszer csak észrevesszük, hogy már csak öten vagyunk, két perc múlva né­gyen, öt perc múlva hárman. Utolsónak én távozom. Szó nélkül, angolosan. — Na, ez disznóság — mondom, utol­érve. az előbb távozottakat. — Uriházba jönni, kellemeteskedni, udvarolni és — kvar- glit rakni a zsebekbe. — Pfuj ez a Szőke! — háborodik fel az egyik szép leány. — Es a háziasszony? — kérdezem a- barátnőjétől. — Hát nem tudja? Az ura előtt úgy lep­lezi a dolgot, hogy betonként kétszer-há- romszor társaságot hiv össze. Aztán jön Szőke ur. Kvarglival a zsebeiben. Mindenkit kibiizöl. Es ők szépen magúkra maradnak... III. Rémes álom Nehezen aludtam el az éjjel. Aztán bor­zalmas álom gyötört. Valaki rám akarta tör­ni az ajtót. Én nekitámaszkodtom s rá akar­tam fordítani a kulcsot. De rríár későn. Tor- zonborz alak állott előttem. Egy csapással letepert. Fojtogatott. Segítségért kiáltottam. Nem .főtt ki hang a torkomon. A mellemre térdelt. Aztán nyugodtan beretvát vett elő a zsebéből és köszörülni kezdte. Elájultam. ...E pillanatban oldalba lökött a feleségem és szólt: Te, figyelmeztetlek, hogy most nem álmodok Ébren vagy. Csakugyan ébren voltom. Egy barátom ült mellettem a fekelc- kávés-asztalkámál és az operettlibrcttójat ol­vasta fel, amelyet egy budapesti színház azóta már elő is adott. ..Ajtó csikordul. Kalauz belép. Meg- gyujtja lámpát. Magamhoz térek. Majdnem elsikoltom magam. Az a szem még egyre belém akaszkodik. Égő, szúró dermedtség­gel. A kigyuló fénytől sem rezzen össze. Most, most megszólal. Kérdez valamit a ka­lauztól. Bátorságra kapok. Jobban szem- iigyre veszem. ...Utitársam balszeme üvegből volt. II. Szőke ur a kvargüval Szalon. Este hat óra. Fényárban a te­rem. A finom, kedves háziasszony a zongo­ránál. Barátnője és én mellette. Egy zugban három fiatalember és két leány. Zsongó, semmitmondó, üres, édes társalgás. Nyílik az ajtó. Szőke ur jön. Kicsit megkésett. Mentegetődzik. A háziasszony megértő mo­sollyal nyújtja kezét. Szőke ur csókot lehel. Csupa udvariasság, olvadékonyság. Szirup­ember. Végigkezeli a társaság tagjait. Min­denki elhúzza az orrát. Én is. Csak a házi­asszony nem. Valami penetránsat érzek. Rémes. A loggiába megyek, ahol a fiatalok kuncognak. Az egyik ifjú feláll és valamit súg a fülembe. Igen, mondom én is. A házi­asszony barátnőjéhez lépek. Szőke ur ott ül mellette. Ájultan sietek el. A barátnő pár pilla.nia,t múlva utánam. Nem érez valamit? — kérdezi. Igen — felelem. Na, ez hallatlan! — mondja. Szőke ur a háziasszony mellé telepszik. Abbahagyja a zongorázást. Elénk, fojtotthangu diskurzus. Figyeljük. A házi­asszony ajkait mintha friss gyümölcs leve harinatositaná. Boldog. Odahajlik Szőke ur felé. A társaság többi tagja libasorban el­vonul mellettük. Es gyorsan, szédülten to-

Next

/
Thumbnails
Contents