Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-27 / 143. (296.) szám
A kisantant kis entente-ja (g.) Prága, junius 26. Nincs összebogozottabb és bizonytalanabb politikai probléma, mint a mai Közép- eiirópa kérdése. Az európai politikának ebben a szakaszában következtek be a háború után a legmarkánsabb s a leggyökeresebb területi és uralmi változások, itt alkalmazták először az európai színpadon a gyorsan uj színeket elővarázsoló forgószinpadot s itt tört össze a legtöbb politikai elv, meggyőződés, irány és követett koncepció. Nem csoda tehát, hogy ennél a kérdésnél öt esztendőn át nem alakult ki oly pozitívum, amelyre a jövő, az egészséges, biztos politikai‘élet alapozható lenne. Nem csoda, hogy ezen a színen egy a politikai burokban született diplomata lett a hőstenor, aki megfelelő összeköttetésekkel magához ragadott minden szerepet s aki a kereskedelmi akadémián elsajátítva a reklám, az üzleti fogások művészetét, meg tudta sokszor tapsol- tatni a publikumát. A középeurópai politikának ez a diplomata-sztárja öt esztendőn át kezében tartotta a politikát s diktatórikus és sokszor terrorisztikus erővel grasszált a neki kiosztott mezőnyön. Megcsinálta a kisantantot, összefogta a békeszerződések aktív faktorait, a győzőket és győzőknek kinevezette- ket és az Összefogás alapjául állította azt az elve! és azt ;a tényt, mely a középeurópai káosznak tulajdonképpeni okozója volt. Az idő és az európai politika kedvezett neki.. Franciaország gyámjául szegődött, Anglia nem mutatott a középeurópai kérdésekkel szemben különlegesebb érdeklődést és Síorza külpolitikája, amint ezt az elmúlt napokban a La Nazioneban Carlo Scarfoglio leleplezte, az olasz erőket a kisantant szolgálatába igyekezett állítani, hogy az dominálja és tönkretegye a gyöngités és éhség eszközeivel a legyőzött nációk csomópontjait. A legyőzöttek gyöngék, éhesek és ezer bajjal kíizködők voltak, a győzőknek kinevezett pajtások csak a hasznothajtó támogató tényezőt látták Benesben és a kisan- tántjában. Az idő és az európai politika azonban változik és — úgy látszik — változott. Franciaország fölgyujtotta a Ruhr-máglyát s most minden gondja az, hogy a belgákkal együtt gondoskodjék arról, hogy a tiiz ne aludjék ki idő előtt. Benes a máglyához sem fát. sem vizet nem ad, nézi a tüzet és közben érezheti, hogy Franciaország nem . ezt várta tőle. Anglia kezd idenézui és kezdi látni a középeurópai Ítészét veszedelmes sarkproblémáit, Olaszországban pedig Mussolini következett Síorza után, aki, mivel a külpolitika hosszúlejáratú ténykedés, amelynél nem lehet hónapok alatt orvosolni hosszú eltévelyedések hatásait, lassan igyekszik niás irányba terelni az olasz tendenciát. Az idő és az európai politika nem áll meg, de eseményeket terem, melyek természetes forrásból pattannak ki s melyek nem konveniálnak a természetellenes politikai koncepcióknak. így bekövetkezett a bolgár kormányváltozás, amely következményeivel tökéletesen meglazította a középeurópai bizonytalanságra épített alkotmányt, amely az összefogott .és összefogásra készülő kisati- tanttagok közé veszedelmes gyujtóanyagot dobott. Érdemes és szükséges, hogy egy szemlét tartsunk ama lapvélemények fölött, me- jyek a legutóbbi napokban láttak napvilágot, melyekről a cseh-szlovák sajtóiroda mélységesen hallgatott, de amelyeket ismernünk kell már csak azért is, mert ezek beszédes dokumentumai annak, hogy a középeurópai helyzet tele van vacillálássál, bizonytalansággal, időlcgességgel és ki nem alakulással. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a belgrádi Pravda ama cikkét, mely megállapítja, hogy a bolgár események, kérdésessé tették a kisantant további fönmaradását. A kisantanthoz tartozó államok között ugyanannyi a robbanóanyag, mint a nagyantant államai között, úgy, hogy a kisantantban tömörült államok ellenségei nyugodtan megengedhetik maguknak, hogy kormányrend- szereket buktassanak és fölforgató irányzatot érvényesíthessenek, anélkül, hogy tarta- niok kellene attól, hogy a szövetségesek egységes arcvonalába ütköznek. Azok a tetszetős frázisok, amelyeket a szövetségesek belgrádi képviselői hangoztattak, még a szövetség iránt lelkesedőket is kijózanították. A lap élesen bírálja Románia és Csehország magatartását. Csehországról azt állítja, hogy 'csak akkor helyezi előtérbe a kisantantbeli szövetségi köteléket, ha érdekeit Magyarországgal szemben kell megvédenie. Jugoszláviának ezentúl akként kell számot vetnie az eseményekkel, amint azt saját maga szükségesnek találja. Kétségtelen, hogy sürgős revízióra szorulnak azok az alapelvek, amelyeken a kisantant fölépült, mert a mostani jelentős alkalommal ingatagnak bizonyultak és teljesen csődöt mondtak. El kell olvasnunk a román nemzeti párt lapjának, a Vointa Banatuluinak cikkét, mely kifejti, hogy Európában igy alakul ki a két uj hatalmi csoport: Franciaország, a kisantant szláv államai, Japán és esetleg Oroszország s ezzel szemben Anglia, Olaszország, Németország, Ausztria, Magyarország, Törökország és Amerika. Románia, melyre örökké leselkedik a nemzeti imperializmus korszakát még le nem élt szlávság veszedelme — írja a lap —, csak egyetlen utat követhet, ha biztosítani akarja jövőjét: Anglia mellé állani. És el kell olvasni azt a közlést, melyet a szabadkai Hírlap a cenzúra engedélyével „nagyon jó“ belgrádi forrásból ad s amely úgy tudja, hogy Nincsics egész nap tanácskozásokat folytat a különféle ügyosztályok előadóival s azokat az adatokat állítják ösz- sze, amelyekből kialakul az uj orientáció, mely megszabja az SHS.-királyság állásfoglalását a -Balkán-félszigeten s mely szerint Jugoszlávia az összes szomszédállamokkal szemben uj pozíciót foglal el. Körülbelül megszűntnek tekinthetők az eddigi diplomáciai összeköttetések, amelyeket négy év alatt szőtt Jugoszlávia — Írja a lap. Körülbelül megbukott a kisantant: ezt jelenti magyarra fordítva ez a mondat. És végül elő kell venni a Grenzbote cimü jugoszláviai lapot, amelynek belgrádi szerkesztője teljesen megbízhatónak mondott helyről arról értesült, hogy titkos szálak szövődnek a jugoszláv és magyar politikusok között. A lap ezeket írja:-Mindenesetre e szövetség létrejöttéről csak e három feltétel betöltése után lehet szó: 1. Megnyerhető-e Magyarország a szövetségnek? 2. Eleget tesz-e Magyarország a követeléseknek? 3. Ilyen szövetség létrejötte mellett megtalálnák-e Jugoszlávia és Magyarország érdekeiket? Szerb politikusok szerint, ami az első kérdést illeti, igennel kell felelni. A tapasztalat azt mutatja; hogy vegyes nyelvterületeken a magyarok és szerbek nagyon megértik egymást. H;-: ez lehetséges, miért ne volna lehetséges politikailag két nemzet között? Szerb—magyar front már 1389-ben létesült, amikor a két nemzet a törökökkel kellett, hogy megküzdjön. Jugoszlávia éppen olyan egyedül áll a Balkánon, mint Magyarország és éppúgy körülveszik az ellenségek, mint a legyőzött szomszéd-államát. Ugyancsak szerb politikusok hangoztatják, hogy a politikai ellentétek ma már a két nemzet kö- .zött'nem olyan nagyok, hogy. ne lehessen barátságos közeledésről beszélni. E népek -közötti ellentéteket a magyar szabadságharc idején a bécsi kamra r illa mesterségesén bonyolította össze és azóta sem tudott e két nép úgy össze- baTátkozni, mint -a régi időkben. A második kérdésre hasonlóképpen igennel felelnek. Jugoszlávia a maga részéről barátot akar Magyarországiban, nem pedig ellenséget és szüksége van arra, hogy balkáni küzdelmeiben fegyvertársa, akadjon. De meggondolás kell vezesse Magyarországot is, amelynek hasonlóiképpen létérdeke ,hogy végre egyik szomszédos államával tudjon megegyezni. A harmadik kérdésre jugoszláv politikusok kifejtik, hogy Jugoszlávia nem s-zárnithat Olaszországra és annak ismert „sacre egoizmó“-ja lehetetlenné tenné a századokra kontemplált összeköttetést. Cseh-Szlovákia messze van Jugoszláviától és Románia karaktere annyira nem egyezik meg Jugoszlávia népeinek felfogásával, hogy szinte kizártnak tetszik az érzelmi alapokra is fektethető barátság. Jugoszlávia és Magyarország geográfiai helyzetüknél fo-g-va is, valamint lakosainak lelki karaktere és foglalkozási ágiai szerint egymásra vannak utalva és ha közösen erőseknek mutatkoznak, meg fogják tudni fékezni a mindig nyugtalan Balkánt. ELberfeld junius 26. A rajnai tartomány- gyűlés tegnapi ülését Severing porosz belügyminiszter nyitotta meg. Severing beszédében hangsúlyozta, hogy a rührvidéki pasz- szív ellenállás célja, hogy az ifjú német köztársaságot Európa és a világ népcsaládjának egyenrangú tagjává tegye. A miniszter hangsúlyozta, hogy a német kormány tudja, hogy a Rajnavidéknek bármily formájú annexió- ja nem eredményezne jóvátételt, hanem uj utat nyitna meg a: vérontásra és a rombolásra. Hangsúlyoznia kell, hogy a Rajna vidék nem szerezhető meg könnyen és nincs a világnak oly hatalma, mely a rajnai népet és a rajnai területeket üzérkedés tárgyává tehetné. A franciáknak az az érvelése, hogy a Rajnavidéket meg akarják menteni az el- poroszositástól, nevetséges, mert a rajnai országok, ha ilyen aggályaik volnának, a normális idők visszatértével a rajnai államok alkotmányának keretén belül rendezhetik államjogi viszonyukat Poroszországgal. Minden rajnai, lakos tudja, hogy a Raína- vidék és a porosz állam közötti kapcsok meglazulása a német birodalommal összekötő kapcsok meglazulásá't is jelentené. A miniszter kijelentette, hogy. ha biztosítékokat emlegetnek. úgy elsősorban Németországnak van joga biztosítékokat követelni a franciák túlkapásaival szemben. Jár rés dr. főpolgármester válaszában megköszönte a porosz kormánynak azt, hogy ily félreérthetetlenül kijelentette, hogy a rajnai országokat nem engedi üzérkedés tárgyává alacsonyitani: a rajnaiak remélik, hogy a birodalmi kormány elhatározása azonos a porosz kormányéval. A Rajna országai követelik a Egy ilyen államszövetség vámterülete Magyarország északi határától az Adriai. Égéi és Fekete-tengerig nyúlna’ cl. Viziutalk egymást segítenék az ipari és gazdasági élet felvirágzásában és ennek egész Európa élvezhetné áldását. A magyar—jugoszláv államszövetség eszméjének megvannak a hívei úgy Budapesten, mint Belgrúdhan. Ezek a lapjelentések talán csak ki nem érett tervek, kombinációk és tapogatózások tükrei. De az bizonyos, hogy dokumentumai annak, hogy a középeurópai politikában a természetellenes hatalmi konstellációt megdönti az idő és tűnni kezd a Benes szuggesz- tiv nagysága. És bizonyos az is, hogy a kisantantban egyre kisebb lesz az „entente": az összetartás, az egyetértés. népek önrendelkezési jogát. A rajnaiak németek és németek akarnak maradni, német állam területén. E tekintetben nincsen véleménykülönbség a Rajtia- vidék lakói között s e tekintetben nincs is rajnai probléma. Vihar előtti csönd a francia-angol viszonyban Paris, junius 26. (Párisi tudósítónk távirata.) Baldwin és Poincaré találkozásának kérdése ismét szőnyegre került. Illetékes politikai körök célzásokat tesznek arra, hogy Anglia és Franciaország megbeszélései végükhöz közelednek anélkül, hogy jeleznék, vájjon a megbeszélések lezárása megegyezést, vagy szakítást jelent. Baldwin az alsóházban kijelentette, hogy holnap nyilatkozik .a kormánynak a rührvidéki politikájáról. A brüsszeli kormányválságot illetőleg az a vélemény uralkodik, hogy az uj kormány megalakítása nehezebb, mintsem várták, Theu- nis ma délben a királlyal közölni fogja, hogy a kormányt nem alakíthatja meg, mert nem tud számára többséget szerezni. Belgium kezében van a döntés London, junius 26. (Londoni tudósítónk távirata.) A Manchester Guardian az 100 cseh-szi. fioronítárt fizettek ma, junius 26-án: Zürichben 16.76 svájci frankot Budapesten 24 800.— magyar koronát Bécsben 212500.— osztrák koronát Berlinben 378000.— német márkát Kínos incidens a népszövetségi ligák bécsi kongresszusán A jugoszláv delegátus otthagyta az üléstermet — A cseh delegátus mentegeti az eljárást Bécs, junius 26. (Kiküldött szerkesztőnk távirati jelentése.) A népszövetségi ligák uniójának politikai bizottságában, amely ma ülésezett, rendkívül érdekes incidens történt. Kirov bolgár delegátus a bizottságnak azt javasolta, hogy a macedón kérdést tegyék vizsgálat tárgyává. Póka-Pivny Béla magyar delegátus támogatta a javaslatot. Cserevics jugoszláv delegátus ezzel szemben kijelentette, hogy a macedón-kérdés fölvetése illojalitás, mert a javaslatot elkésve nyújtották be. A bizottság elnöke, Bőmet svájci delegátus megállapításával szemben Cserevics jugoszláv delegátus kijelentette, hogy föntaríja az illojalitás kifejezést. Cserevicsnek ez a kijelentése óriási fölháborodást váltott ki a bizottság tagjainak körében. Cserevics fölindultán elhagyta a termet és nagy robajjal becsapta maga mögött az ajtót. Ez a viselkedés óriási megbotránkozást keltett. Lady Gladstore javaslatára az ügyet a kisebbségi bizottsághoz utalták és Mensdorff Pouilly javaslatára nagy íaps mellett az elnököt bizalmáról biztosította a bizottság. Ezután Sirovy cseh egyetemi tanár, csehszlovák delegátus szólalt föl, aki Cserevics szokatlan eljárását déli temperamentumával Igyekezett kimagyarázni és kimenteni. Apponyi javaslatát a jogi bizottság elfogadta. A rajnai tartománygyülés a Rajnavidék elszakitása ellen W H, <m> w *JBL Prága, szerda, 1923 junius 27. _____ ____________ . ÉBw JjBg . _____ — _____Előfizetési árak bel- és külföldüu: TM > O fi i W w m m M? Jám - szerkesztőst p™. n, stff jjjjgV ags? ra|S Ágy iFl*® pánská-ulice 40. 1. Telefon: 30349. JEP j&m if f«L ffijjg JBff ’fSIL JxeSl _ — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova JSf W&. nlice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACMBARTH ERNŐ dr.
