Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-22 / 189. (342.) szám

A keresztényszociáiis párt népgyülése Nagy sároson! „Megmaradtak azoknak skik volíslc ! A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Aradon tilos a magyar szó! Egy miniszteri látogatás furcsa következménye — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Arad, augusztus 20. Nemrég Aradon járt Constantinescu íöld- mivelésügyi miniszter. Megjelent egy kávé- házban, megberetválkozott egy borbélyüz­letben, valamit vásárolt egy előkelő keres­kedésben és tovább utazott. Elutazása előtt azonban keservesen panaszkodott a fogadá­sára megjelent aradi funkcionáriusok előtt, hogy mindenütt magyar nyelven üdvözölték. Az aradi magyaroknak azt az eljárását, hogy magyar szóval merik üdvözölni az üzletükbe lépő vevőt, a miniszter zokon vette. Ott volt a miniszter kíséretében Gritia Ovidiu rend­őrprefektus is, aki nemrég alakította meg az Unio-klubot, a magyar és román művészek és írók egyesületét, amelynek alakuló köz­gyűlésén igen szép beszédek hangzottak el a megértésről, a magyarság és románság kölcsönös megbecsüléséről. Gritta rendőrprefektus a miniszteri pa­nasz hatása alatt megfeledkezett az általa alakított Unio-klub céljáról és elhatározta, hogy román várossá varázsolja Aradot, amelynek lakossága kilencven százalékban magyar. Cselekedte pedig a prefektus a kö­vetkezőket: A napokban fölrendelte magához a borbélymestereket, kávéháztulajdonosokat, vendéglősöket és cukrászokat és reájuk pa­rancsolt, hogy ezentúl minden ■ vendéget, akár magyar, akár román az illető, román nyelven kötelesek üdvözölni. Ez ellen nem volt föllebbezés és a megjelenteket kegye­lemben elbocsátotta. Másnapra fölrendelte 'Arad város kereskedőit, tekintélyes és köz- tiszteletben álló polgárokat, akiket két óra hosszat megváratott. Azután közéjük ment és rájuk kiáltott: — Mit gondoltok, Magyarországon vagytok? Itt Romániában éltek. Mi védel­mezünk titeket, megengedjük, hogy vagyont gytijtsetek. Elvárjuk tehát, hogy románok legyetek. E kedves bevezetés után kiadta a szó­beli parancsot, hogy mindenkit román nyel­ven kell üdvözölni. Ezt az önkényes eljárást vigyázva (hiszen szigorú cenzúra van) szóvá tették az aradi lapok. Gritta rendőrprefektus az egyik aradi lap szerkesztőiét fölrendelte magához, őrizetbe vétette és két óra hosszat megfosztotta szabadságától. Eddig van. Milyen jó a dolguk Romániá­ban a magyar kisebbségeknek! Szabadon fej­leszthetik .a kultúrájukat, anyanyelvükön akkor beszélhetnek, amikor akarnak. Csak az a baj, hogy a Gritta Ovidink igen sokan vannak. Szerda, augusztus 22. volt, ritka pillanat, csend, amelyet csak két egymásnak teremtett emberi lélek egymás­ba olvadt hallgatása mélyíthet végtelen vé­ges gyönyörré. Végigtörölte szakállát. Hátrafordult. A gladiátor állít mögötte. A nap kelő sugár at­ban szikrázott iimipeira t or sisak ja. Keze lassan lesiklott az asszony derekáról. — Mit csinálsz, Alexander — suttogta Josephus. Az asszony ijedt sikolya vergődött a mélyen dörmöigö gfadiátorne vetésben. — Josephus, azt hittem, alszol és mi vimasztiunk álmaid fölött... A bölcs felállt. Kinyújtott, kimeredt kéz­zel intett a gladiátornak. — Hajnaladik, Alexander. Nekem most kezdődik az éjszakáim. Távozz... távozz bé­kével. — Alex... — sikolíott kétségbeesetten Iréné. A gladiátor elindult, jó! lak ottan, mámo­rosán a csókoktól, a daltól és férfi erejének teljében. Még visszaintett Irenenek. Aztán leszállt a márvány lépcsőkön a pázsitra. Még állt, várt, fülelt. Fenn az asszony hangja csukló zoko­gásban repdeste körül a férfit. — Josephus,.. — sitta. — Mi az: sírás? Mi az? Csúnya most az arcod, Iréné. Az emlber arca legyen ránictalan, mint a kő sima burka, mint... mint az enyém. A gladiátor nekirilőüt hangtalan hahotá­jában a falnak. Hallotta a túloldalra elsiető asszony fáradt lépteit, hallotta a ternaszon elnyugodó férfi lefekvő neszelését. Csend 'volt pár pillanatig. Aztán a fénybe, a nap­sugárba torkolt egy hang. Josephnsé. — Isten, ha vagy, változtass kővé. Em­beri indulataim posványos ráncait hadd nyesse a szélűd patakocska simává. És Josephus arcán a könny szikrázott, szapora bő könnyek csiszolták', nyestek ar­cának redőit, fönn, a forraszon a hajnali napsugárban. Eperjes, augusztus 20. Nagysároson, a Rékócziak ősi fészkében a sárosi jó szlovák nép nagy érdeklődéssel várta a keresztényszociális párt népgyulé­sét. Az érdeklődése annaíc tulajdonítható, hogy az utóbbi időben egymásután jöttek a „népmentő" pártok vezérei tele Ígéretekkel, a szociáldemokraták elvtársaknak szólítot­ták a „felszabadított4' népet és ígértek nekik földi paradicsomot, csak most, még egyszer szavazzanak rájuk; a kommunisták pedig népuralmat prédikáltak, de legtöbbet Ígértek mégis a rolnáckárok. A vagyondézsma eltör­lését, a többi százféle adónak a leszállítását, földet — természetesen a miséből és nem a magukéból. Akinek pedig már föld sem kell, annak: licenciát, spirituszmonopóliumot, vég­ső esetben kis aprópénzt, A szép ígéretekben duskálkodható sze­gény nép azt sem tudta, kihez álljon? Mi­előtt végleg határoztak volna, bevárták még a keresztónyszociális gyűlést, mely e hó 19- én, vasárnap szívből jövő lelkesedés mellett folyt le. Jött egy olyan párt is, amely nem ígért — semmit! Nem ígérhetett semmit, mert csak az a népé, amit a saját önerejével ki­vívhat magának! Semmi több! A közipont kiküldött szónoka Fedor Mik­lós szepességi párttiikár volt, aki óva intette a népet, bőgj'' ne dűljön be az üres ígérgeté­seknek, azután megdönthetetlen érvekkel sorra cáfolta a centralista pártok tarthatat­lan és soha nem teljesíthető ígéreteit. A szó­nok élesen rámutatott arra, hogy a „legde­mokratikusabb" köztársaság ötödik évét tölti be, de kérdi a jelenlevő sokaságtól, van-e közöttük egy is, aki a földreform alapján egy talpalatnyi földhöz jutott volna már? Sok helyen kérdi ezt, de feleletet sehol sem tud kapni. Egy egyszerű öreg gazdaember lemondó keserűséggel közbekiált: „A mi föl­dünk már ki van mérve — a temetőben; fiaink kivándorolnak és nekünk sorsunk: a végenyészet." Úgy van! Úgy van! — barsaot fel a tö­meg kiáltása. Páris, augusztus 21. (Párisi tudósitónk távirata.) A francia és angol reggeli lapok részleteket közölnek a francia jegyzék tar­talmából. A jegyzéket ma fogják átnyújtani a párisi angol követnek. Poincaré az alá­rendelt kérdésekben engedményeket tesz, azonban állást foglal a ruhmdéki megszál­lási rezsim megváltoztatása és a német fizetőképességnek szakbizottság által való megállapítása ellen. A Daily Mail szerint Poincaré azt hiszi, hogy ha Anglia elegendő pénzt kap amerikai adósságai megfizetésére, akkor a megegyezés lehetséges. A lap sze­rint Poincaré találkozni akar Baldwinnal. London, augusztus 21. (Londoni tudósi- tónk távirata.) Poincaré válaszát illetően Itt bizonyos mesterséges optimizmus mutatko­zik. Londonban csak kevesen hiszik, hogy Poincaré valóban előzékeny lesz a német kormánnyal szemben, Stsimes és Cuno Londonba megy Berlin, augusztus 21. A Matin londoni jelentése szerint Stinne-s és Cuno a napokban Londonba utaznak. A nemzetközi kereskedelmi kamara a német helyzetről Washington, augusztus 21. (Newyorki tu­dósitónk szikratáviraía.) A nemzetközi ke­reskedelmi kamarának a Ruhr-vidékről szóló jelentése szerint a Ruhr-vidék: .megszállása sem Franciaország, sem Belgium számára nem produktív, azonban a Ruhr-vidék jövő­beli bevételi forrásai növekednek, mivel a munkásságot a széntermelés helyett az üze­mek kibővítésére és kiépítésére alkalmazzák. Mivel Németországban a pénz elértéktelene­dése következtében a belső adósságok meg­szűntek, Németország még akkor sem volna jobban eladósodva, mint például Anglia, ha újabb 132 milliárd aranymárka jóvátételt kel­lene fizetnie, Németországnak nincsenek el­pusztított területei és ismeretlen fogalom ná­la a munkanélküliség. A legszigorúbb határzár a Ruhrvidéken Berlin, augusztus 21. A B. T. jelentése szerint a ruhrvidéki forgalmi tilalmat rend­kívül szigorúan hajtják végre. A francia ha­tárőrségek tegnap tizenhét, a határon át- igyekvő németet fogtak el, akiket fejenként A szónok ezután rámutatott arra, hogy egyes exponált személyek mégis hozzájut­nak a kisajátítás alá kerülő birtokból, például Micsura, volt teljhatalmú miniszter sógorá­nak csak erdőből jutott négyszáz hold, ter­mészetesen törvényellenesen. Foglalkozott a rolnicka párt fővezéré­nek, az autonómia gyűlölő Srobáraak gömö- ri kortesfögásaival, aki azt meri beadni a szegény türelmes szlovák népnek, hogy á vagyondézsma a dó csökkentése „kizáróan" a rolnicka párt „érdeme". Hiszen ennek a párt­nak a képviselői és miniszterei szavazták meg a dezsmát! És csak az általános zúgo­lódásra és az ellenzéki pártok erélyes köve­teléseire való tekintettel kellett a kormány­nak engedni. Tehát ne higyjenek ezeknek az autonó­mia ellenes agitátoroknak. Hlinka Krisztina esküdtszéki ítélettel bebizonyította, hogy ezek a szlovák nép elárulói. Ezek azonban monopolizálhatják maguk részére a „rumot, a gyertyát" és a csvachoszlovákokat, de a megíertőzetlen, megvesztegethetetlen, önér­zetes és öntudatos autonómista szlovákság nevében nincs joguk beszélni. És jönni fog az az idő, amidőn a becsületes lelkű és tisz- takezü szlovákság számon fogja kérni an­nak az óriási vagyonnak a ku Forrását, me­lyet sáfárkodásuk alatt gyűjtöttek és ami miatt a munkaképes ősszlovákság kivándo­rol; a visszamaradottak pedig nyomorban sínylődnek. Szánok azzal fejezte be beszédét, hogy a közeledő választásoknál mutassa az ős­lakosság, hogy ehhez a földhöz jussa van, hogy a saját otthonában ur akar lenni, hogy sem szép szavakkal, sem judás pénzen ma­gát megvenni nem hagyja. Tömörüljenek a keresztényszodális zászló alá s győzni fog­nak. Hosszantartó zajos helyesléssel fogad­ták a lelkesítő beszédet, mely után még a helyi elnök és az eperjesi párt nevében a kiküldött buzdították összetartásra a pá»rt- hivekiet 100 millió márka pénzbírsággal sújtottak. Gyilkos francia katonák Werden, augusztus 21. A werdeni hadi- törvényszék három francia katonát, akik egy német rendőr tisztviselőt meggyilkoltak, két-, három-, illetve négyévi fogságra ítélt. A szociáldemokraták a kancellárnál Berlin, augusztus 21. A Vorwárts sze­rint a kancellár ma délelőtt informálni fogja a szociáldemokrata parlamenti frakció kép­viselőit a tegnapi minisztertanácsi határoza­tokról. A képviselők különösen nagy érdek­lődéssel várják a Havenstein-eset rendezé­sét. A minisztertanács határozatait rendeleti utón azonnal végrehajtják. A német nacionalisták Szedán-ünnepe Berlin, augusztus 21. A Rote Fahne mai száma szerint a német nacionalisták fascista szervezetei szeptember 2-án, a szedáni győ­zelem évfordulóján nagy fegyveres fölvonu­lást terveznek Németország valamennyi helységében. A Rote Fahne fölszólítja a mun­kásságot, hogy készüljön föl kellőképpen erre a napra. Moszkva pénzeli a német kommunista sztrájkot Moszkva, 'augusztus 21. A nemzetközi forradalmi munkásszindikátus végrehajtó bi­zottsága egymillió aranymárka segélyt sza­vazott meg azoknak a német munkásoknak, kik a legutóbbi sztrájk miatt üldöztetésnek voltak kitéve. A szindikátus felszólítja az összes rokonszervezeteket, hogy támogassák a német munkásság mozgalmait. Megállással fenyeget a bankőprés Berlin, augusztus 21. (Berlini szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A birodalmi bank direktori urna és az üzemi tanács között az üzemi tanács elnökének elbocsátása miatt konfliktus támadt, melyet még eddig nem sikerült elsimítani. Az esetnek nagy politikai jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy esetleg a bankóprés újból való megállásához vezethet, mellyel a birodalmi nyom­da személyzete fenyegetőzik. Ebben az esetben a német gazdasági élet katasztrófája elkerülhetetlen. Prága, augusztus 21. Vettük a következő levelet: A P- M. H. augusztus 14-iki számában megjelent „Egy kis visszaemlékezés" cimü, „egy szlovenszkói magyar iró" tollából szár­mazó cikk félreértésekre adhat alkalmat s azért helyreigazításra szorul. A cikk Írója „egészen jól emlékezik" arra, hogy a körülbelül húsz évvel ezelőtt az Országos Pázmány-Egylet által rendezett és Kiss János által vezetett római zarándok­latban „két Szmida nevű zólyommegyei pap vett részt". Itt egy kis tévedés van! A két Szmida nevű pap közül egyik sem volt zó­lyommegyei, hanem: az idősebb, Szmida Viktor bogácsi plébános, az egri egyházme­gyéből, az ifjabbik, Szmida Kálmán, akkor kisucaujhelyi. 1910-től nyitrai plébános, a nyitrai egyházmegyéből. Ez a két testvér vett részt az említett zarándoklatban és nem a most aposztrofált harmadik — Smida nevű zólyomi plébános, akire a cikk írója a „kis visszaemlékezést" tévesen címezte. Ehhez a zólyomi Smidához a kát Szmida-testvérnek semmi köze! Nem rokonok, nem ismerik, szereplésére nem kiváncsiak, habárait nem irigylik! Az egri és a nyitrai Szmida apjuktól örökölt becsületes nevüket mindig Sz-el ír­ják és nem nem dobták el most sem a z-t. Megmaradtak azoknak, akik voltak. Valamikor azt mondotta valaki: ha azzal gyanúsítanának meg. hogy a párisi Notre- Dame tornyát loptam el, még az ellen is vé­dekeznem kellene, mert akadhat jóhiszemű ember, vagy nemgondolkozó bolond, aki elhiszi. Ennyit a megemlékezést iró szlovenszkói magyar írónak válaszul! Volt zarándok társai :* Szmida Viktor, bogácsi plébános, Szmida Kálmán, prépost, nyitrai plébános. — (Rimaszombat és Losonc kézfogása.) Rimaszombati tudósítónk inja: Két miniden tekintetben egymásra utalt magyar város kulturális síziövetkezésémeik első jelentős lé­pése gyiainánt jegyezhetjük fel a rimaszom­bati Polgári olvasókör által augusztus 19-én rendezett nyári mulatságot. A mulatság, melyre átrámduilt a messze földön híres lo­sonci magyar dalárda, az első kézfogás volt amiaiz akció érdekében, melyet a két város kulturális vezetői meginditottaik egy szoro­sabb kapcsolat létesítése céíljábőí. A fogad­tatás alkalmával Ráibely Károly, a Polgári kör elnöke és Wagner Sándor volt losonci •polgármester méltatták a találkozás messzi- tre kiható jelentőségét. A városkertben le­folyt mulatságon Gyöty W. Dezső, lapunk 'munkatársának tegnapi sízáimunkban leközölt •nagyhatású prológja volt a bevezetése <a»-dal- ünnepélynek. A losonci koszorús dalárda Riesmer Ede karnagy szakavatott vezetése alatt több gyönyörű diait adott elő nagy fe­gyelmezettséggel, meglepő összhanggal, a csodálat és elragadtatás hangjaira ragadván 'a hallgatóságot. A dalünnepély után jól sike- ’rült táromul tsáig fejezte be a nagyszerű ün­nepélyt, melynek magasabb kulturális jelen­tősége a teljes erkölcsi sikert magában hordta. — (Tárgyalások a bányászsztrájk ügyé­ben.) A bán3^amunkások sztrájkja ügyében az északi cseh bányavidék érdekcsoportjai között tárgyalások folynak, amelyek állítólag ma konkrét eredményre fognak vezetni. A közmunkaügyi minisztérium reméli, hogy e tárgyalások eredményének alapján tij lépé­seket tehet. Hí egész életre m este adlák ál a francia Jegyzéket szóld éra OjVlECtA

Next

/
Thumbnails
Contents