Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-26 / 167. (320.) szám
Csütörtök, július 26. A francia nehézipar előretörése Európában Prága, julius 25. A Manchester Guardian Gommercial a párisi békekötések igazságtalansá gai ellen harcoló Delaisi Franci s ismert írónak cikksorozatát közli, amelyben a Comité des Forges politikájával foglalkozik. Ezekben a cikkekben Delaisi különösen azokat a nagy nemzetközi kapcsolatokat igyekszik felfedni, amelyek a francia-belga nehézipar és egy bankcsoport között fennállanak s amelynek élén az Union Parisienne áll. Ez a csoport különösen az osztrák-magyar monarchia 1919-ben történt felosztása alkalmával tervszerűen magához ragadta az utódállamok nehézipari vállalkozásainak egész sorát: az Osztrák bánya- és kohómüveket Tesclien-vidéki kohóival és acélműveivel, a pilseni Skoda-müveket, a Ru- stom-Bromovsk i - mü vek majoritását, mindhárom vállalatot Schneidier-Creiuzot révén közvetlenül. 1920-ban azután az Empain- csoporttal (Északfnanciaországi nagyipari müvek) megalapították erre a célra az Undo-n Européenne cimü bankost és megszerezték a prágai vasipar, a Pamkrác-bányák, a königgratzi acélművek majoritását, majd később a prágai Zivnostenska Banka révén a Veiti magnezitmüveket és 1923-ban a Frigyes főherceg máhrisch-ostrani bánya- és vasmüveit. Ilyenformán két éven belül Cseh-Szlovákia acél- és vaslparának legtöbb nagyüzeme francia kézbe került. Közben Schneider^Cneuzot megszerezte a Huta Bankó va-mü veket Lengyelsziléziában és az Union Européenne utján erős befolyást gyakorol a Magyar Általános Hitelbankra és ezáltal Magyarország közmunkáira, Jugoszláviában pedig a Horvát általános takarékpénztárra, Romániában pedig egy erre a célra külön létesített társaság utján vállalt érdekeltséget. Lengyelországról, amely már kezdettől fogva a francia nagyipar gazdasági érdekkörébe került, Itt külön nem is kell megemlékezni. Dekisi azután kimerítően ecseteli a Sdhneider és Stinnes hatalmi csoportok harcát és a francia csoport helyzetét, amely nem kokszhiámy miatt, hanem az eladási piacok hiánya miatt gyengébb a Stinnes- csoportnál — aggasztónak találja. Dekisi kritika tárgyává teszi a nemzetközi kartel alakítására irányuló kísérletet is, amelyet 1920 őszén az Union Parisienne és a Société de Genenale de Belgipue vezetésével akartak létesíteni a francia-belga, valamint az angol nehézipar eladási krízisének leküzdésére és amely 56 francia, belga és luxemm Tárcarovatunk: Péntek: Székül a Jenő: Saul királyfi szamara. Szombat: Semetkay József: Az irodalmi kritika mai jelentősége. Vasárnap: Falu Tamás: Beszélgetés. (Vers.) Szederkényi Anna: A nagy jelenet Ki jön velem? Hogyha megunva szürke életem Poros útját egyedül róni végig — Torkig leszek és eljutok a szépig: Vájjon ki jön majd akkor énvelem? KI lesz, ki akkor fásult napjaim Szebbé teszi, önöninagával védve A lankulást — és bús szemekbe nézv:: Uj álmot lát a régi romjain? Tud-e biztatni bátran és nagyon, Asszonykezével simogatni lágyan — S ha elfog néha lázas, ifjú vágyam: Szeretni forrón tud-e majd vájjon? Lesz-é ereje, hogy egy életet Színes csalásba ringasson magával — S esténkint, ha majd játszom dús hajával: Tud-e hullatni égő könnyeket? Vájjon ki jön majd akkor énvelem, Ha elindulok négy fekete lóval — És elkísérnek gyászos dárldóval... Ki siratja meg csúnya életem? Segesdy László Ha a nap lenyugszik — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Holéczyné J. Ilona II. Csendesen visszamentek a barázdába uj sort kezdeni. — Csak furcsa a világ — kezdte megint Erzsi — olyan tarka, mint a sok tarka szoknya a mezőn. Csak nem tudni, melyik a szebb, melyik a jobb? Úgy van, hogy amelyik a legjobbnak látszik, az nyiivődik el burgi oóget ölelt föl, de az érdekeltek között támadt viszály miatt nem létesülhetett. Delaisi cikksorozata, amelyet folytatná is fog, különösen annak történeti része, óriási megütközést keltett azoknál az érdeklteknél, akiknek gazdaságpolitikai titkait kíméletlenül és néhány tévedése ellenére is szakszerűen napvilágra hozta. A Comité des Forgás aldnöke előre is tiltakozik Delaisi A német pártok a birodalom! Berlin, julius 25. A lapok elégtétellel üd- vözlik a birodalmi kormánynak julius 29-ére voalkozó körrendeletét. A Vossische Zeitung azt Írja, hogy bár a körrendelet után arra lehet számítani, hogy a vasárnap nyugodtan telik el, a kormánynak mégis számolnia 'kell azzal, hogy e veszélyes jelenségeket végérvényesen csak akkor intézheti el, ha végre politikai tettékre szánja el magát s elsősorban adóügyi intézkedéseket tesz, hogy a {Ruhrvidéki küzdelem költségeit ne csupán a bankóprés fedezze. A lap szerint nemcsak a szociáldemokraták, hanem a többi pártok is a birodalmi gyűlés összehívását 'kívánják a bel- és külpolitikai helyzetre való tekintettel. Szükséges volna, hogy a birodalmi gyűlés együtt legyen, mire az angol jegyzék megérkezik. — A Rote Fahne a körrendeletről így ir: A munkások nem fogják tűrni, hogy a fehér hordák legázolják őket. A milliók meg fogják találni az utakat és eszközöket a fascis- ta veszedelem leküzdésére. Oehme éhségsztrájkkal fenyegetődzik Berlin, július 25. Oehme berlini újságírónak bünpőrében október 1-én tartják meg a fő tárgyalást a leipzigi törvényszéken. Oeh- met azzal vádolják, hogy a külföldi és a német sajtóban a birodalom érdekeit sértő híreket helyezett el Oehme a főtárgyalás késői terminusa ellen tiltakozott és bejelentette, hogy ha pőrének tárgyalását julius 31-ig meg nem kezdik, éhségsztrájkot kezd. A szociáldemokraták bizalmatlanok a Cuno-kormány iránt Berlin, julius 25. (Berlini szerkesztőségünk telefonálja.) A szociáldemokrata pártvezetőséget julius 30-ára fontos ülésre hivták össze. A szocláMmokrata pártnak az a szándéka, hogy követelni fogja a birodalmi 'gyűlésnek augusztus első felében való összehívását. Több más párt is ugyanezt kívánja, tekintettel a mind feszültebb belpolitikai helyzetre és a várható nagy külpolitikai eseményekre. A szociáldemokraták rendkívül bigyiilés összehívását követelik z álmatlanok a Cuno kormány iránt, annak tétlensége és passzivitása miatt. A német kormány rendszabályai julius 29-ére Berlin, julius 24. A német birodalmi belügyminiszter körtáviratot intézett a tartományi kormányokhoz, melyben rámutat a julius 29- ikei tüntetések alkalmával várható összeütközések lehetőségére és felhívja a kormányokat, hogy tegyenek meg minden intézkedést a rendzavarások megakadályozására. Szükség esetén a szabad ég alatt való minden gyülekezés betiltandó. A porosz 'belügyminiszter hasonló ren d el ete t intézett a r en d őrigaz- gatóságokhoz. A szociáldemokraták nem vesznek részt a 29-iki tüntetéseken Berlin, július 25. A szocialista pártvezetőség azt közti a Vorwartsszel, hogy az egyesült szociáldemokrata pártnak semmi köze sincsen a kommunistáknak julius 29-ére bejelentett antifascista napjához. A szocialista helyi szervezetek a tüntetéseken nem fognak rész venni. A szlovák néppárt és a községi választások Prága, juilius 25. Juriga Nándor dr. szlovák néppárti nemzetgyűlési képviselő a Slovák keddi számában vezetőhelyen foglalkozik a községi választásokká!. Azt hangoztatja, hogy Szlovák- országban a népuralom első állomása az autonóm községben való népuralom. Fölhívja a szlovák népet, hogy minden községben alapitsta meg a néppárt helyi szervezetét, amelynek elő tói készítenie a népuralmat, a Slovenska Krajina autonómiáját. A néppártBasch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jindriSska 6. szám 1038 leghamarább. Akár a szegény Tóth Borcsa. — Szegény Borcsa — mondták rá kórusban az asszonyok. — No már igaz, hogy olyan volt, akár a legfehérebb patyolat, oszt hogy csúffá tette az az istentelen ura. — Bizony. Ahogy elment a háborúba, soha azon más ruha nem vót, mint fekete, úgy gyászolta, mintha meghalt véna, de még annál is jobban. Még nevetni is elfelejtett. A két gyerekit meg úgy tartotta, akár az oltára szentséget. —Azt hitte, már nem gyón vissza többet. — Há’szen jobban is járt vón’ szegény Borcsa, legalább nem vesztette vóna el a józan eszit. — Az eszit-e? hát mi baja? — kérdezte Erzsi asszony riadtan. — Azt hát.’ Megzaviarodott szegény. A minap beszéltem vele, hát olyan összevissza beszélt mindent, hogy biz’ isten féltem tőle. — Csuda-e? Várta is az urát, nem is, oszt hogy megjött azzal az orosz asszonynyal, két gyerekkel, hogy az az ő felesége, meg az ő gyerekei. Itt meg a hites felesége, meg a két fia. — A disznó. — De biony Borcsa mán akkor bolond vót, hogy mind ki nem sepriizte. Még befogadta a házába, főzött nekik, most is ő ment el, már nem tudta nézni, hogy azok a szem elát tára szerelmesk e dnek. — össze kéne fogni a falunak, kiverni azt a személyt. Erzsi szólalt meg megint: — Mihaszna? A Borcsa szivibe ott van már a bánat, akár az almába a féreg, nem megy má az ki onnan többet. Nem azt az asszonyt kellene kiverni, de azt kéne meg- nyuzni, aki mindenféle rosszat irt Barcsáról az urának. Meg is veri érte az Isten. És az embert, aki mind a két asszonyt megcsalta. Mer’ azt is megcsalta, nem mondta neki, hogy házas, ott meg is esküdött vele, hitt néki. Most meg hogy idehozta, mit csináljon szegény? Két kicsi gyerekke! hová menjen? Magát ejemészthetné, hogy hagyja itt a gyerekeit arra a bitangra? Meg azt mondják, úgy szereti, akár szegény Borcsa. — Pedig bitang, rossz ember, ha a gyerekeit is el tudta felejteni. — Rossz. Miért mn az, hogy az asszonyok mindig a rossz embereket szeretik? — Lesz még annak böjtje! Ha a törvény nem tesz igazságot, majd csinál az Isteni! — Hiába lesz már akkor! Szegény Borosának a fiatalságát, az életét nem adhatja vissza senki-. És ha az una visszakerülne is hozzá, nem lesz az az övé többet soha. Elhallgattak. A kapák meg-megvillantak a napfényben $ a rögek apró darabokra morzsolódva hullottak szét a vágás nyomán. Az asszonyok feketére sült kemény ujiai szeretettel, gyöngéden tisztították meg a kis növényeket a dudvától. Egyszerű lelkűkbe mélyen belevágott szerencsétlen asszonytársuk mélységes tragédiája, fájdalma® sóhajok szakadtak fel a mellökbői, csak Erzsi beszélt fásultan tovább. — Csak ne-m tudja az ember, hogy jobb. Szabó Ágnest megölte az ura, mert élte világát., míg ő fogságba kínlódott; az legalább tudta, miért halt meg és jobban járt talán. Borcsa csak szenvedett akkor is, most is. Igaz, az Ágnes urának meg kár volt a lelkét ilyen nagy bűnnel megterhelni. Nem érdemelte meg. De ki is tudna itt igazságot ■tenni? Mindenki a maga baját tudja, mindenkinek magának kellene azt eligazítani. H.a rosszat tesz is, maga bűnhődik érte, nem más. Mindenki biró akar lenni, pedig nem is minden rossz, ami annak látszik. Meg úgy is van sokszor, hogy ha az ember rosszat tesz, már előre megbünhődött érte. Az embernek mindig csak élni kell valahogy. Azok, akik sohasem szenvedtek, nem is tudják, hogy élnek; csak úgy megvannak, mint ez a .kukoricaszár la! Ha meg jön is valami kis baj, mindig van kibe kapaszkodni, nem nak minden községben jelölteket kel állítania és pedig önállóan, semmiféle más párttal szövetségben. A szlovenszkói telepítési akció válsága Prága, julius 25. A Venkov tegnapi számában igen tanulságos cikket irt ezen a címen. Elmondja, hogy a gazdasági válság nem kerülte el a szlovenszkói telepeseket sem és közülük főként a csalóközi és a gömörmegyei telepeseket sújtotta. Ezek ugyanis elegendő pénzügyi eszköz, valamint kellő szakértelem nélkül kezdték meg a földbirtokreform alapján nekik juttatott földek művelését. A telepesek részben amerikai szlovákok, részint szepes- ségiek és árvaiak, akiknek szülőföldje Lengyelországnak jutott, végül részben légionáriusok és más szlovák és cseh (!) kisemberek. Uj földjeikbe belefektették egész vagyonukat. A szepességiek és az árvaiak eladták otthoni földijeiket. A telepeseknek mezőgazdasági épületekre, valamint élő és holt felszerelésre volt szükségük, amire saját vagyonkájukat fordították, de mivel ez nem volt elegendő, az első pillanattól kezdve hitelre volt szükségük. A pénzért pedig magas kamatokat fizettek. Nemsokára elkövetkezett a mezőgazdasági termények, az ingatlanok és állatok árának rohamos esése és ez veszélyeztette a földek rentabilitását. A telepes egyszerre csak azon vette magát észre, hogy közel annyival tartozik, mint amennyit az ingatlana ér, vagyis hogy mindent elvesztett amit a gazdaságba befektetett. A Venkov azután azon kesereg, hogy a telepeseknek rosszul megy a dolguk a magyar községekben, mert a magyar lakosság nem akar nekik szlovák iskolákat építeni és drágábban adja el nekik a szükséges dolgokat uiint másoknak (?). Ezért azután néhány telepes le is akar mondani a földjéről. A Venkov szerint a mai állapoton kétféleképpen lehet segíteni. Először hitelt kell nyújtani a telepeseknek, amire a Hipotecni banka, illetve annak fiókja lesz hivatott. Azonkívül szövetkezeti hálózatra van szükség. Az uj Kotorni zacni druzstvo egymagában véve még nem elegendő, mert a szövetkezeti akciót szélesebb alapokra kell fektetni. A Venkov cikke igen tanulságos, mert belőle az tűnik ki, hogy a földbirtokreform nem hozta el azt a földi paradicsomot, amelyet egyesek tőle vártak. Azok a szlovák telepesek, akiket otthoni miliőjükből kiemeltek, szintén keservesen csalódtak. Érdekes, hogy erre éppen a Venkov. figyelmeztet, amely alig győzi magasztalni a földbirtok- reform áldásait és egyre azt hajtogatja, hogy a miagyar vidéket egy uj honfoglalás utján el kell hódítani a magyarságtól. érzik úgy, de aki egyedül van, az érzi, hogy él és bizony lerázná magáról az életet, ha olyan könnyen menne. — Ó, de hogy mondhat már ilyet Erzsi nenő? Még gondolni is rossz rá, hogy az ember meghal, elrothad, mint a dög. Bizony drága az élet, vigyázni kell rá — mondta összerázkódva Julis. — Kinek milyen! — sóhajtotta csendesen Erzsi Elgondolkozott. Régi emlékek elevenedtek fel benne. — Egyszer a nagyságos ur Íróasztalán sok, sok írás volt. Sárga volt már a papír, az is olyan kis darabok, semmirevalók. Tüzet raktam. Sehogy sem akart begy ülni. Megláttam azt a sok rongyos, piszkos papírt, azzal gyújtogattam. Aztán már égett is, de én csak beraktam a többit is, minek az la szemét? legalább rend lesz, mire bejön. — No, lett azután! Azt hittem, megbolondul, Hogy — azt mondja — olyan kincset égettem el, amit a föld minden pénzéért se lehetnie megvenni. Bántam már nagyon, de sehogy sem tudtam megérteni, hogy mi lehetett azokon a rongyos papírokon olyan drága. Azt csak ő tudta. Neki becses volt, kincs; nekem semmi... rongy. A nap vörösen, izzón bukott le a láthatár szélén s a felhő úszott utána, mint egy lángoló uszály. Hűvös szél libegtette meg a tarka szoknyákat. Hullámokat vert a kalász- babajló búzatáblákon, megrázogatta a zöldből ki-kivillanó pipacsok, búzavirágok tarka fejecskéit. Tücskök cirpelése hasított bele a levegőbe. Madarak csiripelve siettek fészkükbe s a pacsirta elkezdte csaittogni esti énekét. Az asszonyok megborzongtak, felegyenesedtek. Julis nyújtózott. — Menjünk. Holnap is fel kel a nap. — A tiéd fel; az enyém lenyugodott — mondta csendesen Bogár Erzsi. Nagy fekete szemeivel maga elé bámult s meggörnyedve, fáradtan rótta az utat hazafelé. ismertetésének állítólagos helytelenségei ellen és fentiartja magának a jogot, hogy a végén helyesbitenJi fogja azokat, Delaisi cikksorozata minden esetre rendkívül értékes anyagot szolgáltat a franciáknak az egész kontinensre kiterjedő gazdasági expanziójához és ezzel megfejti azokat a néha értelmetlennek látszó indító okokat, amelyek a francia és belga politikában mutatkoznak.
