Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-23 / 190. (343.) szám
Budapest, m.*ei f //^Jn T t- Wm^/ms'W'/gr # n‘évfolyam 190- (343*) szám* Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Egyenlő elbánást! Irta: Fleischmann Gyula dr, a keresztényszocialista párt főtitkára. Kassa, augusztus 22. Ugylátszik a várva-várt községi választások előestéién vagyunk. Az előmunkálatokat csöndesen készítette elő a kormány a hatalmas hivatalos apparátussal, hogy meglepetésszerűen és váratlanul érjék a pártokat a kiírások. Az utolsó időiben különben is csöndes volt a belpolitikai élet s a pártok, amelyek évek óta sürgették és követelték a választások megejtését, annál kevésbé vették komolyán a választásokat, minél valószínűbbnek látszott, hogy ia választások meg lesznek tartva. Az ország közvéleménye itt áll a nagy esemény előtt és talán már csak napok kérdése, hogy meginduljon a köztársaság területén a hatalmas munka, az agitáció és az előkészítés, amely rövid, de annál intenzivebb lesz, amelyben azonban öntudatos állampolgárnak, de főképp az ellenzéki pártoknak éls a nemzeti kisebbségnek teljes erővel és odaadással részt kell venniök. A kormány fölveszi a harcot az ellenzékkel s úgy látszik bizik a győzelemben és' többségiét vár, amellyel igazolja eddigi politikája helyességét és felhatalmazást kapjon ennek további folytatására. Ezzel ■ zemben az ellenzéki pártoknak és főiképp a nemzetiségi kisebbségeknek be kell igazolniok, hogy az ország többsége nem helyesli a mai kormányzást és rendszerváltozást követelnek. A kormány teljesen autokrata módon kormányzott és a kormánypártok nem a lakosság, a nép érdekeit védték, nem az ország érdekében munkálkodtak, hanem hatalmi játékot űztek egymással akkor, amikor az ország minden polgára gazdasági válság, politikai abszolutizmus és elviselhetetlen adóterhek alatt nyögött. Minden kormánypárt, de legfőképpen a szociáldemokrata és az agrárpárt rutai becsapta a választóit mert az Ígéreteiből semmit sem váltott be, hanem egymás panamáit tárta fel a nyilvánosság előtt, vagy a saját pártkorifeusait védelmezte megérdemelt támadások ellen, a pártvezérek a maguk javára csináltak politikát s az adófizető- és választópolgárság érdekében nem volt egyetlen szavuk. Semmit sem tettek a gazdasági válság enyhítésére és a nehéz adóterhek alatt nyögő lakosság könyörgései a vagyondézsma leszállítása érdekében síiket fülekre találtak náluk. Nincs egyeljen a köz érdekében tett lépésük, amellyel ma igazolhatnák magukat és most isméit a régi, elcsépelt Ígéretekkel próbálják megnyerni a választók bizalmát. Hát ennyire becsülik és nézik le a mai kormány- politikusok a népet, hogy azt hiszik, hogy ezt az elkeseredett népet be lehe: terelni ugyanazokba a pártokba, amelyek romlásuk okozói voltak? Ha a választások a törvény értelmében minden erőszakoskodás nélkül fognak lefolyni és ha megtörténne az, hogy a kormánypártok többséget kapnak, akkor megértünk az elpusztulásra. Azonban nekünk, szlovenszkói választópolgároknak, még sokkal több okunk van a panaszra és arra, hogy .egyöntetűen az ellenzéki pártok mellé sorakozzunk. Ha van bűnük a cseh politikusoknak, tízszeresen nagyobb a büntik a szlovenszkói kormánypolitikusoknak,- akik Szlovenszkó tönkretevésében a nemzetiségeket elnyomó politikában a főbünösök és akik Prágának a tempót diktálták. Amint Szlovenszkónak a községi választásokon nyilatkoznia kell, hogy nem helyesli a mai kormányrendszert, egyben dokumentálnia kell ünneplésen, hogy a mai szlovcn- szkói kormánypolitikusok mögött senki sem áll, mindenki gyűlölettel van eltelve irántuk és Szlovenszkó népe nyomatékosan követeli Prágától, hogy ezek az emberek tűnjenek el mielőbb a közélet teréről. Vádaskodásból, intrikálásból, a cseh közvélemény félrevezetéséből, a szlovák nép elkeseritésé- ből és a magyarság üldözéséből állott egész működésük, ezzel igyekeztek igazolni nélkülözhetetlenségüket Prága előtt. Csak úgy remélhetünk itt változást, ha a községi választások az ellenzék győzelmével végződnek. Ezeken a választásokon a nemzeti kisebbségek és a magyarság is meg fognak nyilatkozni. Fontos és nagyjelentőségű esemény ez a magyarságra nézve, amelynek talán a legtöbb oka van panaszra a köztársaság összes nemzetei között. Nekünk eddig csak szenvedésben, mellőzésben és megalázásban volt részünk. Amit nekünk Ígértek, azt másoknak adták, amihez jogunk volt, azt rendszeresen megtagadták tőlünk és mostoha gyermekként kezeltek bennünket. A mi számunkra itt nincs demokrácia, egyenlőség, testvériség. A mi választási jelszavunk csak ez lehet: Egyenlő elbánást! Csak annyit követeljenek tőlünk, amennyit a többiektől, de adjanak ugyanannyit mint a más nemzetiségű állampolgároknak. A magyarság ellenzéki lesz mindaddig, amíg a többi állampolgárral egyenlő módon Értesülésünk szerint a választások kiírása holnap vagy holnapután megtörténik, mert a községi választásokról szóló törvény szerint a választás kiírása és a választás napja között legnem fognak bánni vele. Addig nem békülhetünk, addig nem nyugodhatunk. Egyenlő elbánást a csehekkel a magyar nemzetiségű tisztviselő, munkás, földmives, kereskedő, gyáros és kisiparos részére, Egyenlő jogokat és előnyöket Szlovenszkó részére. Nyugdijat és illetőséget azok részére, akiket ez jogosan megilleti s akiknek aktáit évek óta szabotálják. Addig, amíg nem részesítenek bennünket egyenlő elbánásban a cseh-szlovákokkál addig minden Ígéret félrevezetés, minden jog csak látszólagos és a demokrácia 'hangoztatása gúnyolódás a nemzeti kisebbségekkel. A köztársaság öt éves fennállása után már legfőbb ideje volna a kisebbségi kérdés megoldását komolyan venni. A magyarságnak egyetemesen, minden férfi és női választópolgárunknak hozzá kell most fogni az agitációs és felvilágosító munkához, hogy a magyarság megnyilatkozása egységes és egyetemes legyen. A követeléseink jogosak, azokból nem lehet engedni. Szavazzunk együttesen az ellenzéki pártokra — amelyek az autonómiát követelik — mondjunk ítéletet a mai kormányrend- szer fölött és dörögjük fülébe az elnyomott, megalázott és mindenütt mellőzött magyar nép jelszavát demokratikus köztársaságunk demokratikus kormányának: Egyenlő elbánást! alább huszonkét napnak kell eltelnie. Érdekes jelenség, hogy a választások kiírása a belügyminiszter távollétében tö(rténik. németek ezenkívül gonosztevőkből bandákat alakítottak, melyek megkísérelték, hogy robbanó anyagokkal elpusztítsák a vasúti hidakat, kanálisokat és vonatainkat a levegőbe röpítsék. Schlageter és társai bünpörének főtárgyalásán azt vallották a vádlottak, hogy összeköttetésben állottak egy irodával, melyet maga a birodalmi honvédelmi minisztérium állított föl Hammban. Jogos volt tehát, amikor a francia kormány a passzív ellenállás megszüntetését a német kormánnyal való minden uj tárgyalás előf öl tételéül tekintette. A passzív ellenállás nem csupán ellentétben áll a békeszerződéssel, hanem ellentétben van Németország szemmel látható érdekeivel és nagyobb árat fizettet az országgal, mintha kötelezettségeit önként teljesítené. Jelenleg csupán a ruhrvidéki telepek konkurensei, nevezetesen a bánya- és fémipari telepek tulajdonosai húztak hasznot a megszállásból. A francia kormány azt kívánja, hogy a passzív ellenállás véget érjen. Amint a francia kormány az angol kormánnyal julius 10-én és 12-én közölte, a Ruhr-megszállás változást szenvedne, mihelyt a Ruhrvidéken a passziv ellenállást megszüntetnék. A megszállás tovább tartana, azonban a jelenlegitől különböző körülmények között és a megszállott területeknek a német jóvátételi fizetések teljesítésének arányában történő fokozatos kiürítése mellett. Ismét* megkezdenék az együttműködést a német hatóságokkal, ami nagy megkönnyebbítést jelentene a lakosság számára. E pontban a sárga könyv 23. és 25. okmányára kell hivatkoznunk, amelyek részletesen fölsorolják azokat az intézkedéseket, amelyeket a Ruhrvidék kizsákmányolására a német hatóságokkal való összhangban elrendelnénk. Biztosan tuidijuík, hogy Németország elég gyorsan meg tuidija fizetni nekünk azt, amivel tartozik s így elérheti a Ruhrvidék progresszív kiürítéséit. Poimoané ezután az osztrák példára utal, mely megmutatja, hogy eigy ország miily gyorsan visszaszerezheti hitelét. A jegyzék ezután kijelenti, hogy Franciaország az 1921 januári párisi döntés értelmében nem fizeti meg addig angliai és amerikai adósságait, mig a németektől meg nem kapja a jóvátételt, majd kijelenti, hogy a szakbizottság kiküldésébe Franciaország bele nem egyezhet, mert a versiaillesi szerződés értelmében csak a jóvátételt bizottság van hivatva a németek fizetőképességét megállapítani. Németország összeomlásának megakadályozása nem történhet Franciaország számlájára, melynek szintén nem szabad összeoimlania. Ily akciónak nem szabad Németország íulgyors megerősödését eredményeznie, mert Németország ezáltal megszerezné 'zt az ipari és kereskedelmi hegemóniát, nelyért a harctereken eredménytelenül üzdött. Poiocaré végül annak laz óhajtásának ad : kifejezésit, hogy a további szövetségiközi tár- j gyatások ne legyenek nyilvánosak s újból kategorikusan kijelenti, hogy Franciaország a Rubrvidéket nem üríti kii, csak effektiv fizetések ellenében. Páris, augusztus 22. A Daily Mail szerint Franciaország uij fizetési tervezetet dolgozott ki, mely a jóvátétel összegét 52 milliárd aranymárkában állapítja meg, melyből A községi választások végleges napfü: szeptember 36 Prága, augusztus 22. A kormányhoz közei álló német déli lap közlése szerint a községi választások napját hivatalosan megállapították. A községi választások szeptember 16-án lesznek s a helyi választások egy héttel később, vagyis szeptember 23-án. Ez érvényes Prágára nézve is, ahol a főváros központi közigazgatásába szeptember 16-án s a főváros kerületi bizottságaiba szeptember 23-án ejtik meg a választásokat. : : * A irancia legozék Németország ipari és kereskedelmi hegemóniájától tart Poincaré a régi verklit húzza Páris, augusztus 22. A ma közzétett francia válaszjegyzék elején a jóvátétel! kérdés különböző etappjainak történetét vázolja, majd megállapítja a Ruhr-megszállás törvényességét és kijelenti, hogy Franciaország kényszerítve volt a Ruhrvidéket zálogba- venni. A jegyzék ezután igy folytatja: Január 11-én megszállottak a Ruhrvidéket, mert Németország nem teljesítette kötelezettségeit. Világos, hogy ha politikai és katonai szándékaink lettek volna, akkor nem a Ruhrvidéket szállottak volna meg, hanem a Majna völgyébe nyomultunk- volna, hogy elszakítsuk Bajorországot Poroszországtól. Ezt azonban nem tettük, mert a zálogbavételen kívül más célunk nem volt. A Ruhrvidék legfőbb gazdasági centruma Németországnak, ezt a vidéket, melynek hat millió lakosa van, ötvenezer főből álló hadsereggel tartjuk megszállva. Csapataink azonban csak azért mentek a Ruhrvidékre, hogy mérnökeinket és közigazgatási hivatalnokainkat megvédjék; Németországnak eleinte csak mérnökeinkkel és erdészhivatalnokainkkal volt dolga, akik kezdetben, a következő megszállási rezsimet javasolták: Á Ruhrvidék normális politikai és gazdasági tevékenységében változtatás nem fog történni. A szövetségesek, mérnökei egyszerűen ellenőrizni fogják a szénszindikátus működését abból a célból, hogy a szövetségeseknek járó szénszállítmányokat biztosítsák. Ugyanez a mérnökbizottság fogja ellenőrizni az ipari termelést is, valamint a szénadók jövedelmét, amely teljes egészében, vagy részben a jóvátételre lesz fordítandó. Egy erdészeti hivatalnokokból álló bizottság az állami erdők kitermelését ellenőrizte volna, hogy a jóvátételi faszállitmányokat biztosítsa. A német kormány azonban ellenszegült barátságos ajánlatunknak és a Ruhrvidék megszállását ellenséges cselekedetnek tekintve, fölhasználta azt ürügyül a békeszerződés alá- aknázására, hogy kötelezettségeitől megszabaduljon. Beszüntetett minden szén- és kokszszállitást és megindította a passziv ellenállást. Berlin kimondott utasítására történt, hogy a bányatulajdonosok és fémipari nagyiparosok nem jelentek meg a bizottságaink által tartott konferenciákon és bezárták előttünk ipartelepeik kapuit. Berlin utasítására tagadták meg a posta- és távíró- hivatalnokok a franciáik és belgák kiszolgálását és Berlin parancsára vonakodtak a vasutasok azokat a vonatokat vezetni, amelyek csapatainkat, vagy csapataink élelmezését szállították. A berlini kormány még tovább is ment és súlyos büntetéseket helyezett kilátásba azok számára, akik jóakaratot mertek tanúsítani a megszállókkal szemben. A f®0 cscti-szl. Koronáért fizettek ma, augusztus 22-én: Zürichben 16.225 svájci frankot Budapesten 56 500.— magyar koronát Bécsben 207700.— osztrák koronát Berlinben 15561000.— német márkát
