Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-08 / 152. (305.) szám
Prága, vasárnap, 1923 július 8. ii^HT - „__ — ■ ■ - ___ .. lüöflaetósí árak bel- és küllőim. 7l'f*\T/I^4-rFE}T/LT2 g m :m «mm?* lm ám m 3s mr^WK Jm £ mr] tip1 * -szerkesztőség-. Prága n., ste. f M& m MW áWlWWm m? M dm dm Mt dm 9 Mf i^jH W pánaká-ulice 40. I. Telefon: 30349. m^Jm ^ Jf MM^Mdm^g %|| tfr ^ *- Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova ~ 31 ulioe 18. 8Z., Telefon 6797. szám %|r — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — m jSr jff ^ évfolyam 152. (305.) szám. Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja ram A tizennegyedik szakasz (fi.) Prága, július 7. Az osztrák alkotmánynak egyik legfurcsább rendelkezése volt a hírhedt 14. szakasz, amelyet teljes joggal tartottak a burkolt abszolutizmus eszközének. A császárnak jogában állott olyankor, amikor a birodalmi tanács nem ülésezett, az említett szakasz segítségével rendeletekkel kormányozni, módjában volt tehát a parlamentet, ha ez neki úgy tetszett, szétkergetni és saját legjobb belátása szerint törvényerejű rendelkezéseket tenni. Az abszolutisztikus kormányzásnak ez a lehetősége — a cári Oroszországot és a török szultanátust leszámítva — egyedül állott Európában. Egy nyilvános gyűlésen egy alkalommal azt állítottam, hogy az osztrák alkotmány 14. szakaszának modernebb formába öltöztetett utóda a cseh-szlo- vák alkotmánylevél 54. szakasza. Egy cseh biró, aki elvegyült a hallgatóság közé, ezt a kijelentést nagyon rossz néven vette, izgatott hangon tiltakozott beállításom ellen, sőt azzal is megfenyegetett, hogy megállapításomért felelősségre fognak vonni. Azóta harmadfél esztendő telt el, az incidenst talán el is felejtettem volna, ha a parlament állandó bizottsága, amely ennek az 54. szakasznak köszönheti létét, több évi szünetelés után e napokban ismét nem ülne össze. így alkalmam kínálkozik arra, hogy az osztrák - es a cseh-szlovák alkotmány egybevetésével igazoljam, hogy a mi 54. szakaszunk valóban az osztrák 14. szakasznak törvényes leszármazottja. — Ha olyan időben mutatkozik sürgős szüksége olyan rendelkezéseknek — így szól az osztrák 14. szakasz, — amelyekhez az alkotmány szerint a birodalmi tanács hozzájárulása szükséges, amikor az n e m gyűlt egybe, úgy azokat az összkormány felelőssége mellett császári rendelettel lehet megtenni, ha nem irányulnak az állami alaptörvény megváltoztatására és nem vonatkoznak az állami kincstár tartós megterhelésére, vagy az állami vagyonnak elidegenítésére. Ilyen rendelkezéseknek ideiglenes törvényerejük van, ha azokat valamennyi miniszter ellenjegyezte és ha az állami alaptörvénynek erre a rendelkezésére való kifejezett hivatkozással hirdették ki őket. Ezeknek a rendeleteknek törvényereje elenyészik, ha a kormány elmulasztotta őket a kihirdetésük után legközelebb összeülő birodalmi tanácsnak és pedig először a képviselőháznak, összeillése után négy héten belül jóváhagyás céljából előterjeszteni, vagy ha azok a birodalmi tanács mindkét házának jóváhagyását el nem nyerik. A cseh-szlovák alkotmány 54. szakaszának első bekezdése értelmében olyankor, amikor a nemzetgyűlés valamelyik házát feloszlatták, vagy annak választási ciklusa letelt, továbbá, ha az ülésszakot elnapolták, vagy berekesztették, a halaszthatatlan intézkedéseket még akkor is, ha azok elrendelésére különben törvényre volna s z ü k- s é g, a huszonnégy tagú állandó bizottság teszi meg, amely egyúttal felügyel a kormányzásra és a végrehajtásra is. Ez az állandó bizottság éppen úgy, mint parlament nélküli időkben az osztrák császár, nem változtathatja meg az alkotmányt, nem terhelheti meg a polgárokat tartós pénzügyi terhekkel, nem terhelheti meg a pénzügyeket és nem idegenítheti el az állami vagyont, azonfelül pedig — ez már nóvum — nem választhat köztársasági elnököt, nem járulhat hozzá egy hadüzenethez és végül nem változtathatja meg a hatóságok illetékességét, kivéve, ha már működő hatóságok hatáskörének uj feladatokkal való kiterjesztéséről volna szó. Az állandó bizottság rendelkezéseinek ideiglenes törvényerejük var és azokat a törvények és rendeletek gyűjteményében kell közzétenni. Érvényességükhöz szükség van a köztársasági elnök és a miniszterek felének aláírására. A bizottság elnöke és annak helyettese mindkét kamara legközelebbi ülésén jelentést tesznek a bizottság működéséről és ha mindkét kamara két hónapon belül nem hagyja rendelkezéseit jóvá, azok további érvényességüket elvesztik. A cseh-szlovák alkotmányban ezen kivül még csak egy korlátja van ia2 állandó bizottság törvényhozó működésének, nevezetesen az, hogy rendelkezéseit kihirdetésükkel egy időben be kell jelenteni az alkotmánybíróságnak is, amely összeveti őket a2 alkotmánnyal és ia hatóságok illetékességére vonatkozó törvényekkel. Az 54. szakaszt kiegészíti a 78. szakasz, amely azt a fontos szabályt tartalmazza, hogy/- olyan időben, amikor nincs köztársasági elnök és hiányzik annak helyettese is, a kormány felmentéséről és a teendők további viteléről az állandó bizottság határoz. A forradalmi nemzetgyűlés alkotmány- jogi bizottsága érezte, hogy az általa javasolt 54. szakasz nagyon is hasonlít a hírhedt 14 szakaszhoz és ezért jelentésében imigyen igyekszik elkendőzni annak igazi ábrázatát: „A kormányjavaslat még arra sem (!) tett kísérletet, hogy a kormánynak az 1867. évi 141. számú alaptörvény hírhedt 14. szakasza formájában fölhatalmazást adjon, azonban az 54. szakaszban jó javaslatot tett“. Minden szépitgetés mellet sem lehet eltagadni, hogy a cseh-szlovák alkotmány 54. szakasza, amint azt már a szövegezés is elárulja, az osztrák 14. szakasz alapulvételével készült. Itt is, amott is a törvényhozó testületek működésében beállott szünetelés idejére alkotott póttörvényhozásról van szó; mind a kéí esetben majdnem szór ól-szóra ugyanazok e póttörvényhozás korlátái; a régi Ausztriában éppen úgy szükség volt a rendes törvényhozás utólagos jóváhagyására, mint s mai cseh-szlovák köztársaságban; a póttörvényhozás rendelkezéseinek végül — és ezen fekszik a hangsúly — Ideiglenes törvény erejük van. Az egyedüli nevezetesebb különbség csak az, hogy míg Ausztriában a kormány tagjainak felelőssége mellett a császár hozta azokat a törvényeket, addig a csehszlovák köztársaságban a törvényhozó testületek egy iád hoc bizottsága, amely tizenhat képviselőből és nyolc szenátorból áll, gyakorolja a törvényhozás jogainak úgyszólván a teljességét. Ámde, ha meggondoljuk, hogy az állandó bizottság kevés számú tagjának háromnegyed része kormánypárti törvényhozókból kerül ki, azaz huszonnégy tagja közül tizennyolc majdnem kivétel nélkül a cseh nemzeti koalíciós pártok végrehajtó bizottságának, vagyis a petkának tagja, mindjárt tisztában leszünk 'azzal, hogy az első pillanatban lényegesnek tetsző különbség, voltaképpen csak látszólagos. Amott a császár és miniszterei gyakorolták a póttörvényhozást, itt tizennyolc koalíciós vezér, tehát mind a két eseten antidemokratikus intéz- ménnyel állunk szemben. így tehát kitűnik, hogy a két intézmény között vérségi kötelékek vannak: quod erat demonstrandum. Csupán arra emlékeztetünk még, hogy — amint a bizottság jelentéséből kitűnik — az állandó bizottság rendelkezéseinek azért adták meg a törvény rangját, nehogy a bírák szabad mérlegelésétől függjön azok érvénye. Ez a megokolás igen súlyosan esik a latba. Az állandó bizottság hétfőn ül össze. A nyáron ez lesz a törvényhozás egyedüli szerve, ez lesz a végrehajtó hatalom legfőbb ellenőre a demokrácia legnagyobb dicsőségére. Püncarc nem Hallandó Írásiéi! válásit adni Kirobban! az angol-írandó elleniéi London, julius 7. (Londoni tudósitónk távirata.) A francia és belga követ tegnap fölkereste Curzont, kivel hosszabban tanácskoztak. Sem a francia, sem pedig a belga követ nem adtak át írásbeli választ Garzonnak. Amint a Daily Telegraph írja, kétségtelenül nyilvánvalóvá vált annak a lehetetlensége, hogy az angol és francia álláspontot a Ruhr- kérdésben összeegyeztessék. Hasonlóképpen nem sikerült megegyezésre jutni a német javaslatokra adandó közös választ és a franciáknak a megszállott területen meghonosítani szándékozott gazdasági -kormányzatát illetőleg. Úgy látszik, hogy a franciák nem tartják sürgősnek a német javaslatokra válaszolni, sőt egyáltalában még csak tárgyalni is a németekkel a jóvátétel! kérdésről. \ franciákat e pillanatban csak Németország formális és föl tétlen kapitulációja érdekli. Franciaország nem törődik azzal, hogy a német gazdasági élet ilymérvü összeomlása a belső káoszhoz, sőt a polgárháborúhoz vezethet Németországban. Ezzel szemben Angliának főgond ja az, hogy Németország összeomlását megakadályozza, mert az angol álláspont szerint Németország összeomlása beláthatatlan, következményekkel járhatna j Európa politikai viszonyaira. Illetékes hely- | rői nyert információink szerint Mac Kémia I kincstári kancellárrá való kinevezése nyolc, I legkésőbb tizennégy napon belül bekövet- i ke zik. Amerika jövőbeni elnöke segítséget követel Európa érdekében London, julius 6. Reuter jelenti Washingtonból: Unterwood szenátor, az 1924. évi elnökválasztás egyik legkomolyabb jelöltje, európai útjáról visszatérve, nyilatkozott az amerikai lapoknak. Nyilatkozatában követeli, hogy az Amerikai Egyesült Államok működjenek közre a világ újjáépítésén. Szemére veti az amerikai kormánynak, hogy olyan, mintha* megbénult volna, az európai ügyeket illetőleg semmiféle politikát nem követ, nincsen sem bátorsága, sem meggyőződése, semmi oly tulajdonsággal nem rendelkezik, melyet egy férfinak egy másik férfival, vagy egy kormánynak más kormán^^al szemben kellene tanúsítania. A pápa levele a francia parlament előtt Páris, julius 7. A pápa levele fölötti in- terpellációs vita a napirendnek 388 szavazattal 190 ellenében való elfogadásával végződött. Poincaré lesújtó kritikája a pápa leveléről Páris julius 7. A francia parlamentnek a pápa levele fölötti vitája alkalmával Poincaré nagy beszédet mondott. Ismertette a pápa és Jounart vatikáni francia követ között megtartott tárgyalásokat. A pápa az egész világ katolikussága nevében az igazságosságra és a kereszténységre I apellált. Bár tiszteletreméltó az a hely, ahonnan a levél érkezett, meg kell állapítania, hogy sem- | mi módja nincs arra, hogy Franciaország bel- és külpolitikájába beavatkozzék. Kétségtelen, hogy a pápa nézete Franciaország néhány szövetségesének nézetével rokon, azonban egyáltalában nem egyezik a francia állásponttal. A pápa tanácsai nem tartalmazhatok semmi ható erőt, mivel a pápának világi dolgokban nincs semmi illetékessége. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Poincaré ezután azoknak a képviselőknek válaszolt akik azt követelték, hogy a francia kor- ynájtiy szüntesse meg rti vatikáni francia követséget és kijelentette, hogy a pápa 1 eveiének a legcsekélyebb politikai hordereje sincs. A francia kormány nem gondol Ily rendszabályra. Polcdré ezután .kijelentette, hogy ha Francia- ország egységes éis erős, akkor ti világ semmi hatalma sem veheti el tőle azt a jogot, melyet neki a békeszerződés biztosit. Egyes népek szemében, akiknek területeit nem pusztították el és akik nem adtak ki száz milliárdot Németország számláiba, Frünciacrszág ma ufóban látszik ál- lani bizonyos pénzügy’ köröknek, melyek nem tudják bevárni a pikaniatot, egv nagy konzorcium ■ n'akitására. Ami Németország fizetőképességének a megállapítását illeti, Franciaország egyedii’ és kizártain a békeszerződéshez tartja magát. A RuíhrvDdéket nem oklkupációs cél zatttol hanem azért szállották meg, hogy Franciaország kezében zálog éis garancia legyen. A Ruhrvldék kiürítése tisztán a 'Nétmetoszágtól megkapott fizetésektől függ. Brüsszel jegyzéke Berlinhez a merényletek ügyében London, julius 7. (Havas.) Itteni körökben úgy tudják, hogy Belgium jegyzéket intézett Németországhoz, melyben követeli, hogy a birodalmi kancellár a megszállott területeken előfordult mcrérpyleteket nyilvánosan Ítélje el. Franciaország támogatja Belgiumnak ezt a lépését. Ha a német kormány c követelést nem teljesíti, a francia és belga követeket visszahívják Berlinből s ott csak a diplomáciai ügyvivők maradnának. v* * * f A francia és öeigvx követ demarsa Crnioná! Berlin, julius 7. A WcIfi-ügynökség jelenti hivatalosan: Guno kancellár és a pápai nuncius közötti tanácskozások után tegnaip este . a francia és belga követ megjelent a külügyi hivatalban és szóvá tette a duisburgi bombarobbanás ügyét. A két követ közölte kormányuknak azt az álláspontját, hogy a merényletekért és szabotázs- cselekedet ékért a némiet kormányt teszi felelőssé, miért is kormányuk nevében követelik, hogy a birodalmi kormány jelentse ki. hogy éllitiélh' a duisburgi merényletet, kövessen el mindent a tettesek hé'zrekerkésére éis megbüntetésére. A kancellár a két követnek a következő értelemben válaszolt: A duisburgi merényletet a német kormány csak a lapokból ismeri. Igyekezett tiszta képet nyerni a helyzetről, azonban e törekvései meghiúsultak, mert a német helyi hatóságokát a megszálló csapatok megakadályozzák a tényállásit a helyiszlimén megfellapitani. Még az esetben is, ha a robbanásnál német keze játszott voltui közre, nem lehet ezért a német kormányt ti legcsekélyebb felelősségre vonni, sem pedig föltételezni, hogy a német kormány ily cselekedetekre valakit is buzdított volna. A német kormánynak a Ruíhrakció óta kiadott rendeletéi nem okai, hantéin következményei a nép leikéből spontán ‘kisarjadt ellenállásnak. Ami a hámét kormány részvóítáviratát illetik, melyet Schlageter kivégzésekor elküldött, egészen természetes és érthető megnyilatkozás volt, mivel német állampolgárt végeztetett ki idegen haditörvényszék német területen jogtalanul, oly cselekedetért, mely valóban nem becstelen motívumokból fakadt. Meg kell jegyezni, hogy mielőtt egyetlen belgának és franciának a hiajaszála meggörbült volna a Ruhr- Vidléken, mór több miint húsz németet lőttek agyon a megszálló csapatok. Az a tény. hogy a duisburgi hídon bombaszMónkokat találtak, meg egyáltalában nem bizonyítéka annak, hogy német követte el a merényletet. A franciák hivatalots jelentései szerint, az utóbbi id'öben számos oly eset fordult elő, mikor francia katonák lövöldözték halomra Sáli át bajtársaikat. Mihelyt a német kormány kezében lesznek az eddigi nyomozásnak konkrét formában az eredményei, akkor határozni !®0 cselt-sil. M®r®iiíSérS fizettek ma, julius 7-én: Zürichben 17.75 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 538650.— német márkát
