Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-06 / 125. (278.) szám
— ——— ..... ■ MO—W—■WW—BW—W——— —I— —— tUAJfUil&SOH Kényes kérdések, (—ki—) Kassa, junius 5. Beszéltem Scotus Viatorral. Őszintén szólva-, nem sok a reményem, hogy egy ember évtizedes elfogultságát le tudja vetni, mint egy kopott ruhát, ha még olyan kézzelfoghatóan meg is mutogatják, hogy bizony vedlett a kántus, „fát hátán fót, kibe tii sose vót“. Nem remélem, hogy Scotus Viator olyan elánnal, szenvedéllyel fog védelmére kelni az elnyomott magyar kisebbségnek, mint amilyent a szlovákság kisebbségi jogainak érdekében állított harcba akkor, mikor az emberi jogok szótárából a „kisebbségi jog“ fogalma az egész világon hiányzott. A kézzelfogható, számokban kifejezett sérelmi anyag föltárása a saját lelkiismeretünk megnyugtatására való volt legföljebb, nem hiszem, hogy abból valami enyhülés származnék a magyarság kárára folytatott, törvény- és népjogellenes politikában. A pszichológia körébe vág, hogy az ember szeretettel melengetett eszméjéről, ha csak előítélet is az, nem mond le szívesen s az azt támogató szofizmát is hamarább elfogadja, mint az ellene szóló komoly, logikus érveket. Mikor nagy vonásaiban közösen megvontuk Szlovenszkó térképén a nyelvhatárt a magyarság és szlovákság közt s megmutogattam mélyen bent a szinmagyar területen fekvő szinmagyar községeket, melyek hiába fejtették ki a legnagyobb erőlködést, hogy törvényben biztosított magyar iskolájukat megkapják. Scotus Viator ezt kérdezte: „Nem azokról a községekről van szó, amelyek az utolsó évtizedek erőszakos magyarosítása következtében vesztették el szlovák jellegüket ?“ Ez a kérdés világit ott be a szo- fizmákkal, az erőszakos elszlovákositás megokolásával, helyesebben ürügyével megnyugtatott lelkiis méretébe. Mert ennek a kérdésnek ugyanaz a forrása, mint azoknak a kijelentéseknek, amelyeket a szeptemberi, erőszakos anytanyelv- megállapitások idején hivatalos szájakból hallottunk. Mikor a magyar szülők ezreinek lelkében a tehetetlen elkeseredés formális forradalmi hangulattá fokozódott gyermekeik szlovák iskolákba való kényszerítése miatt, az intéző tanügyi személyek, mint csalhatatlan igazságot nyilatkoztatták ki, hogy a lázongás csak fölfujt dolog, hogy a szülők akarata nem öntudatos akarat, hogy az érzelmekre, melyek valakinek a magyar nemzethez való terrtozóságát súgják, nem lehet semmit adni. A demokrácia kirakatába állított országban senkinek nincsen joga eldönteni azt, hogy milyen az anyanyelve, a „nemzetiségi szortírozásához bizottságok kellenek s végső fórumban a minisztérium van hivatva eldönteni, hogy Pénzváltó Magdolna magyar-e, vagy szlovák! Difficile est satíram non scribere! A szabad angol nép fia nagyot nézett, mikor ezeket az eseteket a száraz tényeknek megfelelően elmondtam, de biztosan beveszi majd túlról, hogy itt kizáróan — egyelőre — alvó lelkiismeretű, magyar érzelmű, de Saij- szlovákokról van szó, akiket visszaszlová- kositani nemcsak jog, de kötelesség is! Vitatkozni az elfogultsággal nem lehet. Csak egy kérdést kellene valahogy nemzetközi fórum előtt tisztázni, ami a kisebbségi politikának egyik sarkalatos pontja. Van-e joga bármelyik uj államhatalomnak a természetes fejlődést visszájára fordítani akarni? Van-e joga ma bármely hatalomnak évtizedekre visszamenőleg rekriminálni: a te ősöd, dédapád szlovák származású volt, nagyapád már magyarnak vallotta, érezte magát, tehát neked vissza kell szlováko- sodnod? Ez a falu évszázadok előtt szlovák telep volt, de a magyarság közé ékelődve, házasság és érdekközösség által magyarrá asszimilálódott, szabad-e most érdekei és érzelmei, akarata ellenére visszafejleszteni akarni? Kényes kérdések és veszedelmesek — az igenlők részére is! És komplikáltak is. Mi legyen a korhatár? Hány évszázad az az idő, melyen belül a rekriimtnációnak jogosultsága van? Mi határozhatja meg a nemzetiséget? A név? A vallás? (Mert ezek a szlovákká minősítés főérvei.) Jó, de akkor vice-versa a magyarság is joggal visszakövetelheti a volt területeit. Felsőabauj, Sáros, Zemplén sok községét, ahol magyar nevű szlovákul beszélők laknak, valamint a reforBécs, juniiuis 5. A ikicmirniuTüsba párt vezetősége tí műit héban átiratot imibózeitt a szociiafeta párt ■elnökségéhez, amelyben felszólította, hogy alkossanak közös bizo-btiságot a háborús veszedelem éis a fasoizmiüs eílemii akcióra. A szociáldemokrata párt vezetősége most negatív választ adott a kommunista pártnak. Válaszában kifejti, hogy ami a faiscüamius és a háborús veszedelem elleni akció 'közös bizottságát illeti, abban a párt nem lát mást, mint a kommunisták csalásának egy újabb fcisiériietéf az úgynevezett egységfront megteremtésére. A szociáWemokmitapárt tudja, hogy ez a bizottság csak az uj cégér volna, amely a3a.it az egyságifrontos taktikát inbernationaMs 'mértékkel tovább űznék. Azonban egyetlen országban sem hat groteszkebből a moszkvai megbízatásnak végrehajtani akarása, mint Ausztriában, hol a 'kommunistáik a proletár egységfronttal szembeni állásfoglalásukat a munkástanácsokból történt egy év előtti kilépésükkel kellőképpen dokumentálták. Ausztria munkássága a kommunista1 pártban megismerte a szolidáris és fegyelmezett proletáraikoió leghidatosabb 'ellenségét. Az osztrák munkásság tudja, hogy a kommunisták csak szavalnak a'z raátus hívőket. Ember legyen, aki ebben a tarka összevisszaságban, évszázados nyelvi és vérkeveredésben igazságot tud tenni! Itt csak egy megoldás lehet. A békeszerződés a területeket egy bizonyos állapotban adta át az uj államhatalomnak. A békeszerződés aláírásának időpontjában fönnálló állapot lehet egyedül az alap, melyen a jövőt föl kell építeni, annál is inkább, mert ez az állapot a történeti fejlődés eredménye. Itt rekriminációnak helye nincs, annál kevésbé, mert sem a békeszerződés, sem az alaptörvények évtizedekre visszamenő rek- riminációra sehol nem adnak jogot. Minden oly törekvés ellen, mely a jelenben fönnálló nemzetiségi viszonyok megváltoztatása érdekében való, fölemeljük tiltakozó szavunkat a békeszerződések, az alkotmánytörvények s az ezekben kodifikált egyéni és nemzeti j önrendelkezési jog nevében! Úgy látszik, a demokráciának mellékhajtásai a regresszív hatályú intézkedések. Még ma sem tudjuk, hogy 1923-ban, vagy 1924-ben milyen adópótlékokat fognak kivetni 1920-ra, 1919-re. A dézsmát az 1919-iki állapot szerint ma kell fizetnünk. Régen porrá lett ősapáink határozzák meg, hogy a gyermekeink milyen nyelven dicsérjék az Urat. Ettől már csak egy lépés hiányzik ahhoz a rendelethez, melyet 1918-ban az ukrán népköztársaság adott ki. Március elején elrendelte a bölcs kormány, hogy három hónap alatt köteles minden közhivatalnok az ukrán nyelvet tökéletesen elsajátítani, a három hónapot azonban 1918 január 1-től számította ... ______ Szerda, junius 6. egységf rontról, amellett az a törekvésük, hogy Ausztria hatalmas prebetárszervezeteinek kárára legyenek. Az osztrák írnunk ásó s ztál y tehát a kommunista párt tetszésére hízza tetszásszerinti számú bizottságok alakítását, ő maga azonban a háborús veszedelem és a fascizmus -elleni harcot csak a ■saját erejére és szakszervezeti mozog:-.lomra támaszkodva fogja folytatni. Witos orosz politikája. Moszkva, junius 5. Az orosz távirati ügynökség jelentése szerint a varsói lapok nem titkolják, hogy az uj lengyel kormány külpolitikai programjával nincsenek megelégedve. Rabocája Gazette, mely az uj kormányt főképpen a kereskedelmi körök képviselőjének tekinti, csodálkozik afölött, hogy Witos kormánynyilatkozata nem jelent be különösebb változást Lengyelországnak Oroszországgal szemben követett eddigi politikája tekintetében és nem jelent közeledést gazdasági tekintetben a két ország között. Az oszlráft szociáldemokrata párt manitesztéciója a kommanisto párt ellen. Hallani sem akar a kommunistákkal való együttműködésről. Vt * ■........... i"i i -i zésbe lépett politikai barátaival. Mivel azonban a vele egy utón haladó politikusok közül többen vidéken vannak, a tanácskozások nem fejeződtek be. Ennek következtében elmarad Gömbösnek és Eűkhardtnak mára várt fölszólalása. Amerikai trösztkiráSyok tanácskozásai Bethlennel Budapest, junius 5. (Budapesti: szerkesz- kesztőségünk telefonjelentése.) A világ egyik leghatalmasabb vállalkozásának, a Canidian Pac-ifirc trösztnek elnöke Budapesten tartózkodik sir Beatty Eduárd, valamint több amerikai vasutkirály és szenátor kíséretében. A nyilvánossággal csak annyit közölték, hogy európai turnén vannak és fontos üzleti tárgyalások céljából a legyőzött államokat kéresíik föl. Tegnap délután Bethlen István gróf miniszterelnököt, Ka 11ay Tibor pénzügy-, Valkó Lajos kereskedelemügyi minisztert és Teleszky Jánost keresték föl. Ezután Kelety Dénessel, a MÁV elnökigazgatóiával tanácskoztak. Szocialista beszámoló Sopronban Sopron, ju-inius 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Sopronban Hé- belt Ede szociáldemokrata képviselő beszámolóján, akit több szociáldemokrata képviselő kisért el, kínos incidensek játszódtak le. A hallgatóság egyik csoportja állandó közbeszólásokkal kisérte a szónokokat és zsidó bérenceknek, valamint hazaárulóknak nevezte őket. Kittel Ferenc szocialista szónok erre visszavágta: Önök a hazaárulók. A szocialista szónokokat, mikor hazafelé tartottak, izgatott tömeg kísérte, amely a Pannónia körül gyülekezett. A rendőrség garantálta a szocialista képviselők személyi biztonságát és azt hogy másnap nyugodtan elutazhatnak. A képviselők azonban este, attól tartva, hogy a tömeg megszállja a pályaudvart, elutaztak és a történteik fölött sajnálkozásukat fejezték ki. A cseh szocialista pártok mozgalmai. Modrácsek feloszlott pártjának helyi szervezetei e napon végleg befejezték működésüket. A szervezetek tagjai ahhoz a párthoz csatlakozhatnak, amely meggyőződésükhöz legközelebb áll. A Li- dové Novsiy értesülése szerint a szociális egyesülés pártjában (Brodecky—Vrbensky-esoport) szakadás készül, amely a párt csütörtöki ülésén fog bekövetkezni. Ugyanez -a forrás úgy tudja, hogy a párt ellenzéki szárnya uj lapot ad ki Prágában, amely hetenként kétszer fog megjelenni. A német nemzeti szocialisták müncheni ösz- szejövetele. A németeklakta területek nemzeti szocialista pártjai junius 1-én Münchenben együttes tanácskozást tartottak, amelyen a többi között részt vettek: Bajorországból Hitler. Ausz- riából Riehl, a cseh-szlovák köztársaságból pedig Knirsch és Jung nemzetgyűlési képviselők. A tanácskozások főképpen a ruhrvidéki eseményekre terjedtek ki és egy monstre-gyülésen. amelyen Hitler és Knirsch beszéltek, szenvedélyesen tiltakoztak a teljesítési politika ellen. kocsik guruló kerekeit. Telt, múlt az idő, de végre felküzdötte magát a Mont-Blancnaik tetsző nyolc garádicson s a bejáró melletti kőre leült. Csak akikor látta Igazán ezt a szép, nagy, ragyogó világot teljes fényében. A széles utca túlsó oldalán rozsdás vas- rácsikerités húzódott végiig, mim fiba a kertet és kastélyt el akarná zárni mindenki előtt. Volt rajta ajtó is, de az soha ki nem nyílt s a mellette levő széles kőpadom soha senki nem ült. Ez a széles, mohhal benőtt kőpad volt Jánoska Eldorádója. Mér öt éves volt, mikor odáig eljutott. Igen, a boldogság felé mindenki lassan halad. De Jánoska végire oda jutott, elbirtokolta és évekig nem iis háborgatta senki. Sokszor mondta az anyjának, de jó lenne odamenni! — Ne menj, fiacskáim, elgázol a kocsi. Hát nem ment, mert Jánoska nem tudott úgy futni, minit a többi gyerek, bár apró lábaiban nem volt hiba, de elől-hátul oly nagy púpot viselt, hogy járni is alig tudott. Pedig igen megunta, hogy a kövön üljön.. Nemcsak kényelmetlen volt, de Ina valaki az utcán sietett, majd elsodorta s ha valaki az ajtón fordult be, előbb bizonyosan Jánoskába botlott. Vasárnap volt, kevés kocsi járt, de annál több ember a gyalogjárón. Sodorta a sok szoknya, valami hetyke legény meg éppen úgy dobta az égő szivarvéget, hogy Jánoska kezére esett. Merészet gondolt, űzetve a kellemetlen emberektől, lassan nekiindult a poros kocsiutnak. A látóhatáron jármű nem zör- gött s szépen eljutott az „Eldorádóba“. A kerítésem áthalló lombok szelídem bólogattak. mintha a jövevényt üdvözölnék. Benn a kertben madárdal zengett s ember nem volt a közelben. Milyen jó itt! Megílle- tíjdive állott meg a na.gy kőpad előtt, melynek egyik sarkát teljesen benőtte a moha. Port, homokot, apró magjaikat hordott rá a szél s egy valóságos, kié (i tündérkert virult a vén pad karjai között. A másik sarok üres volt; néhány lepergett falevél kipárnázta s Jánoska már előre élvezte a kényelmet, a nyugalmat a csöndes zugban. A feljutás kissé nehezen ment, de végre elhelyezkedett a pompás helyen. Vándorfelíhők úsztak az égen, mellette egy tündénkért, felette suttogó, árnyas lomb, édes madárfütty.,. De szép is az élet! Túláradó boldogságában nem gondolt púpjára, elfelejtette az utoagyerekek csúfolódásait, nem keserítette a szegény otthon sivársága, de teljes szivéből boldog volt. Később társai akadtak. Szorgalmas hangyák jártaik-keltek a tündénkertbem s Jánoska örült a vendégeknek s csaknem egyenként ismerte őket. Derült, boldog nyár surrant így el s csak a késő ősz vitte Jánoskát a pince- szobába. Az első tavaszi verőfény már útban találta Eldorádója felé. Egy napon, amikor már egy vörösbegy cimborája is volt, hirtelen léptek hangzottak a rács mögül és nyikorogva kinyílt a rozsdás ajtó. Jánoska szeme elhomáyosult s eszébe jutott a rómaiak, amivel otthon ijesztették, hogy ne járjon át a kőpadra, hogy egyszer majd jön az uraság és lángoló korbáccsal fogja onnan elkergetni. Sokszor megborzongott tőle, de ha a nap sütött, a lombok hívogatták, bizony csak átment ismét s nem gondolt az uraságra. És mégis! Most már itt van! Rövidke lábaival, menekülésre készen, lefelé igyekezett szép birodalmából, azonban már késő; akkor már ott volt az uraság. Ketteu voltak. Korbács nem volt a kezükben. Egy fehérruháis angyal s egy kicsi fiú, az is fehérben,. Az angyal megszólalt: — Józsikám, köszönj szépen ennek a kis fiúinak. Tudódj mondtam, ő a pék ék Jánoskája. Két riadt szempár kapcsolódott egybe s pillanatok múltak, míg magukhoz tértek. Jánoska előbb. Hát nem fogják elkergetni, sza| bad itt maradnia, hiszen még azt is tudják, hogy ő a pék ék Jánoskája. Igaz, hogy az Istenik-e és az angyalok mindent tudnak. Visz- szahuzta lábait, befészkelődött régi helyére. A kis fehér fiúnak valami olyan szavakat mondott az angyal, amit Jánoska nem értett. Aztán a kis fehér fiú odament Jánoskához, kezet nyújtott neki s igy szólt: — Jó napot, Jánoska, engem Józsikának hívnak. Jánoska valahogy előre nyújtotta hosszú kezét, a kis fehér megszorította s ezzel meg volt kötve a barátság. Nemsokára az angyal elvezette a kis fehéret, de másnap ismét jöttek s az angyal otthagyta Józsikát. Jánoska helyet adott a kis fehérnek a széles pádon, de bizony nem sokszor vette igénybe, mert szívesebben szaladgált. A kertből virágot, színes kavicsot hozott Jánoskának s közben terveiről beszélt: — Mert tudja. Jánoska, én orvos leszek, ha megnövök, hogy az én drága anyuskámat meggyógyítsam, mert ez a sok doktor nem tudja egy sem. — Hát vau auyuskája? — Van-e? Hiszen látta már sokszo'-; 'mindig ő kísér ide. — Hát az nem angyal? — Nem bizony, mert ő az én anytiskám, de mindig beteg, azért jár olyan lassan, nem tud úgy futni, mint én — s állítását bebizonyítandó. jó darabon elfutott. — Hát nem angyal! — töprengett Jánoska — hát tán nem is olyan gazdagok, mint az apáim mondja. — De az már igen! Tudja. Jánoska, az én apámnak csupa aranyos a ruhája, meg egy olyan koromfekete lova van. Az én apám huszár! Jánoska látott már huszárokat. Itt*mentek a széles u-ton, ragyogott rajtuk minden, szépek voltak s mind lovon ültek. Igazi, szén, nagy lovon. Mindenki őket nézte, olyan gyönyörűségesek voltak. Tárcarovatunk: Csütörtök: Schöpfbin Aladár: A nagy-nagy ■kerek. (Szikra regénye a zisiidóikJéndiésnől.) Péntek: Bézay Zoltán: Üzenet. (Vers.) Kocsis László: Mögiveszi az eimbör ... Szombat: Vécseyné-Janlk o v i c h Lujza: Utolsó levél Vasárnap: Mécs László: Egy asszony zongorázik. (Ver-s.) Radnay Oszkár: Kálin. Jánoska. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Péchy G? spóráé, Jánoska nem volt szocialista. Nőm volt demokrata sem, mert nyíltan élvezte az előkelőség finom levegőjét: arisztokrata sem volt. mert nem ismerte az üres gőgöt. Egy nagyon boldog ember volt, ki végigélte parányi életét telve boldog érzésekkel. Szivének annyi öröme volt, hogy két kézzel osztogatta, hite az életgyönyörök lehetőségéről oly tiszta és mély volt. hogy szivét hívővé tette Isten csodálatos alkotásaival szemben. Jánoska ott született az alsó soron, abban a furcsa házban, aminek a pincéjét is úgy építették, mintha szoba lenne. Ez volt a városkában az első ilyen építmény s bizony csak két esztendő múlva akadt bele lakó. A fővárosból jött, jól ismerte már az ilyen otthont és vigan beleköltözött. Jóformán ingyen s pár nap múlva a garádicsos lejáró mellett ott díszelgett a rengeteg nagy tábla a Csutak György nevével s egy hihetetlen méretű kiflivel. — Majd kinövök én innen — Ígérgette Csutak György a feleségének. Azonban egyre drágult a liszt és egyre jöttek a gyerekek. A piactéri pék. aki az urakkal tartott, hét kiflit is adott egy hatosért, mert bírta, így hát Csutak György maradt az alsó soron, a pincében. Itt látta meg Jánoska a napvilágot, inkább az emberek gyorsan lépkedő lábát, a
