Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-25 / 166. (319.) szám
2 Szerda, lulius 25. köztársaság. Pasics kitartott és kitart az orosz szovjettel szemléén való engesztelhetetlen politikája mellett, amely azonban nem akar beavatkozni az orosz ügyeiébe. A helyzet most bonyolultabbá vált azáltal, hogy Románia offenzív politikát javasol Oroszország ellenében. Nincsics arról akar tanácskozni Benes- sel, hogy miképpen lehetne elkerülni a szovjet ellenes offenzivát és továbbra is megtartaná az eddigi semleges irányt. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparospárt vasárnapi népgyülései Öt község-ben volt népgyiilés — Füssy Kálmán és ifjabb Koczor Gyula a párt földbirtokpolitikájáról Komárom, julius 23. (Saját tudósítónktól.) Az Országos Magyar Kisgazdapárt az elmúlt vasárnapon öt községben tartott népgyülést és pedig a csallóközi Egyházgeilén és Nagyszarván, továbbá a hontmegyei Helembán, Leléden és Bajkán. Az előbbi helységekben Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő beszélt, mig az utóbbi községekben ifj. Koczor Gyula, a párt ügyvezető elnöke mondott nagy beszédet. Mind az öt népgyiilés a legpéldásabb rendben és a leglelkesebb hangulatban folyt le, úgy, hogy ezekből & népgyülésekböi ismét meggyőződhettünk arról, hogy a párt egyre mélyebb gyökeret ver a magyar földmű ve slakta vidékeken, népszerűsége pedig nőttön-nő. Egyházgelle és Nagyszarva Az egyházgellei és nagyszarvai gyűléseken a szomszédos községek lakosai is teljes számban megjelentek, Füssy Kálmán ismertette a párt parlamenti működését és rámutatott azokra az okokra, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik az eredményes munkát. A többségi pártok a legkisebb meggondolás nélkül a legértékesebb ellenzéki javaslatokat is elvetik, ellenben a kormány minden javaslatát megszavazzák, úgy, hogy nagyon fontos törvényeket sokszor egy-két óra alatt tárgyalnak le. Hogy ilyen körülmények között jelentősebb eredményeket nem lehet fölmutatni, az nem csoda, különösen a magyar képviselők csekély száma mellett, hiszen a német képviselők, akik félszáznál többen vannak, sem tudnak semmi eredményt fölmutatni. A mai kormányrendszer semmiképpen sem akar a megértés és az igazság alapjaira helyezkedni, csak a hatalomra támaszkodik, amellyel visszaél. A községi választásokon nemcsak a magyar nép, de Szlovenszkó egész lakossága kifejezésre fogja juttatni a mai rendszerrel való elégedetlenségét. Ezért a községi választások előtt emlékezetébe idézi a íöldmivelö népnek magyar nemzete és saját maga iránt tartozó kötelességét, mert a válaszíásokak befolyással kell lenni a földmiveléssel való bánásmódra is. A földbirtokreform kérdésére rátérve, kijelentette, hogy a párt a leghatározottabban követeli a földbirtokreform végrehajtását, de abból semmi körülmények között nem enged, hogy magyarlakta vidéken csak magyarok kapjanak földet, mert ha a földreform kapcsán mindenhová telepeseket hoznak, ezzel teljesen tönkre teszik a magyar népet és annak jövő megélhetését és fejlődését. Méhes Rudolf osztálytitkár az általános gazdasági helyzetet ismertette és fölhívta a lakosságot a gazdasági téren való összetartásra. Bazsó Kornél komáromi párttitkár figyelmeztette a lakosságot, hogy ne üljön föl a mindenfelé alakuló pártok ügynökeinek, valamint az emigráns Népújságnak, mert ezek az eddigi igazságtalan rendszer föntartását és a magyarság széttagolását akarják elérni. Helemba, Leléd és Bajta Ezeken a gyűléseken, amelyeken a lakosság teljes számban megjelent, iá szónokok beszédeit a legnagyobb megértéssel és lelkesedéssel fogadták. Kégly György plébános üdvözölte a párt kiküldötteit és megelégedését fejezte ki azon, hogy együtt látja a gazdát, földművest, iparost és munkást. A mostani mindenkit sújtó, nehéz gazdasági helyzetnek — mondotta — az emberek megértésének hiánya az oka. A földmives nehezen látja be a szervezkedés fontosságát és ezért, noha a lakosság háromnegyedrészét alkotja, mégsem foglalja el az őt megillető helyet, sőt mindinkább tapasztalni lehet a gazdasági életnek a földmives kárára való irányítását. A nagyipari munkásság szervezeteivel ki- v erek szí törekedéseit, de a falusi munkással nem törődik. Ezért van szükség az Országos Magyar Kisgazdái-, Földmives és Kisiparos Pártra. A párt nem az állam ellen, csak törvényes jogaink gyakorlásának biztosítására törekszik. Azért, hogy a párt nyíltan hangoztatja a magyarság kívánságait és sérelmeit, a kormány csak hálával tartozik neki, mert megmutatja azokat a sebeket, melyeket orvosolni kell. Ezután ifjabb Koczor Gyula hangoztatta a párt határozott és nyílt magyar nemzeti álláspontját. Kiemelte a szlovák nemzettel való egyetértés szükségét és kijelentette, hogy a párt küzd ugyan a keresztény igazságokra és a keresztény erkölcsre fölépítendő társadalomért, de bűnnek tartaná, ha a magyarságot vallásfelekezetek szerint megosztanák. A párt a földmivelőkre és kisiparosokra támaszkodik, ez azonban nem jeled az egyoldalú osztálypolitikát, mert a magyarság minden osztályának boldogulása előföltétele az egész magyar nép jólétének. Miután kifejtette a szervezkedés szükségességét, a kormány gazdasági politikáját bírálta, amely oda vezetett, hogy a belföldi gabona ára majdnem negyedére zuhant le. Követelte, hogy nem csak a gyáripar készítményeit védjék vámokkal, de a mezőgazdaság terményeit is. Azután rátért a földreformra, amelyről a következőket mondotta: — Pártunk föltétien hivp a földbír-* tokreformnak és követeli annak igazságos végrehajtását. Legfőbb törekvésünk az itt élő magyarság megerősítése s ennek szol- gálatában mi látnánk a legnagyobb örömmel, ha a magyar népnek minél szélesebb rétegei saját földhöz jutnak. De éppen ezt nem akarják a hatalom mai birtokosai, ezért telepítettek mindenütt és ezért nem adtak magyarnak földet az eddigi parcellázásoknál. Pártunk volt az egyedüli szlo- venszkól párt, amely határozottan is fölemelte szavát a telepítések ellen és a legelszántabb küzdelmet folytatta évek óta azért, hogy magyarlakta vidéken csak magyarok kapjönak földet. Bérlet, vagy örökáron juttassák a legszélesebb rétegeket földhöz, de azokat a földeket ne adják telepeseknek, mert ez egyenlő a magyarság elpusztításával. A telepítések ellen folytatott harcunk keresztülhúzta a kormány számításait, a magyarságnak egy táborban való tömörüléséért folytatott eredményes munkánk sem nyerte meg tetszését, mert neki egymással civódó, széttagolt magyarokra van szüksége. Ezért állította harcba az úgynevezett „Köztársasági Magyar Kisgazda- és Földmives Szövetséget" s ennek gyalázatos lapját, az ingyen osztogatott „Népújságot". Ugyanakkor, mikor százával utasítanak ki olyanokat, akik évtizedek óta élnek itt, közismert csalókat és a magyarországi kommün alatt elkövetett bűnök miatt ide- szököít gazembereket akarnak a magyarság vezetőivé tenni. Legfőbb ígéretük, hogy földet adnak. 1920-ban a szocialisták is Ígérték a földet minden faluban, jóformán^ földmérő láncot csörgették már az emberek előtt, de földet azért nem adjak. Fölosztásra körülbelül négyszázezer holdat jelöltek ki a félrevezetés kedvéért és még azt is megteszik, hogy magyarnak Is odadobnak morzsákat, hogy azután, ha ismét biztosan ülnek a nyeregben, folytathassák a telepítést. Hegedűs Balázs titkár a községi választások módozatait és azoknak fontosságát ismertette, majd rámutatott a föld népének és tanácsadói jellegű volna egy amerikai tag elnöklete alatt. — Brüsszelben esetleg már mára várják Franciaországnak a válaszát az angol jegyzékre, melyet Párisban már tegnap kidolgoztak. Delacroix Párisiből Brüsszelbe ment, hol Theunissal és Jasparral tanácskozott. Ezért valószínűnek tartják, hogy Theunis legközelebb találkozni fog Poinearéval az Angliának adandó válasz megbeszélésére. A megszállás hírei Berlin, julius 24. Testa bíboros uj megbízást kapott a Vatikántól a Ruhrmegszállássa! kapcsolatban. Testa már elutazott Rómából. — A dortmundi birodalmi bank fiókjában a franciáknak végre sikerült kinyitni a páncél- szekrényeket, melyekben a remélt 60 milliárd márka helyett egy milliárd márkát találtak. — Degoutte tábornok elrendelte, hogy ezentúl hatvan éven fölüli német polgárokat, betegeket-és terhes asszonyokat a megszállott területről nem szabad kiutasítani. Közgazdasági glossza a szinajai konferenciához Prága, julius 24. A Tribuna foglalkozva a szinajai konferenciával, megállapítja, hogy a kisantant államainak egymáshoz való gazdasági viszonya nem jó. Románia a cseh-szlovák 'kivitelben mindössze három százalékkal, a bevitelben pedig másfél százalékkal szerepel Jugoszlávia 3.75 százalékkal részesedik a kivitelben és 3 százalékkal a bevitelben. Ellenben Magyar- ország 6 százalékkal, Ausztria pedig 20 százalékkal vesz részt a kivitelben,jmig az előbbi állam 3, az uóbbi pedig 6 százalékkal részesedik a beviteliben. A lap fölveti azt a kérdést, hogy miért oly kevéssé intenzív a kereskedelmi összeköttetésünk Romániával és Jugoszláviával és arra az eredményre jut, hogy a cseh-szlovákiai exportőr nem érzi biztonságban a pénzét, nem tudjja, hogy hol és hogyan kapja meg a követeléseit, valamint hogy milyen sikanériátkkal fogják sújtani a romániai és jugoszláviai devizarendeletek, fél az ottani bíróságtól és a bírósági szakértőktől és úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva az adósok önkényének. A lap szerint erről nem tehet a kormány, mert ez a fejlődés dolga. Szerinte hiányzik a kisantant államai között a nemzetközi kereskedelemhez szükséges atmoszféra. A Tribuna végül azt követeli, hogy Szinajá- ban fordítsanak egy fél órát az utlevél-vizu- mok beszüntetése kérdésének is. Nincsics közeledni akar Benes orosz politikájához? A Náirodnl Listy jelenti: Nincsics külügyminiszter csütörtökön utazik Szinajába. A konferencia előtt tanácskozni fog Benessel, aki esetleg Belgrádba utazik 2 napra (?). Szi- najában szó lesz a kisantantnak orosz politikájáról is. Jugoszlávia eddig lényegesen más álláspontra helyezkedett, mint a cseh-szlovák Tárcarovatunk: Csütörtök: Segesdy László: Ki jön velem? (Vers,) Holéczné J. Hona: fia a nap lenyugszik. II. Péntek: Székül a Jenő: Saul királyfi szamara. Szombat: Semetkay József: Az irodalmi kritika mai jelentősége. Vasárnap: Falu Tamás: Beszélgetés. (Vers.) Szederkényi Anna: A nagy jelenet. Ha a nap lenyugszik — A Prága! Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Holéczyné J. Ilona I. Jóval delelőn túl hajolt már a n.ap, mikor az asszonyok nekikászálódtak a munkának. Még egyet nyújtózkodtak, meghempe- negtek a puha fűben, lomhán nyúltak a kapák után s lassú, tempós lépésekkel mentek ■a földre. Négyen sorba álltak a barázdában, szótlanul nézték az egymásra szántott rögöt s a rögből kisarjad'zó kicsi életeket, libegő kukoricákat, sátoros bableveleket. — Nehéz munka, a csuda egye meg. Hogy az Isten nem könyörül mán egy kis esővel. Oszt ez a rengeteg pcrje, akár beledögölhet az ember. — Nehéz annak, aki nem szokta — nyelvelt vissza élesen a másik s összenézett a másik két asszonnyal. — Én csak csinálom, csinálom. Nem gondolok oda. Tavasszal mindig feltöri a tenyerem a kapa, a derekam is megfájdul, de azután megszokom, szeretem. Olyan jó nézni amint női az élet a kapa után. Ha az ember egy kicsit megkapirgálja a gyökere táját, mintha húznák kifelé, úgy női — beszélt tovább a kis uyelves Balázs Andrisné. Bogár Erzsi mélyebbre hajtotta a fejét s várta, hogy vége szakadjon Julás asszony H—B————IEMH—■BSMMIiammSHBg—CT szóáradatának. Minden szava neki, ellene szólt, jól tudta. A szerencsétlensége szálka volt a falu szemében s ahol csak lehetett, felhány forgatták. Ilyenkor mindig végiggondolt az életén s szerette volna a szemükbe vágni az igazságot, szerette volna látni őket úgy szenvedni, ahogy ö szenvedett s úgy állami oda elibök ítéletre. Gyermek volt miég, mikor férjhez adták. Utálta az urát. Mást szeretett. Módos gazda fiát, de azt nem neki nevelték. Az ura iszákos volt, durva, kártyás, dolog- kerülő. Mikor a kislánya megszületett, egy kicsit magába szállt, látta, hogy igy nem boldogul az adósságot, mivel kis földjét megterhelte, nem bírja kifizetni, elúszik minden. Amerikába ment. Az asszonyt itt hagyta öreg, tehetetlen szüleivel s kicsi gyerekével. És az asszony dolgozott reggeltől estig, mint egy jó barom. Dolgozott a gyerekéért. Nappal szántott, kaszált, vetett, mint egy férfi, éjjel hímezett, font, szőtt. Az ura megküldte a pénzt, amit az útra kölcsönvett, azután nem is irt. Az öregek egymásután kidőltek mellőle s ö egyedül maradt a kislányával Az volt minden öröme. Azért dolgozott, szenvedett. Tisztára dolgozta kis vagyonkájukat. S az erős munka elnyomta fiatal vére háborgását, egymásután hessegette el a férfiakat, akik szabad prédának tekintették, mint gazdátlan jószágot. Azután — már a kislány is segített, együtt dolgoztak — jött egy betegség s elvitte. Egyszerre üres lett a világ körülötte. A munka kiesett a kezéből, a falat kifordult a szájából. A temetőben ült tétlenül naphosz- szut, maga elé meredve, gondolat nélkül, száraz szemekkel. Ujjaival túrta a földet, amely eltakarta előle azt, akiért élt. Nem volt már kiért dolgozni. Nem tudott otthon megmaradni. Telia volt a háza kisértetek———H——B kel, gyötrő emlékekkel Azután egyszer megeredtek a könnyei; ettől megenyhült a fájdalma. Sirt, sirt. Mintha a sok könny mind a lelkét nyomta volna, amint apadt a könnye, enyhült a fájdalma. De az otthonát gyűlölte, kerülte. Elszegődött a kastélyba szobalánynak. Ott egy kicsit megnyugodott. Nem is dolgozott annyit. Az alakja megtelt. Magas volt, karcsú, fekete. Valami keletiség volt egész megjelenésén. A szemei bársonyosak, mély feketék s a sok sírástól nedvesen csillogók. A kezei keskenyek, barnák, a körmei olyan formáinak, mint az olasz mogyoró, hossznak s a kis fehér félhold szabályosan, puhán vált ki az ujja húsából A járása ruganyos, nesztelen. Sohasem csapott zajt. Ha leült, a teste úgy belesimult a székbe, mint egy elkényezteti puha angora- macskáé. Szép volt, szerelemre termett. Azt beszélték, hogy az öregedő nagyságos Básthy ur, aki sem a feleségénél, sem a lányainál soha nem tűrt meg semmiféle illatot, még a legfinomabb parfőrnél sem, egészen megszerette a szagos szappan pacsuli illatát. De hát ez sem tartott örökké. Egy szép napon a nagyságos ur is odakerült, ahová minden ember, gazdag, szegény s Erzsi visszakerült diiledezö viskójába szegényen, egyedül kísérve az irigyek s a meleg családi tűzhely mellől erkölcsöt prédikálók gúny- kacajától. Mint a vihar száguldott át agyán az élete emléke s csendesen válaszolt Julisnak. —- Bizony, te könnyen örülsz, JuTis. A magadét kapálod, a miagadét aratod, ha fáj is a derekad, tudod miért fáj. Én minek örüljek? Annak-e, hogy más fog aratni? Csak azér dolgozok, hogy éhen ne haljak, ha már muszáj élni. Az én kis földemet más veti be, látni se akarom, ha meghalok, vigye, aki akarja. Majd haza jön az uram, majd elissza, Mer hogy él Amerikába, azt írták. Nekem már nem kell se ő, se a földje. — Pedig csak gz a jó, ha az ember a földön dolgozik. — Az hát, akinek van, kiért. A parasztnak a földje az élete, a hazája, nem gondoí az semmire, csak arra. Ha arat is annak örül, hogy megint vetni fog. Miért te ne örülnél. Piros az arcod, piros a rokolyád, meg a kedved is. Van jó urad... — De van ám! Osztán milyen nagyra tartják. Most vasárnap is behitták a városba az urak, hogy azon a valamilyen ünnepen, ami lesz, ő .vezesse a falut, a zászlót is 5 viszi. — Zászlót-e? ó, de minek Is adnak parasztnak zászlót a kezibe? Nem való az annak. _t Má mié ne vóna való? Okos ember az én uram — pattogott a menyecske. Erzsi asszony mosolygott. — No, no, nem is mondom, hogy nem okos, de egyszer is úgy vöt. Az urak olyan szépen beszéltek a zászlókra!, hogy mi minden van azokra írva, szabadság, meg hogy minden ember egyforma. Jaj, csupa gyönyörűség vót azt hallgatni. Kérték az embereket, hogy csak vigyázzanak rá, minit a szentségre, mert azon van a boldogságuk. Oszt. uramfia, mi történt? Részegek voltak-e, nem-e, de összevesztek és agybafőbs verték egymást a zászlóval. Dirlb-darabra tört az. Oda volt a szabadság, mert még bő is csukták őket egy kicsit. Hát a lett a nagy boldogságból, hogy a bélyegit most is oct viseli Csórtos János bácsi a képin, amíg él Az asszonyok nevettek. Kapáikra támaszkodtak, kiegyenesítették meggörnyedt derekukat. Körülnéztek a mezőn. Tarka szoknyák rikitottak mindenfelé, görnyedt alakok mozogtak, mámorosán, imádattal szívták magukba a föld szagát, fanatikus hittel hívták életre rögtörö kis életek millióit.
