Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-14 / 157. (310.) szám

Szombat, julius 14.

Egy hétre elnapolták a pozsonyi felszólamlás! bizottság tanácskozásait

Pozsony, julius 13.

(Saját tudósítónktól.) A felszóliamlási bizottság csütörtöki ülése újra botrányba fűlt. A cseh-szlovák szociáldemokrata párt exponense: Zimák Ferenc szenátor ez alkalommal ingerülten otthagyta a tárgyalási termet.

Janabek Rezső (keresztényszociális) városi tanácsos a csütörtöki ülésen újra több őslakos választópolgár nevében interveniált igen energikusan. Kijelentette, hogy őt nem lehet elhallgattatni, ő azért van itt, hogy az őslakosság érdekeit megvédje. Ö nem fogja önként elhagyni a tárgyalótermet, csak az erőszaknak enged. ..Dobjanak ki innen — mondta erélyesen —, máskülönben nem megyek, mert ide küldött az őslakosság bizalma."

Jarabek beszéde után Zimák Ferenc szenátor szólalt fel: „Nem azért vagyunk

itt — mondotta —, hogy hallgatagon üljünk, hanem, hogy tárgyaljunk és utánanézzünk a dolgoknak. Úgy látom azonban — szólt elkeseredetten —, itt az urakkal nem lehet tárgyalni!" Ezzel fogta magát és tüntetőén eltávozott és vissza sem tért többé. Zimák ezzel, ha talán önkéntelenül is, szolidárisnak mutatkozott a szerdán eltávozott Chován Rezső munkástaggal és általában az ellenzéki tagokkal.

A bizottsági tagokra láthatóan kínos hatással volt Zimák távozása. Nem is tárgyaltak tovább, hanem mert Simainde csehszlovák tag — aki, úgy látszik, igen fontos személyiség — bejelentette, hogy néhány napra sürgősen el kell utaznia és kérte, hogy a tanácskozást halasszák el, Jarabek kivételével egyhangúan el is fogadták indítványát és a jövő hét szerdájára napolták el az ülést.

Miért lépett vissza Don Sturzo?

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. —

Berlin, julius 13.

Az a hir, hogy Don Sturzo, a popolari- párt vezetője, visszalépett, itteni diplomáciai körökben bizonyos bizalmatlanságot ébresztett a Mussolini kormánya elleni ellenzéki akcióval szemben. Ennek az akciónak ugyanis legerősebb bázisa Don Sturzo volt. Az ő visszalépése Mussolininek jelentős győzelmét jelenti. Don Sturzo a popo- lari-pártot az utóbbi években parlamenti és politikai harci szervezetté alakította, amely hatalmasan megerősödött. Ezt az erőt mindaddig éreztethette, amíg Mussolini céljai nem voltak egész világosak. Most azonban, midőn Mussolini nagy bel- és külpolitikai sikereket könyvelhet el, a popolariaknak be kellett látniok, hogy az intranzigens ellenzéki álláspontnak nincs helye. Don Sturzo azonban nem engedhetett és a kormánnyal

HEXHSSBSSSBBBBnBmflBBKSBSnmSRRESRBmQBBEKBnSBH

%

való együttműködés elöl el kellett zárkóznia. Don Sturzo belátta, hogy Mussolini keresztülviszi minden ellenzékies küzdelem dacára az uj választói törvényt, amely további négy évre zavartalan kormányzatot biztosit a fascisták számára. Ily körülmények között nem látta értelmét a további küzdelemnek és félreállt.

Dalmo Carnevaii.

ArtsszSn kongresszusi eUialusztotfáh

Ungvár, julius 12.

(Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Megírtuk már, hogy az uj egyesült ruszin párt kongresszusa julius 15-én lesz Munkácson. Ezt a dátumot — közbejött akadályok miatt — julius 22-ére, vasárnapra tolták ki. Ezzel kapcsolatosan jelezzük, hogy Hodzsa földművelésügyi miniszternek julius 15-ére tervezett látogatása későbbre marad. — Itt keli fölemlítenünk, hogy a jövő hó elején Svehla miniszterelnök a ruszinszkói politikusokat kihallgatáson fogadja, mivel a községi választásokat szeptember hó folyamán a kormány végre akarja hajtani.

A Tribuna szerint Hodzsa földmivelés- ügyi miniszter augusztus végén utazik Ru- szinszkóbas hogy az ottani mezőgazdasági viszonyokat tanulmányozza. Ez a lap illetékes helyen azt az információt kapta, hogy Franikenberger akciójának nincsen pártpolitikai háttere, hanem egyik alkotó része a kormány programjának. Franikenberger küldetése semmiféle összefüggésben nincsen a kormányzói kérdés megoldásával, amint azt helytelenül állítják.

Konkordátmntárgyalások Juguszlávia és a Vatikán között

Belgrád, julius 13. (Jugoszláviai tudósítónk távirata.) Jugoszlávia és a vatikán mint ismeretes a konkordátumról tárgyalnak. A tárgyalásoknál a jugoszláv kormány főképpen a bácskai és bánáti magyarokra való tekintettel politikai momentumokat tói az előtérbe. A belgrádi Politika Pasics álláspontjáról a következőket Írja: A legfontosabb kérdések egyike a püspökségek betöltése. Az állam a Vatikán által javasolt püspöki kinevezésekkel szemben vétójogot követel. Egyelőre azonban csak ahoz ragaszkodik a kormány, hogy megkapja a prezentációs jogot Ugyanez a lelkészek kinevezésére is érvényes volna. A püspökök csak olyan lelkészeket instalálhatnának, kik a kultuszminiszter jóváhagyását elnyerték.

A Vatikáni tárgyalásokat vezető állami bizottság ennek indokolásául a következőket mondja: A püspökök magatartása az állammal szemben idővel változhat, hasonlóképpen megváltozhat az állam politikája is. Ezért szükséges a lelkészt állások betöltésénél az illetékes miniszter beleegyezése. — A Politika értesülése szerint szabályozni fogják a bánáti és bácskai püspökségek kérMiMj»iM^-'-^i»™~^TtlTWTTiTlWTIIIIII III■lilllWI—lllIBII 'I Ilii I

elését is, hol ezidőszerint csak apostoli adminisztrátorok vannak. Ami azokat a lelkészeket illeti, akik idegen állam területén lévő

London, julius 12. (Londoni tudósítónk távirata.) Baldwin miniszterelnök az alsó- házban és Curzon külügyminiszter a felsőházban egyidöben olvasták föl az angol kormánynyilatkozatot. A nyilatkozat gondolatmenete a következő:

— Az angol kormány kijelenti, hogy kész a német jegyzékre válaszolni. A szövetségesek közötti ellentétek nem a célokban, hanem azokban a módokban van, melyek által a célok elérésére törekednek. Az angol kormány e nézeteltérések áthidalása végett válaszát előzőleg közölni fogja a szövetségeseivel, hogy a megegyezést minden kérdésben helyreállítsa. Anglia aggodalmai, melyeket a Ruhr_ megszállás gazdasági következményeit illetően kezdettől táplált, megvalósultak. Németország gyors léptekkel rohan a gazdasági káosz felé. A világ újjáépítése veszélyben forog. Az angol nép kész oly rendszabályok megtételére, melyek Németországot képessége szerint fizetésre kényszeríthetik, azonban az angol nép kereskedő nép, mely tudja, hogy ha Németország teljesítőképességén felül fizetne, akkor ez a szövetségeseknek nem hasznára, hanem kárára válna.

Az a módszer, amellyel Franciaország a Jóvátételt behajtani igyekszik s amely végeredményben Németország összeomlásához vezet, Angliára, szövetségeseire és egész Európára kárhozatos.

Anglia első pillanattól kezdve hangoztatta, hogy a Ruhrvidék megszállása nem eredményezheti a jóvátételek megfizetését A párisi januári angol javaslatokat, melyek a problémát nagylelkűen kezelték, Anglia szövetségesei visszautasították és a Ruhrakcióba kezdtek, mely mig egyrészt nem hozta meg a jóvátételek fizetését, másrészt a német gazdasági rendszer teljes összeomlásához vezet. A dolgok ily tartós állása komoly veszélyt jelent. Németország válságos állapota következtében egész Európa szenved. így az angol kereskedelemnek is óriási kárára van. Meg kell állapítani, hogy

< az a béke, melyért oly nagy áldozatokat hoztak a szövetségesek, kockára van téve.

Baldwin ezután rámutatott arra, hogy a barátságos véleménycsere sok esetben nem vezetett eredményre. Hangsúlyozta, hogy azt hiszi, hogy abban mindenki egyetért vele, hogy

az éles konfliktus mostani időszakának mielőbb be kell végződnie és hogy egy állam területének békeidőkben egy másik állam által végrehajtott tartós okkupációja sajnálatos

püspökségekhez tartoznak, ezeket a konkordátum mielőbb a jugoszláviai püspökségekhez kell, hogy beossza. * *

és különös jelenség, melynek véget kell vetni Az adóst nemcsak arra kell kényszeríteni, hogy fizessen, hanem lehetővé kell neki tenni hogy fizetni tudjon.

Végérvényes békét addig nem lehet elképzelni, mig a jóvátételi fizetések s a szövetségközi adósságok problémáját nem szabályozzák és Európa nyugalmának biztosításáról nem gondoskodnak. E három kérdés felé kell forduljon az egész világ érdeklődése. Az angol kormiáhynuk meg van az oka feltételezni azt, hogy

az olasz kormány lényegében osztja nézeteit

Most az a kérdés, hogy mi volna az első megteendő lépés. A julius 7-iki német iegy- zók páratlan döntőbíróság ítéletét kéri a fizetési képesség megállapítását illetően és egyúttal a konkrét garanciák egész sorát tartalmazza. Az angol kormánynak az a véleménye, hogy a javaslatok! behatóan meg kell vizsgálni s mivel szövetségesei az iniciativa megragadásától tartózkodnak, kijelenti, hogy kész a német jegyzék megválaszolására és Önmaga fog ily irányú javaslatokat tenni abban a reményben, hogy a szövetségesek között a módszerek tekintetében fennálló elien- 'tétek nem áthidalhatatlanok.

Keddig megszövegezik a Németországnak adandó angol választ

London, julius 12. (Londoni tudósítónk távirata.) Baldwin expozéja után Mac Do- nald, mint az ellenzék vezére, megkérdezte a miniszterelnököt, hogy: 1. a Németországhoz intézendő jegyzéket azonnal megszövegezik-e, 2. vájjon Amerikának is, hacsak informatív célokból is, elküldik-e a jegyzék szövegét, 3. vájjon a parlamentnek alkalmat fognak-e adni arra, hogy a jegyzék fölött vitát kezdjenek. — Baldwin az első és harmadik kérdésre igennel válaszolt, a második kérdésre adott válasza nem volt érthető, Mac Donald tehát megismételte második kérdését, mire Baldwin azt válaszolta: „nem tudom". Az alsóház holnapi ülésén valószínűen meg fogják ismételni a kérdést.

Úgy informáltak, hogy a Németországnak elküldendő válasz a jövő keddre elkészül és tartalmát azonnal közlik a szövetséges kormányokkal. Hogy mennyi időt engednek a szövetséges kormányoknak észrevételeik megtételére, még nem bizonyos, azonban remélik, hogy a választ julius végéig elküldik Németországnak. Baldwin nyilatkozatát nagy tetszéssel fogadta a ház a munkás„Kockán az európai béke**

Baldwin és Curzon beszéde

Valami kültelki varietébe vitték az elmúlt éjjel a bajtársai s ottan söröztek egészen virradatig. A vasárnapi dorbézolás vágya, mámora még nem párolgóit el egészen az agyáról. A zongora vadul felcsapó hangja, a cintányérok méla zenéje ide is elkísérte. De különösen izgatta a fantáziáját egy leányzó alakja — fiatal, karcsú, éjfekete hajú teremtés — tavaly talán még a ligetben táncolt az ördöghinta körül — de színésznő lett, kialakult, s tegnap már a varieté színpadán mutatkozott be a gépápolónak s barátainak észbontó művészetével. Úgy volt öltözve, mint a spanyol táncosnők — mormogta a gépápoló elmerengve. — Igen, Izabellának hivták.

A színésznő, szivalakban kipirositoít szájával, lobogó, fekete hajával, mély hatást tehetett rá, mert most is reágondolt szüntelenül. Különösen, hogy lejött a nézőtérre, letelepedve egy hencegő lókereskedő mellé, aki butéliás bort ivott s mig keresztbe vetette karcsú és szépen iveit lábát a széken s egyre a gépápolót bámulta — akkor volt igazán elragadó és bűbájos jelenség. A nagy, fekete, lángoló, mámoros szemek szilaj éjszakákról és szerelemről regéltek a fárasztó munkában elgyötört ifjú munkásnak, aki még itt, a néma gépek között sem tudott egészen megszabadulni az énekeslány hipnotizáló tekintetétől.

— Jövő héten újra elmegyek — dadogta.

Merően bámult maga elé a földre:

— Addig takarékoskodni fogok — mondotta.

Nagy, alaptalan düh és keserűség fogta cl a vagyonos osztály ellen, akiknek alakját most a lókereskedő s személye képviselte a képzeletében. Hogy ime, együtt mulathatott a leánnyal s talán még a karját is megérinthette, mert volt pénze ahhoz, hogy néhány

üveg bort rendeljen.

— A gazdagoké a szerencse, még a szerelemben is — gondolta nem nagyméretű és kétségtelenül nem világmegterméke- nyitő eszmék befogadására alkalmas, alacsony és túlságosan keskeny formájú koponyájában.

Álmodozásában hirtelen egy durva s kellemetlen hang riasztotta meg:

— Már megint az ablakokon át bámészkodik, ahelyett, hogy a kerekeket tisztogatná?

A gyárfelügyelő volt, aki a kora hajnali órájában bejárta az épületet s most is, mint mindig, hangos szavakban adott kifejezést elégedetlenségének.

— Szédülök — dadogta a gépápoló ijedt mentegetőzésképpen.

— A sok ital — pattogott a munkafelügyelő. — Vasárnap, hallom, le sem hunyták a szemüket.

Eltávozott. A gépápoló pedig kezébe vette az olajoskannát, hogy megitassa az alvó szörnyetegeket. Közben elég alkalma volt eszményképére gondolni. Az énekeslány alakja állandóan ott táncolt előtte, a tisztára csiszolt acéltükrökben.

— Mit csinál, Jakab? — csendült fel egy kedves, dallamos női hang a háta mögött s egy puha kéz érintette meg gyöngéd szerelemmel a vállát.

Megfordult. Bosszús és kellemetlen vonás suhant át az arcán.

Egy gyárilány volt. Ráhel nevezetű, a szeretője, akinek már házasságot is ígért, de megunta, jóllakott a szerelmével s szeretett volna már szakítani is vele. Pedig csinos lány volt, de halvány arcára, amelyen egy év előtt még az ifjúság tűn déri rózsái piroslottak, már sötét vonalakat rajzolt a munka, a gond, a virrasztás és a sok szerelem.

— Eregy — támadt rá a gépápoló durván. — Mindig zavarsz a munkámban.

A leány ijedt szomorúsággal engedelmeskedett. Neheztelve, de szótlanul otthagyta a férfit és meg nem állhatta, hogy az ajtóból egy eltitkolt, szerelmes pillantás! ne vessen a kedvesére.

*

A gép megindult dübörögve, szikrázó lángolással. Az ápoló fáradtan pihent le a kerék alá, jjrig néhány rongydarabból párnát készített a feje alá. Néhány pillanat alatt elnyomta az álom. A lenditőkerék büs áramot sodort izzó homloka fölé, a gép egyhangú zenéje mámorba ringatta álmodozó lelkét.

Természetesen az énekesnőről álmodott.

Megjelent előtte. Táncolva és énekelve, ahogy előző éjszaka a színpadon látta. Nagy, színes kendő volt a válla fölé hajtva, ahogy távol délen viselik az asszonyok. Szeme a szerelem tüzében égett, mámoros ajka a vágy és a kivánkozás lángjában pi- roslott.

A gépápoló mindkét kezét kinyújtotta feléje.

...Velőtrázó sikoltás zudult a géptermen keresztül.

— Elkapta a kerék a gépápolót — zudult fel az elszörnyedés hangja, tulharsogva a kerekek süketítő zúgását.

Igen. Az alvó gépápoló ott csüngött már a lenditőkeréken, amely magasra kapta, összegöngyölte és izekre tépte fiatal, erős és vágyakozó testét.

De a gépápoló mindebből nem tudott semmit. Kétségtelenül a boldogok mosolyával az ajkán lehelte ki a lelkét, mig at éne- keslány magasra ragadta magával, álom- karjával, vakító világösságok felé.

Tárcarovatunk:

Vasárnap: Győry Dezső: Szeresd a verset.

(Vers.)

Sornlay Károly: A doktor kincse.

Az énekeslány

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Szekula Jenő

(Utánnyomás tilos.)

A gép dohogott, zúgott, lángolt, dübörgőit, énekelt, berzenkedett — a gépápoló hirtelen elcsavarta az áramot.

A kerekek néhányszor még himbálóz- íaik a légben, a küllők idegesen kattogtak, rángatóztak, azután minden mozgás megszűnt hirtelen. Az életet adó villamos áram elpárolgott s az acélküllők megállották mereven, mint az alvó ember, ha egy pillanat alatt megszakad a szívverése.

— Be van rúgva a vén fickó, be van rúgva — mormolta kedv te lenül.

A gépápoló elégedetten dörzsölte össze a kezét.

— Mégis én vagyok az uratok —- gondolta büszkén, elnézve a tehetetlen óriáson. Mi lenne veletek, ha meg nem olajoznám szomjas pólusaitokat s ezüstös küllőtöket, meg nem kenném puha posztóval, selymes szarvasbőrrel.

Kitekintett az ablakon. A kora virradat áthatlan homályba borult a malom fölé, az ablakok fátylos pá ráz atban fürdőitek a megőrölt liszt dohos leheletétől. Áthatlan, siketitő csend borult a hatalmas gyártelepre. Az udvaron, homályos fényű lámpával a kezében, egyhangú léptekkel haladt fel-alá valami éjjeli őr.

— Álmos vagyok — suttogta a gépápoló s két karját fáradtan nyújtotta ki a ine- riyczct felé.