Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-21 / 188. (341.) szám
Kedd, augusztus 2Í. ros tanácsa tegnap táviratilag kérte a minisztériumok intézkedését az egyre emelkedő szénáraik ügyében. Utalt arra, hegy amíg az angol szén harmincöt millió mánkéiba kerül, addig a német szén ára nyolcvanhárom millió. — Utóbbi napokban munkáskizárásokról és nagyobb ipari üzemek munkabeszüntetéséről érkeznek Ilinek. A kommunisták és a szociáldemokraták ebben a vállalkozók szabotázsát látják. A Montagspost szerint a kormány rövidesen intézkedni fog a megokolatílau üzembeszüntetések ellen. Poincaré taktikája a végnélkiili vita Mi van a francia jegyzékben? — Nem kerül sor Páris és London szakítására A Prágai Magyar Hiirlap beírni munkatársától. Berlin, augusztus 20. Tegnap érdekes s vezető diplomaták között lefolyt beszélgetésnek voltam ííiltanuja. A francia válasziegyzékről volt szó. Amikor azt a kérdést vetettem közbe, vájjon Poin- caré váasza enyhít-e a helyzet feszültségén, az egyik diplomata mosolyogva mondotta: — Ne tápláljon, kérem, korai reményeket! Emlékeztetett arra, hogy Poincaré célja az Angliával folytatandó tárgyalásokat mes,z- szire kihúzni. Most sem tér el az időnyerés diplomáciai metódusától. Megtudtam azt, hogy a francia jegyzékben Poincaré vitatja ugyan a megszállás jogosságának kérdésében elfog Iáit angol álláspont helyességét, de tartózkodik a túlságos éles polémiától. Poincaré ismét hangoztatni fogja, hogy nincsenek anmeksziós szándékai. A Ruhr-kilürités kérdésében sem változtatta meg nézetét. Németország fizetőképessége tekintetében látszik legközelebb a megértés. Attól lehet tartani, hogy Poincaré retorikai művészete még fokozni fogja az angol— francia ellentéteket. De Anglia egyetlen fegyverét, a szövetségközi adósságok kérdését, nem adja ki kezéből. Nem keli azért azt hinni, hogy Páris és London között szakításra kerül a sor, mert Párisnak úgy látszik, az a taktikája, hogy végnélküli vitát folytasson Londonnal. D a linó Carnevali. mm Kálmán három pozsongmeguei hifzséghen A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Komárom, augusztus 19. (Ki Országos Magyar Kisgazda, Föld- mives és Kisiparos Párt e hó 15-én nagysikerű gyűléseket tartott a pozsonymegyei Pered, Királyrév és Nádszeg községekben. A párt kiküldötteit: Füssy Kálimán nemzetgyűlési képviselőt, ifj. Koczor Gyula orsz. alelmököt 'és Morvay Jenő titkárt már Perednél kellemes meglepetés várta, mert a község rezesbandája fogadta őket. Hasonlóan a többi községekben is a legnagyobb szívélyességgel és igazi magyaros szeretettel vették körül a párt vezetőit. A községekben Füssy Kálmán nemzet- gyűlési képviselő, ifj. Koczor Gyula orsz. at- elnök és Morvay Jenő titkár tartottak beszédeket, melyekben részletesen ismertették a magyarság helyzetét annaík sérelmeit, kívánságait és törekvéseit, rámutattak a gazdasági helyzet sivár voltára, mely éppen a föld népét és a kisiparost sújtja legkimáfetlenebbül és melynek okozója nagyrészt az az elhibázott pénzügyi és gazdasági politika, melyet a kormány eddig is követett s melynek megváltoztatására az eddigi szomorú tapasztalatok .után sem tudja magát elhatározni. Kifejtették, hogy a párt nem űz osz- tálypol'itikát, de igenis megköveteli, hogy a föMlmwelővel is az egyenlőség elve alapján bánjanak, mert hiszen ezek képezik az ország lakosságának háromnegyed részét és legbiztosabb alapját. Felhívták a gyűlés résztvevőit, hogy ne csak lelkes hívei legyenek a pártnak, hanem legyenek annak igaz aipostolai is és hirdessék mindenütt, hogy a földmivelőnek és a kisiparosnak kivétel nélkül a pártban keli tömörülni, mert ha ösz- szefog, úgy olyan erőt fog képviselni, melyet minden 'hatalomnak respektálni kell és melynek követeléséit figyelembe kell venni. A gyűlés mindenütt lelkes hangulatban ért véget/ Egy volt magyar herceg „visszatér nemzete kebelébe" Odescalchy Livié szlovák nemességének tudatára ébredt — Gyűlésre hívja a volt magyar nemességet — Törtetés a megbízható állampolgárság rangja után Prága, augusztus 20. Egy furcsa nyomtatvány hullt ki az egyik borítékból, a szerkesztőségi posta mindennapos furcsaságai között egy egzotikusán kiváló példány. A nyomtatvány Odescalchy Livio volt hercegnek, volt magyar mágnásnak fölhívását tartalmazza és szól ekképpen: Fölhívás a Szlovenszkóba tartozó régi magyar nemességhez. Közismert dolog, hogy a régi magyar nemesség mai helyzete a cseh-szlovák köztársaságban tűrhetetlen és tarthatatlan. Már azon egyszerű tény is, hogy valaki ezen társadalmi osztályhoz tartozik, elegendő arra, hogy az illető személy számára nem pluszt, mint egykor Magyarországon, de tettemesen | nagy mínuszt jelentsen, ami tekintélyét és közkedveltségét illeti, befolyásról nem is szólva. Mindezen sajnálatos, de való tények azonban egy hamis föltevésből eredvén, az abból levont következtetéseknek is szükségszerűen hamisaknak kell lenniük. A nagy átalakulás alkalmával ugyanis egész jóhiszeműen magát magyarnak gondolván, úri fölfogásával lovagias kötelességének tartotta jóban, rosszban osztozkodni a magyar nemzet sorsában. Ennek következtében a szlovenszkói magyar nemesség, a prevratot meg nem akadályozhatván, duzzogva félreállt, nem vett részt a szlovák nemzet kristallizálódásában, annak struktúrájába be nem illeszkedett és nem járult hozzá a cseh-szlovák köztársaság fölépítéséhez és konszolidálásához. Ezen magaviseleté következtében idegenné lett szülőföldjén és úgyszólván ellenségnek tekintetett a szlovák nép minden rétege által a bár átalakult, de saját édes régi hazájában. A föltevés hamis volt, mivel a szlovenszkói régi magyar nemesség nem magyar, hanem, amint azt alapos történelmi kutatás bebizonyította, szlovák eredetű s így csak a magyar királyoknak, akik nekik ősi szlovák nemességük mellé még a magyar nemességet hs adományozták, vagy a szlovenszkói nép alsóbb osztályaiból a nemességbe fölemelték, voltak lekötelezve. Szlovenszkó megszűnvén Magyarországhoz tartozni és miután Magyarország 1918- ban köztársasággá lett kikiáltva, igy a jogfolytonosság és vele a lekötelezettség is megszűnt. Nem lehet tehát hazaárulásról, köpönyegforgatásról szó, hanem igenis csak egészséges opportunizmusról, ha a szlovenszkói régi magyar nemesség, tévedését belátva, most, az utolsó órában, nyíltan és utó- gondolat nélkül csatlakozik a szlovák nemzethez, amelyből eredt, jóindulatú befogadását kéri s igy hozzájárul a szlovák nemzet társadalmi struktúrájának helyreállításához. Mert: „Sapientis est mutare consilium in me'lius " Mint precedens erre, fölhozhatom, hogy a francia köztársaság is csak azóta áll oly szilárdan, oly magas színvonalon, amióta a francia monarchisták egy nagy része, belátván meddő ellenzékiségük kilátástalan voltát, számoltak a helyzettel, mint: „Ralliés á la Republique", annak államfön- tartó elemeit gyarapitották és ma is az állam hasznos, tisztelt és tevékeny polgárai. Midőn én, egykori indigenátussal biró volt mágnás, aki a prevrat első napjától fogva azon történelmi esemény nagy hord- erejét fölfogva, azonnal és véglegesen az uj államhoz szegődtem és a „Narodna Rada“ tagjává lettem, ma Uraságodat egy a stubnai fürdőben f. é. szeptember 2-án megtartandó értekezletre meghívni bátorkodom, ezzel alkalmat akarok nyújtani arra, hogy az ott előadandó történelmi kutatások eredményeiről meggyőződést szerezhessen és ősi szlovák eredetéhez méltó elhatározásra morális erőt meríthessen. Nem titkolhatom el azonban azt sem, hogy ha közönyösség, vagy ellenséges indulat engem megákadályzna abban, hogy az aranyhidat, amelynek megépítésén most fáradozom, a volt magyar nemesség javára és jövőbeli boldogulására megteremthessem, csak magára vessen ezen igen megbecsülésre érdemes osztály, ha ezentúl is és pedig véglegesen a szlovák nép részéről bizalmatlanságot, sőt talán ellenséges indulatot lesz kénytelen tapasztalni, a cseh-szlovák köztársaság minden szerve részéről pedig mint nem megbízható állampolgár fog tekintetni, ügyei közönnyel, vagy ellenséges indulattal fognak kezeltetni saját legnagyobb kárára, de a szlovák nemzet jövőjének ártalmára is. Midőn az elmondottakat Uraságod bölcs megfontolására bízom, kérem ismételve, saját jól fölfogott érdekében a jelzett értekezleten megjelenni. Solcany, 1923 aug. 3-án. Hazafias üdvözlettel Odescalchi Livio. P. S. Nem rendelkezvén elegendő cim- mel, kérem, méltóztatnék Fölhívásomat megmutatni s ajánlani rokonai és ismerősei körében. Ha a meghívott urak valamelyike valamely rokonát, vagy barátját, férfit, vagy nőt magával hoz az értekezletre, ez is szívesen látott vendég lesz, de föltétlenül megki- vántatik, hogy szlovenszkói, 1848 előtt már nemesnek ismert családból származzék, mivel csak igy felelhet meg az akciómhoz megkívánt nemzetiségi kritériumnak. Én a régi szlovák slachta visszatérését nemzete kebelébe tűztem ki célomul s csak azok fogadtathatnak vissza egy nemzetbe, kik tényleg valamikor hozzátartoztak. * Ehhez a nem mindennapi fölhíváshoz most csak rövid kommentár kívánkozik. Akikhez a fölhívás szól, azok minden bizonynyal meg fogják adni válaszukat a volt herceg akciójára. Mi csak a szlovenszkói és ruszin- szkói magyarság érdekei szempontjából állapítjuk meg, hogy az a körülmény, hogy Odescalchy Livio volt herceg és# volt mágnás, jelenleg „aranyhidépitő", „visszatér nemzete kebelébe", a magyarság részére semmi mínuszt sem jelent. Hogy az a nemzet, amely a demokratikus elvekre alapozva ■életét, eljutott az önjogu élet követelésének magasabbrendüségéhez s amelynek kebelébe a „régi slovák slachta" visszatérni kíván, mit szól a „crystallizálódásába" beleopportunos- kodó megtért jövevényhez — erre kíváncsian várjuk a feleletet. Azokra a történelmi kutatásokra azonban, amelyeket Stubnya.-fürdőn akar napvilágra hozni a volt herceg, már csak azért sem lehetünk kiváncsiak, mert egy pár történelmi kutatást tartalmazó zavaros cikkét már . elnyelte a P. M. H. papírkosara. Talán jobb lett volna ezt a fölhívást is odadobni? — Néni. Egy napilapnak szórakoztató és mosolyt keltő közleményeket is kell adnia. Róma döntése a magyar szentek megünneplése ügyében Szlovenszkó, augusztus 20. A P. M. H. hasábjain már szó esett ama sérelemről, amely a magyar katolikusságot érte azzal, hogy az egyházi naptárból a magyar szenteket kihagyták. Azóta Róma ez ügyben s a vele kapcsolatos egyéb kérdésekben is döntött. Döntött pedig akkép, hogy Szent Adalbert, Nepomuki Szent János, Szent István jobbjának föltalálása. Szent László, Boldog Kunigunda és Szent Imre ünnepeinek föntartását elrendelte. Szent István ünnepéről külön nem intézkedett, miután az egyetemes azt szeptember 2-án amúgy is megülik. A döntésnek Szent Istvánra vonatkozó részével a magyar katolikusság nem lehetett megelégedve, mert Szent Istvánnak, mint az egész régi Magyarország területén — igy Szlovenszkóban is — a katolikus egyház megalapítójának ünnepe külön is megünnep- tendő az egyházi szabványok értelmében. A szent szertartások kongregációja julius 6-án kiadott újabb rendeletében az esztergomi főegyházmegyének a nagyszombati apostoli adminisztratura alá eső részében föntartotta mindamaz egyházi ünnepeket, melyek az apostoli adminisztratura létesítése előtt engedélyeztettek és az egyház általános rendszabályai értelmében külön szentmisével és a papok officiumában megünneplendök. Ez ünnepek a következők: 1. A főegyházmegyei (esztergomi) székesegyház védőszentjei (Nagy Boldogasz- szony és Szent Adalbert). 2. A székesegyház fölszentelésének évfordulója. 3. A főegyházmegye alapítójának ünnepe (Szent István király). 4. Csernoch János bíboros érsekprimás püspökké szenteltetésének évfordulója. 5. Ugyanannak a kalocsa-bácsi érsekségről az esztergomi érseki székre való át- helyeztetésének évfordulója. Az első bárom ünnep az egyházi szabványok értelmében elsőrangú egyházi ünnep, mely azonban a hívekre csak annyiban kötelező, amennyiben — mint például Nagy Boldogasszony napja — az egyetemes egyházban is kötelező ünnepszámba megyen. Azaz ünnepies szentmise és zsolozsma végzése a papság által: alkotja az ünnepi jelleget. E római rendelkezés 4. és 5. pontja kiegészítése az április 27-én kelt ama rendeletnek, mely előirja, hogy a nagyszombati apostoli adminisztrátorságban lévő papság a szentmise kánonjában és nagyszombaton a vizszentelési szertartásnál, valamint a püspökké szentelés emléknapjának szentmiséjében János nevét köteles említeni, akinek joghatósága a szlovenszkói területre föl van ugyan függesztve, de aki szentmiséjét az egész egyházmegye híveiért köteles végezni. Szent István király ünnepe a pápai rendelet értelmében nem, mint politikai ünnep, vagy az itteni magyar katolikusság ünnepe tekintendő, hanem mint a római katolikus egyház megalapítójáé, akit e címen úgy a magyarok, valamint a szlovákok és németek részéről ez ünneplés jogosan megillet. Róma e döntése talán józanabb belátásra fogja vezetni mindazokat, akik mindent a legerősebb sovinizmus szemüvegén néznek és bírálnak el. Akik még mindig nem tudnak ama gondolattal megbarátkozni, hogy az esztergomi egyházmegye dunáninneni része még mindig az esztergomi egyházmegyének szerves része s annak jogszerinti püspöke ma is az esztergomi érsek, akinek joghatósága ez idő szerint csak föl van függesztve. Kramár kritizálja az angol és francia politikát Prága, augusztus 20. Kramár Károly dr., a cseh nemzeti demokratapárt vezére a Národni Listyben cikksorozatot kezdett a német jóvátételi problémáról. Azt mondja, hogy az angol- francia ellentét fájdalmasan érinti. — Bevallom — Írja —, hogy az angol jóvátételi politika számomra egyenesen érthetetlen, mert nézetem szerint elsősorban Angliának a gazdasági verseny szempontjából érdeke, hogy Németország fizessen. — Németország bizonyára fizetne, ha nem számíthatna Anglia germanofiliájára. A szövetségesek hibája, hogy Németország nem fizet. A hibát ott követték el, hogy 1919-ben nem állapították meg a jóvátételi összeget és hogy emez összeg megállapítását 1921-re halasztották. Ez az utóbbi egyenesen zseniális ötlet volt, mert ezzel maguk kényszeritet- ték Németországot a pénzügyi bolsevizmus útjára. A szövetségesek Oroszországot német befolyás alatt hagyták és ezzel növelik a német reváns eszméjének orosz segítséggel való elérése iránti reményt. — A német gazdasági helyzet ijesztő képet mutat- Ha nem is kellemes, de be kell látnunk, hogy a mai helyzet jórészt oka a rosszul értelmezett angol realizmusban és az álszentimentalizmusban keresendő. Nem szabad azonban a háború utáni francia politika alaphibáiról sem megfeledkezni. Franciaország megfeledkezett arról, hogy egyetlen megbízható támasza csak egy egészséges Oroszország és annak természetes szláv szövetségesei lehetnek. Franciaország ma már talán belátja, hogy Lengyelország nem kárpótolhatja Oroszországért. Franciaország már talán arról is meggyőződött, hogy ,a földrajzi helyzete által előirt kontinentális politikájában nem tá- maszkodhatik kizáróan Angliára és Amerikára, mert ezek az államok, mint tengeri hatalmak, egészen más szemmel figyelik az európai eseményeket, mint Franciaország s a legjobb akaratuk ellenére sem lesznek képesek Belgiumon és Franciaországon egy uj, hirtelen támadás esetében azonnal segiíeni. így fantáziái az öreg Kramár a lepedő- nagyságú N. L. hasábjain és cikkét a következő mondattal fejezi be: — Franciaország nagy árat fizet azért, hogy Oroszországot a légióink segítségével föl nem szabadította, mert ezzel Németországot, de Angliát is egész más háború utáni politikára kényszerithette volna. A balkáni kisantant első akciója Belgrád, augusztus 20. A jugoszláv minis z te rtanács elhatározta, hogy Németországinak a jóvátételi dologi szolgál tatások beszüntetését tartalmazó intézkedése ellen Romániával és Görögországgal közös lépéseket fog tenni. Rövid táviratok De Mounzie francia szenátort Csics?eMn kihallgatáson fogadta. A Bank of England Görögországnak egymillió font sterling hitelt engedélyezett.
